Rész,  Fezejet

 1     1,  II |      mélyében ég valami láng: attul egyszerre zavarba jön a ránézõ, mint
 2     1,  III|  csókkeringõt. Erre a nagy leányból egyszerre kisleány lett; elkezdett
 3     1,  III|          széthúzva a két kezével; - egyszerre megállt az anyja elõtt.~-
 4     1,  III|           anyjának a dacos kisleány egyszerre odaomlott a lábaihoz, átölelte
 5     1,  IV |       támaszt Amanda asszonyságnál. Egyszerre elhallgat. Ellenben sorba
 6     1,  IV |            észre Alasztor beléptét; egyszerre odafordul a legközelebb
 7     1,  IV |             No, ugye milyen jó lett egyszerre a fácány lencsével! - szól
 8     1,  IV |             Vigárdy úréhoz, hogy az egyszerre mindenkit frappál, aki meglátja.
 9     1,  IV |     tartanak.~- Éjfélig? - kérdezik egyszerre hárman is, s mindannyinak
10     1,  IV |           mond, az egész társaságot egyszerre felderíti vele.~- Már az
11     1,  V  |      levelet szorítja a kerevethez.~Egyszerre nagy zûrzavar keveredett;
12     1,  V  |          lesz! Jaj, hogy berekedtem egyszerre!”~Minden ember csak magára
13     1,  VI |            és elolvassa.~Arra aztán egyszerre eszéhez tér. Mindent tud.~
14     1,  VI |            azt megölni...~A leányka egyszerre elértette az anyja gondolatját.
15     1,  VI |    összecsókolta a gyermeket.~Aztán egyszerre összerázkódott, megmerevítette
16     1,  VI |        vegyül e szer közé, attól az egyszerre kristályozódik, a fenékre
17     1,  VI |            a széljósló veres égbolt egyszerre visszanyeri a kék színét.
18     1,  VI |              Camilla figyelmét most egyszerre megkapta valami. Az üres
19     1,  VII|        kereste a napi hírek között. Egyszerre rátalált:~„...börzejátékban
20     2,  I  |          meglehet, hogy ez a jó hír egyszerre kigyógyítja. De az is lehet,
21     2,  I  |       szereztem a számotokra, mikor egyszerre csak idecseppentem közétek
22     2,  I  |            indulat. A nõi gyöngeség egyszerre átlobbant, mint füstbõl
23     2,  I  |    Bertalannak adta a levelet.~Zeno egyszerre fordított a szerepén. Az
24     2,  I  |           Hol vettél te ennyi pénzt egyszerre? Az a bizonyos jótevõ hozta?~-
25     2,  I  |            a leánynak az idegrohama egyszerre megváltozott, nem szûnt
26     2,  I  |           hitte, a leánya megõrült.~Egyszerre aztán csak a legszilajabb
27     2,  II |         úrhölgy kezébe veszi azt, s egyszerre, mintha pókot érintett volna
28     2,  II |          meglátogatni.~Erre a szóra egyszerre veres lett a szeme Amandának.
29     2,  V  |         szokott elmúlni. De elmúlik egyszerre egy véletlen kedélyfordulattól
30     3,  I  |         hogy minden titkot kitalált egyszerre. Dehogy tündérjáték, dehogy
31     3,  I  |           mikor az embernek a szíve egyszerre örömtõl és ijedségtõl kezd
32     3,  I  |          csókolgatni az ajtón!”), s egyszerre nyers erõszakkal tépte le
33     3,  I  |        hangulatán. Úgy tett, mintha egyszerre felfortyanna.~- Micsoda?
34     4,  I  |           meggyújtották: Camillának egyszerre egy rémgondolata támadt. -
35     4,  I  | troglodythes hodiernus”.~Ha ez most egyszerre haza talál jönni!~„Haza!”~
36     4,  II |           aztán Amandának a kedélye egyszerre átcsapott a kétségbeesett