Rész,  Fezejet

 501     1,  VII|                Életre hoztad Camillát az ájultából?~- Én már élve
 502     1,  VII|              Miféle antitoxikonnal?~- Az az én arkánumom. De hát
 503     1,  VII|           Miféle antitoxikonnal?~- Az az én arkánumom. De hát te
 504     1,  VII|       mehetnél be hozzá, mert bezárta az ajtókat, s nincs cseléd,
 505     1,  VII|            közprédáján: éppen ez volt az ürügy, amivel idebocsátottak.
 506     1,  VII|               szuggeráltam neki, hogy az bizonyosan megszökött az
 507     1,  VII|              az bizonyosan megszökött az ezüsttel. Erre a nagyságos
 508     1,  VII|      cselédeknek!~- Nem, pajtás! Hogy az inasok, szobaleányok dáridózzanak
 509     1,  VII|               mégis nagyon szép volna az élet! Hadd kontempláljanak
 510     1,  VII|            neved is belekerüljön. Nem az országos rendõrség miatt,
 511     1,  VII|            más baj nem ér. Egész éjet az orfeumban! Ezért reggel
 512     1,  VII|                Ezért reggel összeszid az asszony; de estére megbocsát.
 513     1,  VII|             megbocsát. Hanem egy órát az öngyilkos nõ mellett: azért
 514     1,  VII|               legnagyobb nyomorban. - Az a hír, mintha tetemes összegû
 515     1,  VII|               már tudta, hogy mi volt az a „rosszabb hely”, amit
 516     1,  VII|          rosszabb hely”, amit Vigárdy az orfeummal, sõt Camilla budoárjával
 517     1,  VII|               már tudom, hogy mi volt az árkánumod, amivel kigyógyítottad
 518     1,  VII|      árkánumod, amivel kigyógyítottad az öngyilkosságból a szép asszonyt!
 519     2,  I  |             is a jegykiadó ketrecben. Az ilyen elfelejtett lényekkel
 520     2,  I  |           annyit tudott mondani, hogy az egy valósággal létezõ úriember.
 521     2,  I  | horvát-szlavón képviselõ”. De õ annak az ábrázatját még sohasem látta,
 522     2,  I  |            négy év óta lakik itten ez az úr. A házmesterné takarítja
 523     2,  I  |             nyolc forintot havonként. Az a nyolc forint minden hónap
 524     2,  I  |          hónap elsején oda van letéve az asztalra egy névjeggyel,
 525     2,  I  |          szappanozva, a sáros topánja az ágy elé téve - de õt magát
 526     2,  I  |              el is utazik, s olyankor az ajtaját lakattal is bezárja,
 527     2,  I  |          szerint - hol a nappali, hol az éjjeli órákat tölti otthon;
 528     2,  I  |                azt haza kellett hozni az intézetbõl. A betegséget
 529     2,  I  |             és rángatózik, s amellett az arcát fintorgatja. Az orvos
 530     2,  I  |        amellett az arcát fintorgatja. Az orvos azt mondja, hogy ez
 531     2,  I  |      eredménnyel, azzal erõltette meg az agyát; most az anyja ápolja,
 532     2,  I  |          erõltette meg az agyát; most az anyja ápolja, senkit sem
 533     2,  I  |            házmesterné beszéli ekként az ágybérlõjének, a napidíjasnak.
 534     2,  I  |              a háziúrnak, aki gyûlöli az általa „Federvieh”-nek nevezett
 535     2,  I  |                                       Az oldalajtón kopogtatás hangzik:
 536     2,  I  |        oldalajtón kopogtatás hangzik: az kulccsal van bezárva. Camilla
 537     2,  I  |           hálószobájából, s felnyitja az ajtót.~Vigárdy lép be. Abból
 538     2,  I  |               hat és hét óra közt van az idõ. Az asztalon már ég
 539     2,  I  |              hét óra közt van az idõ. Az asztalon már ég a lámpás.~
 540     2,  I  |              Helvila jobban van. - Ez az elsõ szava Camillának.~-
 541     2,  I  |        Camillának.~- Tudom, beszéltem az orvossal. Most csak arra
 542     2,  I  |            elébb sejteni, találgatni. Az is meglehet, hogy ez a jó
 543     2,  I  |             egyszerre kigyógyítja. De az is lehet, hogy recidivál
 544     2,  I  |          recidivál tõle. Dugja el ezt az írást.~- S hová lett kinevezve?~-
 545     2,  I  |               rá nézve. Itt megöli õt az ismerõsök ránézése.~- Az
 546     2,  I  |              az ismerõsök ránézése.~- Az igaz. Sokszor mondja: „Anyám,
 547     2,  I  |           nincs öldöklõbb méreg, mint az embereknek a szeme”.~- Jó
 548     2,  I  |       kérdezte Vigárdytól: - Mit tesz az a latin mondás: „Vestigia
 549     2,  I  |               ez a szenvedés rámnézve az élet!~- Milyen élet!~- Õrült
 550     2,  I  |         összetörhetnõk a békóinkat.~- Az lehetetlen.~- Önt hûtlenül
 551     2,  I  |        felesége.~- Reális felfogásban az.~- S ez a fõdolog. Ugyan
 552     2,  I  |              harmadik alakot? S azért az ilyen lelki házasságtörés
 553     2,  I  |            egymással valami jót, hogy az mind a kettõnknek rosszul
 554     2,  I  |          Talán túlságosan is szereti, az a hibája.~- Felszabadítanám
 555     2,  I  |               saját tehetségein kívül az, ami elõsegítette, nem a
 556     2,  I  |            volt. Abban nagy része van az ön felesége kitartó buzgalmának.
 557     2,  I  |    elfelejteni, hogyan segített önnek az emelkedésében a neje, vagyona,
 558     2,  I  |               által, még inkább abban az ernyedetlen buzdításban,
 559     2,  I  |             sokszor félrevonult volna az akadályok elõl, ha az ön
 560     2,  I  |           volna az akadályok elõl, ha az ön nejének heroinai elhatározottsága
 561     2,  I  |   nagyravágyásból cselekszi. De ennek az önzésnek nemes alapja van.
 562     2,  I  |             boldogságról, melynek ára az ön jövendõ dicsõsége? Nem!
 563     2,  I  |             eddig voltunk. Én viselem az én szenvedéseimet, s nem
 564     2,  I  |         Camilla! Ha ön tudná, hogy mi az ára annak az úgynevezett
 565     2,  I  |           tudná, hogy mi az ára annak az úgynevezett dicsõségnek?
 566     2,  I  |               falatomat. De a lelkem, az idegeim visszaszörnyednek
 567     2,  I  |               visszaszörnyednek attól az eszmétõl, hogy én önt, a
 568     2,  I  |                Hadd tartson tovább ez az én boldogságom.~- De ez
 569     2,  I  |     tantaluszi kín.~- Hát nem lehet-e az, hogy legyenek emberek a
 570     2,  I  |        emberek a világon, akikben nem az állat képezi az õslényt?~-
 571     2,  I  |           akikben nem az állat képezi az õslényt?~- Nõk lehetnek.
 572     2,  I  |             állítja. Én ember vagyok. Az is akarok maradni. Engem
 573     2,  I  |             hipokrita szerepe. Én önt az egész világ szeme láttára
 574     2,  I  |           hirdetni: ez a gyémánt szív az enyém.~- Ha ön így beszél,
 575     2,  I  |                  Ha ön így beszél, én az ajtómra tolózárt csináltatok,
 576     2,  I  |            elfelejtettek. Bezárni azt az ajtót, mely Camilla lakosztályát
 577     2,  I  |           rossz szokásai.~Ott van ni! Az a közbensõ ajtó nagy csendesen
 578     2,  I  |             percig sincsenek nyugton. Az arcszíne rezes.~Amint belép,
 579     2,  I  |          segített füllel hallgatózik, az ajkai még gömbölyûbbre csücsörödnek,
 580     2,  I  |               fütyülne, azután kivesz az oldalzsebébõl egy szivarkát,
 581     2,  I  |         rágyújt, egy karszéket odahúz az ajtó elé, melyen bejött,
 582     2,  I  |               elõ.~Végre mégis nyílik az ajtó, s kilépnek rajta:
 583     2,  I  |               ajtó, s kilépnek rajta: az úr és az asszonyság.~Camilla „
 584     2,  I  |              kilépnek rajta: az úr és az asszonyság.~Camilla „Jézus
 585     2,  I  |               alakot meglátja, s siet az ajtót betenni maga után;
 586     2,  I  |           Bertalan is meg van ütõdve.~Az új ember pedig gúnyosan
 587     2,  I  |            csak idecseppentem közétek az égbõl - vagy a pokolból,
 588     2,  I  |               Kérem, ne takargassa el az arcát mistress, azért hogy
 589     2,  I  |          kilépni a hálószobájából. Én az ilyesmire készen voltam.~-
 590     2,  I  |             te ide? - kérdezi Vigárdy az elsõ meglepetésébõl felocsúdva.~-
 591     2,  I  |       egyszerûen. Nagyon okosan teszi az ember, ha Amerikába elutazva,
 592     2,  I  |          Visszajövet ismét elõveheti. Az ajtómon ugyan Dragomirovics
 593     2,  I  |               lelkiismeretemet, amint az elõszobában felakasztott
 594     2,  I  |      belenyúltam, s megtaláltam benne az én tisztelt barátom szivartárcáját,
 595     2,  I  |         bowie-knife. Hát hiszen, hogy az én hosszas távollétem alatt
 596     2,  I  |       valakinek engem helyettesíteni, az egészen normális helyzet.
 597     2,  I  |          méltánylani, hogy ön e célra az én Vigárdy barátomat választotta,
 598     2,  I  |            gentlemanlike gondoskodott az ön szükségleteirõl.~Vigárdy
 599     2,  I  |            közel volt hozzá, hogy ezt az embert nyakon fogja és kidobja
 600     2,  I  |    szégyenletes segélyt el nem fogad. Az államvasutaknál pénztárnoknõi
 601     2,  I  |        szállást csak fizeti valaki.~- Az albérlõ.~- Az a bizonyos
 602     2,  I  |               valaki.~- Az albérlõ.~- Az a bizonyos Dragomirovics
 603     2,  I  |             után sem voltam képes ezt az „ananász” urat a képviselõk
 604     2,  I  |            lajstromában felfedezni.~- Az csak azt bizonyítja, hogy
 605     2,  I  |        címezve a házmester ívén, amit az a rendõrségnek beadott.~-
 606     2,  I  |   rendõrségnél, hát akkor megbüntetik az ön feleségét öt forint bírságra.
 607     2,  I  |       legjobban, kedves barátom.~- Ez az emlék valami más indulatot
 608     2,  I  |              kedves barátom? Hát hisz az igaz, hogy te énhelyettem
 609     2,  I  |            váltót kifizettél, amikrõl az a véleménykülönbség volt
 610     2,  I  |             közöttünk, hogy én azokon az aláírásokat hamisaknak hittem,
 611     2,  I  |      esztendeig voltál haszonélvezõje az én birtokomnak. Mi az ördög?
 612     2,  I  |  haszonélvezõje az én birtokomnak. Mi az ördög? Jut egy esztendõre
 613     2,  I  |  nyolcezerhétszázötven forint. Hát mi az egy ilyen szép asszonyért?
 614     2,  I  |            Bettel”.~(- Megfojtsam ezt az embert? - mormogá Camillához
 615     2,  I  |          mormogá Camillához Bertalan. Az asszony két kezével tartá
 616     2,  I  |          férfi összeszorított öklét.)~Az pedig újabb szivarkára gyújtott,
 617     2,  I  |          hazai lapokban benne volt ez az értesítés.~- No lám! Én
 618     2,  I  |        hagytam a Ferenciek bazárjában az adresszemet, hogy hová küldjék
 619     2,  I  |          tudhattad. Voltam én azalatt az amerikai prériken buccanier,
 620     2,  I  |             Ab ovo” ki van egyenlítve az én fatális tévedésem egy
 621     2,  I  |                Ekkor érett meg bennem az az elhatározás, hogy én
 622     2,  I  |             Ekkor érett meg bennem az az elhatározás, hogy én ennek
 623     2,  I  |         elvébõl kiindulva én rendezem az õ ügyeit.~- Mit fogok most
 624     2,  I  |          vessünk fátyolt a múltunkra. Az a harmincötezer forint -
 625     2,  I  |            harmincötezer forint - meg az a négy esztendõ - egymást
 626     2,  I  |           Teljesen megokosodtam.~- Ez az, amit úgy hívnak, hogy „
 627     2,  I  |          azonban a legjobb antidotuma az, amit úgy hínak, hogy „házi
 628     2,  I  |              a rákok telelnek”, ahogy az orosz közmondás tartja.
 629     2,  I  |  szerencsétlen teremtésben fenntartsa az életkedvet, akikhez régi
 630     2,  I  |            varázsa vonzza; vagy pedig az vagyok, aminek te tartasz:
 631     2,  I  |               viselõ nõnek. Hát akkor az elsõ esetben veszem a kalapomat,
 632     2,  I  |          családfõ hazaérkezett, többé az én gondozásomra senkinek
 633     2,  I  |               partiból.~- Nem úgy van az, kedves barátom. Ne kezdj
 634     2,  I  |             el vagy veszve, megbuktál az ország elõtt, le vagy gázolva
 635     2,  I  |              hogy a dicsõ nagy férfiú az õ kazlából húzza a szénát.
 636     2,  I  |              szénámat, hanem vedd meg az egész kazalt”. S erre a
 637     2,  I  |          Bagatell dolog! Igazán pirul az arcom, mikor ilyen aprólékosságokkal
 638     2,  I  |               stiller-Co”. Én viselem az obligót, te pedig azt írsz,
 639     2,  I  |              ba.~Bertalan olyat ütött az öklével a zongorára, amelyhez
 640     2,  I  |           amelyhez támaszkodott, hogy az a szerencsétlen hangszörnyeteg
 641     2,  I  |            Camilla pedig csak bámult: az õ lelkében nem volt fogalom
 642     2,  I  |              ajánlatot.~Kitört belõle az indulat. A nõi gyöngeség
 643     2,  I  |              mondá:~- Hát azt adja el az ember, amije van. Szívesebben
 644     2,  I  |           adnám el a Haris-bazárt; de az nem az enyém.~- No, hát
 645     2,  I  |               Haris-bazárt; de az nem az enyém.~- No, hát ha te el
 646     2,  I  |             én téged!~Azzal odarohant az intarsiaturákkal díszített
 647     2,  I  |             kerüljön a te fejed ismét az õ sarka alá, s hadd taposson
 648     2,  I  |       egyszerre fordított a szerepén. Az impertinens kérkedõ modor
 649     2,  I  |             kapkodta fel a szõnyegrõl az összetépett levél rongyait,
 650     2,  I  |               maradni. Élvezni akarom az édes itthon örömeit. Ah,
 651     2,  I  |          Akárkinek! - Itt pedig nincs az ön számára való kényelem.~-
 652     2,  I  |         kényelem.~- Áh! Ez nevezetes. Az én szalonomban, ahol az
 653     2,  I  |               Az én szalonomban, ahol az én saját bútoraim vannak!~-
 654     2,  I  |         hitelezõi mindent lefoglaltak az ön megszökése után, s rövid
 655     2,  I  |              Egy közülük felvásárolta az egészet, s aztán átengedte
 656     2,  I  |        fenekére is oda volt ragasztva az elkobzó billog. „Nincs itt
 657     2,  I  |              kötelesség.~- Ön nem fog az én szobám ajtaján belépni.~
 658     2,  I  |              belépni.~Camilla elállta az ajtót Zeno elõtt.~Zeno erõszakoskodni
 659     2,  I  |             rajta a leány. Úgy, ahogy az ágyából kikelt: hálóköntösben,
 660     2,  I  |      szétszórva a vállain, a csípõin. Az arca csupa tûzláng volt,
 661     2,  I  |       nekiment Zenónak. Magasabb volt az apjánál. Amint a karját
 662     2,  I  |               magunkat ölni. Itt ezen az asztalon olvasztgattuk a
 663     2,  I  |        halálos mérget a teáscsészében az anyámmal. Készen voltunk
 664     2,  I  |              voltunk a halálra. Ekkor az Isten egy szabadítót küldött
 665     2,  I  |        hozzánk, aki visszaadta nekünk az életet, megmentette a becsületet: -
 666     2,  I  |           megmentette a becsületet: - az ön becsületét, Meritorisz
 667     2,  I  |              Zeno. És azután szerzett az anyámnak tisztességes munkakört,
 668     2,  I  |             ön idejön és elûzi tõlünk az egyetlen védõangyalunkat!
 669     2,  I  |        rágalmakkal, amiknek a szennye az én anyám arcát szeplõzi
 670     2,  I  |           megfékezni! Akkor velem van az ördög! Akkor én azt, aki
 671     2,  I  |                De már ekkor eltorzult az arca, a szája négyszegletûvé
 672     2,  I  |            szája négyszegletûvé lett, az orrcimpái fújtattak, a szemei
 673     2,  I  |          hátrált.~- Helvila! Leányom! Az égre kérlek! - rimánkodék
 674     2,  I  |                Távolítsd el innen ezt az embert! - lihegé a leány. -
 675     2,  I  |          leszek. Megölöm e percben!~- Az atyádat! Isten elleni vétek!~-
 676     2,  I  |            Isten elleni vétek!~- Ejh, az õrültek számára nincs beszámítás.
 677     2,  I  |              vékony fátyol választ el az õrültségtõl.~- De az a fátyol
 678     2,  I  |               el az õrültségtõl.~- De az a fátyol mindig be fog téged
 679     2,  I  |          mindig be fog téged takarni: az anyád szeretete. Eredj a
 680     2,  I  |              a hálószobába, s rázárta az ajtót.~Ekkor aztán Zeno
 681     2,  I  |             te ennyi pénzt egyszerre? Az a bizonyos jótevõ hozta?~-
 682     2,  I  |       lapjában megjelent.~Ekkor aztán az ellenkezõ véleményre tért
 683     2,  I  |          rágyújtott egy új szivarkára az égõ lámpásnál.~Camilla bezárta
 684     2,  I  |      lámpásnál.~Camilla bezárta utána az ajtót.~A hálószoba ajtaján
 685     2,  I  |         felugrott, és szaladni akart.~Az anyja átölelte. Csillapítá.~-
 686     2,  I  |           hogy összetépjem. Be akarom az arcomat mázolni vérrel,
 687     2,  I  |            majd a lába rándult egyet; az arcvonásai minden percben
 688     2,  I  |       torzképpé fintorodtak.~Itt volt az a rettenetes démon, a tizenhat
 689     2,  I  |           most valami.~A „nagy öröm”.~Az meglehet, hogy visszaidézi
 690     2,  I  |            meglehet, hogy visszaidézi az ideges görcsrohamot; de
 691     2,  I  |       görcsrohamot; de meglehet, hogy az ellenkezõ hatást mûveli.
 692     2,  I  |           fizetéssel.~Erre a leánynak az idegrohama egyszerre megváltozott,
 693     2,  I  |       Látszott minden ízén, hogy küzd az akaraterõ az idegek szellemével.~
 694     2,  I  |                hogy küzd az akaraterõ az idegek szellemével.~Ámde
 695     2,  I  |              idegek szellemével.~Ámde az a szent démon nem engedi
 696     2,  I  |         elûzni.~Ha nem kényszerítheté az arcát fintorgásra, a lábait
 697     2,  I  |             utána.~Elkezdett dörmögni az összeszorított fogai közül.~-
 698     2,  I  |             fogai közül.~- Hát ki itt az úr? Én-e? Vagy te, nyomorult
 699     2,  I  |       kajmánra. Lassan, lassan elmúlt az arcáról a lázas veresség:
 700     2,  I  |               veresség: visszatért rá az átlátszó halaványság, míg
 701     2,  I  |           egyszer aztán odaveté magát az anyja kebelére, s kisírta
 702     2,  I  |                összevissza csókolták. Az aláírt neveket, a pecsétet,
 703     2,  I  |              olvasták. Utoljára aztán az egész ív papirost kiterjesztve
 704     2,  I  |               a keblére a leány:~- Ez az én palladiumom! Ez az én
 705     2,  I  |              Ez az én palladiumom! Ez az én panaceám! Ez az én talizmánom!
 706     2,  I  |    palladiumom! Ez az én panaceám! Ez az én talizmánom! Nem vagyok
 707     2,  I  |            beteg! De hogy is lehetett az, hogy én õrjöngtem, tomboltam?
 708     2,  I  |            sincsen. Törtem, zúztam.~- Az apádat is meg akartad ölni.~-
 709     2,  I  |               a japáni figurát, hanem az igazi Meritorisz Zenót.~-
 710     2,  I  |           ruhámat, anyácskám.~- Minek az most?~- Felveszem, és kimegyek.~-
 711     2,  I  |             úrhoz, a tanfelügyelõhöz, az igazgatónõhöz. Aztán búcsúzni
 712     2,  I  |         igazgatónõhöz. Aztán búcsúzni az ismerõsöktõl. Ahhoz fekete
 713     2,  I  |              este szoktam én fölkelni az ágyból? Ha este van, akkor
 714     2,  I  |           kettõ.~- Liptai túró!~- Ah, az én ideálom. Bor van-e?~-
 715     2,  I  |                Egész palack veresbor. Az orvos ezt ajánlotta.~- Derék
 716     2,  I  |        valókat, odarakva mindent arra az emlékezetes asztalkára.~
 717     2,  I  |               fölrakva a két könyökét az asztalra, s átölelve a karjaival
 718     2,  I  |        törülgeté.~Örömkönnyek voltak.~Az orvos mindig azt beszélte,
 719     2,  I  |              a csodálatos betegségnek az a válsága, ha egyszer a
 720     2,  I  |           egyszer a páciensnek megjön az ételhez való kedve. A szent
 721     2,  I  |               Aki egyszer falni kezd, az már megszabadult a démonától.~
 722     2,  I  |               is valami a tányérokon, az anyjától:~- Hát te nem vacsorálsz
 723     2,  I  |        vacsorálsz velem? ~...Jól volt az már lakva örömmel.~...Még
 724     2,  I  |                 Még egyszer hozott ez az ember igaz örömet ebbe a
 725     2,  II |               különben varázshatalom: az ízlésben. Vigárdyné nem
 726     2,  II |          összevissza, egymás mellett. Az öltözõjét egyúttal elfogadószobának
 727     2,  II |               is tartotta, s ott állt az egyik oldalon a toalettasztal
 728     2,  II |        elhelyezve. Ezek különben csak az intim látogatók voltak;
 729     2,  II |      kunkorítva.~- Susanne! Menjen át az úrhoz, s mondja meg neki,
 730     2,  II |              neki, hogy készen vagyok az elfogadására.~A komorna
 731     2,  II |     elfogadására.~A komorna eltávozik az alkoven kárpitja mögött:
 732     2,  II |         melyen át közelebb lehet érni az „úr” szobáját.~Ez a komorna
 733     2,  II |          akkor még Zsuzskának hítták. Az úrnõ még utánakiáltott a
 734     2,  II |        komornának: - Kérje meg szépen az urat, hogy ne abban a kabátjában
 735     2,  II |           dohányfüstöt.~Ezalatt belép az oldalajtón Jean, a komornyik,
 736     2,  II |              a múltból, s fenntartani az összeköttetést a jelen viszonyok
 737     2,  II |           viszonyok között.~Amandának az a különössége, hogy szeret
 738     2,  II |             látogatójegyet úrnõjének.~Az úrhölgy kezébe veszi azt,
 739     2,  II |              a pofáját!? Dobja ki ezt az embert a nyakánál fogva!~
 740     2,  II |            különös élvezet fog lenni.~Az úrnõ azonban a következõ
 741     2,  II |             Jean visszatér.~Már ekkor az úrnõ nyugodtan ül a causeuse
 742     2,  II |              Kérem, Jean. Vezesse azt az urat a télikertbe. Kérje
 743     2,  II |              a nagyságos asszonyoknak az eszejárásán.~Az alkoven
 744     2,  II |          asszonyoknak az eszejárásán.~Az alkoven kárpitja megmozdul,
 745     2,  II |               a szõnyegnyíláson belép az „úr”.~Kimenéshez van öltözve.
 746     2,  II |     causeuse-nek a másik oldalára. Ez az ~ forma ülõke azért remek
 747     2,  II |          hazaérkezett.~- Mit tartozik az rám? Nekem nem adósom semmivel.~(
 748     2,  II |               ez õrá? Pedig itt szíja az õ havannáit a télikertben!)~-
 749     2,  II |                 Mit keresett ön annál az asszonynál?~- A leánya nagy
 750     2,  II |              meg.~- Hazugság! Ön abba az asszonyba szerelmes! Ön
 751     2,  II |                 Mondhatom neked, hogy az a nõ énfelõlem egészen ártatlan.~-
 752     2,  II |             Mindig csak annak a nõnek az ártatlanságát allegálja.
 753     2,  II |             maga milyen lator.~- Mert az egyik kizárja a másikat.
 754     2,  II |          félteni? De megöl a szégyen. Az emberek suttognak, nevetnek.
 755     2,  II |             mindent mondani, most itt az ideje. Nekem az a nõ valamikor
 756     2,  II |              most itt az ideje. Nekem az a nõ valamikor menyasszonyom
 757     2,  II |             menyasszonyom volt. Mikor az a nagy csapás érte: nem
 758     2,  II |         õhozzá menni? Miért önnek? Ha az asszonynak volt szüksége
 759     2,  II |              asszonynak volt szüksége az ön pártfogására, nem tudott
 760     2,  II |              pártfogására, nem tudott az idejönni? Hisz önnek saját
 761     2,  II |              én sem haraptam volna le az orrát, ha hozzám betéved.
 762     2,  II |           Kénytelen vagyok megmondani az igazat. Én ezt a nõt becsülöm.
 763     2,  II |            tisztelõje vagyok. Jólesik az eszmecsere, amit vele válthatok.
 764     2,  II |               elismerem. Hiszen divat az elõkelõ világban, még a
 765     2,  II |            még a polgároknál is, hogy az urak szeretõt tartsanak,
 766     2,  II |           bon-tonhoz. S inkább legyen az Meritoriszné, mint egy orfeumi
 767     2,  II |           maradunk.~- Hát ennek éppen az ellenkezõjére határoztam
 768     2,  II |           leányt tanítónõnek. A leány az anyja szobájában feküdt
 769     2,  II |               feküdt betegen. Amíg én az anyjával nála voltam: hazaérkezett
 770     2,  II |       gazember...~- Hát „gazember”.~- Az. Gazember. Megragadta az
 771     2,  II |              Az. Gazember. Megragadta az alkalmat, hogy az én látogatásomból
 772     2,  II |          Megragadta az alkalmat, hogy az én látogatásomból kelepcét
 773     2,  II |          bebizonyítom azzal, hogy ezt az összeget odaajándékozom
 774     2,  II |                Egy nappal elébb, mint az idei névnapod volt, betettem
 775     2,  II |           ajándékkal sem leptelek meg az ünnepeden. Ez volt a névnapi
 776     2,  II |               akkor egy rózsacsokrot, az kedvesebb lett volna! Azt
 777     2,  II |               hagyja itt nálam! Mert, az égre - most rossz gondolataim
 778     2,  II |               ezt a pénztárba. A pénz az ön nevére van bejegyezve.
 779     2,  II |          reszkettek a kezei a dühtõl; az arca pipacsveres volt.~Mikor
 780     2,  II |        gyilkosabb módon mosolygott.~- Az is meglehet.~Azzal fogta
 781     2,  II |             kalapját, s eltávozott: - Az országházba megyek.~Amanda
 782     2,  II |                Ha a házastársak közül az egyik azt mondja: „én nem
 783     2,  III|          rajtahagyta a csizmasarkának az önlenyomatát. Mégsem vette
 784     2,  III|          Amanda férje eltávozása után az ablakhoz lépett, s figyelmesen
 785     2,  III|               s figyelmesen nézett ki az utcára. Aztán bosszúsan
 786     2,  III|               hogy ne fecsegjen azzal az asszonyszeméllyel, hanem
 787     2,  III|             32 egy leánnyal beszélget az utcán.~Megtörtént a rendreutasítás.~
 788     2,  III|               alól, mely Vigárdy urat az országházba vitte. Amanda
 789     2,  III|      országházba vitte. Amanda eljött az ablakból, ismét csengetett
 790     2,  III|              Mármost felvezetheti azt az urat.~- Még nem vezethetem
 791     2,  III|             mert egy elébbvaló úr van az elõszobában: az, aki nem
 792     2,  III|      elébbvaló úr van az elõszobában: az, aki nem szokott névjegyet
 793     2,  III|               Amandának tûrni kellett az inas impertinenciáját: õ
 794     2,  III|               egypárszor végigtapintá az arcán a hajporos pamacsot,
 795     2,  III|            csókol. Leültetik: szemben az úrnõvel.~- Éppen most volt
 796     2,  III|              angyaltisztára mosni azt az asszonyt.~- Ez a legjobb
 797     2,  III|                 Ez a legjobb metódusa az „önvédelemnek”.~- Én végül
 798     2,  III|               Aláírva: „Renata”.~- Ez az õ írói neve. Köztudomású.
 799     2,  III|        barátnéja: hát ez mit tesz? Ez az õ. sz.~- Bizonyosan nem
 800     2,  III|               Hát van hozzá kulcsa?~- Az már csak természetes.~-
 801     2,  III|               elváltoztatott írással: az enyimet utánozva. Ezek a
 802     2,  III|          utánozva. Ezek a szarkalábak az én eredetijeim. Õ utánozza
 803     2,  III|              jól.~- Igaz, hogy ez nem az õ írása.~- Hát ez nem bûntanújel?~-
 804     2,  III|         mása-e ez amannak? Õ utánozza az én írásomat! Ebben a családban
 805     2,  III|               a falsificálás. A férje az uram írását hamisította,
 806     2,  III|             írását hamisította, õ meg az enyémet. Ez kriminalitás!
 807     2,  III|              a férjemnek, ne utánozza az én írásomat?~- Csak egy
 808     2,  III|              Eh! ön is csak tréfát ûz az én érzelmeimbõl. Pedig azt
 809     2,  III|             Pedig azt hittem, hogy ön az egyetlen ember, aki az én
 810     2,  III|             ön az egyetlen ember, aki az én lelkemet megérti.~Ekkor
 811     2,  III|                ráncokat látok támadni az arcomon. E négy év alatt
 812     2,  III|          mindezen átesett, akkor elég az egyik félnek megbánni a
 813     2,  III|            olyan okok, amikért a bíró az elválást kimondja a bele
 814     2,  III|                  No, hát írja le. Itt az íróasztalom; itt a toll,
 815     2,  III|     kézszorítással viszonozta azt. Ez az ember az egyedül, aki képes
 816     2,  III|           viszonozta azt. Ez az ember az egyedül, aki képes megérteni
 817     2,  III|          egyedül, aki képes megérteni az õ lelkét.~A Jean megint
 818     2,  III|               Jean megint belépett.~- Az a bizonyos úr azt kérdezi,
 819     2,  III|            dühös volt a zavarásért.~- Az ördögbe is! várjon! Hát
 820     2,  III|              a véleményét.~- Én annak az úrnak a szemébõl azt nézem
 821     2,  III|              el tudta olvasni.~- Aha! Az a bizonyos úr; aki odalenn
 822     2,  III|              utána a komornyik kiment az ajtón, Amanda felvette azt
 823     2,  III|         tenyerével a felszálló füstöt az arca felé hirgálva, egész
 824     2,  IV |              ne mondjuk már léleknek: az unalmas dolog) csak egy
 825     2,  IV |               tizenhat esztendõvel ez az alak az õ jegyese volt.
 826     2,  IV |       tizenhat esztendõvel ez az alak az õ jegyese volt. Még akkor
 827     2,  IV |            hõsök hét vezéreinek.~S ez az ember akkor felbontotta
 828     2,  IV |            viszonyát, mert nem tudott az arája számára receptiót
 829     2,  IV |        kezérõl. Azt meg összeszerezte az elhagyott jegyesével. Lett
 830     2,  IV |           egykori ideálját. S most ez az ember, piszkosan, kopottan,
 831     2,  IV |            jogérvényes oka volt ennek az embernek a látogatási kísérletére
 832     2,  IV |           Bizalmas vigyorgással mondá az úrnõnek:~- Mondtam annak
 833     2,  IV |              úrnõnek:~- Mondtam annak az úrnak, hogy jó lenne kabátot
 834     2,  IV |               de azt felelte, hogy ez az ünneplõ-, az utazó- és a
 835     2,  IV |         felelte, hogy ez az ünneplõ-, az utazó- és a látogatókabátja
 836     2,  IV |            inastréfa volt. Példálózás az „úrnak” küldött izenetre.~-
 837     2,  IV |                 Tanácslom önnek, hogy az elménckedéseit másutt értékesítse.~
 838     2,  IV |               úr látogatását? - kérdi az úrnõ.~- Bátorkodtam méltóságodnál
 839     2,  IV |              sûrûen szokott értesülni az én családomban lefolyó eseményekrõl.~-
 840     2,  IV |       Vajh-igen. A borítékba van írva az igazi értesítés.~- Én sohasem
 841     2,  IV |               írást szolgáltat; de ha az, akinek a levél szól, egy
 842     2,  IV |          erõltetett nyugalmából.~- Mi az a sympathetica tinta?~-
 843     2,  IV |              a növendékeket? Pedig ez az élet kémiájához tartozik.
 844     2,  IV |             kihûltek, ismét eltûnnek. Az ilyen tintával szokás a
 845     2,  IV |          lesztek most vasalva!)~- Hát az ilyen correspondentia mellett
 846     2,  IV |            nagyon biztosan intézhetõk az összejövetelek, s a mi híveink
 847     2,  IV |        mondjuk: magándetektív, akinek az a feladata, hogy reggeltül
 848     2,  IV |              járjon Vigárdy úrnak. Ha az kocsiba ül, õ felkap a kerékpárra,
 849     2,  IV |         hordárnak leányokkal fecsegni az utcán!)~Amanda kényelmetlenül
 850     2,  IV |    helyiségeit összeköti valami, csak az intimusok által használt
 851     2,  IV |           felvesz egy másik felöltõt, az utcai ajtón kimegy, anélkül,
 852     2,  IV |        hozzányúlt a legyezõhöz: égett az arca a szégyentõl. Zeno
 853     2,  IV |            dohánytõzsdébe. A trafikás az õ lekötelezettje, mert õ
 854     2,  IV |        minisztertõl a trafikát. Ennek az üzletnek a hátulsó ajtaja
 855     2,  IV |             üzletnek a hátulsó ajtaja az udvari lépcsõre szolgál,
 856     2,  IV |              Hogy mi képezi a tárgyát az értekezésüknek, azt én nem
 857     2,  IV |           aztán Vigárdy úr, ugyanazon az úton, amelyen idejött, visszatér
 858     2,  IV |          visszatér a klubba, felveszi az otthagyott kabátját, s kijön
 859     2,  IV |              erében lobogott a méreg. Az a szív mégiscsak van valami
 860     2,  IV |          befolyással a lélekre! Mikor az elkezdi a vért kergetni
 861     2,  IV |               elkezdi a vért kergetni az erekben, aztán fel az agyba,
 862     2,  IV |        kergetni az erekben, aztán fel az agyba, az arcba. Ez több,
 863     2,  IV |          erekben, aztán fel az agyba, az arcba. Ez több, mint mechanizmus.~
 864     2,  IV |              még nem ismeri Vigárdyt. Az egy minden kenõccsel megkent
 865     2,  IV |                Tud spekulálni. Ismeri az elõnyöket és a hátrányokat,
 866     2,  IV |               ez a jurista kifejezés. Az a kérdés, hogy kire bizonyosodik
 867     2,  IV |          marasztalja el a törvényszék az elvált házastársnak teljesítendõ
 868     2,  IV |               Hja, méltsás asszonyom. Az ember csak ember. Nem is
 869     2,  IV |           ember. Nem is jól mondtam: „az úr csak úr”. Aki „úr”, attól
 870     2,  IV |                 attól minden kitelik. Az ember védelmezi a vagyonát.~
 871     2,  IV |        csinált.~- Hogy gyûlölöm-e ezt az embert? Hát lehet-e õt nem
 872     2,  IV |         kincset, melyet a sors egykor az én számomra rendelt; aki
 873     2,  IV |                aki lábbal tapossa azt az oltárt, amelyhez én csak
 874     2,  IV |          premierközönség vagyok, akit az álpátosz csak megnevettet.
 875     2,  IV |               a feleségének. Itt csak az orcátlanság segít.~Elkezdte
 876     2,  IV |               takarékpénztári könyvet az általános takarékpénztártól.~-
 877     2,  IV |                Nézze. Húszezer forint az én nevemre betéve. Amikor
 878     2,  IV |               prendre, ou à laisser.”~Az éhes farkas étvágya látszott
 879     2,  IV |               Nem adná méltóságod ezt az ajánlatot nekem írásban?~
 880     2,  IV |           ismételhetem szóbelileg ezt az ajánlatot, aki ezt hiteles
 881     2,  IV |            alakban tudomásul veszi.~- Az nekem kellemetes lesz.~-
 882     2,  IV |              neki.~Amanda visszatette az általános takarékpénztár-könyvecskéjét
 883     2,  IV |             úgy tetszett neki, mintha az ajtócsapásnak visszhangja
 884     2,  IV |    ajtócsapásnak visszhangja támadna. Az alkovenben levõ szõnyegajtó
 885     2,  IV |           szõnyegajtó csapódott.~- Ki az? Nem szabad bejönni! - kiálta
 886     2,  IV |               tartott, s ott állt meg az orra elõtt.~- Hallja ön,
 887     2,  IV |          szobájában, hát akkor én önt az ablakon fogom kidobni. Most
 888     2,  IV |              még eltávozhatik ön azon az úton, amelyen bejött.~Nagyon
 889     2,  IV |              kalapját a tigrisbõrrõl; az eldobott névjegyét is. (
 890     2,  IV |             is. (Ki tudhassa, mire jó az?) S egy világfi jártasságával
 891     2,  IV |            találná tenni azt, amit ez az ember most mondott - lihegé
 892     2,  IV |             kiálta ellent:~- Ez a ház az enyim!~- Ez a ház az öné,
 893     2,  IV |              ház az enyim!~- Ez a ház az öné, a vízokádó sárkányától
 894     2,  IV |               a csatornájáig; de azon az ajtón belül, melyre az én
 895     2,  IV |           azon az ajtón belül, melyre az én nevem van feljegyezve,
 896     2,  IV |          feljegyezve, én vagyok önnek az ura és bírája!~Azzal rögtönösen
 897     2,  V  |               ferde helyzetbe jutott.~Az a tény, hogy Zenót elfogadta,
 898     2,  V  |         hitvesi szeretetnek. Méghozzá az a cinikus meghívás Zeno
 899     2,  V  |           ilyen esetben szoktak tenni az asszonyok, hogy mikor valami
 900     2,  V  |  keresztül-kasul lármázva. Igaz, hogy az már régen volt.~Amanda helyet
 901     2,  V  |           férjem is mondta, meg önnek az édesatyja is.~Nem hozta
 902     2,  V  |         leányt.~- Igen, beteg voltam. Az a rejtélyes idegbaj kínzott,
 903     2,  V  |             engemet ért tegnap.~- Ah! Az ön édesatyjának váratlan
 904     2,  V  |           hazaérkezése...~- Nem éppen az; hanem tanítónõvé lett kineveztetésem.
 905     2,  V  |          csüggõ retiküljébõl elõvette az összehajtott írást, s átnyújtá
 906     2,  V  |            oda nézett, hanem folyvást az elõtte ülõ leányt szemszegezte (
 907     2,  V  |           asszonyom jól fogja ismerni az okokat, melyek anyámat a
 908     2,  V  |            elmennek Pancsovára. Akkor az asszony bizonyosan itt fog
 909     2,  V  |            fog menni Pancsovára?~- Ha az atyámnak tetszeni fog bennünket
 910     2,  V  |               nem?~- Nem hiszem, hogy az atyám igényeit kielégíthesse
 911     2,  V  |                 Szereti kegyed nagyon az édesatyját? - kérdezé szirupédes
 912     2,  V  |               Nagyságos asszonyom! Én az atyámat négy év óta nem
 913     2,  V  |            természetes-e, hogy én azt az egész gyermeki szeretetet,
 914     2,  V  |           alakra vittem át.~Amandának az orrcimpái lüktettek a felindulástól:
 915     2,  V  |               Hiszen nem azért jött õ az oroszlán barlangjába, mintha
 916     2,  V  |                mintha nem tudná, hogy az vérivó dúvad. Hanem azért,
 917     2,  V  |       megszelídíti.~Folytatá.~- Ezért az indulatomért bizonyára senki
 918     2,  V  |          olyan ajándékot értek, amely az ön büszkeségét megsértené.
 919     2,  V  |         igazság kedvéért szétnyitotta az okiratot, s odamutatott
 920     2,  V  |         köszönt, és eltávozott.~Amint az ajtó becsukódott utána,
 921     2,  V  |           járt fel s alá.~Megpillantá az asztalkán azt a hamuscsészét,
 922     2,  V  |               a hamuscsészét, melyben az Alasztor által megkezdett
 923     2,  V  |               háta mögött. Csak mikor az megszólítá: - Asszonyom!~-
 924     2,  V  |         jönnöm. Alasztor keresett fel az országházban, s azt mondta,
 925     2,  V  |              a kezébe adta a levelet.~Az asszony az egész levelet -
 926     2,  V  |            adta a levelet.~Az asszony az egész levelet - felbontatlanul -
 927     2,  V  |            vállat vont, s ment vissza az országházba.~Amanda sírt.
 928     2,  VI |           Most mit csináljak én ezzel az emberrel?~- Én tudnék neked
 929     2,  VI |            világi rendszer nyomán, ha az embert egy pribék meglepi
 930     2,  VI |        felesége budoárjában, s másnap az ember ugyanazt a pribéket
 931     2,  VI |               átnyújtá Alasztornak.~- Az én metódusom más úton jár.~
 932     3,  I  |               is, lassan megy.~És így az, amit Helvila Amanda asszonynak
 933     3,  I  |             kellett valamit csinálni.~Az is csak olyan szükségbeli
 934     3,  I  |               kitalálni, hogy ki volt az a jámbor hitelezõ.) A bírói
 935     3,  I  |              Temesvárra promoveáltak, az ottani állapotokról. Onnan
 936     3,  I  |             ki ma, péntek van - mondá az anyja.~Neki, mint idealista
 937     3,  I  |            signaturáiban - felelte rá az új nemzedék.~(Nono, gyerekek!)~
 938     3,  I  |             sebbel-lobbal nyitott be; az arca egész piros volt a
 939     3,  I  |          lakása egy külön házban van, az iskolával összekötve, két
 940     3,  I  |     két-háromszáz forintot szüretelt: az egész komlótelepet átengedi
 941     3,  I  |            azt át, ha elõbbre megyek, az utánam következõnek.~- Áldott
 942     3,  I  |         Áldott teremtés.~- Mind ilyen az, a többi is. A tanítók népe
 943     3,  I  |              többi is. A tanítók népe az, amelyre azt mondaná a „
 944     3,  I  |             most itt járna a földön: „Az én országom ezeknek a világából
 945     3,  I  |            nem értek.~- No, én értek. Az az én mulatságom lesz.~Helvila
 946     3,  I  |             értek.~- No, én értek. Az az én mulatságom lesz.~Helvila
 947     3,  I  |           lesz.~Helvila nagyot nézett az anyja szemébe.~- Hát te
 948     3,  I  |            Camilla.~Helvila megölelte az anyját. Megcsókolták egymást.~-
 949     3,  I  |           Valahány kisleányt behoznak az iskolába, azt a szülõi mind
 950     3,  I  |     tanítónõvel, aztán mikor kiveszik az iskolából, megint lefényképeztetik.
 951     3,  I  |          amatõr gépet vinni magammal, az jól fog jövedelmezni.~-
 952     3,  I  |           fényképezni?~- Tökéletesen. Az volt a legnagyobb gyönyörûségem
 953     3,  I  |              legnagyobb gyönyörûségem az iskolában.~- Hát majd vegyünk
 954     3,  I  |          fejet csóvált.~- Tudod, hogy az szent pénz. Abból semmit
 955     3,  I  |         szabad elkölteni.~(Azért volt az szent pénz, mert az államkötvények
 956     3,  I  |              volt az szent pénz, mert az államkötvények hátára mind
 957     3,  I  |               Apródonkint kisül, hogy az mind az õ kezébõl került
 958     3,  I  |       Apródonkint kisül, hogy az mind az õ kezébõl került ki. Még
 959     3,  I  |           csöngettek. Camilla ment ki az ajtót kinyitni.~Amint visszatért,
 960     3,  I  |          elébb a félig nyitott ajtón, az arca tréfás-hamis mosolytul
 961     3,  I  |             kívánságod?~Azzal kitárta az ajtót. Egy hordár állt mögötte.
 962     3,  I  |              volt a vállán.~- Itt van az amatõr gép.~Csakugyan az
 963     3,  I  |              az amatõr gép.~Csakugyan az volt.~Helvilának elszorult
 964     3,  I  |      szomorúan bólingatott a fejével. Az volt a cassandrai adománya,
 965     3,  I  |         dehogy csodatünet. Bizonyosan az az úr is kapott a „saját”
 966     3,  I  |             csodatünet. Bizonyosan az az úr is kapott a „saját” levelére
 967     3,  I  |               akart adni a hordárnak. Az nem fogadta el: tiltva van,
 968     3,  I  |       kifizette. Hanem névjegyet kért az átadás elismeréséül.~Helvila
 969     3,  I  |              s odanyújtá a hordárnak.~Az nem volt vele megelégedve.~-
 970     3,  I  |               tart a kezében, a másik az anyjának van címezve.~Azt
 971     3,  I  |             névjegyét a közszolgának. Az alászolgáját kívánt, és
 972     3,  I  |    gondatlanság! - ez volt Helvilának az elsõ szava. - Hát nem tudta
 973     3,  I  |              a neked szóló levelet is az énhozzám címzettnek a borítékjába
 974     3,  I  |             szépen egymás után. Elébb az enyémet, azután a tiedet.~-
 975     3,  I  |              használatba akarom venni az én gépemet, s legelõször
 976     3,  I  |            tehetem meg. Mert te annak az elolvasása után bizonyosan
 977     3,  I  |     bizonyosan sírni fogsz, felduzzad az arcod, a szemed, a szád:
 978     3,  I  |        engedett a capriciosa! Eldugta az anyjának szóló levelet a
 979     3,  I  |               a háznál. Imponált vele az anyjának. Igazán õ volt
 980     3,  I  |               Akkor aztán hozzáfogott az ajándékcsomag felbontásához.
 981     3,  I  |          ajándékcsomag felbontásához. Az efféle amatõr fotográfapparátus
 982     3,  I  |               térimét foglal el, hogy az ember egy utazótáskában
 983     3,  I  |           Hanem aztán, aki ért hozzá, az mindenféle gólyalábak kihúzgálásával
 984     3,  I  |   legelszántabb fotográfus, aki elõtt az emberélet értéke nem drágább
 985     3,  I  |                No, még egy fölvételt!~Az áldozat végre fölszabadul.~
 986     3,  I  |    szakférfiúi állás elnyerése végett az állami méntelepek egyikénél...”~-
 987     3,  I  |               mondá Camilla -, amikor az ékszereimet el kellett adnom,
 988     3,  I  |    ékszereimet el kellett adnom, hogy az apád váltótartozásait kifizessem.
 989     3,  I  |               Akkor a minisztériumtól az a válasz jött a folyamodására,
 990     3,  I  |               folyamodására, hogy azt az állást elnyerheti, miután
 991     3,  I  |             állást elnyerheti, miután az ahhoz megkívánható szakképzettséget
 992     3,  I  |         elõkeressék, s önnek a férjét az általa egykor kért hivatalos
 993     3,  I  |               állásba behelyezzék. Ez az én válaszom az õ invectiváira.
 994     3,  I  |        behelyezzék. Ez az én válaszom az õ invectiváira. Aki engemet
 995     3,  I  |              meg akar semmisíteni, én az ellen azzal védem magamat,
 996     3,  I  |      visszaadom neki a becsületét. Ez az én vívási modorom. Meg vagyok
 997     3,  I  |             önnek a férje, megtalálva az utat a becsületes megélhetéshez,
 998     3,  I  |                biztosított jövendõje. Az én lelkem pedig meg lesz
 999     3,  I  |               aki gyûlöl...”~(Ez volt az a levél, amit Vigárdy Bertalan
1000     3,  I  |        Meritorisz Zeno!~- Te elítéled az atyádat? - szólt elszörnyedve