Rész,  Fezejet

 1     1,  III|       hasonlított az anyjához. Az arca telt és halavány; a szája
 2     1,  IV |        sovány és csupa könyök. Az arca olyan, mint a macskáé: szétálló
 3     1,  IV |         társaságba, mert annak az arca oly veszedelmesen hasonlít
 4     1,  IV |       elõtt, félelmében, annak az arca lebegett.~A királyi tanácsosné,
 5     1,  V  |   balzacon, fejét hátraszegve: az arca holthalavány, ajkai szederjesek,
 6     1,  V  |     voltak.~S amint elolvasta, az arca lángveres lett a dühtõl,
 7     1,  VI |     lelkében, s azt takargatja az arca lárvájával.~Ez a pergamenkemény
 8     1,  VI |         azután mind a kettõnek az arca mosolygott.~Úgy csevegtek,
 9     1,  VI |        szólítani...~Camillának az arca már derülni kezdett; ez
10     2,  I  |          a vállain, a csípõin. Az arca csupa tûzláng volt, a szemei
11     2,  I  |         De már ekkor eltorzult az arca, a szája négyszegletûvé
12     2,  II |   reszkettek a kezei a dühtõl; az arca pipacsveres volt.~Mikor
13     2,  III|  tenyerével a felszálló füstöt az arca felé hirgálva, egész gyönyörrel.~ ~
14     2,  IV | hozzányúlt a legyezõhöz: égett az arca a szégyentõl. Zeno folytatá:~-
15     3,  I  |      sebbel-lobbal nyitott be; az arca egész piros volt a felhevüléstõl.
16     3,  I  |           félig nyitott ajtón, az arca tréfás-hamis mosolytul sugárzott.~-
17     3,  I  |       Zeno úrjött be rajta.~Egész arca affektált haragot hazudott.
18     3,  I  |         vissza, mindkét karját az arca elé emelve.~- Azt a levelet,
19     3,  I  |          egy töltény sem volt.~Az arca elpirult a szégyentõl. Hogy
20     3,  I  |       prózai ellenvetésre Zeno úr arca megfelelt.~- Hát azt a pénzt
21     4,  I  |           az aranyfogantyúval.~Az arca rémségesen el volt változva,
22     4,  I  | Rettenetes!~- Hát még a háznak az arca! Az volt a rettenetes! Az
23     4,  I  |        kerekre fel voltak nyílva, arca átszellemülve. Egyenesen
24     4,  II |  Örvendetes vigyorgásra derült az arca, mikor az asztalon levõ