Rész,  Fezejet

 1     1,  III|       szobádba fekünni. - Úgy szólt hozzá, mint egy esedezõ
 2     1,  V  |    barátnénkat életre hozni - szólt kérlelõ hangon Alasztor.~-
 3     1,  VI |  testet. Rideg, kemény hangon szólt:~- Hát minek ez az érzékenykedés?
 4     1,  VI |        Abban a pillanatban? - szólt a leány ragyogó szemeit
 5     1,  VI |     ülve maradást.~- Nem mára szólt a meghívó? - kérdi a vendég
 6     1,  VI |    Igen! Az nagyon jó lesz! - szólt közbe Helvila. - Én tanulni
 7     1,  VI |       Mármost nézzünk körül - szólt Vigárdy. - Önnek szállásról
 8     1,  VI |          Ah, hagyja ön azt! - szólt Camilla. - Az egy haszontalan
 9     1,  VI |   nekem tetemes összeg lesz - szólt mohón kapva Camilla. - Csak
10     1,  VI |     lesz?~- Nagyon jó lesz! - szólt felmelegedve Camilla.~Helvila
11     2,  I  |  maradok a fekvõségemnél... - szólt cinikus mosollyal Zeno.~-
12     2,  IV |    Rámnézve még közönyösebb - szólt Amanda, ledobva a legyezõjét,
13     3,  I  |     küldi, ezzel a levéllel - szólt a hordár.~Helvila a címborítékról
14     3,  I  |     Te elítéled az atyádat? - szólt elszörnyedve az anya.~-
15     3,  I  | hordár; de azok közül egy sem szólt Meritorisz Zeno úr nevére.
16     3,  I  |    oktatásával foglalkoznom - szólt Helvila. - Hát tudod te,
17     3,  I  |     útitáskámba.~- Leányom! - szólt felháborodva Zeno. - Te
18     3,  I  |     Ez drasztikus gondolat! - szólt Helvila.~- De zseniális!~-
19     3,  I  |     én teneked visszahoztam - szólt a nemes gavallér, kabátja
20     3,  I  | nappal itt, ezen a helyen így szólt hozzám: »Mi mind a ketten
21     4,  I  |    fel a leány.~- Nem értem - szólt Camilla. - Hát mi köze ehhez