Rész,  Fezejet

 1     1,  IV|    témáról beszélni!~- Nagyságos asszonyom: ha a kisasszony a mai szép
 2     1,  V |      fõbe lövi magát!~- Az égre, asszonyom! - súgja oda Alasztor.~(„
 3     2,  IV|         mosolygott.~- Méltóságos asszonyom. Sok új dolog van még a
 4     2,  IV|          Zeno úr!~- Hja, méltsás asszonyom. Az ember csak ember. Nem
 5     2,  IV|      keblére tette.~- Méltóságos asszonyom! Hát elhihetne énfelõlem
 6     2,  V |  búcsúlátogatásokat?~- Nagyságos asszonyom jól fogja ismerni az okokat,
 7     2,  V |       törvényei nem?~- Nagyságos asszonyom! Én az atyámat négy év óta
 8     2,  V |         ülõhelyérõl.~- Nagyságos asszonyom! Én nem jöttem ide halászni,
 9     2,  V |       kék szemeivel.~- Nagyságos asszonyom! Ön nagy tévedésben van. -
10     2,  V |           Isten önnel, nagyságos asszonyom!~Helvila köszönt, és eltávozott.~
11     2,  V |      Csak mikor az megszólítá: - Asszonyom!~- Nos, uram? Felejtett
12     3,  I |     elõadva idejöttének okait.~- Asszonyom! Önnek ez órában egy hordár
13     3,  I |         emelve.~- Azt a levelet, asszonyom! - dühöngött Zeno.~Camilla
14     4,  II|          tessék belépni, méltsás asszonyom - suttogá fojtott hangon
15     4,  II| bûntanújelek itt vannak, méltsás asszonyom. Ez itt az õ kalapja, ez
16     4,  II|   visszatartá.~- Ne bántsa õket, asszonyom! Hagyja õket békével elköltözni.
17     4,  II|         De ugyan ne lamentáljon, asszonyom! Hisz ez tiszta száz percent
18     4,  II|      mímelõ hangon fuldokolva.~- Asszonyom! Ez a borzasztó csapás,