| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] emlékmondatokat 1 emlékül 2 en 1 én 355 én-e 1 énbelõlem 1 énekelné 1 | Frequency [« »] 615 nem 608 hogy 386 egy 355 én 354 s 323 azt 308 is | Jókai Mór Tégy jót IntraText - Concordances én |
Rész, Fezejet
1 1, I | éves ön?~- Harminckilenc.~- Én meg harmincnyolc.~- Akkor 2 1, I | meghívó tíz órára szól: én még visszamegyek a színházba; 3 1, I | elfogadóterembe. ~- No, akkor én elhordom magam innen! - 4 1, II | a színházba.~- De hátha én sokáig itt tartom?~- Inkább 5 1, II | Ön istentagadó.~- Nem. Én csak embertagadó vagyok. 6 1, II | Nem akarom felerõltetni. Én nem vagyok buddhista misszionárius, 7 1, II | buddhista misszionárius, én csak jóakaró kritikus vagyok. 8 1, II | az ön világnézete ellen. Én már vénasszony vagyok, de 9 1, II | már vénasszony vagyok, de én még rossz jellemû emberrel 10 1, II | felebarátodat”, meg az, hogy „az én országom nem e világból 11 1, II | gorombaságból?~- Nem! Még én akarok önnek gorombaságokat 12 1, II | ismeri az igazi világot: én ismerem azt! Én látom a 13 1, II | világot: én ismerem azt! Én látom a valót.~- Ön látja 14 1, II | Amanda õnagysága teljesen az én világnézeteimet osztja. 15 1, II | tetszészsivajon nagysád az én stentoromat.~- No, csak 16 1, III| tekintettel a mama.~- Nem én. Tanulmányoztam. Mindig 17 1, III| énnekem akkor jönnöm az én kis mamámhoz, amikor akarok?~- 18 1, III| Micsoda rózsabogárnak?~- Én úgy hívom, mert a rózsabogárnak 19 1, III| rózsakelyheket kirágja és elbûzíti. Én a te helyedben majd mondtam 20 1, III| de mégis ismerem. Tudom én azt jól, hogy a te estélyeidet 21 1, III| hogy az egy kisisten. Az az én Orfeuszom!~- No, ez éppen 22 1, III| tréfáltam. Nem a hegedûs az én ábrándom, hanem Beethoven 23 1, III| muzsikál. A mi óránk az én legkedvesebb mûvészem; csak 24 1, III| mindennap megcsókol az apa: de én nem találok abban semmi 25 1, IV | Nem! Nem! semmi interjú! Én újságíróval nem állok szóba. 26 1, IV | mernek-e nevetni? Nem mernek.~- Én magam is olyan ideges vagyok 27 1, IV | keresztet ne vessen magára. Én is mindig titokban a legyezõm 28 1, IV | sipegi:~- Csak mondja ön úgy! Én a predikátumomra is hallgatok.~ 29 1, IV | meggyógyul a fogam?~- Legalább én még nem hallottam, hogy 30 1, IV | siet beavatkozni.~- Óh, az én uramra nem kell várni. Az 31 1, IV | olyan együgyû.~- Azt hiszem én is, hogy ez a pártkonferencia 32 1, IV | jótékonyságot gyakorol az én fiam - az én rovásomra.~ 33 1, IV | gyakorol az én fiam - az én rovásomra.~A királyi tanácsosné, 34 1, IV | erre Emilia nagysám. - Az én férjem hírhedett kártyajátékos 35 1, IV | Ilyen zseniális asszony az én feleségem. Akármit mond, 36 1, IV | Nekem különös adományom van. Én valamikor színésznõnek készültem. 37 1, IV | felüti a vásáros bódéját, ott én összepakolom a ládáimat.~- 38 1, IV | aztán ingujjban.~- No, de én csak nem mehetek ki hozzá, 39 1, V | hogy váltókat hamisított az én férjem nevére. Harmincötezer 40 1, V | húszmillió mérföldre van?)~- Eh! Én nem ismerek most sem eget, 41 1, V | csak tetteti magát. Ismerem én az ilyen tempókat. Ez a 42 1, V | nem parancsol senki, csak én! Gyorsan szedd össze a saját 43 1, V | volna módom benne. S az én apám nem lopta, nem csalta 44 1, VI | szobaleány.~- Sohasem látom én azt, tudom. Legalább leeszem 45 1, VI | nem bírom a lábam.~- Majd én beviszlek.~S azzal felkapja 46 1, VI | csészédet - mondá Camilla.~- Én szemközt szeretek veled 47 1, VI | szeretek veled ülni.~- De én azt akarom, hogy mellém 48 1, VI | élni? Olyan nõnek, mint én, olyan leánynak, mint te?~- 49 1, VI | gondolj ilyen rettenetesre! Én nem tudok meghalni. Én szeretek 50 1, VI | Én nem tudok meghalni. Én szeretek élni. Hiszen még 51 1, VI | is. Víg életed lesz! De én azt már nem fogom megérni!~ 52 1, VI | Nem! Te nem hagysz itt: én nem megyek el tõled! Nem 53 1, VI | Óh az a hideg föld! Én félek abba a hideg földbe 54 1, VI | földbe lefekünni! Anyám! Én rettegek az örök éjszakától!~ 55 1, VI | Ilyen rossz leány vagyok én? Aki az anyját egyedül hagyja 56 1, VI | játszani. Azt akarod, hogy én elmenjek innen, s te azalatt, 57 1, VI | innen, s te azalatt, amíg én alszom, megszököl tõlem. 58 1, VI | jól fognak illeni hozzá. Én mindig szerettem a jácintokat...~ 59 1, VI | vas következetessége ez... Én életemben elkövettem egy 60 1, VI | teában mondá Camilla.~- Az én csészémben már mind elolvadt.~- 61 1, VI | Ebben a dologban elsõ helyen én vagyok érdekelve. S én csak 62 1, VI | helyen én vagyok érdekelve. S én csak nem hagyom önöket meggyalázni.~ 63 1, VI | anticipálta a maga részét. De én teljesen fedezve vagyok 64 1, VI | Hát ki nézhet bele az én tárcámba? Hasonló alkuk 65 1, VI | koldusokká vagyunk téve. Mind én, mind a leányom.~Vigárdy 66 1, VI | sietett a felelettel.~- Én nem fogom engedni, hogy 67 1, VI | habarást azzal a teáskanállal! Én úgy olvasok önnek az arcában, 68 1, VI | tartalmát. Hát hiszen igaz, hogy én is csak állat vagyok, mint 69 1, VI | mint a Thámár fátyolát. Ezt én jól tudom. Nem jövök önt 70 1, VI | Nem jövök önt kísérteni. Én nem fogok önnek semmit adni: 71 1, VI | mondtam?~- Mi munkához értenék én? - rebegé Camilla.~- Hát 72 1, VI | a kormányzati köröknél. Én könnyûszerrel ki tudom eszközölni, 73 1, VI | a jövedelem nagyságával. Én ismertem egy nõt, akit milliomos 74 1, VI | képes a szükségeit fedezni. Én pedig mondhatom, hogy akkor 75 1, VI | szólt közbe Helvila. - Én tanulni fogok. Igen szorgalmas 76 1, VI | zongorát, angol nyelvet. Én szeretek tanítani. Köszönöm, 77 1, VI | nyíló ajtóval, adja ki. Én ismerek egy derék horvát 78 1, VI | kezeit keblére téve.~- Én Istenem! Mi még nevetünk 79 1, VI | kinyújtott karjával:~- Õ az én igazi atyám!~Camilla rosszul 80 1, VI | ijedten a leányától.~- Azt én eltettem emlékül erre a 81 1, VI | Hová tetted?~- Az az én titkom.~A zenemû utolsó 82 1, VII| Alasztor! Hol jársz?~- Én a feleségedet kísértem haza, 83 1, VII| Camillát az ájultából?~- Én már élve találtam. Éppen 84 1, VII| antitoxikonnal?~- Az az én arkánumom. De hát te mit 85 1, VII| mit keressz itten?~- Hát én, amint menekülhettem Amandától, 86 1, VII| ahogy õ parancsolta neki; én azt a véleményemet szuggeráltam 87 1, VII| õket.~- No, hát szervusz. Én megyek dolgomra.~- Tudod 88 1, VII| Ne menj le addig, amíg én magammal nem viszem a Szent 89 1, VII| el neki?~- Hát persze.~- Én azonban reggelig nem is 90 1, VII| pajtás: te képviselõ vagy, én meg ügyvéd vagyok. Nehéz 91 2, I | azt mondá a nõ:~- Akkor én is elmegyek a leányommal 92 2, I | barátok, mint eddig voltunk. Én viselem az én szenvedéseimet, 93 2, I | eddig voltunk. Én viselem az én szenvedéseimet, s nem akarom 94 2, I | még ha magam volnék! Hát én beletalálnám magamat a sorsomba, 95 2, I | attól az eszmétõl, hogy én önt, a mai nap hõsét, ott 96 2, I | elzüllve, elpusztulva! Most én kéjelgek abban a fényben, 97 2, I | Hadd tartson tovább ez az én boldogságom.~- De ez elvégre 98 2, I | khaldei mitológia állítja. Én ember vagyok. Az is akarok 99 2, I | kínoz a hipokrita szerepe. Én önt az egész világ szeme 100 2, I | enyém.~- Ha ön így beszél, én az ajtómra tolózárt csináltatok, 101 2, I | kilépni a hálószobájából. Én az ilyesmire készen voltam.~- 102 2, I | s megtaláltam benne az én tisztelt barátom szivartárcáját, 103 2, I | sincsen rá. Hiszen nem vagyok én Otello. Nézze, nincs nálam 104 2, I | bowie-knife. Hát hiszen, hogy az én hosszas távollétem alatt 105 2, I | méltánylani, hogy ön e célra az én Vigárdy barátomat választotta, 106 2, I | akit senki sem ismer.~- Én ismerem.~- De én minden 107 2, I | ismer.~- Én ismerem.~- De én minden szorgos kutatás után 108 2, I | Kurrentált engem valaki? Csaltam én? Loptam én? Nincsen-e kiegyenlítve 109 2, I | valaki? Csaltam én? Loptam én? Nincsen-e kiegyenlítve 110 2, I | véleménykülönbség volt közöttünk, hogy én azokon az aláírásokat hamisaknak 111 2, I | voltál haszonélvezõje az én birtokomnak. Mi az ördög? 112 2, I | az értesítés.~- No lám! Én vagyok a hibás. Azért, hogy 113 2, I | Naplót?~- Hát tudhattam én, hogy te hol kóborolsz széles 114 2, I | hogy nem tudhattad. Voltam én azalatt az amerikai prériken 115 2, I | Míg egyszer a jó Buddha (én buddhista vagyok) ismét 116 2, I | ovo” ki van egyenlítve az én fatális tévedésem egy nemes 117 2, I | az az elhatározás, hogy én ennek a jó barátomnak alkalmat 118 2, I | viszonosság elvébõl kiindulva én rendezem az õ ügyeit.~- 119 2, I | Ön megbolondult.~- Nem én. Teljesen megokosodtam.~- 120 2, I | hogy „házi ész”. Ezzel meg én vagyok ellátva. Te, újvilági 121 2, I | orosz közmondás tartja. Én azonban majd mindjárt kiábrándítalak 122 2, I | kiábrándítalak egy alternatívával. Én vagy egy önzetlen, minden 123 2, I | családfõ hazaérkezett, többé az én gondozásomra senkinek semmi 124 2, I | van erre veled szemben, én is csak majd találok valami 125 2, I | országos hírû celebritás, én pedig egy bukott fickó vagyok, 126 2, I | csendesen” szót hiúsíthatom én meg. De ha én most lármát 127 2, I | hiúsíthatom én meg. De ha én most lármát csapok: én, 128 2, I | ha én most lármát csapok: én, a hazatért férj, aki a 129 2, I | vitézkedés. Tudod jól, hogy én párbajra nem híhatlak, akármilyen 130 2, I | dicsõ hazafi, a nagy ember. Én pedig vagyok a nyomorult 131 2, I | nem ráztál le magadról. Én beléd haraptam, mint egy 132 2, I | kiugrani, édes barátom.~- Én kezemben tartottam a nyakadat, 133 2, I | Nagy hiba volt tõled. Most én tartom a kezemben a te nyakadat, 134 2, I | jogtudósok értjük ezt már. Én viselem a „procurát”, mi 135 2, I | maradsz a „stiller-Co”. Én viselem az obligót, te pedig 136 2, I | temporis, húszezer forintot, én pedig azért odaadom neked - 137 2, I | asszony -, majd eladlak én téged!~Azzal odarohant az 138 2, I | hamisítottál Vigárdy nevére. Én megtartottam ezt a leveledet, 139 2, I | hálátlan kígyó fejére! Most én adlak el téged - félpénzért - 140 2, I | szeme közé.~- Nyomorult! Én nem tudlak eltaposni!~Azzal 141 2, I | elõtt lett felolvasva, amíg én ájultan hevertem itten.~- 142 2, I | Áh! Ez nevezetes. Az én szalonomban, ahol az én 143 2, I | én szalonomban, ahol az én saját bútoraim vannak!~- 144 2, I | kötelesség.~- Ön nem fog az én szobám ajtaján belépni.~ 145 2, I | jogait.~- Majd visszafoglalom én azokat!~Durván megragadta 146 2, I | rágalmakkal, amiknek a szennye az én anyám arcát szeplõzi be! 147 2, I | órában jött ehhez a házhoz. Én egy rettenetes betegséggel 148 2, I | Vida-tánc démona megszáll, akkor én megszûntem ember lenni: 149 2, I | velem van az ördög! Akkor én azt, aki a kezem közé kerül, 150 2, I | Azokra a kínszenvedésekre én nem reflektálok, mert én 151 2, I | én nem reflektálok, mert én a Nirvánát követem.~- Menjen 152 2, I | szobor.~- Hát ki vagyok én? - mormogá. - Ki-va-gyok-én? - 153 2, I | parancsolsz énnekem; hanem én teneked. Nem mozdulsz! Én 154 2, I | én teneked. Nem mozdulsz! Én foglak!~S mintha valami 155 2, I | keblére a leány:~- Ez az én palladiumom! Ez az én panaceám! 156 2, I | az én palladiumom! Ez az én panaceám! Ez az én talizmánom! 157 2, I | Ez az én panaceám! Ez az én talizmánom! Nem vagyok beteg! 158 2, I | hogy is lehetett az, hogy én õrjöngtem, tomboltam? Mikor 159 2, I | este van már.~- Késõ este. Én hajnalkacagást látok magam 160 2, I | fényes! Hát este szoktam én fölkelni az ágyból? Ha este 161 2, I | ideje van. Igen, bizony. Én éhes vagyok, nagyon éhes. 162 2, I | Liptai túró!~- Ah, az én ideálom. Bor van-e?~- Egész 163 2, II | haza a szállására, amikor én éppen ott voltam a családját 164 2, II | nyomorban, gyermekével együtt. Én segítettem neki fölemelkedni, 165 2, II | segítettem neki fölemelkedni, én szereztem neki életmódot, 166 2, II | szereztem neki életmódot, én eszközöltem ki a leánya 167 2, II | lakosztálya van. S talán én sem haraptam volna le az 168 2, II | vagyok megmondani az igazat. Én ezt a nõt becsülöm. Lelki 169 2, II | gyilkoljon ezzel a szavával. Én nem bánom. Tegye azt a nõt 170 2, II | szeretetreméltóbb, mint én, elismerem. Hiszen divat 171 2, II | szobájában feküdt betegen. Amíg én az anyjával nála voltam: 172 2, II | Megragadta az alkalmat, hogy az én látogatásomból kelepcét 173 2, II | azt a húszezer forintot?~- Én azt mondtam neki, amit neked 174 2, II | vásárra vihetõ rabszolga. Én többet ehhez a házhoz vissza 175 2, II | jövök, hanem majd elmondom én a feleségemnek azt, ami 176 2, II | könyvecskét.~- Íme, nézd. Én ezt egy vállalaton nyertem. 177 2, II | rosszat fogok vele tenni!~- Én ideteszem ezt a pénztárba. 178 2, II | öklét felemelve kiálta:~- Én önt gyûlölöm, mint a bûnömet!~ 179 2, II | nyugodt mosollyal mondá:~- Én pedig téged szeretlek és 180 2, II | közül az egyik azt mondja: „én nem gyûlölök, én szeretek”, 181 2, II | mondja: „én nem gyûlölök, én szeretek”, akkor ezen a 182 2, III| metódusa az „önvédelemnek”.~- Én végül a szemébe mondtam, 183 2, III| S erre õ azt felelte: „Én pedig téged szeretlek és 184 2, III| természetes.~- Mi mindent fogok én még itt tanulni! De hát 185 2, III| másolatban? Ki másolta le õket?~- Én magam.~- Nagyszerû! Kegyed 186 2, III| Dehogy hamisítottam! Nem én utánoztam a drága hölgy 187 2, III| utánozva. Ezek a szarkalábak az én eredetijeim. Õ utánozza 188 2, III| ez amannak? Õ utánozza az én írásomat! Ebben a családban 189 2, III| férjemnek, ne utánozza az én írásomat?~- Csak egy mód 190 2, III| ön is csak tréfát ûz az én érzelmeimbõl. Pedig azt 191 2, III| az egyetlen ember, aki az én lelkemet megérti.~Ekkor 192 2, III| még jobban fizeti, mint én, azért, hogy ellenem kémkedjenek.~- 193 2, III| mormoghassa el a véleményét.~- Én annak az úrnak a szemébõl 194 2, IV | méltóságodnál tiszteletemet tenni.~- Én nem vagyok méltóságos.~- 195 2, IV | nem foszthatja meg tõle. Én tehát, hogy látogatásom 196 2, IV | sûrûen szokott értesülni az én családomban lefolyó eseményekrõl.~- 197 2, IV | írva az igazi értesítés.~- Én sohasem láttam egy betût 198 2, IV | mértékben kihasználják. Én nem panaszképpen mondom, 199 2, IV | higgyék, hogy felhevült. - Én Vigárdynak minden lépésérõl 200 2, IV | kevés ember tudja (amit én), hogy a klubnak a helyiségeit 201 2, IV | tárgyát az értekezésüknek, azt én nem vellikálom. Bizonyosan 202 2, IV | melyet a sors egykor az én számomra rendelt; aki lábbal 203 2, IV | azt az oltárt, amelyhez én csak imádkozni járok! (Ez 204 2, IV | félbe.~- Hagyja el, Zeno úr. Én premierközönség vagyok, 205 2, IV | tudja mit, Meritorisz úr? Én nem sokallom a húszezer 206 2, IV | egy válópernek, melyben én vagyok a felperes.~Zeno 207 2, IV | Nézze. Húszezer forint az én nevemre betéve. Amikor akarom, 208 2, IV | Hallja ön, Meritorisz úr! Ha én még egyszer itt találom 209 2, IV | feleségem szobájában, hát akkor én önt az ablakon fogom kidobni. 210 2, IV | az ajtón belül, melyre az én nevem van feljegyezve, én 211 2, IV | én nevem van feljegyezve, én vagyok önnek az ura és bírája!~ 212 2, IV | rebegé Amanda. - Jól van. Én elfogadom.~ ~ 213 2, V | visszavonulásra kényszerítik. Én azonban a közönség szolgája 214 2, V | Nagyságos asszonyom! Én az atyámat négy év óta nem 215 2, V | Nem természetes-e, hogy én azt az egész gyermeki szeretetet, 216 2, V | Nagyságos asszonyom! Én nem jöttem ide halászni, 217 2, V | még Meritorisz kisasszony. Én szándékozom önnek még útravalót 218 2, V | büszkeségét megsértené. Én meg akarom önt ajándékozni 219 2, V | ami önnek legkedvesebb. Én megengedem önnek, hogy tartsa 220 2, V | egész gyermeki szeretetét. Én átengedem önnek továbbra 221 2, VI | mondá:~- Most mit csináljak én ezzel az emberrel?~- Én 222 2, VI | én ezzel az emberrel?~- Én tudnék neked tanácsot adni, 223 2, VI | átnyújtá Alasztornak.~- Az én metódusom más úton jár.~ 224 2, VI | annyit mondhatok neked, hogy én végigjártam Európa minden 225 2, VI | fekszel már a Duna fenekén. S én nem húzlak ki. Hát mi a 226 2, VI | tenni? Mint közjegyzõhöz.~- Én? Testamentumot tenni?~- 227 2, VI | nevetett.~- A feleségemet se?~- Én csak azt mondtam, hogy semmit 228 3, I | péntekesnek kellett lenni.~- Én nem hiszek a napok signaturáiban - 229 3, I | Csak azt köti ki, hogy majd én is ingyen engedjem azt át, 230 3, I | itt járna a földön: „Az én országom ezeknek a világából 231 3, I | jutányos áron kész átengedni. Én ugyan a tyúkokhoz nem értek.~- 232 3, I | tyúkokhoz nem értek.~- No, én értek. Az az én mulatságom 233 3, I | értek.~- No, én értek. Az az én mulatságom lesz.~Helvila 234 3, I | Miért azután?~- Azért, mert én most mindjárt használatba 235 3, I | használatba akarom venni az én gépemet, s legelõször is 236 3, I | legutoljára találkoztunk, én egy nagy horderejû lépésre 237 3, I | váltótartozásait kifizessem. Én könyörögtem neki akkor, 238 3, I | visszatért Magyarhonba, én közbenjártam a magas minisztériumnál, 239 3, I | állásba behelyezzék. Ez az én válaszom az õ invectiváira. 240 3, I | engemet meg akar semmisíteni, én az ellen azzal védem magamat, 241 3, I | engem meg akar gyalázni: én visszaadom neki a becsületét. 242 3, I | neki a becsületét. Ez az én vívási modorom. Meg vagyok 243 3, I | biztosított jövendõje. Az én lelkem pedig meg lesz nyugtatva, 244 3, I | elszörnyedve az anya.~- Nem „én” ítélem el az „én atyámat”, 245 3, I | Nem „én” ítélem el az „én atyámat”, hanem a kérlelhetlen 246 3, I | fohászkodott.~- Most már én mondom, hogy ma péntek van...~- 247 3, I | helyére.~- Még ma?~- Az én útimálhám együtt van.~- 248 3, I | útimálhám együtt van.~- Hát én?~- Te nem jössz már énvelem 249 3, I | Azt nem mondtam.~- De én tudom. Te mentegeted magadban 250 3, I | milyen jó ember volt az én uram, amíg falun laktunk, 251 3, I | teljes életedben. Látod, én hogy megvénültem már?~Camilla 252 3, I | távolból fogod nézni. Ha én valaha szeretnék, én csak 253 3, I | Ha én valaha szeretnék, én csak egész szívvel tudnék 254 3, I | Kölcsönös szánalom egymás iránt. Én pedig szánlak mind a kettõtöket.~- 255 3, I | jól, mi a mi helyzetünk. Én Vigárdyt nem ránthatom magammal 256 3, I | pedig üldözi ez az ember. Ha én õt ettõl az üldözõ rémétõl 257 3, I | Nálam jobb helyen lesz; majd én megõrzöm.~Helvila elvette 258 3, I | gratuláljunk egymásnak. Én utazom, te itt maradsz. 259 3, I | egy hordár levelet hozott. Én követelem, hogy azt a levelet 260 3, I | hát komédiázz te! Majd én hallgatom.~- Hallgass is, 261 3, I | rivallt Zeno a leányára. - Én atyai hatalmamnál fogva 262 3, I | leánynak nem illik meghallani. Én, az atyád, parancsolom!~ 263 3, I | kiálta:~- No, majd megkeresem én azt a levelet magam!~S azzal 264 3, I | fotográfgép mellõl.~- Helvila! Én nem engedem, hogy az atyádból 265 3, I | támasztál fel újra! Mert hisz én jó ember voltam valaha! 266 3, I | levél? Ti olvastátok ezt? Én állami hivatalt kapok? Hatodik 267 3, I | felé volt fordulva.~- És én tégedet mint félreismertelek! 268 3, I | szeretetemet.~- Köszönöm, papa. Én a magam részét itt hagyom: 269 3, I | szeretsz? Te visszautasítod az én szeretetemet?~- Helvila! - 270 3, I | ne fosszatok meg ettõl az én drága kincsemtõl! Ez az 271 3, I | drága kincsemtõl! Ez az én talizmánom, az én bûnbocsátó 272 3, I | Ez az én talizmánom, az én bûnbocsátó levelem. Ezt 273 3, I | bûnbocsátó levelem. Ezt én éjjel-nappal a keblemen 274 3, I | Ennek az elolvasása lesz az én mindennapi reggeli, esteli 275 3, I | gyémánt szív! Hogy tudtalak én tégedet oly keserûen megbántani! 276 3, I | jóltevõje szegény családomnak! Én tégedet aljas gyanúsítással 277 3, I | gyanúsítással sértettelek! Én tégedet meg akartalak rontani, 278 3, I | újjáteremtettél. Te vagy az én megváltóm, az én Messiásom.~ 279 3, I | vagy az én megváltóm, az én Messiásom.~S azzal összevissza 280 3, I | Zeno. - Ugye jó lesz, ha én most egyenesen odamegyek 281 3, I | akkor õ kezét nyújtja felém, én hirtelen megcsókolom a kezét...~- 282 3, I | azt: „Most jöjj velem, az én kedves családom fészkébe. 283 3, I | egész romlott világ, hogy az én nõm egy szent. S az én barátom 284 3, I | az én nõm egy szent. S az én barátom a másik. Kettõjük 285 3, I | a másik. Kettõjük között én magam az idvezült!” Mondhatom 286 3, I | ruhásszekrény.~- Ah! Az én hajdani garderobe-sifonom.~- 287 3, I | szobádba, és öltözzél át.~- Az én szobámba? Hát Dragomirovics 288 3, I | meglepetés után megkezdje: én ebbõl a néma belsõ küzdelembõl 289 3, I | agyonrémíttetni.~- Komédiát játszik az én apám mindig - mondá a leány. - 290 3, I | megmarad a komédiánál. De én attól tartok, hogy ebbõl 291 3, I | nem hiszed az atyádat?~- Én nem hiszek, hanem kombinálok. 292 3, I | e szavakkal fogadott: „Én azt hallottam, hogy kegyed 293 3, I | következtében támadhatnának. Én magamra vállaltam a felelõsséget 294 3, I | viszonyért, melyet Vigárdy az én családom irányában fenntartott. 295 3, I | No, bruder, majd szerzek én neked egy olyan meglepetést, 296 3, I | felfortyanna.~- Micsoda? Az én leányom el akarja hagyni 297 3, I | forint fizetéssel.~- Mit? Az én egyetlen leányom.~- Igenis. 298 3, I | Meritorisz-címer. Ez ellen én atyai tiltakozásommal lépek 299 3, I | fõvárosból eltávoznánk az én hivatalos állomásomra, újból 300 3, I | sem akarta elhinni.~- No, én garantírozom teneked, hogy 301 3, I | volt az utolsó pénzem, amit én önnek legközelebbi találkozásunk 302 3, I | megfelelt.~- Hát azt a pénzt én teneked visszahoztam - szólt 303 3, I | több is jön. A pezsgõrõl én gondoskodom.~S engedett 304 3, I | a bársonygallérja alatt. Én azt a pénzt, mikor útra 305 3, I | szereted, mint a férjedet, én jobban, mint az apámat.~- 306 3, I | követett el ezzel Vigárdy?~- Én nem tudom megmondani. Fogalmam 307 3, I | minden betegséget. Bánom is én, miben halok meg. Teher 308 3, I | vinni. Miért? Mert õ az én atyám! Hazugság! Nem igaz! 309 3, I | azzal engem elkárhoztatsz. Én azt a másik embert szeretem, 310 3, I | Eddig te voltál az okos, én voltam az õrült. Most én 311 3, I | én voltam az õrült. Most én leszek a hidegvérû tanácsadó. 312 3, I | élünk. S ha te azt mondod: én ember vagyok s az akarok 313 3, I | vagyok s az akarok lenni, hát én meg asszony vagyok, a te 314 3, I | kívántad, hogy meghaljak: én is engedek neked egy napot - 315 4, I | Helvila letette a tollat.~- Én most megyek aludni. Délután 316 4, I | mondott, hogy õ tiltakozott az én életpályám megkezdése ellen?~ 317 4, I | mentél még el a helyedre?” Én úgy meg voltam lepetve e 318 4, I | szaladgálsz elõre-hátra?” - Erre én azt rebegtem, hogy az anyámra 319 4, I | tõle, hogy mit vétett az én szegény anyám? „Azt jobb 320 4, I | Egyenesen a vasútra.”~- Én azt kérdeztem tõle: „Hát 321 4, I | elfoglalni az állásodat!” Én azt akartam megtudni, hogy 322 4, I | Megfoghatatlan! - rebegé Camilla.~- Én összetett kézzel kértem, 323 4, I | fel s alá a szobában. - Én el voltam kábulva. Soha 324 4, I | pénzért. - És most szid! S én el nem tudom képzelni, hogy 325 4, I | az útiköltséged.” S hogy én azt nem akartam elfogadni, 326 4, I | mérgesen csapott be utánam. Én szédelegve mentem le a kocsiig, 327 4, I | volt az országházban, mikor én a leveledet odavittem. Egy 328 4, I | a megsemmisülésnek.~- De én nem mehetek veled most rögtön. 329 4, I | szerencsétlenek azzal az én levelemmel? - hörgé tompa, 330 4, I | Ki fut ki a terembõl? - Én csendesen ültem a helyemen, 331 4, I | sem tudott szólni.~- És én nem õrültem meg e percek 332 4, I | ország-világ elõtt azt a nõt, akit én mint egy szentet, úgy imádtam! 333 4, I | szentet, úgy imádtam! És én csendesen tudtam ott ülni 334 4, I | volna a bajon, nem várnám én, hogy asszonykéz végezzen 335 4, I | ennek az embernek igaza van! Én mindazt a bûnt elkövettem, 336 4, I | név még nincs kimondva. Én fogom felkeresni azt a képviselõt. 337 4, I | felkeresni azt a képviselõt. Én beszélek vele. S ha emberi 338 4, I | a név el van ítélve! És én most nemcsak magamat, nemcsak 339 4, I | alakot eltemetni hõstett. Én ki vagyok szolgáltatva a 340 4, I | ajkaival azt rebegé: „Nem én írtam a levelet!” Pedig 341 4, I | Pedig õ írta. És most én fogok ott állni a helyén 342 4, I | a számon ez a szó: „Nem én írtam ama levelet.” Ah! 343 4, I | visszanyertük (rossz nyereség volt), én eltettem valamit e szent 344 4, I | felé.~- Jöjjetek utánam. Én majd mutatom az utat.~Az 345 4, II | konstatálása. No, hát bemegyek én.~Alasztor odament a hálószoba 346 4, II | tudom, nem vagyok orvos. De én azt hiszem, hogy meghaltak, 347 4, II | kétségbeesett rémületbe.~- De én nem akarom, hogy õk meghaljanak! 348 4, II | akarom, hogy õk meghaljanak! Én nem akarom õt megölni. Siessen 349 4, II | Mentsék meg õket. Hisz én nem akarok gyilkos lenni!~ 350 4, II | ügyvédre sincs önnek szüksége. Én sietek a rendõrséget értesíteni.~ 351 4, II | kétségbeesve.~- Hát már most az én húszezer forintombul mi 352 4, II | hogy „meghótt”.~- Akkor én lövöm magamat fõbe!~- Mondok 353 4, II | lövöm magamat fõbe!~- Mondok én önnek annál valami rosszabbat. 354 4, II | jártak. Vegye el az özvegyet. Én lemondok az ön javára minden 355 4, II | az ígért betéti könyvet.) Én megveszem öntül a halottjait.