Rész,  Fezejet

 1     1,  II |     lesz vénasszony. Ön most is kisleány. Hanem vén írónõ. - Ezelõtt
 2     1,  II |     Vigárdyné legyezõjére írt a kisleány. Azt tetszik tudni, hogy
 3     1,  III|     tárgya ott állt elõtte. Egy kisleány. Azaz, hogy egy nagy kisleány.
 4     1,  III|   kisleány. Azaz, hogy egy nagy kisleány. Volt olyan magas, mint
 5     1,  III|        akarsz megvesztegetni?~A kisleány a tenyereit csapdosta össze,
 6     1,  III|         nagy leányból egyszerre kisleány lett; elkezdett együtt trallázni
 7     1,  III|     szavára az anyjának a dacos kisleány egyszerre odaomlott a lábaihoz,
 8     1,  VI |                               A kisleány felébredt elõálmából. Hálószobájának
 9     1,  VI |      ütött. Kísértetek órája!~A kisleány fejére rántotta a takaróját.
10     1,  VI |         helyzetet.~Most már nem kisleány, aki fél.~Eszébe jut, amit
11     1,  VI |    természet adta szerepeket. A kisleány erõs. Mégis jó az a svéd
12     1,  VI |         hát minek jön vissza?~A kisleány letérdelt a kandalló elé,
13     1,  VI |       merõbben mosolygott.~Az a kisleány pedig nagy lélekbúvár volt!~
14     1,  VI | rémekkel!~Az anya lesimogatta a kisleány szétkuszált haját, térdein
15     1,  VI |        hogy mit tud, azt csak a kisleány értette meg, senki más.