Rész,  Fezejet

  1     1,  I  |                           név: „Meritorisz Zeno”, s ott becsenget. Sokáig jönnek
  2     1,  I  |                      Akkor ön csókol nekem kezet, s nevezhet urambátyámnak.~
  3     1,  I  |                         vagyok. Nem maradok soká.~S azzal mind a ketten magukkal
  4     1,  I  |                        restaurateur szolgáltatja, s egyúttal pincért is küld
  5     1,  I  |                          a mágnások is megteszik. S Meritoriszék és Vigárdyék
  6     1,  I  |                          soit, qui mal y pense.~- S fényes programja lesz a
  7     1,  I  |                           amit a háziasszony írt, s maga fog felolvasni.~- Ah!
  8     1,  I  |                           fejezi be a toalettjét, s néhány perc múlva átjön
  9     1,  I  |                         fülkanyarító félholdakat, s a jól kifent bajuszt, mely
 10     1,  I  |                         szerelmes minden asszony, s amelytõl fél minden ember.
 11     1,  I  |                    lejjebb húzódik, mint a másik, s ezzel még neveli annak a
 12     1,  I  |                        Jaj annak, akinek udvarol. S aztán mentül jobban fáj,
 13     1,  II |                    szempillák magasra felnyílnak, s kivillan alóluk az a két
 14     1,  II |                          szemnek kell megfelelni, s ezt a beszédet olyan kevés
 15     1,  II |                          kevés ember tanulta meg. S a sárga szemekhez kõszénfekete
 16     1,  II |                           híják vérszegénységnek, s gyógyítják vas- és mirenylabdacsokkal,
 17     1,  II |                         sem hisz.~- A szó megvan, s azt nehéz helyettesíteni:
 18     1,  II |                      külsõ benyomásokat felfogni, s azok ellen reagálni?~- Jól
 19     1,  II |                     kreténnek vagy gonosztevõnek, s ez teszi tönkre az ön egész
 20     1,  II |                         lelkekben nem hisz senki. S ami nem kriminalitás, az
 21     1,  II |                            ha ugyan volt valaha), s amióta a kisasszonyok nem
 22     1,  II |                    tárcájuk számára e remekmûvét, s tiszteletdíj fejében egy
 23     1,  II |                      ember elõl, hanem szembeáll, s olyan vágásokat ád, hogy
 24     1,  II |                          hogy ki az a tengerszem, s ki az a harmatcsepp.~E percben
 25     1,  II |                         Alasztor megsejtette azt, s sietett búcsút venni.~-
 26     1,  II |                        nagysád elõadását zavarni, s mikor a vendégnyáj éljenez:
 27     1,  II |                     emelte a svédkesztyûs kacsót, s aztán a sarkával elõre kihátrált
 28     1,  III|                      emberek beszédébõl tanuljak, s ez már csak okos ember,
 29     1,  III|                       mert még most gyermek vagy, s gyermekleányt nem visznek
 30     1,  III|                       hínak, hogy madame Potifár; s aki ennek a három illusztris
 31     1,  III|                   csinálok, azt utálom, gyûlölöm, s valahányszor végigjátszom
 32     1,  III|                        trallázni a zenélõ géppel, s magában valcerezett jobbra-balra
 33     1,  III|                valcerezett jobbra-balra keringve, s a szoknyáját széthúzva a
 34     1,  III|                        egy esedezõ a zsarnokához.~S erre a könyörgõ szavára
 35     1,  IV |                          a haja egészen Sarasate, s a gomblyukából apró érdemrend-füzér
 36     1,  IV |                      keresztülfûzött aranygombot, s magával vonszolja a zongora
 37     1,  IV |                          poénjét.~- Akár kettõbe.~S aztán viszi papa Thurzót
 38     1,  IV |                       érdemrendek azok a gyomrán, s minõ a provenientiájuk?
 39     1,  IV |                       minden európai potentátnak, s azok viszonzásul egy (firkászok
 40     1,  IV |                  összetörték a nagy salátástálat; s a Dobos-tortát fenekével
 41     1,  IV |                        csupa rossz híreket közöl, s mindenkinek tud valamit
 42     1,  IV |                          barátnék hibáit keresik, s mikor ezek a mosolygó cseresznyeajkak
 43     1,  IV |                    tollszedõ leányának csúfolták, s felbontotta a viszonyt.
 44     1,  IV |                    barátnék maradtak - négyesben, s úgyszólván egy családot
 45     1,  IV |                          kapsz tõle egy pofont.~- S attól meggyógyul a fogam?~-
 46     1,  IV |                           a nagy hangõrlõ géppel, s nyilvánossá tette azon óhajtását,
 47     1,  IV |                      Amanda meghallja ezt a szót, s siet beavatkozni.~- Óh,
 48     1,  IV |                        klubban van, konferencián. S azok a pártkonferenciák
 49     1,  IV |                     kérdezik egyszerre hárman is, s mindannyinak az arcából
 50     1,  IV |                           a tizenkét pikétpartit, s a társaság közé nyomult.~-
 51     1,  IV |                nyereséggel jön haza a kaszinóból, s azt mindig nekem adja: „
 52     1,  IV |                         félajtót nyitva, bekúszik s odasúg a háziasszonyságnak:~-
 53     1,  IV |                     tizenkét óra között becsenget s azt mondja, hogy levelet
 54     1,  IV |                         úgy bejöhet.~- Tegye azt.~S ez utasítás nyomán nemsokára
 55     1,  IV |                       bokáig érõ gombos kabátban, s ezüsttálcán nyújtá át a
 56     1,  IV |                     elvette a tálcáról a levelet, s az öve mellé dugta. Nem
 57     1,  V  |                           tiktakja közbeketyeg. - S egyszer csak a legáhítatosabban
 58     1,  V  |                      dobta a hegedûjét a tokjába, s búcsúzatlan eltávozott;
 59     1,  V  |                      hímzett vánkosra igazította, s aztán széjjelnézett segélykeresõ
 60     1,  V  |                      Hiszen kebelbarátnék voltak.~S amint elolvasta, az arca
 61     1,  V  |                     Perukker követeli a fizetést. S õ most szökik Amerikába!
 62     1,  V  |                           az inasok téblábtak alá s fel, akik a távozó vendégek
 63     1,  V  |                        egypárszor: - „Georges!” - S hogy annak nem akart sikere
 64     1,  V  |                          lefoglalják a hitelezõk, s aztán majd járhatsz a törvényszékre
 65     1,  V  |                           lett volna módom benne. S az én apám nem lopta, nem
 66     1,  VI |                         le mindent a kocsisnéhoz, s csapjunk ott magunknak egy
 67     1,  VI |                           leeszem Dobos-tortában.~S aztán elkezdte danolni éles,
 68     1,  VI |                  szobájába, megcsókolni az alvót, s a vánkosa alá dugni egy
 69     1,  VI |                           agyvelõnek van akarata.~S lassanként az akarat erõt
 70     1,  VI |                          félelmet az éjféli rémek s az engedelmességet az anyai
 71     1,  VI |                          meggyújtja a gyertyáját, s reszketve kinyitja az ajtaját.~
 72     1,  VI |                           a gyertyáit meggyújtja, s a nagyobb világosságnál
 73     1,  VI |                           mama?~Odalép lábhegyen, s amint odaér, nagyot sikolt.~
 74     1,  VI |                          azt hiszi, hogy meghalt, s sírni akar.~Az a gyáva szív!
 75     1,  VI |                     tenyereibe pipereecetet tölt, s azt szagoltatja az elájulttal. -
 76     1,  VI |                          hogy a keble nyitva van, s azt siet a két tenyerével
 77     1,  VI |                       hogy csak a leánya van ott, s nagyot bámul rá: mintha
 78     1,  VI |                       lábam.~- Majd én beviszlek.~S azzal felkapja az ölébe
 79     1,  VI |                      felkapja az ölébe az anyját, s viszi, mint egy dajka a
 80     1,  VI |                   kandallóra. Fázom. Visszajövök.~S azzal bement az öltözõjébe.~
 81     1,  VI |                         letérdelt a kandalló elé, s megrakta hasábokkal a parázshalmazt.
 82     1,  VI |                        aki azt szépen összehajtá, s eldugta a keblébe.~A leányka
 83     1,  VI |                     menthetetlenül meg van fogva, s érzi a ránézõ szemek égetését
 84     1,  VI |                         neveli nagyra a lelkében, s azt takargatja az arca lárvájával.~
 85     1,  VI |                           hogy a falióra megállt, s félórával kevesebbet mutat
 86     1,  VI |                          elindította a percingát, s helyére igazította a mutatót.~
 87     1,  VI |                         félj, nem fog felizgatni.~S még merõbben mosolygott.~
 88     1,  VI |                     belõle a csészéket színültig, s letette az asztalkára, egymással
 89     1,  VI |                           elõttünk az ajtajaikat. S eltagadják, hogy otthon
 90     1,  VI |                     bennünket nézni minden ember, s bezárja a szekrényét, mikor
 91     1,  VI |                         válunk el egymástól soha!~S a nyakába borult: ölelte,
 92     1,  VI |                          fejét az anyja térdérõl, s felnézett az arcába. Azon
 93     1,  VI |                           hogy én elmenjek innen, s te azalatt, amíg én alszom,
 94     1,  VI |                        húzta azt a másik csészét, s õ is elkezdte abban az ezüst
 95     1,  VI |                      odavonta az ölébe a leányát, s elkezdte azt döncölgetni,
 96     1,  VI |                  kristályozódik, a fenékre száll, s többé el nem olvad.~- Ah!
 97     1,  VI |                           keblébe dugott levelet, s odanyújtja a késõi látogatónak.~
 98     1,  VI |                       helyen én vagyok érdekelve. S én csak nem hagyom önöket
 99     1,  VI |                        ujjait a hegyes szakállán, s készen volt a válasszal.~-
100     1,  VI |                összetartja. Szûnjünk meg hazudni, s egymást fogja felfalni az
101     1,  VI |                           fogait összeszorította, s eközben annál sebesebben
102     1,  VI |                          mint a többi embereknek, s ha önnek kedve volna elbukni,
103     1,  VI |               pazarlásáért gyámság alá helyeztek, s aki öngyilkossá akart lenni,
104     1,  VI |                           és megvarrja a ruháját, s meg lesz vele elégedve.
105     1,  VI |                           az iskolamesternõséget, s annak idején kap becsületes
106     1,  VI |                           csókjaival halmozta el, s egyre zokogta: „Köszönöm,
107     1,  VI |                       igen nyugodalmas lakó lesz. S amit az fog fizetni albérletben,
108     1,  VI |                        egész lakásbért fedezheti, s a saját lakása ingyenben
109     1,  VI |              alkoholometerrel mérik az indulatot, s boncolókéssel vizsgálják
110     1,  VI |                       írói nevet választ magának, s ez a név magasztalva, becsülve
111     1,  VI |                       Helvila átölelte az anyját, s gyöngéden súgá a fülébe: „
112     1,  VI |                         nevetünk is ezen a napon!~S aztán kereste a szemeivel
113     1,  VI |                      pedig félrefordítá az arcát, s a szemeit törülte.~- Ön
114     1,  VI |                           azt kihúzom az ágyából, s rendezem vele az ügyemet,
115     1,  VI |                     Camilla! Jó éjt, kis Helvila.~S azzal minden érzékeny búcsúvétel
116     1,  VI |                           azokat a teáscsészéket, s azoknak a tartalmát beletöltögeté
117     1,  VI |                     felnyitotta a zenegép tokját, s oda rejté el a palackot
118     1,  VI |                    naponta elõvettem az arcképét, s elbámultam rá, hosszan,
119     1,  VII|                          mert bezárta az ajtókat, s nincs cseléd, aki kinyissa.~-
120     1,  VII|                  mulatságát a díszes társaságnak, s felkísértetem õket a kapitányságra,
121     1,  VII|                    reggelig nem is megyek haza.~- S mit fogsz bevallani?~- Azt,
122     2,  I  |                       soha. Sokszor el is utazik, s olyankor az ajtaját lakattal
123     2,  I  |                        Rúg, karmol és rángatózik, s amellett az arcát fintorgatja.
124     2,  I  |                          elõjön a hálószobájából, s felnyitja az ajtót.~Vigárdy
125     2,  I  |                          Dugja el ezt az írást.~- S hová lett kinevezve?~- Pancsovára.~-
126     2,  I  |                          Reális felfogásban az.~- S ez a fõdolog. Ugyan hány
127     2,  I  |                        lát-e egy harmadik alakot? S azért az ilyen lelki házasságtörés
128     2,  I  |                     lehet-e õt ezért kárhoztatni? S mármost tekintsen ön a válaszútnak
129     2,  I  |                          nõtõl elszakítaná magát, s aztán összekötné a sorsát
130     2,  I  |                     viselem az én szenvedéseimet, s nem akarom azokat még lelkifurdalásokkal
131     2,  I  |                         ott krumplit kapálhassak, s jóllakhassam lencsével és
132     2,  I  |                   lelkemet nem tudom incrustálni. S még ha magam volnék! Hát
133     2,  I  |                     akarnám a karomon elõvezetni, s büszke arccal hirdetni:
134     2,  I  |                     felnyitá a hálószoba ajtaját, s valami szót hallatott nagy
135     2,  I  |                    Dragomirovics úr szállásától - s Dragomirovics úrnak lehetnek
136     2,  I  |                         nagy csendesen felnyílik, s elébb a fejét bedugja, széttekint,
137     2,  I  |                   aránytalanul nagy a termetéhez, s abból is sok jut a kiülõ
138     2,  I  |                       lábát a jobb térdére vetve, s fújja a füstöt a plafon
139     2,  I  |                       Végre mégis nyílik az ajtó, s kilépnek rajta: az úr és
140     2,  I  |                         amint ez alakot meglátja, s siet az ajtót betenni maga
141     2,  I  |                     mosolyogva áll föl a székbõl, s nyefegõ éles hangon üdvözli
142     2,  I  |                     havelock zsebébe belenyúltam, s megtaláltam benne az én
143     2,  I  |                         egészen normális helyzet. S sokkal jobban tudom méltánylani,
144     2,  I  |                    pénztárnoknõi alkalmazása van, s üres óráiban a hírlapokba
145     2,  I  |                          azáltal, hogy hazajövök, s mármost a viszonosság elvébõl
146     2,  I  |                       esetben veszem a kalapomat, s azt mondom, hogy „alászolgája”,
147     2,  I  |                          senkinek semmi szüksége, s többet nem kérdezõsködöm
148     2,  I  |                     jogcímet; elválunk csendesen, s aztán rajtunk függ, hogy
149     2,  I  |                        vedd meg az egész kazalt”. S erre a nagy férfiú azt kiáltja: „
150     2,  I  |                        haraptam, mint egy buldog, s nem engedlek a sövényen
151     2,  I  |                    kezemben tartottam a nyakadat, s szabadon bocsátottalak.~-
152     2,  I  |                           kezemben a te nyakadat, s nem foglak elbocsátani.~-
153     2,  I  |                    szobája kulcsának a másolatát, s mikor ezt a kulcsot a zárban
154     2,  I  |                  elõugratta a rejtett fiókocskát, s abból kivett egy négyszeresen
155     2,  I  |                          mellett foglalva helyet, s Meritoriszhoz beszélve.~-
156     2,  I  |                     megtartottam ezt a leveledet, s most odaadom ezt Vigárdy
157     2,  I  |                       fejed ismét az õ sarka alá, s hadd taposson rá, mint egy
158     2,  I  |                           babkáért! Kiálts egyet! S téged fognak a rendõrök
159     2,  I  |                   négyfelé szakítá azt a levelet, s odadobta a rimánkodó szeme
160     2,  I  |                       összetépett levél rongyait, s a zsebébe gyûrte.~- Figyelmeztetem
161     2,  I  |                lefoglaltak az ön megszökése után, s rövid idõn elárvereztek
162     2,  I  |                          felvásárolta az egészet, s aztán átengedte nekem használatra
163     2,  I  |                    hûtlenül elhagyja a feleségét, s egy évig nem tudatja hollétét,
164     2,  I  |                      felnyílt a hálószoba ajtaja, s kilépett rajta a leány.
165     2,  I  |                          anyám arcát szeplõzi be! S még azután helyet követel
166     2,  I  |                           saskarmokká görbítette, s a fél térdét felemelte.~-
167     2,  I  |                           hebegé megrémülve Zeno, s egy karszék mögé hátrált.~-
168     2,  I  |                         számára nincs beszámítás. S engemet csak egy vékony
169     2,  I  |                           a leányt a hálószobába, s rázárta az ajtót.~Ekkor
170     2,  I  |                         nõ, a szekrényéhez futva, s kivette a fiókból a megtakarított
171     2,  I  |                      pénzt.~- Kezdetnek ez is jó.~S aztán felcsapta a kalapját,
172     2,  I  |                       aztán felcsapta a kalapját, s ment a Folies Caprices-be.~
173     2,  I  |                    mázolni vérrel, meg a hajamat.~S majd a karja, majd a lába
174     2,  I  |                         öltött.~Nagyot sikoltott, s aztán elkezdett kacagni.
175     2,  I  |                    feszesen a derekához szoritva, s állt mereven, mint egy szobor.~-
176     2,  I  |                          Nem mozdulsz! Én foglak!~S mintha valami ficánkoló
177     2,  I  |                          magát az anyja kebelére, s kisírta magát istenigazában.~-
178     2,  I  |                         két könyökét az asztalra, s átölelve a karjaival a tányérokat,
179     2,  II |                         alkalmazta a maga helyén, s minden mûveltsége dacára
180     2,  II |                     elfogadószobának is tartotta, s ott állt az egyik oldalon
181     2,  II |                       fogadta 12 és 2 óra között. S a tökéletesség végett a
182     2,  II |                      Susanne! Menjen át az úrhoz, s mondja meg neki, hogy készen
183     2,  II |                        meg lehet tudni a múltból, s fenntartani az összeköttetést
184     2,  II |                         úrhölgy kezébe veszi azt, s egyszerre, mintha pókot
185     2,  II |                          hunyorít a fél szemével, s kabátja ujjait felgyûrve
186     2,  II |                           causeuse egyik oldalán, s kegyesen szól:~- Kérem,
187     2,  II |                      saját külön lakosztálya van. S talán én sem haraptam volna
188     2,  II |                       Hozzátartozik a bon-tonhoz. S inkább legyen az Meritoriszné,
189     2,  II |                           szeretõjévé azt a nõt - s csendes, békességes házastársak
190     2,  II |                       összejönni nem fogok.~- Ah! S mi indította önt erre a
191     2,  II |                        hogy ide fog jönni hozzád, s el fogja árulni, hogy a
192     2,  II |                            ami közöttünk történt. S hogy nem a húszezer forint
193     2,  II |                         Wertheim-pénztár kulcsát, s a belsõ trezorba elzárta
194     2,  II |                        Bertalan meghajtá a fejét, s nyugodt mosollyal mondá:~-
195     2,  II |                           Azzal fogta a kalapját, s eltávozott: - Az országházba
196     2,  III|                   névjegyet. Rá is lépett egyszer s rajtahagyta a csizmasarkának
197     2,  III|                          után az ablakhoz lépett, s figyelmesen nézett ki az
198     2,  III|                        arcán a hajporos pamacsot, s a körme lapjával lesimítá
199     2,  III|                         mondtam, hogy gyûlölöm.~- S erre õ azt felelte: „Én
200     2,  III|                          ezt ki?~- Jogász volnék, s ne tudnám? Ez stereotyp.~-
201     2,  III|                         meg a trezor kis ajtaját, s kivette belõle a másik levélcsomagot,
202     2,  III|                békéltetési kísérleteket kiállani. S mikor mindezen átesett,
203     2,  III|                         félnek megbánni a dolgát, s azzal meghiúsult minden
204     2,  III|                        itt a toll, papír. Tessék.~S hogy annál jobban lekötelezze,
205     2,  III|                      szöveg. Mindjárt hazasietek, s kiírom a hiteles szövegbõl.
206     2,  IV |                             hõsök hét vezéreinek.~S ez az ember akkor felbontotta
207     2,  IV |                     Megkárosította Amanda férjét, s bekoronázásul itthagyta
208     2,  IV |                 szalmaözvegyét, egykori ideálját. S most ez az ember, piszkosan,
209     2,  IV |                            hogy elménckedés volt, s a Jeannak ez is elég siker.~
210     2,  IV |                         ír levelet a férjemhez.~- S azok legelébb is méltóságod
211     2,  IV |                         múlva láthatókká lesznek, s elõtûnik a levél érdemleges
212     2,  IV |                           vonásokban elõtámadnak, s aztán, ha kihûltek, ismét
213     2,  IV |                     intézhetõk az összejövetelek, s a mi híveink ezt teljes
214     2,  IV |                            õ felkap a kerékpárra, s utána vasparipázik. Szabadalma
215     2,  IV |                         megy a klub elõszobájába, s megkérdi a szolgáktól, hogy
216     2,  IV |                           bérkocsiba vágja magát, s elhajtat a körútra. Ott
217     2,  IV |                           a lépcsõre nyíló ajtón, s akkor aztán - otthon találja
218     2,  IV |                         magát. Kettecskén vannak, s négy szoba áll a rendelkezésükre.
219     2,  IV |                           az otthagyott kabátját, s kijön a klub csapóajtaján.
220     2,  IV |                      elkezdte a szemeit forgatni, s pózokat csinált.~- Hogy
221     2,  IV |                          önnel igen sok jót tett, s most nem akar még többet
222     2,  IV | takarékpénztár-könyvecskéjét a Wertheim-kasszába, s becsapta a szekrény ajtaját.~
223     2,  IV |                          rándítással félrevonult, s belépett a budoárba - Vigárdy
224     2,  IV |                         egyenesen feléje tartott, s ott állt meg az orra elõtt.~-
225     2,  IV |                         Ki tudhassa, mire jó az?) S egy világfi jártasságával
226     2,  IV |                        Azzal megfordult a sarkán, s eltávozott.~Bertalan becsapta
227     2,  IV |                          ajtót.~Aztán visszajött, s megállt a felesége elõtt.~
228     2,  IV |                           Magasan hordta a fejét, s a melle kifeszült.~- Ha
229     2,  V  |                           Helvila észrevette azt, s erre a karján csüggõ retiküljébõl
230     2,  V  |                   elõvette az összehajtott írást, s átnyújtá Amandának megtekintés
231     2,  V  |                           elõvette a lornyettjét, s a szeméhez tartá. Ügy tett,
232     2,  V  |                        sem fog engemet megítélni. S nagysád nemesen érzõ nagy
233     2,  V  |                         atyja helyett atyja lett, s akire ön átruházta egész
234     2,  V  |                elfogadhatom: Dobokay Alasztor úr.~S nagyobb igazság kedvéért
235     2,  V  |                         szétnyitotta az okiratot, s odamutatott Dobokay Alasztornak
236     2,  V  |                          is!~Indulatosan járt fel s alá.~Megpillantá az asztalkán
237     2,  V  |                         Alasztor által megkezdett s õ általa folytatott bûzös
238     2,  V  |                        Aztán a kandalló elé állt, s belebámult a hamvadó tûzbe.
239     2,  V  |                     keresett fel az országházban, s azt mondta, hogy egy igen
240     2,  V  |                   levelére.~Bertalan vállat vont, s ment vissza az országházba.~
241     2,  VI |                           a felesége budoárjában, s másnap az ember ugyanazt
242     2,  VI |                    levelet húzott elõ a zsebébõl, s átnyújtá Alasztornak.~-
243     2,  VI |                     Alasztor elolvasta a levelet, s visszaadá Bertalannak.~-
244     2,  VI |                       fekszel már a Duna fenekén. S én nem húzlak ki. Hát mi
245     2,  VI |                      kezet szorítottak egymással. S aztán elváltak, folyvást
246     3,  I  |            kérdezõsködtetett a szobaleánya által, s megtudta, hogy még mindig
247     3,  I  |                        felvásárolta egy hitelezõ, s neki csak haszonbérben engedte
248     3,  I  |                        kivett egyet a tárcájából, s odanyújtá a hordárnak.~Az
249     3,  I  |                       akarom venni az én gépemet, s legelõször is tégedet fényképezlek
250     3,  I  |                          ez a bohó kis mama képe.~S nem engedett a capriciosa!
251     3,  I  |                          hímzésollóval felvágják, s aztán együtt olvassák el.~
252     3,  I  |                           teljesíteni vonakodott, s aközben utolérte õt a sajnálatos
253     3,  I  |                          határozatot elõkeressék, s önnek a férjét az általa
254     3,  I  |                  megmutatott Dobokay Alasztornak, s amire a közjegyzõ azt mondta,
255     3,  I  |                    szorongatá kebléhez a levelet, s szép idõ telt bele, amíg
256     3,  I  |                           a szemeit felszárítgatá s körülnézett.~Helvila a fényképezõmasinán
257     3,  I  |                        amiken teheneket fejettél, s örültél a vasárnapnak, amikor
258     3,  I  |                              De õ ragyogni fog.~- S te azt csak a távolból fogod
259     3,  I  |                         anyjától Vigárdy levelét, s azt négyrét összehajtva
260     3,  I  |                       affektált haragot hazudott. S hogy annál jobban imponáljon
261     3,  I  |                     elõjött a fekete posztó alól, s egy fotográfus vakmerõségével
262     3,  I  |                            elõvette a hidegvérét, s a két kezét a kabátkája
263     3,  I  |                        Meritorisz Zeno úr nevére. S aki idegen levelet letartóztat,
264     3,  I  |                            az atyád, parancsolom!~S megfelelõ taglejtésekkel
265     3,  I  |                         apa elhagyja a gyermekét, s holléte ki nem tudható,
266     3,  I  |                          csókolgatni az ajtón!”), s egyszerre nyers erõszakkal
267     3,  I  |                     kalapja is leesett a fejérõl, s eltaszítva magától Helvilát,
268     3,  I  |                           én azt a levelet magam!~S azzal odarohant a szekrényhez,
269     3,  I  |                          a kulcs, azt felszakítá, s elkezdett a felesége levelei
270     3,  I  |                           akkor „tûz, tûz, tûz!”, s ha megtalálta a strinkszet,
271     3,  I  |                              Fuss a hálószobádba, s zárd magadra az ajtót.~Camilla
272     3,  I  |                          õ levelei közt kutasson, s egy titkait védõ asszony
273     3,  I  |                         egy revolvert a zsebébõl, s azt Camilla arcának szegezve
274     3,  I  |                  ördögeire! Vért fogok ma ontani!~S aközben a leányán keresztül
275     3,  I  |                     tovább. Odarohant Helvilához, s elrántotta a fotográfgép
276     3,  I  |                          ténykedésre emelt kezét, s elkezdett vele küzdeni,
277     3,  I  |                        Helvila. - Itt a strinksz!~S odanyújtá a zsebébõl elõhúzott
278     3,  I  |                        levelet a szívéhez szorítá s arcát az ég felé emelte,
279     3,  I  |                          férj! Becsületes polgár!~S itt kifeszítette a mellét,
280     3,  I  |                         öleléssel agyonszorítani.~S karját utánuk terjeszté.~
281     3,  I  |                        hogy a lábaidat csókoljam.~S meg kellett neki engedni.~
282     3,  I  |                           többé! Esküszöm az égre s annak minden boldogságos
283     3,  I  |                    tégedet meg akartalak rontani, s te engem újjáteremtettél.
284     3,  I  |                       megváltóm, az én Messiásom.~S azzal összevissza csókolta
285     3,  I  |                    Helvila ingerülten fordult el, s aztán hátrament az amatõrgépet
286     3,  I  |                         az amatõrgépet szétszedni s összecsomagolni, mint akinek
287     3,  I  |                         meg!”~- Nagyon jó lesz.~- S ha akkor õ kezét nyújtja
288     3,  I  |                         hogy az én nõm egy szent. S az én barátom a másik. Kettõjük
289     3,  I  |                          elõtt itt hagytál.~- Ah! S te nem adtad el azokat az
290     3,  I  |                         utazunk! - mondá Camilla, s egy kis mosolyt is engedett
291     3,  I  |                           rántott egyet a vállán, s aztán felvette az asztalról
292     3,  I  |                         mindig - mondá a leány. - S jó, ha még megmarad a komédiánál.
293     3,  I  |                         No, hát keresd meg nálam!~S azzal szétgombolta a kabátját.~
294     3,  I  |                       Helvila kisasszony hol van? S arra mi pironkodással, szemlesütéssel
295     3,  I  |                          kamatot is fizetek érte.~S a pénztárca szélsõ szakaszából
296     3,  I  |                         pezsgõrõl én gondoskodom.~S engedett a tárca belsejébe
297     3,  I  |               százforintos az estély költségeire, s azontúl indemnity a túlkiadásokra.~-
298     3,  I  |                     megcirógatta a pofaszakállát, s azzal a cinikus hidegséggel,
299     3,  I  |                       közé, bízva a közmondásban, s a közmondás be is vált.
300     3,  I  |                        asztalrul a százas bankót, s odarohant vele Zenóhoz.~-
301     3,  I  |                         soha kártyán rabolt pénz!~S azon törekedett, hogy a
302     3,  I  |                           réstámasztó pillanatot, s hirtelen kiugrott az ajtón,
303     3,  I  |                           fog bennünket veszteni! S ha még csak minket rontana
304     3,  I  |                             Szeretnék utánafutni, s az utcán végig kiabálni: „
305     3,  I  |                         amit õ készít a számodra, s még engemet is magaddal
306     3,  I  |                           magzat imádja szülõjét. S ha ez nem igaz, úgy engem
307     3,  I  |                       ruhát, kifutok a sugárútra, s odavetem magam a legelsõ
308     3,  I  |                           rögtön írsz Vigárdynak, s idehívod. És akkor azt mondod
309     3,  I  |                        hogy krumplit kapálhassak, s boldog lehessek, mint egy
310     3,  I  |                          Eltemetkezünk, és élünk. S ha te azt mondod: én ember
311     3,  I  |                           mondod: én ember vagyok s az akarok lenni, hát én
312     3,  I  |                       gyûlöl, azt gyûlöli igazán. S nem tud semmit a világról
313     3,  I  |                        egy napot! Csak egy napot.~S azzal odarogyott Helvila
314     4,  I  |                        melyet Helvila otthagyott, s elkezdett levelet írni.~
315     4,  I  |                       felugrott az íróasztalától, s rám kiáltott: „Hát te még
316     4,  I  |                           Rég ott kellene lenned, s elfoglalni az állásodat!”
317     4,  I  |                      vasúti kalauzban levelezett, s ismét hozzám fordult: „A
318     4,  I  |                         légy az elsõ csengetésre, s aztán ki se nézz az ablakon,
319     4,  I  |                        vonat kirobog a városbul!” S amíg hozzám beszélt, azalatt
320     4,  I  |                          nagy lépésekkel járt fel s alá a szobában. - Én el
321     4,  I  |                           modorban beszélt velem, s azért évõdött velem, hogy
322     4,  I  |                          pénzért. - És most szid! S én el nem tudom képzelni,
323     4,  I  |                     kezdõdik az iskolába járás. - S aztán hogy szidja elõttem
324     4,  I  |                             Itt az útiköltséged.” S hogy én azt nem akartam
325     4,  I  |                     erõszakosan a zsebembe dugta, s aztán megfogta a karomat
326     4,  I  |                          aztán megfogta a karomat s csaknem erõvel tolt ki az
327     4,  I  |                   szédelegve mentem le a kocsiig, s most el vagyok kábulva attul,
328     4,  I  |                       Semmi válasz sem jött rá.~- S nekem szabva az idõm. Mindjárt
329     4,  I  |                           Kezében volt a kalapja, s abban az országgyûlési napirend,
330     4,  I  |                          látszott, ami az õrültek s a halálos betegek ismertetõ
331     4,  I  |                     botrányhajhászó képviselõhöz, s az a mai ülésben interpellációt
332     4,  I  |                   intézett emiatt a miniszterhez, s felolvasta az egész levelemet
333     4,  I  |                     elkövetett yankeetrickjeirõl. S most ennek a kezére készül
334     4,  I  |                   képviselõ hathatós ajánlatára.” S ezzel elõvette a „szeretõmhöz”
335     4,  I  |                       szeretõmhöz” írt levelemet, s felolvasta azt a ház elõtt.~-
336     4,  I  |                       csendesen ültem a helyemen, s néztem a beszélõ szeme közé,
337     4,  I  |                       dugta azt vissza a zsebébe, s azt mondá: „A nevet majd
338     4,  I  |                     rögtön megvizsgálja az ügyet, s holnap válaszolni fog. Az
339     4,  I  |                           a fejérõl a hajfonatát, s elkezdte azt kibontani.
340     4,  I  |                     képviselõt. Én beszélek vele. S ha emberi szív van benne,
341     4,  I  |                           a nõ.~Vigárdy kacagott, s amellett öklével üté a homlokát.~-
342     4,  I  |                           állammal fizetteti meg!~S tovább kacagott. Nem lehet
343     4,  I  |                           aki démoniacus õrjöngõ, s egyszer már egy dührohamában
344     4,  I  |                    homlokkal, tétova tekintettel, s száraz ajkaival azt rebegé: „
345     4,  I  |                   felnyitotta a zenegép tábláját, s kivette annak a tokjából
346     4,  I  |                     csókolta, egész eksztázissal, s közben rebegé: - Mindig
347     4,  II |                      közlõajtaja halkan felnyílt, s belépett rajta Zeno.~Elébb
348     4,  II |                  hálószoba ajtajáig settenkedett, s hallgatózott.~Azzal visszasomfordált
349     4,  II |                         fordította félre a fejét, s fátyolát arcára húzta.~-
350     4,  II |                    odament a hálószoba ajtajához, s bekopogtatott rajta.~- De
351     4,  II |                          csak kinyitotta az ajtót s belépett a szobába, az ajtót
352     4,  II |                        hátat fordított Amandának, s minden üdvözlés nélkül ment
353     4,  II |                           piros selyemzsebkendõt, s az arcára tapasztá. Majd
354     4,  II |                         pedig térdre bocsátkozék, s ajkaihoz emelt kezeit imára