Rész,  Fezejet

 1     1,  VI |        No hát! Eddig megvolnánk. Mármost nézzünk körül - szólt Vigárdy. -
 2     1,  VI |          kell eljutni.~- No, hát mármost keresztülesett ön ezen az
 3     1,  VI |     pillanatnyi öröme!)~- No, de mármost sietek innen. Önök pihenjenek
 4     1,  VII|        szerencsétlen asszonnyal. Mármost látom, hogy nincs rám szüksége,
 5     1,  VII| konstábler meg egy biztos.~- Hát mármost mit csinálsz?~- Hát egy
 6     2,  I  |          õt ezért kárhoztatni? S mármost tekintsen ön a válaszútnak
 7     2,  I  |       azáltal, hogy hazajövök, s mármost a viszonosság elvébõl kiindulva
 8     2,  III|     csengetett a komornyiknak.~- Mármost felvezetheti azt az urat.~-
 9     2,  VI |          temetésed legyen. Hanem mármost csak egyre kérlek. Ha végrendeletet
10     3,  I  |   kísérte akaratnyilvánítását.~- Mármost hát mégis kell felnõttek
11     3,  I  |      hatalomnak. És ezek szerint mármost, kedves szép apuskám, cukros
12     3,  I  |         ölelés alól.~- No, papa, mármost add vissza azt a levelet!~
13     3,  I  |          Igen. Törököt fogtál. - Mármost add vissza azt a levelet!
14     3,  I  | sorsunknak ez volt az alapja. És mármost még kamatot is fizetek érte.~