Rész,  Fezejet

  1     1,  I  |         pompás skandalumon végzõdik: azt élvezni akarom. Még most
  2     1,  I  |              asszonyhoz. Perukker úr azt kérdezte, hogy itthon van-e
  3     1,  I  |         Megértve, hogy nincs itthon, azt mondá, hogy várni fog rá
  4     1,  I  |          inas eltávozott a terembõl, azt mondá Dobokay úr Perukker
  5     1,  I  |            láttam volna már valahol, azt hiszem, Vigárdyéknál.~-
  6     1,  I  |              nem nevetett rajta, sõt azt a kritikát mondta rá, hogy:~-
  7     1,  I  |        jegyszedõ az alagútnál, mikor azt mondja a kocsisnak, hogy „
  8     1,  II |             akkor hát elõre bocsátom azt, ami édes. Nagysád teljesen
  9     1,  II |              hisz.~- A szó megvan, s azt nehéz helyettesíteni: éppen
 10     1,  II |       nonszensz. Hát akarta az ember azt, hogy szülessen? Akarta
 11     1,  II |               hogy szülessen? Akarta azt, hogy fiú legyen vagy leány?
 12     1,  II |          férfiak számára tartogatják azt. A buddhistánál van lélekvándorlás
 13     1,  II |           utána. De énekelné el csak azt, mint erre a keresetre szorult
 14     1,  II |            igazi világot: én ismerem azt! Én látom a valót.~- Ön
 15     1,  II |          legyezõjére írt a kisleány. Azt tetszik tudni, hogy Amanda
 16     1,  II |               Professzor lehetne. És azt érezteti. És gyöngeségei
 17     1,  II |            hogy mi ennek az értelme. Azt mondá: „No nézd! A galambfióknak
 18     1,  II |      elrejteni.~Alasztor megsejtette azt, s sietett búcsút venni.~-
 19     1,  II |              stentoromat.~- No, csak azt ne tegye, kérem.~Camilla
 20     1,  III|         alunni. Tudod, hogy az orvos azt rendelte, hogy korán le
 21     1,  III|               Kell a Contes Bleus?~- Azt szeretném már, ha el tudnám
 22     1,  III|            jó Isten a világot, hanem azt mondtam volna neki, hogy: „
 23     1,  III|               nem kívánkoznak oda.~- Azt te nem érted. A társaságban
 24     1,  III|              mégis ismerem. Tudom én azt jól, hogy a te estélyeidet
 25     1,  III|          tanítanak a mintaképeikrõl, azt a te kedves barátnédat úgy
 26     1,  III|             gyermekmódra:~- Óh, csak azt engedd meg, hogy akkor bejöjjek,
 27     1,  III|         mindig utolér a szívdobogás. Azt hiszem, hogy az egy kisisten.
 28     1,  III|              látni és hallani fogom, azt mondom: „Maga majom.” Nem!
 29     1,  III|            ami zenét magam csinálok, azt utálom, gyûlölöm, s valahányszor
 30     1,  III|            valahányszor végigjátszom azt a szimfóniát, térden állva
 31     1,  IV |           orr nincs több Budapesten. Azt adomázzák róla, hogy egyszer
 32     1,  IV |            toalett miatti védekezés. Azt már nem mondhatja, hogy
 33     1,  IV |      háziasszony védtelen helyzetét, azt meginterjúvolja.)~- Õnagysága,
 34     1,  IV |           megfogja a mûvész frakkján azt a keresztülfûzött aranygombot,
 35     1,  IV |            orra van, amiért mindenki azt hiszi róla, hogy Noé apó
 36     1,  IV |              az egész fácányt, pedig azt Vigárdy lõtte a hercegi
 37     1,  IV |              Nincs még itt Alasztor?~Azt a baziliszk-szemet kell
 38     1,  IV |        nagyon fiatal, egész gyermek, azt még nem lehet a társaságba
 39     1,  IV |          kisasszony erre naiv arccal azt mondja, hogy õ azt nem érti,
 40     1,  IV |            arccal azt mondja, hogy õ azt nem érti, hogy lehet?~Szerencse,
 41     1,  IV |               õ nem olyan együgyû.~- Azt hiszem én is, hogy ez a
 42     1,  IV |              baj. - Hanem amikor már azt vallja be az „éjféleken
 43     1,  IV |             jön haza a kaszinóból, s azt mindig nekem adja: „Nézd,
 44     1,  IV |      tizenkét óra között becsenget s azt mondja, hogy levelet hozott,
 45     1,  IV |              hogy levelet hozott, az azt jelenti, hogy Meritorisz
 46     1,  IV |          Igenis.~- No hát adja át.~- Azt mondja, hogy utasítása van
 47     1,  IV |           átvegyem az elõszobában.~- Azt gondoltam ki, hogy feladom
 48     1,  IV |     libériámat, úgy bejöhet.~- Tegye azt.~S ez utasítás nyomán nemsokára
 49     1,  V  |       elájulthoz, de nem azért, hogy azt életre hozni segítsen, hanem
 50     1,  V  |           hozni segítsen, hanem hogy azt a levelet kivegye a kezébõl,
 51     1,  V  |               Jogot vett hozzá, hogy azt elolvassa. Hiszen kebelbarátnék
 52     1,  V  |           elõtt, de csak akkor tudta azt a kezébõl kikapni, mikor
 53     1,  V  |              el vagyok veszve...”~De azt már nem gátolhatta meg,
 54     1,  V  |           levélbõl megértett Amanda, azt rikácsoló hangon ki ne trombitálja.~-
 55     1,  V  |          hangon ki ne trombitálja.~- Azt írja a gazember, hogy váltókat
 56     1,  V  |         támlányához támaszkodva nézi azt a dühöngõ szép asszonyt.~
 57     1,  V  |         percek alatt kiürült. Mintha azt kiáltották volna a közönség
 58     1,  V  |             sírva is zsémbelt; hanem azt már nem lehetett lesztenografálni.~
 59     1,  V  |       haragos hölgyet, hogy kár volt azt a bérkocsit visszarendelni:
 60     1,  V  |          Nyújtsa ön a karját!~(Pedig azt is megvárhatta volna, amíg
 61     1,  VI |       szobaleány.~- Sohasem látom én azt, tudom. Legalább leeszem
 62     1,  VI |      eltakarja a rajta fekvõ alakot. Azt nem veszi észre.~A zongorán
 63     1,  VI |           heverni élettelen.~Elõször azt hiszi, hogy meghalt, s sírni
 64     1,  VI |          kívüle a teremben... Mi ez?~Azt hiszi, hogy ez egy lidérc
 65     1,  VI |            egy felnyitott levelet. - Azt felveszi, és elolvassa.~
 66     1,  VI |      tenyereibe pipereecetet tölt, s azt szagoltatja az elájulttal. -
 67     1,  VI |           hogy a keble nyitva van, s azt siet a két tenyerével betakarni.~
 68     1,  VI |             a tartalmát: az okos ész azt diktálta neki, hogy ez nem
 69     1,  VI |             levelet az anyjának, aki azt szépen összehajtá, s eldugta
 70     1,  VI |          neveli nagyra a lelkében, s azt takargatja az arca lárvájával.~
 71     1,  VI |         szeretek veled ülni.~- De én azt akarom, hogy mellém ülj! -
 72     1,  VI |         leánya, akkor nem lesz képes azt megölni...~A leányka egyszerre
 73     1,  VI |            mit tehetek egyebet?~- Te azt akarod, hogy meghaljunk
 74     1,  VI |            van hátra egyéb? Olvastad azt a levelet?~- Elolvastam.~-
 75     1,  VI |          rögtön meghalni! Hiszen még azt sem tudom, mi a világ. Még
 76     1,  VI |               Víg életed lesz! De én azt már nem fogom megérni!~A
 77     1,  VI |             most ki akarsz játszani. Azt akarod, hogy én elmenjek
 78     1,  VI |          anyja mellé, maga elé húzta azt a másik csészét, s õ is
 79     1,  VI |          ezüst kanálkával kavargatni azt a nehezen olvadó halálcukrot.~
 80     1,  VI |          ölébe a leányát, s elkezdte azt döncölgetni, ringatni, mint
 81     1,  VI |          koszorút - eleven virágból, azt teszed a fejemre? Lásd,
 82     1,  VI |           egy szikrát az égbõl, most azt visszafizeted. A sors kérlelhetetlen
 83     1,  VI |              láttak már semmit, csak azt a fényes fehér angyalt,
 84     1,  VI |         rezgõ húr.~- Hogy tehetné ön azt?~- A legegyszerûbben. Elismerem
 85     1,  VI |           hisz akkor önön veszik meg azt az összeget.~- Azt tudom.
 86     1,  VI |        veszik meg azt az összeget.~- Azt tudom. Kifizetem.~- És a
 87     1,  VI |           válasszal.~- Az asszonynak azt fogom mondani, hogy volt
 88     1,  VI |             mindennap hazudom-e neki azt, hogy boldog vagyok, szóval,
 89     1,  VI |              Ú-úgy? - monda a delnõ, azt a veszedelmes mosolygást
 90     1,  VI |            édes Camilla, hagyja abba azt a habarást azzal a teáskanállal!
 91     1,  VI |              hát csak tolja ön félre azt a teásfindzsát maga elõl.
 92     1,  VI |       Vigárdy keze elé nyújtsa: - Ne azt a balt! Ezt a jobbot!~-
 93     1,  VI |               Valami eszembe jutott. Azt tanácsolom, hogy ne adja
 94     1,  VI |       ötletem van. A nagy szállásnak azt a részét, mely különszakítható,
 95     1,  VI |             talált valamit.~Meglátta azt a japáni asztalkán heverõ
 96     1,  VI |       szerkesztõvel.~- Ah, hagyja ön azt! - szólt Camilla. - Az egy
 97     1,  VI |   haszontalan ostobaság.~- Ki mondta azt?~- Aki nagyon érti.~- Talán
 98     1,  VI |             érzést.~- De igaza volt! Azt mondta, hogy boldog nõ nem
 99     1,  VI |           majd amit ezután fog írni, azt felvegyítheti keserû tapasztalatok
100     1,  VI |            aztán kereste a szemeivel azt az embert, aki visszaadta
101     1,  VI |             is Perukkerhez vágtatok: azt kihúzom az ágyából, s rendezem
102     1,  VI |           szétnézett, hová rejthetné azt el?~Az óra egyet ütött -
103     1,  VI |       kérdezé ijedten a leányától.~- Azt én eltettem emlékül erre
104     1,  VI |             tudott. De hogy mit tud, azt csak a kisleány értette
105     1,  VII|         ahogy õ parancsolta neki; én azt a véleményemet szuggeráltam
106     1,  VII|             S mit fogsz bevallani?~- Azt, hogy valamelyik orfeumban
107     1,  VII|      egymásnak; a kézszorítás közben azt súgá Alasztor Bertalannak:~-
108     1,  VII|            Bertalannal a kaszinóban, azt mondá neki:~- No, most már
109     2,  I  |             fõvárosban; voltak, akik azt állították, hogy látták
110     2,  I  |            kisasszony megbetegedett, azt haza kellett hozni az intézetbõl.
111     2,  I  |          arcát fintorgatja. Az orvos azt mondja, hogy ez a baj majd
112     2,  I  |  Valószínûleg a sok tanulástól kapta azt a bajt; most tette le a
113     2,  I  |      véletlen öröm is visszaidézheti azt a ragályos betegséget.~-
114     2,  I  |          nagyot fohászkodott. Azután azt kérdezte Vigárdytól: - Mit
115     2,  I  | visszariasztanak.”~Kevés idõvártatva azt mondá a nõ:~- Akkor én is
116     2,  I  |         ketten feltaláltuk egymásban azt a lelket, mely lelkünk felét
117     2,  I  |       házasság maradna érvényben, ha azt kérdeznék, vajon a nõ, midõn
118     2,  I  |        buzgalmának. Lehetetlen önnek azt elfelejteni, hogyan segített
119     2,  I  |             férfi angyalok volnának, azt csak a khaldei mitológia
120     2,  I  |        dolgot elfelejtettek. Bezárni azt az ajtót, mely Camilla lakosztályát
121     2,  I  |   lajstromában felfedezni.~- Az csak azt bizonyítja, hogy nem képviselõ.~-
122     2,  I  |     elmulasztottál, „drága” barátom. Azt ugyanis, hogy, egy New York-i
123     2,  I  |        esetben veszem a kalapomat, s azt mondom, hogy „alászolgája”,
124     2,  I  |             kazlából húzza a szénát. Azt mondja neki: „Barátom, nagyságos
125     2,  I  |        kazalt”. S erre a nagy férfiú azt kiáltja: „gazember!” De
126     2,  I  |         viselem az obligót, te pedig azt írsz, amit akarsz a „giro
127     2,  I  |       arcfintorgatással mondá:~- Hát azt adja el az ember, amije
128     2,  I  |     Meritoriszhoz beszélve.~- Hát te azt mondtad, ugye, hogy neked
129     2,  I  |             Rabod vagyok: elismerem. Azt tehetsz velem, amit akarsz.
130     2,  I  |             Vigárdy négyfelé szakítá azt a levelet, s odadobta a
131     2,  I  |          jogaimat gyakoroljam!?~- Ön azt mondja, hogy törvénytudó:
132     2,  I  |     törvénytudó: akkor ismernie kell azt a törvényt is, mely kimondja,
133     2,  I  |         velem van az ördög! Akkor én azt, aki a kezem közé kerül,
134     2,  I  |             Odafutott, hogy kinyissa azt.~A leány feldúltan rohant
135     2,  I  |            kell.~Elõvonta a keblébõl azt a kinevezési okmányt, kitárta,
136     2,  I  |           szeme elé:~- Nézd! Õ hozta azt. A keresztapa. Kinevezési
137     2,  I  |           volt meredve a rémülettõl.~Azt hitte, a leánya megõrült.~
138     2,  I  |             a másiknak a kezébe adta azt a drága írást; összevissza
139     2,  I  |              akartad ölni.~- Hahaha! Azt a kis japáni porcelánfigurát,
140     2,  I  |              voltak.~Az orvos mindig azt beszélte, hogy ennek a csodálatos
141     2,  II |           minden európai nyelven, de azt mind nem alkalmazta a maga
142     2,  II |              Az úrhölgy kezébe veszi azt, s egyszerre, mintha pókot
143     2,  II |                 Kérem, Jean. Vezesse azt az urat a télikertbe. Kérje
144     2,  II |              öltve a mencsikoff, ami azt jelzi, hogy nem soká akar
145     2,  II |                 A leánya nagy beteg, azt látogattam meg.~- Hazugság!
146     2,  II |          némberért!~- Ne bántsa maga azt a nyomorult teremtést, aki
147     2,  II |          bírtam a lelkemen elviselni azt a gondolatot, hogy el hagyjam
148     2,  II |        vagyonából. De nem lehetett-e azt levélben küldeni? Személyesen
149     2,  II |        szavával. Én nem bánom. Tegye azt a nõt nyilvános szeretõjévé.
150     2,  II |             ön bevallott szeretõjévé azt a nõt - s csendes, békességes
151     2,  II |         Azért jöttem éppen ide, hogy azt elmondjam. Tegnap este odamentem
152     2,  II |             jogait.~- És ön sokallta azt a húszezer forintot?~- Én
153     2,  II |              húszezer forintot?~- Én azt mondtam neki, amit neked
154     2,  II |           elmondom én a feleségemnek azt, ami közöttünk történt.
155     2,  II |           nem a húszezer forint fáj, azt bebizonyítom azzal, hogy
156     2,  II |             az kedvesebb lett volna! Azt hiszi ön, hogy a feleség
157     2,  II |           házastársak közül az egyik azt mondja: „én nem gyûlölök,
158     2,  III|              nem méltatta figyelmére azt a földre dobott névjegyet.
159     2,  III|                 Mármost felvezetheti azt az urat.~- Még nem vezethetem
160     2,  III|       Igyekezik angyaltisztára mosni azt az asszonyt.~- Ez a legjobb
161     2,  III|            hogy gyûlölöm.~- S erre õ azt felelte: „Én pedig téged
162     2,  III|             bíró szemüvege nem fogja azt felfedezni. Csupa hálálkodás.
163     2,  III|              õ. sz.~- Bizonyosan nem azt, hogy „õsz”, hanem rövidítve
164     2,  III|          hogy „õsz”, hanem rövidítve azt, hogy õszinte”.~- Maga Gelbschnabel?
165     2,  III|            az én érzelmeimbõl. Pedig azt hittem, hogy ön az egyetlen
166     2,  III|        indítani. Tõlem kér tanácsot. Azt tudja kegyed, hogy a házasság
167     2,  III|            annál jobban lekötelezze, azt mondá neki.~- Gyújtson rá,
168     2,  III|            kézszorítással viszonozta azt. Ez az ember az egyedül,
169     2,  III|         belépett.~- Az a bizonyos úr azt kérdezi, hogy várjon-e még?~
170     2,  III|            annak az úrnak a szemébõl azt nézem ki, hogy nagyon megnyugtatva
171     2,  III|          értekezés alatt megpillantá azt a tigrisbõrön heverõ névjegyet.
172     2,  III|             Jó lesz errõl értesíteni azt a „szegény fiút!”...~Meghajtotta
173     2,  III|            az ajtón, Amanda felvette azt a szivarkát, amit Alasztor
174     2,  III|           még égett. A szájába vette azt és tovább szítta, tenyerével
175     2,  IV |      birtokos nemes kisasszony volt: azt hódította el a jó pajtása
176     2,  IV |             el a jó pajtása kezérõl. Azt meg összeszerezte az elhagyott
177     2,  IV |       érintkezésbe jöjjön vele, mely azt a másik négyet legyõzte.~
178     2,  IV |         érzik rajta a dohányfüst; de azt felelte, hogy ez az ünneplõ-,
179     2,  IV |     ajkpittyesztésével ki ne fejezze azt a benyomást, melyet hajdani
180     2,  IV |             fel tudja találni magát. Azt nem teszi, hogy felvegye
181     2,  IV |              a névjegyét, mert hátha azt mondják, hogy „csak hagyja
182     2,  IV |            jár a méltóságos cím.~- Õ azt nem vette igénybe.~- De
183     2,  IV |              lefolyó eseményekrõl.~- Azt is jól tudom. Önnek a neje
184     2,  IV |              pedig nagyon jól ismeri azt a metódust, mely szerint
185     2,  IV |         ledobva a legyezõjét, nehogy azt higgyék, hogy felhevült. -
186     2,  IV |           tehát itt kell neki lenni. Azt azonban kevés ember tudja (
187     2,  IV |           tárgyát az értekezésüknek, azt én nem vellikálom. Bizonyosan
188     2,  IV |           azzal a személlyel, akivel azt a házasságfelbontó tényt
189     2,  IV |             gyûlölnöm, aki bitorolja azt a kincset, melyet a sors
190     2,  IV |          rendelt; aki lábbal tapossa azt az oltárt, amelyhez én csak
191     2,  IV |              ha ön énnekem megszerzi azt a csalhatatlan bizonyítékot,
192     2,  IV |       Meritorisz arcán. Jobb lábával azt a taposó mozdulatot tette,
193     2,  IV |           pedig ön meg találná tenni azt, amit ez az ember most mondott -
194     2,  V  |           szólni õhozzá.~Ekkor aztán azt tette, amit ilyen esetben
195     2,  V  |              le a kerevetre.~- Nekem azt mondták, hogy ön nagy beteg -
196     2,  V  |        kétkedést. Helvila észrevette azt, s erre a karján csüggõ
197     2,  V  |             ravasz cselszövény lesz. Azt mondják, hogy elmennek Pancsovára.
198     2,  V  |             városban található élet. Azt gondolom, hogy õ a fõvárosban
199     2,  V  |        hangon.~- Vallásunk törvényei azt parancsolják, hogy tiszteljem.~-
200     2,  V  |           Nem természetes-e, hogy én azt az egész gyermeki szeretetet,
201     2,  V  |              tartsa meg ezentúlra is azt a híven ápoló gyámatyját,
202     2,  V  |             Megpillantá az asztalkán azt a hamuscsészét, melyben
203     2,  V  |              cigarettacsutak hevert, azt földhöz vágta, hogy széttörött
204     2,  V  |      keresett fel az országházban, s azt mondta, hogy egy igen sürgõs
205     2,  VI |            úr” névjegyével, Bertalan azt mondá:~- Most mit csináljak
206     2,  VI |          tudományodnak. Minden ember azt fogja mondani, hogy derék
207     2,  VI |         Bertalantól.~- Dehogy van.~- Azt gondoltam, arra szólítasz
208     2,  VI |            felesége öltözõjében, hát azt csak fejbe kell lõni.~Bertalan
209     2,  VI |            feleségemet se?~- Én csak azt mondtam, hogy semmit se,
210     3,  I  |        viselt váltójával executióra, azt mondhassák neki: - Köszönjük
211     3,  I  |           sokszorosan megkapta. Csak azt köti ki, hogy majd én is
212     3,  I  |           majd én is ingyen engedjem azt át, ha elõbbre megyek, az
213     3,  I  |             tanítók népe az, amelyre azt mondaná a „Mester”, ha most
214     3,  I  |          szemébe.~- Hát te csakugyan azt hiszed, hogy el fogsz velem
215     3,  I  |           van a levélben. Kollegáném azt veti fel, hogy hát minket
216     3,  I  |          fényképezni, mert õ tanulta azt. A fényképezésnek ott igen
217     3,  I  |      kisleányt behoznak az iskolába, azt a szülõi mind lefényképeztetik
218     3,  I  |             az anyjának van címezve.~Azt is ugyanaz a nagyságos úr
219     3,  I  |          fényképezlek le.~- Hát hisz azt megteheted azután is, ha
220     3,  I  |           Helvila elõadja a levelet.~Azt szépen a kis hímzésollóval
221     3,  I  |           jött a folyamodására, hogy azt az állást elnyerheti, miután
222     3,  I  |            egészségével: féltve foga azt õrizni. Ezzel önnek is örömet
223     3,  I  |     Alasztornak, s amire a közjegyzõ azt mondta, hogy még ennél nagyobb
224     3,  I  |              így cselekszik?~A leány azt mondta rá: - Nem... ~Camilla
225     3,  I  |               Camilla elbámult.~- Te azt mondod, hogy „nem”?~- És
226     3,  I  |              keverted-e velem együtt azt a rettenetes gyógyszert,
227     3,  I  |              el fogsz menni õvele.~- Azt nem mondtam.~- De én tudom.
228     3,  I  |               Te mentegeted magadban azt, aki egész életedet elrontotta.
229     3,  I  |            el fogja rontani. Te most azt gondolod magadban: milyen
230     3,  I  |             társaságnak minden tagja azt mondja, hogy õt a többiek
231     3,  I  |          keresheti fel többé.~- Nem, azt a rossz társaságot, amely
232     3,  I  |            De õ ragyogni fog.~- S te azt csak a távolból fogod nézni.
233     3,  I  |              gyûlölik. Add ide nekem azt a levelet.~- Miért?~- Nálam
234     3,  I  |          anyjától Vigárdy levelét, s azt négyrét összehajtva elrejté
235     3,  I  |           hozott. Én követelem, hogy azt a levelet adja a kezembe.
236     3,  I  |             kabátkája zsebeibe dugva azt mondá Zenónak:~- Igenis.
237     3,  I  |              apjukat leckéztessék?~- Azt is meg tudnám mondani; de
238     3,  I  |              melynek 84. paragrafusa azt mondja, hogy ha egy apa
239     3,  I  |               No, majd megkeresem én azt a levelet magam!~S azzal
240     3,  I  |        ajtajában benne volt a kulcs, azt felszakítá, s elkezdett
241     3,  I  |              strinkszet. Akkor aztán azt mondják neki: „keresd”.
242     3,  I  |           nem közelít a rejtek felé, azt kiabálják neki: „víz, víz,
243     3,  I  |              revolvert a zsebébõl, s azt Camilla arcának szegezve
244     3,  I  |            kiáltá:~- No, hát add elõ azt a levelet, vagy meghalsz!~
245     3,  I  |         karját az arca elé emelve.~- Azt a levelet, asszonyom! -
246     3,  I  |              az emberszem! - Camilla azt látta ez arcon, hogy az
247     3,  I  |             a képét alakítani.~Mikor azt az elolvasott levelet a
248     3,  I  |             papa, mármost add vissza azt a levelet!~Zeno hallatlanná
249     3,  I  |               No, ne gyûrd úgy össze azt a levelet! - nyûgösködék
250     3,  I  |             akarsz adni, hát add ide azt a levelet!~A leány érezte,
251     3,  I  |             Jól van! Tartsd magadnál azt a levelet - mondá Zenónak.~
252     3,  I  |         padlóról, amit eldobott, még azt is kiengesztelte, oly módon,
253     3,  I  |           barátom!” - Mondhatom neki azt, hogy „barátom”? Ezzel a
254     3,  I  |            levéllel a kezemben. Csak azt a szót fogom neki mondani: „
255     3,  I  |     megcsókolom a kezét...~- Teheted azt.~- És ha a kölcsönös félreértések
256     3,  I  |          aranyláncát, mondhatom neki azt: „Most jöjj velem, az én
257     3,  I  |          Nagyon rosszul tetted, hogy azt a levelet otthagytad a kezében.~-
258     3,  I  |           egyedül teneked volt írva: azt nem szabad profanálni.~-
259     3,  I  |             nem szabad profanálni.~- Azt õ nem fogja tenni. Láttad,
260     3,  I  |               mikor bohózatot adtak. Azt szabad leánykáknak is megnézni.
261     3,  I  |                 De hát elnézhettem-e azt, hogy a pisztolyt a halántékának
262     3,  I  |              ha most Meritorisz Zeno azt a hozzád írt levelet ahelyett,
263     3,  I  |       rontsam a jókedvedet. Most már azt is elmondom. Amint beléptem
264     3,  I  |              szavakkal fogadott: „Én azt hallottam, hogy kegyed nagy
265     3,  I  |             elõtti divat szerint; de azt nálunk nem veszik olyan
266     3,  I  |              fél szemével.~- Hát már azt is csak ki kell vallanom
267     3,  I  |     elváltunk Bertalannal egymástól, azt mondá a barátom: „No, bruder,
268     3,  I  |           szemed-szád eláll tõle; de azt nem tudod meg elébb, csak
269     3,  I  |        kicsikarjam a jövendõ méhébõl azt a titkot, ami rám nézve
270     3,  I  |         fogtál. - Mármost add vissza azt a levelet! Tudod a tartalmát.
271     3,  I  |         Látod, aranyos kis papuskám: azt a levelet a mama énnekem
272     3,  I  |           lángeszû gyermek. Mindenki azt fogja tõlünk kérdeni, aki
273     3,  I  |              szemlesütéssel feleljük azt, hogy a mi kisasszonyunk
274     3,  I  |              nem tûri a titkolózást. Azt fogják mondani: a szülõkben
275     3,  I  |           kitaláltatni. Hogy a világ azt kutassa: miért szökött el
276     3,  I  |              hagyd el, apa!~- No, de azt fogják mondani! Te nem ismered
277     3,  I  |   találkozásunk alkalmával odaadtam.~Azt az öntudatos mosolyragyogást
278     3,  I  |             úr arca megfelelt.~- Hát azt a pénzt én teneked visszahoztam -
279     3,  I  |  Felkantározott lófej jelvénnyel.~És azt felnyitva, a négy szakasz
280     3,  I  |              volt benne még több is. Azt is letette - az alaptõkével
281     3,  I  |            bársonygallérja alatt. Én azt a pénzt, mikor útra készültem,
282     3,  I  |             Ugyan papa, nem érted te azt a kunststikklit: hogyan
283     3,  I  |              mégis inkább akceptálom azt, hogy a kártyán nyerted.~(
284     3,  I  |         könnyû, de el fogja veszteni azt az embert, akit jobban szeretünk
285     3,  I  |              Mert te nem értesz meg. Azt mondtad az elébb nekem: „
286     3,  I  |              engem elkárhoztatsz. Én azt a másik embert szeretem,
287     3,  I  |     Vigárdynak, s idehívod. És akkor azt mondod neki: „Uram! Barátom!
288     3,  I  |         ketten feltaláltuk egymásban azt a lelket, mely a mi lelkünket
289     3,  I  |     Eltemetkezünk, és élünk. S ha te azt mondod: én ember vagyok
290     3,  I  |         tanult hazudni; akit szeret, azt szereti, akit gyûlöl, azt
291     3,  I  |            azt szereti, akit gyûlöl, azt gyûlöli igazán. S nem tud
292     3,  I  |         nekem akkor egy napot, mikor azt kívántad, hogy meghaljak:
293     4,  I  |              akarta tõle visszakapni azt a végzetes levelet. Órahosszat
294     4,  I  |           Zenót sehol. A vendéglõben azt mondták, hogy járt ott,
295     4,  I  |            valami frugalis vacsorát. Azt ketten nagy kényszeredve
296     4,  I  |      élemedett tengõdések megtehetik azt, hogy több évi különválás
297     4,  I  |             küzdelme.~Akkor felvette azt a tollat, melyet Helvila
298     4,  I  |            elõtte a levelét.~Helvila azt mondta rá:~- Csak késõ ne
299     4,  I  |              elõre-hátra?” - Erre én azt rebegtem, hogy az anyámra
300     4,  I  |              hogy sírva ne fakadjak; azt kérdeztem tõle, hogy mit
301     4,  I  |         vétett az én szegény anyám? „Azt jobb lesz meg nem tudnod.
302     4,  I  |           Egyenesen a vasútra.”~- Én azt kérdeztem tõle: „Hát mehetek
303     4,  I  |         elfoglalni az állásodat!” Én azt akartam megtudni, hogy hát
304     4,  I  |             útiköltséged.” S hogy én azt nem akartam elfogadni, erõszakosan
305     4,  I  |       váltatott: mégpedig kettõt. Ez azt jelenti, hogy Camilla is
306     4,  I  |              levelemet, s felolvasta azt a ház elõtt.~- Rettenetes!~-
307     4,  I  |      kegyetlen hideg mosollyal dugta azt vissza a zsebébe, s azt
308     4,  I  |              azt vissza a zsebébe, s azt mondá: „A nevet majd megmondom
309     4,  I  |             az interpellációra, mint azt, hogy kéri azt magának kiadatni,
310     4,  I  | interpellációra, mint azt, hogy kéri azt magának kiadatni, rögtön
311     4,  I  |      Meggyalázzák ország-világ elõtt azt a nõt, akit én mint egy
312     4,  I  |              szilaj harag.~- Megölöm azt az embert! Fölkeresem és
313     4,  I  |               bûnpalástolást, amidõn azt hittem, hogy jót teszek
314     4,  I  |             a hajfonatát, s elkezdte azt kibontani. Elsõ jele a megõrülésnek.~
315     4,  I  |        kimondva. Én fogom felkeresni azt a képviselõt. Én beszélek
316     4,  I  |            kereskedelmi minisztertõl azt kérdezé: „Van-e tudomása
317     4,  I  |         volt-e vagy zokogás.~Camilla azt hitte, hogy a szíve fog
318     4,  I  |       tekintettel, s száraz ajkaival azt rebegé: „Nem én írtam a
319     4,  I  |             kivette annak a tokjából azt a bizonyos rumospalackot.
320     4,  I  |             odakiáltotta az anyjának azt a klasszikus mondást:~- „
321     4,  II |              eleget tettem. Most még azt az óhajtását is teljesítem,
322     4,  II |             in flagranti találhatná! Azt mondta: széttépné õket,
323     4,  II |              nem vagyok orvos. De én azt hiszem, hogy meghaltak,