Rész,  Fezejet

  1     1,  I  |             amik velem akarnak jönni.~- De csak nem akar ön felsõ kabátban
  2     1,  I  |               el velünk Pattit. A pièce de résistance-ot pedig képezni
  3     1,  I  |                a marni tudó szájat hajh de sokszor megbámulják a törvényszék
  4     1,  I  |              pedig éppen apoteózis.~No, de eleget beszélt már a tükör.
  5     1,  II |               kifejezi a szép idomokat, de nem szabályozza; a váll,
  6     1,  II |                 a csalódást: a halvány, de könnyen elpiruló arcszín,
  7     1,  II |             visszamegyek a színházba.~- De hátha én sokáig itt tartom?~-
  8     1,  II |                amin senki sem ír többé; de több az, hogy amit nem is
  9     1,  II |                 Létezik, mint kórtünet, de nem mint jellemalap: híják
 10     1,  II |            hiánya a csábító alkalomnak, de bizony most már abban a
 11     1,  II |               egy modern elbeszéléshez. De olyan ideális szerelmesek,
 12     1,  II |                kísérlet a sors ellen.~- De hisz önnek magának is ott
 13     1,  II |                 nemet megkülönböztetik; de fõképpen a gyomornak. Az
 14     1,  II |              csinálhat világtörténetet: de mit csináljon az a szegény
 15     1,  II |             köze az elhatározásainkhoz: de az erõs emberi akarat hatalmát
 16     1,  II |               földnek ismerünk, a Mars. De az már eddig is úgy túl
 17     1,  II |            hisznek még a paradicsomban. De azok is csak a férfiak számára
 18     1,  II |                bár megérteni nem tudom; de az emberek lételét tagadom.
 19     1,  II |           szentekben még sokan hisznek, de már becsületes emberekben,
 20     1,  II |               Én már vénasszony vagyok, de én még rossz jellemû emberrel
 21     1,  II |                német Hausfrauk számára. De most már a parasztokból
 22     1,  II |           felekezet elleni gyûlölködés, de ami a hitelv volna, hogy „
 23     1,  II |          szacúmát fognak önnek küldeni. De próbálná csak meg, mint
 24     1,  II |         vendégei tapsolni fognak utána. De énekelné el csak azt, mint
 25     1,  II |                 saját magát sem ismeri! De többet mondok: még a saját
 26     1,  II |              mit tesz ez; õ nem érti. - De honnan vesz egy tizenkét
 27     1,  II |         látszott a kellemes hangulat.~- De erõsebb mondás az, amit
 28     1,  II |          melytõl egy fûszál föléled”. - De már a szép Amanda nem kérdezte
 29     1,  II |                 Igazi állatmutogatás.~- De visszajön?~- Nem fogok sietni.
 30     1,  III|             átkötött kék szalagcsokrot. De még ahhoz sem hasonlít,
 31     1,  III|        megismerned.~- Nem volna szabad; de mégis ismerem. Tudom én
 32     1,  III|               te kedves szép mama. Jaj, de gyönyörû ruhád van! Fordulj
 33     1,  III|                a japáni szalagöv!~- No, de micsoda hízelkedés ez megint?
 34     1,  III|                  meg a Szerenádvalcert; de azokat nagy precízióval
 35     1,  III|               megállt az anyja elõtt.~- De hát mi az a csók? Mi van
 36     1,  III|             mindennap megcsókol az apa: de én nem találok abban semmi
 37     1,  IV |              érkezett. Az elsõ vendég. „De hát valakinek csak kell
 38     1,  IV |              nem frakkban jelentem meg; de olyan kegyetlen reuma van
 39     1,  IV |              tíz óra! Elsõnek érkeztem. De hát valakinek csak kell
 40     1,  IV |             materiához kell kezdeni.)~- De annál fényesebben fog beütni
 41     1,  IV |       pirosságot temperálja némi poudre de serail; a szemei nagyok
 42     1,  IV |                ebbe is bele akar kötni; de itt már megbukik. A szõke
 43     1,  IV |               hogy nem frakkban jöttem; de ma reggel a vívóiskolában
 44     1,  IV |         Mindennap.~- Tizenkét partit?~- De csak egy krajcárba poénjét.~-
 45     1,  IV |               emlegetni Toffi asszonyt, de még nem beszélhetett vele.
 46     1,  IV |                mely ábrándosba játszik. De ez csak hamisság. Azok a
 47     1,  IV |              hercegi vadászaton.~- Jaj, de ideges vagy, kedves Amanda! -
 48     1,  IV | találkozásunknál olyan nervosus voltam, de ezek a cselédek! Magamnak
 49     1,  IV |               találjon ki harmadízben?) de... de...~- De ezúttal a
 50     1,  IV |         találjon ki harmadízben?) de... de...~- De ezúttal a szerkesztõségi
 51     1,  IV |             harmadízben?) de... de...~- De ezúttal a szerkesztõségi
 52     1,  IV |        diapasonja. Ez már futni készül, de a házi nõ szép szemeiért
 53     1,  IV |              nagyon Rangosiné közelébe, de az annak nem használ.~Elvira
 54     1,  IV |               Fûtõl-fától kérdezi, hogy de ugyan hol van az õ Helvila
 55     1,  IV |               Azok a szemek! Az a száj! De még az a családi fekete
 56     1,  IV |                hangon, közberikácsol:~- De uram! Fiatal leány elõtt
 57     1,  IV |          fogékonysága azokat megérteni.~De azért a királyi tanácsosné
 58     1,  IV |        ártatlanság a zongoramesterével, de visszahozták.~Miután az
 59     1,  IV |                 magának egy findzsát.~- De hogy lehetsz olyan balogsüti? -
 60     1,  IV |               be a levéllel.~- Igenis - de a Flórián nagy neglizsében
 61     1,  IV |                  aztán ingujjban.~- No, de én csak nem mehetek ki hozzá,
 62     1,  V  |                 a sokérdemrendû doktor, de az csak olyan doktor, aki
 63     1,  V  |                 menni az elalélt nõnek, de férfi létére az sem tehetett
 64     1,  V  |                odalépett az elájulthoz, de nem azért, hogy azt életre
 65     1,  V  |                az egész társaság elõtt, de csak akkor tudta azt a kezébõl
 66     1,  V  |               hogy el vagyok veszve...”~De azt már nem gátolhatta meg,
 67     1,  V  |              fillért sem! „Ezek” miatt! De a gyalázat mégis megvan.
 68     1,  V  |                 Ez lett a vége!~(- Jaj, de szeretem, hogy nem ettem
 69     1,  V  |             vállára a hermelines sortie de bált.)~(- Csak legalább
 70     1,  V  |             megvédelmezem önt magam is, de a meghûlés ellen nem. Hogy
 71     1,  VI |          lótottak-futottak elõre-hátra, de azoknak egyéb dolguk volt,
 72     1,  VI |              Csak a szemei nyíltak fel. De az nem az ébredés volt;
 73     1,  VI |                a takaróját. Bölcs volt, de amellett babonás. Az embereket
 74     1,  VI |         embereket meg tudta kritizálni, de a kísértetekkel nem mert
 75     1,  VI |               az öltözõjébe.~Visszajön? De hát minek jön vissza?~A
 76     1,  VI |                  Hogy jó erõs legyen.~- De ez majd téged nagyon felizgat.~-
 77     1,  VI |         szemközt szeretek veled ülni.~- De én azt akarom, hogy mellém
 78     1,  VI |               elfuthat a gyalázat elõl; de a nõ, a leány magával viszi
 79     1,  VI |              bálba is. Víg életed lesz! De én azt már nem fogom megérni!~
 80     1,  VI |               mosolygó arc. Ráismernek, de azért nem hagyják abba sem
 81     1,  VI |              szemei ábrándosan kékek.~- De igen - felel a kérdésre
 82     1,  VI |                 az Isten napja alatt?~- De még nincs semmi meggyaláztatás! -
 83     1,  VI |               aláírásokat sajátomnak.~- De hisz akkor önön veszik meg
 84     1,  VI |              anticipálta a maga részét. De én teljesen fedezve vagyok
 85     1,  VI |             vagyok a szerzõdés által.~- De ez nem igaz!~- Hát ki nézhet
 86     1,  VI |          Meritorisz elfutott Amerikába, de nem a váltói miatt, hanem
 87     1,  VI |          gyalázat, csak balszerencse.~- De ezzel ön mégis hazudni fog
 88     1,  VI |                   Ez irtóztató igazság. De legalább mi ne hazudjunk
 89     1,  VI |           megreparálhatja a becsületét, de azért mi mégis csak földönfutó
 90     1,  VI |                 állat vagyok, mint más, de hiéna mégsem vagyok. Mindenféle
 91     1,  VI |           szerény fizetéssel fog járni. De hát a megelégedés nem tart
 92     1,  VI |                 vizsgálják az érzést.~- De igaza volt! Azt mondta,
 93     1,  VI |               fog érte adni. Nem sokat; de eleinte a kevés is biztató.
 94     1,  VI |      harminc-negyven forintot. Nem sok; de jelenben számot vet.~- Óh,
 95     1,  VI |               pillanatnyi öröme!)~- No, de mármost sietek innen. Önök
 96     1,  VI |                 halálra sértesz vele.~- De mondom! Az a másik csak
 97     1,  VI |                 amikor nem tudtam róla; de ez akkor adta az életemet,
 98     1,  VI |              élni.~- Elõttem mondhatod, de más elõtt ki ne ejtsd, mert
 99     1,  VI |     tizenkétszer elmondta, amit tudott. De hogy mit tud, azt csak a
100     1,  VII|   antitoxikonnal?~- Az az én arkánumom. De hát te mit keressz itten?~-
101     1,  VII|            reggel összeszid az asszony; de estére megbocsát. Hanem
102     1,  VII|         kölcsönösen igazat mondanunk.~- De olyan bolond nem leszek.~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - ~
103     2,  I  |          hajdani szállását megtartotta, de annak a lépcsõre szolgáló
104     2,  I  |              horvát-szlavón képviselõ”. De õ annak az ábrázatját még
105     2,  I  |               topánja az ágy elé téve - de õt magát még nem látta a
106     2,  I  |            ajtaját lakattal is bezárja, de azért a havi pénz kijár.~
107     2,  I  |              hír egyszerre kigyógyítja. De az is lehet, hogy recidivál
108     2,  I  |                 csak szenvedést okoz.~- De mikor ez a szenvedés rámnézve
109     2,  I  |             lelkünk felét kiegészíti.~- De elvesztettük egy bolond
110     2,  I  |            megsemmisíti a házasságot.~- De önhöz hûséges a felesége.~-
111     2,  I  |               aluli fiatal rajongóknak; de mi már érett eszû emberek
112     2,  I  |              nagyravágyásból cselekszi. De ennek az önzésnek nemes
113     2,  I  |       szalonnával, mint egy paraszt!”~- De mink már parasztok nem lehetünk,
114     2,  I  |          legfeljebb megkérgesedne tõle; de a lelkemet nem tudom incrustálni.
115     2,  I  |         megszolgálnom a napi falatomat. De a lelkem, az idegeim visszaszörnyednek
116     2,  I  |                 ez az én boldogságom.~- De ez elvégre is egy tantaluszi
117     2,  I  |              angyalok vannak a világon. De hogy férfi angyalok volnának,
118     2,  I  |                 úr neve van kiszegezve, de afelõl egészen megnyugtattam
119     2,  I  |            fogja és kidobja a szobából, de Camilla könyörgõ tekintete
120     2,  I  |                  pénztárnoknõ és írónõ. De a salláriumot és a honoráriumot
121     2,  I  |                 a munkákat honorálja.~- De ezt a szállást csak fizeti
122     2,  I  |              sem ismer.~- Én ismerem.~- De én minden szorgos kutatás
123     2,  I  |       bizonyítja, hogy nem képviselõ.~- De annak van címezve a házmester
124     2,  I  |                szót hiúsíthatom én meg. De ha én most lármát csapok:
125     2,  I  |         politikai ellenfeleid lába alá; de ami még annál több, a feleséged
126     2,  I  |                azt kiáltja: „gazember!” De engem ezzel a szóval nem
127     2,  I  |                adnám el a Haris-bazárt; de az nem az enyém.~- No, hát
128     2,  I  |         szétmarcangolom, megfojtogatom.~De már ekkor eltorzult az arca,
129     2,  I  |            választ el az õrültségtõl.~- De az a fátyol mindig be fog
130     2,  I  |                 az ideges görcsrohamot; de meglehet, hogy az ellenkezõ
131     2,  I  |                tüdeje szakadt meg bele. De gyõzött vele. A csuklás
132     2,  I  |           talizmánom! Nem vagyok beteg! De hogy is lehetett az, hogy
133     2,  I  |                 hozzá? A falhoz vágtam. De nem törött össze.~- Nem
134     2,  I  |           akármit, kenyeret, szalonnát; de sokat! Falni akarok, mint
135     2,  I  |               ajánlotta.~- Derék orvos! De nem evõkanállal kétóránként?~-
136     2,  II |                 strucctollat, kócsagot; de abban mind nem volt harmónia.
137     2,  II |                 minden európai nyelven, de azt mind nem alkalmazta
138     2,  II |           kirakata volt a mûkincseknek, de azokban nem volt összhangzás:
139     2,  II |                ártatlanságát allegálja. De arra nem felel, hogy maga
140     2,  II |             vagyok! Van is mit félteni? De megöl a szégyen. Az emberek
141     2,  II |     tisztességes pályán megszerezhesse. De nekem ezért semmi egyéb
142     2,  II |            ezereket a saját vagyonából. De nem lehetett-e azt levélben
143     2,  II |               orrát, ha hozzám betéved. De félt tõlem, ugye? Bántotta
144     2,  III|             talál bennük felségsértést, de a bíró szemüvege nem fogja
145     2,  III|                 írói neve. Köztudomású. De hát a név fölött ez a jelzés:
146     2,  III|               fogok én még itt tanulni! De hát amikor ezeket a leveleket
147     2,  III|          elküldöm kegyednek levélben.~- De megbízható ember kezébe
148     2,  IV |               érzik rajta a dohányfüst; de azt felelte, hogy ez az
149     2,  IV |                 másutt értékesítse.~No, de legalább elismerte, hogy
150     2,  IV |                azt nem vette igénybe.~- De a nejét nem foszthatja meg
151     2,  IV |                tartalmúak.~- A levelek! De hát a levelek borítékjába
152     2,  IV |               beletekinteni?~- Óh igen. De azokban nincs semmi.~- Vajh-igen.
153     2,  IV |           láthatatlan írást szolgáltat; de ha az, akinek a levél szól,
154     2,  IV |               élet kémiájához tartozik. De van olyan láthatlan tinta
155     2,  IV |              közönyt akarta tettetni.~- De hát minek ez a komédiajátszás?
156     2,  IV |      sárkányától kezdve a csatornájáig; de azon az ajtón belül, melyre
157     2,  V  |            idegen volna e háznál. Pedig de sokszor futkosott ennek
158     2,  V  |                magától szokott elmúlni. De elmúlik egyszerre egy véletlen
159     2,  V  |           kezében tartott írásba nézne, de nem oda nézett, hanem folyvást
160     2,  VI |     bolondokházát tanulmányozás végett, de akkora bolondot, mint te
161     2,  VI |            lenni.~- Eszemben sincsen.~- De útban vagy felé. Ott vagy
162     2,  VI |                elõtt. Nagyon sajnállak. De nem segíthetek rajtad. Gondom
163     3,  I  |             hogy megvette egy hitelezõ, de nem kölcsön, hanem tulajdonul
164     3,  I  |        szakképzettséget teljesen bírja; de csak azon föltétel alatt,
165     3,  I  |                azokkal, akik szeretnek, de még inkább azzal, aki gyûlöl...”~(
166     3,  I  |                gyermeki gyöngeségekbõl? De hát nem te gyógyítottál
167     3,  I  |              csak a páráját szíttam be: de a lelkem meghalt tõle.~-
168     3,  I  |             õvele.~- Azt nem mondtam.~- De én tudom. Te mentegeted
169     3,  I  |                 a többiek rontották el. De hát miért kell abba a társaságba
170     3,  I  |                 a társaságba belépni?~- De most már nem keresheti fel
171     3,  I  |     jockey-klubba, a turfra, a börzére. De hát a kulisszák közé?~-
172     3,  I  |          hamarább gondoltam volna rá!~- De hát lehet egy fõvárosi üzérnek,
173     3,  I  |                Nem teheti a fõvárosban; de egy pusztán, ahol nincs
174     3,  I  |                  Milyen gyémánt szív!~- De hát minek neked ez a gyémánt?
175     3,  I  |               régen, eldobod most is.~- De õ ragyogni fog.~- S te azt
176     3,  I  |              Hisz rettegett párbajvívó. De az egy olyan ûrt támasztana
177     3,  I  |   jótéteményeket elfelejtik az emberek; de a nagy jótéteményt nem bocsátják
178     3,  I  |            levelet hozott ide a hordár; de azok közül egy sem szólt
179     3,  I  |              Azt is meg tudnám mondani; de felnõttek oktatására nem
180     3,  I  |          szeretlek, ölellek, csókollak: de szót nem fogadok neked.~
181     3,  I  |               attól a forgópisztolytól.~De ugyan nem félt a veszedelmes
182     3,  I  |           játszol! Bizony, kifütyülnek.~De már Zeno úr benne volt a
183     3,  I  |                új ötlete támadt.~- Ejh! De pompás pózokat csinálsz
184     3,  I  |          Abbahagyod? - ordított Zeno.~- De ne toporzékolj úgy! mert
185     3,  I  |               mellét, és nagyot fújt.~- De hát nem álom ez? Valósággal
186     3,  I  |               is a vállát átkaroltatni; de Helvila kisiklott az ölelés
187     3,  I  |           átadatnod, hogy olvassa el.~- De hát elnézhettem-e azt, hogy
188     3,  I  |              még megmarad a komédiánál. De én attól tartok, hogy ebbõl
189     3,  I  |                hallotta.~- Így mondtam. De õ hozzátette: „és önnek
190     3,  I  |                év elõtti divat szerint; de azt nálunk nem veszik olyan
191     3,  I  |                hogy ellátogattam hozzá. De a férje jelenlétében beszéltem
192     3,  I  |                 szemed-szád eláll tõle; de azt nem tudod meg elébb,
193     3,  I  |          minõségû hazugságnak vehetõ.~- De mikor úgy rám ijesztettél!~-
194     3,  I  |                Még mókázott velem! Jaj, de átkozott dolog az, mikor
195     3,  I  |                Ah, hagyd el, apa!~- No, de azt fogják mondani! Te nem
196     3,  I  |               távollétével tûnik fel.~- De már elfogadtam ez állást.~-
197     3,  I  |            gondolat! - szólt Helvila.~- De zseniális!~- Senki sem fog
198     3,  I  |               Vigárdyék is itt lesznek.~De ezt már Camilla sem akarta
199     3,  I  |             lekötötte a figyelmet.~- No de uram - veté közbe Camilla -,
200     3,  I  |            indemnity a túlkiadásokra.~- De hát hogy jutottál te ehhez
201     3,  I  |                három-négyszáz forintot.~De hisz ez olyan dolog, amivel
202     3,  I  |              ilyen dicsekedést Zenótól.~De Helvila még egészen tapasztalatlan
203     3,  I  |           zsebei védelmezésében.~- Jaj, de bolondos egy leány vagy
204     3,  I  |            magunk baját viselni könnyû, de el fogja veszteni azt az
205     3,  I  |             sincs a politikai világról. De érzem, sejtem, minden idegem
206     3,  I  |               halok meg. Teher az élet. De kétségbeesem afölött, hogy
207     3,  I  |            angyalt! Még gyermek vagyok. De ne kényszeríts, hogy veletek
208     3,  I  |              föl, ahogy jobban tetszik. De Meritorisz leánya nem leszek.~-
209     4,  I  |          háztartás végett egyesüljenek, de egy fiatal, harminckét éves,
210     4,  I  |              Helvilához.~A leány aludt, de nagyon ébren: rögtön felneszelt
211     4,  I  |                az a megsemmisülésnek.~- De én nem mehetek veled most
212     4,  I  |         feleségem nem ölne meg engem! - De elvitte a levelemet a legádázabb
213     4,  I  |              köze ehhez a parlamentnek?~De Helvila már értette.~- Az
214     4,  I  |             csalárd bukásról ismeretes; de különösen a turfon elkövetett
215     4,  I  |              meg tudnám tenni magam is. De ezzel csak egy bûnváddal
216     4,  I  |                emberek elõl elfuthatok; de hová fussak saját magam
217     4,  I  |            Belerohantam a gyalázatba.~- De hát olyan Isten és ember
218     4,  I  |               magamat, nemcsak tégedet, de még ezt az ártatlan leányt
219     4,  I  |                zokogásuk hallatszott.~- De hát lehet ily rémségnek
220     4,  I  |               mérgezett golyókkal lõni, de a pártok harcában szabad.
221     4,  II |              kívánta ezt a helyzetet.~- De most már utálom - mondá
222     4,  II |              darabokra.~- Kívántam ezt; de most szeretnék a föld alá
223     4,  II |                a kettõs monogram rajta. De leghitelesebb ez az országgyûlési
224     4,  II |                s bekopogtatott rajta.~- De ne kopogtasson ön az ajtón! -
225     4,  II |                tudom, nem vagyok orvos. De én azt hiszem, hogy meghaltak,
226     4,  II |              kétségbeesett rémületbe.~- De én nem akarom, hogy õk meghaljanak!
227     4,  II |           kolerikus nevetésre fakadt.~- De ugyan ne lamentáljon, asszonyom!
228     4,  II |              lenni. Szemébe nevetett.~- De már arról bizonyosan mondhatom,