Rész,  Fezejet

  1     1,  I  |          ide igyekezik?~- Tetszett már csengetni?~- Az inasok bizonyosan
  2     1,  I  |            vázákat is láttam volna már valahol, azt hiszem, Vigárdyéknál.~-
  3     1,  I  |   apoteózis.~No, de eleget beszélt már a tükör. A szalon oldalszárnyajtaja
  4     1,  II |            Senki sem mondaná, hogy már egy tizenkét esztendõt meghaladt
  5     1,  II |         amilyeneket a mai világban már senki sem ismer. Az ön hõsnõje
  6     1,  II |         alkalomnak, de bizony most már abban a régi példabeszédben
  7     1,  II |           idomulásától függnek. Az már tudományosan megállapított
  8     1,  II |         Kedves nagysád! Olvasta ön már Flammariont? Akkor tudja,
  9     1,  II |            ismerünk, a Mars. De az már eddig is úgy túl van tömve
 10     1,  II |         minden tagja fölemelkedett már arra a tudatra, hogy itt
 11     1,  II |   szentekben még sokan hisznek, de már becsületes emberekben, jó
 12     1,  II |           ön világnézete ellen. Én már vénasszony vagyok, de én
 13     1,  II |         nõben.~- Vénasszony? Ugyan már, micsoda banális fogás az,
 14     1,  II |         Hausfrauk számára. De most már a parasztokból is kiveszett
 15     1,  II |      követeli a maga részét. Nincs már nagyravágyás: csak stréberség;
 16     1,  II |             csak stréberség; nincs már hazaszeretet: csak politika;
 17     1,  II | hazaszeretet: csak politika; nincs már remény: csak intrika; az
 18     1,  II |         legendákat! Nos? Elég volt már a gorombaságból?~- Nem!
 19     1,  II |  szellemnek a megnyilatkozása: aki már a dajkájától sem engedett
 20     1,  II |          egy fûszál föléled”. - De már a szép Amanda nem kérdezte
 21     1,  III|          beszédébõl tanuljak, s ez már csak okos ember, akire rábíztad
 22     1,  III|       impertinenciáját.~- Megittad már a tejedet?~- A kiscicámmal
 23     1,  III|      Contes Bleus?~- Azt szeretném már, ha el tudnám felejteni.~-
 24     1,  III|           régi közmondás, hogy ezt már a gouvernante-omtul is hallottam:
 25     1,  IV |         lenni.” (Ez az aranymondás már cinkbe van öntve.)~Annyi
 26     1,  IV |            álarcot. „No, hát uram, már most ön is tegye le a hamis
 27     1,  IV |      toalett miatti védekezés. Azt már nem mondhatja, hogy az õ
 28     1,  IV |          tele van írással: mert az már csúnya plágium volna. -
 29     1,  IV |     startolni?~- A férjem kilépett már a társulatból.~- Nagy kár!
 30     1,  IV |    elõnyben van. Számára útban van már a Takova-rend. Elsõ kútforrásból
 31     1,  IV |            bele akar kötni; de itt már megbukik. A szõke delnõ
 32     1,  IV |   kisasszony.~Emilia nagysám, mint már Alasztortul hallottuk, a
 33     1,  IV |       ezüsttartályra.~Kapiczány úr már egy maliciózus szerkesztõi
 34     1,  IV |         Most jött be a Toffi!~Erre már nagyon kíváncsi Kapiczány
 35     1,  IV |    kíváncsi Kapiczány úr.~Hallotta már emlegetni Toffi asszonyt,
 36     1,  IV |       hegedûjének a diapasonja. Ez már futni készül, de a házi
 37     1,  IV |          érv semmi tekintetben. Az már orvostanilag be van bizonyítva,
 38     1,  IV |       darabot végignézhette, akkor már nincsenek elõtte titkok:
 39     1,  IV |         tette azon óhajtását, hogy már lehetne kezdeni a koncertet.~-
 40     1,  IV |            nem baj. - Hanem amikor már azt vallja be az „éjféleken
 41     1,  IV |         Mucuskám! Bubiskám!” Akkor már baj van!~- Uram! Ez árulás!
 42     1,  IV |          kabátja illatos?~- Ah, ez már perfidia! - förmed fel valamennyi
 43     1,  IV |          az ifjú zsenihez.~- Ennek már van helye - szól az ifjú
 44     1,  IV |        egyszerre felderíti vele.~- Már az igaz - erõsíti Emilia
 45     1,  IV |       Alasztor.~- Hát persze.~Most már csak hátrafordulva kuncog
 46     1,  IV |    összecsapja a legyezõjét.~- No, már Dobokay úr, ahol ön felüti
 47     1,  IV |     vendégcsoport nyüzsög: „Lássuk már a medvét!”~(Elmondjuk-e
 48     1,  IV |           régi anekdotont: „Lássuk már a medvét”? - Nem mondjuk
 49     1,  IV |            mondjuk el. - Nincsenek már gyöngébbek.)~Jean, a kék
 50     1,  IV |         fél füllel. „Ahán! Itt van már a Flórián?”~Kapiczány úr
 51     1,  IV |         reggel fog hazavetõdni. Ez már bevett szokás.~Camilla nem
 52     1,  V  |           a kezébõl kikapni, mikor már Amanda belekezdett: „Szerencsétlen
 53     1,  V  |           vagyok veszve...”~De azt már nem gátolhatta meg, hogy
 54     1,  V  |         oda Alasztor.~(„Égre?” Hát már elfeledte, hogy az húszmillió
 55     1,  V  |       sírva is zsémbelt; hanem azt már nem lehetett lesztenografálni.~
 56     1,  V  |         lesztenografálni.~Nem volt már ott más, csak Dobokay.~Alasztor
 57     1,  V  |          bérkocsit visszarendelni: már most hogy megy haza? Ilyen
 58     1,  V  |      konferenciának csak vége lesz már egyszer.)~Rosszul tette,
 59     1,  VI |           éledt fel magátul. Pedig már egy vendég sem volt a teremben,
 60     1,  VI |            Ez úgyis mind az ördögé már. Csináljunk consortiumot.
 61     1,  VI |            a filiszteusoké lesz ez már! Csupa korrupció ez már!
 62     1,  VI |            már! Csupa korrupció ez már! Holnap mindent lepecsételnek!~
 63     1,  VI |         volna zúgással.~Vége volna már az estélynek?~Olyan soká
 64     1,  VI |           lakomából.~Miért nem jön már?~Éji asztalkáján volt egy
 65     1,  VI |     eszéhez tér. Mindent tud.~Most már érti az egész helyzetet.~
 66     1,  VI |           az egész helyzetet.~Most már nem kisleány, aki fél.~Eszébe
 67     1,  VI |      gimnasztika!~- Tégy le. Tudok már menni - suttogj a az anya. -
 68     1,  VI |         Víg életed lesz! De én azt már nem fogom megérni!~A leány
 69     1,  VI |             Anyám.~- Hahaha! (Most már kacagott is a lárva.) Hát
 70     1,  VI |          magammal tréfálni...~Most már a leány arcán is ott volt
 71     1,  VI |      szerettem a jácintokat...~Ezt már Camilla sem állhatta meg,
 72     1,  VI |        Camilla.~- Az én csészémben már mind elolvadt.~- Mert kevesebb
 73     1,  VI |          ragyogó szemek nem láttak már semmit, csak azt a fényes
 74     1,  VI |        második kérdés.~- Itt volt. Már elment.~Ez tehát Vigárdy
 75     1,  VI |          Ezt rebegi halkan.~- Most már tudja ön, hogy mi történt
 76     1,  VI |    élettársnõt, ahogy szokás. Most már asszony, nem kell õt elvenni.
 77     1,  VI |            Igen szorgalmas leszek. Már taníthatok is másoknak zongorát,
 78     1,  VI |              Jó lesz.~(No hát! van már mit enni, van hol lakni
 79     1,  VI |    szólítani...~Camillának az arca már derülni kezdett; ez nem
 80     1,  VI |          életkedv hajnalodása volt már.~- No, hát válasszunk önnek
 81     1,  VI |           a fülébe: „Renata”.~Most már önkényt nyújtá a kezét Camilla
 82     1,  VI |         fecsegett a lányka -, most már megtaláltuk a címet, amelyen
 83     1,  VI |           adta az életemet, amikor már szeretek élni.~- Elõttem
 84     1,  VII|           a lépcsõn. A gáz el volt már oltva, sötét volt.~Mikor
 85     1,  VII|            katasztrófa után. Tudsz már mindent?~- És még azonfelül
 86     1,  VII|        Camillát az ájultából?~- Én már élve találtam. Éppen teázni
 87     1,  VII|   tényleges alapot nélkülöz.”~Most már tudta, hogy mi volt az a „
 88     1,  VII|         azt mondá neki:~- No, most már tudom, hogy mi volt az árkánumod,
 89     2,  I  |          magáról. El is felejtette már mindenki, hogy volt valaha
 90     2,  I  |            van az idõ. Az asztalon már ég a lámpás.~Leültek egymás
 91     2,  I  |         jöhet be mihozzánk öröm?~- Már be is jött. Itt van a zsebemben
 92     2,  I  |          fiatal rajongóknak; de mi már érett eszû emberek vagyunk,
 93     2,  I  |            egy paraszt!”~- De mink már parasztok nem lehetünk,
 94     2,  I  |           égbõl - vagy a pokolból, már nem tudom bizonyosan. Kérem,
 95     2,  I  |           Mi jogtudósok értjük ezt már. Én viselem a „procurát”,
 96     2,  I  |    hevertem itten.~- Jó helyen van már - döcögteté a szót Zeno,
 97     2,  I  | szétmarcangolom, megfojtogatom.~De már ekkor eltorzult az arca,
 98     2,  I  |    angyalkám? Hiszen késõ este van már.~- Késõ este. Én hajnalkacagást
 99     2,  I  |         Aki egyszer falni kezd, az már megszabadult a démonától.~
100     2,  I  |     démonától.~Csak akkor kérdezte már a leány, mikor volt is,
101     2,  I  |  vacsorálsz velem? ~...Jól volt az már lakva örömmel.~...Még egyszer
102     2,  II |         feltûzését, a nyak frufrui már fel vannak kunkorítva.~-
103     2,  II |      utánacsenget.~Jean visszatér.~Már ekkor az úrnõ nyugodtan
104     2,  III|          szeretõ”.~- Ah!~- No, ezt már a nevelõintézetben tudtuk,
105     2,  III|         Hát van hozzá kulcsa?~- Az már csak természetes.~- Mi mindent
106     2,  III|    eredetijeim. Õ utánozza ezeket, már akár ravaszkodásból, akár
107     2,  III|         méreggel öl meg. Nem merek már a tükörbe nézni: ráncokat
108     2,  IV |           lelkületében (ne mondjuk már léleknek: az unalmas dolog)
109     2,  IV |   tettetett.~- Óh, tudom. Elmondta már a férjem. Õ tegnap éppen,
110     2,  IV |          Ezer csókot.”~Amanda most már kezdett kijönni erõltetett
111     2,  IV |          csak imádkozni járok! (Ez már deklamáció volt.)~Amanda
112     2,  V  |         hozott a tálcán.~Amandának már a nyelve hegyén volt a szó,
113     2,  V  |            lármázva. Igaz, hogy az már régen volt.~Amanda helyet
114     2,  V  |            meg Dobokay úrnak, hogy már válaszoltam a levelére.~
115     2,  VI |            ember vagy. Ott fekszel már a Duna fenekén. S én nem
116     2,  VI |          útban vagy felé. Ott vagy már. A ciánkális teacsésze elõtt.
117     3,  I  |         neki: - Köszönjük alássan, már biztosítva vannak.~Azoknak
118     3,  I  |           nekem ingyen, minthogy õ már a költségeit sokszorosan
119     3,  I  |            Helvila a címborítékról már tudta, hogy mi van a levélben:
120     3,  I  |            el: tiltva van, a küldõ már kifizette. Hanem névjegyet
121     3,  I  |           face!~- No, nem! Add ide már a levelet, hadd olvasom
122     3,  I  |   Európában.)~Camilla a végsorokat már csak zokogástól elfúlt hangon
123     3,  I  |        nagyot fohászkodott.~- Most már én mondom, hogy ma péntek
124     3,  I  |             Hát én?~- Te nem jössz már énvelem az alföldre; te
125     3,  I  |      társaságba belépni?~- De most már nem keresheti fel többé.~-
126     3,  I  |         Látod, én hogy megvénültem már?~Camilla még egyszer átolvasta
127     3,  I  |            Bizony, kifütyülnek.~De már Zeno úr benne volt a szerepében.~-
128     3,  I  |          fotográfián.~Zeno úr most már valósággal dühös lett.~-
129     3,  I  |       végigolvasta a levelet Zeno, már akkor teljesen ura volt
130     3,  I  |         részét itt hagyom: nem fér már az útitáskámba.~- Leányom! -
131     3,  I  |   megviselt öltözetben ne mutogasd már magadat.~- Hát hol vegyek
132     3,  I  |         rontsam a jókedvedet. Most már azt is elmondom. Amint beléptem
133     3,  I  |            Tehát az atyám ott volt már Vigárdy feleségénél. Mit
134     3,  I  |        ajtót, és belépett.~Át volt már öltözve. Tökéletes fess
135     3,  I  |        Vigárdynéhoz? Igaz ez?~Most már Camilla kezében volt a revolver. -
136     3,  I  |           mint régi jó barátok.~Ez már csak mégis vastag hazugság
137     3,  I  |  hunyorított a fél szemével.~- Hát már azt is csak ki kell vallanom
138     3,  I  |       múlva készül megszületni.~Ez már úgy hajaz az igazsághoz.
139     3,  I  |        kergetõzni Helvilával.~Most már Camilla elhitte, hogy csakugyan
140     3,  I  |        szétgombolta a kabátját.~Ez már ízléstelenség volt.~Helvila
141     3,  I  |          szülõit?~- Hiszen mondtam már az imént, hogy kineveztettem
142     3,  I  |         Alasztor. Tudom. Beszéltem már vele. Neki is megmondtam.
143     3,  I  |       távollétével tûnik fel.~- De már elfogadtam ez állást.~-
144     3,  I  |   Vigárdyék is itt lesznek.~De ezt már Camilla sem akarta elhinni.~-
145     3,  I  |       belsejébe pillantani.~No! Ez már csak csalhatatlan bizonyítványa
146     3,  I  |            szokott dicsekedni. Ezt már az argonauták elkezdték,
147     3,  I  |         korábbi idõkben is hallott már ilyen dicsekedést Zenótól.~
148     3,  I  |    megfogta az anyja kezét.~- Most már nem utazom el. Itt maradok
149     3,  I  |          el? Hát hiszen itthon van már. Megvan a „sweet home”. -
150     3,  I  |          amikor itt állt még! Most már késõ! Nevetek minden betegséget.
151     3,  I  |        vagy a megtébolyodáshoz? Ez már jó! Az õrültségben van jellem.
152     4,  I  |           legyen.~Közömbösen vette már az egész dolgot.~Mindegy
153     4,  I  |         egész dolgot.~Mindegy volt már neki: Vigárdyval szökik-e
154     4,  I  |     maradhat Helvila olyan sokáig?~Már tizenkét óra is elmúlt,
155     4,  I  |        mehetek Pancsovára?” - Erre már káromkodni kezdett: „Hogy
156     4,  I  |       választ nem küldött.~- Pedig már ott volt az országházban,
157     4,  I  |           be neki a levelet. Annak már van két órája.~- Semmi válasz
158     4,  I  |        rögtön, ebben az órában.~Ez már félre nem érthetõ komoly
159     4,  I  |           Vigárdy válaszát.~- Most már szeretném, ha nem várnád
160     4,  I  |           parlamentnek?~De Helvila már értette.~- Az ellenzéki
161     4,  I  |      démoniacus õrjöngõ, s egyszer már egy dührohamában a saját
162     4,  I  |            áhítattal mondá:~- Most már tudom, hogy mi az a csók. -
163     4,  II |         ezt a helyzetet.~- De most már utálom - mondá Amanda.~-
164     4,  II |     kedélyesen mosolygott.~- Ugyan már, hogy lõné önt fõbe? Az
165     4,  II |            fölébredni.~Amanda most már be akart rohanni a szobába.
166     4,  II |     szabadult meg a férjétõl. Most már válópert sem kell kezdenie.
167     4,  II |            sem kell kezdenie. Most már ügyvédre sincs önnek szüksége.
168     4,  II |         igazán kétségbeesve.~- Hát már most az én húszezer forintombul
169     4,  II |             Szemébe nevetett.~- De már arról bizonyosan mondhatom,