Rész,  Fezejet

  1     1,  II |                 II.~Meritorisz Zénó neje, Camilla, alakjában, arcában egész
  2     1,  II |                szellemi hóhérmesterséget.~Camilla helyet mutatott neki egy
  3     1,  II |                   asztalka. Arra tette le Camilla az írást.~- Nos? Hát kezdje!~-
  4     1,  II |               kriminalitás, az nem vétek.~Camilla még nem hátrált meg.~- Nem
  5     1,  II |                 saját leányát sem ismeri.~Camilla megrezzent erre a szóra.~-
  6     1,  II |                 gyermek ilyen gondolatot?~Camilla arcán látszott a kellemes
  7     1,  II |         harmatcsepp.~E percben észrevette Camilla, hogy egy szõnyegajtó kissé
  8     1,  II |                 csak azt ne tegye, kérem.~Camilla kezét nyújtá: Alasztor az
  9     1,  III|                                      III.~Camilla összehúzta a szemöldökeit;
 10     1,  III|                 ha rákerül a sor.~- Ah! - Camilla csodálkozva rázta meg a
 11     1,  III|                  aztán majd õ sírt volna.~Camilla alig bírta visszafojtani
 12     1,  III|              hegedûnek van egyedül lelke.~Camilla okosan akarta a kisleányt
 13     1,  III|                  az édespapa megcsókolta.~Camilla az ajkába harapott.~Szerencsére
 14     1,  III|                jót. Hát mi benne a rossz?~Camilla könyörgésre fogta a dolgot.~-
 15     1,  IV |                   Ezeket alig helyezte el Camilla (nemigen volt még õket kinek
 16     1,  IV |           viszonyt. Ugyanakkor Vigárdy és Camilla között valami kis összezördülés
 17     1,  IV |               alkalmon: hirtelen megkérte Camilla kezét. Camilla dacból hozzáment.
 18     1,  IV |                   megkérte Camilla kezét. Camilla dacból hozzáment. Ekkor
 19     1,  IV |        hazavetõdni. Ez már bevett szokás.~Camilla nem is talál benne semmi
 20     1,  IV |                  a levelet az úrhölgynek.~Camilla elvette a tálcáról a levelet,
 21     1,  IV |            lerakják, az andante kezdõdik.~Camilla ezalatt idõt nyer a levelet
 22     1,  VI |              visszajött a hálószobájából. Camilla nem öltözött pongyolába,
 23     1,  VI |                   tette, ami mondva volt.~Camilla az öve mellé dugott kis
 24     1,  VI |                   lobogó kék szeszlángot.~Camilla azalatt elhelyezte a balzac
 25     1,  VI |                  tedd a csészédet - mondá Camilla.~- Én szemközt szeretek
 26     1,  VI |                  mellém ülj! - parancsolá Camilla.~Attól tartott, hogy ha
 27     1,  VI |                  erõsebb kifejezést nyert Camilla arcán.~Mosolyogva kevergeté
 28     1,  VI |                 egy piros ruhám sem volt!~Camilla arcán még keserûbb mosolyra
 29     1,  VI |                  olvadó halálcukrot.~Erre Camilla odavonta az ölébe a leányát,
 30     1,  VI |                   a jácintokat...~Ezt már Camilla sem állhatta meg, hogy hangos
 31     1,  VI |                   a kockák a teában mondá Camilla.~- Az én csészémben már
 32     1,  VI |                   a magadéból.~Arra aztán Camilla kihalászott egyet azokból
 33     1,  VI |                   igen - felel a kérdésre Camilla.~- Amanda nem volt itten? -
 34     1,  VI |                   itt? - kérdezi a férfi.~Camilla minden válasz helyett elõveszi
 35     1,  VI |                 vagyunk temetve! - mondja Camilla.~- Ejh, dehogy vannak eltemetve!
 36     1,  VI |                  elõtt.~- Higgye el, édes Camilla, hogy a hazugság az egyetlen
 37     1,  VI |              arckifejezést.~- Ugyan, édes Camilla, hagyja abba azt a habarást
 38     1,  VI |                   gondolkozik ön felõlem?~Camilla meglepetve nézett rá. Valóban
 39     1,  VI |             munkához értenék én? - rebegé Camilla.~- Hát amivel annyi derék,
 40     1,  VI |               Köszönöm, nagyon köszönöm.” Camilla arcáról ezalatt elmúlt az
 41     1,  VI |                hogy jó lesz: jó lesz úgy.~Camilla rábólintott a fejével.~-
 42     1,  VI |                    hagyja ön azt! - szólt Camilla. - Az egy haszontalan ostobaság.~-
 43     1,  VI |                  lesz - szólt mohón kapva Camilla. - Csak meg tudjam érdemelni.~-
 44     1,  VI |                lesz! - szólt felmelegedve Camilla.~Helvila átölelte az anyját,
 45     1,  VI |                már önkényt nyújtá a kezét Camilla Vigárdynak.~- Látod, kis
 46     1,  VI |                 Aztán nagyot fohászkodott Camilla, kezeit keblére téve.~-
 47     1,  VI |               adnák a lapot. Isten önnel, Camilla! Jó éjt, kis Helvila.~S
 48     1,  VI |                   visszafordult.~- Kérem, Camilla, majd ha elmentem, zárja
 49     1,  VI |                hagyták.~Azzal eltávozott.~Camilla várt, amíg a külsõ ajtót
 50     1,  VI |                ismét élünk! - sóhajta fel Camilla.~A leány az ajtó felé mutatott
 51     1,  VI |                      Õ az én igazi atyám!~Camilla rosszul magyarázta a gyermek
 52     1,  VI |                    Megvert érte az Isten!~Camilla figyelmét most egyszerre
 53     1,  VII|                 Vigárdy az orfeummal, sõt Camilla budoárjával palástolt: Perukker
 54     2,  I  |                  az kulccsal van bezárva. Camilla elõjön a hálószobájából,
 55     2,  I  |             lámpás.~Leültek egymás mellé. Camilla a pamlagra, Vigárdy a karszékbe.~-
 56     2,  I  |                   családi élet.~- Hm... - Camilla nagyot fohászkodott. Azután
 57     2,  I  | lelkifurdalásokkal is sokszorozni.~- Édes Camilla! Ha ön tudná, hogy mi az
 58     2,  I  |                  szegény beteg leányomat.~Camilla elõbb óvatosan felnyitá
 59     2,  I  |                Bezárni azt az ajtót, mely Camilla lakosztályát elválasztja
 60     2,  I  |                   az úr és az asszonyság.~Camilla „Jézus Máriát!” rebeg, amint
 61     2,  I  |                    Valódi „Sultan fleur”.~Camilla elvesztette egész lelkierejét,
 62     2,  I  |                 és kidobja a szobából, de Camilla könyörgõ tekintete lecsillapítá,
 63     2,  I  |           hangszörnyeteg megzendült bele. Camilla pedig csak bámult: az õ
 64     2,  I  |                  Clara pacta, boni amici.~Camilla csak most értette meg a
 65     2,  I  |              írjon levelet a feleségéhez.~Camilla Bertalannak adta a levelet.~
 66     2,  I  |           Figyelmeztetem önt - mondá neki Camilla -, hogy ez a levél egy egész
 67     2,  I  |                bérért.~Azzal megmutogatta Camilla Zenonak a székek, pamlag,
 68     2,  I  |                   szobám ajtaján belépni.~Camilla elállta az ajtót Zeno elõtt.~
 69     2,  I  |                 égre kérlek! - rimánkodék Camilla, leányát átölelve és visszatartva. -
 70     2,  I  |                   megnevelték, mondhatom.~Camilla a kezeit tördelte kétségbeestében.~-
 71     2,  I  |              szivarkára az égõ lámpásnál.~Camilla bezárta utána az ajtót.~
 72     2,  I  |               Hatszáz, hatszáz, hatszáz!”~Camilla meg volt meredve a rémülettõl.~
 73     2,  I  |                    Azzal a nagy pohárral.~Camilla szaladt a kredencbõl elõhordani
 74     2,  I  |                   Csettentett a szájával.~Camilla ott ült mellette. A könnyeit
 75     2,  III|               hamisítani is tud? Utánozta Camilla írását?~- Dehogy hamisítottam!
 76     2,  III|     csúfondároskodásból. Hiszen ön ismeri Camilla írását elég jól.~- Igaz,
 77     3,  I  |         szükségbeli hazugság volt, amivel Camilla Zeno urat megnyugasztalta,
 78     3,  I  |               nemzedék.~(Nono, gyerekek!)~Camilla éppen a szükséges ruhanemûeket
 79     3,  I  |                maradnék el tõled? - mondá Camilla.~Helvila megölelte az anyját.
 80     3,  I  |                  felõli ajtón csöngettek. Camilla ment ki az ajtót kinyitni.~
 81     3,  I  |                játéka! - kacagott örömmel Camilla.~Helvila szomorúan bólingatott
 82     3,  I  |              ugyanaz a nagyságos úr írta.~Camilla is átadta a névjegyét a
 83     3,  I  |                 akkor volt, tudod - mondá Camilla -, amikor az ékszereimet
 84     3,  I  |                   találkozott Európában.)~Camilla a végsorokat már csak zokogástól
 85     3,  I  |                  azt mondta rá: - Nem... ~Camilla elbámult.~- Te azt mondod,
 86     3,  I  |                  hibát? - kérdé elképedve Camilla.~- Állami hivatalra ajánlani
 87     3,  I  |                  én hogy megvénültem már?~Camilla még egyszer átolvasta Vigárdy
 88     3,  I  |                   jön most ide? - kérdezé Camilla.~Az ám a furcsa, mikor az
 89     3,  I  |          távgyalogló léptekkel közeledett Camilla felé, rögtön elõadva idejöttének
 90     3,  I  |                   követelem, parancsolom.~Camilla egy szót sem tudott szólni,
 91     3,  I  |                  a karjait a mellén Zeno.~Camilla még mindig nem találta meg
 92     3,  I  |                  s zárd magadra az ajtót.~Camilla azonban nem akarta eltûrni,
 93     3,  I  |                  az, amit ön keres.~Ezzel Camilla elvesztette az eddig elõnyös
 94     3,  I  |               revolvert a zsebébõl, s azt Camilla arcának szegezve kiáltá:~-
 95     3,  I  |                   levelet, vagy meghalsz!~Camilla nagyot sikoltva tántorodott
 96     3,  I  |              asszonyom! - dühöngött Zeno.~Camilla irtózott attól a forgópisztolytól.~
 97     3,  I  |                   Te Jezabel! Te Goneril!~Camilla nem tûrhette tovább. Odarohant
 98     3,  I  |               pisztoly csövének a száját.~Camilla a kétségbeesés bátorságával
 99     3,  I  |                  olvasni Vigárdy levelét.~Camilla és Helvila két oldalról
100     3,  I  |               szerszám az az emberszem! - Camilla azt látta ez arcon, hogy
101     3,  I  |                  karját utánuk terjeszté.~Camilla engedte is a vállát átkaroltatni;
102     3,  I  |                  ember nálamnál a földön!~Camilla egészen el volt bódítva.~
103     3,  I  |                   el nem utazunk! - mondá Camilla, s egy kis mosolyt is engedett
104     3,  I  |                   hiszen nincs megtöltve.~Camilla szemügyre vette a fegyvert.
105     3,  I  |           atyjátul is hallottam”.~- Ah! - Camilla összerezzent.~- Tehát az
106     3,  I  |        feleségénél. Mit keresett õ ottan?~Camilla dühbe jött erre a szóra.~-
107     3,  I  |                   Szép vagy, szép - monda Camilla, türtõztetve a haragját. -
108     3,  I  |           Vigárdynéhoz? Igaz ez?~Most már Camilla kezében volt a revolver. -
109     3,  I  |           kergetõzni Helvilával.~Most már Camilla elhitte, hogy csakugyan
110     3,  I  |                   itt lesznek.~De ezt már Camilla sem akarta elhinni.~- No,
111     3,  I  |                   No de uram - veté közbe Camilla -, gondolja meg ön, hogy
112     3,  I  |                ehhez a pénzhez? - kérdezé Camilla.~Zeno úr megcirógatta a
113     3,  I  |                    asszonánsze, kádencia!~Camilla nem is ütõdött meg rajta.
114     3,  I  |               kulccsal. Azzal elmenekült.~Camilla utánabámult. Helvila megfogta
115     3,  I  |                  van. Vesszünk el együtt.~Camilla nem értette az okát ennek
116     3,  I  |                  világot! - Anyám! Anyám!~Camilla a szívéhez kapott. Fuldokolt.~-
117     3,  I  |                  elszánd magad az életre.~Camilla ájultan rogyott össze.~ ~
118     4,  I  |                                        I.~Camilla az egész napot azzal töltötte
119     4,  I  |               állt õrt otthon.~Aztán várt Camilla Zeno eljövetelére odahaza,
120     4,  I  |               fészkében.~Arra nem gondolt Camilla, hogy neki a kibékülés után
121     4,  I  |              elítél, elgázol, eltemet.~És Camilla egész éjfélig azon gondolkozott,
122     4,  I  |              távozott, ahol az ágya volt.~Camilla még ottmaradt az égõ lámpa
123     4,  I  |            felneszelt az anyja beléptére.~Camilla felolvasá elõtte a levelét.~
124     4,  I  |                 az anyja vagy a férjével.~Camilla aztán még egyszer végigruminálta
125     4,  I  |                  Még most otthon találom.~Camilla úgy érezte, mintha a tegnap
126     4,  I  |              Helvila hazulról eltávozott.~Camilla nyugtalanul várta - sorsa
127     4,  I  |                  történt veled? - kérdezé Camilla. - Otthon találtad Alasztort?~-
128     4,  I  |       bolondokházába!”~- Ah! - kiálta fel Camilla megütõdve.~- Tartanom kellett
129     4,  I  |                  Megfoghatatlan! - rebegé Camilla.~- Én összetett kézzel kértem,
130     4,  I  |                 csengettek a konyhaajtón.~Camilla ment ajtót nyitni.~Levél
131     4,  I  |              kettõt. Ez azt jelenti, hogy Camilla is utazzék a leányával,
132     4,  I  |                hangon. - Megöltetek vele!~Camilla ijedten sikolta föl:~- Az
133     4,  I  |                leány.~- Nem értem - szólt Camilla. - Hát mi köze ehhez a parlamentnek?~
134     4,  I  |                  teszek a nyomorultakkal.~Camilla lekapta a fejérõl a hajfonatát,
135     4,  I  |              kacagás volt-e vagy zokogás.~Camilla azt hitte, hogy a szíve
136     4,  I  |     nyomorultakkal jót tenni? - fakadt ki Camilla.~- Az! - felelt rá Bertalan.~-
137     4,  I  |           megtörténni a világon? - rebegé Camilla.~- A politikai világban
138     4,  I  |                 mondá:~- Hármunknak elég.~Camilla és Bertalan egymás szemében
139     4,  I  |            Megtalálta.~Bertalan két kezét Camilla felé nyújtá.~- Akarsz velem