Rész,  Fezejet

  1     1,  I  |           díszben megjelenni.~Ekkor aztán Perukker úrnak akarta az
  2     1,  I  |             a kitûzött idõre.~Mikor aztán a három inas eltávozott
  3     1,  I  |           titkok megõrzéséhez.~Ezen aztán mind a ketten nevettek egy
  4     1,  I  |     Perukker úr egyet gondolkozott, aztán olyan mozdulatot tett a
  5     1,  I  |            annak, akinek udvarol. S aztán mentül jobban fáj, annál
  6     1,  II |      árnyékot vet az arcra. - Hanem aztán mikor ezek a szempillák
  7     1,  II |       Elõször az elejétõl a végéig; aztán meg a végétõl az elejéig.~
  8     1,  II |            Nem ismerem a meghûlést. Aztán mindjárt visszamegyek a
  9     1,  II |           motívumai vannak. Hát még aztán az a nemes keblû imádó,
 10     1,  II |       legyezõi bölcsességet. Azokat aztán nekem is megmutatják. Egy
 11     1,  II |            a svédkesztyûs kacsót, s aztán a sarkával elõre kihátrált
 12     1,  III|      csodálkozva rázta meg a fejét, aztán úgy tett, mintha figyelmen
 13     1,  III|        mindig ott lennék melletted; aztán vigyáznék rád és figyelmeztetnélek.~-
 14     1,  III|        teremtette meg magát.” Akkor aztán majd õ sírt volna.~Camilla
 15     1,  III|             a falióra: tízet ütött, aztán rákezdte a csókkeringõt.
 16     1,  IV |       nõmaszkot szedett fel, akivel aztán leültek szupirozni. A hölgyecske
 17     1,  IV |          poénjét.~- Akár kettõbe.~S aztán viszi papa Thurzót a játékasztalhoz.~
 18     1,  IV |            hazugság magyarul.~Ekkor aztán Kapiczány úr feljogosítottnak
 19     1,  IV |            üdvözletkicserélés után. Aztán széjjelnéz ártatlan arccal: -
 20     1,  IV |           elakadtat Alasztor. ~Ezen aztán Kapiczány úr maga is kénytelen
 21     1,  IV |             fülébe jut a kérdés. Ez aztán alaposan megfelel rá:~-
 22     1,  IV |             dacból hozzáment. Ekkor aztán Vigárdy revánsból az elhagyott
 23     1,  IV |         bosszúból elfogadott. - Így aztán Meritorisz és Vigárdy kölcsönösen
 24     1,  IV |              Igazán megkérdezzem?~- Aztán majd kapsz tõle egy pofont.~-
 25     1,  IV |        érkezett haza: ügyei vannak. Aztán meg Vigárdy sincs itt.~Amanda
 26     1,  IV |           paprikázza a mérget:~- És aztán az üdvözlõ hitvesi ölelés
 27     1,  IV |           van: a kék kötény elõtte, aztán ingujjban.~- No, de én csak
 28     1,  V  |      hímzett vánkosra igazította, s aztán széjjelnézett segélykeresõ
 29     1,  V  |        libériást.~- „Georges!” - És aztán még egypárszor: - „Georges!” -
 30     1,  V  |          lefoglalják a hitelezõk, s aztán majd járhatsz a törvényszékre
 31     1,  V  |          tollszedõ leányának”.~Ezen aztán sírva fakadt. Azért még
 32     1,  VI |           leeszem Dobos-tortában.~S aztán elkezdte danolni éles, hamis
 33     1,  VI |        felveszi, és elolvassa.~Arra aztán egyszerre eszéhez tér. Mindent
 34     1,  VI |       pihegés, az arc halott színe. Aztán a segélyhozás ilyen esetben:
 35     1,  VI |           két tenyerével betakarni.~Aztán észreveszi, hogy csak a
 36     1,  VI |           hogy hamuvá legyen; hanem aztán újból meg újból végigolvasva
 37     1,  VI |             a pergamenkemény mosoly aztán nem is hagyta el az arcát
 38     1,  VI |           kisleányokra vadászik. Az aztán majd ád neked piros ruhát
 39     1,  VI |          útjára magam egyedül.~Erre aztán Helvila jajgatni, zokogni
 40     1,  VI |        csókot, a nyakán az ölelést: aztán végig az egész termetén,
 41     1,  VI |           Kis mamácskám. Angyalkám. Aztán fonsz a számomra koszorút -
 42     1,  VI |          összecsókolta a gyermeket.~Aztán egyszerre összerázkódott,
 43     1,  VI |          oda szépen, velem szemben. Aztán beszéljünk okosan, nyugodtan.
 44     1,  VI |           adj ide a magadéból.~Arra aztán Camilla kihalászott egyet
 45     1,  VI |        kanalát eléje nyújtotta. Így aztán szépen megosztoztak.~Azok
 46     1,  VI |      megtörülget, megszárítgat - és aztán megesz. - Itt van ez a Vigárdy,
 47     1,  VI |         Bertalan.~Tétovázott. Akkor aztán odaugrott hozzá a leánya,
 48     1,  VI |             Keresztapa lesz a neve!~Aztán nagyot fohászkodott Camilla,
 49     1,  VI |         nevetünk is ezen a napon!~S aztán kereste a szemeivel azt
 50     1,  VI |             félig volt kiürülve.~És aztán fogta azokat a teáscsészéket,
 51     1,  VI |          Jól beleszorítá a dugaszt. Aztán szétnézett, hová rejthetné
 52     1,  VII|       voltam?~- Tanácsolnám.~- Hogy aztán te mondhasd el neki?~- Hát
 53     2,  I  |         õket; nagyobbrészt szerbek, aztán németek, magyarok: mind
 54     2,  I  |        dölyfös gondolat miatt, most aztán szenvedjük a büntetésünket.~-
 55     2,  I  |          nõtõl elszakítaná magát, s aztán összekötné a sorsát egy
 56     2,  I  |          fejét bedugja, széttekint, aztán belép rajta egy férfi -
 57     2,  I  |     jogcímet; elválunk csendesen, s aztán rajtunk függ, hogy mit tegyünk.
 58     2,  I  |          felvásárolta az egészet, s aztán átengedte nekem használatra
 59     2,  I  |           lihegéssel beszélt, hanem aztán egyre élesebb lett a hanga.
 60     2,  I  |             rázárta az ajtót.~Ekkor aztán Zeno elõ mert jönni a karszék
 61     2,  I  |           lapjában megjelent.~Ekkor aztán az ellenkezõ véleményre
 62     2,  I  |               Kezdetnek ez is jó.~S aztán felcsapta a kalapját, s
 63     2,  I  |         öltött.~Nagyot sikoltott, s aztán elkezdett kacagni. Táncolt,
 64     2,  I  |          leánya megõrült.~Egyszerre aztán csak a legszilajabb kacagás,
 65     2,  I  | Ki-va-gyok-én? - kiáltá szótagolva.~Aztán a lábával dobbantott.~Látszott
 66     2,  I  |            halaványság, míg egyszer aztán odaveté magát az anyja kebelére,
 67     2,  I  |            kigyógyított. Ez! Ez!~És aztán egyik a másiknak a kezébe
 68     2,  I  |        Kettõsben olvasták. Utoljára aztán az egész ív papirost kiterjesztve
 69     2,  I  |  tanfelügyelõhöz, az igazgatónõhöz. Aztán búcsúzni az ismerõsöktõl.
 70     2,  I  |           mint egy kiszabadult rab. Aztán ivott. Nem várhatott, míg
 71     2,  II |         Azzal megcsókolják egymást. Aztán: „pá, kedvesem”.~Ezúttal
 72     2,  III|    figyelmesen nézett ki az utcára. Aztán bosszúsan csengetett. A
 73     2,  III|             lelkemet megérti.~Ekkor aztán Alasztor engesztelni kezdé.
 74     2,  III|         kiírom a hiteles szövegbõl. Aztán majd elküldöm kegyednek
 75     2,  IV |           vonásokban elõtámadnak, s aztán, ha kihûltek, ismét eltûnnek.
 76     2,  IV |       lépcsõre nyíló ajtón, s akkor aztán - otthon találja magát.
 77     2,  IV |         filozófia. Néhány óra múlva aztán Vigárdy úr, ugyanazon az
 78     2,  IV |           vért kergetni az erekben, aztán fel az agyba, az arcba.
 79     2,  IV |             a nyitva hagyott ajtót.~Aztán visszajött, s megállt a
 80     2,  IV |       feleségéhez fordulva -, akkor aztán mindjárt ott is maradhat
 81     2,  V  |         hangon szólni õhozzá.~Ekkor aztán azt tette, amit ilyen esetben
 82     2,  V  |           alá bocsátani a kérdést.)~Aztán a kandalló elé állt, s belebámult
 83     2,  VI |            szorítottak egymással. S aztán elváltak, folyvást nevetve.~ ~
 84     3,  I  |     lefényképeztetik a tanítónõvel, aztán mikor kiveszik az iskolából,
 85     3,  I  |            õ volt a gardedám.~Akkor aztán hozzáfogott az ajándékcsomag
 86     3,  I  |     utazótáskában elrejtheti. Hanem aztán, aki ért hozzá, az mindenféle
 87     3,  I  |          hímzésollóval felvágják, s aztán együtt olvassák el.~Ez a
 88     3,  I  |            vissza.~- Kitaláltad. És aztán arra, hogy ezt a nagy változást
 89     3,  I  |          Nem tudott szólni.~Helvila aztán abbahagyta a naivát: elõvette
 90     3,  I  |             összefonnak korbácsnak, aztán eldugják a szobában. Egynek
 91     3,  I  |          dugták a strinkszet. Akkor aztán azt mondják neki: „keresd”.
 92     3,  I  |        belõle. Nem bírt vele. Ekkor aztán odakiálta Helvilának:~-
 93     3,  I  |            mi van a levélben.~Akkor aztán Zeno ki hagyta a kezébõl
 94     3,  I  |         kellett neki engedni.~Ekkor aztán fél térdre állt.~- És most
 95     3,  I  |               mondá Zenónak.~Amiért aztán Zeno mind a két kezét megcsókolta
 96     3,  I  |        kezét megcsókolta a nejének.~Aztán még a borítékot is felszedte
 97     3,  I  |            ingerülten fordult el, s aztán hátrament az amatõrgépet
 98     3,  I  |    Mondhatom ezt?~- Mondhatod.~Erre aztán a kitörõ öröm teljességével
 99     3,  I  |           rántott egyet a vállán, s aztán felvette az asztalról a
100     3,  I  |       követelni?~Zeno nagyot nyelt. Aztán készen volt a felelettel.~
101     3,  I  |        nincs megtöltve. Hahaha!~Itt aztán elkezdte tréfára fogni a
102     3,  I  |       amulettre, mint teneked.~Most aztán Zeno is fordított a szerep
103     3,  I  |          kölcsönös mártíriumot.« És aztán ezt: »Óh, mint szeretnék
104     4,  I  |            Helvila állt õrt otthon.~Aztán várt Camilla Zeno eljövetelére
105     4,  I  |             testben, lélekben utál.~Aztán miért?~Csak azért, hogy
106     4,  I  |            az égõ lámpa mellett.~És aztán elgondolkozott helyzetének
107     4,  I  |            vagy a férjével.~Camilla aztán még egyszer végigruminálta
108     4,  I  |      petróleumlámpás mellett.~Akkor aztán õt is elnyomta az álom,
109     4,  I  |           szedd össze a cókmókodat, aztán ki az indóházhoz, az anyáddal
110     4,  I  |         légy az elsõ csengetésre, s aztán ki se nézz az ablakon, mikor
111     4,  I  |     kezdõdik az iskolába járás. - S aztán hogy szidja elõttem apámat,
112     4,  I  |     erõszakosan a zsebembe dugta, s aztán megfogta a karomat s csaknem
113     4,  I  |             mutatott egyre.~Egyszer aztán léptek hallatszottak a kibérelt
114     4,  I  |            mindez nem érdekel.~Most aztán kitört Camillából a szilaj
115     4,  I  |            bûnváddal több terhelne. Aztán ennek az embernek igaza
116     4,  I  |             is semmivé tettem!~Erre aztán Helvila egyenesen, ahogy
117     4,  I  |            melléje, és ölébe vette.~Aztán csak a csendes zokogásuk
118     4,  I  |             bizonyos rumospalackot. Aztán olyan megdicsõült arccal,
119     4,  I  |           nem fáj a halál, Paetus!”~Aztán becsukódott hármuk mögött
120     4,  II |       Juridice helyes a felfogás.~- Aztán ön közjegyzõ. Az ön tanúbizonysága
121     4,  II |           az ajtón! - suttogá Zeno.~Aztán, hogy az ismételt kopogtatásra
122     4,  II |            Aludjanak békével.~Ekkor aztán Amandának a kedélye egyszerre