Rész,  Fezejet

 1     1,  II |       emlékmondatokat íratnak. A kis Helvila is abban a kitüntetésben
 2     1,  II |             írta a legyezõjére a kis Helvila: „A tengerszemnél, mely
 3     1,  III|            gardírozzák a mamáikat.~- Helvila! Te kezdesz insolens lenni.~-
 4     1,  IV |           hogy de ugyan hol van az õ Helvila barátnéja, akivel õ együtt
 5     1,  VI |            eszébe, hogy ki ez itten?~Helvila felöleli az anyját fektébõl.~-
 6     1,  VI |      Olvastad? - kérdezé a leánytól.~Helvila ijedten nyújtá a levelet
 7     1,  VI |          maga Arditi csókkeringõjét.~Helvila nézte a szamovár alatt lobogó
 8     1,  VI |            dobált beléjük. (Cukrot?)~Helvila megkérdezé, hogy hány csipettel
 9     1,  VI |            magam egyedül.~Erre aztán Helvila jajgatni, zokogni kezdett,
10     1,  VI |         fehér kockákból a kanalával, Helvila a maga kanalát eléje nyújtotta.
11     1,  VI |         hamarább elolvadjon? - mondá Helvila.~- Azzal éppen az ellenkezõt
12     1,  VI |                Hallod, anyám? - súgá Helvila. - Nem mondtam?~- Mi munkához
13     1,  VI |        nagyon jó lesz! - szólt közbe Helvila. - Én tanulni fogok. Igen
14     1,  VI |              lakása ingyenben marad.~Helvila nógatta az anyját:~- Mondd
15     1,  VI |          szólt felmelegedve Camilla.~Helvila átölelte az anyját, s gyöngéden
16     1,  VI |          önnel, Camilla! Jó éjt, kis Helvila.~S azzal minden érzékeny
17     1,  VI |           kiment az ajtókat bezárni.~Helvila egyedül maradt.~Amint az
18     1,  VI |        Szerenádvalcert.~Ahá! Megvan.~Helvila odasietett az órához, felnyitotta
19     2,  I  |          azért volt szüksége, mert a Helvila kisasszony megbetegedett,
20     2,  I  |               Vigárdy a karszékbe.~- Helvila jobban van. - Ez az elsõ
21     2,  I  |              karszék mögé hátrált.~- Helvila! Leányom! Az égre kérlek! -
22     2,  I  |           okmányt, kitárta, odatartá Helvila szeme elé:~- Nézd! Õ hozta
23     2,  V  |            Bocsásd be a kisasszonyt.~Helvila volt a látogató.~Egyszerû
24     2,  V  |       elárulta a mosoly a kétkedést. Helvila észrevette azt, s erre a
25     2,  V  |              szenvedélyes kitörését. Helvila jól figyelt szavainak hatására,
26     2,  V  |           mindig nem teremnek halak.~Helvila megütõdve állt föl ülõhelyérõl.~-
27     2,  V  |         gyámatyául - Vigárdy urat...~Helvila nagyot bámult azokkal a
28     2,  V  |          önnel, nagyságos asszonyom!~Helvila köszönt, és eltávozott.~
29     3,  I  |         lassan megy.~És így az, amit Helvila Amanda asszonynak mondott: „
30     3,  I  |              történjék a zongorával?~Helvila tudakozódott a pancsovai
31     3,  I  |         levelet útközben elfogdosni.~Helvila éppen a postára ment.~-
32     3,  I  |       ruhanemûeket csomagolta, midõn Helvila megérkezett.~Nagy sebbel-lobbal
33     3,  I  |            Az az én mulatságom lesz.~Helvila nagyot nézett az anyja szemébe.~-
34     3,  I  |              tõled? - mondá Camilla.~Helvila megölelte az anyját. Megcsókolták
35     3,  I  |        pénzbiztosítékom is itt lesz.~Helvila fejet csóvált.~- Tudod,
36     3,  I  |           levéllel - szólt a hordár.~Helvila a címborítékról már tudta,
37     3,  I  |            kacagott örömmel Camilla.~Helvila szomorúan bólingatott a
38     3,  I  |              az átadás elismeréséül.~Helvila kivett egyet a tárcájából,
39     3,  I  |     névjegyet: két levelet adtam át.~Helvila csak akkor vette észre,
40     3,  I  |     házasulandó párokat fenyegettek.~Helvila egészen otthon volt a masinájával.
41     3,  I  |            levelet, hadd olvasom el!~Helvila elõadja a levelet.~Azt szépen
42     3,  I  |         felszárítgatá s körülnézett.~Helvila a fényképezõmasinán szöszmötölt
43     3,  I  |     megjavítja még a gonosztevõt is.~Helvila nagyot fohászkodott.~- Most
44     3,  I  |              hogy ma péntek van...~- Helvila!~- Nem félek a péntektõl.
45     3,  I  |         szánlak mind a kettõtöket.~- Helvila! Te tudod jól, mi a mi helyzetünk.
46     3,  I  |              lesz; majd én megõrzöm.~Helvila elvette az anyjától Vigárdy
47     3,  I  |        magaddal a pusztai kastélyba.~Helvila szomorúan nézett szét a
48     3,  I  |         részletében fölvehesse.~Amíg Helvila a fekete posztó alatt játszotta
49     3,  I  |           úgy meg volt ijedve.~Hanem Helvila elõjött a fekete posztó
50     3,  I  |           lelkét. Nem tudott szólni.~Helvila aztán abbahagyta a naivát:
51     3,  I  |     oktatásával foglalkoznom - szólt Helvila. - Hát tudod te, kedves
52     3,  I  |                 Ah! Haha! - Nevetett Helvila, ahogy gyermekleány szokott
53     3,  I  |              veszedelmes szerszámtól Helvila.~Megint odatolakodott kettõjük
54     3,  I  |              a fotográfgép mellõl.~- Helvila! Én nem engedem, hogy az
55     3,  I  |                 No hát „tûz” - monda Helvila. - Itt a strinksz!~S odanyújtá
56     3,  I  |             revolvert könnyûszerrel. Helvila belenézett a forgópisztoly
57     3,  I  |          Vigárdy levelét.~Camilla és Helvila két oldalról figyelemmel
58     3,  I  |             e pillanatok alatt látta Helvila a démoni vad indulatok lobbanásait:
59     3,  I  |              vállát átkaroltatni; de Helvila kisiklott az ölelés alól.~-
60     3,  I  |             a levelet! - nyûgösködék Helvila, ki minden módon birtokába
61     3,  I  | visszautasítod az én szeretetemet?~- Helvila! - inté az anya is leányát.~-
62     3,  I  |             a borítékba süllyesztve.~Helvila ingerülten fordult el, s
63     3,  I  |             engedett meg az arcának.~Helvila alig várta, hogy Zeno átlépjen
64     3,  I  |            kezében.~- Mire gondolsz, Helvila?~- Arra, hogy az a levél
65     3,  I  |     pisztolyt a halántékának szegzi?~Helvila durcásan rántott egyet a
66     3,  I  |      olvassák, mint igaz történetet.~Helvila el hagyta fogni magát.~-
67     3,  I  |              már ízléstelenség volt.~Helvila nem is vállalkozott a zsebek
68     3,  I  |              mi látogatunk, hogy hát Helvila kisasszony hol van? S arra
69     3,  I  |         drasztikus gondolat! - szólt Helvila.~- De zseniális!~- Senki
70     3,  I  |              dicsekedést Zenótól.~De Helvila még egészen tapasztalatlan
71     3,  I  |                Hát akkor hol vetted?~Helvila odaállt az apjával szemben,
72     3,  I  |            most intacte megtaláltam.~Helvila a fejét ingatta, nagy kétkedve.~-
73     3,  I  |     elmenekült.~Camilla utánabámult. Helvila megfogta az anyja kezét.~-
74     3,  I  |          Micsoda rémlátásaid vannak, Helvila?~- Nem rémlátások. Ez az
75     3,  I  |              Meglopott bennünket!”~- Helvila! Gondolj a betegségedre!~-
76     3,  I  |          Egymást fogjátok átkozni!~- Helvila! Te félrebeszélsz!~- Mert
77     3,  I  |      Meritorisz leánya nem leszek.~- Helvila! Az Istenért! Ne vedd el
78     3,  I  |            napot.~S azzal odarogyott Helvila lábához, két kezével belékapaszkodva.~-
79     4,  I  |             ahol szállva volt. Addig Helvila állt õrt otthon.~Aztán várt
80     4,  I  |             hogy ebédeljenek.~Estére Helvila hozott magával valami frugalis
81     4,  I  |         kegyelmét meg akarja nyerni.~Helvila azalatt leveleket írt -
82     4,  I  |          kezdte el lepengetni, akkor Helvila letette a tollat.~- Én most
83     4,  I  |              megkezdése ellen?~Azzal Helvila a kis mellékszobába távozott,
84     4,  I  |        felvette azt a tollat, melyet Helvila otthagyott, s elkezdett
85     4,  I  |          felolvasá elõtte a levelét.~Helvila azt mondta rá:~- Csak késõ
86     4,  I  |             akkor ébredt fel, amikor Helvila felkölté.~A leány útiruhába
87     4,  I  |           között volt az idõ, amikor Helvila hazulról eltávozott.~Camilla
88     4,  I  |             jött senki.~Hol maradhat Helvila olyan sokáig?~Már tizenkét
89     4,  I  |         felõli ajtón csöngettek. Itt Helvila jöhet csak be.~Csakugyan
90     4,  I  |         ajtót nyitni.~Levél érkezett Helvila számára Dobokaytól.~Egy
91     4,  I  |            Nekem futnom kell - monda Helvila. Egész teste reszketett,
92     4,  I  |          Olyan rossz elõérzetem van!~Helvila sietett pakolni. Csomagját
93     4,  I  |             ehhez a parlamentnek?~De Helvila már értette.~- Az ellenzéki
94     4,  I  |            Elsõ jele a megõrülésnek.~Helvila közbeszólt.~- Ne essünk
95     4,  I  |             Fussatok innen! - lihegé Helvila. - Fussatok ebbõl az elátkozott
96     4,  I  |   rimánkodott összekulcsolt kezekkel Helvila.~Vigárdy megsimogatá a leányka
97     4,  I  |           semmivé tettem!~Erre aztán Helvila egyenesen, ahogy állt, végigvágta
98     4,  I  |            Nem fog gyõzni! - suttogá Helvila, térdérõl fölemelkedve.~
99     4,  I  |              az utolsó pillanatomig.~Helvila gyermetegen mosolygó áhítattal