Rész,  Fezejet

 1     1,  I  |              kínálkozék az vissza.~- No, no. Aetas praecedit. (A
 2     1,  I  |          kínálkozék az vissza.~- No, no. Aetas praecedit. (A koré
 3     1,  I  |         átjön az elfogadóterembe. ~- No, akkor én elhordom magam
 4     1,  I  | rágalmaztatni pedig éppen apoteózis.~No, de eleget beszélt már a
 5     1,  II |       anélkül?~- Cukorral szoktam.~- No, akkor hát elõre bocsátom
 6     1,  II |          hadak korszakában lehettek, no meg Kisfaludy Sándor hõsei
 7     1,  II |           kell. Nagy katasztrófák. - No lássa: most keresztet vetett
 8     1,  II |              az értelme. Azt mondá: „No nézd! A galambfióknak fullánkja
 9     1,  II |              akkorra jelen leszek.~- No, azzal éppen nem vigasztal
10     1,  II |         nagysád az én stentoromat.~- No, csak azt ne tegye, kérem.~
11     1,  III|            amikor akarok?~- Jól van, no. Kis baba! Hát kell indusfánk?
12     1,  III|             nem görbült a hátam...~- No hát mivel akarod az estét
13     1,  III|             az estélyen itt lenni.~- No, arról szó sincs.~- Hiszen
14     1,  III|    figyelmeztetnélek.~- Te! Énrám?~- No, bizony itt volna az ideje,
15     1,  III|            ezt a pajkos gyermeket.~- No, majd ráérsz ilyen nagy
16     1,  III|               igazán megijesztesz.~- No, pedig hát nem akarlak megijeszteni.
17     1,  III|              ez a japáni szalagöv!~- No, de micsoda hízelkedés ez
18     1,  III|      kisisten. Az az én Orfeuszom!~- No, ez éppen elég ok arra,
19     1,  III|      anyácskám. Ne haragudj rám...~- No, hát jer, ölelj meg.~- Nem
20     1,  IV |        evésnél alkalmatlan álarcot. „No, hát uram, már most ön is
21     1,  IV |            szeretem az ékszereket.~- No, akkor Meritorisz úr elõnyben
22     1,  IV |        periódusát végig elmondani. - No, ezt nekem kell önnek elmondania,
23     1,  IV |              a hercegi vadászaton.~- No, ugye milyen jó lett egyszerre
24     1,  IV |                 monda rá Alasztor.~- No, hát nem úgy van? - monda
25     1,  IV |             társaság közé nyomult.~- No, doktor úr! - monda a rendjelek
26     1,  IV |              ifjút meggratulálják.~- No, legalább a héten nem kérsz
27     1,  IV |              huszonhárom forintot.~- No, ez igazán rendkívüli dolog -
28     1,  IV |          összecsapja a legyezõjét.~- No, már Dobokay úr, ahol ön
29     1,  IV |        inashoz fordulva.~- Igenis.~- No hát adja át.~- Azt mondja,
30     1,  IV |             saját kezéhez adja át.~- No, hát akkor jöjjön be a levéllel.~-
31     1,  IV |           elõtte, aztán ingujjban.~- No, de én csak nem mehetek
32     1,  VI |        pillanatban így gondolkozik: „No lám! Mikor a víz fenekére
33     1,  VI |         kitalálta az eszmejárását.~- No, hát csak tolja ön félre
34     1,  VI |              a balt! Ezt a jobbot!~- No hát! Eddig megvolnánk. Mármost
35     1,  VI |   rábólintott a fejével.~- Jó lesz.~(No hát! van már mit enni, van
36     1,  VI |        asztalkán heverõ kéziratot.~- No lám, még itt is van valami!
37     1,  VI |            keresztül kell eljutni.~- No, hát mármost keresztülesett
38     1,  VI |              hajnalodása volt már.~- No, hát válasszunk önnek egy
39     1,  VI |              a pillanatnyi öröme!)~- No, de mármost sietek innen.
40     1,  VII|             a teát?~- Természetes.~- No és te életben tartottad
41     1,  VII|              majd kieresztik õket.~- No, hát szervusz. Én megyek
42     1,  VII|        kaszinóban, azt mondá neki:~- No, most már tudom, hogy mi
43     2,  I  |              nem beszélünk többet. - No, jöjjön, nézze meg a szegény
44     2,  I  |           õket:~- Good bye, drágáim! No, ugye szép meglepetést szereztem
45     2,  I  |         pedig igazaknak vallottad. - No, hát ezt a javadra írom.
46     2,  I  |              volt ez az értesítés.~- No lám! Én vagyok a hibás.
47     2,  I  |      elragadtatva indulatai által.~- No, hát ez jó nekem. „Nyomorult
48     2,  I  |          zsargonnak a megértésére.~- No, hát beszéljünk kerek számokban -
49     2,  I  |  Haris-bazárt; de az nem az enyém.~- No, hát ha te el akarsz adni
50     2,  I  |              kieresztette a kezébõl? No, hát essél kétségbe! Itt
51     2,  I  |             jönni a karszék mögül.~- No, ezt a leányt jól megnevelték,
52     2,  II |              férjének volt szüksége. No, ebben volt taktika. Hogy
53     2,  III|             örökre szeretõ”.~- Ah!~- No, ezt már a nevelõintézetben
54     2,  III| levélcsomagot, odahítta Alasztort.~- No, hát tessék összehasonlítani
55     2,  III|             hölgy elõtt elmondani.~- No, hát írja le. Itt az íróasztalom;
56     2,  III|             konyakkal megkínálnám.~- No, hát kínálja meg.~Alasztor
57     2,  IV |   elménckedéseit másutt értékesítse.~No, de legalább elismerte,
58     2,  IV |             kell rajtuk végigmenni.~(No, ti szegény levelek! Ki
59     2,  VI |             visszaadá Bertalannak.~- No hát, cimborám, annyit mondhatok
60     2,  VI |               Testamentumot tenni?~- No igen. Miután öngyilkos akarsz
61     3,  I  |             a tyúkokhoz nem értek.~- No, én értek. Az az én mulatságom
62     3,  I  |          írását ismerte meg rajta.~- No, ez igazán tündérek játéka! -
63     3,  I  |           kezdõdik! Pislogni szabad! No, még egy fölvételt!~Az áldozat
64     3,  I  |                Kitûnõen sikerült.”~- No, még egy fölvételt en face!~-
65     3,  I  |             egy fölvételt en face!~- No, nem! Add ide már a levelet,
66     3,  I  |     összehajtva elrejté a zsebébe.~- No, hát most gratuláljunk egymásnak.
67     3,  I  |             egy hordár hozott ide.~- No, hát azért kell úgy a fejedbe
68     3,  I  |            tragikus pofácskájához.~- No, hát komédiázz te! Majd
69     3,  I  |            dühtõl sápadtan kiálta:~- No, majd megkeresem én azt
70     3,  I  |           arcának szegezve kiáltá:~- No, hát add elõ azt a levelet,
71     3,  I  |              a levelet! Nálad van!~- No hát „tûz” - monda Helvila. -
72     3,  I  |          kisiklott az ölelés alól.~- No, papa, mármost add vissza
73     3,  I  |      amnesztiát!~Olyanformán tett.~- No, ne gyûrd úgy össze azt
74     3,  I  |    visszatérek? - Mennyei asszony.~- No, hát eredj a szobádba, és
75     3,  I  |     egymástól, azt mondá a barátom: „No, bruder, majd szerzek én
76     3,  I  |         lépésre határozza el magát.” No, hát engemet szurkált a
77     3,  I  |             el hagyta fogni magát.~- No, most megfogtalak.~- Igen.
78     3,  I  |              folytatta a kacagást.~- No, hát keresd meg nálam!~S
79     3,  I  |           észre, hogy felülkerült.~- No, vagy hát az ellenkezõt
80     3,  I  |                 Ah, hagyd el, apa!~- No, de azt fogják mondani!
81     3,  I  |          eltûnt a világ színpadáról. No, hát most, mielõtt a fõvárosból
82     3,  I  |        Camilla sem akarta elhinni.~- No, én garantírozom teneked,
83     3,  I  |             lekötötte a figyelmet.~- No de uram - veté közbe Camilla -,
84     3,  I  |          tárca belsejébe pillantani.~No! Ez már csak csalhatatlan
85     3,  I  |            Superplus morál! Jól van, no! Ne járj a zsebemben. Csiklandós
86     3,  I  |         kártyán nyertem ezt a pénzt, no! Becsületemre, nem kártyán
87     3,  I  |           egy vallatóbíró.~- Jól van no! Te kis Torquemada. Azért
88     3,  I  |               Vallok benevolenter.~- No, hát hogy jutottál a pénzhez?~-
89     3,  I  |          ragyogni, boldogok lenni.~- No, hát azok leszünk.~- Szerencsétlenek
90     3,  I  |            van jellem. Van bátorság. No, hát fordítsunk a dolgon.
91     3,  I  |       lehessek, mint egy paraszt.« - No hát, uram, itt van a nap,
92     4,  I  |             a lélegzetem is elállt. „No, hát mit állasz itt, mint
93     4,  I  |            várta, hogy az kimenjen: „No, hát Isten hírével: adieu!”
94     4,  II |             fátyolát arcára húzta.~- No, hát uram, tessék bemenni
95     4,  II |              tényállás konstatálása. No, hát bemegyek én.~Alasztor