Rész,  Fezejet

 1     1,  I  |         tartanak. Csak ez a kék az õ inasuk, aki az ajtót nyitotta
 2     1,  II |            a kéziratot átvette. Az õ saját munkája volt az. Ez
 3     1,  II |          hogy majd a paradicsomban õ lesz az elsõ, aki most utolsó.
 4     1,  II |    kérdezte meg, hogy mit tesz ez; õ nem érti. - De honnan vesz
 5     1,  III|           magát.” Akkor aztán majd õ sírt volna.~Camilla alig
 6     1,  IV |       hamis! Ez az egy igaz rajta. Õ az a híres Kapiczány úr:
 7     1,  IV |         már nem mondhatja, hogy az õ zsebe is tele van írással:
 8     1,  IV |           társulatból.~- Nagy kár! Õ volt annak az istállónak
 9     1,  IV |          sokkal praktikusabb elme: õ az apához tartja magát.~-
10     1,  IV |       mondani, ami nem kellemetes. Õ ugyanannak a méregnek a
11     1,  IV |           végre ráfanyalodik, hogy õ is fél hanggal alább szállítsa
12     1,  IV |           hogy de ugyan hol van az õ Helvila barátnéja, akivel
13     1,  IV |          Helvila barátnéja, akivel õ együtt járt a nevelõbe,
14     1,  IV |   intézetet; mért nincs az is itt? Õ nagyon szeretne vele találkozni.
15     1,  IV |          megnyugtatni, hogy még az õ barátnéja nagyon fiatal,
16     1,  IV |            arccal azt mondja, hogy õ azt nem érti, hogy lehet?~
17     1,  IV |         Amanda megreparálja magát: õ nem olyan együgyû.~- Azt
18     1,  V  |         bebizonyítá, hogy „nincs”.~Õ is odalépett az elájulthoz,
19     1,  V  |    Perukker követeli a fizetést. S õ most szökik Amerikába! Ha
20     1,  V  |           senki sem lesz mellette. Õ az oka ennek a ruinának!
21     1,  V  |           oka ennek a ruinának! Az õ bolond fényûzése. - Tetszett
22     1,  V  |             Tetszett neki, hogy az õ jour fixeirõl írnak az újságok. „
23     1,  VI |    oldalajtajáig. Itt hallgatózott õ nemrég. Tanulmányozta az
24     1,  VI |           mi az, amit most lát.~Az õ anyja, a ház úrnõje itt
25     1,  VI |       húzta azt a másik csészét, s õ is elkezdte abban az ezüst
26     1,  VI |    mutatott kinyújtott karjával:~- Õ az én igazi atyám!~Camilla
27     1,  VII|          házmester ajtaja kinyílt, õ maga lámpással a kezében
28     1,  VII|      gyümölcstartókkal haza, ahogy õ parancsolta neki; én azt
29     2,  I  |      horvát-szlavón képviselõ”. De õ annak az ábrázatját még
30     2,  I  |           kiindulva én rendezem az õ ügyeit.~- Mit fogok most
31     2,  I  |        hogy a dicsõ nagy férfiú az õ kazlából húzza a szénát.
32     2,  I  |      Camilla pedig csak bámult: az õ lelkében nem volt fogalom
33     2,  I  |       kerüljön a te fejed ismét az õ sarka alá, s hadd taposson
34     2,  I  |         Helvila szeme elé:~- Nézd! Õ hozta azt. A keresztapa.
35     2,  II |        Pedig nagy gondot fordított õ arra: órákig cicomázta magát
36     2,  II |            õrá? Pedig itt szíja az õ havannáit a télikertben!)~-
37     2,  III|          az inas impertinenciáját: õ maga adott neki jogot hozzá.~-
38     2,  III|            hogy gyûlölöm.~- S erre õ azt felelte: „Én pedig téged
39     2,  III|         Aláírva: „Renata”.~- Ez az õ írói neve. Köztudomású.
40     2,  III|            név fölött ez a jelzés: õ. sz. barátnéja: hát ez mit
41     2,  III|             hát ez mit tesz? Ez az õ. sz.~- Bizonyosan nem azt,
42     2,  III|          drága hölgy írását, hanem õ ír Vigárdynak elváltoztatott
43     2,  III|     szarkalábak az én eredetijeim. Õ utánozza ezeket, már akár
44     2,  III|               Igaz, hogy ez nem az õ írása.~- Hát ez nem bûntanújel?~-
45     2,  III|     szakasztott mása-e ez amannak? Õ utánozza az én írásomat!
46     2,  III|           uram írását hamisította, õ meg az enyémet. Ez kriminalitás!
47     2,  III|             aki képes megérteni az õ lelkét.~A Jean megint belépett.~-
48     2,  IV |          esztendõvel ez az alak az õ jegyese volt. Még akkor
49     2,  IV |            jár a méltóságos cím.~- Õ azt nem vette igénybe.~-
50     2,  IV |             Elmondta már a férjem. Õ tegnap éppen, arról értesülve,
51     2,  IV |           úrnak. Ha az kocsiba ül, õ felkap a kerékpárra, s utána
52     2,  IV |      dohánytõzsdébe. A trafikás az õ lekötelezettje, mert õ szerezte
53     2,  IV |          az õ lekötelezettje, mert õ szerezte meg neki a minisztertõl
54     2,  IV |         forintot követelt, amit ha õ megadna önnek, hát ön kész
55     2,  IV |           azzal kínálnak meg, hogy õ kezdje meg a „kútba estem”-
56     2,  V  |           élet. Azt gondolom, hogy õ a fõvárosban kíván új hatáskört
57     2,  V  |       arcán. Hiszen nem azért jött õ az oroszlán barlangjába,
58     2,  V  |        Alasztor által megkezdett s õ általa folytatott bûzös
59     3,  I  |    átengedi nekem ingyen, minthogy õ már a költségeit sokszorosan
60     3,  I  |   preparandiában fényképezni, mert õ tanulta azt. A fényképezésnek
61     3,  I  | Apródonkint kisül, hogy az mind az õ kezébõl került ki. Még talán
62     3,  I  |           vele az anyjának. Igazán õ volt a gardedám.~Akkor aztán
63     3,  I  |            katasztrófa. Most, hogy õ ismét visszatért Magyarhonba,
64     3,  I  |  behelyezzék. Ez az én válaszom az õ invectiváira. Aki engemet
65     3,  I  |            csinálok belõle embert. Õ engem meg akar gyalázni:
66     3,  I  |         atyádhoz. Nem ismered jól. Õ alapjában jószívû ember.
67     3,  I  |        alapjában jószívû ember. Ha õ egyszer tisztességes, elõkelõ
68     3,  I  |       régen, eldobod most is.~- De õ ragyogni fog.~- S te azt
69     3,  I  |         találkozzam vele többé. Az õ életpályája követeli ezt
70     3,  I  |          szót ennek a gondolatnak! Õ bizony meg tudná magát védeni,
71     3,  I  |  találkozhatnának egymással többé. Õ ezt a fegyvert választotta.
72     3,  I  | fruzsinkának az a finesse, hogy az õ betanult tragikus szerepét
73     3,  I  |       akarta eltûrni, hogy Zeno az õ levelei közt kutasson, s
74     3,  I  |     becsületvágy, a boldogság! Ezt õ mind látta. - És ugyanazon
75     3,  I  |       Nagyon jó lesz.~- S ha akkor õ kezét nyújtja felém, én
76     3,  I  |           szabad profanálni.~- Azt õ nem fogja tenni. Láttad,
77     3,  I  |        hallotta.~- Így mondtam. De õ hozzátette: „és önnek az
78     3,  I  |          feleségénél. Mit keresett õ ottan?~Camilla dühbe jött
79     3,  I  |            revolver. - Csakhogy az õ kezében is üres volt az.~
80     3,  I  |     Bertalan is eljön, karöltve az õ méltóságteljes Amandájával.
81     3,  I  | férfiarcnak, historizálta el, hogy õ bizony azzal a kapott harminc
82     3,  I  |         volt ebben az etikában. Az õ kedélyét kellemetlenül zavarta
83     3,  I  |     osztozni abban a sorsban, amit õ készít a számodra, s még
84     3,  I  |        magaddal vinni. Miért? Mert õ az én atyám! Hazugság! Nem
85     4,  I  |        Meritorisz úr mondott, hogy õ tiltakozott az én életpályám
86     4,  I  |           jöhet csak be.~Csakugyan õ volt.~Arckifejezése elijesztõ
87     4,  I  |           azért jöttem hozzá. Erre õ kivette az óráját: „Most
88     4,  I  |      beszéltek énhozzám. Különösen õ soha. Hiszen inkább mindig
89     4,  I  |            írtam a levelet!” Pedig õ írta. És most én fogok ott
90     4,  II |       méltsás asszonyom. Ez itt az õ kalapja, ez a sétapálcája
91     4,  II |            írva: Vigárdy Bertalan. Õ itt van. Itt vannak együtt.
92     4,  II |            rosszabbat. Nézze csak: õ most özveggyé lett. Valamikor