| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Tégy jót IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Rész, Fezejet grey = Comment text
1006 1, IV | Meritorisz és Vigárdy kölcsönösen cserében és bosszúból elvették egymásnak
1007 1, IV | eddig Toffi nagysám férjével cserélt ki kölcsönös emberszólásokat,
1008 2, I | piros ajkai kékek voltak és cserepesek. Egyenesen nekiment Zenónak.
1009 1, IV | s mikor ezek a mosolygó cseresznyeajkak megnyílnak: az az aqua toffana.~
1010 1, VI | téve.~- Ide mellém tedd a csészédet - mondá Camilla.~- Én szemközt
1011 1, VI | tea. Megtöltötte belõle a csészéket színültig, s letette az
1012 1, VI | teában mondá Camilla.~- Az én csészémben már mind elolvadt.~- Mert
1013 1, VI | maga elé húzta azt a másik csészét, s õ is elkezdte abban az
1014 2, I | palackból húzott nagyot. Csettentett a szájával.~Camilla ott
1015 1, VI | az arca mosolygott.~Úgy csevegtek, mintha valami közönséges
1016 1, III | volt, nagy csattal haliotis csigahéjból; a nyakán egy sor fekete
1017 3, I | no! Ne járj a zsebemben. Csiklandós vagyok. Hát nem kártyán
1018 1, V | Ünnepelt szépségünk. Társadalom csillaga!” Itt van! „Opulens büfé!
1019 1, I | Perukker úr felnézett a csillárra.~- Ügyvéd úr hozzászokott
1020 1, VI | amint ott térdelt: ha nem csinál-e haragos arcot?~Dehogy csinált:
1021 1, VI | egykor szerelmes volt. Ha nem csinálhatott belõle feleséget, csinál
1022 3, I | angyalcsinálónak? Még most is csinálhatsz belõlem angyalt! Még gyermek
1023 2, VI | tanácsot adni, hogy mit csinálj vele? Hídd ki és lõdd fejbe,
1024 1, VI | úgyis mind az ördögé már. Csináljunk consortiumot. Vigyünk le
1025 3, I | Bertalan számomra készít: azért csináltam ezt az egész scénát, hogy
1026 2, I | én az ajtómra tolózárt csináltatok, és soha egymással nem beszélünk
1027 2, II | szalagcsokrot, virágokat; csináltatott a hajából csodahurkákat,
1028 1, IV | A gavallér barátok egyre csipdesték, hogy mi az ára a tollnak?
1029 1, VI | Helvila megkérdezé, hogy hány csipettel tegyen a forró vízbe a peccobul.~-
1030 1, V | Krepdesinben és brüsszeli csipkében. Az eredeti Éva anyánk,
1031 1, V | tökéletes asszonyi állat! Mikor csipkekendõjével megtörli az izzadt arcát,
1032 2, II | mindent, ami drága: brüsszeli csipkét, gyöngyhímzést, szalagcsokrot,
1033 2, I | szétszórva a vállain, a csípõin. Az arca csupa tûzláng volt,
1034 2, V | tekintettel nézve Helvilára, csípõs gúnnyal mondá a leánynak (
1035 1, IV | koncertet.~- Még várnunk kell - csitítja a mûvészt Alasztor -; a
1036 2, III | egyszer s rajtahagyta a csizmasarkának az önlenyomatát. Mégsem
1037 2, I | megszûntem ember lenni: csoda leszek! Akkor engem három
1038 2, II | csináltatott a hajából csodahurkákat, nem kímélt strucctollat,
1039 1, II | ragaszkodását? Annak minden csodajelenségeit?~- Édes nagysád! Hiszen
1040 2, I | azt beszélte, hogy ennek a csodálatos betegségnek az a válsága,
1041 1, IV | hangzik az általános csodálkozás magasztaló elszörnyedése.~
1042 2, I | ellenkezõ hatást mûveli. Lehet csodaszer. Lehet méreg. - Kockáztatni
1043 1, II | Vagy írjon ön legendákat, csodatörténeteket, meséket a babonás, hisztérikus,
1044 3, I | Dehogy tündérjáték, dehogy csodatünet. Bizonyosan az az úr is
1045 2, I | vagyok. Jól tudom, hogy a csõdbe jutott férj adósságáért
1046 1, VI | porcelánokat, ezüstnemûket a csõdtömeg közül, ami nem ment vitatkozás
1047 1, VII | felkísértetem õket a kapitányságra, csõdtömeghez tartozó vagyon elsikkasztása
1048 3, I | felé fordítá a pisztoly csövének a száját.~Camilla a kétségbeesés
1049 1, VI | Vigárdyhoz, elkapta a kezét, csókjaival halmozta el, s egyre zokogta: „
1050 1, III | ütött, aztán rákezdte a csókkeringõt. Erre a nagy leányból egyszerre
1051 1, IV | egymáshoz az ajkait, hogy csóknak is lehet számítani.~A beköszöntõ
1052 3, I | tologatja („Ez engem ki akar csókolgatni az ajtón!”), s egyszerre
1053 3, I | Engedd, hogy a lábaidat csókoljam.~S meg kellett neki engedni.~
1054 4, I | anyáddal ne sokat ceremóniázz, csókolózz, hanem ott légy az elsõ
1055 2, I | drága írást; összevissza csókolták. Az aláírt neveket, a pecsétet,
1056 3, I | Egy hordár állt mögötte. Csomag volt a vállán.~- Itt van
1057 4, I | Helvila sietett pakolni. Csomagját összefûzte, bõröndjét lezárta.
1058 3, I | a szükséges ruhanemûeket csomagolta, midõn Helvila megérkezett.~
1059 2, III | selyemszalaggal átkötött csomagot.~- Hát nem irtózatos dolgok?~-
1060 1, IV | tanácsosné mégis kivezeti a csoportból féltett csemetéjét, ahol
1061 1, V | elkezdõdött: egy mukkanás, egy csosszanás, egy széktolás nem hangzott;
1062 1, VII | maga lámpással a kezében csoszogott elõ, kaput nyitott. Négy
1063 2, III | meg azokat velem.~Alasztor csóválgatta a fejét, szítta a levegõt
1064 3, I | itt lesz.~Helvila fejet csóvált.~- Tudod, hogy az szent
1065 2, I | az ajkai még gömbölyûbbre csücsörödnek, mintha fütyülne, azután
1066 1, IV | gomblyukából apró érdemrend-füzér csüng alá. A másiknak csak a hajkenõcs-illata
1067 2, I | nem volt fogalom ennek a csúf zsargonnak a megértésére.~-
1068 1, V | kereste. Hanem azért engem csúfoltak „tollszedõ leányának”.~Ezen
1069 1, IV | jegyesét tollszedõ leányának csúfolták, s felbontotta a viszonyt.
1070 2, III | akár ravaszkodásból, akár csúfondároskodásból. Hiszen ön ismeri Camilla
1071 2, III | Márianosztrába!~- Nem! Ezért nem csukják be.~- Hát nincs ez ellen
1072 2, III | esztendõre be kellene õt csukni Márianosztrába!~- Nem! Ezért
1073 1, VI | várt, amíg a külsõ ajtót csukódni hallá, akkor kiment az ajtókat
1074 1, IV | van írással: mert az már csúnya plágium volna. - Bocsánat,
1075 3, I | bocsánatot, hogy négykézláb csússzak utánad, mint a nõrágalmazó
1076 2, I | volt! Egy férfi, aki sír, csúszik, mászik.~Vigárdy négyfelé
1077 1, II | mind igen kedvezõ...~- Ez a cukor, most jön a bróm. Hanem...~-
1078 1, VI | Kugler-bonbonokkal, amikért megint a cukrászlegény emel óvást: „Ez mind nincs
1079 3, I | mármost, kedves szép apuskám, cukros kis tátikám, szeretlek,
1080 1, VII | Természetesen: egy kis ciánkálival cukrozva meg a teát?~- Természetes.~-
1081 1, IV | harmadik csoport: doktor Czigelka és a családja. A doktor
1082 2, II | helyén, s minden mûveltsége dacára egy levelet nem tudott megfogalmazni,
1083 1, IV | megkérte Camilla kezét. Camilla dacból hozzáment. Ekkor aztán Vigárdy
1084 4, I | hátravetett fõvel, mint egy dacoló angyal.~- Nem fognak bennünket
1085 1, III | könyörgõ szavára az anyjának a dacos kisleány egyszerre odaomlott
1086 1, VI | éjszakától!~A leány csak dadogva tudott beszélni: reszketett
1087 1, VI | anyját, s viszi, mint egy dajka a gyermeket, az ajtó felé:
1088 1, II | megnyilatkozása: aki már a dajkájától sem engedett magának hazugságokat
1089 4, II | zenélõóra a szép spanyol dal végakkordjait. A Dragomirovics-szállás
1090 1, I | Alászszolgája, Dobokay úr!~A daliás úr az elsõ emeleti ajtónál
1091 1, VI | pengette annak a szép spanyol dallamú keringõnek. És azután is
1092 1, VI | a szobaleány csúfondáros danolása, majd a kíméletlen ajtócsapkodás.
1093 1, VI | Dobos-tortában.~S aztán elkezdte danolni éles, hamis hangon: „Három
1094 2, I | tarantálpóktól megmart leányok, egyre danolva: „Diploma! Pancsova! Hatszáz,
1095 3, I | egyikébõl elõhúzott három darab tízforintost.~- Köszönettel
1096 4, II | széttépné õket, ízekre, darabokra.~- Kívántam ezt; de most
1097 1, VII | az inasok, szobaleányok dáridózzanak akkor, amikor a gazdáik
1098 2, IV | imádkozni járok! (Ez már deklamáció volt.)~Amanda kolerikus
1099 1, V | ízlés! Mennyi sikk! Micsoda dekoratív érzés!” - Tessék! Ez lett
1100 1, VI | kérdi a vendég úr.~Magas, délceg termetû, szõke férfi, hegyes
1101 1, III | asszonyságot úgy hínak, hogy madame Delila; egy másikat meg Betsabénak;
1102 1, I | Schöngeist?~- Magyarul „deliszellem”. Az bizony. Fényes tehetség.
1103 2, I | engem a szent Vida-tánc démona megszáll, akkor én megszûntem
1104 2, I | kezd, az már megszabadult a démonától.~Csak akkor kérdezte már
1105 4, I | leányiskolába tanítónõnek, aki démoniacus õrjöngõ, s egyszer már egy
1106 4, I | lelke tele van ellenmondó démonokkal. Az érzés a megfontolással,
1107 3, I | forint fizetése, lakása, deputátuma és utazási költsége, késõbb
1108 2, I | leány, karjait feszesen a derekához szoritva, s állt mereven,
1109 1, III | fodorral a nyaka körül, a derekán széles kék öv volt, nagy
1110 1, IV | termet, erõsen kivágott derékkal; szép nyak, sokat jelentõ
1111 1, VI | parázs vetett valami izzó derengést a közel levõ tárgyakra.~
1112 4, I | Dobokaytól.~Egy napsugár derengett át a két hölgy lelkén.~Hátha
1113 1, VI | Camillának az arca már derülni kezdett; ez nem a halált
1114 4, II | Örvendetes vigyorgásra derült az arca, mikor az asztalon
1115 1, IV | mögött úgy híjják, hogy desperátus macska.~A harmadik családtag
1116 1, VI | akkor elõugrik, mint a «Deus ex machina», a mesebeli
1117 3, I | Mindez csak színjáték volt. A dévaj gyermekeskedés közben odasúgott
1118 4, I | melynek márványfehérén a diadal ragyogott, mondá:~- Hármunknak
1119 2, I | nagy sikereit, parlamenti diadalait. Titokban, lelkem csendjében
1120 2, I | minden ékszerét, hogy önt diadalra segítse. Igaz, hogy mindezt
1121 2, I | lehetnek foglalva a beteg leány diagnózisával, mert soká kerülnek elõ.~
1122 1, IV | folyvást beszélnek. Nem dialóg ez, hanem dupla monológ:~„
1123 1, IV | mint a mûvész hegedûjének a diapasonja. Ez már futni készül, de
1124 1, I | Alasztor miatt rágalmaztatni is dicsekedés. Alasztor által rágalmaztatni
1125 3, I | idõkben is hallott már ilyen dicsekedést Zenótól.~De Helvila még
1126 3, I | valami hõstettel szokott dicsekedni. Ezt már az argonauták elkezdték,
1127 1, II | eredetije a múzeumban. Dicsõség? Gomblyukban cinkbõl. Egy
1128 2, I | melynek ára az ön jövendõ dicsõsége? Nem! Csak maradjunk mi
1129 2, I | ára annak az úgynevezett dicsõségnek? Mennyi megalázkodás, mennyi
1130 3, I | semmit a világról és arról a dicsõségrõl, amit annyi megalázkodás,
1131 1, VII | börzejátékban szenvedett differenciák miatt, melyek százezrekre
1132 1, VI | tartalmát: az okos ész azt diktálta neki, hogy ez nem elégetni
1133 2, III | szárnyú kabát van rajta, dinnyehéj alakú kalap a kezében, bordeaux-veres
1134 2, I | Harminc forint volt.~Zenónak dióformára ültek ki a szemei annyi
1135 2, I | leányok, egyre danolva: „Diploma! Pancsova! Hatszáz, hatszáz,
1136 2, I | A keresztapa. Kinevezési diplomád. Tanítónõ vagy. Pancsován.
1137 2, I | zsebemben a kultuszminiszter diplomája, melyben Helvilát kinevezi
1138 2, V | úrtól a diplomámat.~- Ah! A diplomáját?~Amanda arcán elárulta a
1139 2, V | meg a miniszter úrtól a diplomámat.~- Ah! A diplomáját?~Amanda
1140 1, IV | más téma fölött folyik a diskurzus.~Csak az a hely, ahová Toffi
1141 1, I | Tizenegyre untig elég lesz teljes díszben megjelenni.~Ekkor aztán
1142 2, I | mely egy akrobatanõnek is díszére válhatott. Eleinte tompán,
1143 1, VII | elrontom a mulatságát a díszes társaságnak, s felkísértetem
1144 1, VI | negyed. Hanem ezt a néhány díszesebb szobát tartsa meg. Ezt megint
1145 2, I | odarohant az intarsiaturákkal díszített szekrényéhez, felnyitá annak
1146 1, III | jól, hogy a te estélyeidet díszítõ vendégraj között egy asszonyságot
1147 2, III | melltûje egy morettofejjel díszítve.~Szívesen fogadják. Kezet
1148 1, IV | lepidopterákrul adott ki egy díszmonográfiát. A korszakalkotó könyvet
1149 3, I | Szerencsepénz volt. Nekem disznószerencsét hozott. Itt van, kedvesem,
1150 2, IV | találták fel, lionnak hítták a divathõst. Akkor ez egyike volt a
1151 1, II | gyáriparnak színehagyott, divatvesztett, végeladásra került maradványa.
1152 1, II | födetlen kebel enged az egészre divinálni. Az arc kifejezése még inkább
1153 1, VI | teáscsészéket. Cukrot is dobált beléjük. (Cukrot?)~Helvila
1154 3, I | ijedségtõl kezd sebesen dobogni: nem tudja, mitõl.~Melyik
1155 4, I | Délután többször kerestem Dobokayt, nem találtam otthon. Holnap
1156 4, I | érkezett Helvila számára Dobokaytól.~Egy napsugár derengett
1157 1, I | kölcsönkérnek; a harmadik pedig a Dobos pincérje. Minthogy a házi
1158 1, VI | tudom. Legalább leeszem Dobos-tortában.~S aztán elkezdte danolni
1159 1, IV | a nagy salátástálat; s a Dobos-tortát fenekével felfordítva tették
1160 2, V | útravalót ajándékozni. Meg ne döbbenjen. Nem olyan ajándékot értek,
1161 2, I | karjaival a tányérokat, döbönt, cipót, palackot. Úgy falt,
1162 2, I | itten.~- Jó helyen van már - döcögteté a szót Zeno, begombolva
1163 1, VII | kapubejárat alatt a házmesterrel dödörögve, a negyedik felsietett a
1164 1, IV | súgni, amidõn az oldalba döfi a legyezõjével.~- Vigyázzon!
1165 2, I | bolond szeszélyért, egy dölyfös gondolat miatt, most aztán
1166 1, VI | leányát, s elkezdte azt döncölgetni, ringatni, mint egy hároméves
1167 1, V | abból a fácánysültbõl - dörmögi Thurzó Attila úr a felesége
1168 2, I | lélegzett utána.~Elkezdett dörmögni az összeszorított fogai
1169 2, I | hálószoba ajtaján ököllel dörömböztek.~Odafutott, hogy kinyissa
1170 2, IV | mert nagyon érzik rajta a dohányfüst; de azt felelte, hogy ez
1171 2, II | klubba jár, nem tûrhetem a dohányfüstöt.~Ezalatt belép az oldalajtón
1172 2, IV | a kapura, hanem bemegy a dohánytõzsdébe. A trafikás az õ lekötelezettje,
1173 1, IV | nem megy föl rá a frakk.~A doktorék azonban háttérbe szorítják
1174 1, IV | ahová befúrhatja magát. A doktort veszi munkába. Kivallatja,
1175 1, III | illusztris hölgynek a viselt dolgairól még többet is tud feljegyezni,
1176 2, III | egyik félnek megbánni a dolgát, s azzal meghiúsult minden
1177 4, I | rögtön innen és siess a dolgodra! Egyenesen a vasútra.”~-
1178 2, I | Renata” név alatt gyönyörû dolgokat ír a lapokba: minden sorát
1179 1, VII | hát szervusz. Én megyek dolgomra.~- Tudod mit? Ne menj le
1180 1, VI | elõre-hátra, de azoknak egyéb dolguk volt, mint a balzacon heverõ
1181 1, VI | hangon Vigárdy. - Ebben a dologban elsõ helyen én vagyok érdekelve.
1182 1, VI | Tehát várunk ezzel a dologgal holnap reggelig. Most eredj
1183 4, I | adni?~- Valami borzasztó dolognak kellett történnie. Nem válaszolt
1184 1, I | megfeszül minden öltöny: domború mellkas, erõs nyak, jól
1185 1, II | esztendõvel írhatott volna ön szép Dorfgeschichteket német parasztokról német
1186 3, I | az emberélet értéke nem drágább három forintnál.~A kis mama
1187 2, I | üdvözli õket:~- Good bye, drágáim! No, ugye szép meglepetést
1188 1, III | akarlak megijeszteni. Te drágalátos, te kedves szép mama. Jaj,
1189 1, IV | a héten nem kérsz tõlem drágasági pótlékot - szól a doktor
1190 4, II | spanyol dal végakkordjait. A Dragomirovics-szállás közlõajtaja halkan felnyílt,
1191 3, I | hirtelen kiugrott az ajtón, a Dragomirovics-szobába. Be is zárta az ajtót kulccsal.
1192 3, I | ölelgetéssel mindjobban a Dragomirovicsék ajtaja felé tologatja („
1193 1, IV | roppantul kacagott rajta.~- Drámai színésznõnek készült nagysád? -
1194 2, II | baccháns. Hisz ez a fin du siècle. Csak azzal ne mérgezze
1195 3, I | keresett õ ottan?~Camilla dühbe jött erre a szóra.~- Zeno
1196 3, I | Tudod jól, hogy egy féltõ, dühében irgalmat nem ismerõ asszony
1197 4, II | a féltékenység kegyetlen dühével kérdezé a kilépõtõl:~- Nos?
1198 1, V | Képes vagyok embert ölni dühömben! Harmincötezer forintot
1199 1, V | támlányához támaszkodva nézi azt a dühöngõ szép asszonyt.~Ez az igazi
1200 3, I | a levelet, asszonyom! - dühöngött Zeno.~Camilla irtózott attól
1201 4, I | itten?” - kiabált rám, egyre dühösebben. „Mi kereseted van még Budapesten?
1202 4, I | õrjöngõ, s egyszer már egy dührohamában a saját apját akarta megfojtani?”
1203 1, II | kacagányostul jövök be: a dugárumat rejtve kellett becsempésznem.~
1204 1, VI | palackba.~- Jól beleszorítá a dugaszt. Aztán szétnézett, hová
1205 2, I | lehet, hogy recidivál tõle. Dugja el ezt az írást.~- S hová
1206 2, II | Dobja ki! Ültesse le! Dugjon a szájába cabanost!” A tatár
1207 1, VI | az alvót, s a vánkosa alá dugni egy fényképes bonbonniére-t,
1208 3, I | kell, hogy ne lássa, hová dugták a strinkszet. Akkor aztán
1209 3, I | mikor útra készültem, ide dugtam el, hogy holmi non putarem
1210 3, I | kezét a kabátkája zsebeibe dugva azt mondá Zenónak:~- Igenis.
1211 2, VI | vagy. Ott fekszel már a Duna fenekén. S én nem húzlak
1212 1, IV | beszélnek. Nem dialóg ez, hanem dupla monológ:~„Hat lap! - Az
1213 3, I | fotográfmûhely.~Olyan jól adta a durcás, naiv kisleányt.~- Nem arról
1214 2, I | visszafoglalom én azokat!~Durván megragadta a feleségének
1215 1, IV | nem harmóniáznak velük. A dúsgazdag haj is hasonló világos szõke,
1216 1, VII | kontempláljanak reggelig a dutyiban, akkor majd kieresztik õket.~-
1217 2, V | nem tudná, hogy az vérivó dúvad. Hanem azért, mert hitte,
1218 1, II | azért, hogy a hátsó agy erõs duzzadása a nemi ösztönnek adott túlnyomó
1219 2, IV | számára receptiót kivívni a dzsentri társaságban. Akkor azután
1220 4, II | hosszúra húzta a száját.~- É-én menjek be? Hisz engem rögtön
1221 4, I | is jutott eszükbe, hogy ebédeljenek.~Estére Helvila hozott magával
1222 1, IV | hivatását követve, elsiet az ebédlõbe, ahol az inasok a lakomaasztal
1223 1, II | bejárója. Néha egy baráti ebédnél, meg az után volt alkalmam
1224 1, VII | viszem a Szent Hermandad éber tagjait. Nem szükséges,
1225 1, VI | nyíltak fel. De az nem az ébredés volt; hanem egy halottnak
1226 4, I | karszékében ülve.~Csak akkor ébredt fel, amikor Helvila felkölté.~
1227 4, I | A leány aludt, de nagyon ébren: rögtön felneszelt az anyja
1228 2, I | kóborolsz széles e világban?~- Ecce ni! Megint teneked van igazad.
1229 3, I | micsoda ötletem van. Mi egész éclat-val fogunk belépni újból a világba.
1230 2, I | kabátja szélesebb kocka, a l’écoissaise, a mellénye apróbb kocka,
1231 2, IV | akinek a levél szól, egy ecsettel, mely a reagens folyadékba
1232 2, V | is mondta, meg önnek az édesatyja is.~Nem hozta vele zavarba
1233 2, V | ért tegnap.~- Ah! Az ön édesatyjának váratlan hazaérkezése...~-
1234 2, V | Szereti kegyed nagyon az édesatyját? - kérdezé szirupédes hangon.~-
1235 1, III | egyszer rajtakaptad, hogy az édespapa megcsókolta.~Camilla az
1236 3, I | ajándékcsomag felbontásához. Az efféle amatõr fotográfapparátus
1237 1, VI | mikor a széljósló veres égbolt egyszerre visszanyeri a
1238 3, I | kabátomért, alig tudtam tõle egérutat nyerni azon a szomorú éjszakán, „
1239 2, I | közülük felvásárolta az egészet, s aztán átengedte nekem
1240 1, II | födetlen kebel enged az egészre divinálni. Az arc kifejezése
1241 1, IV | jelentõ buste, az nagyon is egészséges, a pirosságot temperálja
1242 3, I | kigyógyult a visszanyert egészségével: féltve foga azt õrizni.
1243 1, V | Én nem ismerek most sem eget, sem földet. Képes vagyok
1244 1, VI | s érzi a ránézõ szemek égetését az arcán. Mit tehet mást,
1245 1, II | költõi igazságtételben, égi megtorlásban nyilatkozik.
1246 2, I | tartóban reggelre le van égve, a mosdóvize a lavórban
1247 3, I | gesztikulációknak nem hiszek. Egyáltaljában nem kellett volna neki a
1248 1, VI | lett volna még a világon egyébre is fogékony érzékük, észre
1249 1, II | hasonlónak hiszi a többi egyedeket is. - Bátran felolvashatja
1250 1, II | csak nem lakolhat meg az egyén.~- Eszerint ön a túlvilágban
1251 1, IV | érkezik, mind illusztris egyéniségek, akik a társadalom felszínén
1252 2, I | bujdokolnom. „Ab ovo” ki van egyenlítve az én fatális tévedésem
1253 2, I | kezdj te énvelem háborút. Mi egyenlõtlen fegyverekkel küzdünk. Te
1254 4, I | ismét közös háztartás végett egyesüljenek, de egy fiatal, harminckét
1255 3, I | szeretni.~- A szíveink így is egyetértenek.~- Az is önámítás. A ti
1256 1, II | egyenes szemöldök, mind közös egyetértéssel vallják, hogy itt egy gyermeteg,
1257 2, III | elválást kimondja a bele nem egyezõ fél akarata ellenére is?~-
1258 1, VI | lepecsételnek!~Az indítvány egyhangú pártolásra talált. Ez az
1259 1, IV | akinek kétharmad része has, egyharmad része fej és láb. A felesége
1260 2, III | volt és kitérni; világi és egyházi hatóságok elõtt békéltetési
1261 3, I | felnyitva, a négy szakasz egyikébõl elõhúzott három darab tízforintost.~-
1262 1, I | a kettõ fölfelé tart. Az egyiken szilszkin prémgalléros télikabát
1263 3, I | végett az állami méntelepek egyikénél...”~- Ez akkor volt, tudod -
1264 1, VI | rehabilitált fácány. Az egyiket a pincér, a másikat a Georges
1265 1, IV | vendég érkezése által. Az egyikrõl tudjuk, hogy hegedûmûvész;
1266 1, VII | felsietett a lépcsõn.~Szinte egymásba ütötték az orrukat Vigárdyval.
1267 1, IV | hölgy olyan közel viszi egymáshoz az ajkait, hogy csóknak
1268 4, I | Ne essünk kétségbe. Még egynapi haladékunk van. A név még
1269 4, I | asztalkán heverõ bankjegyekbõl egynéhányat: „Itt az útiköltséged.”
1270 3, I | a bútorokon, hogy mikor egyszer-egyszer jön egy sadduceus Meritorisznak
1271 1, VI | mondani?~Vigárdy Bertalan egyszer-kétszer végighúzta az ujjait a hegyes
1272 2, V | Helvila volt a látogató.~Egyszerû fekete ruha volt rajta,
1273 1, IV | megreparálja magát: õ nem olyan együgyû.~- Azt hiszem én is, hogy
1274 1, IV | káposztát követel; ezzel ehetetlenné tette az egész fácányt,
1275 1, VII | gazemberezni, más baj nem ér. Egész éjet az orfeumban! Ezért reggel
1276 1, IV | vallja be az „éjféleken és éjfélek után” hazajáró férj, hogy
1277 1, IV | amikor már azt vallja be az „éjféleken és éjfélek után” hazajáró
1278 1, VI | lakomából.~Miért nem jön már?~Éji asztalkáján volt egy kis
1279 3, I | bûnbocsátó levelem. Ezt én éjjel-nappal a keblemen fogom viselni.
1280 2, I | hol a nappali, hol az éjjeli órákat tölti otthon; senkit
1281 2, I | tisztességes munkakört, amiben éjjeli-nappali szolgálattal megéljen; engem
1282 1, VI | mit hozhat az új nap? Az éjszaka tele van rémekkel!~Az anya
1283 4, I | akinek felesége van: az az éjszakát otthon tölti a maga meleg
1284 1, VI | Anyám! Én rettegek az örök éjszakától!~A leány csak dadogva tudott
1285 2, II | mert tudja, hogy kétségbe ejt vele.~Bertalan még gyilkosabb
1286 1, VI | Isten önnel, Camilla! Jó éjt, kis Helvila.~S azzal minden
1287 2, I | elveszíteni. - Egy szót ejtettél el: „elválunk csendesen”.
1288 3, I | lelkem meghalt tõle.~- Ne ejts kétségbe! Te túlságosan
1289 1, VI | mondhatod, de más elõtt ki ne ejtsd, mert megítélnek érte. Mikor
1290 2, V | azokkal a szokatlan nagyságú éjtündéri kék szemeivel.~- Nagyságos
1291 2, I | mind a házmesterné beszéli ekként az ágybérlõjének, a napidíjasnak.
1292 3, I | mondá Camilla -, amikor az ékszereimet el kellett adnom, hogy az
1293 1, IV | nyereségbõl.~- Nem szeretem az ékszereket.~- No, akkor Meritorisz
1294 2, I | felesége zálogba vetette minden ékszerét, hogy önt diadalra segítse.
1295 2, I | szerencsétlen asszony -, majd eladlak én téged!~Azzal odarohant
1296 1, V | nincs”.~Õ is odalépett az elájulthoz, de nem azért, hogy azt
1297 1, V | hölgyek ijedten néztek az elájultra: egynek sem volt bátorsága
1298 1, VI | tölt, s azt szagoltatja az elájulttal. - Ez használ. - A karok
1299 1, V | nekem nem az. Nincs az elájulva, csak tetteti magát. Ismerem
1300 1, IV | húzta fel... - segíti ki az elakadtat Alasztor. ~Ezen aztán Kapiczány
1301 1, V | szíve” segítségére menni az elalélt nõnek, de férfi létére az
1302 3, I | meglepetést, hogy a szemed-szád eláll tõle; de azt nem tudod meg
1303 4, I | Nekem a lélegzetem is elállt. „No, hát mit állasz itt,
1304 2, I | ajtaján belépni.~Camilla elállta az ajtót Zeno elõtt.~Zeno
1305 3, I | nem lehet hazugságokkal elámítani. Az a hordár két levelet
1306 2, I | rándulás, egy arcficam még elárulá, hogy a démon makacskodik.
1307 1, VI | penetráns keserûmandula-illat elárulja elõttem a tartalmát. Hát
1308 2, I | megfizetik. Hanem ezt nem kell elárulni a háziúrnak, aki gyûlöli
1309 3, I | el akart adni! Aki téged elárult! Te kész vagy vele menni
1310 2, I | megszökése után, s rövid idõn elárvereztek mindent. Egy közülük felvásárolta
1311 3, I | mondta rá: - Nem... ~Camilla elbámult.~- Te azt mondod, hogy „
1312 1, VI | elõvettem az arcképét, s elbámultam rá, hosszan, hosszan.~-
1313 1, II | Hanem?...~- Ez az egész elbeszélés, ennek a tárgya, alakjai,
1314 2, I | óráiban a hírlapokba ír elbeszéléseket.~- Igen. Ez van beírva a
1315 1, II | jogosult téma egy modern elbeszéléshez. De olyan ideális szerelmesek,
1316 2, I | te nyakadat, s nem foglak elbocsátani.~- Mit kívánsz tõlem?~-
1317 1, VI | s ha önnek kedve volna elbukni, bizony nem állnék elõ erényt
1318 1, III | rózsakelyheket kirágja és elbûzíti. Én a te helyedben majd
1319 1, VI | elmulasztották a szemeit lezárni.~Elcsendesült minden. Még az óra sem ketyegett.
1320 1, V | akik a távozó vendégek elcserélt kalapjait keresték.~Vigárdyné
1321 2, II | érintett volna a kezével, eldobja a lába alá terített tigrisbõrre.~-
1322 3, I | gyémánt? Eldobtad régen, eldobod most is.~- De õ ragyogni
1323 3, I | minek neked ez a gyémánt? Eldobtad régen, eldobod most is.~-
1324 3, I | összefonnak korbácsnak, aztán eldugják a szobában. Egynek azalatt
1325 4, I | nyugtalanul várta - sorsa eldûlését.~Számlálta az óranegyedeket.~
1326 2, III | vezethetem föl, mert egy elébbvaló úr van az elõszobában: az,
1327 1, VI | elájult asszony pedig csak nem éledt fel magátul. Pedig már egy
1328 1, VI | ruháját, s meg lesz vele elégedve. A vasúti vendéglõsnél tizenöt
1329 1, VI | diktálta neki, hogy ez nem elégetni való, mert ebben nevek és
1330 2, V | felbontatlanul - a kandallóba dobta. Elégett.~- Mondja meg Dobokay úrnak,
1331 2, II | van felírva.~A komornyik elégülten hunyorít a fél szemével,
1332 1, II | aztán meg a végétõl az elejéig.~A hölgynek az ajka és a
1333 3, I | lenni, ismét azzá lesz, ami elején volt: önmagára büszke, önérzetes
1334 3, I | világos magyarázata van. Elejét akartam venni azoknak a
1335 1, II | Kétszer is. Elõször az elejétõl a végéig; aztán meg a végétõl
1336 1, IV | vagyok ma - veszi föl az elejtett fonalat a királyi tanácsosné. -
1337 4, I | Lezsarolt természetek, élemedett tengõdések megtehetik azt,
1338 2, I | vagy micsodát szerencsésen elemelt egypár százezer forinttal,
1339 1, IV | a büfé. Nekem meg az az elementumom. Csókollak, kedvesem.~Azzal
1340 3, I | kisasszonyunk bizony a pancsovai elemi iskolában tanítja a kétszer
1341 3, I | gondolj rá! Az anyád nem fog elereszteni. Jöjj ide csak mellém, kedves
1342 2, I | Meritorisz Zeno kezét-lábát eleresztve rogyott le a karszékbe.~-
1343 1, VI | lám! Mikor a víz fenekére elértem, akkor elõugrik, mint a «
1344 1, VI | megölni...~A leányka egyszerre elértette az anyja gondolatját. Megragadta
1345 3, I | látta ez arcon, hogy az elérzékenyülés vesz rajta erõt; feltámadnak
1346 1, VI | mosolygást még azzal is élesítve, hogy a fogait összeszorította,
1347 1, IV | ez semmi indicium - siet élét venni a gyanúsításnak Alasztor. -
1348 1, VII | Természetes.~- No és te életben tartottad õket?~- Igen.~-
1349 1, II | Hanem azért mégis több életbölcsessége van, mint önnek.~- Honnan
1350 1, VI | színházba, bálba is. Víg életed lesz! De én azt már nem
1351 3, I | Gyermek maradsz teljes életedben. Látod, én hogy megvénültem
1352 3, I | magadban azt, aki egész életedet elrontotta. És az még jobban
1353 1, VI | róla; de ez akkor adta az életemet, amikor már szeretek élni.~-
1354 1, II | összetalálkozunk az egész életfilozófiánkkal, annyira rokonok a lelkeink (
1355 1, VI | helye. - Hát mi kell még az élethez?)~Vigárdy szétnézett a szobában.
1356 1, VI | mosoly volt: ez a visszatérõ életkedv hajnalodása volt már.~-
1357 2, I | teremtésben fenntartsa az életkedvet, akikhez régi emlékek varázsa
1358 1, III | leányoknak onnan számítják az életkorát, hogy mikor vitték õket
1359 2, II | fölemelkedni, én szereztem neki életmódot, én eszközöltem ki a leánya
1360 1, II | és más változó gerjedelmû életmûszereknek, amik a két nemet megkülönböztetik;
1361 3, I | találkozzam vele többé. Az õ életpályája követeli ezt tõlem. Tudod
1362 4, I | hogy õ tiltakozott az én életpályám megkezdése ellen?~Azzal
1363 2, I | elvette, rohamosan emelkedõ életpályát haladt meg. A saját tehetségein
1364 1, VI | feleséget, csinál belõle élettársnõt, ahogy szokás. Most már
1365 4, I | ilyen lomtárbul elõkerült élettárssal ossza meg az örömeit, akit
1366 1, VI | anyját látja ott heverni élettelen.~Elõször azt hiszi, hogy
1367 2, I | lombosodnak a családfák.~- A mi életünk egészen célját vesztett
1368 1, VI | fonsz a számomra koszorút - eleven virágból, azt teszed a fejemre?
1369 3, I | leánya részérõl.~- Minõ elfajultság! - kiálta föl, szemeit fölfelé
1370 1, IV | vele találkozni. Szépen elfecsegnének. - Egypár irgalmas delnõ
1371 2, I | elõtte áll, végezné mint egy elfeledett, skártba tett bukott nagyság.
1372 2, II | szemrehányást tettél nekem, hogy elfeledkeztem rólad: semmi ajándékkal
1373 1, V | Alasztor.~(„Égre?” Hát már elfeledte, hogy az húszmillió mérföldre
1374 2, V | felindulásomban egészen elfeledtem, amiért haza kellett jönnöm.
1375 2, I | buzgalmának. Lehetetlen önnek azt elfelejteni, hogyan segített önnek az
1376 2, I | jegykiadó ketrecben. Az ilyen elfelejtett lényekkel nem találkozni
1377 2, I | ketten a szobába.~Egy dolgot elfelejtettek. Bezárni azt az ajtót, mely
1378 3, I | Az apró jótéteményeket elfelejtik az emberek; de a nagy jótéteményt
1379 3, I | férjedet visszanyerted, elfelejtkezel arról, hogy még egy másik
1380 2, II | neki, hogy készen vagyok az elfogadására.~A komorna eltávozik az
1381 2, V | aláírta, hogy e kinevezést elfogadhatom: Dobokay Alasztor úr.~S
1382 4, I | hogy én azt nem akartam elfogadni, erõszakosan a zsebembe
1383 2, IV | rebegé Amanda. - Jól van. Én elfogadom.~ ~
1384 2, II | mellett. Az öltözõjét egyúttal elfogadószobának is tartotta, s ott állt
1385 1, I | néhány perc múlva átjön az elfogadóterembe. ~- No, akkor én elhordom
1386 1, IV | amit az megint bosszúból elfogadott. - Így aztán Meritorisz
1387 2, V | jutott.~Az a tény, hogy Zenót elfogadta, azok után, amiket a férje
1388 3, I | távollétével tûnik fel.~- De már elfogadtam ez állást.~- Akkor még nem
1389 3, I | lehetett semmi levelet útközben elfogdosni.~Helvila éppen a postára
1390 4, I | nem tiltakozott-e ez állás elfoglalása ellen az atyám? - Csak úgy
1391 4, I | Rég ott kellene lenned, s elfoglalni az állásodat!” Én azt akartam
1392 4, I | ketten nagy kényszeredve elfogyasztották. Alig beszéltek mellette
1393 2, I | alakban.~Azzal is megküzdött. Elfojtotta a lélegzetét. Oly hosszasan,
1394 3, I | a kettõ közül?~A kulcs elfordult a zárban, az ajtó kinyílt.
1395 1, VI | rajta.~Az ajtónyitásnál majd elfújta valami leskelõdõ szellet
1396 1, VI | lecsavarták, a gyertyákat elfújták. Csak a kandallóban hamvadozó
1397 2, V | magának.~Amandának a lélegzete elfulladt a dühtõl. Bertalan a kezébe
1398 3, I | végsorokat már csak zokogástól elfúlt hangon tudta elolvasni.~
1399 3, I | amiért megveti õket, amiért elfut a körükbõl. Talán az apa
1400 1, VI | Apád elfutott. A férfi elfuthat a gyalázat elõl; de a nõ,
1401 4, I | nem hat.~- Az emberek elõl elfuthatok; de hová fussak saját magam
1402 1, VI | ember? Még a cselédeink is elfutottak. Nincs innen kitérés. A
1403 4, I | Nem! A világ csak elítél, elgázol, eltemet.~És Camilla egész
1404 4, I | lámpa mellett.~És aztán elgondolkozott helyzetének egész visszás
1405 2, I | lehetetlen.~- Önt hûtlenül elhagyta a férje, négy év óta hírét
1406 2, IV | bérkocsiba vágja magát, s elhajtat a körútra. Ott hátrahagyja
1407 3, I | majd megírom, nehogy valami elhamarkodott lépésre határozza el magát.”
1408 1, II | Vereckei-szorosnál a táltosok elharsogtattak a nap mezején lakozó Hadúrhoz,
1409 2, I | Ekkor érett meg bennem az az elhatározás, hogy én ennek a jó barátomnak
1410 1, II | a szívnek semmi köze az elhatározásainkhoz: de az erõs emberi akarat
1411 2, III | beleegyezése mellett is minõ elhatározások szükségesek. Meg kell tagadni
1412 2, II | indította önt erre a rendkívüli elhatározásra?~- Azért jöttem éppen ide,
1413 2, III | feladata beszélni. Kegyednek elhatározott szándéka a férje ellen válópert
1414 2, I | ha az ön nejének heroinai elhatározottsága elõre nem ûzte volna. Mikor
1415 1, VII | miatt.~- Gondolod, hogy elhazudjam a feleségem elõtt, hogy
1416 1, VI | szeszlángot.~Camilla azalatt elhelyezte a balzac elé húzott kis
1417 2, II | vannak a fésülködõasztalon elhelyezve. Ezek különben csak az intim
1418 2, I | találjon ön bolondot, aki elhiggye önnek, hogy a vasútigazgatóság
1419 2, IV | Méltóságos asszonyom! Hát elhihetne énfelõlem ilyen aljasságot?~
1420 3, I | ezt már Camilla sem akarta elhinni.~- No, én garantírozom teneked,
1421 2, II | megmondja, hogy hová megy. Elhiszik neki. Talán igaz is. Azzal
1422 3, I | Helvilával.~Most már Camilla elhitte, hogy csakugyan tréfa volt
1423 3, I | sokat megtudtam volna, és elhittem volna. Hanem a frázisoknak,
1424 1, I | elfogadóterembe. ~- No, akkor én elhordom magam innen! - monda Perukker
1425 1, V | visszajönni, a lábpokrócot elhozd tõle. - Ezek a bitangok
1426 4, I | Csakugyan õ volt.~Arckifejezése elijesztõ volt. Mintha valaki megkergette
1427 1, VI | mosolygott. Hanem az még elijesztõbb volt. Olyan volt ez a mosoly,
1428 1, VI | mutat az idõnél.~Odament, elindította a percingát, s helyére igazította
1429 4, I | igen fontos és sürgõs ügy elintézése végett magához hívja. Így
1430 2, I | éjszakán küldtél hozzám. Ebben elismered, hogy váltókat hamisítottál
1431 1, IV | összepakolom a ládáimat.~- Nagy elismerés - illetékes részrõl.~A vendégcsoport
1432 3, I | névjegyet kért az átadás elismeréséül.~Helvila kivett egyet a
1433 2, IV | értékesítse.~No, de legalább elismerte, hogy elménckedés volt,
1434 3, I | mint Meritorisz Zeno!~- Te elítéled az atyádat? - szólt elszörnyedve
1435 3, I | renoménk. Az anyádat fogják elítélni! Õtet kiáltják ki rossz
1436 1, VI | rénusi lazac. Ott van az elítélt és rehabilitált fácány.
1437 3, I | a hû Penelopéknek. Hogy elítéltelek, hogy megsértettelek! Óh
1438 3, I | estély, melyen a társaság elitje volt együtt. Képzelem, hogy
1439 1, II | zavarni, s mikor a vendégnyáj éljenez: keresztül fogja hallani
1440 3, I | teneked, hogy Bertalan is eljön, karöltve az õ méltóságteljes
1441 3, I | idejönni.~- Senki sem? Mind eljönnek. Óh, te nem ismered a társaságot.
1442 4, I | Aztán várt Camilla Zeno eljövetelére odahaza, nehéz szívvel.
1443 1, VI | innen: mire az ima odáig eljut, akkorra megfagyott a föld!...~-
1444 1, VI | iskoláján keresztül kell eljutni.~- No, hát mármost keresztülesett
1445 3, I | nevét.~Camillát egészen elkábítá ez az ömlengés.~- Jól van!
1446 3, I | Eredj! Eredj vele! Téged elkápráztat az az ábrándkép, hogy valaha
1447 1, VI | Azzal odarohant Vigárdyhoz, elkapta a kezét, csókjaival halmozta
1448 3, I | magadat mented, azzal engem elkárhoztatsz. Én azt a másik embert szeretem,
1449 1, II | olyan vágásokat ád, hogy elképedünk bele. Meg ne ijedjen, nagysád.
1450 3, I | cselekszik.~- Minõ hibát? - kérdé elképedve Camilla.~- Állami hivatalra
1451 4, I | Mindenütt kereste, ahol csak elképzelhetõ volt, hogy meg szokott fordulni.
1452 4, I | kormánypártiakon a harag, az elkeseredés. A mellettem ülõk ököllel
1453 3, I | elátkozott világ!~Azzal végsõ elkeseredésében a saját halántéka felé fordítá
1454 3, I | hitvesi nagylelkûség végképpen elkeserítette, amit még nevelhetett nála
1455 1, IV | legidegesebbek, akik félnek az elkéséstõl. Õnagysága királyi tanácsosné,
1456 1, VI | Ugyan ki jöhet ide most?~Egy elkésett vendég, aki most szabadult
1457 1, IV | konyhapénzhez.”~Valamennyi vendég elkezd hahotával nevetni, kivéve
1458 4, II | kezeit imára kulcsolva, elkezde imádkozni a megholtak lelki
1459 2, IV | befolyással a lélekre! Mikor az elkezdi a vért kergetni az erekben,
1460 1, V | V.~A szimfónia elkezdõdött: egy mukkanás, egy csosszanás,
1461 3, I | dicsekedni. Ezt már az argonauták elkezdték, mikor a colchysi aranygyapjút
1462 1, VI | óra elütése után, ismét elkintornázta a maga Arditi csókkeringõjét.~
1463 2, IV | Ez a bizonyos rendesen elkíséri Vigárdy urat a klub ajtajáig
1464 2, I | is oda volt ragasztva az elkobzó billog. „Nincs itt önnek
1465 3, I | Abból semmit sem szabad elkölteni.~(Azért volt az szent pénz,
1466 4, II | asszonyom! Hagyja õket békével elköltözni. Nem erre a planétára való
1467 2, V | hogy mikor valami hiba elkövetésén meglepetnek, õk játsszák
1468 4, I | ismeretes; de különösen a turfon elkövetett yankeetrickjeirõl. S most
1469 3, I | bocsátják meg soha. Annak az elkövetõjét halálba gyûlölik. Add ide
1470 2, IV | a házasságfelbontó tényt elkövette. Másodszor pedig õtet marasztalja
1471 2, III | hiteles szövegbõl. Aztán majd elküldöm kegyednek levélben.~- De
1472 2, II | számára ingyenes oktatást, ellátást, hogy a kenyerét tisztességes
1473 3, I | mindjárt, hogy hazaérkeztél, ellátogattál Vigárdynéhoz? Igaz ez?~Most
1474 3, I | Hát természetes, hogy ellátogattam hozzá. De a férje jelenlétében
1475 2, I | ész”. Ezzel meg én vagyok ellátva. Te, újvilági lovag, arra
1476 2, III | fizeti, mint én, azért, hogy ellenem kémkedjenek.~- Egészen biztos
1477 2, III | bele nem egyezõ fél akarata ellenére is?~- Vannak ilyen okok.~-
1478 4, I | leánykám, egy politikai ellenfélben nincs emberi szív. Hóhérnak
1479 2, I | vagy gázolva a politikai ellenfeleid lába alá; de ami még annál
1480 1, I | sorompói elõtt, ahol az ellenfeleit (gyakran a királyi ügyészt)
1481 4, I | levelemet a legádázabb politikai ellenfelemhez, egy botrányhajhászó képviselõhöz,
1482 3, I | teszi harcképtelenné az ellenfelét.~- Nem vitázok veled. Azonban
1483 1, II | haladásnak homlokegyenest ellenkezik a realizmussal.~ ~
1484 2, II | maradunk.~- Hát ennek éppen az ellenkezõjére határoztam el magamat. Tegnaptól
1485 1, V | kiátkoznak a gyomromból! - szól, ellenlábas véleményét nyilvánítva Kapiczány
1486 1, VI | A férj megvan valahol az ellenlábasoknál. Haza nem jöhet, mert itthon
1487 4, I | Az ember lelke tele van ellenmondó démonokkal. Az érzés a megfontolással,
1488 4, I | múlhatatlanul szükséges az asszonyi ellenõrzés tourniquetjén keresztülmenni,
1489 2, IV | cobaltból készül), amit nem ellenszerrel tesznek láthatóvá, hanem
1490 2, IV | Amanda elszörnyedve kiálta ellent:~- Ez a ház az enyim!~-
1491 1, IV | Ön a feleségeinket mind ellenünk szuggerálja. Ön puskaport
1492 3, I | volna látni, amivel e prózai ellenvetésre Zeno úr arca megfelelt.~-
1493 3, I | a colchysi aranygyapjút ellopták.~Éspedig a férji hûségnek
1494 1, VI | vétettél azzal, hogy születtél: elloptál egy szikrát az égbõl, most
1495 3, I | társaságot. Egy sem fog elmaradni. Hogy közelrõl rágalmazhassanak.
1496 2, I | gyõzött vele. A csuklás is elmaradt. Nagyot lélegzett utána.~
1497 1, IV | azonban sokkal praktikusabb elme: õ az apához tartja magát.~-
1498 2, II | szokott tenni, mikor hazulról elmegy; megmondja, hogy hová megy.
1499 2, IV | legalább elismerte, hogy elménckedés volt, s a Jeannak ez is
1500 2, IV | Tanácslom önnek, hogy az elménckedéseit másutt értékesítse.~No,
1501 3, I | az ajtót kulccsal. Azzal elmenekült.~Camilla utánabámult. Helvila
1502 3, I | lett. Nem engedem, hogy te elmenj Schulmeiszternénak. Mi együtt
1503 1, VI | játszani. Azt akarod, hogy én elmenjek innen, s te azalatt, amíg
1504 2, V | lesz. Azt mondják, hogy elmennek Pancsovára. Akkor az asszony
1505 1, VI | kérdés.~- Itt volt. Már elment.~Ez tehát Vigárdy Bertalan.~
1506 1, VI | Kérem, Camilla, majd ha elmentem, zárja be utánam az ajtót.