| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Tégy jót IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Rész, Fezejet grey = Comment text
5018 1, VI | bizonyítékokat hoz fel, amikkel az menthetetlenül meg van fogva, s érzi a
5019 4, II | orvosért! Gyorsan! Az égre! Mentsék meg õket. Hisz én nem akarok
5020 2, IV | behízelegte magát Vigárdy menyasszonyánál, aki birtokos nemes kisasszony
5021 1, IV | bosszúból elvették egymásnak a menyasszonyát. És attul fogva azután igen
5022 2, II | Nekem az a nõ valamikor menyasszonyom volt. Mikor az a nagy csapás
5023 2, I | hatszáz!”~Camilla meg volt meredve a rémülettõl.~Azt hitte,
5024 2, IV | segít.~Elkezdte a szemeit meregetni fölfelé, tenyerét a keblére
5025 3, I | kiálta föl, szemeit fölfelé meregetve. Hát nem kell-e megszakadni
5026 2, III | ami engem megöl. Lassú méreggel öl meg. Nem merek már a
5027 1, IV | van!~- Uram! Ez árulás! Méregkeverés! - kiált közbe a rendjeles
5028 1, IV | kellemetes. Õ ugyanannak a méregnek a praecipitatuma, aminek
5029 2, III | Lassú méreggel öl meg. Nem merek már a tükörbe nézni: ráncokat
5030 1, VI | ragyogó szemeit anyjára meresztve. Hisz akkor ez a szer egy
5031 1, VI | volt; hanem egy halottnak a merev nézése, akinek elmulasztották
5032 2, V | Amanda bálvánnyá volt merevedve.~- Isten önnel, nagyságos
5033 2, I | derekához szoritva, s állt mereven, mint egy szobor.~- Hát
5034 2, I | zabláját fogná a kezében, úgy merevíté meg a két karját összeszorított
5035 1, IV | Rangosinénak?~- Kilenc újságíró mérge van benne kondenzálva.~-
5036 4, I | A háborúban nem szabad mérgezett golyókkal lõni, de a pártok
5037 2, II | du siècle. Csak azzal ne mérgezze meg a lelkemet, hogy ön
5038 2, II | Micsoda szemtelenség! Még ide meri tolni a pofáját!? Dobja
5039 1, VI | poézishez? Akik alkoholometerrel mérik az indulatot, s boncolókéssel
5040 3, I | ily szégyent nem tûr meg a Meritorisz-címer. Ez ellen én atyai tiltakozásommal
5041 2, II | Abban, hogy Amanda a hajdani Meritorisz-cselédeket fogadta magához, világosan
5042 3, I | egész világ tudja, hogy Meritoriszéknak van egy leányuk; szép, mívelt,
5043 2, II | akkor kék frakkja volt, Meritoriszéknál szolgált, „inas úr” volt
5044 2, I | mellett foglalva helyet, s Meritoriszhoz beszélve.~- Hát te azt mondtad,
5045 3, I | egyszer-egyszer jön egy sadduceus Meritorisznak egy viselt váltójával executióra,
5046 3, I | el Camillát és leányát. Meritorisznénak mindenekelõtt a pénztárral
5047 2, II | ugyanaz, aki hajdanában Meritorisznénál szobaleány volt: akkor még
5048 2, II | Tegnaptól fogva soha többet Meritorisznéval összejönni nem fogok.~-
5049 1, VI | hetvenezer forintért. Ennek fele Meritoriszt illeti. Nem tudott várni,
5050 1, IV | hölgyeket: mernek-e nevetni? Nem mernek.~- Én magam is olyan ideges
5051 1, IV | nézi a többi hölgyeket: mernek-e nevetni? Nem mernek.~- Én
5052 2, V | férfi van a világon!~(Nem mernénk szavazat alá bocsátani a
5053 1, VI | nem fog felizgatni.~S még merõbben mosolygott.~Az a kisleány
5054 2, IV | a mi híveink ezt teljes mértékben kihasználják. Én nem panaszképpen
5055 1, II | felül áll. Elbeszélésének a meséje eredeti, ügyesen bonyolított,
5056 1, II | legendákat, csodatörténeteket, meséket a babonás, hisztérikus,
5057 3, I | vagy az én megváltóm, az én Messiásom.~S azzal összevissza csókolta
5058 2, I | olyan messze!~- Mentül messzebb, annál jobb rá nézve. Itt
5059 1, I | gázkandeláber fellobbantásával mesterkedett. A szalonban sötét volt
5060 1, I | a „kotiren” és „notiren” mesterségét.~A Jean visszajött, jelentve,
5061 1, II | Rezgéshullám, mely percenként 200 méternyire halad. Vegye kezébe a plajbászt
5062 2, III | asszonyt.~- Ez a legjobb metódusa az „önvédelemnek”.~- Én
5063 2, VI | átnyújtá Alasztornak.~- Az én metódusom más úton jár.~Alasztor elolvasta
5064 2, IV | nagyon jól ismeri azt a metódust, mely szerint a lepecsételt
5065 3, I | szerelmes vers. Ebben van metrum, asszonánsze, kádencia!~
5066 1, II | elpiruló arcszín, a finom metszésû ajkak, korallpiros színükkel,
5067 1, II | táltosok elharsogtattak a nap mezején lakozó Hadúrhoz, az a természet
5068 1, II | összegubancolt tömeg, ami a mézeskalácsosok mintáját képezi, mikor annak
5069 2, I | ágyából kikelt: hálóköntösben, mezítláb, papucs a lábán, a haja
5070 1, VI | hattyútollas atlaszlebernyeg a meztelen karjait is takarta.~Olyan
5071 2, II | nyomorultakon. Adhatott nekik miattam ezereket a saját vagyonából.
5072 1, V | aláírások, Vigárdy nem károsodik miattuk, nem kénytelen fizetni -
5073 3, I | betegséget. Bánom is én, miben halok meg. Teher az élet.
5074 2, I | valami posztkisztlit vagy micsodát szerencsésen elemelt egypár
5075 3, I | tartanod. Ide vele! Az a mienk!~Zeno folytatta a kacagást.~-
5076 3, I | szomorú éjszakán, „quod mihi supremum tempus in Urbe
5077 2, I | betegséget.~- Öröm? Hát jöhet be mihozzánk öröm?~- Már be is jött.
5078 3, I | nyakáról az ölelõ karokat, miközben a kalapja is leesett a fejérõl,
5079 1, II | engedek másokat idvezülni. Mikorra nagysád felolvasására kerül
5080 1, II | törvényei szerint most a millenniumra fog oda megérkezni.~- Ön
5081 1, VI | Én ismertem egy nõt, akit milliomos létére, esztelen pazarlásáért
5082 1, III | volna vele afölött, hogy milyennek teremtette a jó Isten a
5083 3, I | volt! Üres revolverrel! Milyet sikoltottál tõle! Hahaha!
5084 1, I | hegedûmûvész fog Sarasate-t mímelni. A nem annyira szép, mint
5085 4, II | közeledett Amanda felé, zokogást mímelõ hangon fuldokolva.~- Asszonyom!
5086 1, IV | kérdezik egyszerre hárman is, s mindannyinak az arcából kirí a csúfondáros
5087 1, II | alkutárgy és spekuláció. Mindannyiszor egészen jogosult téma egy
5088 1, VI | ajtókat is bezárja, mert mindannyit nyitva hagyták.~Azzal eltávozott.~
5089 3, I | vállaltam a felelõsséget mindazon viszonyért, melyet Vigárdy
5090 4, I | az embernek igaza van! Én mindazt a bûnt elkövettem, amivel
5091 1, IV | használ.~Elvira kisasszony mindenáron észrevétetni akarja magát.
5092 3, I | három forintnál.~A kis mama mindenben engedelmeskedett, mint ahogy
5093 3, I | leányát. Meritorisznénak mindenekelõtt a pénztárral kellett beszámolni,
5094 2, I | függ, hogy mit tegyünk. Te mindenesetre kimaradsz a partiból.~-
5095 4, I | azalatt leveleket írt - mindenfelé, a közös lámpás mellett.~
5096 1, IV | csupa rossz híreket közöl, s mindenkinek tud valamit mondani, ami
5097 1, IV | úréhoz, hogy az egyszerre mindenkit frappál, aki meglátja. Azok
5098 3, I | az elolvasása lesz az én mindennapi reggeli, esteli imádságom.~
5099 2, III | kísérleteket kiállani. S mikor mindezen átesett, akkor elég az egyik
5100 2, I | diadalra segítse. Igaz, hogy mindezt önzésbõl, nagyravágyásból
5101 3, I | ezzel a tüntetõ ölelgetéssel mindjobban a Dragomirovicsék ajtaja
5102 3, I | sikoltva tántorodott vissza, mindkét karját az arca elé emelve.~-
5103 1, II | élvezõ emberekrõl, amilyenek mindnyájan vagyunk és akarunk lenni.
5104 3, I | tiszteletét Zeno iránt a minimumra szállította le.~Zeno elkezdte
5105 2, IV | Vigárdy úr, mit beszéltek a miniszterek. Ez így megy mindennap.~
5106 3, I | én közbenjártam a magas minisztériumnál, hogy ezt a régi határozatot
5107 3, I | levél így folytatá:~„Akkor a minisztériumtól az a válasz jött a folyamodására,
5108 4, I | interpellációját: „Van-e tudomása a miniszternek arról, hogy egy kormánypárti
5109 3, I | okleveles tanítónõnek, amely minõségemben ismét csak a tanfelügyelõt
5110 3, I | hajaz az igazsághoz. Elsõ minõségû hazugságnak vehetõ.~- De
5111 1, II | tömeg, ami a mézeskalácsosok mintáját képezi, mikor annak egy
5112 3, I | mint félreismertelek! Te mintaképe a hû Penelopéknek. Hogy
5113 1, III | az iskolában tanítanak a mintaképeikrõl, azt a te kedves barátnédat
5114 1, II | vérszegénységnek, s gyógyítják vas- és mirenylabdacsokkal, vagy legjobb esetben hiánya
5115 2, I | aprólékosságokkal állok elõ. Hát mirõl van szó? Tulajdonképpen
5116 1, III | hallottam: tudod, attul az angol misstõl, aki olyan szép volt; akit
5117 1, II | Én nem vagyok buddhista misszionárius, én csak jóakaró kritikus
5118 2, I | volna ezt a néhány sort: „Mister Meritorisz Zeno ügyei rendezve
5119 3, I | sebesen dobogni: nem tudja, mitõl.~Melyik jön ide most, a
5120 2, I | volnának, azt csak a khaldei mitológia állítja. Én ember vagyok.
5121 1, III | görbült a hátam...~- No hát mivel akarod az estét tölteni?
5122 1, IV | levetése igényel. Érthetõ. Mivelhogy a vendég úr nem frakkban
5123 3, I | Meritoriszéknak van egy leányuk; szép, mívelt, lángeszû gyermek. Mindenki
5124 2, III | én írásomat?~- Csak egy mód van. Ha kegyed megváltoztatja
5125 1, I | mellkas, erõs nyak, jól modellált fej, széles koponyával,
5126 1, II | egészen jogosult téma egy modern elbeszéléshez. De olyan
5127 3, I | lefényképeztetik. Azért, ha értem a módját, jó lesz egy momentfelvételû
5128 1, V | Pedig nekem lett volna módom benne. S az én apám nem
5129 2, I | Az impertinens kérkedõ modor helyett áttért a megtért,
5130 4, I | mindig olyan tréfás, joviális modorban beszélt velem, s azért évõdött
5131 3, I | becsületét. Ez az én vívási modorom. Meg vagyok gyõzõdve afelõl,
5132 2, VI | mondani, hogy derék gavallér módra cselekedtél.~Azzal otthagyta
5133 2, I | megrémülve Zeno, s egy karszék mögé hátrált.~- Helvila! Leányom!
5134 3, I | az ajtót. Egy hordár állt mögötte. Csomag volt a vállán.~-
5135 1, II | sem fogadhatják be. Csak a mohamedánok hisznek még a paradicsomban.
5136 2, I | összecsücsörödve, mintha mókázna, villogó szemei egy percig
5137 3, I | hogy nincs benne golyó. Még mókázott velem! Jaj, de átkozott
5138 1, IV | nem frakkban jön, hanem mókusszínû paletot-ban.~Nem kell õt
5139 1, IV | Igazán szépségszámba mehet. Molett termet, erõsen kivágott
5140 3, I | értem a módját, jó lesz egy momentfelvételû amatõr gépet vinni magammal,
5141 3, I | Csak egy percig maradj a momentgépem elõtt!~Azzal odafutott a
5142 3, I | keresztapám küldte nekem ezzel a momentgéppel együtt ajándékba.~- Ne tessék
5143 1, II | észrevételekben, amiket a szerkesztõi mondanivalók szecskaládája szolgáltat
5144 1, VII | lesz kölcsönösen igazat mondanunk.~- De olyan bolond nem leszek.~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - ~
5145 2, I | Sokszor eszembe jut Napóleon mondása Szent Ilona szigetén: „Óh,
5146 1, II | akarni kényszeríteni bókok mondására. Ön sohasem lesz vénasszony.
5147 1, II | Helvilának egy-egy közbevetett mondását feljegyezni. Az mind olyan
5148 4, I | anyjának azt a klasszikus mondást:~- „Arria! - mondd a férjednek:
5149 1, IV | maliciózusan hangsúlyozva a mondat közepére esõ két szót.~A
5150 1, II | engedett magának hazugságokat mondatni. Ez sohasem fut el az ember
5151 1, II | nincsenek. Hát ennek ezt a mondatot írta a legyezõjére a kis
5152 1, VII | Tanácsolnám.~- Hogy aztán te mondhasd el neki?~- Hát persze.~-
5153 3, I | váltójával executióra, azt mondhassák neki: - Köszönjük alássan,
5154 1, IV | miatti védekezés. Azt már nem mondhatja, hogy az õ zsebe is tele
5155 2, VI | No hát, cimborám, annyit mondhatok neked, hogy én végigjártam
5156 3, I | kis feleségecském. Hadd mondjam el neked, hogy micsoda ötletem
5157 1, III | is micsoda boutade-okat mondtál ennek a rózsabogárnak!~-
5158 1, VI | Helvilának.~A leány tette, ami mondva volt.~Camilla az öve mellé
5159 4, II | névnapi ajándéka, a kettõs monogram rajta. De leghitelesebb
5160 1, IV | Nem dialóg ez, hanem dupla monológ:~„Hat lap! - Az enyim egyenes.” - „
5161 1, II | szabályozásához? A szív egy monoton munkára alkotott gép, ami
5162 3, I | preparandinák! Superplus morál! Jól van, no! Ne járj a
5163 2, III | nyakravalója, a melltûje egy morettofejjel díszítve.~Szívesen fogadják.
5164 3, I | Zenóra? - kérdé öntetszelgõ mórikálással Camillától.~- Szép vagy,
5165 2, IV | naiv kezdett lenni.~Olyan mórikálást vitt végbe, mint egy falusi
5166 2, III | asszonyhoz, hogy halkan mormoghassa el a véleményét.~- Én annak
5167 1, IV | beszélnek.~Toffi nagysám halkan mormogja a legközelebbi szomszédjához:~-
5168 3, I | egy a sok esõt megsokallt mormon patriarcha hálálkodó kifejezését
5169 2, I | Megelégszem a kegyelmed morzsáival! Soha a szemed elé nem kerülök.~
5170 2, I | reggelre le van égve, a mosdóvize a lavórban be van szappanozva,
5171 2, III | Igyekezik angyaltisztára mosni azt az asszonyt.~- Ez a
5172 1, IV | nagysám - szól Alasztor gonosz mosolygással - afelõl legyen egészen
5173 1, VI | magadat ölni!~Az az õrületes mosolylárva még erõsebb kifejezést nyert
5174 1, VI | Mit tehet mást, minthogy mosolyog.~Nem! Nem! Nem is ilyen
5175 1, VI | Camilla arcán még keserûbb mosolyra vált a hippokratészi álarc.~-
5176 3, I | odaadtam.~Azt az öntudatos mosolyragyogást kellett volna látni, amivel
5177 3, I | mondá Camilla, s egy kis mosolyt is engedett meg az arcának.~
5178 3, I | ajtón, az arca tréfás-hamis mosolytul sugárzott.~- Nos? Hát mit
5179 2, I | magamat a sorsomba, ha mint mosónénak a teknõ mellett kellene
5180 1, IV | jonquille-bouquet takarja a természet mostohaságát.~Kapiczány úr legelébb is
5181 1, II | úgynevezett szerelemnek reális motívumai vannak. Hát még aztán az
5182 3, I | is vállalkozott a zsebek motozására, hanem könyörgésre fogta
5183 2, I | karszékbe.~- Átkozott levél! - motyogá. - Errõl egész megfeledkeztem.
5184 1, VI | asszony pedig ott hevert mozdulatlanul, halaványan. Csak a szemei
5185 2, I | énnekem; hanem én teneked. Nem mozdulsz! Én foglak!~S mintha valami
5186 2, III | Volt benne valami nevezetes mozzanat, amit érdemes feljegyezni?~-
5187 2, II | szalonja valódi kirakata volt a mûkincseknek, de azokban nem volt összhangzás:
5188 1, V | szimfónia elkezdõdött: egy mukkanás, egy csosszanás, egy széktolás
5189 1, VI | mint a könnymirigyeket mûködésbe hozni.~Nem tudja kitalálni,
5190 1, I | kívül esik.~- Kár. Igen jól mulatna.~Ezalatt kinyitották az
5191 1, VII | Nincs ám. Azok idelenn mulatnak a kocsisnénál a nekünk szánt
5192 1, VII | Hát egy kicsit elrontom a mulatságát a díszes társaságnak, s
5193 3, I | No, én értek. Az az én mulatságom lesz.~Helvila nagyot nézett
5194 4, I | Leveleket, amiknek nem múlhatatlanul szükséges az asszonyi ellenõrzés
5195 2, I | I.~Négy esztendõ múlt el e szomorú eset óta.~E
5196 2, II | pletykát meg lehet tudni a múltból, s fenntartani az összeköttetést
5197 2, I | Legelõször is vessünk fátyolt a múltunkra. Az a harmincötezer forint -
5198 1, IV | befúrhatja magát. A doktort veszi munkába. Kivallatja, miféle érdemrendek
5199 1, III | ember, akire rábíztad a munkád megbírálását.~- Ez illetlenség.~-
5200 2, I | vagy egy lapkiadó, hogy a munkákat honorálja.~- De ezt a szállást
5201 2, I | az anyámnak tisztességes munkakört, amiben éjjeli-nappali szolgálattal
5202 1, II | nem hátrált meg.~- Nem a munkám védelmére szólok, hanem
5203 1, II | ezeket nem tartja senki. A munkást nem lehet többé azzal biztatni,
5204 2, I | asszony. Magát tisztességes munkával tartja fenn: senkitõl semmi
5205 1, VI | csapjunk ott magunknak egy murit. Úgyis mind a filiszteusoké
5206 3, I | Amandához vinné el, és annak mutatná meg?~- Ah! Te ilyen ördögi
5207 4, I | Jöjjetek utánam. Én majd mutatom az utat.~Az ajtóból még
5208 1, VI | s helyére igazította a mutatót.~A zenemû, a tizenkét óra
5209 1, VI | senki más. Ajka elé tette a mutatóujját: - Csitt! Játszó óra: ki
5210 2, V | járt a szobaleány, hogy nem mutatta magát a láthatáron, mert
5211 3, I | megviselt öltözetben ne mutogasd már magadat.~- Hát hol vegyek
5212 1, VI | kell. Majd küldök önnek mûveket angol és francia íróktól,
5213 2, I | hogy az ellenkezõ hatást mûveli. Lehet csodaszer. Lehet
5214 2, II | a maga helyén, s minden mûveltsége dacára egy levelet nem tudott
5215 1, II | kritikus vagyok. Önnek a mûvérõl beszélek. Ez a válfaja a
5216 1, III | óránk az én legkedvesebb mûvészem; csak két darabot tud: az
5217 1, IV | Kapiczány úr, nem engedve a mûvésznek megkezdett periódusát végig
5218 1, IV | Ez különben a leghíresebb mûvésznõknél is így van: Pálmay Ilka
5219 1, IV | várnunk kell - csitítja a mûvészt Alasztor -; a háziúr még
5220 1, II | hivatalnok özvegye, ugyanezzel a mûvével sorba látogatni a szerkesztõségeket
5221 1, II | stereotipozva kapható: eredetije a múzeumban. Dicsõség? Gomblyukban cinkbõl.
5222 1, III | jobb szeretem, ha a falióra muzsikál. A mi óránk az én legkedvesebb
5223 4, I | lámpás mellett.~Mikor a muzsikálóóra az éjféli Szerenádvalcert
5224 1, II | függ. Akinek az apja vagy nagyapja bolond volt, maga is bolond
5225 1, IV | igazolni toaletthibáját a nagylelkû úrnõ elõtt. (Ezalatt odaérkezik
5226 3, I | urat e nem várt hitvesi nagylelkûség végképpen elkeserítette,
5227 1, VI | tehát megmentheti oktalan nagylelkûséggel egykori barátjának a jó
5228 2, I | menni fog. Ismerem õket; nagyobbrészt szerbek, aztán németek,
5229 1, IV | poudre de serail; a szemei nagyok és kiülõk, kár, hogy a szõke
5230 1, VI | három cseléd röhögött hozzá nagyokat.~Azzal siettek az egész
5231 1, VI | öngyilkosság eszméjét neveli nagyra a lelkében, s azt takargatja
5232 1, II | a maga részét. Nincs már nagyravágyás: csak stréberség; nincs
5233 2, I | hogy mindezt önzésbõl, nagyravágyásból cselekszi. De ennek az önzésnek
5234 1, IV | nagysád, az értesítésemet. Nagysádat jogosan megilleti egy gyöngy
5235 2, I | elfeledett, skártba tett bukott nagyság. Hát szabad-e énnekem még
5236 1, VI | tart lépést a jövedelem nagyságával. Én ismertem egy nõt, akit
5237 2, V | Ha kegyeskedett volna nagyságod a kinevezési okmányomba
5238 2, V | bámult azokkal a szokatlan nagyságú éjtündéri kék szemeivel.~-
5239 1, IV | érzi magát, hogy Elvira nagysámnak csapja a levet, aki pedig
5240 2, I | még egyszer visszatérni a nagyvilágba, hogy ott krumplit kapálhassak,
5241 3, I | komédiázni, kisasszonykám! Ez a naivaszerep nem illik a maga tragikus
5242 3, I | Helvila aztán abbahagyta a naivát: elõvette a hidegvérét,
5243 3, I | Helvilának:~- Add elõ a levelet! Nálad van!~- No hát „tûz” - monda
5244 3, I | Nincs ma boldogabb ember nálamnál a földön!~Camilla egészen
5245 1, IV | ellenben egy fejjel magasabb nálánál, igen sovány és csupa könyök.
5246 2, I | ekként az ágybérlõjének, a napidíjasnak. Ez pedig, mint afféle idealista (
5247 2, I | mint afféle idealista (a napidíjasok még idealisták), azzal a
5248 4, I | s abban az országgyûlési napirend, a másik kezében sétapálcája,
5249 1, VI | még lehet járni az Isten napja alatt?~- De még nincs semmi
5250 2, I | hová küldjék utánam a Pesti Naplót?~- Hát tudhattam én, hogy
5251 2, I | együtt. Sokszor eszembe jut Napóleon mondása Szent Ilona szigetén: „
5252 1, VI | Mi még nevetünk is ezen a napon!~S aztán kereste a szemeivel
5253 1, VI | tettem egyebet, minthogy naponta elõvettem az arcképét, s
5254 2, I | hivatalos rend szerint - hol a nappali, hol az éjjeli órákat tölti
5255 1, VI | emlékül erre a mai szent napra.~- Hová tetted?~- Az az
5256 4, I | számára Dobokaytól.~Egy napsugár derengett át a két hölgy
5257 1, VI | a peccobul.~- Tudod jól. Néggyel.~- Hiszen csak ketten vagyunk.~-
5258 1, IV | takarja, ezüstös csillagok, négy-, öt- és nyolcágú keresztek
5259 1, VI | háziúrnak: éppen most van a negyed. Hanem ezt a néhány díszesebb
5260 1, VII | el a sikkasztó cselédet. Negyedmagammal jöttem: két konstábler meg
5261 1, IV | barátok és barátnék maradtak - négyesben, s úgyszólván egy családot
5262 2, IV | jöjjön vele, mely azt a másik négyet legyõzte.~Megelõzte a látogatást
5263 2, I | csúszik, mászik.~Vigárdy négyfelé szakítá azt a levelet, s
5264 2, IV | piszkosabban).~Amandának négyféle jogérvényes oka volt ennek
5265 3, I | kérjek tõled bocsánatot, hogy négykézláb csússzak utánad, mint a
5266 3, I | anyjától Vigárdy levelét, s azt négyrét összehajtva elrejté a zsebébe.~-
5267 2, I | eltorzult az arca, a szája négyszegletûvé lett, az orrcimpái fújtattak,
5268 1, VI | tárcámba? Hasonló alkuk mindig négyszem között köttetnek. Egy névjegy
5269 1, IV | balogsüti? - feddõzik Alasztor. (Négyszemközt tegezik egymást, csak mások
5270 2, I | fiókocskát, s abból kivett egy négyszeresen összehajtott írást, azzal
5271 2, IV | saját vagyonát is, meg a nejéét is. Megkárosította Amanda
5272 2, III | III.~Bertalan a nejével való szóváltásban nem méltatta
5273 2, I | gyûlöli az általa „Federvieh”-nek nevezett emberfajt.~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - ~
5274 2, I | és cserepesek. Egyenesen nekiment Zenónak. Magasabb volt az
5275 2, I | leánynak nem kellett kínálás: nekiült a gazdag vacsorának, fölrakva
5276 4, I | Jöjjetek közelebb. Súgok nektek valamit. Azon az emlékezetes
5277 2, I | egy önzetlen, minden érdek nélküli pártfogója vagyok a te hitetlenül
5278 1, VII | minden tényleges alapot nélkülöz.”~Most már tudta, hogy mi
5279 2, III | ellen védelem? Hogy egy némber, mikor szerelmes levelet
5280 2, II | Meritoriszné! Egy kaszíros némberért!~- Ne bántsa maga azt a
5281 1, II | kihátrált az ajtón, ámbár ez a neme a haladásnak homlokegyenest
5282 2, II | II.~Némely asszonynak nincs szerencséje
5283 2, II | ezt a nõt becsülöm. Lelki nemességének tisztelõje vagyok. Jólesik
5284 1, II | életmûszereknek, amik a két nemet megkülönböztetik; de fõképpen
5285 2, I | nagyobbrészt szerbek, aztán németek, magyarok: mind szívélyes,
5286 1, II | hátsó agy erõs duzzadása a nemi ösztönnek adott túlnyomó
5287 1, IV | alig helyezte el Camilla (nemigen volt még õket kinek bemutatni),
5288 1, IV | szokott viselni.) Hiába: nemo propheta in patria. („Senki
5289 1, VI | oldalajtajáig. Itt hallgatózott õ nemrég. Tanulmányozta az okos beszédeket.
5290 1, IV | azt.~S ez utasítás nyomán nemsokára bejött a Flórián hosszú,
5291 3, I | signaturáiban - felelte rá az új nemzedék.~(Nono, gyerekek!)~Camilla
5292 2, I | embereknek a szeme”.~- Jó derék nép, ahová menni fog. Ismerem
5293 3, I | az, a többi is. A tanítók népe az, amelyre azt mondaná
5294 1, IV | elsõ találkozásunknál olyan nervosus voltam, de ezek a cselédek!
5295 4, II | kopogtatásra sem jött semmi nesz onnan belülrõl, Alasztor
5296 1, VI | karjait is takarta.~Olyan nesztelenül jött be, hogy rajtakapta
5297 1, VII | rendõrbiztos rapportjába a te neved is belekerüljön. Nem az
5298 2, I | heves vérû imádója a te nevedet viselõ nõnek. Hát akkor
5299 2, II | a takarékpénztárba a te nevedre. Tudod, mikor szemrehányást
5300 1, VI | elégetni való, mert ebben nevek és adatok vannak, amik másokat
5301 2, I | összevissza csókolták. Az aláírt neveket, a pecsétet, Pancsova várost,
5302 3, I | egy leány vagy te! Micsoda nevelést adtak neked azok a preparandinák!
5303 1, IV | szegény özvegynél, aki öt neveletlen árvát táplál.~- Az valami
5304 3, I | elkeserítette, amit még nevelhetett nála ez a kegyetlen részvétlenség
5305 1, IV | akivel õ együtt járt a nevelõbe, csak egy évvel hamarább
5306 2, III | Ah!~- No, ezt már a nevelõintézetben tudtuk, mikor még „Backfischek”
5307 3, I | jószágára volt gondja. Lovakat nevelt, amik híresek voltak messze
5308 2, I | nem lehetünk, nem úgy lett nevelve a lelkünk. A két kezem nekem
5309 2, IV | ajtón belül, melyre az én nevem van feljegyezve, én vagyok
5310 3, I | Büszkén fogjátok viselhetni a nevemet. Kettõtök között fogom megosztani
5311 2, IV | Nézze. Húszezer forint az én nevemre betéve. Amikor akarom, kivehetem.
5312 1, VI | lesz. Ezen az önérdemelte néven fogják önt szólítani...~
5313 3, I | állt még! Most már késõ! Nevetek minden betegséget. Bánom
5314 1, VI | lányka nevetett az ötletén: a nevetés az anyjára is elragadt.
5315 1, III | alig bírta visszafojtani a nevetés-csiklányt. Nem volt szabad buzdítani
5316 4, II | lenni!~Alasztor kolerikus nevetésre fakadt.~- De ugyan ne lamentáljon,
5317 2, IV | volt.)~Amanda kolerikus nevetéssel szakítá félbe.~- Hagyja
5318 1, VI | visszaadta nekik ezt az éltetõ nevetést. A halottaknak!~Az pedig
5319 2, II | szégyen. Az emberek suttognak, nevetnek. Engemet megcsalni - egy
5320 4, I | olyan komoly vagyok: nem nevetnék egy zsák pénzért. - És most
5321 1, II | lehetett tartani.~- És így ön nevetségesnek tartja az imádkozást is,
5322 1, II | gerincsorvadásnak. Félelem a nevetségessé lételtõl.~- És a jótékonyság?~-
5323 1, VI | Ön is nevetett?~- Igen. Nevettem.~(Az sem volt igaz: zokogását
5324 1, VI | téve.~- Én Istenem! Mi még nevetünk is ezen a napon!~S aztán
5325 1, IV | tattersallban van. Most folynak a nevezések, vajon milyen nevû lovakkal
5326 2, I | az általa „Federvieh”-nek nevezett emberfajt.~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - ~
5327 1, I | ön csókol nekem kezet, s nevezhet urambátyámnak.~Az elõszobában
5328 1, III | egy okos leánynak szokás nevezni. Inkább egy kedves kis bamba,
5329 4, I | ordítva: „Ki az a képviselõ? Nevezze meg! Halljuk a nevét!” A
5330 2, I | van letéve az asztalra egy névjeggyel, amire rá van írva: „Házmesternének”.
5331 1, VI | négyszem között köttetnek. Egy névjegy helyettesíti a nyugtát.
5332 2, I | barátom szivartárcáját, a névjegyeivel és a cigarettáival. Mindjárt
5333 2, VI | fölfedezését azzal a „bizonyos úr” névjegyével, Bertalan azt mondá:~- Most
5334 2, II | nappal elébb, mint az idei névnapod volt, betettem a takarékpénztárba
5335 2, III | az úrnak a szemébõl azt nézem ki, hogy nagyon megnyugtatva
5336 1, VI | hanem egy halottnak a merev nézése, akinek elmulasztották a
5337 1, VI | De ez nem igaz!~- Hát ki nézhet bele az én tárcámba? Hasonló
5338 2, V | a kezében tartott írásba nézne, de nem oda nézett, hanem
5339 1, VI | csókkeringõjét.~Helvila nézte a szamovár alatt lobogó
5340 1, V | eltávozott; a hölgyek ijedten néztek az elájultra: egynek sem
5341 3, I | két oldalról figyelemmel nézték az arcvonásait. - Milyen
5342 4, I | csendesen ültem a helyemen, s néztem a beszélõ szeme közé, ki
5343 4, I | csengetésre, s aztán ki se nézz az ablakon, mikor a vonat
5344 3, I | kezébõl kicsavartak.~- Ugyan nézzed: hiszen nincs megtöltve.~
5345 1, VI | Eddig megvolnánk. Mármost nézzünk körül - szólt Vigárdy. -
5346 3, I | Ki tudja, az is igaz-e? Nincs-e még rosszabb termõföldje?)~
5347 2, I | értesített felõle, hogy hiszen nincsen semmi okom a világ szemei
5348 2, I | Csaltam én? Loptam én? Nincsen-e kiegyenlítve minden tartozásom
5349 1, VI | bátrabban tekint széjjel. Nini! A balzacról a szép selyem
5350 2, I | nem reflektálok, mert én a Nirvánát követem.~- Menjen ön vendéglõbe:
5351 1, IV | Tizennégy alsó!” - „Nix nutz! Tizennégy király.” - „
5352 1, VI | lapszerkesztõkre. Lesz közöttük olyan nóbel ember, aki honoráriumot
5353 1, II | világon, se férfiban, se nõben.~- Vénasszony? Ugyan már,
5354 2, I | megindítjuk a kettõs válópert: nõdnek erõs oka van erre veled
5355 1, IV | mindenki azt hiszi róla, hogy Noé apó elsõszülöttének az ivadéka:
5356 2, II | Engemet megcsalni - egy olyan nõért, mint Meritoriszné! Egy
5357 1, II | arc kifejezése még inkább növeli a csalódást: a halvány,
5358 2, IV | Coeur-ben nem tanították erre a növendékeket? Pedig ez az élet kémiájához
5359 1, III | kiscicámmal megosztva. Az is erõs növésben van, korához képest: félõ,
5360 1, VI | közönség elõszeretettel van a nõírók iránt. Önnek határozott
5361 2, II | nevezetes témában, ami a nõknél különben varázshatalom:
5362 1, II | rossz véleménnyel van a nõkrõl?~- Sõt ilyen jóval. Miért
5363 1, IV | egyszer a redoutbálban egy nõmaszkot szedett fel, akivel aztán
5364 3, I | ide dugtam el, hogy holmi non putarem esetén segítsek
5365 3, I | felelte rá az új nemzedék.~(Nono, gyerekek!)~Camilla éppen
5366 1, II | akarat! Hisz az meg éppen nonszensz. Hát akarta az ember azt,
5367 3, I | csússzak utánad, mint a nõrágalmazó trubadúr! Engedd, hogy a
5368 2, III | érdemes feljegyezni?~- A régi nóta. Igyekezik angyaltisztára
5369 1, IV | tõle, hogy ki az a nagy notabilitás?~- Az a Flórián - az egy
5370 1, I | csak a börzén kottáz és nótáz.~Dobokay úr nagyot nevetett
5371 1, I | gyakorolná a „kotiren” és „notiren” mesterségét.~A Jean visszajött,
5372 2, I | ettõl a hatalmas akaraterejû nõtõl elszakítaná magát, s aztán
5373 2, II | esztendõ óta csal azzal a nõvel.~- Mondhatom neked, hogy
5374 2, I | Harminc forintot adnak egy novelláért a kiadók? A tolvajok!~Azzal
5375 2, I | Most kaptam a kiadótul egy novellámért, ami a lapjában megjelent.~
5376 2, I | estét kívánva egymásnak.~Novemberi délután hat és hét óra közt
5377 2, III | asszonynak azzal, hogy a numero 32 egy leánnyal beszélget
5378 1, IV | Tizennégy alsó!” - „Nix nutz! Tizennégy király.” - „Sext
5379 2, V | lábú japáni széken. Maga nyájas büszkeséggel ült le a kerevetre.~-
5380 2, I | a beteg leánynak, azután nyájasan inte Vigárdynak, hogy bejöhet.
5381 1, VI | válunk el egymástól soha!~S a nyakába borult: ölelte, csókolta.
5382 2, II | Dobja ki ezt az embert a nyakánál fogva!~Azon a jegyen Meritorisz
5383 3, I | nyers erõszakkal tépte le a nyakáról az ölelõ karokat, miközben
5384 2, I | hozzá, hogy ezt az embert nyakon fogja és kidobja a szobából,
5385 2, III | kezében, bordeaux-veres a nyakravalója, a melltûje egy morettofejjel
5386 1, IV | jogosan megilleti egy gyöngy nyakszorító a szép nyereségbõl.~- Nem
5387 2, I | mosolyogva áll föl a székbõl, s nyefegõ éles hangon üdvözli õket:~-
5388 3, I | levelét követelni?~Zeno nagyot nyelt. Aztán készen volt a felelettel.~
5389 1, VI | benn van egy hónapi bérem - nyelvelt a szobaleány.~- Sohasem
5390 2, II | olvasott minden európai nyelven, de azt mind nem alkalmazta
5391 1, IV | látod.~- Óh azért, hogy a nyelvére példálóznak, nem haragszik
5392 1, IV | kezdõdik.~Camilla ezalatt idõt nyer a levelet felbontani és
5393 1, IV | egy konzorcium nevezetes nyereménnyel. Nem mondta Meritorisz úr?~-
5394 1, IV | tábla bukott kettõsökkel: nyerésben voltam, elszedtem tõlük
5395 1, IV | gyöngy nyakszorító a szép nyereségbõl.~- Nem szeretem az ékszereket.~-
5396 1, IV | szerencséje van. Minden este nyereséggel jön haza a kaszinóból, s
5397 1, VI | mindegy, akár a pikéten nyeret el magától a jó barátjával
5398 1, VI | mosolylárva még erõsebb kifejezést nyert Camilla arcán.~Mosolyogva
5399 3, I | akceptálom azt, hogy a kártyán nyerted.~(Ki tudja, az is igaz-e?
5400 4, I | szobában. Az elválasztó ajtóban nyikorgott a kulcs.~Melyik jön a kettõ
5401 3, I | melyrõl a csábító bûnök nyilai lepattognak. Ennek az elolvasása
5402 1, II | igazságtételben, égi megtorlásban nyilatkozik. Ugyan hogy büntetne meg
5403 2, I | kerülnek elõ.~Végre mégis nyílik az ajtó, s kilépnek rajta:
5404 2, IV | ahogy jött.~- Ah! Hát ez egy nyílt hadizenés! - rebegé Amanda. -
5405 1, VI | halaványan. Csak a szemei nyíltak fel. De az nem az ébredés
5406 2, II | szentet. És ön nem járt hozzá nyíltan soha. Titokban járt oda.
5407 4, I | szemei kerekre fel voltak nyílva, arca átszellemülve. Egyenesen
5408 1, V | szól, ellenlábas véleményét nyilvánítva Kapiczány úr.)~Alasztor
5409 2, II | nem bánom. Tegye azt a nõt nyilvános szeretõjévé. Sokkal szeretetreméltóbb,
5410 1, IV | nagy hangõrlõ géppel, s nyilvánossá tette azon óhajtását, hogy
5411 1, IV | szakállal, ami kurtára van nyírva, az arckifejezése, a fejhordozása
5412 1, IV | külsõ ajtó meg a belsõ ajtó nyitása között, amennyit egy felsõkabát
5413 1, VI | elátkozott fillért sem. Hanem nyitok önnek utat tisztességes
5414 1, IV | csillagok, négy-, öt- és nyolcágú keresztek mindenféle színû
5415 2, I | ördög? Jut egy esztendõre nyolcezerhétszázötven forint. Hát mi az egy ilyen
5416 2, IV | feladata, hogy reggeltül estig nyomában járjon Vigárdy úrnak. Ha
5417 2, I | melynek egy része még viseli a nyomait a melanogéne-nek, amivel
5418 1, VI | kis ütõóra, mely egy rugó nyomására jelentette az idõt. Tizenkettõt
5419 2, I | menésrõl példálózott elõtte. „A nyomdokok visszariasztanak.”~Kevés
5420 3, I | azért kell úgy a fejedbe nyomnod a kalapot? Hát itt van a
5421 2, II | nem esik meg a szívem a nyomorultakon. Adhatott nekik miattam
5422 3, I | asszony gyûlölete üldöz nyomrul-nyomra, mint az árnyékom; Vigárdyt
5423 2, III | névjegyet. Öreg betûkkel volt nyomtatva: el tudta olvasni.~- Aha!
5424 4, II | leghitelesebb ez az országgyûlési nyomtatvány, melyre fel van írva: Vigárdy
5425 1, IV | pikétpartit, s a társaság közé nyomult.~- No, doktor úr! - monda
5426 2, I | szabad lefoglalni.~- Abban a nyoszolyában önnek a leánya fekszik,
5427 1, IV | részrõl.~A vendégcsoport nyüzsög: „Lássuk már a medvét!”~(
5428 2, IV | kezdett kijönni erõltetett nyugalmából.~- Mi az a sympathetica
5429 2, III | tagadni a vallását, mely lelki nyugalmának oltalma volt és kitérni;
5430 3, I | Ezzel önnek is örömet és nyugalmat szerzek. Férjének lesz háromezer
5431 2, I | kell egyéb, mint teljes nyugalom. Valószínûleg a sok tanulástól
5432 3, I | utazási költsége, késõbb nyugdíja, biztosított jövendõje.
5433 1, VI | hozni Budapestre. Az igen nyugodalmas lakó lesz. S amit az fog
5434 3, I | úgy össze azt a levelet! - nyûgösködék Helvila, ki minden módon
5435 4, I | hazulról eltávozott.~Camilla nyugtalanul várta - sorsa eldûlését.~
5436 1, VI | Egy névjegy helyettesíti a nyugtát. Az a vasút létrejön. Nekem
5437 3, I | én lelkem pedig meg lesz nyugtatva, hogy jót tettem, nemcsak
5438 2, I | szemei egy percig sincsenek nyugton. Az arcszíne rezes.~Amint
5439 1, II | hölgy elé siet. Az kezet nyújt neki. A kezét megcsókolják.~-
5440 3, I | szíve. Te kezedet tudtad nyújtani annak az embernek, aki miatt
5441 3, I | lesz.~- S ha akkor õ kezét nyújtja felém, én hirtelen megcsókolom
5442 1, VI | Helvila a maga kanalát eléje nyújtotta. Így aztán szépen megosztoztak.~
5443 1, IV | Nagyon örvendek - szól kezét nyújtva a királyi tanácsos az ifjúnak.~
5444 2, I | állatot: egy macskát, egy nyulat, hogy összetépjem. Be akarom
5445 3, I | ócska színpadi fogásokhoz nyúlni? Revolverrel fenyegetni
5446 1, VI | ételekkel, amikhez senki sem nyúlt még. Ott van a rénusi lazac.
5447 4, I | mellett, aki négy évig volt az ó- és újvilág spelunkáinak
5448 2, I | stiller-Co”. Én viselem az obligót, te pedig azt írsz, amit
5449 3, I | szégyenled magad, ilyen ócska színpadi fogásokhoz nyúlni?
5450 2, I | megtakarított pénzecskéjét, odaadta Zenónak. Harminc forint
5451 3, I | találkozásunk alkalmával odaadtam.~Azt az öntudatos mosolyragyogást
5452 2, II | azzal, hogy ezt az összeget odaajándékozom a feleségemnek. Íme itt
5453 3, I | lefényképezlek.~Azzal a gépet odaállítá egy sarokba, beigazítva,
5454 3, I | akkor hol vetted?~Helvila odaállt az apjával szemben, mint
5455 2, I | megfordulok a sarkamon, és odább megyek. Clara pacta, boni
5456 2, I | felé.~Ráér várakozni.~Azok odabenn ugyancsak alaposan el lehetnek
5457 2, I | színén fennmaradni, akiket ön odadobott a fertõbe!... És most ön
5458 2, I | szakítá azt a levelet, s odadobta a rimánkodó szeme közé.~-
5459 1, VI | Odalép lábhegyen, s amint odaér, nagyot sikolt.~Az anyját
5460 1, IV | nagylelkû úrnõ elõtt. (Ezalatt odaérkezik Alasztor.)~- Bocsánatot
5461 1, IV | Alasztor beléptét; egyszerre odafordul a legközelebb álló Kapiczány
5462 4, I | Camilla Zeno eljövetelére odahaza, nehéz szívvel. Zeno csak
5463 2, III | belõle a másik levélcsomagot, odahítta Alasztort.~- No, hát tessék
5464 2, I | rágyújt, egy karszéket odahúz az ajtó elé, melyen bejött,
5465 1, VI | mérföldre van innen: mire az ima odáig eljut, akkorra megfagyott
5466 3, I | Nem bírt vele. Ekkor aztán odakiálta Helvilának:~- Add elõ a
5467 4, I | halál kapujából.~A leány odakiáltotta az anyjának azt a klasszikus
5468 1, VI | le a ruháját a szép mama?~Odalép lábhegyen, s amint odaér,
5469 3, I | lesz, ha én most egyenesen odamegyek Vigárdyhoz? Ezzel a szóval: „
5470 2, II | azt elmondjam. Tegnap este odamentem hozzájuk, azért, hogy örömhírt
5471 2, V | szétnyitotta az okiratot, s odamutatott Dobokay Alasztornak zöld
5472 1, VI | keblébe dugott levelet, s odanyújtja a késõi látogatónak.~Vigárdy
5473 1, III | dacos kisleány egyszerre odaomlott a lábaihoz, átölelte a térdeit;
5474 2, I | elõhordani a vacsorához valókat, odarakva mindent arra az emlékezetes
5475 3, I | Csak egy napot.~S azzal odarogyott Helvila lábához, két kezével
5476 1, IV | központjává avatja, maga is odasiet megtudni, hogy mi az?~-
5477 1, IV | félajtót nyitva, bekúszik s odasúg a háziasszonyságnak:~- Itt
5478 3, I | dévaj gyermekeskedés közben odasúgott az anyjának.~- Fuss a hálószobádba,
5479 2, I | kinevezési okmányt, kitárta, odatartá Helvila szeme elé:~- Nézd!
5480 3, I | szerszámtól Helvila.~Megint odatolakodott kettõjük közé.~- Ugyan,
5481 2, III | Alasztor engesztelni kezdé. Odaült melléje.~- Teljesen meg
5482 1, VI | Tétovázott. Akkor aztán odaugrott hozzá a leánya, az kényszeríté,
5483 2, I | halaványság, míg egyszer aztán odaveté magát az anyja kebelére,
5484 3, I | kifutok a sugárútra, s odavetem magam a legelsõ úr kocsija
5485 2, IV | órakor szokott Vigárdy úr odavetõdni. A megbízott állást foglal
5486 4, I | országházban, mikor én a leveledet odavittem. Egy teremõrt kértem fel,
5487 1, VI | halálcukrot.~Erre Camilla odavonta az ölébe a leányát, s elkezdte
5488 1, IV | meg állandó központnak. Odavonzódik mindenki.~A királyi tanácsosné
5489 2, I | két karját összeszorított ökleivel.~- Nem akarok beteg lenni!
5490 4, II | Két kezét a mellén tartá, ökölre szorítva.~Amanda a féltékenység
5491 2, III | engem megöl. Lassú méreggel öl meg. Nem merek már a tükörbe
5492 2, I | Sokszor mondja: „Anyám, nincs öldöklõbb méreg, mint az embereknek
5493 3, I | Szeretnélek ezért benneteket egy öleléssel agyonszorítani.~S karját
5494 1, VI | szemein a csókot, a nyakán az ölelést: aztán végig az egész termetén,
5495 3, I | az õtet ezzel a tüntetõ ölelgetéssel mindjobban a Dragomirovicsék
5496 1, III | haragudj rám...~- No, hát jer, ölelj meg.~- Nem töröm össze a
5497 3, I | kis tátikám, szeretlek, ölellek, csókollak: de szót nem
5498 3, I | erõszakkal tépte le a nyakáról az ölelõ karokat, miközben a kalapja
5499 4, I | Feleségnek. Hisz a feleségem nem ölne meg engem! - De elvitte
5500 1, II | becsempésznem.~Azzal a felsõ öltönye zsebébõl kihúz egy paksamétát.~-
5501 1, IV | karomban, hogy nem bírok öltönyt váltani.~- Annál szebb öntõl,
5502 2, I | szûnt meg, csak más alakot öltött.~Nagyot sikoltott, s aztán
5503 2, I | ismerõsöktõl. Ahhoz fekete öltözet kell.~- Hová mennél most,
5504 3, I | Ebben a nagyon is megviselt öltözetben ne mutogasd már magadat.~-
5505 2, I | láttunk e háznál.~Minden öltözete csupa kocka: a kabátja szélesebb
5506 2, II | ízlésben. Vigárdyné nem tudott öltözködni. Minden asszony megszólta
5507 1, VI | hálószobájából. Camilla nem öltözött pongyolába, csak a felkapcsolt
5508 1, VI | Visszajövök.~S azzal bement az öltözõjébe.~Visszajön? De hát minek
5509 2, VI | ottszorítja a saját felesége öltözõjében, hát azt csak fejbe kell
5510 3, I | szerepét a burleszk komikumba öltöztesse. Fordítani kellett a dolgon.
5511 3, I | hát eredj a szobádba, és öltözzél át.~- Az én szobámba? Hát
5512 2, II | öltözve. Szalonkabátja fölé öltve a mencsikoff, ami azt jelzi,
5513 3, I | Camillát egészen elkábítá ez az ömlengés.~- Jól van! Tartsd magadnál
5514 3, I | is egyetértenek.~- Az is önámítás. A ti szerelmetek csak két
5515 2, IV | az enyim!~- Ez a ház az öné, a vízokádó sárkányától
5516 1, VI | becsülve lesz. Ezen az önérdemelte néven fogják önt szólítani...~
5517 3, I | elején volt: önmagára büszke, önérzetes ember. Hisz a jóllét megjavítja