Fezejet

   1 I    |                Meglehet ugyan, hogy élek, hála a komáromi kapitulációnál
   2 I    |                geleitscheinnak; s dacára annak a muszka lándzsának, amely
   3 I    |                       hogy miért tovább, mikor a fű éppen olyan szépen kinő,
   4 I    |                  termés tökéletesen úgy elfogy a maga útján, mint ha én nem
   5 I    |                      olyan állatok is legyenek a világon, amik félig növények;
   6 I    |                    Garanvölgyi szájából azokon a korán beállt téli ködös
   7 I    |                   egynéhány millió ember abban a kedélyállapotban volt, hogy
   8 I    |                        jókor vetődött még haza a hadjárat után, hogy tapasztalhassa,
   9 I    |                        Az ember meghúzza magát a szobájában, néha átrándul
  10 I    |                 esetben reggeltől estig ütheti a filkót puffra, magához hasonló
  11 I    |                       menekült is csak vetődik a házhoz, aki a tarokk-kompániát
  12 I    |                     csak vetődik a házhoz, aki a tarokk-kompániát kisegíti;
  13 I    |                       se baj: rágyújt az ember a pipára, s füstöl, míg beesteledik.
  14 I    |                     idézteti az embert, bízván a „favor in judice” most kedvező
  15 I    |                     legalább észreveteti, mint a köszvényes titillációk,
  16 I    |                       találsz egy lapon, ez is a kor kedélyhangulatához tartozik.
  17 I    |                   kedélyhangulatához tartozik. A klasszikusok nyelvéhez,
  18 I    |                        ha az élők nem segítik, a halottakhoz fordul. Ki tudja,
  19 I    |                      ha latinnal keverve marad a nyelvünk, tán most mi is „
  20 I    |                     dies; die; egyik nap tolja a másikat. Egy ilyen kedve
  21 I    |                   tökéletességgel mégsem lehet a világot kizárni a szobából,
  22 I    |                        lehet a világot kizárni a szobából, a politikai változások
  23 I    |                    világot kizárni a szobából, a politikai változások ellen
  24 I    |                     odújában is, s megtámadják a dohánydöböze közepében. –
  25 I    |               szűzdohányt” színi: be van hozva a monopólium; a dohányt csak
  26 I    |                        van hozva a monopólium; a dohányt csak trafikából
  27 I    |                        nagy pénzzel lesz adósa a státusnak.~Garanvölgyi Ádám
  28 I    |                       lesz.~És azzal fölviteté a padlásra ősi tajtékpipáit,
  29 I    |                     padlásra ősi tajtékpipáit, a minden veszedelemben hű
  30 I    |                   húzva-vonva jött napon azzal a hírrel örvendezteték meg,
  31 I    |              örvendezteték meg, hogy bizonyára a bor is akcíza alá esik,
  32 I    |                 engedelmével lehet csapra ütni a hordót, s meg kell adni
  33 I    |                      semmiféle italhoz, kivéve a vizet.~Egy újabb, senkitől
  34 I    |                        kívánt napon ismét arra a jó hírre ébredt, hogy a
  35 I    |                        a jó hírre ébredt, hogy a játékkártyák is bélyeget
  36 I    |                     ezentúl azokon is ott lesz a sas.~– Jól van, tehát nem
  37 I    |                     fogadását.~Megint virradt, a természet rende úgy hozta
  38 I    |                     vadászni akar, puskát csak a megyefőnök engedélye mellett
  39 I    |           huszáringredienciát nem használandja a státus jóllétével nem egyező
  40 I    |                     megtudta, hogy ha az ember a szomszéd faluba át akar
  41 I    |                   útlevélre van szüksége, amit a székvárosban lehet kapni
  42 I    |                   tehát ezentúl itthon maradok a faluban, nem megyek sehová.
  43 I    |                         Legalább nem dűlök fel a kocsival az úton.~És azontúl
  44 I    |                        ment tovább sétálni sem a kertek aljánál; ez volt
  45 I    |                        kertek aljánál; ez volt a leghosszabb út, amit tett,
  46 I    |                 leghosszabb út, amit tett, még a vetéseit sem nézte meg soha.
  47 I    |                        soha. Egyszer aztán azt a legújabb intézkedést tanulta
  48 I    |                       múlhatatlan szüksége van a státus orgánumainak ellenőrizni
  49 I    |                      alakú föveget viselnek, s a gondviselés rendeleteibe
  50 I    |                    iparkodnak tanúsítani, hogy a kalapjaikon levő szalagot
  51 I    |                      kalapjaikon levő szalagot a karimán túl engedik csüggni,
  52 I    |                    Tehát ezentúl nem megyek ki a házból. Legalább nem szaggatok
  53 I    |                  megtartá szavát. Azontúl csak a kertjében sétált, s ha beszorult,
  54 I    |                     amik rögtön megelevenültek a dolgok rendbejöttével, mint
  55 I    |               elhullott légy, ha télen ráfűtik a szobát.~No még egyszer aztán
  56 I    |                    vesz, ami már jogosítva van a bíró előtti megjelenésre;
  57 I    |             összezsinegelé pöriratait, betette a szekrénybe, felmondott a
  58 I    |                       a szekrénybe, felmondott a prókátorának. Aki ellen
  59 I    |                        tudni fogja, hogy mikor a magyar ember lemond arról,
  60 I    |                     találta adni az árát ennek a „passzív ellenállásnak”.~
  61 I    |                        passzív ellenállásnak”.~A mindent „laisser faire”
  62 I    |                      faire” következtében majd a hámos lovait egzekválták,
  63 I    |               egyik-másik pajtájára nyomták rá a hivatalos pecsétet, majd
  64 I    |                   utóbbira éppen nagyon vásott a foga: szerette volna tudni,
  65 I    |                    hogy ő, ki vénségeig mindig a maga emberségéből élt, s
  66 I    |                      egyik uzsorás egzekválta, a másik pedig segítségére
  67 I    |                       procent mellett kisegíté a zavarból. Egyik elhajtatta
  68 I    |                     zavarból. Egyik elhajtatta a birkáit, s elkótyavetyélte
  69 I    |             elkótyavetyélte párját 2 forinttal a becsáron alul, a másik megszánta,
  70 I    |                     forinttal a becsáron alul, a másik megszánta, s megvette
  71 I    |                 ugyanazon birkákat 2 forinttal a becsáron felül, s megint „
  72 I    |                  rendben” volt minden.~Egyszer a drága birkák is azt gondolták
  73 I    |                       ki, hogy ők megdöglenek. A szisztéma nem tetszett-e
  74 I    |                       egy télen nagyon kezdték a kamatszelvények helyett
  75 I    |                     beadogatni, gyapjú helyett a nagyon devalvált értékű
  76 I    |                       értékű bőrrel szolgálván a gazdának.~Ez egy kicsit
  77 I    |              marhadoktort”, talán tud segíteni a birkákon. Az ismerős ígérte,
  78 I    |                  táplált egyéniség lépett elő, a legújabb divat szerint öltözve,
  79 I    |                      elválasztva, s leszorítva a legfényesebb kürtőkalappal.
  80 I    |                      jaquemárkesztyűk, agyarán a legfinomabb virginia bocsát
  81 I    |                  kivéve foga közül két ujjával a virginiát s megemelve pálcás
  82 I    |                     Ugyan szükségük is van már a birkáimnak a segítségére,
  83 I    |                        is van már a birkáimnak a segítségére, jöjjön csak,
  84 I    |                  doktor úr.~Azonnal karonfogta a doktor urat, s mielőtt az
  85 I    |                 elegyedhetett volna, átvezette a tápos udvaron keresztül
  86 I    |                        tápos udvaron keresztül a birkaakolba, behúzta maga
  87 I    |                        cipőinek, s beerőltetve a beteg birkák rekesztékébe,
  88 I    |                        elkezdé neki magyarázni a veszedelmes diagnózist.~–
  89 I    |                    lássa, doktor úr, ennek itt a szája fáj, nem tudja a szénát
  90 I    |                     itt a szája fáj, nem tudja a szénát rágni, emennek meg
  91 I    |                      szénát rágni, emennek meg a lába fáj, nem tud a lábán
  92 I    |                        meg a lába fáj, nem tud a lábán megállni.~– De megengedjen,
  93 I    |                      még furcsább, hogy amikor a szájfájás elmúlik az egyiknél,
  94 I    |                       egyiknél, akkor beleesik a lábfájásba, s megfordítva,
  95 I    |                     megfordítva, amelyiknek ma a lába fáj, annak holnap a
  96 I    |                       a lába fáj, annak holnap a szája fog fájni.~– De megbocsásson,
  97 I    |                        meglehet, nemigen értek a barmokhoz, ön jobban tudhatja,
  98 I    |             Garanvölgyi. – Akkor hát ne nézzük a birkákat. Egyébiránt – nem
  99 I    |                          nem fárasztom az urat a szobámig, itt is elvégezhetjük.
 100 I    |                      jönni?~– De kérem – szólt a juris doctor, az ülhelyül
 101 I    |                     mégis komfortábelebb volna a szobában értekeznünk.~–
 102 I    |                      lefoglalni való. Tegye ön a kezét, azt tanácslom, ezekre
 103 I    |                   kezét, azt tanácslom, ezekre a birkákra. A kliense ugyan
 104 I    |                  tanácslom, ezekre a birkákra. A kliense ugyan nem köszöni
 105 I    |                       nem köszöni meg, mert ez a bőrével fog fizetni, de
 106 I    |                    nagyságod kikaphatja belőle a salláriumát.~– Kérem – szólt
 107 I    |                        félvállról átmosolyogva a jövevényhez a háziúr. –
 108 I    |                     átmosolyogva a jövevényhez a háziúr. – Már „édes amice”,
 109 I    |                  felkérjem.~Most volt még csak a sor Garanvölgyin a bámulásra.~–
 110 I    |                        csak a sor Garanvölgyin a bámulásra.~– Ankerschmidt?
 111 I    |                      fejtené meg doktor úr ezt a charádát, mert én soha életembe
 112 I    |                        Honnan szomszédom nekem a nagyon tisztelt Ankerschmidt
 113 I    |                      Ritter von úr őméltósága?~A doktor úr most már bővebb
 114 I    |                       kliensem és megbízóm, az a bizonyos, aki a hajnácsi
 115 I    |                   megbízóm, az a bizonyos, aki a hajnácsi parcellát megvette.~–
 116 I    |                        parcellát, kérem?~– Azt a bizonyos kétezer holdas
 117 I    |          sógorasszonyától.~– De iszen uram, az a jószág az enyim. Tőlem csak
 118 I    |                       amik előtt le kell venni a kalapját a világ minden
 119 I    |                       le kell venni a kalapját a világ minden jogtudósának.
 120 I    |                        is rajta magában eleget a doktor úr! Hogy mosolygott
 121 I    |                       Hogy mosolygott gúnyosan a balga táblabírán, akinek
 122 I    |                 özönvíz előtti fogalmai vannak a jogviszonyokról. Levette
 123 I    |                       jogviszonyokról. Levette a szemüvegét, megtörlé selyemzsebkendővel,
 124 I    |                       selyemzsebkendővel, mert a birkaakol gőze megfogta,
 125 I    |                         s egyet villantva vele a táblabíró felé, nagy bölcsességgel
 126 I    |                  Sajnálom; de ez nem változtat a dolgon. Ez nem tesz különbséget.~–
 127 I    |                      értem.~– Járatja uraságod a Reichsgesetzblattot?~– Járatja
 128 I    |             Reichsgesetzblattot?~– Járatja biz a kakukk.~– Ah, tehát nem?
 129 I    |                 kebelébe dugva kesztyűs ujjait a doktor úr, nagy folyékonysággal
 130 I    |                      folyékonysággal megnevezé a Reichsgesetzblatt azon számát,
 131 I    |                     rendelet foglaltatik, mely a „régi” jogcímeken alapuló
 132 I    |                     fekvő vagyona van, eziránt a bitorlót meginteni, megperelni,
 133 I    |                        beati possidentes”; aki a birtokban találtatik, az
 134 I    |                        minthogy Garanvölgyi úr a Reichsgesetzblattot nem
 135 I    |                        doktornak. Magam vagyok a hibás, amiért a Reichsgesetzblattot
 136 I    |                   Magam vagyok a hibás, amiért a Reichsgesetzblattot nem
 137 I    |                        járattam. Rögtön küldök a postára, s megrendelem,
 138 I    |                  valaki, akinek jusst ád hozzá a paragrafus. És hát már most
 139 I    |                      És hát már most miben áll a szívesség, amit én Ankerschmidt
 140 I    |                    szomszédommá hogyan lett.~– A lovag úr „szívességnek”
 141 I    |                     adott, bizonyos záradékban a maga részére egy igen terhes
 142 I    |               stipulálni, mely abból áll, hogy a jószág belső telkén levő
 143 I    |                       enklávéba, még akkoriban a léghajók kormányozhatósága
 144 I    |                        árendás ki ne pusztítsa a szép vén jegenyefákat két
 145 I    |                     két oldalon.~– Ilyenformán a cesszió értelmében a nagyságos
 146 I    |               Ilyenformán a cesszió értelmében a nagyságos asszony az érintett
 147 I    |                        olyan sokat. Rontsák le a házat, építsenek helyébe
 148 I    |                        erősíteni kétkedő hitét a jogok tudora.~– Lehetetlen! –
 149 I    |                   együgyű fejcsóválással, hogy a doktor kezdett kétségbeesni
 150 I    |                     facti elfoglalná azt tőlem a Ritter von, mit tehetnék
 151 I    |                 Törvénybe idézhetné! – sietett a kész felelettel doktor Grisák. –
 152 I    |                    tartanom, hogy azon esetben a bíró engemet csukat be,
 153 I    |                     Doktor Grisák kezdett arra a nyomra jönni, mintha ez
 154 I    |                        nyomra jönni, mintha ez a táblabíró nem egészen együgyűségből
 155 I    |                   iróniájával! Dühönge magában a doktor.~– Talán hát lehetne
 156 I    |           bélyegpapírra írva, vagy talán, hogy a pecsét nem jó helyre van
 157 I    |                   legyen szíves felkelni onnan a szénáról; ezt nem végezhetjük
 158 I    |                       nem végezhetjük el itten a juhistállóban, legyen jó
 159 I    |                     nagy készséggel ugorva fel a szénahalomról, melyre letelepedett
 160 I    |                    melyre letelepedett volt. – A büróba? A kancelláriába?
 161 I    |                 letelepedett volt. – A büróba? A kancelláriába? Óh igen szívesen!
 162 I    |                        szó, akkor mindenesetre a comptoirba kell mennünk.
 163 I    |                      irodámba.~S vezette aztán a doktor urat nagy előzékenységgel
 164 I    |                        nagyon kezdé kerülgetni a perkereső férfiút, ki is
 165 I    |               helyesnek találván, rögtön kiadá a parancsot az elősiető béreseknek: –
 166 I    |                    Mindjárt kosarakat kössetek a szájukra ezeknek az ebeknek,
 167 I    |                         ti semmirevalók!~Azzal a kertbe vezette át a vendég
 168 I    |                      Azzal a kertbe vezette át a vendég urat, ott egy tekervényes,
 169 I    |                   látszott levágva lenni, mint a vásári sátorok eleje.~Annak
 170 I    |                        ördög ez!? – kiálta fel a juris doctor, midőn körültekintett,
 171 I    |                      szólt nyájas mosolygással a háziúr. – Itt töltöm én
 172 I    |                        háziúr. – Itt töltöm én a napot csendes stúdiumokkal. –
 173 I    |                     szavai valóságát, előszedé a méhkasok mellé lerakott
 174 I    |                   csendes, magányos hely, ahol a tanulmányozót semmi zaj
 175 I    |                        zaj sem háborítja; ahol a világi lárma helyett csak
 176 I    |                      világi lárma helyett csak a csendes „örök munkásokat”
 177 I    |                    dolgozni az utókor számára. A méhek társasága nagyon hozzánk
 178 I    |               ellenében praktikus aggodalommal a juris doctor.~– A „jó embert”
 179 I    |                 aggodalommal a juris doctor.~– A „jó embert” nem bántják –
 180 I    |                      bántják – nyugtatá meg őt a háziúr, a sareptai pusztában
 181 I    |                      nyugtatá meg őt a háziúr, a sareptai pusztában lakozott
 182 I    |                        illő kedélynyugalommal.~A juris doctor úr most már
 183 I    |                   ezzel angazsírozva volt arra a kísérletre, hogy megtudja
 184 I    |                       megy-e hát ő is. S leült a hárspadra, mely bundával
 185 I    |                   Dzirdzon-kasra telepedett le a doktor úrral szemben.~–
 186 I    |                     Ankerschmidt, megszerezvén a jószágrészt s a hozzá tartozó
 187 I    |                   megszerezvén a jószágrészt s a hozzá tartozó belső telket,
 188 I    |                   belső telket, bírni óhajtaná a rajta levő épületet is,
 189 I    |                        rajta levő épületet is, a hozzá vezető úttal együtt.~–
 190 I    |                       Garanvölgyi –, miután az a kastély neki ottan csak
 191 I    |                        tataroztatni…~– Dehogy! A baglyoknak és patkányoknak
 192 I    |                patkányoknak így is elég jó az.~A doktor juris ezt humorisztikus
 193 I    |                     tréfásan folytatni kell.~– A denevérek úgysem fizetnek
 194 I    |                   kísértő szellemei.~– Hahaha! A jámbor kísértetek ugyan
 195 I    |                        felkiáltás már nem volt a nevetés folytatása; a doktor
 196 I    |                     volt a nevetés folytatása; a doktor széles jó kedvében
 197 I    |                       egy harcias szellemű méh a nyakacsigájára repült s
 198 I    |                       csapóföldet – vigasztalá a jajveszékelőt a háziúr. –
 199 I    |                     vigasztalá a jajveszékelőt a háziúr. – Elmúlik az.~De
 200 I    |                       háziúr. – Elmúlik az.~De a doktornak már elmúlt a nevető
 201 I    |                      De a doktornak már elmúlt a nevető kedve.~– Nos tehát
 202 I    |                     uram, mennyiért mondom fel a szállást a baglyoknak, denevéreknek
 203 I    |                mennyiért mondom fel a szállást a baglyoknak, denevéreknek
 204 I    |                    kísérteteinek? – szólongatá a sziszegőt Garanvölgyi úr.~–
 205 I    |               teljhatalommal vagyok felruházva a lovag úr által; …de az ördög
 206 I    |                       de az ördög vigye el ezt a méhet… azt hiszem, hogy
 207 I    |                      tizenkétezer forintért az a romnak induló épület jól
 208 I    |                        hazamenni és megmondani a lovag úrnak, hogy én azt
 209 I    |                       lovag úrnak, hogy én azt a rongyos épületet el nem
 210 I    |                         Még meg fog dagadni!~– A vételár?~– De, ez a méhcsípés…~–
 211 I    |                 dagadni!~– A vételár?~– De, ez a méhcsípés…~– Nem adom el,
 212 I    |                    több pénz kell! – okoskodék a doktor.~– Essünk át rajta,
 213 I    |                       lesz. Egy regényes ruina a kastély udvarán.~– A szél
 214 I    |                     ruina a kastély udvarán.~– A szél máris bontja a tetejét.~–
 215 I    |                 udvarán.~– A szél máris bontja a tetejét.~– Én pedig föl
 216 I    |                        talál dűlni, ott hagyom a romjait feketülni.~Doktor
 217 I    |                        akadt össze; neki pedig a lovag azt adta megbízásul,
 218 I    |                       adta megbízásul, hogy ha a rozzant kastélyt megveheti „
 219 I    |                        hanem várni fogok, amíg a Reichsgesetzblattban kijön
 220 I    |                  Reichsgesetzblattban kijön az a paragrafus, mely azt fogja
 221 I    |                  ajánlom magamat.~Nehogy pedig a doktor úr azt hihesse, miszerint
 222 I    |                        is lehet, amint felkelt a hárságyról, Garanvölgyi
 223 I    |                     Garanvölgyi úr végigfeküdt a bundán, s elővéve Horatiust,
 224 I    |                      infecta kitaláljon magára a kertből, mert Garanvölgyi
 225 I    |                     megjegyezni.)~Azonban amíg a kertajtóbul a bérkocsiig
 226 I    |                     Azonban amíg a kertajtóbul a bérkocsiig defilál az ember,
 227 I    |                        defilál az ember, addig a komondorok ugyancsak megszabdalhatják;
 228 I    |                    megszabdalhatják; pedig már a méh is megcsípte.~És sehol
 229 I    |                       aggodalmasan kitekintett a kert rácsajtaján, nagy meglepetéssel
 230 I    |                   meglepetéssel szemlélé, hogy a béresek ugyancsak szót fogadtak
 231 I    |                    fogadtak Garanvölgyi úrnak, a vett utasítás folytán mindegyik
 232 I    |                  plasztronsisakos vitézek, kik a vívóiskolában valami asszóra
 233 I    |                      valami asszóra készülnek. A cselédnép hahotázott az
 234 I    |                     hahotázott az udvaron, még a pesti bérkocsis is velök.~
 235 II   |                                            II. A szerencsétlenség mint iparüzlet~
 236 II   |                      készen állt az új kastély a túlsó faluvégen.~Hamar felépült,
 237 II   |                     hogy építője könnyen bánik a pénzzel.~Másik őszön bele
 238 II   |                    lett volna velük; ilyformán a régi földesúr élhetett nyugodtan,
 239 II   |               ifjabbakat elhordta jobbra-balra a vihar, megmaradt a maga
 240 II   |                jobbra-balra a vihar, megmaradt a maga helyén. Nagyon köpcös
 241 II   |                     köpcös volt már arra, hogy a dicsőséget keresse. Hanem
 242 II   |                      onnan visszaérkeztek; még a puskáját is meghozta, és
 243 II   |                   puskáját is meghozta, és azt a szorongattatás napjaiban
 244 II   |                      ügyes gazda volt, értette a tudományát gyökeresen, bár
 245 II   |                  effélével untig.~Ha földesura a passzív ellenállás embere
 246 II   |                        dohányzott, azért, mert a monopólium bejött: ő ellenkezőleg
 247 II   |                      pedig mindenüvé elmegy, s a fináncoktól meg nem ijed.
 248 II   |                     azt nagy virtusnak tartja. A mezőn összeáll a munkásokkal,
 249 II   |                       tartja. A mezőn összeáll a munkásokkal, s beszél velük
 250 II   |                     Járnak hajcsárok keresztül a falun, Szerbiából, Oláhországból;
 251 II   |                  micsoda rettenetes állítás az a magyar emberről, hogy még
 252 II   |                      addig nem nyugodott, amíg a csalót vissza nem csalta.
 253 II   |                       csalta. Ha Icig kiszedte a mustra búzából a konkolyt,
 254 II   |                      kiszedte a mustra búzából a konkolyt, s átvételkor olyat
 255 II   |                  befagyott vizes palackba adta a spirituszpróbát, s rászedte
 256 II   |              Rettenetes, hová erkölcstelenedik a magyar nép a nyomás alatt!
 257 II   |                  erkölcstelenedik a magyar nép a nyomás alatt! Ez az őszinte,
 258 II   |                       avégett nézte át Ádám úr a számadásokat, hogy ilyenféle
 259 II   |                    malac.~Hogy nevetnének ezen a külföld ökonómusai, ha megtudnák!
 260 II   |                      ökonómusai, ha megtudnák! A betyárokat étellel tartani!
 261 II   |                        hogy feljelentenék őket a kerületi biztosnak.~No,
 262 II   |                  szarvasbőr topánykát…”~„Item: a Sándornak egy flanell alsóinget…”~„
 263 II   |                  kiigazításáért 3 Ft.”~„Ismét: a Sándornak bizonyos célokra
 264 II   |                   nélkül is jól sejtette, hogy a rubrikátus miféle osztályához
 265 II   |                    miféle osztályához tartozik a szegénylegényeknek. Jámbor
 266 II   |                 fátumát kerülgeti, s úgy húzza a napokat, ma itt, holnap
 267 II   |                      jobb-e annál bekocogtatni a hadbíróhoz, s azt mondani: „
 268 II   |                    Hanem hát azt mégis orrolta a dologban, hogy akárki legyen
 269 II   |                       ménesit.~– Hagyja el azt a tekintetes úr – szabódék
 270 II   |                       tekintetes úr – szabódék a kurta férfiú, ki nagyon
 271 II   |                         Fájt szegénynek nagyon a lába más csizmában.~– Aztán
 272 II   |                     aztán bizonyos célokra? Mi a patvar célokra adott neki
 273 II   |                      azt mondanám, hogy inkább a magaméból adom meg, ha nem
 274 II   |                       meg, ha nem tudnám, hogy a tekintetes úr nagyon megbánná,
 275 II   |              Garanvölgyit nem tette kíváncsivá a titok, legfeljebb azt jegyezte
 276 II   |                      nem ámítás.~– Ugyan hagyj a el! Nem odaadta-e az új
 277 II   |                  odaadta-e az új köpönyegét is a minap valakinek, aki azt
 278 II   |                   Kicsoda?~– No, ha megmondom, a tekintetes úr egyszerre
 279 II   |                   rázta.~– Minek nevezi magát?~A derék kis zömök ember egy
 280 II   |                   ideig tétovázott: elárulja-e a nagy titkot; már a nyelve
 281 II   |                  elárulja-e a nagy titkot; már a nyelve hegyén is volt, de
 282 II   |                         azt csavarta; utoljára a szemeibe tódult, ott jelent
 283 II   |                        megindult hangon rebegé a vallomást.~– Ő az, ő az,
 284 II   |                       vallomást.~– Ő az, ő az, a mi felejthetetlen Petőfi
 285 II   |                       azután mélyen sóhajtott.~A sóhajtás a költő emlékezetének
 286 II   |                   mélyen sóhajtott.~A sóhajtás a költő emlékezetének szólt,
 287 II   |                     Petőfit? – kérdé szomorúan a kasznártól.~– Hogyne ismertem
 288 II   |                     látta?~– Nem értenek ahhoz a piktorok.~– Hasonlít-e ehhez? –
 289 II   |                     albumot nyitva ki, melyben a költő arcképe látható volt.~–
 290 II   |                   verset is, de az egyik szebb a másiknál.~– Szeretnék egy
 291 II   |                     kis vártatást kérek.~Azzal a buzgó honfi előhúzva zsebéből
 292 II   |            felfejtegetni: oda bevarrva viselte a becses, de féltett költeményeket.~–
 293 II   |                       róla.~Garanvölgyi átvevé a mindenféle dirib-darab papírra
 294 II   |                   azokat olvasni.~Persze, hogy a legrettenetesebb fűzfapoézis
 295 II   |                 segített.~Ádám úr most már nem a csaláson, hanem kasznárja
 296 II   |                         szólt, rátéve tenyerét a papírokra, miket Kampós
 297 II   |                        egyszeri ember sötétben a felesége által készített
 298 II   |                       gombócok helyett megette a napos kis macskafiúkat?~–
 299 II   |             macskafiúkat?~– Ismerem – viszonza a kurta nyakú férfiú, nem
 300 II   |                   vonatkozás lehet ez adomában a jelen esetre.~– S valószínűnek
 301 II   |                     tompa ínylése legyen, hogy a macskakölyköket meg ne tudja
 302 II   |                     meg ne tudja különböztetni a szalonnás gombóctól, amíg
 303 II   |                          Én már igen. Tessék – a macskafiúk. – S azzal átnyújtá
 304 II   |                          S azzal átnyújtá neki a pszeudoklasszikusokat.~Kampós
 305 II   |                       mint aki fizetni akar, s a bankójára azt mondják, hogy „
 306 II   |                       le kellene mondani, amit a „nagy bujdosótól eddigelő
 307 II   |                   titokban kitudott”. Eszerint a Bem apóvali titkos levelezés
 308 II   |                       lenne igaz. Eszerint azt a vigasztalást is szegre lehetne
 309 II   |                         hét nemzetséggel: csak a hidat építik a Boszporuszon,
 310 II   |              nemzetséggel: csak a hidat építik a Boszporuszon, hogy átjöjjenek.
 311 II   |             viszontagságait, hogy szabadult ki a csatából, hogy menekült
 312 II   |                     ember, mikor beszél. Mikor a segesvári csata után egy
 313 II   |                        üldözőbe, ő nekivetette a hátát egy fának, szembeállt
 314 II   |                        levágott közülük; mikor a nyolcadikat kettéhasította,
 315 II   |              nyolcadikat kettéhasította, annak a nyeregkápájában kettétörött
 316 II   |                    nyeregkápájában kettétörött a kardja. Akkor halottnak
 317 II   |                tettette magát, s nem bántották a kozákok. Hanem azután jöttek
 318 II   |                   kozákok. Hanem azután jöttek a csata után a szászok a halottakat
 319 II   |                     azután jöttek a csata után a szászok a halottakat eltemetni.
 320 II   |                  jöttek a csata után a szászok a halottakat eltemetni. Ő
 321 II   |                 lehúzta az egyik holt kozákról a bundát, azt magára vette,
 322 II   |                      jól járt vele, mert amint a szászok megvizsgálták az
 323 II   |                     atillát, megtalálták benne a tárcáját, abban volt százhúszezer
 324 II   |                    bankóban, meg egy csatadal. A bankót elégették, a versről
 325 II   |                  csatadal. A bankót elégették, a versről megtudták, hogy
 326 II   |                  megtudták, hogy az Petőfié, s a kozáknak levágták a fejét
 327 II   |                 Petőfié, s a kozáknak levágták a fejét az övé helyett. Őtet
 328 II   |                   esett, éjszaka kivájta magát a föld alól, s az erdőn keresztül
 329 II   |                 belement; három nap bolyongott a sötétben a föld alatt, mindenütt
 330 II   |                      nap bolyongott a sötétben a föld alatt, mindenütt a
 331 II   |                        a föld alatt, mindenütt a patak folyása által vezettetve,
 332 II   |               negyednapra ismét kivezette őtet a patak a föld túlsó oldalára,
 333 II   |                   ismét kivezette őtet a patak a föld túlsó oldalára, éppen
 334 II   |                      mint fenyőmagot.~– Kivált a Nagykunságon keresztül,
 335 II   |                        velem. Minthogy azonban a jeles költő nekem személyesen
 336 II   |                    alássan. Mindennap emlegeti a tekintetes urat. De azt
 337 II   |                     kompromittálni találjam.”~–A nemes lélek!~– Kérem alássan.
 338 II   |                       Itt óvatosan széttekinte a szobában Kampós, mi kurta
 339 II   |                    odahajolt Ádám úr füléhez.) A napokban tudtomra adá, hogy
 340 II   |                 napokban tudtomra adá, hogy ez a Ritter csak azért költözött
 341 II   |                       csak azért költözött ide a faluba, hogy megtudja, mit
 342 II   |                      hogy megtudja, mit beszél a tekintetes úr, s ezért bizonyos
 343 II   |                  barátom, higgye el, hogy azok a bizonyos helyek annak a
 344 II   |                        a bizonyos helyek annak a megtudásáért, amit én beszélek,
 345 II   |                     egymástól.~– No, ezt ebben a nyomban megtudom tőle.~Azzal
 346 II   |                       várhatta Kampós úr, hogy a számadásokat visszakaphassa,
 347 II   |           visszakaphassa, sietett haza, futott a titkos rejthelyre, hol bujdosóját
 348 II   |                    szokta.~Hogy mi helyen volt a titkos mentsvár, azt jelenleg
 349 II   |                       jelenleg még felfedeznem a legsötétebb árulás, a legocsmányabb
 350 II   |              felfedeznem a legsötétebb árulás, a legocsmányabb denunciáció
 351 II   |           legocsmányabb denunciáció volna. Ezt a titkát Kampós úrnak ne kutassuk.~
 352 II   |                  kutassuk.~Elég az hozzá, hogy a becsületes buzgó honfi két
 353 II   |                        Azt gondolta, valami ég a tanyán.~– Beszéltem vele! –
 354 II   |                       Beszéltem vele! – lihegé a köpcös úr. – Tőle jövök. –
 355 II   |                     jövök. – Igenis. Emlékezik a bécsi találkozásra. Engedelmet
 356 II   |                 Törülje le elébb az izzadságot a homlokáról, hiszen csorog
 357 II   |                        tudta, mire felel, csak a „fő” gonddal volt tele a
 358 II   |                       a „fő” gonddal volt tele a feje.) Tehát igenis, 1848.
 359 II   |                  megállt nagy lélegzetet venni a hőkeblű férfi; s nehogy
 360 II   |                    nehogy egy szót megmásítson a tradícióból, elővevé tárcáját
 361 II   |                      jegyezve, melynek az volt a kulcsa, hogy a magánhangzók
 362 II   |                 melynek az volt a kulcsa, hogy a magánhangzók 1, 2, 3 stb.
 363 II   |                       egyszer meggyőzve magát, a kérdéses mondat valódiságáról,
 364 II   |                        szorítva, s míg ujjával a titkos sorra mutatott, eleven,
 365 II   |                        arcára, vizsgálva rajta a mondat hatását.~– Ez utolsó
 366 II   |                      Ez utolsó szavak voltak: „A csaták mezején látni fogjuk
 367 II   |                      hallatára le fog roskadni a háta mögött álló karosszékbe,
 368 II   |                      sem voltam Bécs felé. Ezt a keveset adja neki útiköltségül.~
 369 II   |                     jobb lába alatt emelkednék a föld, bal lába alatt pedig
 370 II   |                     hogy mikor ismét fölemelte a fejét, hogy Ádám urat még
 371 II   |                      hát akkor látta, hogy már a kukoricaföldek mellett jár;
 372 II   |               kukoricaföldek mellett jár; amíg a kastélyból odáig eljutott,
 373 II   |                    eljutott, addig nem eszmélt a makrokozmosz tárgyaira.
 374 II   |              makrokozmosz tárgyaira. Csak itt, a csendes kukoricaliget susogásai
 375 II   |               téregetni, s jól mérlegre vetvén a hallottakat, miután azt,
 376 II   |                    volna; eszerint akkor annak a másiknak kellett irtóztató
 377 II   |                   mikor már aludt minden lélek a háznál, vette az ételes
 378 II   |                       az ételes kosarat, vitte a sötétben végig út nélküli
 379 II   |                    végig út nélküli mezőkön ki a szőlők közé; ott is nagy
 380 II   |                    hogy hátulról osonhasson be a kolnába, hol védencét rejtve
 381 II   |                 védencét rejtve tartá; ő annak a kedvéért mindennap eltartlizott
 382 II   |                  felhányta neki magában azokat a keserves illúziókat, amiket
 383 II   |                     róla törődött. Azután azok a szép csalóka álmok, amikkel
 384 II   |                   dicső, boldog jövő napjairól a magyarnak! Hát a magyarnak
 385 II   |                     napjairól a magyarnak! Hát a magyarnak boldogabb jövője
 386 II   |                       űzni!~Nem is került most a gyetőnek, hanem egyenesen
 387 II   |                   egyenesen nekivágott, amerre a kolnának visz az út, s felnyitva
 388 II   |              haragjában még mélyebben húzva le a kalapját, ha eszébe jutott,
 389 II   |                    hogy egy lábtón mászott fel a háztetőre, ott bújt be a
 390 II   |                       a háztetőre, ott bújt be a padláslyukon, úgy látogatta
 391 II   |                        Egypár üres hordót, mik a látszatos lakálytalanság
 392 II   |                 lakálytalanság kedvéért voltak a folyosóra hengergetve, félrehárítván
 393 II   |                   kedéllyel lépett Kampós uram a „csendilla” ajtajába, s
 394 II   |                 belépett rajta.~Készen várták.~A nevezetes férfiú, kit addig
 395 II   |                   úrnak” címezni, előre érezve a sáfrányillatot, hogy ebből
 396 II   |                     sáfrányillatot, hogy ebből a tudakozódásból aligha valami „
 397 II   |               tudniillik hogy mindazokat, amik a szobában rendelkezésre állanak,
 398 II   |                    mindennemű ruháját felölté, a legfelső volt egy divatszerű
 399 II   |         selyemzsebkendő szeglete virított elő.~A nagy férfiú elég tekintélyes
 400 II   |                         s olyan szépen lekapta a kalapját a fejéről, mintha
 401 II   |                      szépen lekapta a kalapját a fejéről, mintha éppen csak
 402 II   |                      hozzánk? – szólítá őt meg a tisztelt boldogtalan, oly
 403 II   |                     nagy zavarban volt. Ha ezt a teljes, szívből jövő érchangot
 404 II   |                  hazudás is lehessen; ha pedig a szemeibe talált nézni, akkor
 405 II   |                   Bocsánatot kérek. Most jövök a tekintetes úrtól, Garanvölgyi
 406 II   |                    megneheztelni; de bizonyára a tekintetes úr azt mondá,
 407 II   |                    jelen lett volna; eszerint…~A tisztelt boldogtalan egy
 408 II   |                legjobbnak találó engesztelésül a markában tartott pénzecskét
 409 II   |                       pénzecskét kibontogatni.~A nagy férfiú összefonta karjait
 410 II   |                         Értelek, ember! Ez hát a magyar barátság! Ez a nagy
 411 II   |                      hát a magyar barátság! Ez a nagy nevek nimbusza! Szégyen
 412 II   |                    gyáván kivontátok magatokat a veszélyből, nehogy egy ilyen
 413 II   |                    megmenekülhessetek. Szégyen a népre, mely ily fiakat nevez
 414 II   |                     reszkessetek. El fog jönni a fizetés napja, és az rettenetes
 415 II   |                        honfitól megsajnáltátok a falat kenyért, s kaput zártatok
 416 II   |                      kérem alássan, itten küld a tekintetes úr ötven pengőt.~–
 417 II   |                  pengőt.~–Hahaha! – kiálta fel a nagy férfiú, elkapva hevesen
 418 II   |                        férfiú, elkapva hevesen a feléje nyújtott aranyos
 419 II   |                   pengőt – kiálta elkeserülten a bujdosó; égre emelve a tíz
 420 II   |            elkeserülten a bujdosó; égre emelve a tíz darab reichsschatzscheint. –
 421 II   |                    határidat, most ötven pengő a jutalmam. Óh, szegény, elhagyatott
 422 II   |                      el volt érzékenyülve, már a zsebkendőjét kezdte keresni
 423 II   |                    zsebkendőjét kezdte keresni a hátulsó zsebében, mely mozdulatát
 424 II   |                      zsebében, mely mozdulatát a nagy férfiú félre találván
 425 II   |                   nekem nem hisz, jöjjön velem a tekintetes úrhoz, beszéljen
 426 II   |                   Engem ne gyanúsítson. Nézze!~A nagy bujdosó magas büszkeséggel
 427 II   |                     büszkeséggel tekinte végig a kurta férfiún, s büszke
 428 II   |              alamizsnátokkal együtt! – s azzal a rongy alamizsnát jobb és
 429 II   |                        végigtekintve megvetően a kis számtartó köpcös alakján,
 430 II   |               méltóságteljes léptekkel elhagyá a szobát.~Azonban minden keserve
 431 II   |                  asztalon levő két kalap közül a jobbikat vigye el; mely
 432 II   |                      saját ócska kalábriaiját.~A folyosó ajtajánál még megállt,
 433 II   |                    megállt, s észrevevén, hogy a jámbor férfiú szemei most
 434 II   |                  homlokára téve, hörgé:~– Nagy a világ, végtül végig bujdosom!~
 435 II   |                       ócska fövegét, s eltette a szekrénybe otthon.~De az
 436 II   |                       szekrénybe otthon.~De az a mondás: „Nagy a világ, végtül
 437 II   |                  otthon.~De az a mondás: „Nagy a világ, végtül végig bujdosom.”~
 438 II   |                      végig bujdosom.”~Hisz ezt a nagy verset csakugyan a
 439 II   |                        a nagy verset csakugyan a nagy költő írta.~A nagy
 440 II   |                   csakugyan a nagy költő írta.~A nagy bujdosó azonban még
 441 II   |                   órában – nem bujdosott ugyan a világ túlsó végére, hanem
 442 II   |                     túlsó végére, hanem igenis a falu túlsó végén levő kastélyig,
 443 II   |                       magát, mint egyik tagját a sárosi szabadcsapatnak,
 444 II   |                   sárosi szabadcsapatnak, mely a kormány által eléggé nem
 445 II   |                   eléggé nem jutalmaztatott, s a megye népessége által üldöztetésnek
 446 III  |                                           III. A vén katona és családja~Ankerschmidt
 447 III  |                      bevégződött.~Sebei, miket a hajdani jóakaróival tett
 448 III  |                jóakaróival tett vitában kapott a harcmezőn, okot adtak neki,
 449 III  |               harcmezőn, okot adtak neki, hogy a további szolgálat alól fölmentesse
 450 III  |                      alól fölmentesse magát, s a magányéletbe vonuljon vissza.~
 451 III  |               pénzviszonyok meggondolása, amik a mostaniaknál semmivel sem
 452 III  |                     voltak jobbak, oda vezette a hadastyánt, hogy legjobb
 453 III  |                  hadastyánt, hogy legjobb lesz a pénzt valami elpusztulhatlan
 454 III  |                    szép birtokrészekhez jutni.~A lovag nem is az az ember
 455 III  |                 szerencsés vételt tett számára a Pajtaynétól megszerzett
 456 III  |                       nemigen sokat tudott meg a lovag, csak később fedezte
 457 III  |                      mert ez ritkította párját a vidéken; volt neki gőzmalma,
 458 III  |                       hogy mindenből meglegyen a java, a jószágfelügyelőtől
 459 III  |                    mindenből meglegyen a java, a jószágfelügyelőtől kezdve
 460 III  |                    mindennemű gazdaszemélyzete a munkás, józan cseh népből
 461 III  |                   duplapuskákkal volt ellátva, a kastély tornyában lármaharang,
 462 III  |                   meglátható fényes címereivel a trieszti „azienda assicuratrice”-
 463 III  |                        póznákra szegezve, hogy a gyújtogatóknak elvegyék
 464 III  |                        gyújtogatóknak elvegyék a kedvét. Éjjel pedig kürtös
 465 III  |                       kürtös őrjárók cirkáltak a kastély körül, távol tartva
 466 III  |                      élni Magyarországon „is”. A túlsó faluvégen levő másik
 467 III  |                       csak annyi tudomása volt a lovagnak, hogy abban valami
 468 III  |                 táblabíró lakik, aki valamely, a lovag által fel nem fogható
 469 III  |                        neheztelvén, e haragját a vevőre is kiterjeszti; meg
 470 III  |                        ismét nem ért más, mint a miniszterek odafenn meg
 471 III  |                        miniszterek odafenn meg a képviselők idelenn; de akivel
 472 III  |                      sem jár és útban nincsen.~A lovag még 48 előtt özvegyen
 473 III  |                        magával Magyarországra.~A leányok nagyobbika már akkor
 474 III  |                   akkor bálba járni való volt, a kisebbik pedig még abban
 475 III  |                       kisebbik pedig még abban a korban, amikor még nincs
 476 III  |                     nincs officiose megengedve a regényolvasás.~Hermine kisasszony
 477 III  |                    hasonlított atyjához; annak a keselyűorra, csakhogy nőies
 478 III  |               kegyetlenül összeráncolva; annak a kék szemei, csakhogy némi
 479 III  |                 mélasággal fátyolozva, s annak a gödrös álla, csakhogy őnála
 480 III  |                    gödrös álla, csakhogy őnála a természettől simán, nem
 481 III  |                        természettől simán, nem a borotvától, mint az öregúréi,
 482 III  |                    kezdett ereszteni, az ideig a tisztikar simára borotvált
 483 III  |                       igen eredeti divat lévén a bajusz tekintélyét azzal
 484 III  |             tekintélyét azzal is növelni, hogy a kiborotvált szakállból egy
 485 III  |                 folytatásul hozzá adnektáltak.~A másik kisasszony, Eliz,
 486 III  |                       kell mindig, és amellett a legháladatosabb kedély,
 487 III  |                        benyomást hamar felejt, a jót sokáig tartogatja.~Éppen
 488 III  |                 tisztelt bujdosót bejelentének a Ritternél.~A család az asztalnál
 489 III  |                      bejelentének a Ritternél.~A család az asztalnál ült,
 490 III  |                       ebédeljen velünk – mondá a lovag, kinek szigorú arca,
 491 III  |           kedélyhangulatával.~– Én átadom neki a helyemet – szólt fürgén
 492 III  |                     rendre Natalie kisasszony, a nevelőnő, egy szörnyű bölcs,
 493 III  |                        tenni az asztal végére.~A szerencsétlen úr belépett. –
 494 III  |              jószívűségéhez folyamodnia. Midőn a lovag elé lép, midőn meghajtja
 495 III  |                     lép, midőn meghajtja magát a társaság előtt, nem bír
 496 III  |                           Tudom, tudom – szólt a lovag, kurtán végét szakítva
 497 III  |                  helyet. Éppen jókor jött, még a levesnél vagyunk.~A bujdosó
 498 III  |                        még a levesnél vagyunk.~A bujdosó olyan hosszú, reszketeg
 499 III  |                     reszketeg fohásszal ült le a mutatott helyre, mintha
 500 III  |                        sejti.~Lovag úr – szólt a boldogtalan, miután leveseskanalát