Fezejet

  1 I    |                              I. Régi ember, új idő~„Cogito; ergo sum.” (
  2 I    |               midőn egynéhány millió ember abban a kedélyállapotban
  3 I    |            nagy dolgok elvesztek!~Az ember meghúzza magát a szobájában,
  4 I    |            is, az se baj: rágyújt az ember a pipára, s füstöl, míg
  5 I    |             mondani – no de elég. Az ember fűhöz-fához folyamodik védelemért,
  6 I    |           ellen semmiképpen sincs az ember azáltal biztosítva, ha azt
  7 I    |      házmotozásnak teszi ki magát az ember, s ha tiltott kedvencét
  8 I    |       jókedvnek és haragnak, mert az ember mindkét esetben mentül többet „
  9 I    |              is megtudta, hogy ha az ember a szomszéd faluba át akar
 10 I    |             módon lesz szabad, ha az ember elébb olyan papirost vesz,
 11 I    |           fogja, hogy mikor a magyar ember lemond arról, hogy dohányozzék,
 12 I    |           amelynek lefolytáig minden ember, akinek valamely tettleg
 13 I    |          érné magát.~– Uram. Ön nagy ember. Önnek igaza van. Kapitulálok,
 14 I    |              igen udvarias, gavallér ember, én azonban „jó ügyletnek”
 15 I    |            lévén feltalálva, hogy az ember felülről szállhasson le
 16 I    |             tudtam.~Rettenetes ez az ember alázatos iróniájával! Dühönge
 17 I    |           felől, vajon csakugyan „jó ember” számba megy-e hát ő is.
 18 I    |             hisz ez nagyon hajlékony ember – gondolá elégülten doktor
 19 I    |            nagyon merev gondolkozású ember. Jó lesz őt megjegyezni.)~
 20 I    |              a bérkocsiig defilál az ember, addig a komondorok ugyancsak
 21 II   |              nagyon szánalomra méltó ember, de már ilyen állapotban
 22 II   |             magát?~A derék kis zömök ember egy ideig tétovázott: elárulja-e
 23 II   |            adomát, mikor az egyszeri ember sötétben a felesége által
 24 II   |           szinte maga előtt látja az ember, mikor beszél. Mikor a segesvári
 25 II   |      igazságtól! Eszerint őtet az az ember hallatlanul bolonddá tartotta!
 26 II   |             intéze hozzá:~– Értelek, ember! Ez hát a magyar barátság!
 27 III  |           hamuvá vagy ereklyévé; sok ember el volt adósodva, igen sok
 28 III  |          jutni.~A lovag nem is az az ember volt, akit aprólékos akadályok
 29 III  |            egy szerencsétlen úrforma ember kíván bebocsáttatni.~– Ha
 30 III  |            Akit ez megtalál, az holt ember.~– Nagyon fáradt volt már –
 31 III  |              keresztülfúrni, amíg az ember az eleven vízérre talál.~
 32 III  |              Az egy igen veszedelmes ember. Mind ő maga, mind számtartója,
 33 III  |        ismeretlen.”~Ah! Nézze meg az ember a kis galambot, miben töri
 34 III  |       nyelvecskéjével, mint mikor az ember azt akarja valakivel tudatni,
 35 III  |            Valóban kilátszik a nemes ember és a katona! Minden íz egy
 36 IV   |             ne? Azt mondani, hogy az ember elfelejtett – ilyesmit.~
 37 IV   |              nagy dolgokat el tud az ember felejteni, – ha akar. Valaha
 38 IV   |             felejteni. Valaha gazdag ember voltam; ha szüksége volt
 39 IV   |            miatta. Persze az a hamis ember tudja jól, mert előtte rejtettem
 40 IV   |         Micsoda utálatos, háládatlan ember volt ez!~S még ő utoljára
 41 V    |                       V. Hogy jut az ember a legelső kanászkalaphoz?~„
 42 V    |       paradox mondást, ha nem magyar ember?~Pedig igaza van.~Neki nincsenek
 43 V    |           igen „földhözragadt” úr az ember; de egyébhez azután nincs
 44 V    |             Elárultam, hogy a magyar ember oly tudatlan és babonás,
 45 V    |             utánuk déli harangszóra; ember és állat izzad és siet;
 46 V    |      míveltebb világban.~Ahol sok az ember, válogatni lehet a munkásban
 47 V    |        szénagyűjtő gépek. Három-négy ember egy nap alatt levágja, behordja,
 48 V    |           még egyszer ez a szemtelen ember ide vetődik, ki kell dobni
 49 V    |    kalászvágó szörnyeteget. Tizenkét ember izzadt vele, míg beállítá
 50 V    |         akkora szalag, amekkorát egy ember egy nap alatt kaszálna le.~
 51 V    |             és a lovakat kísérő négy ember négyfelé hullott az első
 52 V    |           csürhére, mint más szegény ember malacait. Ezek nem jártak
 53 V    |    Ankerschmidt lovag nem feledékeny ember.~Csak, mikor már minden
 54 V    |         gondolom, hogy ha magamforma ember menne közéjük, akitől nem
 55 V    |             arcáról, hogy becsületes ember.~– Nem elég az. Én meg akarom
 56 V    |              Óh, be derék becsületes ember ez.~– Kell valami költség
 57 V    |            Hanem hát áll az alku; az ember csak tíz forintot kockáztat.~–
 58 V    |          beáll hozzám egy becsületes ember a pipámmal: mondja, hogy
 59 VI   |         Törkölyi Tivadar; nem fiatal ember már, de jól bírja magát.
 60 VI   |        Panaszkodik a drágaságról, az ember mindig azon töri a fejét,
 61 VI   |              igen utánozhatná minden ember. Csupa gyémánt szoliterek
 62 VI   |             az övé. Aladár könnyelmű ember volt, könnyen ráállt. Nekem
 63 VI   |               hogy micsoda könnyelmű ember volt. Én azalatt várhattam
 64 VI   |             kimenteni, mint más okos ember, inkább a más hibáját is
 65 VI   |              hogy milyen haszontalan ember.~– Pedig jogot is végzett!~–
 66 VI   |               Aztán tudja kegyed, az ember a jó hírét szereti.~– Azonban
 67 VI   |              esetben nem várhatja az ember az audiencia rendes óráit,
 68 VI   |              a másik! Az a törvényes ember, aki mindent jól tud. Nem
 69 VII  |       bocsáta senkit. Csak amidőn az ember a házat megkerülte, tűnt
 70 VII  |          Hanem Mikucsek úr praktikus ember. Pincéket nem így szokás
 71 VII  |              éhező, dolgozó, turkáló ember közepett látni egyet olyat,
 72 VII  |       pufogott, recsegett, topogott, ember káromkodott, a künn levő
 73 VII  |              Mikucsek! Ön tapasztalt ember; de látni fogja, hogy a
 74 VII  |             megmondani. Őrmester! Ez ember itt e perctől fogva fogoly.~
 75 VII  |              levén ő becsületes cseh ember; azért is ez azt most már
 76 VII  |            Azok is, és egy veszélyes ember arcképe.~Veszélyes arckép!?
 77 VII  |          alatti rejtekben van. Ha az ember itt megnyomja, az arckép
 78 VII  |              bolond vagyok; egy öreg ember, ki szerelmes leveleket
 79 VII  |          vége lesz. Te már akkor ősz ember, én pedig hideg por. De
 80 VII  |        erősen állíták, hogy mikor az ember reggeltől estig nem eszik,
 81 VII  |              ült egy kondás viseletű ember, ki egy öticcés kulacsból
 82 VII  |             gyanúsnak tetszett ez az ember. Mikor egyszer lehajolt,
 83 VII  |    megelőznie. Feladó pedig csak egy ember lehetett: a jöttment. Ankerschmidt
 84 VII  |           folyamodást benyújtani. Az ember nem hinne ilyesmit, ha nem
 85 VII  |              Mintha én valami tréfás ember volnék, aki mindig humorizál.
 86 VII  |           Ankerschmidt házánál olyan ember vehet lélegzetet, aki titkos
 87 VII  |            valamit, tudja meg minden ember. Azért adott az Isten akkora
 88 VII  |        ökölre fogva.~– Hallod-e te – ember! Tegnap Garanvölgyi házában
 89 VII  |              egy gyermek, kinek azon ember senkije, semmije, kigondolta
 90 VIII |           mennyire szereti a katonás ember rebellis leánykáját.~– Önre
 91 VIII |         Maxenpfutsch úr olyan prózai ember volt, hogy tarka hímvarrást
 92 VIII |            azok a percek, amikben az ember egy késedelmes vőlegényre
 93 VIII |           vár, még ha násznagy is az ember, hát még ha menyasszony.~
 94 VIII |                Már hogy izenhetne az ember akár valamit, akár semmit
 95 IX   |             egyszer már fölébredt az ember, minden bosszúsága dacára
 96 IX   |              ma tettem. Nem tudok ez ember nélkül élni. Ha gyilkos
 97 IX   |         hozománya végett.~– Átkozott ember! – szólt izzadó homlokát
 98 IX   |             az áldozatot.~– Átkozott ember! – hebegé Maxenpfutsch. –
 99 IX   |     szöktesse el magával.~– Átkozott ember! – mormogá egyre Maxenpfutsch,
100 IX   |   szerencsétlenné lesz azon átkozott ember miatt.~– És ön miatt. Mert
101 IX   |           ajánlatot. Ha jól veszi az ember, a missz egészen az ő idejéhez
102 IX   |                Óh, ez igen furfangos ember! Valóságos prókátor. Kénytelen
103 IX   |      átlátandja, hogy egy karakteres ember itt nem tehet mást, mint
104 IX   |            kényelmei után?~– Nem. Az ember akkor legboldogabb, mikor
105 IX   |  nagybátyámtól, aki egy kissé furcsa ember, utoljára elbúcsúztam, arra
106 IX   |             Azt, hogy ön veszedelmes ember.~– Miért uram? Mi vád van
107 IX   |          mindenüvé magával viheti az ember.~Ankerschmidt még hallhatta
108 IX   |       státustitkok.~Ez ugyan haragos ember lehet! – gondolá Aladár;
109 IX   |            vigye az ilyen katonaféle ember nagylelkűségi hajlamait!~
110 IX   |        végtére is lehet tisztességes ember, nem olyan, amilyennek én
111 IX   |             Grisák látta, hogy olyan ember áll előtte, akin nem fog
112 IX   |         származott.~– Micsoda? Az az ember valami fontos személy lett
113 IX   |      kötelességem megtudni, mi az az ember, aki leányomat akaratom
114 IX   |          Csak nem kriminalista az az ember?~– Óh, akkor tudnék tanácsot
115 IX   |         valami balgaságot. A papa jó ember, s ők nem tehetnek semmiről.
116 IX   |            oda, ahol használt. Az az ember már szabad.~– Szabad?!~–
117 IX   |         szakállt akar ereszteni!~…Az ember meggyűlöli a múltat; meggyűlöli
118 IX   |          csinálni; csak azt tudná az ember, hogy mi benne hát az élc?~
119 IX   |            Elmehetsz hozzá, az derék ember.~– Ő is meglátogatott engem
120 IX   |           lovag? Fiatal, harmincéves ember. Aztán nem is titok előttem,
121 IX   |      házasulható ifjú vagyok, özvegy ember, nagyon érdekel tudni, hogy
122 IX   |             távozott, ez kellemetlen ember, mert titkaimat tudja, ide
123 IX   |      nagybátyjánál?~– Azért, mert az ember szeret maga ura lenni; arra
124 IX   |        szokás fogadni azt, akitől az ember fél, és akit nem szeret.~–
125 IX   |             előtt – Ön valóban nemes ember.~Aladár vállat vonított.~–
126 IX   |            az esze.~– A csúnya rossz ember aztán afölötti dühében elkezdte
127 IX   |             atyja igen derék, kedves ember.~– Úgy találod? Dacára annak,
128 IX   |              az az életben, mikor az ember ugyanazon a helyen, ahol
129 IX   |            különösen. Mikor már amaz ember kínzásaitól testileg, lelkileg
130 IX   | bennfoglaltakat?~– Tökéletesen. Azon ember tehát pört akar indítani,
131 IX   |             mondanak? Mit akar ez az ember azzal?~– Világosan beszéljek?~–
132 IX   |        tagadni; nagyságod igen derék ember. Straff éppen úgy meg van
133 IX   |          Grisák úr, hogy odabenn két ember nagyon lármáz, mégpedig
134 IX   |          mondom.~– De így én ruinált ember vagyok!~– Hát én nem az
135 IX   |             tudhatja jól, hogy ha az ember a doctor jurisnak csak köszön
136 IX   |                 Ön egy kiállhatatlan ember!~– Tudom. Éppen arra számítok.~
137 IX   |          értsük meg egymást. Ön okos ember, én is. Most olyan alkalom
138 IX   |            hogy ön milyen rettenetes ember, hogy milyen bosszúálló
139 IX   |          enged. Újra követel. Pokoli ember. Nem tudok vele mit csinálni.~
140 IX   |      Ankerschmidt.”~„Oh, elég gazdag ember, marad neki még egy milliója,
141 IX   |            az én üzletemet. Mikor az ember alkuszik, úgy kell tennie,
142 XIV  |             csalódhatik, mint minden ember. Hiszen hol van ide a Tisza?~
143 XIV  |          látható, hogy száz meg száz ember jön, megy, talyigát tolva,
144 XIV  |              elejéhez ért, egy gubás ember megállíttatá hintaját, s
145 XIV  |          vezényszavát fogadja minden ember; – s amint az új töltésre
146 XIV  |             félrésszel kilátszik. Az ember találgatja, mi lehetne az:
147 XIV  |             elhozott bútor vagy holt ember?~És a parton mindenki úgy
148 XIV  |              úr maga – szólt a gubás ember, egy szemközt jövő alakra
149 XIV  |         Ankerschmidtet, miket puskás ember őrzött.~– Tessék idenézni.
150 XIV  |             mikor látta, hogy minden ember az én rendeleteimet teljesíti,
151 XIV  |    Hadjáratban sokszor megfizetné az ember az ilyen hotelt, ha kapna;
152 XIV  |              Nagy tanulmány egy alvó ember arca; minden vonás megtér
153 XIV  |           éjszaka némaságát.~– Ha az ember behunyja a szemét, azt képzeli,
154 XIV  |            Az úgy hangzik, mintha az ember a nagy édesanya, a föld
155 XIV  |             lehetett venni, hogy egy ember ül benne, s két evezővel
156 XIV  |     harangszót. Ez vészharang. Az az ember aligha valót nem mondott.
157 XIV  |              a fűszálakon, s mint az ember árnyéka messze elnyúlt,
158 XIV  |            jó dolga van!~Egy kaputos ember azonban ráismert Ankerschmidtre,
159 XIV  |          hangzűr, mikor ezernyi ezer ember kiált segítség után.~Egy-egy
160 XIV  |            megmondta neki az a bölcs ember, akit azért, mert olyan
161 XIV  |        hinnie.~Pedig az a keményfejű ember, a kasznár, még azt is mondta,
162 XIV  |          ahol szárazföldet érünk, az ember vállára kapja, s elviszi
163 XIV  |             Hahó! Van-e itt egy okos ember? Ha van, álljon elő, hadd
164 XIV  |   elhallgattak, s akadt egy ősz hajú ember, aki levette kalapját, s
165 XIV  |              elvállalta, hogy ő okos ember.~– Nem kell jajgatni, hanem
166 XIV  |        kezemből, mert nem tud minden ember ezzel a lélekvesztővel bánni,
167 XIV  |        szabad fölvenni. Mikor minden ember biztos helyen lesz, akkor
168 XIV  |            kiheverik, azért a magyar ember csak nem megy koldulni a
169 XV   |            megint kilöktek, akkor az ember a legelső ellenségét, akit
170 XV   |            az embert; azért a magyar ember kedélye olyan traktábilis,
171 XV   |     redőnyöket eladni. Ez az élelmes ember még az üvegházakon levő
172 XV   |         szólt semmit; nem volt az az ember, aki gondolatait fennhangon
173 XVI  |         Táblabíró úr, ön alkotmányos ember; tudja azt, hogy semmit
174 XVI  |              öcsém, milyen bolond az ember, mikor maga van”.~
175 XVII |         utoljára undorral néz már az ember, mikor restell rajta sopánkodni.~
176 XVIII|             egyedül Balatonfüred. Az ember nem játssza ezért a bűnbánó
177 XVIII|        vissza; azalatt aztán, míg az ember az Anna-báli kúrán keresztülesik,
178 XVIII|              akkor aztán meghozza az ember „szerelmének” azt az „áldozatot”,
179 XVIII|          hová teszem a pénzt. Ott az ember bárminő toalettben járhat;
180 XVIII|              biztosan tudom, – az az ember, kit én nem kevésbé gyűlölök,
181 XVIII|           már vígjátékokban látta az ember; ahol valaki a leveleket
182 XVIII|             lenne, ha például minden ember a másiknak szóló levelet
183 XVIII|              éhenhalás.~Aztán, ha az ember utcasepréssel keresi a kenyeret,
184 XVIII|          ruháit, s annálfogva komisz ember; míg ha csak a jellemét
185 XVIII|           esik, mindjárt sár van. Az ember Bécsben sohasem lát sarat,
186 XVIII|             Holnap a sétányon minden ember azt fogja kérdezni: melyik
187 XVIII|            juttatá, hogy van még egy ember a világon, ki szerencséjének
188 XVIII|     megújíthatására tér nyíland; egy ember, ki hű, mint az eb, okos,
189 XVIII|         megszorulva; amellett csinos ember, az utcán büszkén lehet
190 XVIII|            egészen férjnek teremtett ember, kinek csak a kisujját kell
191 XIX  |              politikába, mint minden ember, aki tíz esztendőt töltött