Fezejet
1 I | lássa, doktor úr, ennek itt a szája fáj, nem tudja a
2 I | fárasztom az urat a szobámig, itt is elvégezhetjük. Egzekúcióra
3 I | bizonyos kétezer holdas tagot itt uraságod jószága mellett.~–
4 I | tehát nem? Kár nagyon. – És itt kebelébe dugva kesztyűs
5 I | lehet ön győződve, hogy „itt” mindenkinek egyformán osztanak
6 I | mosolygással a háziúr. – Itt töltöm én a napot csendes
7 II | úgy húzza a napokat, ma itt, holnap amott. Ahol ráismernek,
8 II | Ő többet tud, mint mi. (Itt óvatosan széttekinte a szobában
9 II | szavakkal váltak el egymástól.~Itt megállt nagy lélegzetet
10 II | makrokozmosz tárgyaira. Csak itt, a csendes kukoricaliget
11 III | szépek, mint a két kisasszony itt. Azok is halva, megölve. –
12 III | is halva, megölve. – És itt a bujdosó jól dresszírozott
13 III | árulkodni. Nem is azért beszélt itt, sőt éppen azért mert ily
14 III | vendégét a pipázószobába.~Itt alighogy magukra maradtak,
15 III | Akkor hát maradjon ön itt, ameddig tetszik. A vendégszoba
16 III | visszahozom; addig hajolj le itt a fűbe, hogy valaki észre
17 III | felfogott Richárd úr, hogy itt a megkezdett szereppel rózsákat
18 III | elégiákus hangulatban vannak. Itt fordítani kell a köpönyegen.
19 III | az elveszett hazához!~És itt könnyes arcát tenyereibe
20 III | Bogumil észrevehette, hogy itt Eliz kisasszonyra nagyszerű
21 III | fejezné ki vele: hogy hiszen itt az üstököm, cibáld meg,
22 III | Micsoda levél lehet az?~– Íme, itt van. Kezembe adta az apród,
23 IV | és azt mondom: már most itt maradsz, hogy majd akkor
24 IV | hogy majd akkor ébren is itt fogom találni! Ez a hallucináció
25 IV | aki börtönben bűnhődik; itt érzé, hogy szemei nedvesülnek.~
26 IV | belőle. Látod, ugye, te ma itt, holnap ott csaló. Meg akartál
27 IV | való, azt mondhatom.~És itt nekiesett ököllel a kalapnak,
28 IV | vasvillahordozó hetesnek.~– Itt van! – Megdöglött már. –
29 IV | megráncigálom a fülét.~– Itt marad ön! Mit írt ön abban
30 V | lekaszálja a repcét, de itt mindjárt helyben ki is csépli,
31 V | Hietzingben a padlón, mint itt a tarlón: ott is levagdalta
32 V | eresszék őket hamar haza, mert itt szükség van minden emberre! –
33 V | hetvenkilenc, az öné nyolcvankettő. Itt van a keresetlevél?~Dr Grisák
34 V | Kedves barátom uram, itt hiba van.~– Mi lehetne az?~–
35 V | eljöjjön aztán.~– Ebéd után itt leszek.~Doktor Grisák a
36 V | diätenklasse” illetményét. Már itt bizony akár doktor Grisák,
37 V | bajban van. Ha még az eső is itt éri a termést, az egész
38 V | feszesen megy; de azért van itt a csendőrség; azokkal ő
39 V | vagyok. Tetszik tudni, hogy itt a Bükkségben a pandúr is
40 V | harminc forintot kap tőlem. Itt a kezem rá.~A kondás felcsapott
41 VI | vágyai; egy költeményt leltem itt: a „Harmathoz”. Mily gyöngéd
42 VI | szerencsére törvényeink az itt említett esetre nézve igen
43 VI | türelmetlenségről, amivel az embernek itt minálunk minden tettét bírálgatják.
44 VI | most is azt képzeli, hogy itt ezen a világon ügyvédnek,
45 VI | kérem, de legyen szerencsém. Itt nem végezhetünk ügyleti
46 VI | megállt Ankerschmidt.~– De már itt csakugyan búcsút kell vennünk.
47 VI | Micsoda ismerője lakik itt önnek?~– Nekem? – szólt
48 VI | nőismerőit mulattatták, ki itt, ki amott telepedve le,
49 VI | ott maradó vendégektől. Itt legfeljebb az inas tudja
50 VI | Ennek ugyan megtetszett itt.)~A lovag hozzáfogott, hogy
51 VI | múlva Garanvölgyi Aladár itt lesz nagysád lábainál.~Doktor
52 VII | delicti tehát okvetlenül itt „loco” maradt.~Ez nagybecsű
53 VII | került a sor a kemencékre.~Itt már elemében volt Mikucsek
54 VII | Valami csörrent!~– Aha! Itt van valami.~Kampós uram
55 VII | kamarákba tértek vissza. Itt egy festett deszkaláda vonta
56 VII | feladat! De hátha éppen itt van, amit keresni kell?
57 VII | urakat, hogy van ám még itt egy irtóztató lomtár, amihez
58 VII | rejtegetni.~– Hisz uraim, az itt áll az önök szemei előtt,
59 VII | ládában?~– Tessék megnézni. Itt a kulcsa.~– Miért van e
60 VII | megfelelek; de most, és itt, ennyi szájtátó embernek
61 VII | megmondani. Őrmester! Ez ember itt e perctől fogva fogoly.~
62 VII | tettem a ládába. Gondoltam, itt senkinek sem akadékoskodnak.~
63 VII | ezek?~– Mik? Tud valaki itt magyarul? Nem! Annál jobb.
64 VII | kísértetni a városba, mert én itt el nem fogom mondani, mi
65 VII | az az őrmester? Barátom, itt a szekér, van-e kézre való
66 VII | urak elé, jelentve, hogy itt fogott egy veszedelmes kémet,
67 VII | dolog. Nem a fáradság a fő itt, hanem az örökös vigyázat,
68 VII | igazat adott.~– És e levelek itt?~– Ezek nem valami különösek.
69 VII | rejtekben van. Ha az ember itt megnyomja, az arckép kiemelkedik,
70 VII | értette a kérdést.~– Van ám itt az út mellett egy csárda,
71 VII | az intést.~Láthatta, hogy itt most bajba jutott.~– Isten
72 VII | Kis leánykám, te írtad ezt itt?~– Én.~– Azt nagyon jól
73 VIII | inaugurációja.~– Az égre, uram!~– Itt nincs más mód a baj megorvoslására,
74 VIII | ismét becsukódott az ajtó.~– Itt vagyok, missz – susogá Vendelin
75 VIII | lelkészt elhozni. Fél óra múlva itt kell lenniök. Addig pedig
76 VIII | félóra járás, egy óra alatt itt lehet a pap és a vőlegény;
77 VIII | világ, hogy én – és ön – itt – együtt – a kastélyon kívül –
78 VIII | Vendelin úr. – Mi történhetett itt? Nem hallottad a hangját
79 VIII | nyomott a markomba, amilyen itt nem jár; az ifjú úr pedig
80 VIII | visszafordultam, s most itt vagyok.~Vendelin úr e szép
81 IX | a kastélyban: nem kelnek itt korán. Eliz fölkelt, pongyoláját
82 IX | félretegye a képet, mert mindjárt itt lesz a porkoláb, a keményszívű
83 IX | felköltőnek csakugyan igaza van: „itt a reggel”, sőt még meg kell
84 IX | engedett tovább aludni.~– Itt a reggel! I wish you a good
85 IX | Csitt! Ki kérdte? Nappal itt állsz őrt az én szobám ajtaja
86 IX | Hol maradt? Az ő jegye is itt van.~– Igenis, könyörgöm
87 IX | azt mindegy, akár van ő is itt, akár nem. Mi őfelőle is
88 IX | le karjait e rémhírre.~– Itt járt nálam a kópé – folytatá
89 IX | Grisák úr észrevevé, hogy itt kellemetlen húrokon játszik.~–
90 IX | Vendelin úrnál afelől, hogy mi itt a legközelebbi teendő.~–
91 IX | elveszendő ötezer forintért. Itt az ügyvédi megbízás részemre.~
92 IX | Azt bízza ön rám.~– Jó, itt a kezem. Legyek én az áldozat –
93 IX | üldözte férfi.~– Tessék írni, itt az én íróasztalomnál; csak
94 IX | hogy egy karakteres ember itt nem tehet mást, mint hogy
95 IX | föltalálta egymást. Nagysáim! Itt a szerződvény; tessenek
96 IX | hínak, uram.~– Mióta van ön itt?~– Nem tudom, nincs naptáram.~–
97 IX | vonított.~– Elég időnk van, míg itt időzünk.~– Ki tudja – szólt
98 IX | újság itthon?~– Semmi jó. De itt van egy levél méltóságod
99 IX | eresszem-e vagy sem.~– Én valóban itt nem tudok tanácsot adni –
100 IX | hogy megérkezett az úr; itt a veszedelem.~Eliz a fedett
101 IX | Pestre, milyen jól mulatunk. Itt a sok szép táncomé, minek
102 IX | Majd én még silabizálok itt neked. Nesze a toll, írd
103 IX | Nem igaz? Aztán meg az is itt van nagy betűkkel, hogy „
104 IX | nevettek. – Az agár is.~– Itt van bátyámnál az a házassági
105 IX | mesterségemhez úgy, mint sokan nem; itt van a Tisza-szabályzó társulat,
106 IX | ez kényelmetlenül érezte itt magát, ez nem jön ide többet.~
107 IX | helyzetbe jutott.~Ah! – Itt igen kedélyesen tudott összeborzadni
108 IX | vagyok ráadásképpen, maradj itt, ne menj tovább; élni fogunk
109 IX | Elhozta kegyed a párját?~– Itt van az is.~– Szíveskedend
110 IX | ha megengedi, elégetem itt a kandallóban; kegyetek
111 IX | ha tejbe, vajba mártod is itt, mégis visszaszökik a férjéhez.~–
112 IX | hogy úgyis annyi ruha van itt nálunk, ami Hermine-től
113 IX | úgysem viselhetem azokat; itt csak elpusztulnak magukban.~–
114 IX | Azt a szegény asszonyt itt találom én holnap is, meg
115 IX | No, a szegény asszony hát itt van; de a szegény lovaim!
116 IX | hogy mit akartál mondani?~– Itt van már. – Megérkezett.~–
117 IX | Mindenhatónak! Csakhogy már egyszer itt van, hogy nem kell rá várni.
118 IX | magamnak soha.~– Nézd, éppen itt jő felénk, látod, hogy mosolyog
119 IX | vidor csevegéssel –, mi itt vitázunk Hermine-nel, ő
120 IX | tett rosszkedvűvé, hogy itt kell benneteket hagynom.~–
121 IX | kitalálta, hogy hányadán van itt a dolog; tudniillik a bútorokon
122 IX | ami annak a jele, hogy itt hitelezők jártak.~Már az
123 IX | Tessék nézni, doktor úr, itt vannak a váltók, amikre
124 IX | s kigombolva kabátját. – Itt az utalvány nálam; tessék
125 IX | másik tízezer forintot is. Itt van az utalvány nálam.~–
126 IX | volt ma.~– S ha én önnek itt huszonkilencezerkilencszázkilencvenkilenc
127 IX | differencia volt már közöttük. Itt már látni való, hogy az
128 IX | a negyvenezer forint már itt van; azért csak az üres
129 IX | önnek hitelezője. Nézze, itt a levél a zsebemben, ebben
130 IX | hagyja menni a játékot.~– Itt jön egy bérkocsi. Aztán
131 XIV | tenyerével a levelet. – Itt van.~– Elhiszem, hogy ott
132 XIV | pilóták máris ingadoznak.~Itt Ankerschmidt is közbeszólt
133 XIV | tán attól tart, hogy már itt reked.~Ő azonban csak délfelé
134 XIV | tudakolá tőle:~– Mit tetszik itt akarni?~Ankerschmidt nem
135 XIV | Akkor leszállhat, a kocsi itt marad; annak nem szabad
136 XIV | ifjú Garanvölgyi úré, az itt a mérnök; most annak fogadunk
137 XIV | hogy megtudta ön kilétét.~– Itt egészen táboriasan megy.~–
138 XIV | egyéb szolgálatot, mint hogy itt vagy ott, ami hibát a mérnök
139 XIV | mégpedig hivatalosan. Íme, itt feküsznek a partra kihúzott
140 XIV | a tervben határozva van; itt a vállalkozó takarékoskodott.
141 XIV | valami Mikucsek úr járt már itt egypárszor.~– Ah! Ismerem.
142 XIV | hadd jöjjön, majd én is itt leszek.~– Nagyon köszönöm
143 XIV | ha kapna; mindenesetre itt akarok maradni. Van jó köpönyegünk,
144 XIV | paripái.~– Hát ön?~– Én itt maradok, míg valami tennivaló
145 XIV | valami tennivaló lesz; ámbár itt nem segít többé senki, a
146 XIV | később menekülni?~– Van itt több ladik is, valamelyikre
147 XIV | országútra tudott vergődni.~Itt azután kiereszté ostora
148 XIV | a töltést.~– Nem lehet-e itt átmenni? – kérdezé Ankerschmidt
149 XIV | dereglyével, s adjon hírt, hogy itt nagy a veszedelem, ha addig
150 XIV | terülve szét a túlsó oldalon; itt nem volt mit időzni tovább.
151 XIV | töltésen bizton eljuthat odáig, itt nincs vele mit keresni egy
152 XIV | mikor Ankerschmidt először itt volt. És e keskeny veszendő
153 XIV | nekiereszté hangját.~– Hahó! Van-e itt egy okos ember? Ha van,
154 XIV | asszonycselédet csak nem hagyhatjuk itt vesztére.~– Hát ki mondta,
155 XIV | vesztére.~– Hát ki mondta, hogy itt hagyjátok? Azoknak is át
156 XIV | felfordítja, akkor aztán mind itt rekedtünk. Tehát előbb,
157 XIV | hasznosabbnak látnám itt szállni ki a nép közé, legalább
158 XIV | leszek hát az a hajóskapitány itt ezen a vízen.~Az erdőben
159 XIV | állapotban. Nem fog semmi itt veszni. A kormányos vigyázzon
160 XV | kisasszony van a háznál. Itt a szobád kulcsa.~– Egy perc
161 XV | mind a két szárnyról jutni. Itt történt, hogy csaknem az
162 XV | magában Ankerschmidt, majd itt a leányom előtt, hogy még
163 XV | aláminázza az egész kastélyt.~– Itt van biz az a kabátom ujjában –
164 XV | Ezek gazdagok. Ha én most itt maradok, ahol nem őrajtuk
165 XV | ezt a szomorú helyzetet és itt maradok, nem jutok-e egy
166 XV | Ankerschmidt megjegyzé: „itt kezdődik az én földem”.~
167 XV | sajnálkozásomat.~– Nem az itt a főkérdés – szólt Aladár
168 XV | ifjú elé nyújtva.~– Rég itt vagyok már.~– Hiszen itthon
169 XV | önt kérni, hogy – maradjon itt még egy nap.~Erre pedig
170 XV | szólt Aladár. – Tehát itt maradok egy hétig.~– Ha
171 XV | kezdenem, hogy maradjon itt egy hónapig.~Már itt Aladár
172 XV | maradjon itt egy hónapig.~Már itt Aladár érezte, hogy a kémjáratból
173 XV | szívéből eredetileg fakadt.~– Itt maradok hát egy hónapig –
174 XV | ifjú kezét.~– Maradjon ön itt örökre!…~– …Bizony örökre –
175 XV | vezetve piruló kedvesét.~– Mi itt marasztottuk őt – minálunk –
176 XVI | ablakokat kissé magasabbra, s itt fogunk együtt lakni az én
177 XVI | törve e percben, hisz ön íme itt van!~– Az igaz, mert csak
178 XVI | víz holnapután nem lesz itt többé, s én ismét magányomba
179 XVIII| embereknek való. Dilettánsok itt rosszul járnak. Mikor Magyarországtól
180 XVIII| áldozatot”, hogy ismét itt marad ebben a kiállhatatlan
181 XVIII| mindjárt feltisztogatják. Itt pedig elkezdve attól, amikor
182 XVIII| verstakács is, ha személyesen itt van? Alkalmasint a levele
183 Uto | Azok az alakok valóban mind itt éltek, az a küzdelem valóban
184 Uto | éltek, az a küzdelem valóban itt folyott le a szemünk előtt,
|