Fezejet
1 I | merték volna azt mondani – no de elég. Az ember fűhöz-fához
2 I | télen ráfűtik a szobát.~No még egyszer aztán kijött,
3 I | bélyegilletmények között.~– No – hát legyen meg ez is.
4 I | hogy nem tud megfizetni.~No de semmi.~Az egyik uzsorás
5 I | vagyok doktor Grisák!~– No hozta Isten! Ugyan jókor
6 I | veszedelmes diagnózist.~– No lássa, doktor úr, ennek
7 II | őket a kerületi biztosnak.~No, de hagyjuk; hiszen nem
8 II | bolonddá tette valaki.~– No, már kérem alássan, ezúttal
9 II | Egerben, mint pincérre.~– No, akkor az egyszer megtörtént,
10 II | hogy ő az!~– Kicsoda?~– No, ha megmondom, a tekintetes
11 II | gondoltam: Amerikába.~– No, látom, hogy semmit sem
12 II | sincs. Hanem hát jól van no. Hiszek én már „mindent”,
13 II | váltunk el egymástól.~– No, ezt ebben a nyomban megtudom
14 II | nem tudta sehogy elnyögni. No de hiszen, majd meg is mondja
15 II | legalább ezt ne tette volna!~No de iszen, lesz is annak
16 II | meg tudott haragudni.~– No, de hallja az úr, azt nekem
17 III | szabadcsapatnál?~– A Szirmaynál.~– No, azok engemet egyszer szépen
18 III | azért rejtegetett magánál.~– No, ez természetes. Mindenki
19 III | üldözése elől menekül.~– No – jó – szólt a háziúr. –
20 III | galambot, miben töri a fejét! No, de jól van. Ez nem árt
21 III | vétlen védelemnek” híják.~– No, mi kis leánykák meg a nevelőben „
22 III | Hallatlan! Égrekiáltó ez!~– No! Mi szabadult el? – kiálta
23 III | ez az impertinencia.~– No, no, mi az?~– Tessék elképzelni.
24 III | az impertinencia.~– No, no, mi az?~– Tessék elképzelni.
25 III | embernek a bátorságán!~– No de hát mi az? Magyarázza
26 III | annyival nagyobb a sérelem! Egy nő irányában gorombaság. Garanvölgyi
27 IV | szakállú ábrázatja volt.~– No, hanem hát tegyünk félre
28 IV | bizony. A kolna padlásán.~– No, a mennykőbe, ez rossz.
29 IV | egy ágyú fog előkerülni.~– No hát – szólt vállára verve
30 V | termények árát fölrúgatta.~– No, ha a repcét hiba nélkül
31 V | kivált – a friss bodza.~– No, mit akar kend? Mondja röviden! –
32 V | lovastul, s mijük van?~– No, mert csak azért, hogy hetfőre
33 V | Hát napszámot keresnek?~– No már – kit így, kit úgy.
34 V | flegmával.~– Jól van, jól, no. Megyek én magamtoól is,
35 V | megolajozta a tengelyeket. No, már most mehet!~A furfangos
36 V | engedjék magukat megszöktetni.~No, ez nagy eset!~Maxenpfutsch
37 V | zsilipépítésen.~– Miért?~– No, ahogy a vállalat szabályozva
38 V | embereket elő?~– Igaz. Adutt! No még egy adutt! Ide azzal
39 V | a százötvenet felírná.~– No, no; kár a kilenceket elhajigálni.~–
40 V | százötvenet felírná.~– No, no; kár a kilenceket elhajigálni.~–
41 V | Fizet felül két forintot.~No, iszen azt a játszmát el
42 V | lovag Ankerschmidtnek.~No, azt bizony ne gondolja
43 V | esős idő fog következni.~– No még ez kell. Az egész termés
44 V | koldussá lettem bele.~– No, már úgy lehet – szólt engedékenyen
45 VI | Grisák el volt ragadtatva e nő bölcsessége által: hiszen
46 VI | juris utriusque veszett el! No de amit a természet mostoha
47 VI | látva meg az üveg tükrében.~No de a dolgot megérteni nem
48 VI | jószága, az után szaladgálni. No ez járhat, míg itthon talál.~
49 VI | elkezdte az ilyen tréfát. No de vége. Erről egy szót
50 VI | azonnal teljesíttetni fog. No hát most fel akarom használni
51 VI | Mennykőt. A borjúkotlettből. No ilyen rajtam sem történt
52 VI | egyfelé akarnak menni.~– No ez derék, tehát ismét egy
53 VI | Én a Váci utcának.~– No én is arra megyek.~S a másodszori
54 VI | csakugyan búcsút kell vennünk. No kedves doktor, a viszontlátásig.~–
55 VI | nagyságod is ide törekszik? No ez rendes.~– S mi olyan
56 VI | én is éppen ide indultam. No ez derék véletlen.~Azzal
57 VI | kérdés után; mit akar vele?~– No hát azt mondom önnek, hogy
58 VII | száját az éjjeli dértől.~– No csak jöjjön utánam, amice –
59 VII | abban a szekrénykében van?~– No, és?~– S hátha abban a szekrényben
60 VII | semmitől sem tarthatok. No hát mármost tudják önök
61 VII | a puskával a csendőrök. No hát, tiszteli alássan a
62 VII | bele erről az írásról.~– No az talán nem lesz mérges.
63 VII | a hírét?~– Nagyon is!~– No hát az a Szemes Miska én
64 VII | kétszáz, élve ötszáz forint.~– No hát, káplár uram, ötszáz
65 VII | megfogyott húsz percenttel.~– No káplár uram, igyék hát ebből
66 VII | Állítsd meg a lovadat, öcsém. No nagyuram; köszönöm, hogy
67 VII | volna tán kompromittálva?~– No iszen majd ki fog derülni.
68 VII | azt valaki meggyalázza!~– No uram, felhevült állapotban
69 VIII | sok jót, amit te bírsz. No mármost ölelj meg, aztán
70 VIII | Garanvölgyi-pajtában történt motozás miatt. No ez csak ürügy, azt mindenki
71 VIII | boldogságomnak könnyeit.~– No, így jól van, missz. Már
72 VIII | ön barátját” meglátom.~– No, afelől legyen nyugton.
73 VIII | kellene a misszt elvenni.~– No de az nem lehet – vigasztalá
74 VIII | be az udvarra a hintó.~– No, valahára hát megérkeztek!
75 VIII | megszepegtettek már magamat is. No missz, most már bátorság
76 VIII | kopog a folyosón senki. No, mi történik odakünn?~Már
77 VIII | udvaron a kifogott lovakat.~– No, Anton! Anton!~– Jó reggelt –
78 VIII | de azért reggeledik.~– No hát mit történik? Mit csináltok?~–
79 VIII | mit izent a missznek?~– No hát: vagy valamit izent,
80 VIII | képéből kikelve ordítá:~– No, missz Natalie, most már
81 IX | nagy vétkeért bocsánat!~No de könnyű annak írni, akinek
82 IX | el talál sülni magától.~– No hát maradjon ott az ajtóban,
83 IX | voltak.~– Óh, ez derék! No ezeket csak vezesd be mindjárt.
84 IX | hálókabátban van.~–Ah! Úgy? No persze, ő igen sokat tart
85 IX | ezen a néven nem ismerik. No, az a bizonyos fiatalember,
86 IX | S az önnek barátja!~– No, no, no. Kérem, jegyezze
87 IX | az önnek barátja!~– No, no, no. Kérem, jegyezze meg
88 IX | önnek barátja!~– No, no, no. Kérem, jegyezze meg önmagának,
89 IX | mindjárt jőni fognak.~– No lám, ez baj; ez igen nagy
90 IX | 500 Ft honoráriumot adok.~No ez már értelmes beszéd.~–
91 IX | hanyatt akart esni e szóra.~– No, no, barátom – monda féloldalra
92 IX | akart esni e szóra.~– No, no, barátom – monda féloldalra
93 IX | kutya körmével? Talán a nő mégis hívebb?~– Nos? Ön
94 IX | kellemes hírrel lepi meg:~– No, tehát Garanvölgyi Aladár
95 IX | hihetetlenül Ankerschmidt. No – az az ő dolga. Ez is rendes
96 IX | felelőssé tenni méltóságod.~– No, az igaz, hogy nagyon megszidtam
97 IX | kénytelen volt hangot adni.~– No, én nem mondom, hogy nem
98 IX | nem maradsz szobádban?~– No, ne haragudjál – engesztelé
99 IX | szeretnél olyannak látni többet? No hát ha azt nem akarod, hogy
100 IX | elkapja mérgesen a levelet, no hát hogy híják?~– Nagyságos!…~–
101 IX | fogytáig közrebocsátani.~No de nagyon örült az öregúr
102 IX | három felkiáltójellel. – No Aladár úrnak csak nem írhatja
103 IX | szalasztva ki a tollból. No hát lássuk, mit ír?~Garanvölgyi
104 IX | hanem örökséghajhászásból?~– No, ez az én emberem – gondolá
105 IX | sora.~– Az nekem nincs.~– No de csak nem lett ön máltai
106 IX | régi ellenségek vagyunk. No hát én legalább bebizonyítom
107 IX | levélben történt.~– Igen.~– No, ifjú barátom, ez nem elég
108 IX | s azt nem szeretném.~– No, ennek örülök. Tehát az
109 IX | ám. Valami csendes, okos nő, akinek már megjött az esze.~–
110 IX | akinek már megjött az esze.~– No, olyan asszonyra én is szeretnék
111 IX | tartották.~– Szerencsétlen nő, szegény, apja akarata ellen
112 IX | kínozni, ütötte, verte.~– No, de azért csak ne fakadj
113 IX | állani? Honnan tudod?~– No, úgy következtetem, hogy
114 IX | lehet valóságos hárpia.~– No ez nem az, ez nem az. Ugye
115 IX | eljöhet a neuditscheinin is.~– No, de engedd hát, hogy a fedett
116 IX | csak a hold le nem ment. No, holnap majd megtalálom.~–
117 IX | hagyd ott, és gyere haza.~– No már ilyen ceremóniával egy
118 IX | szegény asszonyodat. Jól van no; hazajövök kilenc órára.~–
119 IX | hamarabb fél kilencnél.~– No még azt a kis félórát engedd
120 IX | kipótolhatod holnapután.~– No legyen meg, hát hazajövök
121 IX | sohasem láttam életemben.~– No látod, milyen jó atyuska
122 IX | aggódó arccal futott eléje.~– No te, rossz leány – szitkozódék
123 IX | megpillantó hazaérkező hintaját. No, a szegény asszony hát itt
124 IX | szólt mogorván a lovag.~– No hát ne haragudjál – szólt
125 IX | sírsz most olyan nagyon? No látott már valaki ilyen
126 IX | Hát mivel bántottalak? No ne sírj, no. Hiszen nem
127 IX | bántottalak? No ne sírj, no. Hiszen nem haragszom már.
128 IX | ostoba gyermeknek, úgy zokog. No hát mondom már, hogy nem
129 IX | csak tréfáltam. Kelj fel, no. Ülj ide mellém. Hát ilyen
130 IX | tréfálni sem lehet? Jól van no, csókolj meg szépen, aztán
131 IX | felhőből a szivárvány.~– No hát most mondd el, hogy
132 IX | bizonyos szegény asszony? No hála a Mindenhatónak! Csakhogy
133 IX | kérlek? Csak egyet.~– Meg no; ugyan mire kérhetsz?~–
134 IX | Éppen nem: gyere oda.~– No, ha csakugyan az kell a
135 IX | tízezer forintot adtam.~– No, no, csak ötezret, hanem
136 IX | tízezer forintot adtam.~– No, no, csak ötezret, hanem mindig
137 IX | tudott kegyed elkölteni?~– No hát az ipam ellen indított
138 IX | élet és halál fölött?~– No de arra csak nem költhette
139 IX | méltóságos úr nem adott semmit?~– No meg egy kicsit kártyáztunk
140 IX | kártyáztunk is, ugyebár?~– No az is. Hát ki nem kártyázik?
141 IX | törvényes kamatoknak?~– No – teszem fel: tíz procentot.~–
142 IX | vele; azt mondva, hogy „no majd meglássuk”.~Odalenn
143 IX | múlva fog kapni hármat.~– No – ön ördöngös egy fickó.
144 IX | harmincezerre emelte a követelést.~– No, ön szerencsés kópé! Ön
145 IX | tökéletesen be van fejezve.~– No hát, uram – szólt doktor
146 IX | még jobban indokolnák a nő gyűlöletét?~– Óh, igen szívesen,
147 IX | az ujjára húztam.~– Ah. No elég lesz már.~– Ha tetszik,
148 IX | volna először beletekinteni?~No, de e sürgöny nem az, amitől
149 IX | negyvenezer és pompás vacsora?”…~No, ha erre a kérdésre nehéz
150 IX | barátját látta maga előtt. – No, csakhogy ráakadtam! Kerestem
151 IX | volt ön? Hol rejtőzött? No mármost nem szabadul tőlem,
152 IX | ahova nem akarok menni.~– No no no; csak semmi tüzeskedés!
153 IX | ahova nem akarok menni.~– No no no; csak semmi tüzeskedés!
154 IX | nem akarok menni.~– No no no; csak semmi tüzeskedés!
155 IX | önnek.~– Hát hitelezőm, no! Ugyan nagy érdem. Én nem
156 IX | gyakorolhat az utcán irgalmat.~– No – hát, az ördög nevében –
157 IX | igazság szerint.~– Valóban?~– No, de nem bánom, ha megfelezzük.~–
158 IX | negyvenezer forintot elfogadni? No, ön csakugyan ördöngös egy
159 IX | megajánlott összegből.~– No jó. Be nem megyek önnel.
160 XIV | tarthatunk. Ha még két lábnyira nő, a füzesi töltést éppen
161 XIV | minden torok. A víz nőttön nő; ha az éjjel meg nem szabadulhatnak
162 XIV | parttól, mit csinálnak azok? No, majd elmondom, ha megint
163 XIV | mondta, hogy „biz igaz a”!~– No nem sírunk hát többet. Ezt
164 XIV | fejét, s azt jegyzé meg:~– No, ez sem igaz ám, tisztesség
165 XIV | hogy már a határban a víz. No hát akkor be kell tömetni
166 XIV | azt mondta az öreg úr: „No Kampós, mit csinálnak most
167 XIV | azok bizonyosan úsznak. No hát akkor le kell ereszteni
168 XIV | csónakkal, akkor azt mondá: „No Kampós; ez a ház nem állja
169 XV | Ankerschmidt gondolá magában: No, ez a fiatalember szereti
170 XV | helyreigazítani a tudósítást.~– No, azt elhallgatja fiatal
171 XV | olyan szépnek találom.~– No lássa – biztató Aladár –,
172 XV | harapásától meghal.~– Jól van no, hát majd érte megyek magam –
173 XV | nem tartogatja sokáig.~– No, csakhogy magunk megvagyunk –
174 XV | Bräuhäusel úr számára van kötve. No iszen azt a spektáklit kell
175 XV | meg:~– Hát indulsz már? No, kész számodra a pogácsa.~–
176 XV | nagy tartozást. Mert egy nő csókja a szerető kezén éktelen
177 XV | mondtam, hogy a víz apad. No ez…~De többet nem mondott
178 XVI | principale”, a férj a fő, a nő „elhagyja apját s követi
179 XVI | kezét, elnevette magát~– No, akkor öcsém, vigyázz magadra
180 XVIII| férfi, ön heves vérű, én nő vagyok és gyönge, azért
181 XVIII| árulkodásban? Hahaha! Hahaha! No, majd meglássuk, melyikünk
|