Fezejet
1 I | nem szerette azt kérdezni: mi újság odakinn.~Az öregúr
2 I | marad a nyelvünk, tán most mi is „román” fajnak passzírozhatnánk,
3 I | el nem tudom képzelni, mi baj lehet ez. Talán métely?~–
4 I | rajta érdemes vendégét.~– Mi az ördög ez!? – kiálta fel
5 I | uram, monda ön meg maga, mi véleményben van? – Mit ajánlana
6 II | aztán bizonyos célokra? Mi a patvar célokra adott neki
7 II | vallomást.~– Ő az, ő az, a mi felejthetetlen Petőfi Sándorunk…~
8 II | ismerjenek.~– De hát kérem, mi oka van önnek úgy elhinni,
9 II | iróniázni. Ő többet tud, mint mi. (Itt óvatosan széttekinte
10 II | széttekinte a szobában Kampós, mi kurta nyakának nagy önfeláldozásába
11 II | hol és mikor találkoztunk mi Bécsben, mely vendégfogadóban,
12 II | bujdosóját táplálni szokta.~Hogy mi helyen volt a titkos mentsvár,
13 II | volna az fenn.~– Nos, uram, mi jó hozta önt ismét vissza
14 III | hasonlított anyjához, akit mi nem ismertünk. Kicsiny,
15 III | gondolkozott, hogy vajon mi lehet az, amit Eliz kisasszony
16 III | falum. Az mind elveszett; de mi e veszteség mind az elveszett
17 III | védelemnek” híják.~– No, mi kis leánykák meg a nevelőben „
18 III | Hallatlan ez!~– De ugyan már mi volna benne hallatlan? Engem
19 III | Hallatlan! Égrekiáltó ez!~– No! Mi szabadult el? – kiálta a
20 III | impertinencia.~– No, no, mi az?~– Tessék elképzelni.
21 III | bátorságán!~– No de hát mi az? Magyarázza meg ön.~–
22 III | ereje lángolt. Kérdem tőle, mi történt vele. „Gondolja
23 III | mennykőbe is, meg kell tudnom, mi van ebben a levélben, amit
24 IV | tisztelt uram, miben és mi által találja magát megsértve
25 IV | ha a fejemet veszik is, mi haszna tagadnám. Megvallom.~–
26 IV | Március Tizenötödikét.~– Mi az ördög az?~– Negyvennyolcadiki
27 IV | Ön fegyvereket rejteget? Mi célra?~– Tudom, hogy végem
28 IV | Vadászfegyver? Hát még mi?~– Hát, még – még. Már csak
29 IV | számára.~Tudta már, hogy mi van abban. Bevonult szobájába.
30 V | innen a palócságból, de mi nem vagyoonk palócok, mert
31 V | nem vagyoonk palócok, mert mi kálvinyisták vagyoonk, csak
32 V | többiek lutyéránosok.~– Hát mi nekem ezzel a bajom? – kérdi
33 V | De hát az ördögbe is, mi közöm nekem ahhoz, hogy
34 V | most tanulnám először, hogy mi az ára egy parasztnak.~Attól
35 V | leborotvált egy boglya árpát. Mi lesz ezzel azt a néhány
36 V | készítse el újra.~Hanem mármost mi lesz a kaszálással?~Nincs
37 V | hozzátartozandókkal együtt. Ugyan kérem, mi volt az első ütés?~– Tessék
38 V | Jó?~– Nagyon jó.~– Vajon mi érdeke lehet Pajtayné asszonynak
39 V | barátom uram, itt hiba van.~– Mi lehetne az?~– A bélyeg nem
40 V | időnk van.~– Nekünk nincs; mi pihenünk. Hála Istennek –
41 V | jövök a méltóságos úrhoz. Mi éppen tegnap végeztük a
42 VI | vele elégedve, s nekünk mi közünk hozzá.~Most az udvarlókat
43 VI | jog adatott azt mondani: mi urak vagyunk. Nagyszerű
44 VI | ezt. Majd később.~– Oh, mi kár annyi lángoló honszerelemnek
45 VI | hogy tulajdonképpen mégis mi indok lehet az, ami e szép,
46 VI | Ugyan mondja meg, nagysád, mi oka van azt a Garanvölgyi
47 VI | bontattak már fel.~– De hiszen mi tudjuk, hol van Garanvölgyi
48 VI | nap alatt, az az ő hibája; mi nem tartozunk felőle értesülve
49 VI | Ádámnak az öccse, tudja? Nos, mi a patvar lelte önt?~– Semmi,
50 VI | megtudnom méltóságodtól, mi oka van az érintett urat
51 VI | akartak belépni rajta.~– Mi az ördög? Hát ön is ide
52 VI | törekszik? No ez rendes.~– S mi olyan szépen elbúcsúztunk
53 VI | teába. – Ő be van avatva.~Mi lehet ez? – kérdezé magában
54 VII | kíváncsi volt megtudni, vajon mi lehet ott elásva.~– Csak
55 VII | kezére akadt valami; kihúzta; mi volt az? Egy üres palack.
56 VII | meglátta, mindjárt tudta, hogy mi lesz ennek a legközvetlenebb
57 VII | mindenféle lyukakba odakünn.~A mi részünkről nem esett más
58 VII | hirtelen rárivallt Kampósra:~– Mi van ebben a ládában?~– Tessék
59 VII | tulajdona? Miért van ide rejtve? Mi titka e dugdosásnak?~– Már
60 VII | uraim, még egy szóra.~– Nos, mi tetszik?~– Önök látják,
61 VII | itt el nem fogom mondani, mi van e levelekbe írva. Én
62 VII | rejtett iratokat; meg, hogy mi lehet azokba írva? – Hanem
63 VII | maig is töri a fejét, hogy mi megoldása lehet e rejtélynek.~–
64 VII | és amazon Kampós uramat; mi lesz már ebből; lehet-e
65 VII | szalonnát a szűre ujjából.~Mi már láttuk egyszer ezt az
66 VII | távollétében részesültek.~– Mi a gutát? Uraságtok hajtóvadászatot
67 VII | pártfogolta.~Már most ebből mi lesz? Ha az öreg Garanvölgyi
68 VII | szóra a terembe jönni.~– Mi a patvar komoly szava akar
69 VII | tragikaibbnak lássék.~– Mi tetszik, missz Natalie?
70 VII | tetszik, missz Natalie? Mi közleni valója van velem?~–
71 VII | fogja háborítani.~– Nos, mi az? Csak egyenesen rohamra!
72 VII | nem.~– De az a kérdés! Hát mi volna a kérdés?~– Mi köze
73 VII | Hát mi volna a kérdés?~– Mi köze az ön házának Garanvölgyi
74 VII | házának Garanvölgyi nevéhez?~– Mi köze? Az a köze, hogy ő
75 VII | között olvasá azt az írást.~Mi volt az?~Mi volt? – Egy
76 VII | azt az írást.~Mi volt az?~Mi volt? – Egy folyamodás a
77 VII | akarta küldeni Bécsbe.~– Mi úton?~– A postán.~– A balga! –
78 VIII | alkalmatlankodni. Oh, én tudom, hogy mi a staatsvisitek (jó lesz „
79 VIII | testvérem, lelkemnek fele; mi annyira egyek vagyunk, mint
80 VIII | kellene osztanom? Hiszen mi lehet nemesebb hivatás,
81 VIII | kopog a folyosón senki. No, mi történik odakünn?~Már csak
82 VIII | eset nincs.~– De van.~– Mi van?~– Már hogy izenhetne
83 VIII | Csak tudom tán, hogy mi az a missz? Csak ösmerem
84 VIII | üstökébe kapva Vendelin úr. – Mi történhetett itt? Nem hallottad
85 IX | összeesett ijedtében.~– Mi, kérem, nem láttunk senkit,
86 IX | s megsúgja, hogy másnak mi fáj, mi esik jól.~„Tudod,
87 IX | megsúgja, hogy másnak mi fáj, mi esik jól.~„Tudod, mennyire
88 IX | hallgatta egy ideig, hogy mi lesz odakünn.~– Vissza!
89 IX | be lehet hozzá menni.~– Mi a jelszó? Mondja a jelszót!~–
90 IX | az métier-je: tudni, hogy mi illik, mi nem. Egyébiránt
91 IX | métier-je: tudni, hogy mi illik, mi nem. Egyébiránt azt mindegy,
92 IX | van ő is itt, akár nem. Mi őfelőle is végezhetünk nála
93 IX | Vendelin úrnál afelől, hogy mi itt a legközelebbi teendő.~–
94 IX | jelen?~– Senki sem; hiszen mi azt gondoltuk, hogy a vőlegény
95 IX | veszedelmes ember.~– Miért uram? Mi vád van ellenem?~– Éppen
96 IX | Minthogy senkivel sem közlé, mi dologban és merre jár, kétheti
97 IX | hanem Fehérvárnak. Nos, mi újság itthon?~– Semmi jó.
98 IX | őket is mentegeti; de hát mi a patvarért?~– Hogy ők ketten
99 IX | hiszem, okuk volt rá.~– Okuk? Mi okuk? Csak nem féltek tán,
100 IX | magukat a kárpótlás felől.~– Mi úton?~– Nálam voltak, s
101 IX | Persze csalódik nagyon.~– Mi az? Mit talált fel?~– Egy
102 IX | mondja ön, hogy Bogumil. De mi a patvarért volt ennek az
103 IX | nekem kötelességem megtudni, mi az az ember, aki leányomat
104 IX | tudja meg senki. Elég, ha mi ketten tudjuk. Az ördögbe,
105 IX | változtatnom a nevemet. Mi annak a módja? Járjon utána.
106 IX | elmondta neki, hol járt, mi sikerrel. Milyen kegyetlen
107 IX | az úr így szólt hozzá: „Mi kell, Gyurka?” – „Jövök
108 IX | ilyen – nagyon sok van a „mi” életünkben.~X. Különböző
109 IX | azt tudná az ember, hogy mi benne hát az élc?~Ezzel
110 IX | Ebből láthatja ön, hogy mi régi ellenségek vagyunk.~–
111 IX | Uram. Ön azt mondta, hogy mi régi ellenségek vagyunk.
112 IX | vagyok az. Ne vegyük el mi egyikünk se az én menyasszonyomat.~–
113 IX | bizonyos szegény asszony.~– S mi történt azzal a bizonyos
114 IX | keresett, összepakolt mindent, mi egy női öltözék tökéletességeihez
115 IX | Istenem. Ő az úton van; mi történik vele ebben az iszonyú
116 IX | ijedten ugrott fel: – Hát ezt mi lelte? Hát miért sírsz most
117 IX | csengő vidor csevegéssel –, mi itt vitázunk Hermine-nel,
118 IX | lecsüggeszté fejét –, és mi olyan későn tanuljuk ezt
119 IX | Hova indulnál estefelé? Mi nem eresztünk.~– Teringettét,
120 IX | így szokás.~– Nagyon jó, mi lesz az ára?~– Azt még előre
121 IX | széthökkent veszekedőktől. – Mi a kétséges tézis? Nem segíthetnék
122 IX | illően élnem is kellett. Mi az az egynehány ezer forint
123 IX | úgy félvállról kérdezé:~– Mi az a kerek összegecske?~–
124 IX | egy róka! Fuchswild, ahogy mi mondjuk. Szitkozódott, majd
125 IX | okos embereké a szerencse. Mi jót hoz, doktor?~– Hát azt
126 IX | hogy: „De ha tudtad azt, mi a patvarért vettél rá engem,
127 IX | helyett ötezerrel érjem be?”~Mi pedig azt kérdhetnők méltán
128 IX | elég lesz ez a nyilatkozat; mi ketten előttemezzük Maxenpfutsch
129 IX | volna vele fogatni”, ahogy mi szoktuk nagy parasztosan
130 IX | sürgönyt kapott, az tudja, hogy mi különbség van a közt és
131 IX | hallva, eléje sietett.~– Mi történt? – kérdé az apa
132 IX | egy nemtő alakjában, akit mi Maxenpfutsch név alatt ismerünk.~–
133 XIII | Nem érnek azok semmit. Nem mi csináltattuk… Elég az hozzá,
134 XIV | Fogadj Isten, jó barátom! Mi jót hozott? – köszönté Ankerschmidt.~–
135 XIV | érdekli, mint minket.~– Mi lehessen az? – kérdé doktor
136 XIV | inognak a levert cölöpök. A mi vidékünkre ez beláthatlan
137 XIV | intézkedni tanácsos, mert ez a mi védgátunk nagyon rosszul
138 XIV | úrfi, hány lábbal fekszik a mi tornyunk gombja magasabban
139 XIV | Én is értem. Én is tudom, mi az a nivellálás. Nálunk
140 XIV | másnap megint helyére megy. Mi az egy magyarországi árvízhez
141 XIV | az méltóságodnak a dolga. Mi részünkről már megtettünk
142 XIV | Már hiszen fiskális úr, a mi házunkat az igaz, hogy csak
143 XIV | kilátszik. Az ember találgatja, mi lehetne az: darab fa, házból
144 XIV | Tisza.~– Tehát eszerint mi most mind a két parton egyenlőn
145 XIV | aztán fáklyafénynél.~– Mi sem hittük volna, hogy valaha
146 XIV | ideg nem sejtheté azt, hogy mi van az erdőn túl.~Alig értek
147 XIV | De én haza akarok menni. Mi van otthon? Otthon!~– Tudom,
148 XIV | dereglyével egészen jutni; de ha mi hazáig akarunk vergődni,
149 XIV | hiszem – szólt Aladár –, hogy mi mind a ketten azt akarjuk,
150 XIV | csónak visz minket, hol mi azt. Tehát, uram, ha van
151 XIV | fog folyni a víz.~– Vajon mi történhetett azóta azon
152 XIV | fogunk menni.~– De hisz mi ezzel a kis lélekvesztővel
153 XIV | kijött hozzám, kérdezte, mi baj. Én mondtam, hogy a
154 XIV | de azokon felül nem. A mi töltéseink úgy állják körös-körül,
155 XV | jobbra, másik balra tért. Mi tartunk Aladárral.~Az öregúr
156 XV | elébb eszik belőle, mint mi magunk.~A kis kenyérpusztító
157 XV | ön jól tudhatja, hogy a mi ismeretségünk nagyon régi
158 XV | vajon érdemes leszek-e rá.~– Mi volt az? – kérdezé Aladár,
159 XV | és én: minek találkozunk mi össze?~– Én nem látok benne
160 XV | amice Mikucseknek szól, hogy mi keresete volt a töltés hosszában
161 XV | Alá van írva in bianco. Mi az?~Erzsike most elereszté
162 XV | vezetve piruló kedvesét.~– Mi itt marasztottuk őt – minálunk –
163 XVI | semmit rólunk, nélkülünk. Mi itten az érdekelt felek
164 XVI | percben fogadott.~– Nos, mi az?~– Hogy ő azt, ki e szekrénykében
165 XVIII| tanácskozmányt!~Pedig, ahogy mi ismerjük a viszonyokat,
166 XIX | mármost örökké fog tartani; mi kivettük árendába a szelet,
167 XIX | esztendőt töltött ezen a mi földünkön.~Ankerschmidt
168 XIX | momentumot megragadott, mely a „mi sorsunk” változását jelezni
169 XIX | megtelepült tíz év múlva már a „mi sorsunk”-ról beszél. És
170 Uto | cidevant tábornagy volt!~Mi mindennek kellett történni
171 Uto | levő föld, az a mienk; az a mi védelmünk, az, ami meghódítja
|