Fezejet
1 I | megengedjen, uram, ez furcsa… – szólt közbe doktor Grisák.~– Persze
2 I | Grisák.~– Óh, hát prókátor? – szólt kapacitálódva Garanvölgyi. –
3 I | tetszett jönni?~– De kérem – szólt a juris doctor, az ülhelyül
4 I | a salláriumát.~– Kérem – szólt doktor Grisák, illedelmes
5 I | tekintetes” cím illet.~– Csak? – szólt félvállról átmosolyogva
6 I | tudora.~– Lehetetlen! – szólt az öregúr, oly együgyű fejcsóválással,
7 I | felfedezni abban az okmányban – szólt irtózatos jóakaratú humorral
8 I | én dolgozószobám, uram – szólt nyájas mosolygással a háziúr. –
9 II | sóhajtás a költő emlékezetének szólt, az ütés pedig annak, ki
10 II | Ugyan, édes barátom – szólt, rátéve tenyerét a papírokra,
11 III | átadom neki a helyemet – szólt fürgén felszökve Eliz.~–
12 III | vagyok.~– Tudom, tudom – szólt a lovag, kurtán végét szakítva
13 III | pillantásait sejti.~Lovag úr – szólt a boldogtalan, miután leveseskanalát
14 III | annak két vállára, s így szólt hozzá katonás őszinte hangon:~–
15 III | elől menekül.~– No – jó – szólt a háziúr. – Akkor hát maradjon
16 III | félrevonulhat.~És azontúl nem szólt bele, akármit beszélt előtte
17 III | vele. „Gondolja el ön! – szólt a derék ifjú. – Egy levelet
18 III | alássan, azt meg lehet tudni – szólt Bogumil nagy készséggel.~–
19 III | Magam fogok odamenni – szólt a lovag mogorván, s indult
20 III | tesznek?~– Ketten leszünk! – szólt a hadastyán, kardjára ütve. –
21 IV | szemtül szembe.~– Nem, uram – szólt Garanvölgyi –, én azt mondtam,
22 IV | annak tartalmát.~– Jól van – szólt Garanvölgyi, átvéve a levelet,
23 IV | Az már az én dolgom – szólt Ankerschmidt komoran helyéről
24 IV | sincs tudomása.~– Hogyan? – szólt a lovag elkomorodva. – Tehát
25 IV | fog előkerülni.~– No hát – szólt vállára verve a töredelmes
26 V | megvakarva a kalap alatt, így szólt az igazgatóhoz:~– Kegyelmes
27 V | bele.~– No, már úgy lehet – szólt engedékenyen a lovag.~–
28 V | mondom kendnek, bátya – szólt Vendelin úr az érdemes férfiú
29 VI | merengeti lelke sugarait – szólt Fellegormi Danó.~– Óh nem –
30 VI | vagyonának elvesztésére.~– Ahá! – szólt doktor Grisák térdére csapva.
31 VI | Ezt mégis nem szeretném – szólt Pajtayné, húzódozva a bölcs
32 VI | én azt magam.~– Értem – szólt bizalmas suttogással hajolva
33 VI | viszontlátásig.~– Igen örülök – szólt a doktor. S azzal mind a
34 VI | lakik itt önnek?~– Nekem? – szólt dr. Grisák tétovázva. –
35 VI | úr előtt lehet szólanom – szólt Ankerschmidt, lassúdan csepegtetve
36 VI | mint tudom, menyasszony – szólt Ankerschmidt, nyájas bonhomiával
37 VI | Corinnára.~– Óh nem, óh nem – szólt ez fülig elpirulni akarva.~–
38 VI | mögötte.~– Kereken kimondva – szólt Ankerschmidt lovag –, én
39 VI | Nem issza meg teáját? – szólt marasztaló hangon Corinna.~–
40 VI | Ankerschmidt egy szót sem szólt a lépcsők aljáig. Ott, amíg
41 VII | nyilván Kampós uramnak szólt, ki nagymértékben gyanússá
42 VII | Látja ön ezt az asztalt? – szólt Mikucsek úrhoz intézve szavait.~–
43 VII | szavait.~– Igenis látom – szólt az, fél szemével intve.
44 VII | Ráérek; majd kieresztenek – szólt szelíd daccal Kampós uram. –
45 VII | Megijedtél, kisfiacskám? – szólt Bräuhäusel úr, ismét Gyuszihoz
46 VII | levelet, Eliz kisasszony – szólt Bräuhäusel úr.~– Óh, kérem.~
47 VII | kellene húzni.~Kampós uram nem szólt bele a beszédbe.~– Hát maga
48 VII | Isten jónap, vitéz uraim! – szólt rájuk köszöntve a kulacsot.~–
49 VII | Szemes Miska én vagyok! – szólt a kondás felállva egész
50 VII | betyár lelkéért egy tust! – szólt Miska, megtörülve a kulacs
51 VII | van velem?~– Lovag úr – szólt a missz baljóslatú hangon,
52 VII | készül.~– Méltóságos úr – szólt, dühét nehezen tiporva vissza. –
53 VII | beszélni.~– Íme, uram – szólt Natalie rejthetlen diadalérzettel –,
54 VIII | szigorúan fenntartsa – így szólt, mielőtt a kocsiba ült volna;
55 VIII | éjet nálam tölté.~– Ah! – szólt a missz érdekelten, míg
56 VIII | kegyedé.~– Oh nagyon! – szólt fájdalmasan elforgatott
57 VIII | akkor mindenre kész vagyok – szólt Natalie, nagylelkűen nyújtva
58 VIII | magát.~– Missz Natalie! – szólt közbe egy profán hang.~Az
59 IX | kezde térni.~– Megállj! – szólt csendesülten a hátrálni
60 IX | Parancsol, kisasszonyom? – szólt a kis legény katonásan emelt
61 IX | emelt kézzel.~– Figyelj! – szólt hozzá Eliz, olyan parancsoló
62 IX | missz, ezt a levelet – szólt odanyújtva neki a Hermine
63 IX | olvassa ön e másik levelet – szólt Eliz, azt nyújtva át, amit
64 IX | én már mindent tudok – szólt doktor Grisák, kényelmesen
65 IX | még tegnap.~– Straff? – szólt bámuló tekintettel Vendelin
66 IX | végett.~– Átkozott ember! – szólt izzadó homlokát törülgetve
67 IX | Hova gondol ön, uram? – szólt méltóságteljes tekintettel
68 IX | nem hiszem, hogy úgy van – szólt nevetve doktor Grisák –,
69 IX | missz, tessék leülni – szólt doktor Grisák, a pamlaghoz
70 IX | vagyok a missz fátumáról – szólt doktor Grisák a hölgy előtt
71 IX | mindenben, amit ön mond – szólt missz Natalie, gravitással
72 IX | úr.~– Igen sajnálom önt – szólt doktor Grisák az érkezőnek –,
73 IX | Legyek én az áldozat – szólt rezignációval a balsors
74 IX | közlését.~– Missz Natalie – szólt Vendelin úr, ki ezúttal
75 IX | Gyorsan! Keljen fel ön, uram – szólt az ágyon fekvőhöz, odasietve
76 IX | Keljen föl hamar!~– Uram – szólt Aladár, humoros pedantsággal –,
77 IX | itt időzünk.~– Ki tudja – szólt a százados, s sietteté a
78 IX | itten.~– Bizony, uram – szólt közbe mord arccal Ankerschmidt –,
79 IX | üljenek.~– Bizony, uram – szólt a hadastyán várkormányzó,
80 IX | bizalmasan.~– És megnyugtatólag szólt felőle? – sürgeté ügynökétől
81 IX | nem tudok tanácsot adni – szólt doktor Grisák, s egy pár
82 IX | Nem tud tanácsot adni? – szólt bosszúsan Ankerschmidt. –
83 IX | Annyira nem vitte.~– Uram – szólt Ankerschmidt –, én kérem,
84 IX | Istennél a kegyelem! – szólt odavetve a tört pipaszárat
85 IX | remegés naiv hangján így szólt~– Kérem – szépen – főparancsnok
86 IX | Aztán még egyet, leánykám – szólt Ankerschmidt. – Engem nagyon
87 IX | fejecskéjét az ajtón.~– Jól van – szólt tréfálózva Ankerschmidt. –
88 IX | cselédségnek, hogy az úr így szólt hozzá: „Mi kell, Gyurka?” – „
89 IX | olyan nagyon, szolgám? – szólt Garanvölgyi szomorúan. –
90 IX | megjön ma Aladár úrfi! – szólt ott nagy triumfussal. –
91 IX | meg elébb, kedves Kampós – szólt tréfálkozva az öreg Garanvölgyi,
92 IX | hazajövetelét, mint a Cicke – szólt elszomorodva Kampós úr,
93 IX | Semmi köszönni való rajta – szólt a lovag nyers hangon, széket
94 IX | lágysága keresztülnézett, szólt feddőleg:~– Fiatalember,
95 IX | vagy „miért”?)~– Ah nem – szólt nevetve Aladár. – Ne gondolja
96 IX | már most mondja meg ön – szólt a lovag, bizalmasabb mosolygással –,
97 IX | Elmúlt dolog az már – szólt Aladár könnyű vérrel.~–
98 IX | önnek terhére lenni, uram – szólt Aladár a jogtudorhoz. –
99 IX | én mesterségem.~– Uram! – szólt dr. Grisák felkelve székéről
100 IX | egyedül lenni a háznál. Így szólt egy napon Ankerschmidt leánykája
101 IX | siránk hangon.~– Haragszom! – szólt mogorván a lovag.~– No hát
102 IX | No hát ne haragudjál – szólt szelíd engesztelőleg a leányka,
103 IX | meggyógyítanának engem – szólt Hermine testvére vállára
104 IX | az ibolyák már nyílnak – szólt Erzsike, hogy testvére eszméinek
105 IX | Persze, hogy mosolygok – szólt Ankerschmidt odalépve hozzájuk;
106 IX | idekinn.~Hermine ismét súgva szólt Erzsikéhez:~– Kérd meg atyánkat
107 IX | sürgetős.~– Óh atyuskám! – szólt bele Erzsike. – Hova indulnál
108 IX | kacag!~– Kérem, kérem – szólt dr. Grisák –, engedjenek
109 IX | egy kis csendet, uraim – szólt csitítólag doktor Grisák. –
110 IX | Nem fog eljönni, uram – szólt nagy malíciával dr. Grisák. –
111 IX | összegnek neveztessék – szólt dr. Grisák, mellét előre
112 IX | rontsa az én üzletemet! – szólt Straff, eltolva magától
113 IX | beharapott ajkai között így szólt: – Doktor úr! Ez ajánlatára
114 IX | ahogy történt.~– Nos, uram – szólt belépve hozzá –, mondhatom,
115 IX | nehezen tudtam kapacitálni – szólt a doktor, levetve magát
116 IX | amint a széken ült, így szólt az orra alá:~– Azt mondom,
117 IX | ezen eljárását?~– Minek? – szólt a kalandor cinikus gunyorral. –
118 IX | csak annyit mondok önnek – szólt dr. Grisák –, hogy imádkozzék,
119 IX | viszontlátásig, édes doktor! – szólt kezet szorítva Straff Grisákkal,
120 IX | fejezve.~– No hát, uram – szólt doktor Grisák kedélyesen
121 IX | Parancsolhat ön velem – szólt ez minden szolgálatra készen.~–
122 IX | sürgönyt, s csak ennyit szólt:~– Ő olvasta ezt.~Ankerschmidt
123 IX | Csak a harmadik nap estéjén szólt be a házmesterhez, hogy
124 XIV | Ott jön a mérnök úr maga – szólt a gubás ember, egy szemközt
125 XIV | körülnézni.~– Fogadj isten – szólt Ankerschmidt levetve szarvasbőr
126 XIV | alatt fogunk bivouacozni – szólt Ankerschmidt Aladárhoz,
127 XIV | Most ment le a hold – szólt Aladár a még fénylő égre
128 XIV | meglátta.~– Úgy hiszem – szólt Aladár –, hogy mi mind a
129 XIV | szemközt megyünk neki – szólt Aladár, erősen feszítve
130 XIV | minket megmentőinek néz – szólt Aladár mosolyogva, s azzal
131 XIV | gőzösnek nézett bennünket – szólt Aladár, s azután kivette
132 XIV | egészen itthon találja magát – szólt Aladár, túlsó oldalra fordítva
133 XIV | hanem segíteni magunkon! – szólt Aladár, közelebb húzva csónakát. –
134 XIV | mindenkinek.~– Oda ám, uram – szólt fejét vakarva az öreg –,
135 XIV | Ott nem használhatok – szólt Ankerschmidt –, hasznosabbnak
136 XIV | hajóskapitány.~– Jól van, uram – szólt az öreg –, én leszek hát
137 XIV | e látásra.~– Atyafiak! – szólt Aladár a parthoz érve. –
138 XV | perc múlva készen leszek – szólt Aladár, s az ismerős szoba
139 XV | jegenyésen túl – egy ürgét – szólt Aladár mosolyogva.~– Ah!
140 XV | köpenyem zsebében most is – szólt Aladár. – Menjen Kampós
141 XV | majd érte megyek magam – szólt Aladár, és rögtön felugrott
142 XV | biz az a kabátom ujjában – szólt Aladár, s elővette az ott
143 XV | Garanvölgyi.~– Hogyan, uram? – szólt a hadastyán, poharát letakarva
144 XV | tettetni többé.~– Hjah, öcsém – szólt Garanvölgyi visszatéve a
145 XV | csakhogy magunk megvagyunk – szólt végre a hadastyán megnyugodva. –
146 XV | tűzte.~– Tenger biz ez – szólt a lovag, széttekintve a
147 XV | Nem az itt a főkérdés – szólt Aladár vállat vonítva.~Persze,
148 XV | Kegyed tehát már indul? – szólt jobbját az ifjú elé nyújtva.~–
149 XV | írva: – maradok.~– Ah – szólt a leányka, örülve a jó kezdetnek,
150 XV | kértem – egy hetet.~– Jó – szólt Aladár. – Tehát itt maradok
151 XV | kér.~– Jöjjön, jöjjön! – szólt Erzsike, karját Aladáréba
152 XV | be hozzá.~– Nézd, atyám – szólt a gyermek –, én megkértem
153 XV | engem.~– Ezt gondoltam – szólt az öreg, kezét nyújtva Aladár
154 XV | Kedves fiam”.~Aladár nem szólt semmit; nem volt az az ember,
155 XV | Már nem megyek sehova – szólt Aladár, bátyja elé vezetve
156 XV | marasztottuk őt – minálunk – szólt Erzsike, vőlegényéhez simulva
157 XV | csónakodat – a folyosóra – szólt jószívű szarkazmussal az
158 XV | én, hogy ez lesz a vége – szólt az öreg. – Erről a házasságról
159 XV | apadt.~– Nem bánom én már – szólt Aladár, ki a zajra eléje
160 XV | elapad is.~– Nem „bánja”? – szólt elbámulva Kampós uram, hanem
161 XVI | után.~– Kedves nászuram! – szólt Garanvölgyi, midőn az emlékezetes
162 XVI | leány”.~– Meg van adva! – szólt kedélyesen kacagva Ankerschmidt,
163 XVI | fiammal.~– Ohó, lovag uram! – szólt Garanvölgyi – ebből az sül
164 XVI | nálam legyen.~– Lássa ön – szólt Ankerschmidt, kérésre fordítva
165 XVI | Kedves bácsi, jöjjön ide – szólt enyelgő mosolygással Erzsike
166 XVII | Bárd Pál.~– Te voltál? – szólt fejcsóválva Péter, – még
167 XVIII| azokat végigolvasta.~Nro 1. szólt a falusi földesúrnak.~„Kedves
168 XVIII| oltalmazóm.~Corinna”~A nro 2. szólt annak a bizonyos poétának.~„
169 XVIII| Pajtayné.”~Az ötödik végre szólt Aladárnak.~Tudni kell pedig,
|