Fezejet

  1 III |         ifjú! – sóhajtott csendesen missz Natalie.~A lovag nem volt
  2 III |            a bujdosó, s egy kezével missz Natalie, másikkal a Hermine
  3 III |       legördül, hatalmukban vagyok.~Missz Natalie sietett a lovagot
  4 III |            Eliz! – kiálta egyszerre missz Natalie és Hermine az ifjú
  5 III |       mondott szót ejtene ki ajkán.~Missz Natalie baziliszk villámokat
  6 III |      gyermek! – tört ki legelébb is missz Natalie.~– Ugyan miért? –
  7 III |            nyelvtant? Azt tanulnám.~Missz Natalie-nak minden haraszgombolyag
  8 III |     parancsolá magas tekintéllyel a missz. Keljen ön fel a hímzéstől,
  9 III |          Eliz! – rikolta magánkívül missz Natalie. – Most már elég!
 10 III |             pusztán az én lakásom.”~Missz Natalie görcsöket kapott.
 11 III |               Ah, Hermine! – zokogá missz Natalie, a nagyobbik kisasszony
 12 III |         Valódi árulás. Ne híjam ide missz Natalie-t?~– Ne. Maradjon.
 13 VII |         maga ugyan nincs itthon, de missz Natalie tudja, mivel tartozik
 14 VII |           őt nyársra akarták húzni.~Missz Natalie másodszor is visszaküldé
 15 VII |             a nincs itthon, hanem a missz küldött, hogy nem akarnak-e
 16 VII |          alássan a csendőr urakat a missz, hogy számukra a kastélyban
 17 VII |           ajtón szemközt jönni látó missz Natalie-t és a két házikisasszonyt.
 18 VII |         folytató a kegyes enyelgést missz Natalie.~– Arra a küldő
 19 VII |          elfoglalva helyét, jobbról missz Natalie-val, balról Eliz
 20 VII |       foglalkozás az ilyen? – kérdé missz Natalie a derék urat, midőn
 21 VII | fölfedezésekhez tartozik? – kérdezé missz Natalie, a székre tett tárgyra
 22 VII |        iratok bizonyosan? – kérdezé missz Natalie.~– Azok is, és egy
 23 VII |        észrevételeket összevissza a missz és Hermine tették; Bräuhäusel
 24 VII |             arra, hogy azalatt, míg missz Natalie oly hosszasan magyaráztatja
 25 VII |           kéréssel, hogy tiszteli a missz a méltóságos urat, ha érkeznék
 26 VII |            várt az érkező lovagra a missz, kinek ez ünnepélyes alkalomra
 27 VII | tragikaibbnak lássék.~– Mi tetszik, missz Natalie? Mi közleni valója
 28 VII |         velem?~– Lovag úr – szólt a missz baljóslatú hangon, minővel
 29 VII |     lélegzetet, aki titkos áruló.~A missz kérleléshez fogott.~– De
 30 VII |          pillanatban. Héj Gyuszi!~A missz erre a szomszéd szobából
 31 VII |          Hogyan? Őelőtte? – kérdé a missz.~– Őelőtte, hát persze,
 32 VII |           más megaláztatását.~Hanem missz Natalie ott maradt. Arca
 33 VII |        könnyen kitéphetné.~– Kedves missz, ne beszéljen virágnyelven –,
 34 VII |          méltóságod ezt az írást.~A missz egy hosszú, hivatalosan
 35 VII |        szókkal adá át a missznek:~– Missz Natalie, a delikvens mindent
 36 VII |         lázadó” – triumfált magában missz Natalie.)~Ankerschmidt pedig
 37 VIII|           leánykáját.~– Önre bízom, missz, hogy a kimondott házi fogságot
 38 VIII|      mielőtt a kocsiba ült volna; a missz és Hermine lekísérték odáig;
 39 VIII|           mintha édesanyja volna.~A missz nem értette az élcet. Több
 40 VIII|   kisasszonyaim, alázatos szolgája, missz Natalie. Csókolom a kezeiket,
 41 VIII|            hogy nagyon korán jövök, missz; úrnők sokáig végzik a toalettet.~–
 42 VIII|      elutazott.~– Értesülve vagyok, missz; éppen azért is voltam bátor,
 43 VIII|        éppen azért is voltam bátor, missz, ilyen korán alkalmatlankodni.
 44 VIII|         sürgetős ügy, amiben járok, missz; nagyon sürgetős.~Natalie
 45 VIII|    mesterséges akadozással.~– Igen, missz; azonban, missz; kissé titkos
 46 VIII|               Igen, missz; azonban, missz; kissé titkos misszióban
 47 VIII|            titkos misszióban jövök, missz; ha talán szíveskednék egyedül
 48 VIII|        kegyedet személyesen illeti.~Missz Natalie Elizhez fordult,
 49 VIII|           arravaló tetején.~– Igen, missz; hm, hm, missz; és Hermine
 50 VIII|                Igen, missz; hm, hm, missz; és Hermine kisasszony?,~–
 51 VIII|           egy hímzésnek két oldala.~Missz Natalie igen költői hasonlatot
 52 VIII|        nálam tölté.~– Ah! – szólt a missz érdekelten, míg Hermine
 53 VIII|          mindent elmondott előttem, missz; mindent. Hogy a lovag úr
 54 VIII|     miszerint az én Bogumil barátom missz Natalie-val benső viszonyt
 55 VIII|             nem ügyelt oda.~– Kérem missz, én tiszteletre méltó viszonyt
 56 VIII|      mindent felfedett. Ő kegyedet, missz, nőül akarta venni.~– Ah,
 57 VIII|              uram.~– Fait accompli, missz; én tudom. Zsebében van
 58 VIII|            szemei előtt. Így volt-e missz? Én úgy mondom, ahogy tőle
 59 VIII|            Nem tettem hozzá semmit.~Missz Natalie lesütött szemmel
 60 VIII|           úgy van.~– Tehát jól van, missz. Mármost az a kérdés, akarja-e
 61 VIII|              Majd azt is megmondom, missz; kegyed csak feleljen rá,
 62 VIII|             Ah, uram.~– Nem akarja, missz?~– De ilyen sietve!~– Hiszen
 63 VIII|        könnyeit.~– No, így jól van, missz. Már így helyesen van; mármost
 64 VIII|          nyelvet.~E végre szükséges missz Natalie-nak észrevétlenül
 65 VIII|          feltűnés kikerülése végett missz Natalie, midőn mindenki
 66 VIII|            hát jó. Még egy kérdést, missz. Megbocsásson, missz. Egy
 67 VIII|       kérdést, missz. Megbocsásson, missz. Egy igen indiszkrét kérdés,
 68 VIII|          elfelejteni magával hozni. Missz Natalie zokogva bizonyító,
 69 VIII|             előkészületeihez fogni.~Missz Natalie pedig nem fogadott
 70 VIII|   legerősebbnek mutathatja magát.~– Missz Natalie! – szólt közbe egy
 71 VIII|         kezdte erősen unni magát.~– Missz Natalie! Engedelmével. Numero
 72 VIII|          neki őr. Oda van láncolva.~Missz Natalie azután egész nap
 73 VIII|             gondoskodni fog, hogy a missz észrevétlen kimehessen és
 74 VIII|          nemsokára hallható volt. A missz arra kérte Hermine-t, hogy
 75 VIII|            Ankerschmidt különösen a missz gondjaira bízott, s ott
 76 VIII|  becsukódott az ajtó.~– Itt vagyok, missz – susogá Vendelin úr, ki
 77 VIII|      megszokja kegyed az állapotot.~Missz Natalie azonban mindamellett
 78 VIII|           vőlegény mégsem érkezett. Missz Natalie el-elkezdte a sírást,
 79 VIII|            Bogumil mégsem érkezett. Missz Natalie-nak egy rémgondolatja
 80 VIII|           késik. Mert tudja kegyed, missz, a papnak elébb való kötelessége
 81 VIII|  megszepegtettek már magamat is. No missz, most már bátorság és erő.~–
 82 VIII|         Közremunkálásomat? De hát a missz? De hát a missz? Mit izent
 83 VIII|            De hát a missz? De hát a missz? Mit izent a missznek?~–
 84 VIII|     missznek?~– A missznek?~– Igen, missz Natalie-nak.~– Hogy mit „
 85 VIII|             tudom tán, hogy mi az a missz? Csak ösmerem tán azt a
 86 VIII|             talán, hogy milyen az a missz?~– Szent uram Bajorországban! –
 87 VIII|            úr kijött a kertajtón. A missz kapaszkodott a karjába;
 88 VIII|              relais-t parancsolt; a missz ezalatt ülve maradt a hintóban;
 89 VIII|           maga vitte utána. Aztán a missz egy ezüsttallért nyomott
 90 VIII|      ajtóstul a szobába.~A benn ülő missz a nagy robaj hallatára hátrahajtá
 91 VIII|       képéből kikelve ordítá:~– No, missz Natalie, most már én is
 92 VIII|           elájulok! Az a gazember a missz ruháiban elszöktetett egy
 93 IX  |            nesz a mellékszobában.~A missz és Hermine ugyan soká alusznak.~
 94 IX  |             porkoláb, a keményszívű missz, és mondani fogja: „Allez!
 95 IX  |            wish you a good morning, missz! – enyelge, zajosan nyitva
 96 IX  |             ezerszer.~Hermine~Ui. A missz és a direktor nem tudnak
 97 IX  |    indulatába ment át; azt hitte, a missz jön. Vadul villogó szemekkel
 98 IX  |          eléje dobbant.~– Hol van a missz? – kiálta rá Eliz, minden
 99 IX  |            a cseléd vállát.~– Hol a missz? Mikor ment el? Ki bocsátotta
100 IX  |           ágyon alszol.~– Jaj. Az a missz fekhelye.~– Csitt! Ki kérdte?
101 IX  |            volt rá a sikoltás.~Ez a missz hangja volt.~Eliz hallgatta
102 IX  |             mindjárt pofon ütlek.~– Missz! Nem látja, hogy most katona
103 IX  |         erre kinyitotta az ajtót.~A missz meglátva növendékét, bátorságot
104 IX  |             rendelkezik.~– Olvassa, missz, ezt a levelet – szólt odanyújtva
105 IX  |         írottat.~Az olvasás alatt a missz arcán és homlokán szederjes
106 IX  |          Semmit sem akarok hallani, missz.~– Meg kell önnek mindent
107 IX  |      szemérmesség e kísérlet ellen. Missz Natalie-nak át kelle látnia,
108 IX  |        semmivé tett!~– Az nagy baj, missz; de önre nézve még nagyobb,
109 IX  |      Hermine azt írja levele végén: Missz Natalie és a direktor nem
110 IX  |            Ön okos leány – sipegé a missz, megalázottan nyújtva át
111 IX  |       levelet.~– És most megbocsát, missz Natalie, ha tisztelettel
112 IX  |           tanú nem lehet. Láthatja, missz, hogy már választottam is
113 IX  |             együgyű. Isten önnel.~A missz ugyan búcsúvétel után is
114 IX  |            pedig Luize, légy szíves missz Natalie garderobe-jait és
115 IX  |        mindig magához. Isten önnel, missz Natalie.~A missz kedélye
116 IX  |             önnel, missz Natalie.~A missz kedélye egészen összevissza
117 IX  |            keresztül meglátta, hogy missz Natalie bőröndöstül, cókmókostól
118 IX  |       Tessék helyet foglalni. Hát a missz? Hol maradt? Az ő jegye
119 IX  |          elbolondította a misszt. A missz kedvezései mind az ő javára
120 IX  |          arra való volt, hogy míg a missz eltávozik, s felügyelés
121 IX  |          melynek rábízott kulcsát a missz maga adta Hermine kezébe,
122 IX  |     helyzetet?~– Sem kegyednek, sem missz Natalie-nak; mondhatom egész
123 IX  |           egész bizonyossággal.~– A missz kétségbe fog esni, ha megtudja.~–
124 IX  |             azt fog mondani; s ha a missz akarja…~– Mit ha akar a
125 IX  |             akarja…~– Mit ha akar a missz?~– Önnönmagának elégtételt
126 IX  |          misszt; Maxenpfutsch úr és missz Natalie éppen az ajtóban
127 IX  |             Tessék helyet foglalni, missz, tessék leülni – szólt doktor
128 IX  |          Egészen értesülve vagyok a missz fátumáról – szólt doktor
129 IX  |       elvállalni?~– Az ön kedveért, missz, igen szívesen.~– Doktor
130 IX  |     mindenben, amit ön mond – szólt missz Natalie, gravitással állva
131 IX  |             beszéd.~– Helyesen van, missz. Bízza reám; én biztosítom
132 IX  |    szerencsém délután két órakor.~A missz búcsúzott és ment.~Grisák
133 IX  |             amikből nem hiányzott a missz által aláírandó kötvény
134 IX  |             tartottunk, megtörtént. Missz Natalie keresetet fog indítani
135 IX  |            Ha jól veszi az ember, a missz egészen az ő idejéhez való
136 IX  |          határozzon gyorsan, mert a missz sürget.~– De hisz nem is
137 IX  |         odább.~Két órakor megjelent missz Natalie.~Doktor úr igen
138 IX  |            hinni, hogy igaza van.~A missz egy pohár vizet kért, nehogy
139 IX  |            a kompromisszió. Kegyed, missz, rossz hírbe jön, pénzét
140 IX  |               Azt bízza kegyed rám, missz Natalie. Maxenpfutsch nemeslelkű,
141 IX  |           saját kezével emelje fel. Missz, bízza kegyed rám – legjobb
142 IX  |          sorsa felől intézkedjem.~A missz térdre esett előtte.~– Uram!
143 IX  |            midőn a mondott órában a missz és a direktor megjelentek
144 IX  |  pillantások jutalmazák közlését.~– Missz Natalie – szólt Vendelin
145 IX  |              Uram! – biztosítá őt a missz. – Az én becsülésem ön iránt
146 IX  |               Ilyen sietve – sipegé missz Natalie, s igyekezett kesztyűs
147 IX  |      nyereség is járult, hogy így a missz számára megmentett 5000
148 IX  |             Hogyan? Maxenpfutsch és missz Natalie? Igaz, Eliz őket
149 IX  |             Maxenpfutsch nőül vette missz Natalie-t.~– Nőül vette?
150 IX  |       eltávozott.~– Ő is elszökött? Missz Natalie-t is szöktették?
151 IX  |            rögtön meglássa, mert én missz Natalie férje vagyok, s