Fezejet
1 I | különösen, hogy miért tovább, mikor a fű éppen olyan szépen
2 I | törődnék ilyen apróságokkal, mikor olyan nagy dolgok elvesztek!~
3 I | azilumhoz menekülünk néha, mikor az újkor civilizációja nagyon
4 I | szorongat bennünket. Héj, mikor még minden diákul ment,
5 I | etnográfiában, az tudni fogja, hogy mikor a magyar ember lemond arról,
6 I | mind elég nagy eset, de mikor arra szánja magát, hogy
7 II | az ugyanazonságot?~– Hát mikor, kérem alássan, mindenre
8 II | Ismeri ön azt az adomát, mikor az egyszeri ember sötétben
9 II | villásreggelire kívánni lehet.~– De mikor, kérem alássan, oly elevenen
10 II | maga előtt látja az ember, mikor beszél. Mikor a segesvári
11 II | az ember, mikor beszél. Mikor a segesvári csata után egy
12 II | hetet levágott közülük; mikor a nyolcadikat kettéhasította,
13 II | Pedig érzékeny dolog ám az, mikor valaki Bihartól Borsodig
14 II | emlékszik-e még rá, hol és mikor találkoztunk mi Bécsben,
15 II | hanem annyi bizonyos, hogy mikor ismét fölemelte a fejét,
16 II | tartotta! Ő minden éjjel, mikor már aludt minden lélek a
17 III | aminőt csinálhat valaki, mikor idegen nők pillantásait
18 III | jövevény.~– Akármilyen fáradt! Mikor a földön gurul is, még mikor
19 III | Mikor a földön gurul is, még mikor mászik is, megöl egy embert,
20 III | korrespondálnak külföldön…mikor szándékoznak…~Ankerschmidt
21 III | hallatott nyelvecskéjével, mint mikor az ember azt akarja valakivel
22 III | kertben a parasztleánykák, mikor gyomlálnak, olyan szép dalokat
23 IV | fegyvert vesz a kezébe, mikor engedelme nincs rá; és én
24 IV | vége. Sokáig úgy tetszett, mikor rongyos embereket láttam
25 IV | háromféle színt is váltott, s mikor elhagyta, úgy tetszett neki,
26 IV | egyet önnek átengedek, s mikor lejár, eszközlök önnek újra.
27 IV | Várhatta őt Garanvölgyi vissza! Mikor alig vett lélegzetet addig,
28 IV | még akkor sem dobott el, mikor Kassától Miskolcig riasztotta
29 IV | gyönyörködött benne sok ideig.~Mikor aztán kissé kezdtek elülni
30 IV | kigázolja a lelkét most, s mikor már igen nagy volt a küzdelmi
31 V | Mert nem hallgatott rám, mikor mondtam neki, hogy vesse
32 V | Aztán szakkermentírozott, mikor látta, hogy a földibolha
33 V | hogy lehet ennek örülni?~– Mikor olyan nagyra van a maga
34 V | tudatlan és babonás, hogy mikor kedvenc étele van az asztalon,
35 V | tudományos kísérleteket.~Mikor Kampós uramnak legjobban
36 V | herbateát iszik? Jó is biz az, mikor az embernek hasrágása van,
37 V | kerülőit mind elhajtották.~Hát mikor legjobban folyt a repcekaszálás,
38 V | Bräuhäusel úr doktor Grisákot, mikor már a három óra közelít,
39 V | bírónak a bélyegbüntetést, mikor kezében van a kártya.~A
40 V | a négy fölsőt a kezéből, mikor a kerületi biztossal játszik,
41 V | Kampós nevetgélve –, hogy mikor mentünk, hát egy golyóbist
42 V | azt én nem vettem észre. Mikor egyszer aztán szaladni kellett,
43 V | feledékeny ember.~Csak, mikor már minden be volt takarítva;
44 V | töltöttek a vályújokba, s mikor attól lerészegedtek, szépen
45 V | kocákat előkerítem, hát mikor hazafelé hajtom, engem majd
46 V | úgy tántorogták vissza, mikor meglátták.~
47 VI | semmire.~Törkölyi aztán, mikor pajtásaival összekerül,
48 VI | szépre.~– Készen vagyok.~– Mikor nyugdíjaztattam magamat,
49 VI | cseresnyéről külön lerágni a magot. Mikor én olyan idős voltam, mint
50 VI | olyan hosszú időre, hogy mikor ismét maga előtt fogja látni,
51 VI | doktor úr. Látta ön már, mikor egy kutyának hat kölyke
52 VII | tenyerével az asztalra.~Mikor már Kampós uram látta, hogy
53 VII | ütleget kapni a szemére. Mikor már indulófélben voltak
54 VII | levest kell olyankor főzni, mikor házmotozó főnök jő hivatalos
55 VII | szintén erősen állíták, hogy mikor az ember reggeltől estig
56 VII | gyanúsnak tetszett ez az ember. Mikor egyszer lehajolt, hogy elejtett
57 VII | feldíszítőjét, hogy majd aztán, mikor megszomjazik, akkor itassa
58 VII | s gondja volt rá, hogy mikor a csendőrkaszárnya udvarán
59 VII | odafogadta zongoramesternek. Mikor az asszonynép úgy pártfogolta.~
60 VII | kéz! – ordíta rá a lovag, mikor látta, hogy ez esküdni akar. –
61 VIII | akkor akarna ott bemenni, mikor zárva van, egy csengettyűhúzó
62 VIII | hagyni, s megkérem, hogy mikor visszajövök, ismét bocsásson
63 VIII | lemásolni.~Az bizonyos, hogy mikor rajztáblához engedik ülni,
64 VIII | kétszeresen kell vigyázni, mikor a lovag úr nincsen itthon.~
65 VIII | vetted fel a kocsira és mikor, és hogyan, micsoda körülmények
66 VIII | alatt, jó sötét volt már, mikor az ifjú úr kijött a kertajtón.
67 VIII | ülve maradt a hintóban; mikor aztán előjött a relais,
68 IX | cseléd vállát.~– Hol a missz? Mikor ment el? Ki bocsátotta ki
69 IX | egyedül, míg atyám hazajön. Mikor Gyuszi elhagyja a külső
70 IX | Maxenpfutsch úrnak az örömét, mikor az ablakon keresztül meglátta,
71 IX | ember akkor legboldogabb, mikor legkevesebbel beéri.~– Rokonait
72 IX | Ankerschmidtre csak őróla ragadt át. Mikor aztán sokáig nevettek, és
73 IX | Aladár fel sem kelt előtte. Mikor aztán fel volt kötve kardja,
74 IX | tud is felőle valamit, s mikor aztán a fele úton a csárdánál
75 IX | ugyan szépen lemondhat, mikor még tíz esztendeje van várakozni
76 IX | efféle hiábavalóságokat.~Mikor aztán már nagyon kezdett
77 IX | Hiszen nem téged vert.~– De mikor az olyan cudarság: egy asszonyt
78 IX | kimagyarázhatlan jókedve volt; mikor nem sírt, akkor mindig nevetett.~ ~
79 IX | is szereted a szalonkát? Mikor olyan kicsi gyermek voltál,
80 IX | azt hagyd estére, aztán mikor az én részemre kerül a sor,
81 IX | félórát engedd le.~– De mikor már szent Hubertnek adtam
82 IX | szerencsétlenség az az életben, mikor az ember ugyanazon a helyen,
83 IX | mit mondanak?~És azután, mikor fölébred, mint irtózik attól,
84 IX | gondolat kínozza különösen. Mikor már amaz ember kínzásaitól
85 IX | attól menekülni. És aztán mikor ismét aludni kell menni,
86 IX | elmúlik.~– Nehezen múlik, s mikor az elfog, akkor sárgának
87 IX | A fű is sárga olyankor, mikor én annak nézem.~– Ne búsulj,
88 IX | doktor; nem tudta megmondani, mikor elutasított, hogy azért
89 IX | mosolygott az ajánlatra, s mikor elváltak egymástól, még
90 IX | Mit gondol ön, doktor? Mikor egy üzlet ily nagyon is „
91 IX | ki zárná le a zsilipet, mikor az aranyözön legjobb folyásában
92 IX | eszélyesség azt gondolni, hogy mikor Straff tíz procentot ígér,
93 IX | is vidult kedvétől a ház; mikor a gazdának örömét látja,
94 IX | s éppen akkor nincs ott, mikor a vad megjelen. Valahol
95 IX | mohóságával az én üzletemet. Mikor az ember alkuszik, úgy kell
96 XIII | mennyire szerette leányát; mikor az a ravatalon feküdt már.~
97 XIII | elfeledlek!”, hanem aztán mikor ott van fehéren, némán,
98 XIII | Garanvölgyié, másodikon Aladáré.~Mikor a sírbolttervet elkészíté
99 XIII | urat, mert azt a helyet, mikor a Tisza kiönt, kétölnyi
100 XIII | akkor kezdett rá figyelni.~– Mikor a Tisza kiönt?~– Igenis.
101 XIII | most temetésre vezényel.~Mikor a gyászmenet a sírbolt elé
102 XIII | gyászmenet a sírbolt elé ért, mikor a koporsót leeresztették
103 XIII | leeresztették az üregbe, mikor a nagy kőfedelet rábocsátották
104 XIII | rábocsátották az üreg nyílására, mikor az utolsó ámen elhangzott
105 XIV | képest! Azt tessék megnézni, mikor minálunk árvíz van! Tenger
106 XIV | fenyőfának. Azt is láttam, mikor az a híres bécsi architektus
107 XIV | embernek azon okoskodását, hogy mikor az elemekkel szükséges küzdeni,
108 XIV | parancsokat osztottam, ő is; aztán mikor látta, hogy minden ember
109 XIV | S ön megérzette, hogy mikor megy le a hold? – kérdé
110 XIV | iparkodott kocsijához eljutni.~Mikor Ankerschmidt a szekérderékban
111 XIV | Egy-egy kapaszkodónál, mikor a paripák tüszkölve haladtak
112 XIV | megnevezhetetlen aggasztó hangzűr, mikor ezernyi ezer ember kiált
113 XIV | Ankerschmidt csóválta a fejét, mikor azt meglátta.~– Úgy hiszem –
114 XIV | látszottak az árban, mint mikor délibáb mutogat kápráztató
115 XIV | ötlettel. Támad az embernek, mikor nagy szüksége van rá.~Azzal
116 XIV | már akkor sem lehetett, mikor Ankerschmidt először itt
117 XIV | idejében kiabáljon.~– De mikor úgy retteg a cselédség ettől
118 XIV | ha az megharagszik? Hát mikor az angol hajósok alatt meggyullad
119 XIV | embert nem szabad fölvenni. Mikor minden ember biztos helyen
120 XIV | megtalál a méltóságos úr. Mikor ezzel is elkészültünk, akkor
121 XV | elintézve a világon, hogy mikor egy embert minden porcikájában
122 XV | hazahozza, szárazra tegye, s mikor aztán már fáradtan, éhesen,
123 XV | aki beteszi az ablakot, mikor arra jönni látja, az volt
124 XV | tud ezen úgy jubileálni, mikor ez kétségtelenül arra mutat,
125 XV | ablakokat is értékesítette. Mikor Kampós legutoljára ott járt,
126 XV | prérit” átveszed; mely, mikor elvesztetted, megért beruházásiddal
127 XV | szarkazmussal faggatta, hogy „Mikor indul már a vízár pusztításait
128 XV | azért haragudott a téns úr, mikor tegnapelőtt azt mondtam,
129 XV | nem is tehetett másképp, mikor maga előtt látta azt a két
130 XVI | én leányomtól megváljak, mikor senkim sincs kívüle.~– Hát
131 XVI | milyen bolond az ember, mikor maga van”.~
132 XVII | undorral néz már az ember, mikor restell rajta sopánkodni.~
133 XVII | lehete földeríteni, hogy kit.~Mikor szembeállt a két testvér,
134 XVII | szembesíték:~– Emlékeznek-e uraim, mikor a tiszai gátnál virrasztottak
135 XVII | felvilágosítást adni; sötét volt, mikor az emberrel beszéltek, arcát
136 XVII | visszakísértetni börtönükbe.~Mikor elvitték őket kétfelé, Bárd
137 XVII | látó Úr tudja.~Bárd Pál, mikor meghallotta öccse halálát
138 XVIII| Dilettánsok itt rosszul járnak. Mikor Magyarországtól megvált,
139 XVIII| levelek ily kézírással. Mikor még azok írónéjának szüksége
140 XVIII| volt csak olyankor nevetni, mikor egyedül van és sohasem kinyitott
141 XVIII| gyereknek játékszerül vigyen, mikor Bécsből megérkezik. Hohó,
142 XVIII| éppen a csárdást járta, mikor az atilláját rángatni kezdték,
143 XVIII| történhetett? Az megfoghatatlan. Mikor ő kétszer is megnézte, hogy
144 XVIII| kimutatta, dátum szerint, mikor, hányszor és mennyi ideig
145 XIX | XIX. Mikor a medve kijön a barlangjából~
146 Uto | ellendemonstráció lehetett az, mikor egy ilyen betiltott tollas
147 Uto | hatalma.~De szép idők voltak! Mikor a protestánsok nagy gyülekezetén
|