Fezejet
1 I | tovább, mikor a fű éppen olyan szépen kinő, ha én nem nézem
2 I | hát az Úr rendelte, hogy olyan állatok is legyenek a világon,
3 I | tárcájában egypár ezer forint olyan bankjegyekben, amiket mutogatni
4 I | ilyen apróságokkal, mikor olyan nagy dolgok elvesztek!~Az
5 I | szabad, ha az ember elébb olyan papirost vesz, ami már jogosítva
6 I | úr azt hitte, hogy most olyan igazságokat mondott el,
7 I | Ugyan mit ceremóniáznak vele olyan sokat. Rontsák le a házat,
8 I | melynek elfordult oldala olyan csapinósan látszott levágva
9 I | akinek rongyos vityillója van olyan helyen, ahová valaki más
10 II | kétségbe volna esve; sőt inkább olyan bizonyos afelől, hogy ami
11 II | Látni nem láttam, de olyan elevenen tudom őt képzelni
12 II | pszeudoklasszikusokat.~Kampós uram olyan képet csinált, mint aki
13 II | piculát sem. Hanem hát, ha olyan jól emlékezik rám az ön
14 II | Rettenetes tudat ez egy olyan becsületes emberre nézve,
15 II | hogy ő eddig mindannyiszor olyan együgyű volt, hogy egy lábtón
16 II | Hunyadi János képén látszik. Olyan jó őszinte, nyílt magyar
17 II | elfeledkezett föltett szándékáról, s olyan szépen lekapta a kalapját
18 II | ellenében semmi sem lesz olyan jó védelem, mint azt az
19 II | eldugtál belőle!~De már ez olyan szó volt, amiért Kampós
20 II | volt Marczián Richárd. Nem olyan fényes, mint amilyenből
21 III | itten.~Következtek azután olyan évek, amikben egykori ismerőseit,
22 III | levesnél vagyunk.~A bujdosó olyan hosszú, reszketeg fohásszal
23 III | volt több hatévesnél, s olyan furcsa volt a magas kalapos,
24 III | összeszoktak gyúrni, s ami aztán olyan idomítható gyurmát képez,
25 III | magát megmenteni. Még most olyan helyen mondta ezt el az
26 III | vállat vonított, s valami olyan csettenést hallatott nyelvecskéjével,
27 III | mindennap jövök össze, s aztán olyan furcsa, hogy nem tudok velük
28 III | tudok velük beszélni. Azok olyan szépen köszönnek nekem az
29 III | parasztleánykák, mikor gyomlálnak, olyan szép dalokat énekelnek.
30 III | verset nem tudom hozzá. Pedig olyan szép.~S azzal elkezdé dúdolni
31 III | tetejű kalapját, mely éppen olyan nagy volt, mint ő maga,
32 III | amit az én leányom ír egy olyan ellenséges táborba.~– Valódi
33 IV | azokhoz a szarkazmusokhoz olyan szelíd, nyugodt, apostoli
34 IV | gondoltam, szolgabíró, mert olyan magas tetejű kalapja volt.
35 IV | megyek megkérdezni, miért olyan szomorúak. Ejh, balga képzelet.
36 IV | Szerencsére a kisasszonynak olyan finom szép írása volt, mint
37 IV | bujtogatónak –, minthogy ön olyan szenvedélyes vadász, hát
38 IV | másodpercnyi komoly hallgatás alatt olyan szép volt, összevont szája
39 V | lehet ennek örülni?~– Mikor olyan nagyra van a maga tudományával!
40 V | Kegyelmes uram, ez a masina olyan jó masina, hogy nemcsak
41 V | körülmények közé jut, éppen olyan haragos. Az első lökés után
42 V | játszótárs iránt kivált az olyan iránt, aki mindig veszt.~
43 V | Negyvenezer forint esett a sárba. Olyan szépen, minha csak tárcástul
44 VI | álmatlan éjt sem szerte. Vannak olyan boldog emberek, akik önmagukban
45 VI | lerágni a magot. Mikor én olyan idős voltam, mint ön, minden
46 VI | ötlete volt, hogy majd ő olyan sok ákombákomot fog ebben
47 VI | törekszik? No ez rendes.~– S mi olyan szépen elbúcsúztunk már
48 VI | Én tudom jól. Mégpedig olyan hosszú időre, hogy mikor
49 VI | hát azt mondom önnek, hogy olyan elevenen elásott fölösleges
50 VII | befutották, míg tőszáraik olyan bolyhosak voltak már, mint
51 VII | amitől Mikucsek úr rövid időn olyan lett, mint egy céhbeli kéményseprő.~
52 VII | megharapták az ujjait.~Pedig olyan szép hely volt ez az ősi
53 VII | dolgokról tudósítottak azok, olyan emberek által aláírva, akik
54 VII | akik régen porrá váltak, s olyan tintával, ami régen megveresült.~
55 VII | vizsgáló motozást.~Kampós úrnak olyan nagyon tetszett ez a mulatság,
56 VII | ódon íróasztal, melynek olyan furcsa ki- s behúzható tetője
57 VII | Eszerint ennek az asztalnak van olyan rejteke, ahova a födél eltűnhet.
58 VII | tisztelt uraságod, ezek olyan kérdések, amikre, ha kell,
59 VII | önöket, hogy jövőben minden olyan működéstől óvják magukat,
60 VII | teleírt vékony levélkék közül olyan sokáig elnézeget. Ki sejtette
61 VII | mintha olvasna belőle.~– Olyan különös írás.~– Nagysád
62 VII | sem ízlett többé; – hogy olyan nagy baj a szemben az az
63 VII | hogy Ankerschmidt házánál olyan ember vehet lélegzetet,
64 VII | Gondolja meg…~– Ne féljenek olyan nagyon. Nem verem pofon,
65 VIII | felejtettük, hogy aludtunk, olyan régen volt. Minek köszönhetjük
66 VIII | biztosítani jelenlétéről, s olyan dolgot adni, melynek zajától
67 VIII | alatta, míg Maxenpfutsch úr olyan prózai ember volt, hogy
68 VIII | hiányzik rajta. Ha mégis valami olyan eset adná elő magát, hogy
69 VIII | saját köpenyegét hívogatja olyan szívesen, mely a porolófán
70 IX | megátkozna. De tégedet szeret, te olyan jó vagy: és nekem senkim
71 IX | is tudom: mire kérjelek, olyan zavart vagyok. Te legjobban
72 IX | Figyelj! – szólt hozzá Eliz, olyan parancsoló hangon, mint
73 IX | sebet bekötözni kísértsen olyan férfiúnál, ki indulatainak
74 IX | legalázatosabb szolgáját” olyan vékony hangon tudja elmondani,
75 IX | Vendelin úr nem találta olyan mulatságosnak a tréfát.~
76 IX | derék férjet. Gondolja meg, olyan állásban, egy jószágdirektor!~–
77 IX | hogy ott valami könny van.~Olyan mulatságos történet az arról
78 IX | visszanyeri?~– Ah, hiszen olyan jól ápoltak itten.~– Bizony,
79 IX | Ankerschmidtnek köszönheti; aki szeret olyan lében kanál lenni, amihez
80 IX | tisztességes ember, nem olyan, amilyennek én hiszem? Kissé
81 IX | Doktor Grisák látta, hogy olyan ember áll előtte, akin nem
82 IX | haladék nélkül főbe lövi.~Olyan bolond kocsis persze nincs
83 IX | vagyunk. Én többet a házhoz olyan őrt, aki terád vigyázzon,
84 IX | marokra fogja a tollat, s olyan szépen odakanyarítja verébfej
85 IX | kacagást.~– Ugyan kinek örülsz olyan nagyon, szolgám? – szólt
86 IX | Garanvölgyi szomorúan. – Ki neked olyan jó embered?~Azonban már
87 IX | Ön az? – Megbocsát, de olyan szívdobogást kaptam egyszerre.~
88 IX | Ez a meglepetés! Ah, én olyan ideges vagyok. Minden úgy
89 IX | jobban.~– Nem volt ám az olyan rossz, mint gondolják; látja
90 IX | már megjött az esze.~– No, olyan asszonyra én is szeretnék
91 IX | Apácskám, találtam már olyan nekünk való asszonyt.~–
92 IX | téged vert.~– De mikor az olyan cudarság: egy asszonyt megverni!~–
93 IX | kocsiba fogassunk.~Erzsike olyan szépen megcirógatta az apja
94 IX | véve atyja hevült arcáról, olyan részvéttel tudott hallgatni,
95 IX | megy le.~– Ah, ne maradj olyan későre.~– De kedves madaram,
96 IX | szereted a szalonkát? Mikor olyan kicsi gyermek voltál, valahányszor
97 IX | lelte? Hát miért sírsz most olyan nagyon? No látott már valaki
98 IX | csókolta, hanem a sírást nem olyan könnyű megállítani; ahhoz
99 IX | óta. Beteg van a háznál; olyan beteg, aki éjente nem alszik.~
100 IX | midőn azok biztatják, hogy olyan törvény nincs a világon;
101 IX | el magától.~– Pfuj! Éppen olyan szaga van, mint azoknak
102 IX | lecsüggeszté fejét –, és mi olyan későn tanuljuk ezt meg!~–
103 IX | számítását. Nagysád kezében semmi olyan bizonyíték nincs, ami a
104 IX | ezer forint Bécsben egy olyan embernek, aki egy méltóságos
105 IX | nem kártyázik? Szeretnék olyan embert ismerni. Jó, hogy
106 IX | okos ember, én is. Most olyan alkalom van a kezünkben,
107 IX | jó.~– Nem tudna ön némely olyan tényeket is felhozni, amik
108 IX | felakasszák önt.~Straff úr olyan hidegvérrel diktálta ez
109 IX | Egy nap, két nap múlva olyan örvendetes hírt fogunk hallani,
110 IX | úgyhogy elvégre a két testvér olyan jól tudta a titkot, mint
111 IX | mint maga az apa, s éppen olyan nyugtalansággal vártak az
112 IX | beülhetnék az első hotelbe, s olyan traktát csaphatnék, hogy
113 IX | jó az, amikor az embert olyan nagyon utálják, mint engem
114 XIII | a ravatalon feküdt már.~Olyan könnyű azt kimondani: „elűzlek,
115 XIII | Mint a kétszerkettő négy, olyan világosan bebizonyítja azt
116 XIII | bizonyságot tesznek róla, hogy nem olyan könnyű elmúlni, mint meghalni.~
117 XIII | az ellenvetéseket, neki olyan kedvenc eszméje volt az.
118 XIII | száraz, vízmentes hely, s olyan szép ott a szomorú nyírfák
119 XIV | Tisza arra nem önthetvén ki, olyan helyeket fog árjával meglátogatni,
120 XIV | ócsárolja. Még sohasem találtam olyan indzsellért, aki az előtte
121 XIV | ártana meg. Egészen más az olyan ős paloták sorsa, miket
122 XIV | mondhatom, mert ott voltam, hogy olyan téglából épült, mint a porcelán,
123 XIV | vannak benne érdekelve. Olyan emberektől is kelle kísérteteket
124 XIV | ember, akit azért, mert olyan becsületes képe van, a finom
125 XIV | állatkára, hogy ne dideregjen olyan nagyon; amit az hálás köszönettel
126 XIV | cincogást hallatta, ami olyan, mintha titkos hegedűt hordozna
127 XIV | lett volna szükség.~Midőn olyan közel ért a veszélyben forgó
128 XIV | még mind zöld vetés volt, olyan, mint az áldás! s ma már
129 XIV | falnak most tűnt ki a haszna; olyan volt az, mint a szikla:
130 XV | könyörge érte Erzsike –, én olyan szépnek találom.~– No lássa –
131 XV | Kampós. – Jaj, ha énhozzám olyan közel volna, engem a láz
132 XV | azért a magyar ember kedélye olyan traktábilis, hogy kikáromkodja
133 XV | hova is indult volna már olyan későn?~Másnap ismét annyi
134 XV | Legfeljebb Erzsike ejtett olyan célzásokat, hogy azon a
135 XV | többé, hanem engedte azt olyan melegen szólni, amint szívéből
136 XV | megsokallta utoljára, hogy öccse olyan sokáig búcsúzik Ankerschmidtéktől,
137 XV | pedig e kereszttűz közepett olyan boldognak érzé magát, egymást
138 XVII | szembeállt a két testvér, olyan érzékenyen tudta egymást
139 XVII | szándékáról, minek vállal magára olyan vétket, amit nem követett
140 XVII | tanúvallomásra halál következik, az olyan erős, mintha megesküdtek
141 XVIII| pokolbeli élvezetet, mely támad olyan titkok megtudásakor, amikből
142 XVIII| levele fordult ki, de Aladár olyan jó volt, hogy semmi kísérő
143 XIX | folytathatta, mindig volt körülötte olyan arc, amelyikre azt mondhatta:
144 Uto | betiltott tollas süveget egy olyan ismeretes szakállbajuszos
|