Fezejet

  1 II |    napjaiban is megtartá dugaszban.~Kampós úr igen ügyes gazda volt,
  2 II |           akar enni lágy kenyérrel!~Kampós úr amellett tökéletesen
  3 II |           védelem) – mondá ilyenkor Kampós.~Csakis avégett nézte át
  4 II |         tenyerét a papírokra, miket Kampós áhítva várt már vissza,
  5 II |            a pszeudoklasszikusokat.~Kampós uram olyan képet csinált,
  6 II |     óvatosan széttekinte a szobában Kampós, mi kurta nyakának nagy
  7 II |           tőle.~Azzal alig várhatta Kampós úr, hogy a számadásokat
  8 II |     denunciáció volna. Ezt a titkát Kampós úrnak ne kutassuk.~Elég
  9 II |      mezején látni fogjuk egymást!”~Kampós semmi kevesebbet nem várt,
 10 II |          maláciával~– Jól van, édes Kampós, hát csak rúgtasson még
 11 II |             adja neki útiköltségül.~Kampós uram úgy érié, mintha jobb
 12 II |       bugyborékoló kedéllyel lépett Kampós uram a „csendilla” ajtajába,
 13 II |           is megrovásul jegyzem fel Kampós úrnak, hogy amint őt ismét
 14 II |         üdvözlő város küldöttségét.~Kampós úr, igazán mondom; nagy
 15 II |        mondja ön tovább! Elengedem.~Kampós úr elrémült, s legjobbnak
 16 II |         Reszkessetek! Reszkessetek!~Kampós úr úgyis tetőtől talpig
 17 II |             dühös mozdulattal, hogy Kampós úr nem kevesebbet várt tőle,
 18 II |         szegény, elhagyatott hazám!~Kampós úr de bizony el volt érzékenyülve,
 19 II |           ez olyan szó volt, amiért Kampós úr is meg tudott haragudni.~–
 20 II |         vigye el; mely történetesen Kampós uramé volt, otthagyván annak
 21 II |        végig bujdosom!~És elrohant.~Kampós uram úgy érzé magát, mint
 22 III|             maga, mind számtartója, Kampós, örökösen konspirációkon
 23 III|  összeesküvést tervez kasznárjával, Kampós úrral együtt; hogy hol vannak
 24 IV |         akarják enni~Garanvölgyi úr Kampós urammal éppen a gazdasági
 25 IV |         olvassa el annak tartalmát. Kampós pedig igazán nagyon keveset
 26 IV |         írása volt, mint a metszés. Kampós úr nem is csinált egyéb
 27 IV |         utánamondott magyarul. Ahol Kampós uramról, saját magáról kezdett
 28 IV |         volna, a kíséretéül rendelt Kampós hirtelen útját állta oly
 29 IV |             sok nyulat lőjön aztán.~Kampós uram azt sem tudta, hogy
 30 IV |         rozsdafolt sincs rajta, azt Kampós uram összevissza törülgette
 31 IV |             érni, hogy midőn elment Kampós uram ablaka előtt, nagy
 32 IV |            azt hitték odakünn, hogy Kampós uram valakinek kigázolja
 33 IV |   elválasszák a küzdőket egymástól.~Kampós uram meg nem zavarodva emelé
 34 V  |         vigasztalá meg Garanvölgyit Kampós uram;. egy nyári délután
 35 V  |          Vendelin pátronusnak hítta Kampós Ankerschmidt morva jószágigazgatóját.)~–
 36 V  |      tudományos kísérleteket.~Mikor Kampós uramnak legjobban izzadt
 37 V  |             Felkapja a fejét; s íme Kampós uramat látja maga előtt,
 38 V  |           kérem alássan – magyarázá Kampós nevetgélve –, hogy mikor
 39 V  |             valamit mást is, de azt Kampós uram elhallgatta.~Ankerschmidt
 40 V  |         őszinteséggel nyújtsa kezét Kampós uramnak; amit az, miután
 41 V  |            esős idő is; igazat adva Kampós uram térdének, és megérkezett
 42 V  |        Másnap összejött Vendelin úr Kampós urammal, s dicsekedett neki,
 43 V  |         mondá, hogyan jut hozzájuk.~Kampós uram mosolyogva töltött
 44 V  |         egyszer úgy Pesten – felelt Kampós –, hogy a tajtékpipámat
 45 VII|   időszakokban el szokott oda jönni Kampós uram, egy csomó kulccsal;
 46 VII|        napon Straff, amint megsejté Kampós uram közeledtét, utánaosont,
 47 VII|           után hallotta őt bemenni.~Kampós úr a szobába lépve elébb
 48 VII|             a benn levő mit csinál.~Kampós uramon nagy ujjas csurapé
 49 VII|            fekete volt, annyi igaz.~Kampós uram egy kis kulcsot vett
 50 VII|     dolognak kell benne lenni, mert Kampós uram sokáig nézeget a szekrénybe,
 51 VII|           személyzettel a főcinkos, Kampós kézre kerítésére indul.~
 52 VII|            Az istállóba – felelt rá Kampós uram ártatlanul.~– Mit keres
 53 VII|           utánam, amice – inte neki Kampós uram, kinek végtelen kedve
 54 VII|         elől Bräuhäusel úr, közepén Kampós uram a didergő Mikucsekkel,
 55 VII|            A régi kastély elé érve, Kampós uram hivatalosan felszólíttaték,
 56 VII|          nyissa fel a zárt ajtókat.~Kampós uram engedelmeskedett a
 57 VII|            ön azokkal a kulcsokkal!~Kampós uramnak nem mondta senki,
 58 VII|         bemenjen a lábtyűje torkán.~Kampós uram, két legény közé fogva,
 59 VII|           éppen azon a helyen, ahol Kampós uram állt az ászokgerendán,
 60 VII|             a „félre innen” nyilván Kampós uramnak szólt, ki nagymértékben
 61 VII|                Aha! Itt van valami.~Kampós uram maga is kíváncsi volt
 62 VII|            egymásra. Mit jelent ez?~Kampós uram csak hallgatott. Nem
 63 VII|           ászok közé elássa. De hát Kampós uramtól ezt nem kérdezte
 64 VII|             második Klimius Miklós, Kampós uramnak rettentő mulatságára.~
 65 VII|          visszaborzadva, Kampóstól.~Kampós uramban volt annyi malícia,
 66 VII|            arra a gráciára, hogy ha Kampós uram kérezkedni fog, hogy
 67 VII|          utolsó falatot is legyűré, Kampós uram nagy lelki nyugalommal
 68 VII|           egész ócska levélhalmazt.~Kampós uram, amint e veszedelmes
 69 VII|   folytathatta a vizsgáló motozást.~Kampós úrnak olyan nagyon tetszett
 70 VII|   tenyerével az asztalra.~Mikor már Kampós uram látta, hogy de most
 71 VII|             e perctől fogva fogoly.~Kampós uram egy cseppet sem volt
 72 VII|     csendőraltiszt odalépett mellé, Kampós, mint ki a szabályokat legjobban
 73 VII|  kieresztenek – szólt szelíd daccal Kampós uram. – Gyalog menjünk-e,
 74 VII|           meg, annálfogva megengedé Kampós uramnak, hogy a tiszti lakba
 75 VII|             indult volna kifelé, ha Kampós uram egy szerény ellenvetéssel
 76 VII|            önök ide ezen leveleket?~Kampós uram vállat vonított elmosolyodva.~–
 77 VII|          már komolyan sarkára állva Kampós uram ellen. – Ha az urak
 78 VII|      nyilatkozik.~E cifra mondásból Kampós uram annyit értett, hogy:~–
 79 VII|        indulófélben voltak az urak, Kampós utánuk kiálta~– Kérem uraim,
 80 VII|            szaporán, aztán menjünk.~Kampós úrnak értésére adatott,
 81 VII|         kapták rajta ezen és amazon Kampós uramat; mi lesz már ebből;
 82 VII|             Most nézzünk egy percre Kampós uram után. Ráérünk addig,
 83 VII|      fakadának, kinek feladata volt Kampós uramat in flagranti beszállítani
 84 VII|         beszállítani a székvárosba.~Kampós uram csendesen pipázva hallgatá
 85 VII|         napi zsoldot kellene húzni.~Kampós uram nem szólt bele a beszédbe.~–
 86 VII|       elhatározott hangon a káplár.~Kampós uram értette a kérdést.~–
 87 VII|            indítványt tevé, hogy ha Kampós úrnak nem volna ellenére,
 88 VII|   betérhetnének ide egy ital borra.~Kampós úr engedett a közóhajtásnak,
 89 VII|         kulacs száját ingujjával, s Kampós uramnak is tölte:~– Kegyelmed
 90 VII|          csendőr, a hátulsó ülésben Kampós uram és a káplár.~A kocsis
 91 VII|          felelt rá, hanem dülöngélt Kampós uram vállára, mint aki nem
 92 VII|            útárok rekettyéi között.~Kampós uram vállat vonított; nem
 93 IX |            azt, hogy mit írt benne.~Kampós uram pedig ugyanezen a napon
 94 IX |          majd protokollumba veszik.~Kampós uram köszönte a protokollumot,
 95 IX |          olvasgatá Tacitusát, midőn Kampós uram exiliumából megérkezék.~
 96 IX |                S mármost beszéljen, Kampós barátom, tovább, hogy mit
 97 IX |          előre érzi – figyelmezteté Kampós Garanvölgyit e tüneményre.~–
 98 IX |             másik nyiffantással meg Kampós úrra, de ennek már a nyaka
 99 IX |         Hiába csitította, hajszolta Kampós, Cicke annál jobban adta
100 IX |        tudna ilyenkor szólni?~Hanem Kampós uram, az meg van bolondulva.
101 IX |          batteriáinak volt nyugalma Kampós úrnak a kastélyban megint
102 IX |           biz azt meg elébb, kedves Kampós – szólt tréfálkozva az öreg
103 IX |          Cicke – szólt elszomorodva Kampós úr, az agárra tekintve féltékeny
104 IX |         Pestről; keresse csak össze Kampós, ott lesz a lom között.~–
105 XIV|        feketekávé után ellátogatott Kampós uram.~A hőkeblű férfiú élénk
106 XIV|             oldalra meghajtva magát Kampós uram, s sietve húzott elő
107 XIV|             igazat? – szörnyedt fel Kampós uram. – Ah, tekintetes úr,
108 XIV|    Csehországban is vannak árvizek.~Kampós uram rettenetesen sértve
109 XIV|             ezt nem állhatta tovább Kampós uram. Mélyen megsértve hajtogató
110 XIV|             tengerszínné válhasson.~Kampós uram vállat vonított.~–
111 XIV|       ingatja meg minden kis tréfa.~Kampós uram türelmének ez volt
112 XIV|         szólít – mondá felcihelődve Kampós uram, s még egyszer bocsánatot
113 XIV|             veszteg, már késő volt; Kampós uram örömében akkorát rikoltott,
114 XIV|             semmi baja! – lármázott Kampós uram, ki most észrevevé,
115 XIV|          szemeire esküdve bizonyító Kampós uram; oly pazarul bánva
116 XIV|          azt mondta az öreg úr: „No Kampós, mit csinálnak most Ankerschmidték?
117 XIV|     csónakkal, akkor azt mondá: „No Kampós; ez a ház nem állja sokáig,
118 XIV|            szép volt azt nézni.~Míg Kampós uram rövid kivonatban iparkodott
119 XV |           kinek erősen lelkére köté Kampós uram, hogy a csónakokat
120 XV |      Szerencsére az estebéd zaja, s Kampós uram kínálgatási kedve hamar
121 XV |             Hol? Kit? – kérdé mohón Kampós uram: ki szörnyen kapott
122 XV |        tessék elmondani! – szabódék Kampós úr, nagyon rajtaesve a hallottakon. (
123 XV |              szólt Aladár. – Menjen Kampós úr, hozza el.~– Mit? Eb?
124 XV |           nem merte ezután állítani Kampós uram; de ráfogta, hogy harap.
125 XV |         visszatért.~– Aha! – kiálta Kampós uram nem látva a visszatérő
126 XV |         lelket a tapasztalt férfiú, Kampós. – Jaj, ha énhozzám olyan
127 XV |       helyét az ördögtől született.~Kampós uramnak valóban halavány
128 XV | csináltasson neki nagysád – sürgölé Kampós úr –, mert ez keresztülrágja
129 XV |          letakarva tenyerével, hogy Kampós uram orozva tele ne tölthesse. –
130 XV |        Délre hazajutva, legelébb is Kampós uram azzal az örvendetes
131 XV |             is értékesítette. Mikor Kampós legutoljára ott járt, persze
132 XV |     átölelve.~Ez ábrándos jelenetet Kampós uram érkezése szakítá félbe,
133 XV |           bánja”? – szólt elbámulva Kampós uram, hanem azután egyszerre
134 XV |        leckét tartott igen komolyan Kampós uramnak arról, hogy azt
135 XV |         mégis okozott a kedélyekben Kampós uram hírhozása, hogy mindenkit
136 XV |          átellenesének. A csónakban Kampós uram és a két öregúr foglaltak
137 XV |       lélekvesztőt előreereszték, s Kampós uramnak becsületszavát vették,
138 XVI|             Inkább odaadom Kampóst.~Kampós uram sietett e szóra protestálni,