Fezejet

  1 I    |             lehetett hallani az öreg Garanvölgyi szájából azokon a korán
  2 I    |              lesz adósa a státusnak.~Garanvölgyi Ádám erre azt mondta:~–
  3 I    |           célokra.~– Jól van – monda Garanvölgyi Ádám –, tehát ezentúl nem
  4 I    |        utcaajtón.~– Ez is jó – monda Garanvölgyi. – Tehát ezentúl nem megyek
  5 I    |               Ez egy kicsit bántotta Garanvölgyi Ádám urat.~Valami ismerőse
  6 I    |             is múlt el két nap, hogy Garanvölgyi úr udvarára egy pesti bérkocsi
  7 I    |             az úri egyéniség ütközék Garanvölgyi Ádám kifelé induló bekecsgombjaiba,
  8 I    |             jókor jött! – üdvözlé őt Garanvölgyi.~– Ezt már szeretem, hogy
  9 I    |            ön? – kérdé együgyűséggel Garanvölgyi.~– Mit gondol ön? Én doctor
 10 I    |      prókátor? – szólt kapacitálódva Garanvölgyi. – Akkor hát ne nézzük a
 11 I    |            az én törvényes birtokom.~Garanvölgyi úr azt hitte, hogy most
 12 I    |            tulajdonosnak, s minthogy Garanvölgyi úr a Reichsgesetzblattot
 13 I    |            semmi kutyabőr sem segít.~Garanvölgyi úr konvinkálva érné magát.~–
 14 I    |         irtózatos jóakaratú humorral Garanvölgyi. – Talán, hogy nincsen bélyegpapírra
 15 I    |        Dolgozószobámba? – kiálta fel Garanvölgyi, nagy készséggel ugorva
 16 I    |         helyzet; – amely észrevételt Garanvölgyi úr igen helyesnek találván,
 17 I    |           volt szépen leterítve, míg Garanvölgyi egy üres Dzirdzon-kasra
 18 I    |             helyeslé az invektívákat Garanvölgyi –, miután az a kastély neki
 19 I    |               szólongatá a sziszegőt Garanvölgyi úr.~– Csak több ne csípne
 20 I    |          amint felkelt a hárságyról, Garanvölgyi úr végigfeküdt a bundán,
 21 I    |    kitaláljon magára a kertből, mert Garanvölgyi úr ugyan egy csepp készületet
 22 I    |              ugyancsak szót fogadtak Garanvölgyi úrnak, a vett utasítás folytán
 23 II   |           mind más országból hozták; Garanvölgyi tiszteinek ennélfogva is
 24 II   |         földesurának. Úgy rábízhatta Garanvölgyi zilált gazdaságát, mintha
 25 II   |             amint e rubrikát átfutná Garanvölgyi, talál egyszerre ilyeneket
 26 II   |             bizonyos célokra 10 Ft.”~Garanvölgyi úr azt minden kérdezősködés
 27 II   |            Hasonlít-e ehhez? – kérdé Garanvölgyi, egy albumot nyitva ki,
 28 II   |            nyomára ne jöjjenek róla.~Garanvölgyi átvevé a mindenféle dirib-darab
 29 II   |      báránynál” Petőfi és tekintetes Garanvölgyi Ádám úr. Amidőn e szavakkal
 30 II   |             várt katasztrófa helyett Garanvölgyi hidegvérrel kivette tárcáját,
 31 II   |            jövök a tekintetes úrtól, Garanvölgyi úrtól. Ne tessék megneheztelni;
 32 III  |                 S miért hagyta ön el Garanvölgyi úr pártfogását?~De már ez
 33 III  |          talál.~Tehát odább ásott.~– Garanvölgyi valóban azt hivé, hogy én
 34 III  |             volt írva. „Jólszületett Garanvölgyi úrnak. Uram! Sietek önt
 35 III  |             nő irányában gorombaság. Garanvölgyi azt izente, hogy nem fogadja
 36 IV   |             egymást meg akarják enni~Garanvölgyi úr Kampós urammal éppen
 37 IV   |          szembe.~– Nem, uram – szólt Garanvölgyi –, én azt mondtam, hogy „
 38 IV   |             minden tréfát – folytatá Garanvölgyi –, mondja meg, nagyon tisztelt
 39 IV   |     szavaknál élesen szemügyre vette Garanvölgyi arcát: mit felelhet erre?~
 40 IV   |              elfelejtett – ilyesmit.~Garanvölgyi egyet sóhajtott, s közelebb
 41 IV   |         tartalmát.~– Jól van – szólt Garanvölgyi, átvéve a levelet, s kivéve
 42 IV   |       táncolni kezdenének csendesen.~Garanvölgyi visszatette a levelet borítékjába.~–
 43 IV   |          bolond dolog ugyebár, uram?~Garanvölgyi csendesen mosolygott.~–
 44 IV   |          fogadjon.~– Igaz – helyeslé Garanvölgyi. – Csak az az egy alkalmatlan
 45 IV   |              A tornácig elkísérte őt Garanvölgyi; ott Kampósnak hagyta meg,
 46 IV   |               az ő volt.~Várhatta őt Garanvölgyi vissza! Mikor alig vett
 47 IV   |              Még én valljak neki? Én Garanvölgyi úr házánál valék. Tudja-e
 48 V    |              számíthatunk? – kérdezé Garanvölgyi.~– Lesz a vagy tízezer mérőcske.
 49 V    |             lekaszálnók a tekintetes Garanvölgyi uram őkegyelme repceejét,
 50 V    |          Bánom is én.~– Mondok, hogy Garanvölgyi tekintetes úrnak a repcéje
 51 V    |         aztán?~– Hát mivelhogy már a Garanvölgyi tekintetes úr aratóját felvállaltuk,
 52 V    |             hold repcét leteremteni!~Garanvölgyi kaszásai már az ötödik napot
 53 V    |             felment-e már a befogott Garanvölgyi Aladár ügyében?~– Óh igen.
 54 V    |      Pajtayné asszonynak abban, hogy Garanvölgyi Aladár úr mindvégig kiülje
 55 V    |             én így működöm. Eszerint Garanvölgyi Aladár nem jut a kibocsátandók
 56 V    |          annyira a kíváncsiság, hogy Garanvölgyi kondását megszólítsa az
 57 VI   |        akadályozni.~Ez a fiatalember Garanvölgyi Aladár.~Az öreg Garanvölgyi
 58 VI   |          Garanvölgyi Aladár.~Az öreg Garanvölgyi Ádám bizonyosan minden követ
 59 VI   |            nagysád, mi oka van azt a Garanvölgyi Aladárt ily kíméletlenül
 60 VI   |              férjem meghalt, az öreg Garanvölgyi Ádám addig mesterkedett,
 61 VI   |          útján, persze hivatalosan: „Garanvölgyi Aladár, kinek tartózkodási
 62 VI   |            hiszen mi tudjuk, hol van Garanvölgyi Aladár.~– Nem tartozunk
 63 VI   |            befolyásomat érte. A neve Garanvölgyi Aladár. Annak a Garanvölgyi
 64 VI   |          Garanvölgyi Aladár. Annak a Garanvölgyi Ádámnak az öccse, tudja?
 65 VI   |             dolognak, elfeledjük. Én Garanvölgyi Aladár urat nem ismerem
 66 VI   |      vonatkozás nélkül. Akarom, hogy Garanvölgyi Aladár otthon legyen, aztán
 67 VI   |        tartva.~– Úgy? Értem. Az öreg Garanvölgyi lesz a folyamodó?~– Az öreg
 68 VI   |          lesz a folyamodó?~– Az öreg Garanvölgyi? Ah, barátom, akkor ön nem
 69 VI   |       sikerért, hogy két hónap múlva Garanvölgyi Aladár itt lesz nagysád
 70 VII  |          épületet, melynek birtokába Garanvölgyi Ádám oly makacsul nem bocsáta
 71 VII  |       körülnőtte a fű, addig volt az Garanvölgyi birtoka, azon innen be volt
 72 VII  |          kérdezé Bräuhäusel úr.~– Ez Garanvölgyi Aladár, Garanvölgyi Ádám
 73 VII  |               Ez Garanvölgyi Aladár, Garanvölgyi Ádám úr fogadott fia és
 74 VII  |         névből látható, hogy az öreg Garanvölgyi Ádám sajátkezű iratai.~Bräuhäusel
 75 VII  |           ócska épület.~– Ah dehogy! Garanvölgyi volna tán kompromittálva?~–
 76 VII  |            ebből mi lesz? Ha az öreg Garanvölgyi valami ügyetlenségbe belemártotta
 77 VII  |            adassa be? Még ha az öreg Garanvölgyi rávehető volna is, várhatna-e
 78 VII  |          Hallod-e te – ember! Tegnap Garanvölgyi házában hivatalos motozás
 79 VII  |             kérdés uram: ki adta föl Garanvölgyi Ádámot, ki nem.~– De az
 80 VII  |                Mi köze az ön házának Garanvölgyi nevéhez?~– Mi köze? Az a
 81 VII  |       előttünk a szekrénykét, melyet Garanvölgyi titkos irataival lefoglalt.
 82 IX   |             Már az ötödik évet tölti Garanvölgyi Aladár e nagy akadémiában.~
 83 IX   |   visszahúzódott az ajtók közé.~– Ön Garanvölgyi Aladár? – kérdé Ankerschmidt
 84 IX   |          nyíltsággal szólva hozzá:~– Garanvölgyi úr, ön mától fogva megszűnik
 85 IX   |         hírrel lepi meg:~– No, tehát Garanvölgyi Aladár kiszabadult.~Doktor
 86 IX   |      szobájába, s leült levelet írni Garanvölgyi Aladárnak. Különös módja
 87 IX   |           titulust is írok? Nevét?~– Garanvölgyi Corinna.~– Áron Löwi Khorin?~–
 88 IX   |          vette és vivé haza.~Az öreg Garanvölgyi kandallója előtt olvasgatá
 89 IX   |             lélegzet alatt elmesélni Garanvölgyi úrnak, amennyit Aladár hét
 90 IX   |               No hát lássuk, mit ír?~Garanvölgyi minél tovább olvasta a levelet,
 91 IX   |             agara ezalatt ott feküdt Garanvölgyi úr lábánál a medvebőrön,
 92 IX   |              elnyiffantotta magát, s Garanvölgyi úrra ugrott, két első lábával
 93 IX   |             nagyon, szolgám? – szólt Garanvölgyi szomorúan. – Ki neked olyan
 94 IX   |         belépett a vendég.~Az volt – Garanvölgyi Aladár.~Nem ahogy a színpadon
 95 IX   |            szólt tréfálkozva az öreg Garanvölgyi, míg Aladár szívélyesen
 96 IX   |            Mit szólsz hozzá? – kérdé Garanvölgyi. – Érted?~– Nagyon értem.
 97 IX   |       csendes örömei között folyt le Garanvölgyi házánál; másnap Aladár azzal
 98 IX   |       pápaszemes doktor Grisák, akit Garanvölgyi úr, önnek nagybátyja, a
 99 XIII |        melynek napnyugati oldalába a Garanvölgyi család sírboltja van építve.
100 XIV  |   Ankerschmidt.~– Úgy? Az az úr, aki Garanvölgyi úr szomszédja. Akkor leszállhat,
101 XIV  |             a parancsa ez?~– Az ifjú Garanvölgyi úré, az itt a mérnök; most
102 XIV  |            ismerte volna meg ezúttal Garanvölgyi Aladárt, ha előre nem figyelmeztetik
103 XIV  |      köszönettel tartozni az életben Garanvölgyi Aladárnak, úgy ez azon tanácsadása
104 XIV  |             a két csónak megérkezett Garanvölgyi háza elé, mely mint kis
105 XV   |            igazítá őt helyre az öreg Garanvölgyi. – Az én vendégem otthon
106 XV   |        komoly dolog volt az – mondta Garanvölgyi.~– Hogyan, uram? – szólt
107 XV   |       tanulni? – kérdé az elmélázott Garanvölgyi.~– Azon gondolkozom, hogy
108 XV   |         többé.~– Hjah, öcsém – szólt Garanvölgyi visszatéve a levélkét ereklyés
109 XV   |              tündére bűbájos tündér.~Garanvölgyi elbámult, midőn jókor hajnalban
110 XV   |        Erzsikéé a vadrózsabimbókkal. Garanvölgyi megszámlálta az árpaszálakat,
111 XV   | összetalálkoztak ismét az ebédlőben.~Garanvölgyi megint megszámlálta az árpaszálakat: –
112 XV   |        evezőlegényt visz el magával.~Garanvölgyi az mondta rá, hogy jó lesz,
113 XV   |     mennyiségű nagy adósság!~Az öreg Garanvölgyi megsokallta utoljára, hogy
114 XV   |              neki sem hitt el senki.~Garanvölgyi tréfásan interpellálta Aladárt,
115 XV   |            csónakázni – indítványozá Garanvölgyi. – Mienk ez a víz!~Az indítvány
116 XV   |             kastély felé – válaszolt Garanvölgyi.~Aladár igen rosszul tudott
117 XVI  |           hogy csak „tessék-lássék”.~Garanvölgyi felnyitá a rozsdás lakatokat,
118 XVI  |             Kedves nászuram! – szólt Garanvölgyi, midőn az emlékezetes szobába
119 XVI  |             Ohó, lovag uram! – szólt Garanvölgyi – ebből az sül ki, hogy
120 XVI  |             énértem el fogja hagyni.~Garanvölgyi meglepetve fordult Aladárhoz.~–
121 XVI  |         arccal készült felelni, amit Garanvölgyi nem állhatott tovább, hanem
122 XVI  |         változott jókedve, odaborult Garanvölgyi keblére, és bocsánatot kért
123 XVII |        vannak, Ankerschmidt lovag és Garanvölgyi Aladár urak; azok bizonyítani
124 XVIII|             Azt tudni fogja ön, hogy Garanvölgyi Aladárral rég szakítottam,
125 XVIII|     legtiszteltebb honfitársainknak, Garanvölgyi Aladár, e napokban jegyzé
126 XIX  |        jegyezve, az bizonyos.~      ~Garanvölgyi Ádám még mindig nem lépte
127 XIX  |      elhisznek, ami az újságban van.~Garanvölgyi csak mosolyogta a vén újoncot.~„
128 XIX  |    képviselte a legszélső baloldalt.~Garanvölgyi pedig nem mozdult az odújából.~
129 XIX  |          nagyon hideg…”~Erre a hírre Garanvölgyi közönyös arca kigyulladt.~„
130 XIX  |          kétségbe merték hozni, hogy Garanvölgyi legyen a képviselő.~Aladár
131 XIX  |       megeszem.~Meg is rágta a vitéz Garanvölgyi ellenfeleit úgy, hogy azokból
132 XIX  |          bocsánatot kért azért, hogy Garanvölgyi ellen föl mert lépni; úgyhogy