Fezejet

4501 XV   |                    kamataidat törleszd, nehogy a tőkét felmondják. Azért
4502 XV   |                  sajnálkozásomat.~– Nem az itt a főkérdés – szólt Aladár
4503 XV   |                       Persze, hogy nem az volt a főkérdés, hanem az, hogy
4504 XV   |                        ő Aladár lelkében, mint a kinyitott könyvben.~Aladár
4505 XV   |                      ismét annyi dolgot talált a faluban, hol az egyes házak
4506 XV   |                   árnak, hogy dél vetette haza a nagy munkából; délután eltölt
4507 XV   |                        voltak azok, mikre csak a felsőbb helyről nyerendő
4508 XV   |                     nagybátyja szüntelen azzal a szarkazmussal faggatta,
4509 XV   |                faggatta, hogy „Mikor indul már a vízár pusztításait tanulmányozni?
4510 XV   |                   várja-e, míg érdekesebb lesz a stúdium?” Legfeljebb Erzsike
4511 XV   |                    olyan célzásokat, hogy azon a kis csónakon járni nagyon
4512 XV   |                         de úgy, hogy mellesleg a többiek is hallhatták, hogy
4513 XV   |                 indulsz már? No, kész számodra a pogácsa.~– Köszönöm. Csak
4514 XV   |                  eltéveszté az ajtót, mert azt a nagy vétséget követé el,
4515 XV   |                      hogy Erzsike már rég kész a toalettjével.~A leányka
4516 XV   |                       rég kész a toalettjével.~A leányka nem tudta elrejteni
4517 XV   |                    csaknem kerget. Nem szereti a henye embert.~– Ez a ház
4518 XV   |                   szereti a henye embert.~– Ez a ház most nemcsak nagybátyjáé,
4519 XV   |                        nemcsak nagybátyjáé, ez a ház most a mienk is. Igaz
4520 XV   |                     nagybátyjáé, ez a ház most a mienk is. Igaz ez, vagy
4521 XV   |                    tartana, hogy kérelmének az a színe lehet, hogy az „erőszakos
4522 XV   |                          maradok.~– Ah – szólt a leányka, örülve a jó kezdetnek,
4523 XV   |                        szólt a leányka, örülve a jó kezdetnek, s most már
4524 XV   |                        itt Aladár érezte, hogy a kémjáratból eldöntő ütközetbe
4525 XV   |                   hónapig – kettőig, egy évig.~A leányka szavába vágott,
4526 XV   |                      kebléhez ölelve gyengéden a kedves gyermeket.~A lányka
4527 XV   |                  gyengéden a kedves gyermeket.~A lányka még kezében tartá
4528 XV   |                    Aladár, hogy visszacsókolja a kedves gyermek kezét – mind
4529 XV   |                    kedves gyermek kezét – mind a kettőt – százszor egymás
4530 XV   |                   hozzá.~– Nézd, atyám – szólt a gyermek –, én megkértem
4531 XV   |                        őt fiának nevezni, mert a bevégzett élet után ő adta
4532 XV   |                        az újrakezdettet.~És ez a másik élet – jól kezdődik.~
4533 XV   |                     másik élet – jól kezdődik.~A politikai látkör cudar,
4534 XV   |                        politikai látkör cudar, a közélet szomorú; boldogság
4535 XV   |                      bűvköre kis világot képez a nagy világban, s feledteti,
4536 XV   |                    pici parányi kezek legyenek a világon; s ezek a láthatatlan
4537 XV   |                     legyenek a világon; s ezek a láthatatlan tündéri ujjacskák
4538 XV   |                     bírjanak erővel belenyúlni a sors ércgépezetébe; onnan
4539 XV   |                       átlátszó szemek legyenek a világon, miken a fényes
4540 XV   |                      legyenek a világon, miken a fényes léleknek minden tündöklő
4541 XV   |                  tartozást. Mert egy nő csókja a szerető kezén éktelen mennyiségű
4542 XV   |                      magát, hogy maga átmenjen a vendégeihez.~Ő Ankerschmidt
4543 XV   |                komolysággal, mennyire hasonlít a házasság a várfogsághoz,
4544 XV   |                   mennyire hasonlít a házasság a várfogsághoz, amit persze
4545 XV   |                     Aladárt, mintha nem értené a dolgot.~– Csónakod készen
4546 XV   |                       idehozattam csónakodat – a folyosóra – szólt jószívű
4547 XV   |                 Ankerschmidt felkacagott rá.~– A folyosóra csónakot!~– Tudtam
4548 XV   |                        Tudtam én, hogy ez lesz a vége – szólt az öreg. –
4549 XV   |                         szólt az öreg. – Erről a házasságról elmondhatjuk,
4550 XV   |                      az „ég” akarta, hanem még a „víz” is így akarta. Jövőre
4551 XV   |                hiúságát erősen hűteni fogja az a gondolat, hogy nem tudott
4552 XV   |                     regényben olvastam valaha.~A két kigúnyolt szerető pedig
4553 XV   |                  szakítá félbe, ki nem találva a többi szobákban senkit,
4554 XV   |                        hírrel botlott be, hogy a víz reggeltől fogva egy
4555 XV   |                      én már – szólt Aladár, ki a zajra eléje sietett, – ha
4556 XV   |                     azután egyszerre vége lett a bámulatának, amint Erzsike
4557 XV   |                      Most derült fel egyszerre a derék férfiú agyában! –
4558 XV   |                       há! hát azért haragudott a téns úr, mikor tegnapelőtt
4559 XV   |                  tegnapelőtt azt mondtam, hogy a víz apad. No ez…~De többet
4560 XV   |               megtörténni, akként hiúsítva meg a merényt, hogy mindkét kezét
4561 XV   |             csókoljanak.~Aladár szerette volna a kedves tüneményt belélegezni,
4562 XV   |                változást azonban mégis okozott a kedélyekben Kampós uram
4563 XV   |                      hírhozása, hogy mindenkit a szabadba készte a vágy,
4564 XV   |                    mindenkit a szabadba készte a vágy, a vész apadását megtekinteni.~
4565 XV   |                        szabadba készte a vágy, a vész apadását megtekinteni.~
4566 XV   |                 hullámzott, oly sík volt, mint a tükör.~– Menjünk csónakázni –
4567 XV   |                        Garanvölgyi. – Mienk ez a víz!~Az indítvány általános
4568 XV   |                       Aladár lélekvesztőjét is a vízre tették, abban ő maga
4569 XV   |                       emelve át átellenesének. A csónakban Kampós uram és
4570 XV   |                       csónakban Kampós uram és a két öregúr foglaltak helyet.
4571 XV   |                       öregúr foglaltak helyet. A lélekvesztőt előreereszték,
4572 XV   |                  vették, hogy nem fordítja fel a csónakot.~– Merre evezzünk? –
4573 XV   |                  evezzünk? – kérdezé Aladár.~– A régi kastély felé – válaszolt
4574 XV   |                     mikor maga előtt látta azt a két szemet, amikbe nézni
4575 XVI  |                       kastély még most is áll.~A tetejével ugyan nem bánt
4576 XVI  |                    téglái, gerendáit megőrölte a szú; csak egy jóravaló zivatar
4577 XVI  |                       omoljon, s megadja magát a mulandóságnak: és íme, az
4578 XVI  |                      tanúságot téve róla, hogy a hajdankor emberei nem úgy
4579 XVI  |           tessék-lássék”.~Garanvölgyi felnyitá a rozsdás lakatokat, s bebocsátó
4580 XVI  |               lakatokat, s bebocsátó vendégeit a kastély tornácába, melyről
4581 XVI  |                   meglelé. – Évek előtt ön ezt a kastélyt meg akarta tőlem
4582 XVI  |                      kastélyt – s az ára, mint a népdal mondja: „egy kemence
4583 XVI  |                        kacagva Ankerschmidt, s a két öregúr hosszú kézszorítással
4584 XVI  |                       ebből az sül ki, hogy ön a házat is meg akarja kapni,
4585 XVI  |                    árát is magánál tartani. Én a házat „szép leányért” adtam.
4586 XVI  |                  leányért” adtam. Következőleg a fiamuram és menyemasszony
4587 XVI  |                 Ankerschmidt, kérésre fordítva a dolgot –, ön jó gazda, én
4588 XVI  |                     szóra protestálni, hogy de a tens úrtól, ha kiverik,
4589 XVI  |                  kiverik, sem megy sehova, még a muszka császárhoz sem.~–
4590 XVI  |                   világ nem lesz, ki nem menni a házból.~– Ah, de e fogadás
4591 XVI  |                        csónakázom. Márpedig ez a víz holnapután nem lesz
4592 XVI  |                  Ankerschmidt még nem adta fel a partit.~– Táblabíró úr,
4593 XVI  |                     sequitur suum principale”, a férj a fő, a nő „elhagyja
4594 XVI  |                       suum principale”, a férj a fő, a nő „elhagyja apját
4595 XVI  |                      principale”, a férj a fő, a nő „elhagyja apját s követi
4596 XVI  |                      mondja az írás.~– Óh nem! A „votum Minervae” asszonyi
4597 XVI  |                 asszonyi szavazat, és az dönt.~A két öregúr a nagy disputában
4598 XVI  |                       és az dönt.~A két öregúr a nagy disputában a szobákon
4599 XVI  |                       öregúr a nagy disputában a szobákon végigjárva, észre
4600 XVI  |                     amaz emlékezetes szobában.~A szekrényke, mit a bíróság
4601 XVI  |                    szobában.~A szekrényke, mit a bíróság vizsgálata után
4602 XVI  |                   kastélyban, ezt foglalták le a bölcs urak.~– Úgy látszik,
4603 XVI  |                   hiábavalóságai lehetnek azok a régi időkből.)~– Pedig az
4604 XVI  |                     mást tenni Aladárnak, mint a kérdező kezét szívéhez szorítani,
4605 XVI  |                     mesterünkre találtunk mind a ketten.~Azzal elővevé az
4606 XVI  |                        kulcsot, s kinyitá vele a szekrénykét, melynek felső
4607 XVI  |                        arcképe volt, és alatta a levelek.~– Ezeket én írtam
4608 XVI  |                   ebben ellentmondani.~Erzsike a diadal első percében, pajkos
4609 XVII |                       halastavacskák itt-amott a termőföldek közepén, miket
4610 XVII |                       közepén, miket majd csak a harmadik nyár fog tökéletesen
4611 XVII |                       nehéz volt egyik faluból a másikba menni a megromlott
4612 XVII |                        faluból a másikba menni a megromlott utak miatt, mikről
4613 XVII |                  megromlott utak miatt, mikről a hidakat mind elhordta a
4614 XVII |                        a hidakat mind elhordta a víz, és Ankerschmidt nem
4615 XVII |                       sietett Bräuhäusel úrnak a „fekete levest” csinálni.~–
4616 XVII |                vasárnap mindjárt kihirdetteték a házasulandó párt, s öröm
4617 XVII |                       s öröm volt az öregeknek a fiatalokban újra élni.~Annálfogva
4618 XVII |             Ankerschmidt egyenkint kibontogatá a zsebkendőjére tűzött bogokat,
4619 XVII |                      ez Mikucseknek szól. Csak a negyedik maradt meg: ez
4620 XVII |                       több millióra menő kárt; a bűnös példásan fog lakolni.
4621 XVII |                     konfrontáltathassék, elébb a külön helytartóságok útján
4622 XVII |                     külön helytartóságok útján a minisztériumot kell megkeresni,
4623 XVII |             találtatnék is, mit nyernének vele a károsultak, testen, lelkén
4624 XVII |                       esernyőjén kívül semmije a földön; majd kiheveri ezt
4625 XVII |                     biz azzal kár is volna már a papirost fogyasztani, hogy
4626 XVII |                 fogyasztani, hogy honnan eredt a szerencsétlenség; elég,
4627 XVII |                       csakugyan jegyet váltott a postakocsira Lembergig;
4628 XVII |            postakocsira Lembergig; hanem amint a kocsi Forrónál a lejtőn
4629 XVII |                   hanem amint a kocsi Forrónál a lejtőn fölfelé csendesen
4630 XVII |                  keresztül, oly közelről, hogy a lőpor füstje egészen megfogta
4631 XVII |                    egészen megfogta az üveget, a golyó egy kis gömbölyű lyukat
4632 XVII |                       lett volna. Négyen ültek a kocsiban, s a négy közül
4633 XVII |                     Négyen ültek a kocsiban, s a négy közül Mikucsekot találta
4634 XVII |                       közül Mikucsekot találta a lövés; rögtön halva maradt.~
4635 XVII |                    lövés; rögtön halva maradt.~A gyilkos, kinek a kocsi felhágóján
4636 XVII |                       maradt.~A gyilkos, kinek a kocsi felhágóján kellett
4637 XVII |                       felhágóján kellett tenni a lövést, rögtön úgy eltűnt,
4638 XVII |                      akadni; e körülmény miatt a kassai törvényszék a postakocsist
4639 XVII |                     miatt a kassai törvényszék a postakocsist és kalauzt
4640 XVII |                      földész jelenté föl magát a törvényszéknél, hogy ne
4641 XVII |                    üldözzenek semmi ártatlant: a gyilkos ő volt. Elmondta,
4642 XVII |                  Elmondta, hogy bosszúból tevé a gyilkosságot, hogy erre
4643 XVII |                        történt, mint lesett rá a postakocsira sötét éjjel,
4644 XVII |                   sötét éjjel, hogy hágott föl a hintó lépcsőjére, hova hajította
4645 XVII |                  lépcsőjére, hova hajította el a pisztolyt, hol húzódott
4646 XVII |                     kimondhatta rá minden bíró a halált.~Azonban ugyanakkor,
4647 XVII |                     egy másik sz…i földész meg a miskolci törvényszék előtt
4648 XVII |                   előtt jelent meg, s ugyanazt a történetet saját magával
4649 XVII |                       azt állítva, hogy ő volt a gyilkos.~Az egyik följelentett
4650 XVII |             följelentett neve volt Bárd Péter, a másiké Bárd Pál: testvérek
4651 XVII |                     volt hát az igazi gyilkos?~A törvényszék szembesíté mind
4652 XVII |                    törvényszék szembesíté mind a kettőt; mind a ketten álltak
4653 XVII |                 szembesíté mind a kettőt; mind a ketten álltak elébbeni vallomásuk
4654 XVII |                    kérdék tőlük, miért állítja a másik ok nélkül, hogy ő
4655 XVII |                      nélkül, hogy ő követte el a bűnt, az volt kölcsönösen
4656 XVII |                      bűnt, az volt kölcsönösen a feleletük, hogy a másik
4657 XVII |                  kölcsönösen a feleletük, hogy a másik testvér saját magát
4658 XVII |                   kétségtelen volt, hogy egyik a valóságos gyilkos, de az
4659 XVII |                      is kétségtelen volt, hogy a másik meg nem az.~Valakit
4660 XVII |                     hogy kit.~Mikor szembeállt a két testvér, olyan érzékenyen
4661 XVII |                        csak az derült ki, hogy a körülményeket egyik a másiknak
4662 XVII |                     hogy a körülményeket egyik a másiknak elmondhatta, s
4663 XVII |                        tudja oly pontosan mind a kettő.~Végre Bárd Péter,
4664 XVII |                         Végre Bárd Péter, hogy a bírákat meggyőzze, utoljára
4665 XVII |                       amellett, hogy neki kell a gyilkosnak lenni.~A törvényszék
4666 XVII |                       kell a gyilkosnak lenni.~A törvényszék felhívatá a
4667 XVII |                        A törvényszék felhívatá a két urat, kik éppen nem
4668 XVII |                        kerül az ő tanúskodásuk a kriminálitásba?~Bárd Péter
4669 XVII |                      Emlékeznek-e uraim, mikor a tiszai gátnál virrasztottak
4670 XVII |                       meg, hogy mit beszélt ez a csónakos ott az uraknak?~–
4671 XVII |                      Hát én hoztam hírül, hogy a d…i gát át van törve, s
4672 XVII |                     hallgatóztál valahol, mert a csónakos én voltam.~– Vagy
4673 XVII |                      hallgatóztál, s én voltam a csónakon.~– De uraim! –
4674 XVII |                       esküszöm, hogy én voltam a csónakon.~– Én is esküszöm.~
4675 XVII |                         arcát sem vehették ki, a mondott szavakat pedig mind
4676 XVII |                    mondott szavakat pedig mind a kettő egyforma hűséggel
4677 XVII |                 ismételni. Egyiknek bizonyosan a gáton kellett akkor lennie.
4678 XVII |                      az csakugyan nem tűnt ki.~A törvényszék kénytelen volt
4679 XVII |                        Bárd Péter, mint mondá, a törvényszék elnökének akar
4680 XVII |                      megerősítem; magam voltam a gyilkos, testvérem ártatlan.
4681 XVII |               testvérem ártatlan. Bárd Péter.”~A törvényszéknek nem maradt
4682 XVII |                       feladata, mint elfogadni a bevégzett tényt. Aki meghalt,
4683 XVII |                    tényt. Aki meghalt, az volt a bűnös, aki meg élt, az az
4684 XVII |                  Igazságos volt-e? Azt egyedül a szíveket látó Úr tudja.~
4685 XVII |                       hogy pedig mégsem ő volt a gyilkos.~Hanem ilyen bolondokat
4686 XVII |                  azután egy ideig azt is, hogy a börtönben öngyilkossá lett
4687 XVIII|                           XVIII. Egy kis tréfa a cabinet noirban~Pajtayné
4688 XVIII|                      dolgot.~Először azt, hogy a börzén spekulálni csak ahhoz
4689 XVIII|               könnyelműséggel mondá, hogy erre a szegény országra többé semmi
4690 XVIII|                      mint tőkepénzes fog élni.~A bekövetkezett időszak pedig
4691 XVIII|                  mindig rosszkor ugrott át hol a hosszra, hol a besszre),
4692 XVIII|                   ugrott át hol a hosszra, hol a besszre), hogy vagyonának
4693 XVIII|                       töredékeit menthette meg a csalóka tengerből.~Másik
4694 XVIII|                    szakítani; de hölgyre nézve a harminc éven túli korszakban
4695 XVIII|                   erősen kockáztatott vállalat a korábbi ismeretségeket mind
4696 XVIII|                pillanatjait”.~Tudni való, hogy a jó bolond magyar egy megtérő
4697 XVIII|                       napon elhatározá magában a szívdús honleány (ahogy
4698 XVIII|                     szívdús honleány (ahogy őt a báli referensek szokták
4699 XVIII|              referensek szokták címezni), hogy a fürdői idényt Balatonfüreden
4700 XVIII|                   embernek betegsége van, amit a világ minden fürdője meg
4701 XVIII|                        ember nem játssza ezért a bűnbánó megtérőt; csupán
4702 XVIII|                    keresztülesik, hozzászoknak a látásához; a régi imádók
4703 XVIII|                      hozzászoknak a látásához; a régi imádók megjelennek,
4704 XVIII|                    azokat ismét lábaihoz fűzi, a fürdőidény végén könyörögni
4705 XVIII|                     hogy ismét itt marad ebben a kiállhatatlan országban.~
4706 XVIII|                        kell az illetőket, hogy a megjelenés napján Balatonfüreden
4707 XVIII|                     végigolvasta.~Nro 1. szólt a falusi földesúrnak.~„Kedves
4708 XVIII|                     fürdőt, mert olcsóbb, mint a külföldiek, s én nagyon
4709 XVIII|                     megnézem, hogy hová teszem a pénzt. Ott az ember bárminő
4710 XVIII|                     bárminő toalettben járhat; a fesztelen magyar kedély
4711 XVIII|                        tudja ön, mennyire unom a mai fiatalság mesterkélt
4712 XVIII|                  fellengzését; rettegek, ha az a szegény poéta, aki Szellemfi
4713 XVIII|                       úgy fel szokott dicsérni a divatlapokban, ott talál
4714 XVIII|                       Mennyit nevettünk együtt a jámbor verseményein; ,együtt!’,
4715 XVIII|                    legyen oltalmazóm.~Corinna”~A nro 2. szólt annak a bizonyos
4716 XVIII|                  Corinna”~A nro 2. szólt annak a bizonyos poétának.~„Kedves
4717 XVIII|                       állítják, hogy mellemben a baj, melyet csak a balatoni
4718 XVIII|                   mellemben a baj, melyet csak a balatoni lég orvosolhat
4719 XVIII|                     meg. Igazuk van, mellemben a baj: szívemben, s azt csak
4720 XVIII|                        nem lesz álom.~Corinna”~A nro 3. németül volt írva
4721 XVIII|                szakítottam, most tudatom, hogy a táblabírónak is kiadtam
4722 XVIII|           elfelejtettem már magyarul.~Corinna”~A 4. szám alatti íratott Ankerschmidt
4723 XVIII|                        mindenről lemondott. De a boldogtalanságok érintkezésében
4724 XVIII|                         hogy van egy barátnéja a távolban, ki mindennap önről
4725 XVIII|                       félreértések, miket csak a halál derít fel. Az én éltem
4726 XVIII|                         az lesz az én halálom. A külszín, a látszat sokaknak
4727 XVIII|                      az én halálom. A külszín, a látszat sokaknak megásta
4728 XVIII|                       még egyszer láthatná azt a nőt, ki ide jött – az ön
4729 XVIII|                 rebegni: ,E szegény nőnek, ott a porban, én megbocsátok’.~
4730 XVIII|                  ügyelni, hogy mindegyik levél a neki szánt borítékba jusson;
4731 XVIII|                    látta az ember; ahol valaki a leveleket meg a borítékokat
4732 XVIII|                    ahol valaki a leveleket meg a borítékokat elcserélte.
4733 XVIII|                        ha például minden ember a másiknak szóló levelet kapná
4734 XVIII|                  Corinna oly óvatos volt, hogy a levélborítékokra előre mind
4735 XVIII|             levélborítékokra előre mind ráírta a címeket, s aztán jól megnézte,
4736 XVIII|                    bérkocsit hozatva, vivé fel a postára a leveleket, s maga
4737 XVIII|                    hozatva, vivé fel a postára a leveleket, s maga bocsátotta
4738 XVIII|                      maga bocsátotta be azokat a gyűjtőszekrénybe. S azzal,
4739 XVIII|                      vannak.~De hátra volt még a „cabinet noir”.~Öt levél,
4740 XVIII|                         mely egyszerre csúszik a ládába, hasonló kézvonásaival
4741 XVIII|                   szemet fogna szúrni. Nevelné a gyanút még az, hogy e levelek
4742 XVIII|                        csakugyan érdekében áll a státusnak megismerni, mert
4743 XVIII|                 elágazó fonalaira fog vezetni.~A cabinet noir, már tudjuk,
4744 XVIII|                 embernek, hiába, élni kell! Ez a mai kor jelszava. Egyikünk
4745 XVIII|                  jelszava. Egyikünk így szerzi a kenyeret, másikunk amúgy;
4746 XVIII|                     ember utcasepréssel keresi a kenyeret, akkor besározza
4747 XVIII|                      kenyeret, akkor besározza a ruháit, s annálfogva komisz
4748 XVIII|                      komisz ember; míg ha csak a jellemét sározza be, azért
4749 XVIII|                        előtt. Gyakorlott szeme a kéz vonásain megismeri azoknak
4750 XVIII|                       írónéjának szüksége volt a titkokra, mikért Straff
4751 XVIII|                    értesíteni, tehát szóljanak a lezárt ajkak.~Straff úrnak
4752 XVIII|                      ínylése szerint választja a tálalást, s mindegyikpék „
4753 XVIII|                      érdekelteknek veszedelme, a távol nézőknek nevetsége
4754 XVIII|                        dühvel önté el epéjét.~„A madám még engem üldöztetni
4755 XVIII|                    legolcsóbb portékának, akit a vén gyereknek játékszerül
4756 XVIII|                   Harapós majmot választott ki a menazsériából! Ez még megkörmölheti
4757 XVIII|                 meglássuk, melyikünk ért ehhez a mesterséghez jobban?”~Majd
4758 XVIII|                        lámpalemezen megszárítá a lágy matrice-ot, mely a
4759 XVIII|                        a lágy matrice-ot, mely a levelek újra lepecsételéséhez
4760 XVIII|                       nagy mulatság lesz annak a vége.~Azt gondolta ki magában,
4761 XVIII|                gondolta ki magában, hogy midőn a leveleket újra visszarakta
4762 XVIII|                        borítékaiba, először is a táblabírónak szólót, mely
4763 XVIII|                        borítékba pecsételé le.~A zsurnalistához intézett
4764 XVIII|                        Grisák levélborítékába. A német nyelven írt levél,
4765 XVIII|                       társalkodó jelenléte: ez a vad táblabíró levélcíme
4766 XVIII|                 Ankerschmidt olvassa azt, hogy a leányával jegyben járó ifjút
4767 XVIII|                   gondolat volt ez!~Két héttel a levelek útbaindítása után
4768 XVIII|             alkalmasnak vélte az időt Pajtayné a balatonfüredeni megjelenésre.
4769 XVIII|                         Ezóta imádói már lesik a posta érkezését mindennap,
4770 XVIII|                    mindennap, s készen tartják a színházi vokálkvartettet
4771 XVIII|                        aki legkevésbé udvarias a hölgyek iránt, az az időjárás.~
4772 XVIII|                   pedig elkezdve attól, amikor a Tigrisben felül a gyorskocsira,
4773 XVIII|                       amikor a Tigrisben felül a gyorskocsira, nem lát egyebet,
4774 XVIII|                        parasztasszonyokat, kik a felső szoknyájukat a fejükre
4775 XVIII|                       kik a felső szoknyájukat a fejükre kerítették.~Legnagyobb
4776 XVIII|                         ha maguk ott várnák is a gyorskocsit a kávéház előtt,
4777 XVIII|                        várnák is a gyorskocsit a kávéház előtt, de csődületet
4778 XVIII|                    csakugyan nem támaszthatnak a sétányon; mire a gyorsszekér
4779 XVIII|                 támaszthatnak a sétányon; mire a gyorsszekér meg fog érkezni,
4780 XVIII|                      este lesz, senki sem lesz a fürdőudvaron, mint a savanyúvizes
4781 XVIII|                      lesz a fürdőudvaron, mint a savanyúvizes emberek, kik
4782 XVIII|                 emberek, kik akkor dugaszolják a palackokat.~Egészen így
4783 XVIII|               palackokat.~Egészen így történt. A gyorskocsi csengős fogatának
4784 XVIII|                     zaja alig csalt ki valakit a kávéház ajtajába; az is
4785 XVIII|             bátorkodott kijjebb , az eresznél.~A gyorsszekér fogadtatlanul
4786 XVIII|                       fogadtatlanul gördült be a nagy Horváth-ház udvarára.~
4787 XVIII|                     előre megrendelt szállása, a legszebb és jobb, ami Füreden
4788 XVIII|                  Füreden kapható; következőleg a legdrágább is. Alig helyezé
4789 XVIII|                      első gondja az volt, hogy a vendégek lajstromát fölkeresse.~
4790 XVIII|                     munka, s nem találni közte a keresettek közül többet
4791 XVIII|                      Az az egy volt Szellemfi, a rímkészítő. A többi vajon
4792 XVIII|                       Szellemfi, a rímkészítő. A többi vajon hol késik?~Bizonyosan
4793 XVIII|                     még azon este fölkeresteté a postakiadót, hogy ha számára
4794 XVIII|                   érkeztek, adja ide mindjárt.~A füredi postakiadó igen jó
4795 XVIII|                        jó fiú; éppen tánc volt a vendéglő terméken, éppen
4796 XVIII|                       vendéglő terméken, éppen a csárdást járta, mikor az
4797 XVIII|                       még ma meg nem kaphatja. A szolgálatra kész ifjú, megértve
4798 XVIII|                szolgálatra kész ifjú, megértve a veszedelmet, nem késett
4799 XVIII|                        veszedelmet, nem késett a „három a tánc” végét abbahagyni
4800 XVIII|               veszedelmet, nem késett a „három a tánc” végét abbahagyni s
4801 XVIII|                        abbahagyni s leszaladni a szállására, kikeresni a
4802 XVIII|                        a szállására, kikeresni a fiókból a Pajtayné asszonyság
4803 XVIII|                szállására, kikeresni a fiókból a Pajtayné asszonyság nevére
4804 XVIII|                       Azzal ment megint vissza a táncterembe.~Corinna dobogó
4805 XVIII|                    Corinna dobogó szívvel vevé a leveleket. Tehát mind az
4806 XVIII|                     válaszolni. De vajon miért a verstakács is, ha személyesen
4807 XVIII|               személyesen itt van? Alkalmasint a levele korábban érkezett.~
4808 XVIII|                      írásának adott előnyt. Ez a legjobb lábon álló a partik
4809 XVIII|                        Ez a legjobb lábon álló a partik közül.~Amint felbontotta,
4810 XVIII|                 kihullani.~Hogyan? Visszaküldi a vett levelet is? Ez nagy
4811 XVIII|                vigyázzon rá, nehogy eltévessze a borítékokat.~Ankerschmidt”~
4812 XVIII|                  Corinna kirántá saját levelét a borítékból, melyre világosan
4813 XVIII|                  észrevételt sem írt mellé.~Ez a két levél elcserélődött.~
4814 XVIII|                      helyre teszi-e.~Ejh! Ezek a férfiak egy faluban laknak;
4815 XVIII|                      elég lovagiatlanok voltak a kapott leveleket egymásnak
4816 XVIII|                      ők maguk gondolták ki ezt a tréfát, amivel egy nőt megsértsenek.
4817 XVIII|                megvigasztalta magát, s feltöré a harmadik levelet. Ez a táblabíróé
4818 XVIII|                 feltöré a harmadik levelet. Ez a táblabíróé volt.~Mintha
4819 XVIII|                      volna ölébe! E borítékból a doktor Grisákhoz írt levél
4820 XVIII|                       írt levél fordult ki. Az a levél a német szöveggel.~
4821 XVIII|                   levél fordult ki. Az a levél a német szöveggel.~A táblabíró
4822 XVIII|                       levél a német szöveggel.~A táblabíró felelete masszakrírozó
4823 XVIII|                       az ájuláshoz volt közel.~A negyedik levél feltörésénél
4824 XVIII|                    feltörésénél úgy reszketett a keze, majd elhullató azt.~
4825 XVIII|                        kétségtelen. S ha éppen a divaturacshoz intézettet
4826 XVIII|                         melyben róla van szó…?~A feltört levél igazolá a
4827 XVIII|                        A feltört levél igazolá a félelem alaposságát. Grisák
4828 XVIII|                  Grisák is szépen küldé vissza a hozzá intézett levelet,
4829 XVIII|                  levelet, mely az ő címe alatt a Szellemfihez írott volt.~
4830 XVIII|                  mennyi ideig volt látogatáson a nagyságos asszonynál; a
4831 XVIII|                        a nagyságos asszonynál; a végén összeadva, summa summarum,
4832 XVIII|                       Pedig, ahogy mi ismerjük a viszonyokat, ezt aligha
4833 XVIII|                   meglehet, hogy tréfára vette a cserét; van nála humorisztikus
4834 XVIII|                     nála humorisztikus hajlam.~A feltört levél csakugyan
4835 XVIII|                      el az utolsó imádó.~Ezóta a verses gúnyirat bizonyosan
4836 XVIII|                     kézről kézre jár; olvassák a sétányon, a fürdőben, a
4837 XVIII|                      jár; olvassák a sétányon, a fürdőben, a kávéházban,
4838 XVIII|                        a sétányon, a fürdőben, a kávéházban, az arénában,
4839 XVIII|                       kávéházban, az arénában, a lövöldében, az egész környéken.~
4840 XVIII|                lövöldében, az egész környéken.~A nevetséget mindenki tudja
4841 XVIII|                      mindenki tudja már, egész a pincérekig és fürdőszolgákig.~
4842 XVIII|                      és fürdőszolgákig.~Holnap a sétányon minden ember azt
4843 XVIII|                      fogja kérdezni: melyik az a delnő, akivel ilyen gonosz
4844 XVIII|                      menekülhetett többé.~Künn a felhők felszakadtak, szép,
4845 XVIII|                     szép, tiszta éjszaka lett; a csillagfényes Balatonon
4846 XVIII|                 fáklyafény mellett csónakázni; a tó közepén elkezdék dalolni
4847 XVIII|            népmelódiáknak, mik együtt teremnek a dallal, mint virággal az
4848 XVIII|                  hallani vélte hangját, mintha a távolról felhangzó kvartettből
4849 XVIII|                       maga mellett ülve, amint a hajót kormányozá, s gyöngéden
4850 XVIII|                   válasz nélkül küldte vissza.~A többiek mind gyöngébben-erősebben
4851 XVIII|        gyöngébben-erősebben sérteni törekedtek a felfedett árulásért; egyedül
4852 XVIII|                     így, egy óra hosszat nézte a Balaton fekete tükrét, amelyben
4853 XVIII|                   rezgő gondolatjeleket vontak a fényes csillagok visszképei;
4854 XVIII|                       tűzkígyóként úszott tova a fáklyás csónak, énekes hajósaival;
4855 XVIII|                fényeknek, mik sötét éjszakákon a víz fölött a szellő elől
4856 XVIII|                        éjszakákon a víz fölött a szellő elől végigfutnak.~
4857 XVIII|                      Nem volt utolsó órája ez.~A csónak megfordult, az énekhangok
4858 XVIII|                       kezdtek; Corinna bezárta a Balaton felőli redőnyöket,
4859 XVIII|                     felőli redőnyöket, s amint a csábító kép ki volt zárva
4860 XVIII|                      csábító kép ki volt zárva a sötét éjszakába: elhallgatott
4861 XVIII|                        éjszakába: elhallgatott a szív beszéde is.~A gyertyák
4862 XVIII|                elhallgatott a szív beszéde is.~A gyertyák fényénél visszatért
4863 XVIII|                       szólítá, meghagyva, hogy a holnap Pestre visszainduló
4864 XVIII|                        le se feküdjenek addig.~A leveleken kívül még egy
4865 XVIII|                        kezdé – szokás szerint. A legelső sor, ami tekintetét
4866 XVIII|                         hogy van még egy ember a világon, ki szerencséjének
4867 XVIII|                         mint az eb, okos, mint a róka, nem szentimentális,
4868 XVIII|                    teremtett ember, kinek csak a kisujját kell mutatnia,
4869 XVIII|                mutatnia, hogy fogva legyen. Ez a jeles utolsó férfi „in petto” –
4870 XVIII|                     reggel még mindenki alszik a kies fürdőhelyen, a gyorsszekér
4871 XVIII|                     alszik a kies fürdőhelyen, a gyorsszekér csengős öt lóval
4872 XVIII|                  csengős öt lóval vágtat végig a hársfák között, benne egy
4873 XIX  |                                     XIX. Mikor a medve kijön a barlangjából~
4874 XIX  |                       XIX. Mikor a medve kijön a barlangjából~A medve igen
4875 XIX  |                     medve kijön a barlangjából~A medve igen nagy filozóf.~
4876 XIX  |                       keres idegen hazát, mint a gólyák, nem is megy rabolni
4877 XIX  |                        rabolni az erdőre, mint a farkas, nem megszolgálni,
4878 XIX  |                         nem megszolgálni, mint a kutya, hanem behúzza magát
4879 XIX  |                     melyikük unja meg hamarább a passzív ellenállást: ő-e
4880 XIX  |                  passzív ellenállást: ő-e vagy a tél?~Rendszerint a tél türelme
4881 XIX  |                        vagy a tél?~Rendszerint a tél türelme szokott rövidebb
4882 XIX  |                       igen hosszú telek, de az a medvét nem konfundálja;
4883 XIX  |                  nagyon csípősen fú be odújába a szél, nem ír hozzá szelídítő
4884 XIX  |                  brochure-öket, hanem betartja a hátával a nyílást, s akkor
4885 XIX  |                       hanem betartja a hátával a nyílást, s akkor csak azon
4886 XIX  |                     fázik.~Van aztán egy napja a télnek, aminek „gyertyaszentelő”
4887 XIX  |                       aminek „gyertyaszentelő” a neve. Miről tudja meg a
4888 XIX  |                        a neve. Miről tudja meg a medve e nap feltűnését a
4889 XIX  |                       a medve e nap feltűnését a naptárban, az még a természetbúvárok
4890 XIX  |                 feltűnését a naptárban, az még a természetbúvárok fölfedezésére
4891 XIX  |                    hogy gyertyaszentelő napján a medve elhagyja odúját, kijön
4892 XIX  |                    odúját, kijön széttekinteni a világban.~Azt nézi, milyen
4893 XIX  |                        szép napfényes idő van, a hó olvad, az ég tavaszkék,
4894 XIX  |            elhamarkodott himnuszokat cincognak a képzelt tavasznak, s lombnak
4895 XIX  |                     tavasznak, s lombnak nézik a fán a fagyöngyöt, pedig
4896 XIX  |               tavasznak, s lombnak nézik a fán a fagyöngyöt, pedig lép lesz
4897 XIX  |                     szellők lengedeznek, akkor a medve – visszamegy odújába,
4898 XIX  |                     tovább; – mert ez még csak a tél kacérkodása; mint a
4899 XIX  |                        a tél kacérkodása; mint a régi rendszer minisztériuma
4900 XIX  |               gyertyaszentelő napján azt látja a medve, hogy rút, zimankós
4901 XIX  |                  zimankós förmeteg van; hordja a szél a hópelyhet, csikorognak
4902 XIX  |                    förmeteg van; hordja a szél a hópelyhet, csikorognak a
4903 XIX  |                       a hópelyhet, csikorognak a fák sudarai, s a lóbált
4904 XIX  |                   csikorognak a fák sudarai, s a lóbált száraz ágon ugyancsak
4905 XIX  |                    száraz ágon ugyancsak károg a fekete varjúsereg, mintha
4906 XIX  |                      sohasem lesz többet nyár; a tél megígérte nekünk, hogy
4907 XIX  |                  tartani; mi kivettük árendába a szelet, fújatjuk, amíg nekünk
4908 XIX  |                 fújatjuk, amíg nekünk tetszik; a nap megvénült, nincs többé
4909 XIX  |                    várnotok! – Ha jégcsap hull a fenyők zúzmarázos szakálláról;
4910 XIX  |                     zúzmarázos szakálláról; ha a farkas ordít az erdő mélyén:
4911 XIX  |                    ordít az erdő mélyén: akkor a medve megrázza bundáját,
4912 XIX  |                     jókedvvel az erdőnek.~Mert a medve tudja azt jól, hogy
4913 XIX  |                      medve tudja azt jól, hogy a tél most adja ki utolsó
4914 XIX  |                    annál hamarább vége lesz.~S a medvének mindig igaza van.~
4915 XIX  |                        igaza van.~Honnan vette a medve e természettudományi
4916 XIX  |                  tudjuk megmondani, hanem hogy a magyar időjárási észleletek
4917 XIX  |                    hogy ismét földesúrrá lett, a munkavágyó ifjú hivatását,
4918 XIX  |                        volt nála, mint otthon.~A hadastyán belekóstolt a
4919 XIX  |                        A hadastyán belekóstolt a politikába, mint minden
4920 XIX  |                     tíz esztendőt töltött ezen a mi földünkön.~Ankerschmidt
4921 XIX  |               Ankerschmidt azok közé tartozott a politikában, akiket „szangvinikus”-
4922 XIX  |                    Garanvölgyi csak mosolyogta a vén újoncot.~„Gyertyaszentelői
4923 XIX  |                   momentumot megragadott, mely a „mi sorsunk” változását
4924 XIX  |                    Mert ez úgy van.~Az idegen, a megtelepült tíz év múlva
4925 XIX  |                   megtelepült tíz év múlva már a „mi sorsunk”-ról beszél.
4926 XIX  |                       végül meghódít mindenkit a közös remény egy közös jövendő
4927 XIX  |                    szokás szerint ezekből lesz a legbuzgóbb hazafi. A következő
4928 XIX  |                      lesz a legbuzgóbb hazafi. A következő ivadékuk bizonyosan
4929 XIX  |                       Ankerschmidt úgy beszélt a magyar közügyekről, mint
4930 XIX  |                       valami táblabíró. Persze a lehető legnagyobb mértékben
4931 XIX  |                legnagyobb mértékben képviselte a legszélső baloldalt.~Garanvölgyi
4932 XIX  |                     még nincs miért fölébredni a medvének. Aközben jött egy
4933 XIX  |            könnyenhivésnek leforrázta leveleit a dér, a szürke ködben csak
4934 XIX  |                     leforrázta leveleit a dér, a szürke ködben csak a vészhollók
4935 XIX  |                      dér, a szürke ködben csak a vészhollók károgása hangzott: „
4936 XIX  |                    szolgált, csak egy állta ki a rontás-bontás nehéz időszakát:
4937 XIX  |                 rontás-bontás nehéz időszakát: a vallásszabadság; most a
4938 XIX  |                        a vallásszabadság; most a rettenetes újítók e végső
4939 XIX  |                     van és nagyon hideg…”~Erre a hírre Garanvölgyi közönyös
4940 XIX  |                    Akkor ez az az idő, melyben a medve elhagyja odúját.”~–
4941 XIX  |                    holnap utazunk Miskolcra, – a konventbe.~S a vén táblabíró
4942 XIX  |                    Miskolcra, – a konventbe.~S a vén táblabíró újra megjelent
4943 XIX  |               megjelent ősz szakállával azokon a helyeken, ahol egy rendületlen
4944 XIX  |                        időben.~Zúgott, förmedt a zivatar még azután; de utoljára
4945 XIX  |                       azután; de utoljára is – a medvének van igaza.~Később
4946 XIX  |           országgyűlésre való választások.~Aki a környékben legádázabbul
4947 XIX  |                        hogy Garanvölgyi legyen a képviselő.~Aladár váltig
4948 XIX  |                     úgy fognak állni, mint egy a száz ellen; hagyja menni
4949 XIX  |                       száz ellen; hagyja menni a dolgot: ez alkotmányos tusa;
4950 XIX  |                      én megeszem.~Meg is rágta a vitéz Garanvölgyi ellenfeleit
4951 XIX  |                      írmagul sem maradt. Sokon a szidás is fogott; vagy három
4952 XIX  |                      az ellenjelölt megkövette a kaszinóban, s az egész világ
4953 XIX  |                       csak egy név hangzott, s a megválasztottnak ő mondhatá
4954 Uto  |                     regényemben sem igyekeztem a kort, melyben történetem
4955 Uto  |                     valóban mind itt éltek, az a küzdelem valóban itt folyott
4956 Uto  |                küzdelem valóban itt folyott le a szemünk előtt, magunk is
4957 Uto  |                      szerepeltünk benne; ennek a komikuma és tragikuma mind
4958 Uto  |                       este Haynau tábornagyot (a nyugalmazottat) magyar ruhában,
4959 Uto  |                       darutollas túri süveggel a fején, a legkizárólagosabb
4960 Uto  |              darutollas túri süveggel a fején, a legkizárólagosabb magyar
4961 Uto  |                        confisciren!” Már akkor a nyugalmazott tábornagy magyarországi
4962 Uto  |                       földbirtokos volt.~Ehhez a néhány szóhoz is magyarázat
4963 Uto  |                     darutollas túri süveggel”.~A Bach-korszakban annyira
4964 Uto  |                állambölcsek figyelme, hogy még a magyarok öltözetére is kiterjedt.
4965 Uto  |                   rendelet folytán betiltatott a széles szalagú kalapok viselése;
4966 Uto  |                 kalapok viselése; de különösen a tollviselés a kalapok mellett.
4967 Uto  |                        különösen a tollviselés a kalapok mellett. E klasszikus
4968 Uto  |                 országos vásárokon szedette le a kalapok mellől a tollakat;
4969 Uto  |                   szedette le a kalapok mellől a tollakat; amiért aztán megörökíttetett
4970 Uto  |                   Kecskeméten kidobolták.~Hogy a tollat ne hordozzák.~Most
4971 Uto  |                      tollat ne hordozzák.~Most a tollat kettő szedi,~Amsli
4972 Uto  |                     kettő szedi,~Amsli zsidó s a Bonyhády.”~Ebből aztán el
4973 Uto  |               szakállbajuszos alak nyomott fel a tarkójára, aminő a rettegett
4974 Uto  |                 nyomott fel a tarkójára, aminő a rettegett nevű cidevant
4975 Uto  |                    ebben az országban, ami ezt a pontiusi alakot a Golgotától
4976 Uto  |                      ami ezt a pontiusi alakot a Golgotától a Tábor-hegyéig
4977 Uto  |                   pontiusi alakot a Golgotától a Tábor-hegyéig elvezette –
4978 Uto  |                      Tábor-hegyéig elvezette – a makkabéusok dac-váráig?~
4979 Uto  |                       személyesítve, nem ennek a históriai személynek a képmása:
4980 Uto  |                   ennek a históriai személynek a képmása: több hasonló ismerősből
4981 Uto  |                       egy-egy erős vonás, mint a tromfból jóltevés az üldözöttel,
4982 Uto  |                  üldözöttel, ennél is megvolt.~A börtönből kiszabadított
4983 Uto  |                        hősben rá lehet ismerni a szabadságharc legmerészebb
4984 Uto  |                 vezérszerepet vitt, s utoljára a legrejtélyesebb módon eltűnt:
4985 Uto  |                  legrejtélyesebb módon eltűnt: a Duna hullámai vetették ki
4986 Uto  |                      Duna hullámai vetették ki a szigetparton, keze-lába
4987 Uto  |                      ál-Petőfi alakja, s aztán a bevándorolt hivatalnokcsapat,
4988 Uto  |                    használó juris doctorokkal, a külhoni gazdászok, kiket
4989 Uto  |                       külhoni gazdászok, kiket a hibás tudományuk és ismeretlenségük
4990 Uto  |                     jégre visz, s azok mellett a kárörvendő hazafi, aki szövetséges
4991 Uto  |                    szövetséges társának tartja a szegénylegényt és az elemi
4992 Uto  |                     elemi csapást, s belekacag a pusztító zivatar süvöltésébe,
4993 Uto  |                        süvöltésébe, mind ennek a korszaknak a jellemalakjai.~
4994 Uto  |                        mind ennek a korszaknak a jellemalakjai.~Közel negyven
4995 Uto  |                 negyven éve már annak, hogy ez a regény íródott; a kor, amelyet
4996 Uto  |                      hogy ez a regény íródott; a kor, amelyet lefest, akkor
4997 Uto  |                emlékezetben élt, ez magyarázza a hatást, amit akkor az olvasó
4998 Uto  |                      angolra. Minden angol lap a legkedvezőbb ismertetéseket
4999 Uto  |                      róla; az angolból ment át a svéd, dán, hollandi közönséghez,
5000 Uto  |                      kényelméről – azért, hogy a hatalomnak akadályt gördítsenek