Fezejet

 501 III  |                        De egyék ön, mert elhűl a levese.~– Köszönöm. (Következett
 502 III  |                       kanál leves.) Nem féltem a haláltól, nem rokonaim üldözésétől. (
 503 III  |                  csakugyan meg kellett pihenni a boldogtalannak, miután sem
 504 III  |                  ezrednél szolgált ön? – kérdé a lovag gyanús orrhordozással.~–
 505 III  |                      Miféle szabadcsapatnál?~– A Szirmaynál.~– No, azok engemet
 506 III  |                     esetre nem emlékezem, hogy a testemhez közel lett volna
 507 III  |                testület.~– Ott voltam – kiálta a boldogtalan, a körülhordott
 508 III  |                          kiálta a boldogtalan, a körülhordott marhahúsból
 509 III  |                 társaim elpártoltak. Küzdöttem a túlnyomó ellenséggel, mint
 510 III  |                      egyedül egy fahídon, mely a mély Hernádon átvezetett;
 511 III  |                     mondjon ön! – kiálta közbe a lovag, türelme fogytán. –
 512 III  |                    fáradt volt már – magyarázá a jövevény.~– Akármilyen fáradt!
 513 III  |                       Akármilyen fáradt! Mikor a földön gurul is, még mikor
 514 III  |                       úr! Miért nem vesz abból a májas gombócból a hús mellé?~
 515 III  |                        abból a májas gombócból a hús mellé?~A hős csakugyan
 516 III  |                   májas gombócból a hús mellé?~A hős csakugyan jónak látta
 517 III  |                       artilleriai tanulmányait a májgombócokkal folytatni,
 518 III  |                   utolsó falatot meghengergeté a paradicsommártásban, akkor
 519 III  |                    hazámhan.~– Hogyan? – kérdé a tábornok. – Hiszen a kormány,
 520 III  |                     kérdé a tábornok. – Hiszen a kormány, mint tudom, méltányos
 521 III  |                      virulók, oly szépek, mint a két kisasszony itt. Azok
 522 III  |                       halva, megölve. – És itt a bujdosó jól dresszírozott
 523 III  |                     két könnycsepp hullott alá a kotlettre; megette úgy,
 524 III  |                       csendesen missz Natalie.~A lovag nem volt ilyen nagyon
 525 III  |                   Valami más irányba téríté át a beszédet.~– S miért hagyta
 526 III  |                      úr pártfogását?~De már ez a kérdés csakugyan úgy meglepé
 527 III  |                   kérdés csakugyan úgy meglepé a szerencsétlent, hogy az
 528 III  |                      egyszerűen: ott vadásztam a hegyek között, s megláttam
 529 III  |                         s megláttam önt, amint a kolna tornácán ült. Vadászom
 530 III  |                      honvéd vagy kormánybiztos a magyar táborból, s ezt én
 531 III  |                         kiálta fel indulatosan a lovag, kit a jövevény elismerő
 532 III  |                       indulatosan a lovag, kit a jövevény elismerő szemmeregetése
 533 III  |               medvékkel, de vizsla sohasem, ki a vadász számára foglyokat
 534 III  |                     kifakadásból szondírozhatá a jövevény a lovag kedélyét,
 535 III  |                       szondírozhatá a jövevény a lovag kedélyét, hogy ott
 536 III  |                      valóban azt hivé, hogy én a forradalmi párthoz tartozom,
 537 III  |                    iparkodék magát purifikálni a jövevény. – Ezért is hagytam
 538 III  |                  örökösen konspirációkon törik a fejőket. Engemet is felszólítottak,
 539 III  |                       nem szabad hallanom. Ezt a témát ne hozza többet elő.
 540 III  |                 denunciációnak hallatni magát!~A „praesumtiv” Marczián Richárd
 541 III  |                        nem mulaszthatá el stb.~A gouvernante igyekezett azután
 542 III  |                  gouvernante igyekezett azután a társalgásnak szelídebb jellemet
 543 III  |                   jellemet kölcsönözni. Áttért a beszéd színművekre és táncvigalmakra.
 544 III  |                      táncvigalmakra. Beszéltek a Prófétáról és Fidesről.
 545 III  |                    zongorához ült; eljátszotta a Radetzky-indulót, a Próféta
 546 III  |                eljátszotta a Radetzky-indulót, a Próféta nyitányát, Lucia
 547 III  |                        lehet egy csárdás. Arra a jövevény megneheztelt, és
 548 III  |                   olyant nem szokott játszani. A gouvernante megdorgálta
 549 III  |                        gouvernante megdorgálta a kisasszonyt: „quelle idée”,
 550 III  |                    pedig trillázva szökdelt át a szomszéd szobába.~Azután
 551 III  |                      Hermine kisasszony ült le a zongorához, s különféle „
 552 III  |                    semmi ütenyhez; kísérte azt a jövevény obligát ájuldozással.~
 553 III  |                   obligát ájuldozással.~Később a hölgyek saját termeikbe
 554 III  |                      saját termeikbe vonultak; a lovag pedig átvezette vendégét
 555 III  |                       pedig átvezette vendégét a pipázószobába.~Itt alighogy
 556 III  |                        menekvő forradalmár, ki a haditörvényszékek vaskarjait
 557 III  |                     menekül.~– No – jó – szólt a háziúr. – Akkor hát maradjon
 558 III  |                       ön itt, ameddig tetszik. A vendégszoba fűtve van; a
 559 III  |                       A vendégszoba fűtve van; a folyosón balra fekszik 11.
 560 III  |                        az egyik bőrpamlagon, s a bujdosó nemsokára azon vevé
 561 III  |                    legjobban magyarázná előtte a bányavárosi hadjáratot,
 562 III  |                     horkol, és elejti szájából a kialudt szivart.~Ekkor aztán
 563 III  |                   kialudt szivart.~Ekkor aztán a szivarládából vagy öt-hat
 564 III  |                    talált; addig azonban, amíg a folyosón a 11. számig végighaladt,
 565 III  |                       azonban, amíg a folyosón a 11. számig végighaladt,
 566 III  |                        számig végighaladt, még a közbeeső ajtók kulcslyukain
 567 III  |               lábhegyen is szokott járni, mint a macska.~Látott is valamit.
 568 III  |                     macska.~Látott is valamit. A 10. számban, mely szintén
 569 III  |                       nem volt, ami látni való a hideg kandallóról, ott ült
 570 III  |                        levelet. Gyakran lehelt a körmeire, mert meg voltak
 571 III  |                       szép csendesen benyitott a 11-be. (A kastélyban minden
 572 III  |                  csendesen benyitott a 11-be. (A kastélyban minden szoba
 573 III  |                     volt.) Ott fel volt szítva a tűz a kandallóban, az ágy
 574 III  |                      Ott fel volt szítva a tűz a kandallóban, az ágy tisztán
 575 III  |                       az ágy tisztán felvetve, a vendég kényelméről gondoskodva.~
 576 III  |                       kisasszony oly féltve ír a hideg vendégszobában. Jó
 577 III  |                      az ajtó; Richárd kinézett a kulcslyukon, s egy kis ökölnyi
 578 III  |                       gyerkőcöt látott belépni a 10. számba.~A tacskó alig
 579 III  |                   látott belépni a 10. számba.~A tacskó alig volt több hatévesnél,
 580 III  |                hatévesnél, s olyan furcsa volt a magas kalapos, harisnyás
 581 III  |                     harisnyás egyenruhában. Ez a kisasszonyok „leib” gárdistája.
 582 III  |                      nekik.~Vajon hova küldik?~A kis fickó nehány perc múlva
 583 III  |                     hallott.~Amint Eliz eltűnt a folyosón, Richárd kijött
 584 III  |                    szobájából; sietve lehaladt a kastély lépcsőjén; az angolkertben
 585 III  |                 angolkertben utolérte Gyuszit, a kis cseh inast, s visszahívta.~–
 586 III  |                visszahívta.~– Megállj, Gyuszi. A kisasszony utánad küldött,
 587 III  |                       utánad küldött, hogy azt a levelet, ami a kalapodban
 588 III  |                        hogy azt a levelet, ami a kalapodban van, add ide,
 589 III  |               visszahozom; addig hajolj le itt a fűbe, hogy valaki észre
 590 III  |                       s várj, míg visszajövök.~A kis talpacs gömbölyűre nyitott
 591 III  |              gömbölyűre nyitott szájjal bámult a nagy, tekintélyes úrra,
 592 III  |                  nélkül ki is szolgáltatá neki a kért levelet, amit az gondosan
 593 III  |                      még egyszer ráparancsolva a kis kölyökre, hogy jól elrejtse
 594 III  |                     Azzal sietett vissza ismét a vendégszobába. Az ajtót
 595 III  |                       Az ajtót magára zárta, s a levelet elővette.~Valakinek
 596 III  |                    levelet elővette.~Valakinek a lepecsételt levelét elolvasni,
 597 III  |             lepecsételt levelét elolvasni, ami a technikai nehézségeket illeti,
 598 III  |                       nem értem, minek szokták a leveleket lepecsételni,
 599 III  |                     aki akarja, hogyan szokták a leveleket legkisebb észrevehető
 600 III  |                   tudná, hát tanulja meg, hogy a levéltitok szentségének
 601 III  |                        levéltitok szentségének a magány-becsületérzésen kívül
 602 III  |                  Richárd biztosítva érzé magát a meglepetéstől, elővett egyet
 603 III  |                        ebéd közben ujjaik közt a morzsalékból összeszoktak
 604 III  |                 idomítható gyurmát képez, mint a viasz.~Egy ilyen kenyérgalacsint
 605 III  |                      kenyérgalacsint rányomott a levél pecsétjére, mely ekként
 606 III  |                        pecsétjére, mely ekként a pecsét címerének lenyomatát
 607 III  |                    pecsét címerének lenyomatát a leghívebb mintában felvevé.
 608 III  |                  felvevé. E pecsétmintát aztán a meleg kandalló párkányára
 609 III  |                        párkányára tette.~Akkor a pecsételt levelet a kandalló
 610 III  |                      Akkor a pecsételt levelet a kandalló tüze elé tartá,
 611 III  |                    tüze elé tartá, amitől azon a spanyolviasz szelíden felolvadt,
 612 III  |             spanyolviasz szelíden felolvadt, s a boríték szegletei felváltak.
 613 III  |                        Mármost birtokában volt a levélnek.~Sietve átolvasó
 614 III  |                         Ah! Nézze meg az ember a kis galambot, miben töri
 615 III  |                       kis galambot, miben töri a fejét! No, de jól van. Ez
 616 III  |                       fogja ingerelni.~Azalatt a kenyértészta-lenyomat csontkeménnyé
 617 III  |                       csontkeménnyé szilárdult a kandallón, a tűznél meglágyított
 618 III  |                        szilárdult a kandallón, a tűznél meglágyított pecsétet
 619 III  |                      fel sem lett volna bontva a levél. Két perc múlva a
 620 III  |                        a levél. Két perc múlva a kis talpacs ismét útban
 621 III  |                       talpacs ismét útban volt a levéllel, s ezúttal szaladt,
 622 III  |                 ezúttal szaladt, helyrepótolni a mulasztást.~Annyit világosan
 623 III  |                 felfogott Richárd úr, hogy itt a megkezdett szereppel rózsákat
 624 III  |                  rózsákat aratni nem lehet. Ez a család nagyon sok hajlammal
 625 III  |                        érzelgő magasztosságra. A hadastyán restelli üldözni
 626 III  |                        ellenfeleit békés úton, a kisasszonyok pedig nagyon
 627 III  |                     vannak. Itt fordítani kell a köpönyegen. Hiába, nem mind
 628 III  |                        felkészülten rontott át a delnők szobájába, délutáni
 629 III  |                         hogy tartózkodnia kell a vigyázatlan beszédtől, s
 630 III  |                       azzal, amint látta, hogy a három hölgyön kívül, kik
 631 III  |                   dolgoznak, senki sincs jelen a szobában, hirtelen odament
 632 III  |                       elszántan térdre roskadt a bujdosó, s egy kezével missz
 633 III  |                        missz Natalie, másikkal a Hermine kezét ragadta meg,
 634 III  |                      hanem Varsó elővárosának, a szerencsétlen Varsóénak,
 635 III  |           ulánusezredet állítottam, s vezettem a csatába. Három kastélyom
 636 III  |                         s ujjai közül vizsgálá a hölgyek arcán tett hatást.
 637 III  |                     volt nevezhető.~Ennélfogva a bujdosó, most már Bogumil
 638 III  |                  vagyok.~Missz Natalie sietett a lovagot biztosítani, hogy
 639 III  |                    törülje le könnyeit, nehogy a cselédek észrevegyenek valamit,
 640 III  |                  ezelőtt egynehány esztendővel a háziúr maga is aprította
 641 III  |                       háziúr maga is aprította a feltámadt lengyeleket Halicsban,
 642 III  |             lengyeleket Halicsban, hanem azért a házába menekültet, akárki
 643 III  |                      Csak arra vigyázzon, hogy a fővadász előtt ne találjon
 644 III  |                       áldani kezdte fönnhangon a sorsot, mely őt ily védangyalok
 645 III  |              védangyalok körébe vezette.~Hanem a védangyalok közt volt egy
 646 III  |                        kérdéssel interpellálni a bujdosót:~– De hát a lengyel
 647 III  |             interpellálni a bujdosót:~– De hát a lengyel harcos miért árulkodik
 648 III  |                 lengyel harcos miért árulkodik a magyarra?~– Ugyan, Eliz! –
 649 III  |                    volna azt, amit „más”, hogy a majoritás ily fényes bizalmi
 650 III  |                      akarta mutatni, hogy nála a „kék könyv” rendben van,
 651 III  |                        minden percben leteheti a ház asztalára.~– Csak bevágtam
 652 III  |                      mert tessék elhinni, ezek a régi csökönös táblabírák
 653 III  |                       akar lépni, önmaga essék a kelepcébe.~Eliz vállat vonított,
 654 III  |                   baziliszk villámokat lövellt a kétkedőre, Bogumil észrevehette,
 655 III  |                     üdvös tanítást meggátolni. A visszafojtott fájdalom érzetével
 656 III  |                     jelenléte bárkire nézve is a háznál kellemetlenné lett,
 657 III  |                   elpárologni.~Azzal kihátrált a szobából, s mindjárt futott
 658 III  |                      futott le az angolkertbe, a visszatérendő Gyuszit elfogni.~
 659 III  |                 visszatérendő Gyuszit elfogni.~A hátramaradtak közt rögtön
 660 III  |               hátramaradtak közt rögtön kitört a „jegyzékháború”.~– Eliz
 661 III  |                           Ugyan miért? – kérdé a kis rebellis, bátran fölemelve
 662 III  |                       nem képes megítélni. Azt a törvényes férfiak „vétlen
 663 III  |                        No, mi kis leánykák meg a nevelőben „csúnya árulkodásnak”
 664 III  |                       de én jobb szeretném, ha a francia leckéit tanulná
 665 III  |                       visznek Franciaországba, a franciákat sem hozzák ide
 666 III  |                       jó napot”. Aztán odalenn a kertben a parasztleánykák,
 667 III  |                        Aztán odalenn a kertben a parasztleánykák, mikor gyomlálnak,
 668 III  |                        nagyon bús lehet; aztán a dallam megragad a fejemben,
 669 III  |                        aztán a dallam megragad a fejemben, egész nap azt
 670 III  |                        azt dúdolom magamban, s a verset nem tudom hozzá.
 671 III  |                  elkezdé dúdolni szöveg nélkül a „Télen-nyáron pusztán az
 672 III  |                  parancsolá magas tekintéllyel a missz. Keljen ön fel a hímzéstől,
 673 III  |            tekintéllyel a missz. Keljen ön fel a hímzéstől, s menjen tanulni
 674 III  |                    hímzéstől, s menjen tanulni a grammaire–t!~Eliz rögtön
 675 III  |                  letett tűt és ollót, elővette a grammaire-t; leült egy ablakba,
 676 III  |                      már elég! Most már teljes a mérték! Menjen ön ki rögtön
 677 III  |                    mérték! Menjen ön ki rögtön a terembe, egy óráig büntetésül
 678 III  |                  terembe, egy óráig büntetésül a zongoránál fog ülni, s folyvást „
 679 III  |                folyvást „skálát” fog játszani.~A kis gonosztevő felállt,
 680 III  |                   hátra megalázhatlan fejét.~– A tisztelt haditörvényszék
 681 III  |            haditörvényszék elítélhet; de azért a bujdosót nem tartom derék
 682 III  |                     nem tartom derék embernek!~A gonosz lélek! Tudta, hogy
 683 III  |                  Tessék csak elképzelni! Leült a zongorához, s egy óráig
 684 III  |                     folyvást verte rajta – nem a parancsolt hanglépcsőt, –
 685 III  |                 hanglépcsőt, – hanem magát azt a veszedelmes, betiltott,
 686 III  |                       vigasztalja. Ne ügyeljen a rossz, maliciózus gyermekre;
 687 III  |                     gyermekre; majd megmondjuk a papának.~– Ah, Hermine! –
 688 III  |                          zokogá missz Natalie, a nagyobbik kisasszony nyakába
 689 III  |                        hagynom e házat!~Dacára a híves tavaszelői alkonyatnak,
 690 III  |                        tavaszelői alkonyatnak, a bujdosó megállta a lest
 691 III  |                alkonyatnak, a bujdosó megállta a lest az angolkert hátulsó
 692 III  |                        hátulsó ajtajánál, mely a kertek alá vezetett, tudva,
 693 III  |                 visszajönni.~Egy kicsit késett a fickó, mert útközben sok
 694 III  |    kötelességmulasztást már messziről, s midőn a fiú a kertajtóhoz ért, hirtelen
 695 III  |                       messziről, s midőn a fiú a kertajtóhoz ért, hirtelen
 696 III  |                   hirtelen eléje dobbant, mint a szakállas farkas, aki a
 697 III  |                        a szakállas farkas, aki a kisgyerekeket megeszi.~–
 698 III  |                        tépázta. Ilyen alkalmat a cselédnép rendben tartására
 699 III  |                   izentek vissza, de csavargó?~A kis talpacs elébb fölfelé
 700 III  |                  kicsinálta szépen.~– Tiszteli a nagyságos úr a nagyságos
 701 III  |                        Tiszteli a nagyságos úr a nagyságos urat alázatosan,
 702 III  |                      urat alázatosan, csókolja a kezeiket, azt izeni, hogy „
 703 III  |                 jobbról-balról pofon legyintve a gyereket.~– Azt izeni, hogy
 704 III  |                       izeni, hogy visszaküldte a levelet – bömbölt a poronty,
 705 III  |               visszaküldte a levelet – bömbölt a poronty, kiejtve kalapjából
 706 III  |                    poronty, kiejtve kalapjából a levelet.~– Hah! Visszaküldi? –
 707 III  |                    egyszer magát kezdi ütni az a nagy úr, nem őtet.~– Hallatlan!
 708 III  |                         Hallatlan! Add fel azt a levelet! Csak nem várod,
 709 III  |                     húzlak.~Azzal zsebre dugva a visszaküldött levelet, rohant
 710 III  |            Ankerschmidt lovaghoz.~Egyenesen be a szobájába, mint aki legjáratosabb
 711 III  |                       aki legjáratosabb ottan. A lovag még délutáni álmát
 712 III  |                    délutáni álmát aludta, csak a nagy lármára riadt fel,
 713 III  |                      Mi szabadult el? – kiálta a lovag, felszökve a pamlagról. –
 714 III  |                      kiálta a lovag, felszökve a pamlagról. – Uram, lovag
 715 III  |                    túlmegy minden mértéken. Ez a szemtelenség, ez az impertinencia.~–
 716 III  |                          Tessék elképzelni. Az a hetyke, faragatlan táblabíró
 717 III  |                   bámulni kezdek ezen embernek a bátorságán!~– No de hát
 718 III  |                méltóságod egyik hű apródjával, a kis Gyuszival. Feltűnt előttem
 719 III  |                     Gyuszival. Feltűnt előttem a dühtől kilelt arc, melyben
 720 III  |                      melyben az ifjúság dacára a nemes szenvedély ereje lángolt.
 721 III  |                        Gondolja el ön! – szólt a derék ifjú. – Egy levelet
 722 III  |                     ifjú. – Egy levelet vittem a kastélyból abba a másik
 723 III  |                       vittem a kastélyból abba a másik házba a kurta nemeshez,
 724 III  |                  kastélyból abba a másik házba a kurta nemeshez, s az nem
 725 III  |                         Innen? Tőlünk? – kérdé a lovag elbámulva. Micsoda
 726 III  |                       ide.~Ankerschmidt átvevé a levelet, s összevont homlokkal
 727 III  |                összevont homlokkal nézte rajta a címiratot, tompán dörmögve:~–
 728 III  |                         Tehát annyival nagyobb a sérelem! Egy nő irányában
 729 III  |             Garanvölgyinek? – Dörgött, morgott a hadastyán, a levelet hol
 730 III  |                  Dörgött, morgott a hadastyán, a levelet hol pecsétes, hol
 731 III  |                       Ankerschmidt, félrekapva a levelet. – Csak nem képzeli
 732 III  |                     törni, ami nem nekem szól?~A kalandor kissé le volt forrázva
 733 III  |                      alássan, hanem hogy talán a kisasszony maga…~– Ejh!
 734 III  |                     maga…~– Ejh! Ön nem ismeri a kisasszonyt, az nem fogja
 735 III  |                  Bogumil e nézetet, addig ütve a vasat, míg tüzes; – ez szörnyű
 736 III  |                     tud németül.~– És énnekem, a mennykőbe is, meg kell tudnom,
 737 III  |                      kell tudnom, mi van ebben a levélben, amit az én leányom
 738 III  |                 megtudom én attól, akinek szól a levél.~– Hiszen a kisasszony
 739 III  |                  akinek szól a levél.~– Hiszen a kisasszony maga is…~– Mondtam
 740 III  |                       Dicső! Valóban kilátszik a nemes ember és a katona!
 741 III  |                     kilátszik a nemes ember és a katona! Minden íz egy lovag,
 742 III  |                méltóságod, hogy én rohanhassak a vén poltronhoz, és számadásra
 743 III  |                   Magam fogok odamenni – szólt a lovag mogorván, s indult
 744 III  |                        Ketten leszünk! – szólt a hadastyán, kardjára ütve. –
 745 III  |                       hajlongott és elhátrált, a folyosón végighaladva kezeit
 746 III  |                   fütyülve is csendesen mellé. A két öreget összeveszítenie
 747 III  |                   segédnek, de így is bizonyos a siker. A táblabíró égető,
 748 III  |                       így is bizonyos a siker. A táblabíró égető, maró választóvíz
 749 III  |                    maró választóvíz szatírája, a hadastyán puskapor természete,
 750 III  |                     puskapor természete, ha ez a kettő összeakad, kétségtelen
 751 III  |                        Ezek jól összekerültek.~A hadastyán kardja végigcsörtetett
 752 III  |               hadastyán kardja végigcsörtetett a lépcsőkön, a kalandor polkalépésben
 753 III  |                   végigcsörtetett a lépcsőkön, a kalandor polkalépésben szökdelt
 754 III  |                   polkalépésben szökdelt végig a vendégszobában, kedélyesen
 755 IV   |                        úr Kampós urammal éppen a gazdasági számadások befejezésén
 756 IV   |                     megcsörrent az ajtó előtt.~A lovag fejéből az úton kissé
 757 IV   |                      az úton kissé kipárolgott a harag; elgondolta magában,
 758 IV   |                        rukkolni elő; amiért is a kocogtatásra belülről hangzó „
 759 IV   |                    értve, hogy „herein”, azzal a durcás tréfával nyitott
 760 IV   |                            Ah. Tehát miért nem a régi magyar szokás szerint: „
 761 IV   |                  szabad”? Lássa ön, én ismerem a magyart, én nem tagadom
 762 IV   |                  Senkit sem bántok meg. Mindig a zsebemben van az osztrák
 763 IV   |                       ellen nincsen paragrafus a büntető törvénykönyvben,
 764 IV   |                      nem fog helyre pótoltatni a Reichsgesetzblatt valamelyik
 765 IV   |             Ankerschmidtnek megint kezdett már a fejébe tódulni a vér. –
 766 IV   |                   kezdett már a fejébe tódulni a vér. – De uram, ön maga
 767 IV   |               biztatják azt, aki fegyvert vesz a kezébe, mikor engedelme
 768 IV   |                      kellett visszatartóztatni a rohamtól ez ingerkedésre.
 769 IV   |                ingerkedésre. Csak az hűsítette a vérét, hogy ennek a táblabírónak
 770 IV   |                  hűsítette a vérét, hogy ennek a táblabírónak azokhoz a szarkazmusokhoz
 771 IV   |                   ennek a táblabírónak azokhoz a szarkazmusokhoz olyan szelíd,
 772 IV   |                    nagyra becsült volt előttem a német tudomány és litteratúra;
 773 IV   |                        tehetséggel szaporodott a német irodalomban; hanem
 774 IV   |                 sóhajtott, s közelebb húzódott a lovaghoz.~– Nagyságos és
 775 IV   |                  álmodnám, hogy be kell mennem a székvárosba, közgyűlés lesz;
 776 IV   |                       voltam; ha szüksége volt a népnek, mindig kenyeret
 777 IV   |                       mintha lépteire ismernék a folyosón; mintha használna
 778 IV   |                       róla álmodom, s megfogom a kezét, és azt mondom: már
 779 IV   |                       is itt fogom találni! Ez a hallucináció tartott legtovább;
 780 IV   |                   Ankerschmidt nem vette észre a szofizmát, mely az antecedens
 781 IV   |                      csöndesebb hangon beszélt a táblabíróhoz.~– Távol legyen
 782 IV   |                      szólt Garanvölgyi, átvéve a levelet, s kivéve azt borítékjából,
 783 IV   |                       Ha ő is azt mondja, amit a földesúr mondott, a katona
 784 IV   |                       amit a földesúr mondott, a katona úr azt gondolja,
 785 IV   |                     még megagyalja. Ami szabad a földesúrnak, nem szabad
 786 IV   |                        földesúrnak, nem szabad a kasznárnak. Már csak rá
 787 IV   |                        keresztül ötöl-hatoljon a levélen.~Szerencsére a kisasszonynak
 788 IV   |           ötöl-hatoljon a levélen.~Szerencsére a kisasszonynak olyan finom
 789 IV   |                    finom szép írása volt, mint a metszés. Kampós úr nem is
 790 IV   |                     nem is csinált egyéb hibát a felolvasásban, mint hogy
 791 IV   |                       felolvasásban, mint hogy a „ß”–t mindenütt „ßf”–nek
 792 IV   |                       igazán nehezen megy neki a fordítás, minden tételt
 793 IV   |                     kezdett szó lenni, az majd a torkán akadt a jámbor férfiúnak;
 794 IV   |                         az majd a torkán akadt a jámbor férfiúnak; háromféle
 795 IV   |                      mintha székek, pamlagok s a két földesúr is a pamlagon
 796 IV   |                   pamlagok s a két földesúr is a pamlagon táncolni kezdenének
 797 IV   |                        Garanvölgyi visszatette a levelet borítékjába.~– Megengedi,
 798 IV   |                        rossz. Én igen köszönöm a drága kisasszonynak szíves
 799 IV   |                      de énnekem, úgy segéljen, a szívemet kivéve semmim,
 800 IV   |                    Katonaságnál tanultam, hogy a feljebbvalónak az alattvaló
 801 IV   |                     Csak az az egy alkalmatlan a házi fegyelemtartásban,
 802 IV   |          fegyelemtartásban, hogy ott többnyire a nők a vezérek, a férfiak
 803 IV   |                       hogy ott többnyire a nők a vezérek, a férfiak a közkatonák.~
 804 IV   |                     többnyire a nők a vezérek, a férfiak a közkatonák.~Ankerschmidt
 805 IV   |                       nők a vezérek, a férfiak a közkatonák.~Ankerschmidt
 806 IV   |                     fuvatni. Sietett már haza.~A tornácig elkísérte őt Garanvölgyi;
 807 IV   |                       meg, hogy kísérje tovább a nagyságos urat, mert ő nem
 808 IV   |                     urat, mert ő nem hagyja el a házát.~– Még mindig fogadása
 809 IV   |              Ankerschmidt.~– Nem annyira, mint a csúz a fél fejemben.~Azzal
 810 IV   |                       Nem annyira, mint a csúz a fél fejemben.~Azzal elváltak
 811 IV   |                      Azzal elváltak egymástól. A következő percben mind a
 812 IV   |                       A következő percben mind a kettőnek egyszerre egy gondolatfa
 813 IV   |                        nem nyújtotta azt elébb a másik?~Mielőtt azonban Ankerschmidt
 814 IV   |                   Mielőtt azonban Ankerschmidt a tornácból a pitvarba léphetett
 815 IV   |                       Ankerschmidt a tornácból a pitvarba léphetett volna,
 816 IV   |                      pitvarba léphetett volna, a kíséretéül rendelt Kampós
 817 IV   |                     állta oly sietséggel, hogy a lovag már egyelőre azt képzelte,
 818 IV   |                       árulva. Ne tessék hinni. A tekintetes úr nem tud semmiről
 819 IV   |                      semmit. Egyedül én vagyok a vétkes; neki semmiről sincs
 820 IV   |                    tudomása.~– Hogyan? – szólt a lovag elkomorodva. – Tehát
 821 IV   |                   jelentem fel magamat, nehogy a tekintetes úrnak, az én
 822 IV   |                  valami baja miatta. Persze az a hamis ember tudja jól, mert
 823 IV   |                     jól, mert előtte rejtettem a présházban az ászok alá.~–
 824 IV   |                     nagy aggódással.~– Már, ha a fejemet veszik is, mi haszna
 825 IV   |                  valaki az újságokat. Tegye ön a könyvtárba, senki sem fog
 826 IV   |                      alássan, más is van ám.~– A patvart! Még más is?~– Amiről
 827 IV   |                        Még más is?~– Amiről az a levél beszél.~– Tán fegyverek?~–
 828 IV   |                   fegyverek?~– Igenis, bizony. A kolna padlásán.~– No, a
 829 IV   |                        A kolna padlásán.~– No, a mennykőbe, ez rossz. Ön
 830 IV   |                        szép duplapuskát kaptam a tekintetes úrtól, igen becses
 831 IV   |                       adom fel magamat, nehogy a tekintetes úrra fogják;
 832 IV   |                      hát – szólt vállára verve a töredelmes bujtogatónak –,
 833 IV   |             szenvedélyes vadász, hát menjen ki a kolnába, hozza haza a duplát;
 834 IV   |                       ki a kolnába, hozza haza a duplát; mire hazaér, én
 835 IV   |                     valaha vállára akaszthassa a puskáját, s úgy mehessen
 836 IV   |                      is messze kísérte ő aztán a lovagot, hanem amint jóéjszakát
 837 IV   |               kívánhatott neki, vette az útját a kolna felé, s ha látott
 838 IV   |                     vett lélegzetet addig, míg a kolna tetejére fel nem mászott,
 839 IV   |                     abba lenyúlva elő nem húzá a százféle ruhába pólált drága
 840 IV   |                    aztán örömében le is gurult a háztetőről; szerencséjére
 841 IV   |                       az orrát törte be. Bánja a patvar, csakhogy a puskának
 842 IV   |                       Bánja a patvar, csakhogy a puskának nem esett baja.
 843 IV   |                       esett baja. Az megmaradt a maga épségében, még rozsdafolt
 844 IV   |                        tett kézzel ment vissza a faluba. Szentül azt hitte,
 845 IV   |                      nagy diadallal mutató fel a puskát. Ádám úr láthatta
 846 IV   |                       puskát. Ádám úr láthatta a ragyogó arcból, hogy ezzel
 847 IV   |                        ma nem beszélhet senki.~A kis férfiú egyenesen hazament;
 848 IV   |                       kinek elmondania örömét. A cselédektől elég volt, ha
 849 IV   |                         s bejelenthették, hogy a másik uraság inasa egy bepecsételt
 850 IV   |                   Bevonult szobájába. Az őzbőr a falon még most is ott volt
 851 IV   |                    álló szeggel, melyen máskor a puska szokott állni. Csak
 852 IV   |                        felakasztá régi helyére a becses útitársat, elválhatlan
 853 IV   |                  Kassától Miskolcig riasztotta a svalizsér; s ott gyönyörködött
 854 IV   |                      lassankint felriadt benne a veszekedés nagymérgű kakasa.
 855 IV   |                    utoljára is eltette emlékül a jó ötforintos kalapjával
 856 IV   |                   gyalázatos. Azért is ott van a puska! Rosszat akartál tenni,
 857 IV   |                       És itt nekiesett ököllel a kalapnak, elkezdé azt kegyetlenül
 858 IV   |                         Nesze még ez is! Ez is a tied! Nesze, istentelen.
 859 IV   |                       bosszúját kedve szerint.~A cselédek azt hitték odakünn,
 860 IV   |                       uram valakinek kigázolja a lelkét most, s mikor már
 861 IV   |                       mikor már igen nagy volt a küzdelmi zaj, benyitottak
 862 IV   |                      ajtaján, hogy elválasszák a küzdőket egymástól.~Kampós
 863 IV   |                        nem zavarodva emelé fel a szétgyúrt kalapot, s kielégített
 864 IV   |                      önérzetével nyújtá azt át a vasvillahordozó hetesnek.~–
 865 IV   |                     egy póznára, – tegyétek ki a borsóföldre – madárijesztőnek!~
 866 IV   |                      letörté izzadt homlokáról a verítéket, nagyot fújt,
 867 IV   |                     pedig ezalatt otthon tartá a kegyetlen autodafét. A szigorú
 868 IV   |                   tartá a kegyetlen autodafét. A szigorú családi haditörvényszéket,
 869 IV   |                       van: az egyik parancsol, a másik engedelmeskedik.~Eliz
 870 IV   |                    Eliz kisasszony idézve volt a haditörvényszék elé a lovag
 871 IV   |                     volt a haditörvényszék elé a lovag úr magányszobájába.~
 872 IV   |                       Eliz kisasszony! – dörgé a lovag. – Maradjon ott, ahol
 873 IV   |                     Maradjon ott, ahol áll. Le a kézzel! Ma nem tréfálunk.~
 874 IV   |                 Mindjárt megyek, megráncigálom a fülét.~– Itt marad ön! Mit
 875 IV   |                     marad ön! Mit írt ön abban a levélben?~Eliz egyet vonított
 876 IV   |                          Ezek az ő titkai, nem a mieink.~– Csitt! Egy szót
 877 IV   |                        mozdulatot tett kezével a drótcsövű pisztolyok felé.
 878 IV   |                        S csakugyan megérte azt a diadalt, hogy négy másodpercig
 879 IV   |                hallgatást idézett elő, melyben a légydongás is hallható volt.~
 880 IV   |                      tettem? – rebegé kétkedve a leányka.~– Csitt! – Eliz
 881 IV   |                    érte! – vágott bele nevetve a pajkos gyermek, s a másik
 882 IV   |                    nevetve a pajkos gyermek, s a másik percben már ott csüngött
 883 IV   |                       percben már ott csüngött a kérlelhetlen bíró nyakán,
 884 V    |                           V. Hogy jut az ember a legelső kanászkalaphoz?~„
 885 V    |                        ki találta volna ki ezt a paradox mondást, ha nem
 886 V    |                      nincsen kereskedése, amit a világesemények tönkrejuttassanak,
 887 V    |                 féltett üzletpapírjai, amikért a Tuileriák újévi köszöntőit
 888 V    |                   Tuileriák újévi köszöntőit s a londoni börzetelegramokat
 889 V    |                         ha úgy maradt is, mint a fárul leesett veréb; másik
 890 V    |                       egy évben mosolyog az ég a földművesre, jó termés van,
 891 V    |                        jó termés van, kiheveri a múltak veszteségeit, s megint
 892 V    |                        alatt ért esztendő volt a 185*-i, a gabona szépen
 893 V    |                        esztendő volt a 185*-i, a gabona szépen ígért, a repce
 894 V    |                         a gabona szépen ígért, a repce is jól beütött, ez
 895 V    |                       repce is jól beütött, ez a megfordított uzsorása a
 896 V    |                        a megfordított uzsorása a magyar embernek, aki ezeres
 897 V    |                       aki ezeres kamatot fizet a kölcsönadott tőkétől.~Hozzá
 898 V    |             kölcsönadott tőkétől.~Hozzá még az a szerencse, hogy éppen ez
 899 V    |                        hogy éppen ez idő tájon a világ nagy urai jónak találták
 900 V    |                   szomorújátékot rendezni, ami a termények árát fölrúgatta.~–
 901 V    |                      árát fölrúgatta.~– No, ha a repcét hiba nélkül betakaríthatjuk,
 902 V    |          betakaríthatjuk, akkor megint „eb ura a fakó”! Nem lát bennünket
 903 V    |                     délután izzadtan térve meg a rétről; hol éppen a szénagyűjtést
 904 V    |                        meg a rétről; hol éppen a szénagyűjtést végezteté,
 905 V    |                       rohamlépésben következik a repcetakarítás.~– Mennyire
 906 V    |                    kérdezé Garanvölgyi.~– Lesz a vagy tízezer mérőcske. Vendelin
 907 V    |                      neki, hogy vesse el jókor a repcét. Azt mondta, hogy
 908 V    |          szakkermentírozott, mikor látta, hogy a földibolha mind nekiesik
 909 V    |                       földibolha mind nekiesik a vetésnek. Hahaha! Valahányszor
 910 V    |                       babonát, amivel elküldöm a magunk vetéséről a férgeket,
 911 V    |                    elküldöm a magunk vetéséről a férgeket, s az övékére utasítom.
 912 V    |                  küldje őket mihozzánk vissza. A féreg persze mindig a fiatalabb
 913 V    |                  vissza. A féreg persze mindig a fiatalabb vetést keresi.~–
 914 V    |                         Mikor olyan nagyra van a maga tudományával! Mindent
 915 V    |                     csak intézkedni kell, hogy a dolog idejére minden rendében
 916 V    |                       felőle. Ma este beszélek a tiszteletessel, hogy a jövő
 917 V    |                beszélek a tiszteletessel, hogy a jövő vasárnap egy kis napfényért
 918 V    |                        főzetek, hogy kiürüljön a tál.~(Elárultam, hogy a
 919 V    |                        a tál.~(Elárultam, hogy a magyar ember oly tudatlan
 920 V    |                   magát és vendégét rábiztatni a fogyasztásra, hogy „ha üres
 921 V    |               fogyasztásra, hogy „ha üres lesz a tál, holnap szép idő lesz”.
 922 V    |                   micsoda mozgalmas időszak az a takarítás; cseléd és gazda
 923 V    |            megbecsülnek, konyhában üstökben fő a drága étel, amit pontosan
 924 V    |                    gyújtani.~Nem így van ám az a míveltebb világban.~Ahol
 925 V    |                      az ember, válogatni lehet a munkásban öt garasért; aztán
 926 V    |                     egész függetlenné van téve a népszokásoktól.~Maxenpfutsch
 927 V    |                         Maxenpfutsch Vendelin, a lovag jószágának igazgatója,
 928 V    |             Ankerschmidt pénztára pedig győzte a tudományos kísérleteket.~
 929 V    |              mindennapi teáját. Kövér vizslája a pad alatt hevert, kiöltött
 930 V    |                     kiöltött nyelvvel lihegve; a puska a szegletbe volt vetve;
 931 V    |                      nyelvvel lihegve; a puska a szegletbe volt vetve; meleg
 932 V    |                       udvarra, s kérdezősködik a legalsóbb cselédtől, hogy
 933 V    |                      mutatja neki, hogy ott ül a hűsön, s teát iszik.~A vadember
 934 V    |                      ül a hűsön, s teát iszik.~A vadember szépen leteszi
 935 V    |                        vadember szépen leteszi a kalapját a nyitott veranda
 936 V    |                      szépen leteszi a kalapját a nyitott veranda lépcsőjére,
 937 V    |                        hasrágása van, kivált – a friss bodza.~– No, mit akar
 938 V    |                      Hát nemzetes uram. Én meg a pajtásaim innen a szomszédból
 939 V    |                       Én meg a pajtásaim innen a szomszédból valók vagyoonk;
 940 V    |              szomszédból valók vagyoonk; innen a palócságból, de mi nem vagyoonk
 941 V    |                 egynehányan vagyoonk pápisták, a többiek lutyéránosok.~–
 942 V    |             lutyéránosok.~– Hát mi nekem ezzel a bajom? – kérdi erre bámulva
 943 V    |                     erre bámulva az inspektor.~A jámbor vállat von.~– Nem
 944 V    |                     Nem vagyok én tilógus. Tán a nehézség töri?~– Mit akar
 945 V    |                        rivall rá az inspektor.~A vadember nem hagyja magát
 946 V    |                     nem hagyja magát kihozatni a sodrából, s csak folytatja
 947 V    |                    Isten megéltet, lekaszálnók a tekintetes Garanvölgyi uram
 948 V    |                        csak az árpához, azután a búzához, hát közbe maradjon
 949 V    |                   Garanvölgyi tekintetes úrnak a repcéje jobban meg volna
 950 V    |                    jobban meg volna érve, mint a tekintetes Akkorsincs úré,
 951 V    |               tekintetes Akkorsincs úré, annak a kaszálása egy héttel utóbbat
 952 V    |                     aztán?~– Hát mivelhogy már a Garanvölgyi tekintetes úr
 953 V    |                      hát egy izzadtsággal majd a tekintetes Akkorsincs úrét
 954 V    |                 napszám; rozs, búza aratórész; a napszám ötven garas, egy
 955 V    |                    füstölt hús vagy aludt tej; a kalapoonk mellé egy csinyált
 956 V    |                      az minden kilencedik mérő a garmadából a mienk.~Maxenpfutsch
 957 V    |                   kilencedik mérő a garmadából a mienk.~Maxenpfutsch Vendelnek
 958 V    |                 Maxenpfutsch Vendelnek kialudt a tűz a pipájában e hallatlan
 959 V    |                        Vendelnek kialudt a tűz a pipájában e hallatlan beszédre!
 960 V    |                       e hallatlan beszédre! Ez a kópé, úgy látszik, hogy
 961 V    |                      pedig még folytatta volna a szövetség praeliminariáit,
 962 V    |                       nem vette tovább tréfára a dolgot, hanem felugrott
 963 V    |                        dolgot, hanem felugrott a padról, odaugrott az alkudozó
 964 V    |                      alkudozó félhez, megkapta a mándli gallérját, s egyet
 965 V    |                        Azzal ellökdöste onnan; a kalapját is utána dobta.
 966 V    |                       kalapját is utána dobta. A vadember pedig ment szép
 967 V    |                   kívánok.~– Ha még egyszer ez a szemtelen ember ide vetődik,
 968 V    |                     ide vetődik, ki kell dobni a kapun! – parancsolá az inspektor
 969 V    |                        parancsolá az inspektor a cselédeknek. Ilyeneket merni
 970 V    |                  tartania, hogy még egyszer az a paraszt visszajöjjön az
 971 V    |                    rendelt meg Bécsben, s mely a próbakaszáláson padlósima
 972 V    |                       árpát. Mi lesz ezzel azt a néhány száz hold repcét
 973 V    |                       az ötödik napot izzadták a hétben, Vendelin úr pipázva
 974 V    |                   fáradni s előre sietni, mint a jófutó nyúl a tekenős békát
 975 V    |                     sietni, mint a jófutó nyúl a tekenős békát a mesében.
 976 V    |                    jófutó nyúl a tekenős békát a mesében. Hatodik nap ő is
 977 V    |                      Hatodik nap ő is kiszállt a síkra.~Hat ökör vontatta
 978 V    |                      lapos keréktalpú szekéren a kalászvágó szörnyeteget.
 979 V    |                      izzadt vele, míg beállítá a barázdába. Az volt a szerencse,
 980 V    |                  beállítá a barázdába. Az volt a szerencse, hogy addig semmije
 981 V    |                     nagyerejű meklenburgi lett a gép elé fogva, tudományáról
 982 V    |                   bízni.~Már most tehát rajta!~A gép megindult általános
 983 V    |               általános hurrá kiáltás mellett, a kerekek gyönyörűen forogtak,
 984 V    |                   kerekek gyönyörűen forogtak, a motollák pompásan kalimpáztak,
 985 V    |                 motollák pompásan kalimpáztak, a hengerek fogai szabályszerűen
 986 V    |                 ollóvasak siccegtek hatalmasan a szalmaszálakon. Öt perc
 987 V    |                     egy nap alatt kaszálna le.~A fordulónál a gépet kísérő
 988 V    |                      kaszálna le.~A fordulónál a gépet kísérő öregbéres (
 989 V    |                   hoztak ide, fejét megvakarva a kalap alatt, így szólt az
 990 V    |              igazgatóhoz:~– Kegyelmes uram, ez a masina olyan jó masina,
 991 V    |                        hogy nemcsak lekaszálja a repcét, de itt mindjárt
 992 V    |                        Ennek bizony igaza van. A ménkűadta gép egészen másképp
 993 V    |                  másképp dolgozott Hietzingben a padlón, mint itt a tarlón:
 994 V    |                 Hietzingben a padlón, mint itt a tarlón: ott is levagdalta
 995 V    |                    levagdalta ugyan az árpának a fejeit, de a repce bugáit
 996 V    |                        az árpának a fejeit, de a repce bugáit meg éppen kifejti.
 997 V    |                       akarta mutatni, hogy ért a mechanikához; elővette a
 998 V    |                       a mechanikához; elővette a kalapácsot, a csavarkulcsot,
 999 V    |                         elővette a kalapácsot, a csavarkulcsot, megtágítgatta,
1000 V    |                     megtágítgatta, megütögette a kerekeket, megolajozta a