1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5016
Fezejet
2001 VII | a kezére; értette alatta a kézbilincseket, miket a
2002 VII | a kézbilincseket, miket a megszólított a káplár egy
2003 VII | kézbilincseket, miket a megszólított a káplár egy intésére elő
2004 VII | jó fogás következtében: a kitűzött díj, a dicsőség;
2005 VII | következtében: a kitűzött díj, a dicsőség; gradus ad majora,
2006 VII | hirdetés, hogy ő volt az, aki a hírhedett Szemes Miskát
2007 VII | Minélfogva káplár uram nemcsak a kulacsba töltetett bort,
2008 VII | saját erszényéből fizeté ki a csaplárosnak, sőt vége felé
2009 VII | vége felé annyira vitte a generozitást, hogy fagylaltot
2010 VII | ami szerencséjére nem volt a csárdában.~Ilyen jó fogással
2011 VII | időzés után visszatértek a szekérhez, s most már hatan
2012 VII | hatan ültek rajta: elöl a kocsis és egy csendőr, azoknak
2013 VII | csendőr, azoknak háttal a megvasalt betyár és egy
2014 VII | betyár és egy másik csendőr, a hátulsó ülésben Kampós uram
2015 VII | hátulsó ülésben Kampós uram és a káplár.~A kocsis lovai közé
2016 VII | Kampós uram és a káplár.~A kocsis lovai közé vagdalt;
2017 VII | esteledni kezdett az idő, a láthatár lila színbe borult
2018 VII | ezüst erdők maradoztak el a zúzmarás ligetek, az égen
2019 VII | lármás varjúcsoport vonult a város felé.~– Károg a holló,
2020 VII | vonult a város felé.~– Károg a holló, káplár uram! – dünnyögé
2021 VII | vállára, mint aki nem bírja a fejét.~Hasonlóul cselekedett
2022 VII | fejét.~Hasonlóul cselekedett a másik két csendőr is a betyár
2023 VII | cselekedett a másik két csendőr is a betyár és a kocsis mellett.
2024 VII | két csendőr is a betyár és a kocsis mellett. Mire a mezőn
2025 VII | és a kocsis mellett. Mire a mezőn kinn jártak, aludt
2026 VII | jártak, aludt mélyen mind a három.~Szemes Miska ekkor
2027 VII | ekkor szép csendesen kihúzta a két kezét a békóból, mintha
2028 VII | csendesen kihúzta a két kezét a békóból, mintha csak téli
2029 VII | hídhoz értek, megszólítá a kocsist:~– Állítsd meg a
2030 VII | a kocsist:~– Állítsd meg a lovadat, öcsém. No nagyuram;
2031 VII | magam is. Aluszik ám ez mind a három. Dupla odúja van a
2032 VII | a három. Dupla odúja van a kulacsomnak: valahányszor
2033 VII | valahányszor megtörlöm a száját, egyet fordítok a
2034 VII | a száját, egyet fordítok a csapján, úgy adom másnak.
2035 VII | másnak. Nagyuram velem ivott, a többiek az altatóból. Csendes
2036 VII | Azzal keresztülvetette magát a lőcsön, s egy perc múlva
2037 VII | tett egyebet, mint hogy a köpenyegébe húzta magát,
2038 VII | húzta magát, s oldalt feküdt a saraglyában, s gondja volt
2039 VII | gondja volt rá, hogy mikor a csendőrkaszárnya udvarán
2040 VII | életre tudnak ráncigálni.~A felocsúdott káplár és a
2041 VII | A felocsúdott káplár és a két közvitéz elébb bámulva
2042 VII | Biz abból hiányzott az a forint, amit Szemes Miskáért
2043 VII | Szemes Miskáért kifizetett a „Megitató” csárdában.~A
2044 VII | a „Megitató” csárdában.~A vakmerő gazember még arra
2045 VII | hatalommal fizetesse ki a borát.~Annyi életfilozófiája
2046 VII | Annyi életfilozófiája mind a háromnak volt, hogy egy
2047 VII | hozta elő Szemes Miskát.~A jószágára hazatérő Ankerschmidt
2048 VII | éppen szemközt találkozott a már visszatérő vizsgáló
2049 VII | küldöttséggel.~El is bámult nagyon a nagy fegyveres kíséreten,
2050 VII | megállítani lovait, mert a tisztelt urak, messziről
2051 VII | Ankerschmidt hintajához megköszönni a szíves fogadtatást, melyben
2052 VII | távollétében részesültek.~– Mi a gutát? Uraságtok hajtóvadászatot
2053 VII | hajtóvadászatot tartott a faluban?~Első gondolatra
2054 VII | gondolatra azt hitte, hogy a lengyeléért jártak ilyen
2055 VII | veszélyes titkokat rejtett a kastélya melletti ócska
2056 VII | fog derülni. Eddigelé csak a kasznárja tétetett vizsgálati
2057 VII | csak egy ember lehetett: a jöttment. Ankerschmidt igen
2058 VII | rögtön el nem pusztította a háztól, hanem még odafogadta
2059 VII | akkor aztán rossz idő lesz a folyamodásra.~Különben is
2060 VII | hogy éppen azok hagyják el a szerencsétlen embert, akik
2061 VII | eljegyzett mátka, nem akarja a vőlegényeért tett folyamodást
2062 VII | volna. Mármost mit csináljon a lovag ezzel a folyamodással
2063 VII | csináljon a lovag ezzel a folyamodással a zsebében?
2064 VII | lovag ezzel a folyamodással a zsebében? Kivel adassa be?
2065 VII | alatt van?~És akkor aztán a lovag nem bírta elhatározni
2066 VII | igazságtalanságot vélt elkövetni a másik ellen, hogy arról
2067 VII | Alig várta, hogy hazaérjen.~A legelsőhöz, aki poggyászáért
2068 VII | az első szava:~– Itthon-e a zongoramester?~Miután megtudta,
2069 VII | megtudta, hogy az ifjúúr a vadászatról ma reggel megérkezett,
2070 VII | rakhatta úti öltönyét, midőn a kis Gyuszi jött hozzá azzal
2071 VII | Gyuszi jött hozzá azzal a kéréssel, hogy tiszteli
2072 VII | kéréssel, hogy tiszteli a missz a méltóságos urat,
2073 VII | kéréssel, hogy tiszteli a missz a méltóságos urat, ha érkeznék
2074 VII | érkeznék egy igen komoly szóra a terembe jönni.~– Mi a patvar
2075 VII | szóra a terembe jönni.~– Mi a patvar komoly szava akar
2076 VII | komoly szava akar lenni a missznek? Komoly szó? Mintha
2077 VII | beszélni, attól tartok.~A teremben egyedül várt az
2078 VII | egyedül várt az érkező lovagra a missz, kinek ez ünnepélyes
2079 VII | velem?~– Lovag úr – szólt a missz baljóslatú hangon,
2080 VII | baljóslatú hangon, minővel a hajdankor pythonisszái zendíték
2081 VII | pythonisszái zendíték meg a dodonai körmondataikat.~–
2082 VII | egyenesen rohamra! Nem szeretem a hosszas tiraillírozást.~–
2083 VII | lélegzetet, aki titkos áruló.~A missz kérleléshez fogott.~–
2084 VII | Elkergetem még ma. Kiadom a parancsot, hogy, ha még
2085 VII | kedvencem! Ördög teremtettét! A ti kedvencetek! Én régóta
2086 VII | hogy csal, de elnéztem a ti kedvetekért. Hanem már
2087 VII | az órában el fogja hagyni a házat; majd megmutatom én,
2088 VII | statárium tudok én lenni a házamnál, ha azt valaki
2089 VII | semmit.~– De pedig ebben a helyben állva fogok tenni
2090 VII | fogok tenni mindent, ebben a pillanatban. Héj Gyuszi!~
2091 VII | pillanatban. Héj Gyuszi!~A missz erre a szomszéd szobából
2092 VII | Héj Gyuszi!~A missz erre a szomszéd szobából segélyül
2093 VII | kisasszonyt, hogy az is segítsen a papa indulatját lecsendesíteni.~–
2094 VII | lelkem, ott az ajtó, künn a hintó, karsamadiner”. Gyuszi!
2095 VII | karsamadiner”. Gyuszi! Küldd ide a zongoramestert!~– Hogyan?
2096 VII | Hogyan? Őelőtte? – kérdé a missz.~– Őelőtte, hát persze,
2097 VII | is kihallik. Jön-e már az a zongoramester?~Jött már.~
2098 VII | úr mosolyogva lépett be a szobába, mint aki semmit
2099 VII | gyanít, s örvendeni kezdett a hazaérkezett lovag láthatásán,
2100 VII | vágtató lovasezrednek kiáltaná a vezényszót:~– Megállj!~Erre
2101 VII | meg kellett állni, mert a lovag a kezét is kinyújtotta,
2102 VII | kellett állni, mert a lovag a kezét is kinyújtotta, mégpedig
2103 VII | hivatalos motozás történt. A feladás a te munkád volt.
2104 VII | motozás történt. A feladás a te munkád volt. Én feladóval
2105 VII | e katonás napiparancsra. A két hölgy egymás kezét kapta
2106 VII | akart mondani.~– Zsinórra a kéz! – ordíta rá a lovag,
2107 VII | Zsinórra a kéz! – ordíta rá a lovag, mikor látta, hogy
2108 VII | már csupán azon volt, hogy a hölgyektől vehessen búcsút
2109 VII | kiabált türelmetlenül a lovag; mire Straff csakugyan
2110 VII | szóra Ankerschmidt, amint a düh tetőpontján állt, hirtelen
2111 VII | mindössze csípőjéig ért annak a nagy magas szál úrnak, erre
2112 VII | nagy magas szál úrnak, erre a szóra, mint azok a kis oroszlánforma
2113 VII | erre a szóra, mint azok a kis oroszlánforma ölebecskék,
2114 VII | precízióval hajtá végre a parancsolt műtételt. Magánybosszú
2115 VII | jobb kedvű nézőközönség ezt a jelenetet bizonyosan megtapsolta
2116 VII | Hermine kisasszony elfutott a teremből; érzékeny szíve
2117 VII | mely nagyon megsajnálta a más megaláztatását.~Hanem
2118 VII | feladta: mert csak ettől a háztól adhatta őt fel valaki.
2119 VII | bebizonyítja, hogy nem ez a csavargó volt az, hát én
2120 VII | barátom csavargó!”~– Nem az a kérdés uram: ki adta föl
2121 VII | Ádámot, ki nem.~– De az a kérdés! Hát mi volna a kérdés?~–
2122 VII | az a kérdés! Hát mi volna a kérdés?~– Mi köze az ön
2123 VII | Garanvölgyi nevéhez?~– Mi köze? Az a köze, hogy ő politikai és
2124 VII | van önnek.~– S valaki arra a gondolatra fog jönni ugye,
2125 VII | Ankerschmidt azt hitte, hogy a hír gyorsabb volt, mint
2126 VII | valamit az ő szándokáról, amit a fővárosban csak tegnap mondott
2127 VII | egyszerűen. Bräuhäusel úr a női kíváncsiságnak engedve,
2128 VII | engedve, felnyitná előttünk a szekrénykét, melyet Garanvölgyi
2129 VII | méltóságod ezt az írást.~A missz egy hosszú, hivatalosan
2130 VII | összehajtott iratot vett elő, s a lovagnak nyújtá.~– Ez Eliz
2131 VII | elolvasni.~Ankerschmidt a bámulat, meglepetés, öröm
2132 VII | Mi volt? – Egy folyamodás a legmagasabb helyre, melyet
2133 VII | mesterkéletlen szavakban sugallt a toll alá, melyet gyöngéd
2134 VII | küldeni Bécsbe.~– Mi úton?~– A postán.~– A balga! – Hol
2135 VII | Mi úton?~– A postán.~– A balga! – Hol van most?~–
2136 VII | most csak küldje hozzám a leányt.~– Nem kívánja méltóságod,
2137 VII | asztalhoz, s maga elé téve a lyánka folyamodását, újra
2138 VII | ezek!~És azután mellé tette a doctor juris által fogalmazottat,
2139 VII | amahhoz képest!~És amíg a fogoly menyasszonya nem
2140 VII | nem akart vele elmenni a kegyelemosztás zsámolyáig,
2141 VII | hullatja el.~Az ajtó nyílt, s a vádlott belépett rajta.~
2142 VII | nézve, mert ezentúl te vagy a fogoly. Én magam fogom átadni
2143 VII | intézve voltak, s bízom a jó sikerben; de te e perctől
2144 VII | fogva foglya vagy ennek a háznak, mert nem szabad
2145 VII | megígéred, hogy amíg én a birodalmi fővárosból visszatérek,
2146 VII | senkinek soha.~Azzal megfogta a kezét leánykájának, s kivezetve
2147 VII | leánykájának, s kivezetve őt a terembe, e szókkal adá át
2148 VII | terembe, e szókkal adá át a missznek:~– Missz Natalie,
2149 VII | missznek:~– Missz Natalie, a delikvens mindent megvallott.
2150 VII | Tehát mégis meglakolt a kis lázadó” – triumfált
2151 VII | Ankerschmidt pedig azzal a keserű örömmel tért vissza
2152 VII | elhajított, azt felemelte „ez a másik”.~
2153 VIII | VIII. Bosszú a maga módja szerint~Ankerschmidt
2154 VIII | elutazott hazulról; mindenkinek a háznál azt mondta, hogy
2155 VIII | tudni, mennyire szereti a katonás ember rebellis leánykáját.~–
2156 VIII | Önre bízom, missz, hogy a kimondott házi fogságot
2157 VIII | fenntartsa – így szólt, mielőtt a kocsiba ült volna; a missz
2158 VIII | mielőtt a kocsiba ült volna; a missz és Hermine lekísérték
2159 VIII | Hermine lekísérték odáig; a fogolynak csak az ablakból
2160 VIII | csókokat hányni felé, de amiket a kegyetlen apa észre nem
2161 VIII | akart venni. – Önre bízom a szigorú felügyelést. Felruházom
2162 VIII | mintha édesanyja volna.~A missz nem értette az élcet.
2163 VIII | tulajdonság megvan benne, amiért a fiúkat megdicsérik, a leányokat
2164 VIII | amiért a fiúkat megdicsérik, a leányokat pedig megróják.
2165 VIII | Ankerschmidt kocsijába ült; a hölgyek visszatértek a kastélyba.
2166 VIII | a hölgyek visszatértek a kastélyba. Eliz még egyre
2167 VIII | kastélyba. Eliz még egyre hányta a csókot kezeivel a távozó
2168 VIII | hányta a csókot kezeivel a távozó hintó után, nem bánva,
2169 VIII | aztán Ankerschmidt kihajolt a hintóból, s látva, hogy
2170 VIII | hintóból, s látva, hogy a többi kíséret eltávozott
2171 VIII | az ablak.~Alig verte el a szél azt a port, amit a
2172 VIII | Alig verte el a szél azt a port, amit a lovag hintaja
2173 VIII | a szél azt a port, amit a lovag hintaja vert fel a
2174 VIII | a lovag hintaja vert fel a falu végéig, midőn Maxenpfutsch
2175 VIII | Maxenpfutsch úr bekocogtatott a honn maradt hölgyekhez.~
2176 VIII | honn maradt hölgyekhez.~A tisztelt férfiúnak fehér
2177 VIII | fehér nyakravalója volt, s a szokott vadászkalap helyett
2178 VIII | helyett simára kefélt cilinder a hóna alá kerítve, s nagy
2179 VIII | előre lehet gyanítani, hogy a tisztelt úr nem tréfál.~–
2180 VIII | missz Natalie. Csókolom a kezeiket, hogy méltóztattak
2181 VIII | volt. Minek köszönhetjük a szerencsét?~– Én pedig azt
2182 VIII | missz; úrnők sokáig végzik a toalettet.~– Sietnünk kellett,
2183 VIII | Sietnünk kellett, mert a lovag úr elutazott.~– Értesülve
2184 VIII | alkalmatlankodni. Oh, én tudom, hogy mi a staatsvisitek (jó lesz „
2185 VIII | van nálunk, direktor úr, a házhoz tartozik.~– Nagyon
2186 VIII | Natalie e szóra letette a fehér hímzést, melyen eddig
2187 VIII | Kedves Elizem, legyen oly jó a zongoraóráját nehány perccel
2188 VIII | perccel hamarább elkezdeni a szokottnál. Tudja, tegnap
2189 VIII | tarka hímvarrást értett a hasonlatban; egyik oldalán
2190 VIII | hasonlatban; egyik oldalán a képpel, másikán a kuszált
2191 VIII | oldalán a képpel, másikán a kuszált tűzésekkel, s mosolyogva
2192 VIII | igaz”.~– Tehát beszélhetek a kisasszony előtt bátran.
2193 VIII | nálam tölté.~– Ah! – szólt a missz érdekelten, míg Hermine
2194 VIII | előttem, missz; mindent. Hogy a lovag úr őt házából kiutasítá
2195 VIII | mintha őrá volna gyanúja a Garanvölgyi-pajtában történt
2196 VIII | semmi más, mint az, hogy a lovag úr észrevevé, miszerint
2197 VIII | szemérmes arca elé kapta a hímzett batiszt szegvényt,
2198 VIII | Hermine éppen lapot fordított a könyvben, nem ügyelt oda.~–
2199 VIII | én tudom. Zsebében van a diszpenzáció; nekem megmutatta,
2200 VIII | hozva; nehány nap múlva a szertartásnak meg kellett
2201 VIII | történni. Azonban valaki a háziak közül árulkodást
2202 VIII | tett, hamis értelemben, a lovag úr előtt. Ő a házában
2203 VIII | értelemben, a lovag úr előtt. Ő a házában szőtt viszonyt botránynak
2204 VIII | botránynak találá, s azért elűzte a fiatalembert; s hogy őt
2205 VIII | jól van, missz. Mármost az a kérdés, akarja-e kegyed
2206 VIII | sértve van az ő becsülete és a kegyedé.~– Oh nagyon! –
2207 VIII | barátom komolyan gondoskodott a jövendőről. Láttam nála
2208 VIII | jövendőről. Láttam nála a kineveztetést a budai reáliskolai
2209 VIII | Láttam nála a kineveztetést a budai reáliskolai tanári
2210 VIII | uram!~– Itt nincs más mód a baj megorvoslására, mint
2211 VIII | Hermine-re, ki most már letevé a könyvet, s hozzálépett,
2212 VIII | akarnék még szólani, ami a kivitelre szükséges; de
2213 VIII | Natalie értette az intést, s a távozót kikísérve, künn
2214 VIII | távozót kikísérve, künn a folyosón hirtelen tudtára
2215 VIII | egészen tisztában áll előtte. A lovag neje neki, mint egykori
2216 VIII | hagyományozott, úgy, hogy amíg a lovag házánál van, addig
2217 VIII | viselné magát, azt elveszítse. A lovagtól ez csak intrika,
2218 VIII | mért van úgy beleőrülve a misszbe, amit ezidáig bizonyára
2219 VIII | férjhez megy. Az sokat szépít a dolgon.~Ő is elmondta aztán
2220 VIII | dolgon.~Ő is elmondta aztán a további mondanivalókat.~
2221 VIII | mert Bogumil nem jöhet a kastélyba, újabb botránynak
2222 VIII | Tanúkról gondoskodva van. A direktor úr saját kocsiját
2223 VIII | rendelkezése alá, hogy azzal a szomszéd faluból elhozza
2224 VIII | szomszéd faluból elhozza a lelkészt, minthogy a helybeli
2225 VIII | elhozza a lelkészt, minthogy a helybeli más hitű, s nem
2226 VIII | helybeli más hitű, s nem érti a nyelvet.~E végre szükséges
2227 VIII | Natalie-nak észrevétlenül eljutni a direktori lakba; annak pedig
2228 VIII | lakba; annak pedig ez lesz a kiviteli módja.~A kastélynak
2229 VIII | ez lesz a kiviteli módja.~A kastélynak van egy hátulsó
2230 VIII | egy csengettyűhúzó van a falba alkalmazva, mely a
2231 VIII | a falba alkalmazva, mely a cselédszobába szolgál.~Mármost
2232 VIII | midőn mindenki lefeküdt a kastélyban, ez ajtón át
2233 VIII | ez ajtón át fog kijönni, a kertben várni fogja a direktor,
2234 VIII | kijönni, a kertben várni fogja a direktor, s a kerten túli
2235 VIII | várni fogja a direktor, s a kerten túli lakig vezetőjéül
2236 VIII | hátha valami tolvaj talál a nyílt ajtón bemenni?~– Az
2237 VIII | testvéréhez; nála fogom a kulcsot hagyni, s megkérem,
2238 VIII | hogy tévedésből alighanem a nagynénémet írta be a pap;
2239 VIII | alighanem a nagynénémet írta be a pap; annak is Natalie volt
2240 VIII | pap; annak is Natalie volt a neve.~– Az igen valószínű.
2241 VIII | neki szót, mert visszatérve a folyosóról a szobába, ott
2242 VIII | visszatérve a folyosóról a szobába, ott oly sírást
2243 VIII | el engem azon esetben, ha a körülmények kényszerítenének,
2244 VIII | kivel sorsomat összekötöm, a rideg elbujdosás sorsát
2245 VIII | fájdalmait, szenvedéseit! Ez a legdicsőbb feladata egy
2246 VIII | szétriadtak. Eliz kiáltott a másik szobából; őt a nagy
2247 VIII | kiáltott a másik szobából; őt a nagy tervezésben ott felejtették
2248 VIII | tervezésben ott felejtették a zongora mellett, s ő már
2249 VIII | szenvedélye, vigasztalása volt a festés; amellett elült volna
2250 VIII | napestig, s ha kezébe vehette a rajzónt, reszketett érte,
2251 VIII | azt majd tenni. Csak azt a sok unalmas mintaképet ne
2252 VIII | is vele, hanem engednék a fejéből alakokat, arcokat,
2253 VIII | egész nap ráért Hermine-nel a tervet jól kifőzni. Hermine
2254 VIII | Hermine gondoskodni fog, hogy a missz észrevétlen kimehessen
2255 VIII | kimehessen és visszajöhessen a vakajtón, hogy a háziak
2256 VIII | visszajöhessen a vakajtón, hogy a háziak semmit meg ne tudjanak,
2257 VIII | melyben felvilágosítja őt a történtekről, s engesztelődésre
2258 VIII | ment végbe, mint máskor. A cselédeknek meghagyatott,
2259 VIII | kétszeresen kell vigyázni, mikor a lovag úr nincsen itthon.~
2260 VIII | itthon.~Eliznek is elengedék a vacsora utáni fejszámvetést.
2261 VIII | óra tájon már csöndes volt a kastély, az utolsó lámpafény
2262 VIII | éji lámpáké világított még a kisasszonyok lakosztályában.~
2263 VIII | szoba volt az, melyek közül a folyosóra szolgáló volt
2264 VIII | szolgáló volt Hermine-é és a nevelőnőé, ebből nyílt egy
2265 VIII | szobájának ablakán be volt téve a zártábla; a másik szoba
2266 VIII | be volt téve a zártábla; a másik szoba egyik ablakán
2267 VIII | ezt kinyitották. Ez volt a jel arra Vendelin úrnak,
2268 VIII | hogy általa egy kavics fog a világított ablakra felhajíttatni.~
2269 VIII | világított ablakra felhajíttatni.~A kavicskoppanás nemsokára
2270 VIII | nemsokára hallható volt. A missz arra kérte Hermine-t,
2271 VIII | kérte Hermine-t, hogy tegye a szíve tájára a kezét, mennyire
2272 VIII | hogy tegye a szíve tájára a kezét, mennyire dobog! –
2273 VIII | lekísérteté magát Hermine-nel a csigalépcsőn, s midőn a
2274 VIII | a csigalépcsőn, s midőn a vakajtóhoz értek, átadá
2275 VIII | melyet Ankerschmidt különösen a missz gondjaira bízott,
2276 VIII | egyszer megölelve növendékét, a nyitott álajtón kilépett
2277 VIII | kilépett az udvarra. Hermine a gyertyát is eltakarta e
2278 VIII | hogy fényt ne vessen ki a nyíláson. Azzal ismét becsukódott
2279 VIII | susogá Vendelin úr, ki a falhoz lapulva állt, s karját
2280 VIII | Ilyen sötétben.~– Zsebemben a lámpa; a kertben előveszem.~–
2281 VIII | sötétben.~– Zsebemben a lámpa; a kertben előveszem.~– Ah,
2282 VIII | Ah, nincsenek kígyók a kertben?~– Dehogy, azok
2283 VIII | Direktor úr – suttogá a delnő, kísérője karját jól
2284 VIII | mindjárt hazaérkezik. Hintómmal a szomszéd faluba ment a lelkészt
2285 VIII | Hintómmal a szomszéd faluba ment a lelkészt elhozni. Fél óra
2286 VIII | volt addig tartani benne a lelket, míg e katasztrófa
2287 VIII | várat sokáig magára. Hisz a szomszéd falu, jó lovakon,
2288 VIII | egy óra alatt itt lehet a pap és a vőlegény; addig
2289 VIII | alatt itt lehet a pap és a vőlegény; addig csak eltartja
2290 VIII | vőlegény; addig csak eltartja a menyasszonyt násznagyi diskurzussal
2291 VIII | menyasszonyt násznagyi diskurzussal a direktor úr.~Azonban az
2292 VIII | azután még egy óra elmúlt, s a vőlegény mégsem érkezett.
2293 VIII | Missz Natalie el-elkezdte a sírást, meg-meg abbahagyta.
2294 VIII | hatnak az idegekre azok a percek, amikben az ember
2295 VIII | nem érkeznék, mit mondana a világ, hogy én – és ön –
2296 VIII | és ön – itt – együtt – a kastélyon kívül – egy egész
2297 VIII | estét –.~Vendelin úr hátán a hideg futott keresztül.
2298 VIII | Még utóbb neki kellene a misszt elvenni.~– No de
2299 VIII | valami baja történt? Tán a szekér árokba dűlt, s ő
2300 VIII | megöletett? Vagy eltévedt a sötétben?~– Ah, dehogy.
2301 VIII | miért késnek. Bizonyosan a papot halálos beteghez hívták
2302 VIII | Mert tudja kegyed, missz, a papnak elébb való kötelessége
2303 VIII | papnak elébb való kötelessége a haldoklókat kielégíteni,
2304 VIII | haldoklókat kielégíteni, mint a házasulandókat.~Abban aztán
2305 VIII | házasulandókat.~Abban aztán mind a ketten megegyeztek, hogy
2306 VIII | már el is temethette volna a halottját a tisztelendő
2307 VIII | temethette volna a halottját a tisztelendő úr, amíg azok
2308 VIII | tisztelendő úr, amíg azok a hosszú órák egymás után
2309 VIII | óra, három óra éjfél után, a kocsi mégsem jött vissza.
2310 VIII | most hajt be az udvarra a hintó.~– No, valahára hát
2311 VIII | hogy nem nyeli el őket a cethal! Ugyan megszepegtettek
2312 VIII | Elmúlt öt perc, mégsem kopog a folyosón senki. No, mi történik
2313 VIII | pillanatra egyedül hagyja a szobában, mert meg kell
2314 VIII | illetők.~Vendelin úr kilépett a folyosóra; valakit látott
2315 VIII | hozzá, s szemei hozzászoktak a külsetétséghez, vette észre,
2316 VIII | hívogatja olyan szívesen, mely a porolófán függ száradás
2317 VIII | lámpásaiból már kiégett az olaj, a kocsis járatta csendesen
2318 VIII | járatta csendesen az udvaron a kifogott lovakat.~– No,
2319 VIII | reggelt – mordult vissza a vén kocsis.~– Mit jó reggelt,
2320 VIII | Mit csinálunk? Hát én a lovakat járatom; azok meg
2321 VIII | jönnek.~– Ne bolondulj; hát a többiek?~– A másik két lovat
2322 VIII | bolondulj; hát a többiek?~– A másik két lovat a lovászgyerek
2323 VIII | többiek?~– A másik két lovat a lovászgyerek járatja.~–
2324 VIII | mondta, hogy köszönteti a direktor urat.~– Ott maradt?!~–
2325 VIII | Postakocsit? ’Sz nincs is abban a faluban postaállomás.~–
2326 VIII | postaállomás.~– De nem is a faluban voltam én, hanem
2327 VIII | faluban voltam én, hanem a városban.~– Városban? Hát
2328 VIII | Azt mondotta, hogy köszöni a nagyságos úr szíves közremunkálását,
2329 VIII | Közremunkálásomat? De hát a missz? De hát a missz? Mit
2330 VIII | De hát a missz? De hát a missz? Mit izent a missznek?~–
2331 VIII | De hát a missz? Mit izent a missznek?~– A missznek?~–
2332 VIII | Mit izent a missznek?~– A missznek?~– Igen, missz
2333 VIII | Azzal Anton továbbvezette a lovakat.~– Megállsz, gazember! –
2334 VIII | Megállsz, gazember! – rivallt a távozóra Vendelin úr. Hová
2335 VIII | úr. Hová indulsz?~– Eh! A lovak megfáznak az állásban.~–
2336 VIII | én arra, hogy mit izent a missznek?~– No hát: vagy
2337 VIII | Mit visz magával?~– Hát a misszt.~– Micsoda misszt?~–
2338 VIII | Csak tudom tán, hogy mi az a missz? Csak ösmerem tán
2339 VIII | missz? Csak ösmerem tán azt a zöld selyem fátyolt, amit
2340 VIII | amit viselni szokott, hogy a nap el ne süsse; meg azt
2341 VIII | nap el ne süsse; meg azt a pepita rokolyát azzal a
2342 VIII | a pepita rokolyát azzal a zöld bársony tükörrel elöl,
2343 VIII | bársony tükörrel elöl, meg a sárga virágos kalapját,
2344 VIII | kalapját, aztán meg azt a búzavirágszín selyem mantilláját,
2345 VIII | tudom talán, hogy milyen az a missz?~– Szent uram Bajorországban! –
2346 VIII | történhetett itt? Nem hallottad a hangját annak a személynek?~–
2347 VIII | hallottad a hangját annak a személynek?~– Lassan beszéltek
2348 VIII | franciául.~– Hol vetted fel a kocsira és mikor, és hogyan,
2349 VIII | Anton, fogj be négy lovat a födeles hintóba, s aztán
2350 VIII | kit. Úgy tettem. Megálltam a kert alatt, jó sötét volt
2351 VIII | mikor az ifjú úr kijött a kertajtón. A missz kapaszkodott
2352 VIII | ifjú úr kijött a kertajtón. A missz kapaszkodott a karjába;
2353 VIII | kertajtón. A missz kapaszkodott a karjába; ő kinyitotta a
2354 VIII | a karjába; ő kinyitotta a hintó ajtaját, s fölsegítette
2355 VIII | ajtaját, s fölsegítette a misszt; én kérdeztem, hová
2356 VIII | parancsolja: ő felelte, be a városba. A városban a postaház
2357 VIII | ő felelte, be a városba. A városban a postaház előtt
2358 VIII | be a városba. A városban a postaház előtt megálltunk,
2359 VIII | kiszállt, relais-t parancsolt; a missz ezalatt ülve maradt
2360 VIII | missz ezalatt ülve maradt a hintóban; mikor aztán előjött
2361 VIII | hintóban; mikor aztán előjött a relais, akkor a misszt ismét
2362 VIII | előjött a relais, akkor a misszt ismét kisegítette
2363 VIII | misszt ismét kisegítette a kocsiból, egy kis útitáska
2364 VIII | maga vitte utána. Aztán a missz egy ezüsttallért nyomott
2365 VIII | egy ezüsttallért nyomott a markomba, amilyen itt nem
2366 VIII | ád. Azzal agyiőt mondtak, a posta trombitájába fújt,
2367 VIII | csak úgy esett be ajtóstul a szobába.~A benn ülő missz
2368 VIII | esett be ajtóstul a szobába.~A benn ülő missz a nagy robaj
2369 VIII | szobába.~A benn ülő missz a nagy robaj hallatára hátrahajtá
2370 VIII | hallatára hátrahajtá fejét a pamlagvánkusra, s éppen
2371 VIII | testvérének, az ájulásnak, kit a pogány mitológia az istenségek
2372 VIII | most már én is elájulok! Az a gazember a missz ruháiban
2373 VIII | elájulok! Az a gazember a missz ruháiban elszöktetett
2374 VIII | nőszemélyt, s rettenetes a sejtelmem, hogy kit?!~
2375 IX | IX. A két fogoly~Eliz az igazak
2376 IX | álmát aludta ezalatt.~Azt a tiszta álmot, amit nem zavar
2377 IX | csupa aether és napsugár.~A legelső napsugár, mely ablaka
2378 IX | áttört, visszahívta szemeiről a szűz álomképet.~Kora hajnal
2379 IX | Kora hajnal volt; még nagy a csend a kastélyban: nem
2380 IX | hajnal volt; még nagy a csend a kastélyban: nem kelnek itt
2381 IX | mielőtt őrei fölébrednének, a rajztáblára feszített képhez
2382 IX | az, nehéz vasrostéllyal, a vasrostélyon belül egy halavány
2383 IX | halavány ifjú arc; künn a rostély előtt egy dalosmadárka,
2384 IX | folyondár, mely benyúlik a vasrudak között; ők ketten
2385 IX | nem szükség ráismerni, aki a rostélyon belül van, az
2386 IX | körvonalaiban látszik. Első a dalosmadár és a repkény.~
2387 IX | látszik. Első a dalosmadár és a repkény.~A leányka egészen
2388 IX | dalosmadár és a repkény.~A leányka egészen elmélyedt
2389 IX | munkájában, észre sem vette, hogy a kis asztali óra finom pici
2390 IX | kilencet üt, s még semmi nesz a mellékszobában.~A missz
2391 IX | semmi nesz a mellékszobában.~A missz és Hermine ugyan soká
2392 IX | Hermine ugyan soká alusznak.~A madárka feje igen jól sikerült.
2393 IX | meg van elégedve nagyon a kismadárral; most már ideje,
2394 IX | már ideje, hogy félretegye a képet, mert mindjárt itt
2395 IX | mert mindjárt itt lesz a porkoláb, a keményszívű
2396 IX | mindjárt itt lesz a porkoláb, a keményszívű missz, és mondani
2397 IX | rendesen igen korán fölkelt, a misszt, ki óriás időkig
2398 IX | haragudnia, mert hiszen a felköltőnek csakugyan igaza
2399 IX | csakugyan igaza van: „itt a reggel”, sőt még meg kell
2400 IX | engedett tovább aludni.~– Itt a reggel! I wish you a good
2401 IX | Itt a reggel! I wish you a good morning, missz! – enyelge,
2402 IX | enyelge, zajosan nyitva át a szomszéd szobába Eliz, s
2403 IX | melyet gyermekeknek tanítanak a hajnal szépségeiről.~De
2404 IX | De mint bámult el, amint a szobát egészen üresen találta.
2405 IX | egészen üresen találta. Mind a két ágy használatlan, ahogy
2406 IX | lepecsételt levél, azt fölvevés a címlapon ez állt:~„Eliz
2407 IX | Eliz szívdobogva bontá fel a levelet. E sorok voltak
2408 IX | engemet is vele együtt űz a világba. Atyámhoz nem merek
2409 IX | Állj közénk és atyánk közé; a te jó szíved kitalálja,
2410 IX | százszor, ezerszer.~Hermine~Ui. A missz és a direktor nem
2411 IX | Hermine~Ui. A missz és a direktor nem tudnak semmiről;
2412 IX | zokogásba tört ki, hogy a könny két piros orcáján
2413 IX | kétségbeesve járt alá s fel a szobában; testvérének egy
2414 IX | újra zokogott és sírt, mint a nyári zápor, és csókolta
2415 IX | nyári zápor, és csókolta a levelet, meg a kendőt; úgy,
2416 IX | csókolta a levelet, meg a kendőt; úgy, hogy a nagy
2417 IX | meg a kendőt; úgy, hogy a nagy zokogást meghallották
2418 IX | nagy zokogást meghallották a cselédek, s a szobaleány
2419 IX | meghallották a cselédek, s a szobaleány jónak látta bejönni,
2420 IX | szükség.~Az ajtónyitásra a felindult leányka keserve
2421 IX | felindult leányka keserve a düh indulatába ment át;
2422 IX | indulatába ment át; azt hitte, a missz jön. Vadul villogó
2423 IX | rohant az ajtó elé, úgyhogy a szobaleány visszarettent,
2424 IX | eléje dobbant.~– Hol van a missz? – kiálta rá Eliz,
2425 IX | minden ízében reszketve a gáttalan indulattól.~Az
2426 IX | Eliz mérgesen ragadta meg a cseléd vállát.~– Hol a missz?
2427 IX | meg a cseléd vállát.~– Hol a missz? Mikor ment el? Ki
2428 IX | ajtón? Ki látta Hermine-t?~A szobaleány majd összeesett
2429 IX | nem ment ki senki. Hanem a hátulsó ajtó nyitva van;
2430 IX | nyitva van; az elébb mondta a kertész.~Eliz forró homlokára
2431 IX | Megállj! – szólt csendesülten a hátrálni vágyó cselédhez. –
2432 IX | odakinn semmit. Küldd be a kis Gyuszit. A hátulsó ajtót
2433 IX | Küldd be a kis Gyuszit. A hátulsó ajtót zárjátok be,
2434 IX | zárjátok be, s hozzátok ide a kulcsát.~A cseléd elsietett,
2435 IX | hozzátok ide a kulcsát.~A cseléd elsietett, s utána
2436 IX | Parancsol, kisasszonyom? – szólt a kis legény katonásan emelt
2437 IX | kisasszonyom. Puskám is van. A nagyságos úr adta.~– Lőttél
2438 IX | vércsét is.~– Jó. Töltsd meg a puskádat és gyere vissza.~
2439 IX | puskádat és gyere vissza.~A kis apróság néhány perc
2440 IX | idefigyelj. Mátul fogva ebben a szobában fogsz lakni, míg
2441 IX | ágyon alszol.~– Jaj. Az a missz fekhelye.~– Csitt!
2442 IX | kell?~– Óh igen! Így! – a kis babszemjankó előrelépett
2443 IX | előrelépett egyik lábával, a puskát szuronyszegezve kapta
2444 IX | Eliz ezzel liliputi őrét a külső szobában hagyva, becsukta
2445 IX | apának, ki Hermine-t tartá a ház címerének, az okos,
2446 IX | kegyence: és akiért most a könnyelmű, szeleburdi, mindig
2447 IX | írni, akinek szíve van! A hideg ész tévedhet ilyenkor,
2448 IX | ész tévedhet ilyenkor, de a szív mindig eltalálja az
2449 IX | Megállj! – hangzott odakinn a kis silbak kiáltása.~– Kávét
2450 IX | Kávét hozok – volt rá a biztos felelet.~– Passirt;
2451 IX | felelet.~– Passirt; mehetsz.~A szobalány jött a reggelivel.~
2452 IX | mehetsz.~A szobalány jött a reggelivel.~Eliz inte neki,
2453 IX | Megállj! – hangzott ezúttal a szokottnál mérgesebb hangnyomattal.~–
2454 IX | Jesszusz Maria! – volt rá a sikoltás.~Ez a missz hangja
2455 IX | volt rá a sikoltás.~Ez a missz hangja volt.~Eliz
2456 IX | égre! Ne tartsa erre azt a fegyvert, el talál sülni
2457 IX | gyermeknek puskát adni a kezébe?~– Ez a parancs.
2458 IX | puskát adni a kezébe?~– Ez a parancs. Ez az ordré.~–
2459 IX | Ez az ordré.~– Bocsásson a kisasszonyhoz.~– Semmi kisasszony;
2460 IX | lehet hozzá menni.~– Mi a jelszó? Mondja a jelszót!~–
2461 IX | menni.~– Mi a jelszó? Mondja a jelszót!~– Gyuszi, most
2462 IX | erre kinyitotta az ajtót.~A missz meglátva növendékét,
2463 IX | bátorságot vett magának a várőrségen keresztül ostromra
2464 IX | rendelkezik.~– Olvassa, missz, ezt a levelet – szólt odanyújtva
2465 IX | szólt odanyújtva neki a Hermine által írottat.~Az
2466 IX | írottat.~Az olvasás alatt a missz arcán és homlokán
2467 IX | alakjából minden vonása.~A levél kiesett reszkető kezeiből.~–
2468 IX | sem engedett elolvasni?~A mély elpirulás a szűz arcon
2469 IX | elolvasni?~A mély elpirulás a szűz arcon tanúsítá, mily
2470 IX | ösztönszerű tiltakozással lép fel a hajadoni szemérmesség e
2471 IX | melyet atyjához írt.~Feltűnt a missznek, hogy Eliz különösen
2472 IX | vesztegetett arra, hogy atyját a csábító személye iránt kiengesztelje.
2473 IX | személye iránt kiengesztelje. A missznek ez nem tetszett;
2474 IX | végén: Missz Natalie és a direktor nem okai semminek.
2475 IX | könnyebben megbocsát azoknak, kik a hibát előmozdíták.~– Ön
2476 IX | Ön okos leány – sipegé a missz, megalázottan nyújtva
2477 IX | megalázottan nyújtva át Eliznek a levelet.~– És most megbocsát,
2478 IX | kerülje el. Foglalja el a kastély bármelyik részét
2479 IX | bizonyságot tegyen afelől, hogy a rám szabott szigort elviseltem.
2480 IX | és együgyű. Isten önnel.~A missz ugyan búcsúvétel után
2481 IX | után is ülve maradt még a díványon, de Eliz a csöngettyűzsinórhoz
2482 IX | még a díványon, de Eliz a csöngettyűzsinórhoz lépett;
2483 IX | csöngettyűzsinórhoz lépett; a szobaleányt beidézte, s
2484 IX | lepecsételve, azt kezébe adta.~– A lovász rögtön nyergeljen,
2485 IX | nyergeljen, s vigye e levelet a városba doktor Grisákhoz,
2486 IX | garderobe-jait és ágyneműit a hölgyvendégszobába átszállítani.
2487 IX | hazajön. Mikor Gyuszi elhagyja a külső szobát, az ajtót zárja
2488 IX | ajtót zárja be maga után, s a kulcsot vegye mindig magához.
2489 IX | Isten önnel, missz Natalie.~A missz kedélye egészen összevissza
2490 IX | parancsolni és mindent a legjobb időben.~Vevé tehát
2491 IX | Vevé tehát sátorfáját, s a szobaleánynak azt az utasítást
2492 IX | már költözni kell, ne is a vendégszobába, hanem egyenesen
2493 IX | vendégszobába, hanem egyenesen a direktor úrhoz szállítsák
2494 IX | cókmókostól jön visszafelé a kastélyból, s egyenesen
2495 IX | rajztábláját, ecsetét, s azt a legsötétebb szépiába mártva,
2496 IX | legsötétebb szépiába mártva, a megkezdett képen az ablakrostélyok
2497 IX | sötétre festé vele, hogy a rajzolt arckép egészen eltűnjön
2498 IX | ne maradjon ott más, mint a kismadár és a repkény.~Most
2499 IX | más, mint a kismadár és a repkény.~Most már tudta
2500 IX | szürcsölgeté reggelijét a teáscsészéből; még jókor
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5016 |