1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5016
Fezejet
3501 IX | hangján az őgyelgőre, s midőn a galléron kapott férfiú hátratekintett,
3502 IX | járni szokott; lesbe álltam a szállása előtt. Hol volt
3503 IX | érdem. Én nem félek ettől a nemétől a fenevadaknak.
3504 IX | nem félek ettől a nemétől a fenevadaknak. Pereljen ön
3505 IX | önnek hitelezője. Nézze, itt a levél a zsebemben, ebben
3506 IX | hitelezője. Nézze, itt a levél a zsebemben, ebben küldöm
3507 IX | zsebemben, ebben küldöm mind a tíz váltót Ankerschmidtnek.
3508 IX | hanem becsukatja magát. A hitelezőnek joga van önt
3509 IX | Egy év múlva bepereli önt a másik váltóval, akkor önt
3510 IX | börtönébe nem parancsolják a feleséget a férje oldalához.
3511 IX | parancsolják a feleséget a férje oldalához. Hát jön-e
3512 IX | az engem megöl, ha vagy a pénzt nem viszem haza, vagy
3513 IX | utolsó garasig hagyja menni a játékot.~– Itt jön egy bérkocsi.
3514 IX | Grisákhoz; ön mindig rontja a maga spíszburgeres mohóságával
3515 IX | fogadó előtt szállt ki a bérkocsiból Orestes és Pylades.~
3516 IX | bérkocsiból Orestes és Pylades.~A kapus Vendelin úr örömére,
3517 IX | úr örömére, mondá, hogy a doktor itthon van; éppen
3518 IX | kísérte Straffot mindjárt a mondott numeróig, s csak
3519 IX | az ajtón. Azután lement a bérkocsishoz, s elszánta
3520 IX | bérkocsishoz, s elszánta magát a bérkocsiban ülve várni meg
3521 IX | köszönt az érkező.~Grisák a vállán keresztül nézett,
3522 IX | bizalmassággal veté le magát a pamlagra, s diskurzust kezdett.~–
3523 IX | Erre hirtelen megfordult a sarkán a doktor, s üregeiből
3524 IX | hirtelen megfordult a sarkán a doktor, s üregeiből kikelt
3525 IX | kikelt szemekkel meredve a kérdezőre förmedt rá:~–
3526 IX | Ma reggel meghalt önnek a felesége.~Azzal odaveté
3527 IX | felesége.~Azzal odaveté eléje a telegramot.~„Hermine éjfél
3528 IX | nem lehet-e ez mesterfogás a doktortól, az ő megijesztésére;
3529 IX | aztán kihozta türelméből a jámbor Treboniánt:~– Takarodjék
3530 IX | tizennégyezerötszáz forintot lopott ki a zsebemből, ami már benne
3531 IX | ezúttal, még soha.~Végül a düh, mely oroszlánokat szül,
3532 IX | Grisák tetterejét, hogy midőn a frázisokból kifogyott volna,
3533 IX | barátságtalan expedíció után, amint a lökés közben fél szemére
3534 IX | magában: „Eszerint mégiscsak a kreuzerwirstlinél kell maradni!”~
3535 IX | Azzal fütyörészve haladt le a lépcsőn.~Amint Vendelin
3536 IX | úr megpillantá, ugrott ki a kocsiból, s sietett eléje.~–
3537 IX | fel ne kacagjon. Megfogta a két vállát a bámuló férfiúnak,
3538 IX | kacagjon. Megfogta a két vállát a bámuló férfiúnak, úgy kacagott
3539 IX | férfiúnak, úgy kacagott a szeme közé:~– Hahahaha,
3540 IX | barátom. Az éjjel meghalt a feleségem. Agyiő negyvenezer
3541 XIII | XIII. Az a hant, mely ideköt~És ha
3542 XIII | élők el akarnák hagyni ezt a hazát, a halottak visszatartanák
3543 XIII | akarnák hagyni ezt a hazát, a halottak visszatartanák
3544 XIII | szerette leányát; mikor az a ravatalon feküdt már.~Olyan
3545 XIII | nehéz azt elviselni.~Mint a kétszerkettő négy, olyan
3546 XIII | bebizonyítja azt az ész, hogy a vádlott hibázott, vétkezett,
3547 XIII | hibázott, vétkezett, méltó volt a bűnhődésre; nem volt más
3548 XIII | nehezen fekszik az emlék a szíven örökké, s évek múlva
3549 XIII | doktorokat hozatott, kik a holttestet bebalzsamozzák;
3550 XIII | egy könyvbe mindazoknak a neveit, kik a halottat meglátogatták,
3551 XIII | mindazoknak a neveit, kik a halottat meglátogatták,
3552 XIII | meglátogatták, s albumot készített a levelekből, mik gyászjelentésére
3553 XIII | másodikon Aladáré.~Mikor a sírbolttervet elkészíté
3554 XIII | keresni.~Patak mellett, a zúgó ér mellett választotta
3555 XIII | leánya örök fekhelyét, ahol a fűzfák úgy szeretnek egymással
3556 XIII | szeretnek egymással susogni. A szomorúfüzek nagyon fognak
3557 XIII | nagyon fognak ottan nőni. A patak mindig fogja dúdolni
3558 XIII | álomdalt az aluvónak.~Amely nap a sírbolt alapját elkezdék
3559 XIII | Garanvölgyiék kasznárja.~Elmondta a kegyes férfi, amit Isten
3560 XIII | amit Isten rábízott, hogy a szomorkodókat vigasztalja
3561 XIII | küldé.~– Nagyságos uram, a tekintetes Aladár úrfi köszöntésével
3562 XIII | hogy ő azt is tudja, hogy a nagyságos úr kastélyának
3563 XIII | hogy megtudtuk, miképpen a nagyságos úr kriptát méltóztatik
3564 XIII | esett Aladár úrfinak, hogy a patak mentében tetszik építkezni;
3565 XIII | hogy erről beszélném le a nagyságos urat, mert azt
3566 XIII | nagyságos urat, mert azt a helyet, mikor a Tisza kiönt,
3567 XIII | mert azt a helyet, mikor a Tisza kiönt, kétölnyi magasan
3568 XIII | kétölnyi magasan ellepi a víz, s a drága hamvakat
3569 XIII | magasan ellepi a víz, s a drága hamvakat el fogná
3570 XIII | kezdett rá figyelni.~– Mikor a Tisza kiönt?~– Igenis. Minden
3571 XIII | évben el szokta venni azt a részt.~– De hiszen most
3572 XIII | az hozzá, az ér mellékét a föld árja felveszi, az nem
3573 XIII | kedvenc eszméje volt az. A lombos fűzfák a hűvös parton.~–
3574 XIII | volt az. A lombos fűzfák a hűvös parton.~– Azért a
3575 XIII | a hűvös parton.~– Azért a tekintetes úr azt az ajánlatot
3576 XIII | emeltetni, tessék elfoglalni a nyírdomb napkeleti felét,
3577 XIII | melynek napnyugati oldalába a Garanvölgyi család sírboltja
3578 XIII | vízmentes hely, s olyan szép ott a szomorú nyírfák alatt.~Ankerschmidt
3579 XIII | ajánlatot, s elfogadta.~Tehát a szomorú nyírfák alatt!~A
3580 XIII | a szomorú nyírfák alatt!~A domb egyik fele a régieké;
3581 XIII | alatt!~A domb egyik fele a régieké; a másik fele az
3582 XIII | domb egyik fele a régieké; a másik fele az új földesúré.
3583 XIII | ő halottja fölött, amik a régen alvók szellemeivel
3584 XIII | kellett lenni az épületnek. A holtak sietsége nagy.~Egy
3585 XIII | Egy hét múlva ment végbe a temetés. Párosult abban
3586 XIII | temetés. Párosult abban a pompa és a gyász. Papok,
3587 XIII | Párosult abban a pompa és a gyász. Papok, énekesek messze
3588 XIII | messze földről; virágok a föld minden rónáiról; arany
3589 XIII | rónáiról; arany és selyem a koporsón, fáklyák és lobogó
3590 XIII | és lobogó címerek; csak a könny telt ki hazulról.~
3591 XIII | temetésre vezényel.~Mikor a gyászmenet a sírbolt elé
3592 XIII | vezényel.~Mikor a gyászmenet a sírbolt elé ért, mikor a
3593 XIII | a sírbolt elé ért, mikor a koporsót leeresztették az
3594 XIII | leeresztették az üregbe, mikor a nagy kőfedelet rábocsátották
3595 XIII | az első göröngyöt, hogy a sírdombra hajítsa.~És ez
3596 XIII | sírdombra hajítsa.~És ez a hant az, mely nem ereszt
3597 XIII | ereszt bennünket odább.~Ez a göröngy tart bennünket idekötve,
3598 XIII | halottunkat takarja; ez a göröngy avatja fel a földet,
3599 XIII | ez a göröngy avatja fel a földet, melyet eddig csak
3600 XIII | térdelésünk szentel. Ez a göröngy magyaráz meg mindent,
3601 XIII | bárhová távozott volna is a föld kerekén, visszavonta
3602 XIV | XIV. A közös baj~Az életben maradt
3603 XIV | szeretetében is.~Ankerschmidt a temetés után ott marasztalá
3604 XIV | Grisákot, ki, ha nem csalódunk, a legőszintébb könnyeket sírta
3605 XIV | legőszintébb könnyeket sírta a halott felett; s azon tanácskozott
3606 XIV | ellátogatott Kampós uram.~A hőkeblű férfiú élénk piros
3607 XIV | szokottnál hevültebb, üstöke a rendesnél borzoltabb volt;
3608 XIV | Tehát: „Kedves bátyám. A Tisza árja gyorsan emelkedik.
3609 XIV | Ha még két lábnyira nő, a füzesi töltést éppen a zsilipnél
3610 XIV | a füzesi töltést éppen a zsilipnél át fogja hágni,
3611 XIV | át fogja hágni, ha ugyan a zsilip addig kiállja, miután
3612 XIV | miután már eddig is inognak a levert cölöpök. A mi vidékünkre
3613 XIV | inognak a levert cölöpök. A mi vidékünkre ez beláthatlan
3614 XIV | beláthatlan baj lenne, mert a Nagykunság felől a túlparton
3615 XIV | mert a Nagykunság felől a túlparton erős védgátak
3616 XIV | védgátak vannak emelve, s így a Tisza arra nem önthetvén
3617 XIV | Ha pedig e gáton áttör a víz, bátyám szérűskertjéig
3618 XIV | még egy láb emelkedéssel a juhaklokat is felveszi,
3619 XIV | s két lábnyi áradással a szobákban van. Azért jó
3620 XIV | rendszabályokhoz nyúlni. Szerencsére a szérűskert erős fecskerakással
3621 XIV | fecskerakással van kerítve, s a ház előtti kőkerítés is
3622 XIV | előtti kőkerítés is kiállja a próbát, három láb magas
3623 XIV | intézkedni tanácsos, mert ez a mi védgátunk nagyon rosszul
3624 XIV | védgátunk nagyon rosszul biztat. A kapukat trágyatöltéssel
3625 XIV | lesz, amikor már híre fut a gátszakadásnak. Kérem efelől
3626 XIV | gátszakadásnak. Kérem efelől a szomszéd urat is rögtön
3627 XIV | fekszik mélyebben, mint a bátyám laka, s neki sokkal
3628 XIV | Grisák azt válaszolta erre a levélre, hogy az lehetetlen.~–
3629 XIV | kérem alássan – bizonyítá a kasznár, végigsimítva tenyerével
3630 XIV | végigsimítva tenyerével a levelet. – Itt van.~– Elhiszem,
3631 XIV | ember. Hiszen hol van ide a Tisza?~Hat mérföldnyire.
3632 XIV | Hat mérföldnyire. Igen, de a tenger meg száz mérföldnyire
3633 XIV | úrfi, hány lábbal fekszik a mi tornyunk gombja magasabban
3634 XIV | tornyunk gombja magasabban a tenger színénél. Aladár
3635 XIV | forint fizetést kínáltak neki a Tisza-szabályozásnál; ha
3636 XIV | mondja, hogy árvíz lesz a falunkban, hát akkor az
3637 XIV | értem. Én is tudom, mi az a nivellálás. Nálunk Csehországban
3638 XIV | rettenetesen sértve érezte erre a szóra nemzeti büszkeségét.~–
3639 XIV | zápor esett, s elhordja a kis hidacskákat; másnap
3640 XIV | sem akarom elvitatni ezt a dicsőséget Magyarországtól,
3641 XIV | egy folyó vize hat lábbal a tér felett, melyet átszel,
3642 XIV | felett, melyet átszel, ha a gátak erősek, semmi veszély
3643 XIV | támadhat.~– Igen, de éppen az a baj, hogy az új gát nem
3644 XIV | hogy az új gát nem erős, a pilóták máris ingadoznak.~
3645 XIV | is – sietett bizonyítani a doctor juris azon jeles
3646 XIV | Tudja, édes kasznár úr, a mérnök urak mind olyanok,
3647 XIV | urak mind olyanok, egyik a másik munkáját mindig ócsárolja.
3648 XIV | aki az előtte ottjártnak a munkáját elvetendőnek ne
3649 XIV | megsértve hajtogató össze a levelet, s eldugta zsebébe.~–
3650 XIV | Engedelmet kérek, nem akarok a fiskális úrral disputálni.
3651 XIV | vagy nem, az méltóságodnak a dolga. Mi részünkről már
3652 XIV | intézkedést. Most sietnem kell még a tanyákról felhajtatni a
3653 XIV | a tanyákról felhajtatni a birkákat a majorsági udvarra.~–
3654 XIV | tanyákról felhajtatni a birkákat a majorsági udvarra.~– De
3655 XIV | csak nem oly sürgetős tán a baj? – kérdé Ankerschmidt,
3656 XIV | hihetetlennek találta, hogy ez a sok szép zöld mező, ami
3657 XIV | tarkabarkán terül, amerre a szem lát, pár nap alatt
3658 XIV | uram türelmének ez volt a kegyelemdöfés.~– Már hiszen
3659 XIV | Már hiszen fiskális úr, a mi házunkat az igaz, hogy
3660 XIV | olyan téglából épült, mint a porcelán, csak úgy pengett;
3661 XIV | porcelán, csak úgy pengett; a vasat sem kíméltük annál,
3662 XIV | vasat sem kíméltük annál, s a javát válogattuk hozzá a
3663 XIV | a javát válogattuk hozzá a fenyőfának. Azt is láttam,
3664 XIV | Azt is láttam, mikor az a híres bécsi architektus
3665 XIV | híres bécsi architektus ezt a kastélyt emelte; láttam,
3666 XIV | keveset ügyeltek arra, hogy a fundamentumot mélyebbre
3667 XIV | nem laknám egy óráig ebben a kastélyban, ha ingyen nekem
3668 XIV | Ankerschmidttől, ki szépen megköszöné a hozott tudósítást, s azt
3669 XIV | fog meggyőződést szerezni a veszély mekkoraságáról,
3670 XIV | s még ma ki fog kocsizni a Tiszára.~Grisák úrnak erre
3671 XIV | Tiszára.~Grisák úrnak erre a hírre rögtön nagy mehetnékje
3672 XIV | leánynak, nem oly sürgetős az a fiúvá létel.~A doctor juris
3673 XIV | sürgetős az a fiúvá létel.~A doctor juris lázas sietséggel
3674 XIV | magát, hogy lekocsizzék a Tiszára; ami jó négyes fogatával
3675 XIV | országútról lekanyarodva, a töltés felé vette irányát;
3676 XIV | hangzó kiáltozás mellett, s a réteken agyaggal terhelt
3677 XIV | terhelt szekerek hordják a töltéshez valót egymás után.~
3678 XIV | valót egymás után.~Amint a töltés elejéhez ért, egy
3679 XIV | hanem felelt rá illően:~– A munkát akarom megnézni.~–
3680 XIV | szomszédja. Akkor leszállhat, a kocsi itt marad; annak nem
3681 XIV | marad; annak nem szabad a töltésre jönni.~– Kinek
3682 XIV | töltésre jönni.~– Kinek a parancsa ez?~– Az ifjú Garanvölgyi
3683 XIV | Garanvölgyi úré, az itt a mérnök; most annak fogadunk
3684 XIV | szót. Mert most nagy úr ám a Tisza! S ha megharagszik,
3685 XIV | S ha megharagszik, annak a generális se parancsol,
3686 XIV | egészen helyesnek találta a gubás embernek azon okoskodását,
3687 XIV | szükséges küzdeni, akkor a mérnök vezényszavát fogadja
3688 XIV | kénytelen volt elismerni, hogy a Tisza valóban igen nagy
3689 XIV | Tisza valóban igen nagy úr.~A fölháborodott szőke folyam
3690 XIV | fölháborodott szőke folyam a közepén egészen kidomborodva
3691 XIV | nyílsebesen gátjai közt alá.~A töltésen kívül maradt topolyfák
3692 XIV | topolyfák koronái, miknek csak a hegye látszott már ki a
3693 XIV | a hegye látszott már ki a vízből, mutatták, mekkorát
3694 XIV | néhány nap alatt áradni.~A nagy száguldó víz színén
3695 XIV | vadludak az égben, libegnek a kék víz fölött; terhes hajókat
3696 XIV | gőzös füstje is jelt ád a távolból, míg a part mentében
3697 XIV | jelt ád a távolból, míg a part mentében halászcsónakok
3698 XIV | halászcsónakok vontatják a kivetett háló apacsúrját,
3699 XIV | magasan áll ki fanyelével a vízből; – most mindez eltűnt.
3700 XIV | vízből; – most mindez eltűnt. A malmok összezúzva, letépve
3701 XIV | összezúzva, letépve láncaikról, a járművek partra vontatva,
3702 XIV | még csak az egyik partról a másikra átjáró komp sem
3703 XIV | átjáró komp sem próbálkozik a víz erejével. A kötél feszesen
3704 XIV | próbálkozik a víz erejével. A kötél feszesen megdagadva
3705 XIV | megdagadva húzódik egyik parttól a másikig; a varjúk százával
3706 XIV | egyik parttól a másikig; a varjúk százával ülnek rajta
3707 XIV | között valami fekete, ami a vízből kétes alakú félrésszel
3708 XIV | bútor vagy holt ember?~És a parton mindenki úgy dolgozik,
3709 XIV | aki mind nem ér rá most a beszédre, midőn a Tisza
3710 XIV | rá most a beszédre, midőn a Tisza a gát utolsó araszát
3711 XIV | beszédre, midőn a Tisza a gát utolsó araszát mossa.~
3712 XIV | tekintetre megértett annyit, hogy a munka legsürgősebb része
3713 XIV | annyira is ment, hogy csak a rőzseborítékot fonják még
3714 XIV | még oldalára.~– Ott jön a mérnök úr maga – szólt a
3715 XIV | a mérnök úr maga – szólt a gubás ember, egy szemközt
3716 XIV | forgatva minden úrias alakjából a sok nap és éjen át rajta
3717 XIV | öltözete megtépve, kopva a rőzseemelgetéstől, kalapja
3718 XIV | esőtől, s hangja rekedt a kiabálástól.~Kevés asszony
3719 XIV | méltóságos úr! – üdvözlé a fiatal mérnök Ankerschmidtet. –
3720 XIV | személyesen meggyőződni a baj felől. Tehát tessék
3721 XIV | eleget láttam. Árad-e még a Tisza?~– Ma csak öt hüvelyket
3722 XIV | hüvelyket áradt; valahol a túlsó parton gátat kellett
3723 XIV | ránk nézve könnyebbség, ha a túlsó parton ronthat gátat
3724 XIV | túlsó parton ronthat gátat a víz?~– Természetesen, mert
3725 XIV | valamint amazoknak is az a menekülésük, ha minket önt
3726 XIV | menekülésük, ha minket önt ki a Tisza.~– Tehát eszerint
3727 XIV | Tehát eszerint mi most mind a két parton egyenlőn imádkozunk:
3728 XIV | imádkozunk: uram Isten, vidd a bajt a másik partra!~– Sőt
3729 XIV | uram Isten, vidd a bajt a másik partra!~– Sőt többet
3730 XIV | töltéseinket.~– Az volna a leghelyesebb; de annál sokkal
3731 XIV | lettek volna? Valóban egy a nevemet tudakolta és azt,
3732 XIV | csak azután bocsátotta fel a gátra, hogy megtudta ön
3733 XIV | is. Mind az innenső, mind a túlsó parton százezerek
3734 XIV | mindene van kockára téve. A veszélyt egy hosszú földsánc
3735 XIV | választja csak el tőlünk. Ha ezt a földsáncot valamelyik oldalon
3736 XIV | oldalon áttörheti az ár, akkor a másik oldal Te Deumot énekelhet,
3737 XIV | oldalon aztán milliókra megy a pusztulás. A kétségbeesés
3738 XIV | milliókra megy a pusztulás. A kétségbeesés pedig rossz
3739 XIV | nem tart ön attól, hogy a túlsó partról átjöjjenek,
3740 XIV | s puskás őrök cirkálnak a gáton, ameddig felügyelésem
3741 XIV | tudhatja ön, hogy nem azok a legveszélyesebb merényletek,
3742 XIV | itt vagy ott, ami hibát a mérnök észrevett, azt ne
3743 XIV | bizonyíthatja be, hogy azt a mérnök előre látta? Ki vizsgálhatja
3744 XIV | előre látta? Ki vizsgálhatja a szívek és vesék titkait?
3745 XIV | szakértő tanácsadók, kik a járatlan mérnököt úgy elámítják,
3746 XIV | ilyen embereket kergetni a tanyámról. Máskor jó emberek
3747 XIV | emberek ezek, jó pajtások, de a veszély rosszá, ravasszá
3748 XIV | Tán én sem volnék jobb a többinél.~– De miért nem
3749 XIV | nem erősítik meg inkább a zsilipeket, mint hogy új
3750 XIV | hivatalosan. Íme, itt feküsznek a partra kihúzott pilóták,
3751 XIV | cölöpöket az áradás mosta ki a zsilipgátból. Mindenikre
3752 XIV | Mindenikre fel van vésve a rendelt hosszúság: négy
3753 XIV | ölmértéket, s mérjük utána: a tetejétől az aljáig tesz
3754 XIV | öl négy lábat. Ebből az a tanulság, hogy a zsilip
3755 XIV | Ebből az a tanulság, hogy a zsilip cövekei öt lábbal
3756 XIV | mélységre vannak leverve, mint a tervben határozva van; itt
3757 XIV | tervben határozva van; itt a vállalkozó takarékoskodott.
3758 XIV | áradás alul töri keresztül a gátat, hiába volna minden
3759 XIV | minden erősítés felülről, a pilótákat a mostani vízárral
3760 XIV | erősítés felülről, a pilótákat a mostani vízárral megerősíteni
3761 XIV | új töltést húzatni azon a vonalon, amelyen e takaros
3762 XIV | magában: „ezt pedig annak a mennykő Grisáknak a védence
3763 XIV | annak a mennykő Grisáknak a védence készítette”.~– Én
3764 XIV | még másoknak is fő emiatt a fejük, mint akik közvetlen
3765 XIV | tulajdonképpen semmi közük a vízépítéshez. Többek között
3766 XIV | mint hogy hagyjam abba ezt a munkát, s más fenyegetett
3767 XIV | egyszerűen; nem feleltem semmit a szavára, s úgy tettem, mintha
3768 XIV | könnyen eltöltjük az éjszakát.~A hadastyán könnyű léptekkel
3769 XIV | könnyű léptekkel követte a mérnököt a lekötözött fasinákon
3770 XIV | léptekkel követte a mérnököt a lekötözött fasinákon keresztül
3771 XIV | vadludak falkái tértek haza a vetésekről nádasaikba, s
3772 XIV | vetésekről nádasaikba, s a távol falvakból méla estharangszó
3773 XIV | estharangszó tévedezett a Tiszáig; a töltés mentében
3774 XIV | estharangszó tévedezett a Tiszáig; a töltés mentében bükkfakéregtülök
3775 XIV | mérföldről mérföldre, hogy a nappali munkának vége van;
3776 XIV | következik az éjjeli munka; mert a fáradságos küzdelem éjszaka
3777 XIV | pihent kezek veszik át a letett ásót, kapát, s a
3778 XIV | a letett ásót, kapát, s a töltés munkája halad tovább,
3779 XIV | Ankerschmidt Aladárhoz, a fanyársra szúrt szalonna
3780 XIV | szalonna zsírját csepegtetve a ropogó tűz mellett pirított
3781 XIV | felelt rá Aladár.~– És közös a féltenivaló.~– Nem minden
3782 XIV | egymás fölött; ha így árad a víz, holnap mind a kettőnk
3783 XIV | árad a víz, holnap mind a kettőnk birtoka egy helyen
3784 XIV | birtoka egy helyen lesz: a tenger fenekén.~– De ez
3785 XIV | tenger fenekén.~– De ez a tengerfenék is egy helyen
3786 XIV | Aladárnak meg kelle ismernie a hangon, melyen e szavak
3787 XIV | bebizonyította azt, hogy a földnek vonzereje okozza
3788 XIV | földnek vonzereje okozza a pondus specificumot, miért
3789 XIV | specificumot, miért ne lehetne a „magyar földnek” oly specifikus
3790 XIV | specifikus vonzereje, mely oka a szívek „pondus specificumának”?~
3791 XIV | pondus specificumának”?~A két férfi abban egyezett
3792 XIV | fognak őrködni. Aladár, mint a fáradtabb rész, előbb dűl
3793 XIV | előbb dűl le pihenni; amint a hold lemegy, felkölti Ankerschmidt,
3794 XIV | köpenyébe burkolózva lefeküdt a puszta földre, fejét a rőzsekötegre
3795 XIV | lefeküdt a puszta földre, fejét a rőzsekötegre nyugtatva,
3796 XIV | már elaludt.~Ankerschmidt a rőzseköteg másik végén ült,
3797 XIV | végén ült, s fát rakott a tűzre, hogy folyvást lángja
3798 XIV | minden vonás megtér akkor a maga eredeti kifejezésébe;
3799 XIV | nem tud tettetést. Néha a szél lekapta a köpenyt az
3800 XIV | tettetést. Néha a szél lekapta a köpenyt az ifjú melléről;
3801 XIV | betakarta újra, s zavarta a tűzben az üszköket.~A félhold
3802 XIV | zavarta a tűzben az üszköket.~A félhold éjfél táján aludni
3803 XIV | ment már, az ezüst csónak a széles folyamárban látszott
3804 XIV | folyamárban látszott libegni, míg a habok egész az innenső partig
3805 XIV | fénybarázdáját; Ankerschmidt azzal a szándékkal volt, hogy hold
3806 XIV | lementével sem fogja felkölteni a fáradt ifjút, hanem virrasztani
3807 XIV | hogy éppen most ment le a hold.~Az ezüst csónak már
3808 XIV | csónak már meg is merült a vízben, már csak fele állt
3809 XIV | csak egy szikra volt már, a félhold hegye, aztán az
3810 XIV | hegye, aztán az is elmerült a habon túl.~Abban a percben
3811 XIV | elmerült a habon túl.~Abban a percben talpra állt az alvó
3812 XIV | fölébredt!~– Most ment le a hold – szólt Aladár a még
3813 XIV | le a hold – szólt Aladár a még fénylő égre mutatva,
3814 XIV | melynek glóriája jelölé a sírt, melybe az égi vándor
3815 XIV | megérzette, hogy mikor megy le a hold? – kérdé Ankerschmidt
3816 XIV | aki meg nem érezné álmában a percet, melyre kötelezve
3817 XIV | kötelezve van fölébredni.~A hold lementével száz meg
3818 XIV | száz fáklyafény gyulladt a töltés mentében, a munka
3819 XIV | gyulladt a töltés mentében, a munka folyt, mint nappal;
3820 XIV | munka folyt, mint nappal; a taligák nyikorogtak, a kallóverést
3821 XIV | a taligák nyikorogtak, a kallóverést igazgató vezényszó
3822 XIV | Ha az ember behunyja a szemét, azt képzeli, hogy
3823 XIV | képzeli, hogy nappal van, a munkazaj miatt – monda Ankerschmidt,
3824 XIV | leheveredve. – Tudott ön aludni a kallózuhogástól?~– Óh, igen
3825 XIV | hangzik, mintha az ember a nagy édesanya, a föld szívét
3826 XIV | az ember a nagy édesanya, a föld szívét hallaná dobogni.~–
3827 XIV | hallaná dobogni.~– Éppen csak a déli harangszó hiányzik,
3828 XIV | harangszó hiányzik, mely a munkásokat ebédre hívja.~–
3829 XIV | mintha harangszót hallanék a távolból.~– Csak a füle
3830 XIV | hallanék a távolból.~– Csak a füle cseng önnek; ennyi
3831 XIV | taligarívás közül ki ismerné fel a távoli harangszót?~Aladár
3832 XIV | látszott valamit vizsgálni a Tisza távoli tükrén.~– Úgy
3833 XIV | ha lát valamit, én csak a vizet látom.~– Amott, a
3834 XIV | a vizet látom.~– Amott, a part mentében, ahol a lebotolt
3835 XIV | Amott, a part mentében, ahol a lebotolt fűzfák kiállnak
3836 XIV | lebotolt fűzfák kiállnak a vízből. Most mindjárt eléri
3837 XIV | vízből. Most mindjárt eléri a fűzfákat.~– Valami tuskó
3838 XIV | én látom az evező nyomát a vízen, az valami csónak.
3839 XIV | jő feléjük; s azzal mind a két férfi hirtelen felkapta
3840 XIV | hirtelen felkapta puskáit, s a töltésen a közeledő csónak
3841 XIV | felkapta puskáit, s a töltésen a közeledő csónak elé mentek.~
3842 XIV | közeledő csónak elé mentek.~A Tisza sebesen hullámzott,
3843 XIV | Tisza sebesen hullámzott, a csónak gőzerővel látszott
3844 XIV | benne, s két evezővel hajtja a ladikot, mely egy darab
3845 XIV | fegyverét lövésre emelve.~A csónakos visszakiáltott:~–
3846 XIV | átszakították odafenn – D-nál a töltést.~– Átszakították? –
3847 XIV | Átszakították? – kiálta fel Aladár a düh és kétségbeesés hangján.~–
3848 XIV | Láttam, ki volt az. Tudom a nevét.~– Ki volt?~– Nem
3849 XIV | Aladár – Fordulj ide: köss ki a parton. Ha tovább mégy,
3850 XIV | lelőlek.~– Csak tessék – monda a csónakos, s azzal végigfeküdt
3851 XIV | végigfeküdt csónakában. A kis lélekvesztőt nyílsebesen
3852 XIV | Uram, most jól hallom a harangszót. Ez vészharang.
3853 XIV | ha D-nál keresztülvágták a gátat, úgy az árvíz hamarabb
3854 XIV | itt nem segít többé senki, a víz megkerül bennünket.
3855 XIV | víz megkerül bennünket. A munkások szét fognak szaladni,
3856 XIV | önnel.~Azzal megszorítá a lovag kezét, s puskáját
3857 XIV | abban az irányban, merről a rejtélyes csónakos jött,
3858 XIV | visszatekintett, s kezével újra inte a lovag felé. Akkor azután
3859 XIV | eljutni.~Mikor Ankerschmidt a szekérderékban alvó kocsisát
3860 XIV | kocsisát felköltötte, még a töltésen dolgozó nép között
3861 XIV | között semmi nesze nem volt a vészlármának; a sulyok zuhogott,
3862 XIV | nem volt a vészlármának; a sulyok zuhogott, a fáklyák
3863 XIV | vészlármának; a sulyok zuhogott, a fáklyák és szurokszövétnekek
3864 XIV | szurokszövétnekek lobogtak a part mentében.~Ankerschmidt
3865 XIV | lovait, s maga vette kezébe a gyeplőt, hogy a part tekervényes
3866 XIV | vette kezébe a gyeplőt, hogy a part tekervényes utain kitaláljon
3867 XIV | lelkét, ki most egyedül van a vész fenyegette háznál.~
3868 XIV | fenyegette háznál.~Az országút és a töltés közötti rét süppedékes
3869 XIV | közötti rét süppedékes volt, a kerekek mélyen levágtak
3870 XIV | kerekek mélyen levágtak a kaucsukként ruganyos tőzegben;
3871 XIV | kaucsukként ruganyos tőzegben; a hajnalcsillag is feljött
3872 XIV | rohamban engedé fogatát a kavicson hazafelé rohanni.~
3873 XIV | Egy-egy kapaszkodónál, mikor a paripák tüszkölve haladtak
3874 XIV | vaklárma elől futott meg.~A hajnalhasadásnál egy érmentéhez
3875 XIV | pillanatra megállítá fogatát, s a hidat elkerülve, lebocsátá
3876 XIV | elkerülve, lebocsátá lovait a patakba, hogy amíg azok
3877 XIV | néhány percig szürcsölnek, a hídról széjjeltekintsen
3878 XIV | hídról széjjeltekintsen a vidékre.~Még minden zöld
3879 XIV | vidékre.~Még minden zöld volt.~A rétek sárga és lilaszín
3880 XIV | virágszőnyeggel bevonva; a szántóföldek mindenféle
3881 XIV | zöld táblákra hasogatva, a lapályokon elszórt fehér
3882 XIV | tehenek és fekete bivalyok.~S a felkelő nap sugarával millió
3883 XIV | millió gyémánt ragyogott a fűszálakon, s mint az ember
3884 XIV | körülötte fénylő nimbusz támadt a harmatos fűben.~Milyen boldog
3885 XIV | Ankerschmidt vágtató fogata a hídon túl negyedórányira,
3886 XIV | fölé volt építve; amint a hídon léptetve mentek, kocsisa
3887 XIV | visszafordult és figyelmezteté a patakra.~– Nézze csak, méltóságos
3888 XIV | csak, méltóságos uram, ez a patak most visszafelé folyik.~
3889 XIV | folyik.~Ankerschmidt kihajolt a hintóból, s valóban úgy
3890 XIV | tetszett neki is, mintha a patakocska medre nagyon
3891 XIV | telhettek meg, látni való volt a nem vízben élő virágokról,
3892 XIV | már mélyen elmerülve, míg a szálas kórók, mik magasan
3893 XIV | kórók, mik magasan kiálltak a vízből, bámulva tekintének
3894 XIV | vízből, bámulva tekintének le a lábaikat mosó elemre, mely
3895 XIV | melletti réteket is elönték, a sekély víz itt-ott csillámlott
3896 XIV | víz itt-ott csillámlott a zöld vetés között. Odább
3897 XIV | itt-amott az úton is átért a víz, s ott némi lefolyás
3898 XIV | némi lefolyás látszott, s a lapály csillámlott a távoli
3899 XIV | s a lapály csillámlott a távoli kiöntéstől.~– Siessünk,
3900 XIV | siessünk! – nógatá kocsisát a lovag, s folyvást aggódva
3901 XIV | húzódnak az égen egész falkái a vadkácsáknak és liléknek,
3902 XIV | megtelepülni e tájon.~Az volt a legaggasztóbb, hogy egy
3903 XIV | útját, mely fodrokat verve a szellőben, terült egyik
3904 XIV | szellőben, terült egyik berektől a másikig, s tudomást sem
3905 XIV | tudomást sem látszott venni a töltésről, mely közbe esik.~–
3906 XIV | parancsoló Ankerschmidt; a kocsis belehajtott a vízbe,
3907 XIV | Ankerschmidt; a kocsis belehajtott a vízbe, a lovaknak csaknem
3908 XIV | kocsis belehajtott a vízbe, a lovaknak csaknem hasig ért
3909 XIV | csaknem hasig ért az, s a szekér derekán keresztülcsapott;
3910 XIV | melyet még nem vett fel a víz, ott egy kis erdő feküdt
3911 XIV | oldalán; az erdő zengett a csalogánydaltól, rigófüttytől,
3912 XIV | csalogánydaltól, rigófüttytől, a jegenyék akkor hányták virággyapjaikat,
3913 XIV | illatától át volt fűlve a meleg lég; emberi ideg nem
3914 XIV | erdőn túl.~Alig értek ki a sűrűből, hol a dombos hely
3915 XIV | értek ki a sűrűből, hol a dombos hely lejtőre vált,
3916 XIV | midőn egy új táj nyílt meg a szem előtt. Az már a vész
3917 XIV | meg a szem előtt. Az már a vész panorámája volt. Távol
3918 XIV | tükördarabokban csillámlott a napfény a kiöntött árban,
3919 XIV | tükördarabokban csillámlott a napfény a kiöntött árban, s az út
3920 XIV | melyen zuhogva omlott át a túlnan jövő özön.~E szakadáson
3921 XIV | nép.~Amint Ankerschmidt a szakadáshoz ért, megérté,
3922 XIV | kik át akartak hajtani a keresztülomló zuhatagon;
3923 XIV | irgalom nélkül elsodorta a vele kikötni merészkedőt,
3924 XIV | azután mindig odábbszaggatta a töltést.~– Nem lehet-e itt
3925 XIV | kérdezé Ankerschmidt a túlnan révedezőktől.~– Örüljön
3926 XIV | beszélni.~– Veszedelem van a hátunk mögött, uram; megkerült
3927 XIV | lakunk, hajnal óta halljuk a harangszót, de oly hirtelen
3928 XIV | harangszót, de oly hirtelen jött a víz, hogy arrafelé lehetetlen
3929 XIV | adjon hírt, hogy itt nagy a veszedelem, ha addig el
3930 XIV | Ankerschmidt átlátta, hogy ezt a tanácsot meg kell fogadni;
3931 XIV | egyre sebesebben omlott a tóduló árvíz, sebesen terülve
3932 XIV | árvíz, sebesen terülve szét a túlsó oldalon; itt nem volt
3933 XIV | időzni tovább. Megígérte a szorongatott embereknek,
3934 XIV | vissza, és hajtson újra a tiszai gáthoz, oda bizonyosan
3935 XIV | amelyen jött.~Most már a virágos kórók az út mellett,
3936 XIV | virágos kórók az út mellett, a nagy királydárdák sárga
3937 XIV | voltak gyűrve; most már a kocsiderékig érő pocséta
3938 XIV | belőle kimenekülni; most már a gazdag árpavetésnek csak
3939 XIV | gazdag árpavetésnek csak a kalásza ingott ki a vízből,
3940 XIV | csak a kalásza ingott ki a vízből, s ahol félnap előtt
3941 XIV | lilaszín virág öntötte el a kövér mezőket, ott most
3942 XIV | ég!~Nem legelésztek már a fehér és fekete nyájak a
3943 XIV | a fehér és fekete nyájak a lapályon, hanem bömbölve
3944 XIV | futottak mind az út felé, s a dűlőutaknál porfelleget
3945 XIV | dűlőutaknál porfelleget vert a szekerek szakadatlan sora,
3946 XIV | szekerek szakadatlan sora, mik a közelebb falvakból menekvőket
3947 XIV | hordták minden irányban tova.~A rendetlen futamodásból ki
3948 XIV | senki sem tudja, honnan jön a veszedelem, merre kell előle
3949 XIV | merre kell előle menekülnie.~A körülfekvő falvakból egyre
3950 XIV | falvakból egyre hangzott a vészharangszó, az égből
3951 XIV | szárnyas rekedt, zajgó hangja, a földről az a megnevezhetetlen
3952 XIV | zajgó hangja, a földről az a megnevezhetetlen aggasztó
3953 XIV | után.~Egy-egy fehér ház a mezők közepén, valami magányos
3954 XIV | körül volt már véve vízzel, a háztetőn valami asszonyok
3955 XIV | lobogtattak fehér kendőkkel a menedéktelen távolba.~És
3956 XIV | az ő gyermeke is így áll a vészkörnyezte ház ablakában
3957 XIV | mindezt megmondta neki az a bölcs ember, akit azért,
3958 XIV | olyan becsületes képe van, a finom urak szeretnek ostobának
3959 XIV | kellett volna hinnie.~Pedig az a keményfejű ember, a kasznár,
3960 XIV | Pedig az a keményfejű ember, a kasznár, még azt is mondta,
3961 XIV | legyen irgalmas, kegyelmes a benne levőknek.~És ő akkor
3962 XIV | neki, midőn védhette volna a házát, midőn segíthetett
3963 XIV | midőn segíthetett volna a bajon, most aztán az a büntetése,
3964 XIV | volna a bajon, most aztán az a büntetése, hogy mindent
3965 XIV | semmit!~Mire Ankerschmidt a zsilipgáthoz visszajutott,
3966 XIV | mérnöki segédmunkásai s a készen tartott dereglyék
3967 XIV | tartott dereglyék legénysége. A többi menekült, amerre látott.~
3968 XIV | munkában volt; alig ért rá a visszaérkezett urat észrevenni,
3969 XIV | éppen akkor kötöztette le a töltés karóihoz azokat a
3970 XIV | a töltés karóihoz azokat a pilótákat, miket a víz eddig
3971 XIV | azokat a pilótákat, miket a víz eddig abból a bizonyos
3972 XIV | miket a víz eddig abból a bizonyos zsilipgátból kiemelgetett.~–
3973 XIV | szolgálatára állok, csak ezeket a dokumentumokat”, miket magammal
3974 XIV | teszem addig biztosságba, s a mentő legénységnek adok
3975 XIV | ki merre induljon, hogy a legnagyobb veszélyben levőknek
3976 XIV | legelébb nyújthassunk segélyt.~A csónakok és dereglyék csoportja
3977 XIV | irányban széledezni kezdett a folytonosan emelkedő ár
3978 XIV | emelkedő ár ellen küzdve, s a félig zöld, félig kék síkon
3979 XIV | síkon tekervényesen haladva a fenyegetett falvak tornyai
3980 XIV | nyugtalanul járt alá s fel a gáton, s hosszú bajuszát
3981 XIV | többé kocsin hazamenni? A jegenyési erdőn túl már
3982 XIV | kicsit úsztunk is.~– Mármost a kocsit jó lesz Szolnok felé
3983 XIV | Szolnok felé elbocsátani, a töltésen bizton eljuthat
3984 XIV | elbocsátott már.~– Igen. Azok a legközelebb eső falvakba
3985 XIV | constitutióról beszélek, hanem erről a kis sütőteknőről idelenn;
3986 XIV | annyi emberre való; s az a jó benne, hogy ahol szárazföldet
3987 XIV | ahol megint következik a víz.~Valóban furcsa kis „
3988 XIV | alkotmányt.~Ankerschmidt csóválta a fejét, mikor azt meglátta.~–
3989 XIV | szólt Aladár –, hogy mi mind a ketten azt akarjuk, hogy
3990 XIV | sík tenger lesz előttünk a róna, ami holnapig meglesz,
3991 XIV | kell lennünk arra, hogy hol a csónak visz minket, hol
3992 XIV | van önnek kedve rám bízni a lelkét, a gőzhajó fűtve
3993 XIV | kedve rám bízni a lelkét, a gőzhajó fűtve van; harmadszor
3994 XIV | dörmögé bajusza alatt a hadastyán; s azzal kocsisát
3995 XIV | hadastyán; s azzal kocsisát a lovakkal együtt Szolnok
3996 XIV | haragja sem bírt kiforgatni.~A hosszú keskeny csónak tökéletesen
3997 XIV | emberrel; Aladár kezébe vette a csáklyát, s megindítá a
3998 XIV | a csáklyát, s megindítá a járművet, csak arra az egyre
3999 XIV | hogy maradjon szépen ülve a lélekvesztő orrában.~Ankerschmidt
4000 XIV | eszköz ez hozzáértő kezében. A kis csónak madárkönnyűséggel
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5016 |