1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5016
Fezejet
4001 XIV | madárkönnyűséggel siklott végig a víz tükre felett, nem mindenütt
4002 XIV | haladva, hanem keresztülszelve a réteket, miken az ifjú mérnök
4003 XIV | sokkal rövidebb volna.~Néhol a csáklyát le kellett tenni
4004 XIV | csáklyát le kellett tenni a kézből, s evezőhöz nyúlni.~–
4005 XIV | Sokkal gyorsabban nől a víz, mint gondoltam, s még
4006 XIV | Aladár, erősen feszítve a lapátot.~– Ön talán fáradt?
4007 XIV | hogy minél jobban távozunk a Tiszától, annál mélyebb
4008 XIV | minél távolabb, annál régibb a veszély.~Ankerschmidt szomorúan
4009 XIV | Ankerschmidt szomorúan nézett le a vízfenékre. A víz színe
4010 XIV | nézett le a vízfenékre. A víz színe alatt, melyen
4011 XIV | víz színe alatt, melyen a csónak átsikamlott, meglátszott
4012 XIV | átsikamlott, meglátszott a szép kalászos vetés; a búzavirág
4013 XIV | meglátszott a szép kalászos vetés; a búzavirág még ott kéklett,
4014 XIV | búzavirág még ott kéklett, a pipacs még ott piroslott
4015 XIV | még ott piroslott közte, s a hajladozó kalászok, a kék
4016 XIV | s a hajladozó kalászok, a kék búzavirágok és piros
4017 XIV | között ott vickándoztak a tiszai apró halacskák százai.~
4018 XIV | tiszai apró halacskák százai.~A vészharang zúgott minden
4019 XIV | vészharang zúgott minden faluból; a tornyok úszni látszottak
4020 XIV | úszó fejecskéket, amint a vizet átszelték, nyugpontot
4021 XIV | elkezdett párvonalban úszni a csónakkal, piciny orrát
4022 XIV | orrát magasan feltartva a vízből, gömbölyű füleit
4023 XIV | terebély farkával kormányozva a vízben, s eközben oly kérőleg
4024 XIV | evezőlapátot, s odatartotta a kis menekvőnek.~Az abban
4025 XIV | kis menekvőnek.~Az abban a pillanatban felkapaszkodott
4026 XIV | rúdján, onnan átcsúszott a csónak párkányára, s ott
4027 XIV | csónak párkányára, s ott mind a négy lábát elnyújtva, fáradtan
4028 XIV | fáradtan lehasalt.~– Még a vadállatnak is bizalma van
4029 XIV | elmélkedék magában Ankerschmidt.~A kis fenevad pedig csak feküdt
4030 XIV | engem meg fog enni.~– Ez a jámbor fickó csakugyan utasszállító
4031 XIV | kivette zsebkendőjét, s ráveté a fekvő állatkára, hogy ne
4032 XIV | csak később dugta aztán ki a fejét, széttekintendő a
4033 XIV | a fejét, széttekintendő a világban; s mint aki átlátta,
4034 XIV | azután megint újra kezdve a mosdást, utoljára pedig
4035 XIV | szimatolva kezdé fejét emelgetni a menekült, mintha valamit
4036 XIV | mintha valamit keresne, s azt a sajátszerű cincogást hallatta,
4037 XIV | morzsákat tördelve, odahinté a pici állat elé. És ez elfogadta
4038 XIV | állat elé. És ez elfogadta a kínálást, fölszedegette
4039 XIV | kínálást, fölszedegette a morzsákat, mindegyiket külön
4040 XIV | el, azután elégülten bújt a sátorba vissza, melyet Aladár
4041 XIV | van annak, aki útjába esik a szánakozónak.~– Mikorra
4042 XIV | térve.~– Most délre jár, a jegenyés erdő feleút, s
4043 XIV | eljutottunk négy óra alatt, a másik felét az útnak három
4044 XIV | három alatt bevégezzük, mert a szakadáson túl nem ellenünk,
4045 XIV | útunk irányában fog folyni a víz.~– Vajon mi történhetett
4046 XIV | az útra kiszorulva várták a szabadulást?~– Bizonyosan
4047 XIV | most is várják, mert ezen a környéken a dereglyének
4048 XIV | várják, mert ezen a környéken a dereglyének híre sincsen.
4049 XIV | menni.~– De hisz mi ezzel a kis lélekvesztővel meg nem
4050 XIV | annyi száz embert.~– Ezzel a lélekvesztővel nem; de talán
4051 XIV | mulatságra jár, s tréfának veszi a veszélyt.~Fél óra múlva
4052 XIV | veszélyt.~Fél óra múlva elérték a jegenyés erdőt, ahonnan
4053 XIV | magányos sziget állt az ki a vízből; legszélső fái már
4054 XIV | vízből; legszélső fái már a vízben áztatták lábaikat.~
4055 XIV | sokkal szomorúbb annál. A sík kitárultával új színhelye
4056 XIV | új színhelye mutatkozott a vésznek. Az átszakasztott
4057 XIV | út töltése most már mind a két oldalán sík tengertől
4058 XIV | tengertől volt ostromolva, a hab széles fodrokban jött
4059 XIV | Alig volt hatszáz ölnyi a száraz tér, mely még kiáll
4060 XIV | száraz tér, mely még kiáll a vízből, s melyről előre-
4061 XIV | szabadulást kiáltott minden torok. A víz nőttön nő; ha az éjjel
4062 XIV | nem szabadulhatnak onnan, a reggel nem fog ott találni
4063 XIV | töltést.~Ilyenkor, mint gúny a sorstól, kanyarodott feléjük
4064 XIV | sorstól, kanyarodott feléjük a kis lélekvesztő, midőn dereglyére
4065 XIV | szükség.~Midőn olyan közel ért a veszélyben forgó néphez
4066 XIV | elő, hadd beszéljek vele, a többi meg fogja be a száját.~
4067 XIV | vele, a többi meg fogja be a száját.~Erre csakugyan elhallgattak,
4068 XIV | csónakát. – Mire való ott az a jegenyés erdő? Oda kell
4069 XIV | tudunk; s ha tudnánk is, a sok asszonycselédet csak
4070 XIV | hordhatok az erdőig ezen a ladikon, mert az három napig
4071 XIV | három napig tartana és addig a víz nem vár; hanem ha tízszer
4072 XIV | fát, tutajt üt össze, s a tutajon áthordhatja az egész
4073 XIV | csak nem visz el senkit a víz, míg érte jönnek.~A
4074 XIV | a víz, míg érte jönnek.~A megrémült népnek tetszett
4075 XIV | megrémült népnek tetszett nagyon a mentő javaslat; egyszerre
4076 XIV | is, hogy készek átmenni a tutajkészítésre.~– Csak
4077 XIV | tutajkészítésre.~– Csak sorjára a dolgot! Majd előbb a méltóságos
4078 XIV | sorjára a dolgot! Majd előbb a méltóságos úr kiszáll, mert
4079 XIV | az evezőt pedig nem adom a kezemből, mert nem tud minden
4080 XIV | nem tud minden ember ezzel a lélekvesztővel bánni, s
4081 XIV | hasznosabbnak látnám itt szállni ki a nép közé, legalább lenne,
4082 XIV | evezőnyomással parthoz állítá a csónakot, s ki hagyta lépni
4083 XIV | ezennel kijelentem, hogy amit a méltóságos úr parancsolni
4084 XIV | teketória nélkül főbe lövöm.~A fenyegetés használt, a tolakodók
4085 XIV | A fenyegetés használt, a tolakodók szépen távol maradtak,
4086 XIV | kiválaszthatta csendesen a legmarkosabb legényt, kit
4087 XIV | Ankerschmidttől, hogy viseli magát a publikum a kivételes törvények
4088 XIV | viseli magát a publikum a kivételes törvények alatt.~–
4089 XIV | kiabáljon.~– De mikor úgy retteg a cselédség ettől a nagy víztől –
4090 XIV | retteg a cselédség ettől a nagy víztől – jegyzé meg
4091 XIV | Micsoda nagy víz? Hát a tenger nem nagyobb víz?
4092 XIV | hajósok alatt meggyullad a hajó a tenger közepén, száz
4093 XIV | alatt meggyullad a hajó a tenger közepén, száz mérföldnyire
4094 XIV | közepén, száz mérföldnyire a parttól, mit csinálnak azok?
4095 XIV | Ülj veszteg, öcsém, ott a ladik orrában, s ne félj
4096 XIV | perc múlva megint átjött a ladik, Aladár folytatá beszédét
4097 XIV | folytatá beszédét addig, míg a harmadik legény elhelyezte
4098 XIV | asszonyokat, gyerekeket, aztán a férfi utasokat, azután az
4099 XIV | azután az élelmiszert, azután a leveleket és a hajószerszámokat,
4100 XIV | élelmiszert, azután a leveleket és a hajószerszámokat, s csak
4101 XIV | s csak azután hagyja el a hajót maga a hajóslegénység,
4102 XIV | azután hagyja el a hajót maga a hajóslegénység, s aki utoljára
4103 XIV | utoljára távozik el, az maga a hajóskapitány.~– Jól van,
4104 XIV | öreg –, én leszek hát az a hajóskapitány itt ezen a
4105 XIV | a hajóskapitány itt ezen a vízen.~Az erdőben minden
4106 XIV | fejsze kezdett kongani; a nagy szálas jegenyefák egymás
4107 XIV | jegenyefák egymás után omlottak a földre, mire a tizedik legényt
4108 XIV | omlottak a földre, mire a tizedik legényt is átszállító
4109 XIV | tizedik legényt is átszállító a csónak, már akkor annyi
4110 XIV | megmutatta, hogyan kell, mert ez a soha vizet nem látott nép
4111 XIV | elrendelte, hogyan kell a tutajt a fahengereken a
4112 XIV | elrendelte, hogyan kell a tutajt a fahengereken a vízre ereszteni,
4113 XIV | a tutajt a fahengereken a vízre ereszteni, s azután
4114 XIV | maga mellé véve, csónakát a tutajhoz köté, s átkormányozta
4115 XIV | köté, s átkormányozta azt a töltésig.~Nagyobb örömriadal
4116 XIV | Atyafiak! – szólt Aladár a parthoz érve. – Most már
4117 XIV | legjobban félnek, s szaporítják a bajt. Azután megint egy
4118 XIV | lesz, akkor át lehet jönni a lábas jószágért, csak a
4119 XIV | a lábas jószágért, csak a tutaj mellé kell kötni,
4120 XIV | ragaszkodnia. Ugyanekkor a szekereket is fel lehet
4121 XIV | Nem fog semmi itt veszni. A kormányos vigyázzon mindig,
4122 XIV | kormányos vigyázzon mindig, hogy a tutaj bal szegletét a víz
4123 XIV | hogy a tutaj bal szegletét a víz folyása ellen tartsa.
4124 XIV | talál, de ha elnézem ezt a gyönyörű síkságot, s elgondolom,
4125 XIV | lehetetlen, hogy ki ne essék a szememből a könny.~– Jaj,
4126 XIV | ki ne essék a szememből a könny.~– Jaj, öreg, a szegény
4127 XIV | szememből a könny.~– Jaj, öreg, a szegény tótokat odafenn
4128 XIV | Az ott, hogy is mondja a Kis Tükör: „él a szegénységnek
4129 XIV | mondja a Kis Tükör: „él a szegénységnek zabkenyerével”.
4130 XIV | Kendteknek pedig idelenn a síkon ötven esztendeig jó
4131 XIV | ha egyszer csapás éri, a másik esztendőben majd kiheverik,
4132 XIV | esztendőben majd kiheverik, azért a magyar ember csak nem megy
4133 XIV | ember csak nem megy koldulni a szomszédba. Nekem is van
4134 XIV | Magyarországon éhen senki, csak a két tenyerét ne sajnálja.~
4135 XIV | sajnálja.~Az öreg meggondolta a dolgot, s azt mondta, hogy „
4136 XIV | azt mondta, hogy „biz igaz a”!~– No nem sírunk hát többet.
4137 XIV | építődött Anno Domini hányban a nagy árvíz után”!~Aladár
4138 XIV | Ankerschmidt e kérdésnél már a csónakban ültek, Aladár
4139 XIV | Jonatán.~Az öreg megcsóválta a fejét, s azt jegyzé meg:~–
4140 XIV | esik mondván.~Aladár pedig a vízbe nyomta a lapátot,
4141 XIV | Aladár pedig a vízbe nyomta a lapátot, s a parton állók
4142 XIV | vízbe nyomta a lapátot, s a parton állók üdvriadala
4143 XIV | neki ismét az özönnek.~– Ön a szerénységet egész a restelkedésig
4144 XIV | Ön a szerénységet egész a restelkedésig viszi – feddé
4145 XIV | restelkedésig viszi – feddé az ifjút a lovag úr –, hogy még a nevét
4146 XIV | ifjút a lovag úr –, hogy még a nevét sem fedezé föl a jámborok
4147 XIV | még a nevét sem fedezé föl a jámborok előtt, akik valóban
4148 XIV | én azt, hanem azért, mert a jámborok szája eljár, s
4149 XIV | szája eljár, s így azután a nevemet majd nemcsak az
4150 XIV | unokák emlegetnék, hanem a bezirksvorstandok is.~–
4151 XIV | Igen? Ön attól tart, hogy a hatóság megtudná önnek e
4152 XIV | valami kitüntetést kap, s még a hivatalos lapban nyilvánosan
4153 XIV | tartok, hogy amint lefut a víz, meglátják a sok levágott
4154 XIV | amint lefut a víz, meglátják a sok levágott fát a kamarális
4155 XIV | meglátják a sok levágott fát a kamarális erdőben, megidéznek „
4156 XIV | forstfrevel”, s úgy rám olvassák a paragrafust, hogy meg sem
4157 XIV | evezőt sohasem adok ki a kezemből. Különben most
4158 XIV | már könnyebb munkánk lesz, a vízfolyás mentébe jutottunk.~–
4159 XIV | jutottunk.~– Nem látni még a falu tornyát?~– Nem. De
4160 XIV | még fényes holdvilágnál.~A csónak csakugyan sebesebben
4161 XIV | amint az egyenesen jött a Tiszáról, felszíne ellepve
4162 XIV | vadaskert lakóit felverhette a víz, azok ott úsztak végig
4163 XIV | víz, azok ott úsztak végig a csónak előtt hosszú sorban,
4164 XIV | Aladárnak várni kellett, míg a hosszú konvoj elhalad előttük;
4165 XIV | konvoj elhalad előttük; a pompás szarvasok ágbogas
4166 XIV | az emberi közelléttől, s, a szarvascsorda közepén ott
4167 XIV | csikasz farkas.~– Ha ezek a jegenyésre menekülnek: az
4168 XIV | perük – vadórság miatt.~A nap jól lehaladt már, mire
4169 XIV | mire Aladár jelezte, hogy a falu tornya látszik már
4170 XIV | falu tornya látszik már a tenger látkörén.~Hanem még
4171 XIV | Hanem még az nagy messzeség. A síkság optikája csalárd.
4172 XIV | jobb lesz, ha végigfekszik a csónakban, s megkísért egyet
4173 XIV | amire nagy szüksége lehet a tegnapi álmatlan éj után.~
4174 XIV | minélfogva aztán, amint a fejét letette, csakugyan
4175 XIV | Azt az időt, ami alatt a csónak a lakóhely felé közeledik.
4176 XIV | időt, ami alatt a csónak a lakóhely felé közeledik.
4177 XIV | percről percre közeledni azt a képet, mely a fényes holdvilágnál
4178 XIV | közeledni azt a képet, mely a fényes holdvilágnál oly
4179 XIV | oly kísértőn emelkedik ki a vízből; egy összeomlott
4180 XIV | evezőnyomás, mely közelebb hozta a tárgyat, világosabbá tette
4181 XIV | tárgyat, világosabbá tette a romlást; már a dűlt ablakok,
4182 XIV | világosabbá tette a romlást; már a dűlt ablakok, a szétvált
4183 XIV | romlást; már a dűlt ablakok, a szétvált falak repedéseit
4184 XIV | repedéseit lehete látni; már a leomlott szárnyak, a beszakadt
4185 XIV | már a leomlott szárnyak, a beszakadt homlokzat romjai
4186 XIV | hogy egyik evezőnyomásról a másikra nem látja ezt Ankerschmidt
4187 XIV | tájt nagy csend ülte: az a csend, ami az ébrenlevő
4188 XIV | foglalta el az egész síkot; a láthatáron két hold látszott
4189 XIV | közelíteni: egyik az égen, másik a vízen.~E szomorú világításnál,
4190 XIV | jobban kitüntetve düledékeit. A félrecsúszott ablakok, a
4191 XIV | A félrecsúszott ablakok, a lefordult tető felmeredő
4192 XIV | tető felmeredő szarufái, a szétvált nyílás a tűzfalon,
4193 XIV | szarufái, a szétvált nyílás a tűzfalon, a magára maradt
4194 XIV | szétvált nyílás a tűzfalon, a magára maradt kémény, egy-egy
4195 XIV | az is kivehető lett, hogy a vízár a földszint ablakain
4196 XIV | kivehető lett, hogy a vízár a földszint ablakain át hatolt
4197 XIV | ablakain át hatolt be, amint a csónak végighaladt a homlokzat
4198 XIV | amint a csónak végighaladt a homlokzat előtt, amint a
4199 XIV | a homlokzat előtt, amint a kastély közepén be volt
4200 XIV | kétszeres igyekezettel feszíté a lapátot, s tekintetét le
4201 XIV | alvó útitársról. Az volt a szándéka, hogy nem költi
4202 XIV | őt fel; elevez szótlanul a rom mellett, ne lássa ő
4203 XIV | ki bizonyosan megfogadta a jókor küldött tanácsot.
4204 XIV | bizonyosat fognak hallani a kastélyban voltak sorsa
4205 XIV | megérzik, ha közelít az a nagy gond, mely lelküket
4206 XIV | látja most Ankerschmidt, a csónakban végigfekve, azokat
4207 XIV | csónakban végigfekve, azokat a halomra dűlt köveket, azokat
4208 XIV | összereccsent gerendákat s a házán keresztülomló hideg
4209 XIV | csakhogy ő még többet is lát, a kövek közt gyermekének véres
4210 XIV | gyermekének véres testét, s a fekete vízárban amint annak
4211 XIV | aggodalmas sietséggel evezett el a dúlt kastély előtt, s már-már
4212 XIV | az utcából, melynek végén a kastély állt, egy másik
4213 XIV | csónak bukkant ki, melyet a kanyarodástól eddig nem
4214 XIV | eddig nem lehetett látni.~A holdvilágnál épp oly hamar
4215 XIV | oly hamar ráismert Aladár a másik csónakosban Kampósra,
4216 XIV | ténsuram! Hahó! – kiálta a lelkes úr csáklyája végére
4217 XIV | kiabáljon… – dörmögé Aladár a házsorba igyekezve jutni.~
4218 XIV | amint szemeit felnyitotta: a legelső kép, amit meglátott,
4219 XIV | jégszemekkel, halott arccal nézett a rémképre; azután felugrott,
4220 XIV | Aladár jókor meg nem ragadja, a vízbe esik.~– Leányom!! –
4221 XIV | Leányom!! – ordítá magánkívül a hadastyán.~– Ott van nálunk!
4222 XIV | erősen szerencséltetve azt a felborulás minden esélyével.~
4223 XIV | Mely kérdések mindegyikét a naptár minden szemeire esküdve
4224 XIV | Ámbár elég orozva jött ez a gonosz veszedelem, éjnek
4225 XIV | szerencsétlenség. Amint a harangot meghúzták, az öreg
4226 XIV | mi baj. Én mondtam, hogy a görgítői csőszök lóháton
4227 XIV | nyargalva jöttek; hogy már a határban a víz. No hát akkor
4228 XIV | jöttek; hogy már a határban a víz. No hát akkor be kell
4229 XIV | az alsó utca végén, éppen a méltóságos úr kastélya felől
4230 XIV | felől az Isten haragja, a házak az utcán végig mind
4231 XIV | emelkedett, de azokon felül nem. A mi töltéseink úgy állják
4232 XIV | körös-körül, mint egy vár. Amint a víz csónakázható lett, azt
4233 XIV | beszéljen, erről – sürgeté őt a lovag, kit éppen csak leánya
4234 XIV | akkor le kell ereszteni a csónakot. (Ugyan jó, hogy
4235 XIV | csónakot. (Ugyan jó, hogy ezt a csónakot előreküldte Aladár
4236 XIV | fogadását, hogy nem megy ki a házból, nyolc esztendő óta.
4237 XIV | egy lábtóval megindulánk a kastély felé. Nagy volt
4238 XIV | Nagy volt ám már akkor a hiba. Mondtam a nagyságos
4239 XIV | már akkor a hiba. Mondtam a nagyságos úrnak, hogy a
4240 XIV | a nagyságos úrnak, hogy a bécsi pallér megérdemelné,
4241 XIV | megérdemelné, hogy bezsindelyezzék a fejét. Amint a pince megtelt
4242 XIV | bezsindelyezzék a fejét. Amint a pince megtelt vízzel, egyszerre
4243 XIV | félrement minden boltozat. S a falakon akkora repedések
4244 XIV | keresztül lehetett rajtok látni. A cselédnép jajveszékelve
4245 XIV | hogy valami módját keresse a menekülésnek. Mint később
4246 XIV | Mint később megtudtuk, csak a kisasszonynak volt helyén
4247 XIV | kisasszonynak volt helyén a lelke, hogy egy nagy zongoratokot
4248 XIV | zongoratokot lehozasson a padlásról, abból valami
4249 XIV | fogadott szót, hogy fölmenjen a padlásra, mind attól félt,
4250 XIV | padlásra, mind attól félt, hogy a lépcső leomlik s ő ott reked.
4251 XIV | reked. Az öreg úr látva a veszedelmet, nekitámasztá
4252 XIV | veszedelmet, nekitámasztá a lábtót az erkélynek, s maga
4253 XIV | belépett az ingadozó házba, s a sok rendetlen futkosó cselédet
4254 XIV | de megfogadták. Azután a kisasszonynak nyújtá kezét,
4255 XIV | nyújtá kezét, s lesegítette a csónakba. Utána a többi
4256 XIV | lesegítette a csónakba. Utána a többi leánycselédet meg
4257 XIV | többi leánycselédet meg a kis Gyuszit. Akkor engemet
4258 XIV | engemet ott hagyott, s ő maga a házáig kormányozta a csónakot.
4259 XIV | maga a házáig kormányozta a csónakot. Ott elhelyezve
4260 XIV | csónakot. Ott elhelyezve a kisasszonyt és a vászonnépet,
4261 XIV | elhelyezve a kisasszonyt és a vászonnépet, megint visszatért
4262 XIV | vászonnépet, megint visszatért a férfihadért. Szakács, kukta,
4263 XIV | ajtóragaszték alá, ha félnek a házomlástól. Hogy harmadszor
4264 XIV | harmadszor is visszatértem a csónakkal, akkor azt mondá: „
4265 XIV | azt mondá: „No Kampós; ez a ház nem állja sokáig, ha
4266 XIV | kastélyba; azt nem viszi el a víz.” Azzal ő maga minden
4267 XIV | lepecsételt, s áthordatott a régi házba, ott állnak a
4268 XIV | a régi házba, ott állnak a padláson, jó helyen; mindent
4269 XIV | helyen; mindent megtalál a méltóságos úr. Mikor ezzel
4270 XIV | az istállóból kivezetteté a paripákat, s azokat a csónak
4271 XIV | kivezetteté a paripákat, s azokat a csónak után kötve átúsztattuk
4272 XIV | csónak után kötve átúsztattuk a magunk házáig; ott azután
4273 XIV | úgy ugrattuk be az udvarra a töltésen keresztül: igen
4274 XIV | rövid kivonatban iparkodott a nap eseményeit előadni,
4275 XIV | eseményeit előadni, azalatt a két csónak megérkezett Garanvölgyi
4276 XIV | elé, mely mint kis sziget a tenger közepén, feküdt az
4277 XIV | vert falnak most tűnt ki a haszna; olyan volt az, mint
4278 XIV | haszna; olyan volt az, mint a szikla: még három lábnyira
4279 XIV | még három lábnyira állt ki a vízből.~Az emlékezetes óltetőből
4280 XV | Akik egymást nem ismerték~A csónakok megérkezését nem
4281 XV | impromptu; aminek az volt a legfőbb oka, hogy az udvaron
4282 XV | belől folyvást annyi volt a dolog, hogy éjfél tájon
4283 XV | talpon tartá az embereket. A roppant húszholdnyi tér,
4284 XV | egy körülkerített sziget a tenger közepén, el volt
4285 XV | lovakkal, birkákkal, miket a tanyákról ide hajtottak
4286 XV | tanyákról ide hajtottak a víz elől, a béresek egy
4287 XV | ide hajtottak a víz elől, a béresek egy része azoknak
4288 XV | foglalkozott, más része a cselédségnek rőzsekötegekkel
4289 XV | rőzsekötegekkel erősíté a töltést, ahol félteni lehetett;
4290 XV | jóformán észre sem vette senki a vendégek érkeztét, az ispánon
4291 XV | lelkére köté Kampós uram, hogy a csónakokat lakatra kösse,
4292 XV | csónakokat lakatra kösse, s a lakatkulcsot a zsebébe tegye.~–
4293 XV | kösse, s a lakatkulcsot a zsebébe tegye.~– Csakhogy
4294 XV | uram, leszek oly bátor, a kisasszonyhoz magam elvezetni;
4295 XV | elvezetni; látom, még ég a gyertya a szobájában; ifjú
4296 XV | látom, még ég a gyertya a szobájában; ifjú tensuram
4297 XV | kezet szorított Aladárral, s a folyosón kétfelé válva,
4298 XV | Azt ugyan jól tetted; a leánya agyonsírja magát
4299 XV | jöttem.~– Tehát éhes is vagy? A vacsora kész.~– Hogy vártak
4300 XV | nincs-e valahol veszedelem a faluban.~– Találkoztunk.
4301 XV | s nem látta sokáig azt a pusztulást.~– A vacsora
4302 XV | sokáig azt a pusztulást.~– A vacsora kész, de te válts
4303 XV | öltönyt, mert kisasszony van a háznál. Itt a szobád kulcsa.~–
4304 XV | kisasszony van a háznál. Itt a szobád kulcsa.~– Egy perc
4305 XV | szépen van az elintézve a világon, hogy mikor egy
4306 XV | kilöktek, akkor az ember a legelső ellenségét, akit
4307 XV | akit előtalál, fölveszi a csónakjába, reggeltől estig
4308 XV | szomjasan szeretne végignyúlni a legelső szalmaágyon, akkor
4309 XV | semmi rosszat sem kívánt a kisasszonynak magában; de
4310 XV | izené vala, hogy nem jöhet a vacsorához, mert migrénje
4311 XV | jött. Az étel az asztalon, a vendégek híva vannak.~Jól
4312 XV | Képzeld, mintha abba a dalidóba mennél, amelyben
4313 XV | dalidóba mennél, amelyben a branyiszkói nap után reggelig
4314 XV | keresztül lehetett mind a két szárnyról jutni. Itt
4315 XV | ajtónál találkoztak össze a lovaggal és leányával.~Ilyen
4316 XV | jobb, merre van bal: de meg a dolog természete is úgy
4317 XV | úgy hozza magával, hogy a bemutatásokon hamar át kell
4318 XV | Ankerschmidt egyik kezével a leánya kezét fogta, másikat
4319 XV | egyszerre szemközt kerültek, a természethű gyermek hirtelen
4320 XV | nyitva legyen előtte feledve.~A másik percben már észrevette
4321 XV | másik percben már észrevette a leányka, hogy el hagyta
4322 XV | kedve hamar más irányt adtak a társalgásnak, ki is a bortól
4323 XV | adtak a társalgásnak, ki is a bortól nemsokára jó kedvet
4324 XV | Aladár úrfi nem volt itthon a veszedelemkor.~– Miért öreg?~–
4325 XV | szabadíthatta volna meg a kisasszonyt. Ez már úgy
4326 XV | fog pengetni, belevágott a beszédébe.~– Óh, azért én
4327 XV | meg veszélyben forgó lényt a végső pillanatban.~Ankerschmidt
4328 XV | gondolá magában: No, ez a fiatalember szereti itthon
4329 XV | szereti itthon elmondani a viselt dolgait, bizonyosan
4330 XV | viselt dolgait, bizonyosan a megmentett népségről; ha
4331 XV | hogy Aladárnak egyszer már a saját szájából autentice
4332 XV | egy hős kalandját.~– Hát a jegenyésen túl – egy ürgét –
4333 XV | hangzott több oldalról is a kedvetlen észrevétel. Maga
4334 XV | Ankerschmidt is megrestellte a dolgot, s sietett helyreigazítani
4335 XV | sietett helyreigazítani a tudósítást.~– No, azt elhallgatja
4336 XV | elhallgatja fiatal barátunk, hogy a jegenyésen innen meg vagy
4337 XV | Kampós úr, nagyon rajtaesve a hallottakon. (Dehogy, nem –
4338 XV | magában Ankerschmidt, majd itt a leányom előtt, hogy még
4339 XV | De vajon hova is lett a kis ürgénk? Egészen elfeledkeztem
4340 XV | Egészen elfeledkeztem róla a nagy hevélyben – kérdezé
4341 XV | Aladártól.~– Ott alszik a köpenyem zsebében most is –
4342 XV | ürgét? – kiálta felugorva a puritán férfiú. Mondja tekintetes
4343 XV | elhozom; de egy ürgét! A nyavalya törne ki, ha hozzá
4344 XV | ahhoz fogható utálatos állat a nap alatt.~– Óh, ne mondja –
4345 XV | lássa – biztató Aladár –, a kisasszony szeretné látni.~
4346 XV | kiálta Kampós uram nem látva a visszatérő kezében a fertelmes
4347 XV | látva a visszatérő kezében a fertelmes fenevadat – nincs
4348 XV | Elszökött azóta, lyukat fúrt a ház alá, abba elbújt, már
4349 XV | kastélyt.~– Itt van biz az a kabátom ujjában – szólt
4350 XV | fekteté. – Ni, hogy bámul a gyertyába.~– Óh, be gyönyörű
4351 XV | gyermeteg örömmel kapva a tréfás állatocskán –, milyen
4352 XV | Aladár aztán odavitte hozzá a kis polgártárat; Erzsike
4353 XV | szerencsétlenül jár – óvá a gyanútlan lelket a tapasztalt
4354 XV | óvá a gyanútlan lelket a tapasztalt férfiú, Kampós. –
4355 XV | olyan közel volna, engem a láz futna végig.~Erzsike
4356 XV | delejes lázt átfutni idegein a közelléttől – de nem az
4357 XV | közelléttől – de nem az ürgétől.~A bizalmas kicsi állat lassankint
4358 XV | lassankint Aladár kezéről a cirógató kézre kapaszkodott
4359 XV | onnan lassan felmászott a habzó muszlinon, fel egész
4360 XV | habzó muszlinon, fel egész a válláig, ott a bámulatos
4361 XV | fel egész a válláig, ott a bámulatos szép gömbölyű
4362 XV | leült; be jól kiválasztotta a helyét az ördögtől született.~
4363 XV | Erzsike gyönyörködve tekinte a játékos vadállatra; Aladár
4364 XV | pedig sajnálta már, hogy ezt a témát elő találta hozni.~–
4365 XV | találta hozni.~– Megeszi-e a kenyeret? – tudakolta Erzsike,
4366 XV | Meg bizony! – erősíté a kasznár úr. – Egész famíliája
4367 XV | kasznár úr. – Egész famíliája a kenyerünkön osztozik; azt
4368 XV | belőle, mint mi magunk.~A kis kenyérpusztító el is
4369 XV | kenyérpusztító el is vette mohón a falatot, s a szék támlájára
4370 XV | vette mohón a falatot, s a szék támlájára szökve vele,
4371 XV | bolyhos farkát, s elkezdett a kezéből élni, hogy azt még
4372 XV | megnevették.~– Adja ön nekem ezt a kis jövevényt – könyörgött
4373 XV | mert ez keresztülrágja a tölgyfát is.~– Ah! Ki tartaná
4374 XV | Ah! Ki tartaná kalickában a vendéget. Nálam szabadon
4375 XV | hínak, hogy „nálunk”, az a víz alatt van.~– Óh nem,
4376 XV | Az én vendégem otthon van a házamban. Azt akarom, hogy
4377 XV | Leghamarabb Ankerschmidt töré meg a csendet.~– Igen köszönöm
4378 XV | Óh, ön jól tudhatja, hogy a mi ismeretségünk nagyon
4379 XV | Óh semmi. Tréfa – rebegé a gyermek szépen elpirulva.~–
4380 XV | Hogyan, uram? – szólt a hadastyán, poharát letakarva
4381 XV | még most is megvan nálam a levél, melyet először nem
4382 XV | szomszéd uram le akarta vágni a fejemet, s melyet végtére
4383 XV | végtére azóta is mindig a tárcámban hordozok.~Azzal,
4384 XV | stb. stb., onnan vette elő a gondosan megőrzött levélkét,
4385 XV | megőrzött levélkét, melyet a gyermeklyányka írt hozzá
4386 XV | titokban, hogy őrizkedjék a házi árulótól.~A levelet
4387 XV | őrizkedjék a házi árulótól.~A levelet Aladárnak nyújtá,
4388 XV | levelet Aladárnak nyújtá, a többiek úgyis tudtak felőle.
4389 XV | Hanem egyet nem tudtak a többiek: azt, hogy Aladár
4390 XV | írásáról rá fog ismerni arra a kézre, mely a szabadságát
4391 XV | ismerni arra a kézre, mely a szabadságát visszaszerző
4392 XV | veszendő fogolyért.~Tehát ez a kéz, ez a szív volt az,
4393 XV | fogolyért.~Tehát ez a kéz, ez a szív volt az, mely csak
4394 XV | arra jönni látja, az volt a valódi?~– Nos nem adod vissza
4395 XV | valódi?~– Nos nem adod vissza a levelemet, vagy meg akarod
4396 XV | volt észre nem venni azt a megdöbbenést, mellyel egyszerre
4397 XV | Ankerschmidt és leánya; a leányka azután mily zavarodottan
4398 XV | szólt Garanvölgyi visszatéve a levélkét ereklyés rejtekébe –,
4399 XV | Garanvögyi arra magyarázta, hogy a nap fáradalmai után nyugalomra
4400 XV | vágyik, azért jelt adott a felkelésre, amit mindenki
4401 XV | tudja, tán van valami abban a babonában, mit fiatal lyánkák
4402 XV | fölébredtek, megfordítják a vánkost a fejük alatt, s
4403 XV | megfordítják a vánkost a fejük alatt, s akkor a kedvesnek
4404 XV | vánkost a fejük alatt, s akkor a kedvesnek kell a lyánkáról
4405 XV | s akkor a kedvesnek kell a lyánkáról álmodni. Az álom
4406 XV | lábhegyen lépdelt végig a folyosón, hogy az alvók
4407 XV | juthasson ki az udvarra, a külső veszélyt megtekintendő,
4408 XV | Menni? Hová és min?~– A lélekvesztőn, amin jöttem;
4409 XV | bátyám, tegnap, midőn azt a levélkét megmutatta, én
4410 XV | most azért el akarod hagyni a házat?~– Mit tehetek mást?
4411 XV | vagyok, fáradsággal keresem a kenyeret. Ezek gazdagok.
4412 XV | én mégis felhasználom ezt a szomorú helyzetet és itt
4413 XV | egy erkölcsi értékbe azzal a Karaib-szigeti indiánnal,
4414 XV | Karaib-szigeti indiánnal, ki a hozzá menekült hajótörteket
4415 XV | további intézkedéseket tenni.~A cselédek tudósításai szerint
4416 XV | tudósításai szerint az éjjel a szél nagyon veszélyeztette
4417 XV | szél nagyon veszélyeztette a töltéseket.~Aladár rögtön
4418 XV | hevenyészett sarkantyút képezzen a töltés előtt, melyen a hullám
4419 XV | képezzen a töltés előtt, melyen a hullám rohama megtörjék;
4420 XV | munka készen volt, eljött a reggelizés ideje; s ott
4421 XV | minthogy szökve nem mehetett el a háztól, búcsúzás fejében
4422 XV | felevez Tiszadobig, ahol a romlás eredete van.~– Mit
4423 XV | reggel kirándulást teszünk a külső tanyákra.~Ez marasztalás
4424 XV | lőni.~Aladár körülhordta a csónakot ezúttal az omlott
4425 XV | tisztítja az embert; azért a magyar ember kedélye olyan
4426 XV | megvagyunk – szólt végre a hadastyán megnyugodva. –
4427 XV | hadastyán megnyugodva. – Menjünk a mezőre, akarom mondani:
4428 XV | mezőre, akarom mondani: a tengerre.~Azzal zsebkendője
4429 XV | észrevevé, hogy ugyanannak a másik három szeglete is
4430 XV | mire való lesz az.~– Ez a csomó, amit most kötöttem?
4431 XV | barátommal összejövök, annak a hajába kapok, s megkérdezem
4432 XV | derék emberrel építtette fel a kastélyomat. Ez a másik
4433 XV | építtette fel a kastélyomat. Ez a másik csomó amice Mikucseknek
4434 XV | szól, hogy mi keresete volt a töltés hosszában a múlt
4435 XV | volt a töltés hosszában a múlt éjjeleken. Ez a harmadik
4436 XV | hosszában a múlt éjjeleken. Ez a harmadik Bräuhäusel úr számára
4437 XV | van kötve. No iszen azt a spektáklit kell majd megnézni,
4438 XV | úján készült zsilipért.~A negyediket elhallgatta.~–
4439 XV | negyediket elhallgatta.~– Hát a negyedik?~– Az? Azt csak
4440 XV | lehete csónakázni; néhol a határkő meglátszott a vízben,
4441 XV | néhol a határkő meglátszott a vízben, ott Ankerschmidt
4442 XV | az mint sziget állt ki a tengerből, ottan kikötött
4443 XV | ottan kikötött Aladár.~A domb árpával volt benőve,
4444 XV | Azon elbizonyoztak mind a ketten, kié lehet az a menekült
4445 XV | mind a ketten, kié lehet az a menekült föld. Ankerschmidt
4446 XV | íme zöldet láttunk, mint a Nóé galambjai.~Azzal Ankerschmidt
4447 XV | leszedett kilenc szálat, s a kalapja mellé tűzte.~– Tenger
4448 XV | Tenger biz ez – szólt a lovag, széttekintve a sík
4449 XV | szólt a lovag, széttekintve a sík víz felett. – És most
4450 XV | helyen vannak, az enyim is a tenger fenekén, mint az
4451 XV | sántít. Most én sem juthatok a földemhez, ön sem: ez homogén
4452 XV | akkorra ön is hozzá fog jutni a magáéhoz.~– Hogy érti ön
4453 XV | nincsenek.~Aladár megköszönte a tanítást, eleget tudott
4454 XV | eszméket öntött szívébe. Nem a birtok öröme volt az; Aladár,
4455 XV | gavallér, jól tudta azt, hogy a birtok csak kötelezettség,
4456 XV | megszámlálhatatlan, s ahhoz mérve a legterhesebb foglalkozás
4457 XV | hanem boldoggá tette az a gondolat, hogy többé nem
4458 XV | szerelem.~És boldoggá tette az a gondolat, hogy keresztüllátott
4459 XV | hajlamból, hanem csupán a jóknak azon ösztönéből,
4460 XV | ösztönéből, mely az érző lelket a szenvedők felé hajlítja,
4461 XV | eljár vele; meglátogatja a foglyot börtönében, ott
4462 XV | mondhassa, azért esdett a trón előtt, ősz érdemeire
4463 XV | szerezze meg. Ezért utasítá el a látogatót az első találkozás
4464 XV | egymást megismerjék, hacsak a romboló árvíz egy kis szigetre
4465 XV | találta oly szemetesnek a víz felszínét, mint eddig.~
4466 XV | eddig.~Mit nyom az mind, ami a földön elveszett, ahhoz
4467 XV | elveszett, ahhoz mérve, amit a szív nyert?~Délre hazajutva,
4468 XV | annak, s még beleveszett a kasznárba, hogy mit tud
4469 XV | karjába fűződve, ment fel a lakházba. Fején rózsaszín
4470 XV | vadrózsabimbókkal, miket a kert sövényéről tépett.~
4471 XV | miket látott, kinn maradt a folyosón, s mintha se árvíz,
4472 XV | leányával cseveg, és nem borzad a Karaib-sziget lakójának
4473 XV | lakójának étvágyától, ki a hozzá menekült hajótöröttet
4474 XV | árpabokrétával s Erzsikéé a vadrózsabimbókkal. Garanvölgyi
4475 XV | árpaszálakat, kilencen voltak; a rózsákat is, az hét volt.~
4476 XV | felkereste nagybátyját, s a csengettyű szavára mind
4477 XV | csengettyű szavára mind a négyen összetalálkoztak
4478 XV | csak nyolc volt, aztán a rózsabimbókat –, csak hat
4479 XV | fogadhatott volna rá, hogy a hiányzó árpaszálat valahol
4480 XV | valahol Erzsike imakönyvében, a rózsabimbót pedig Aladár
4481 XV | Sok ilyen példabeszéd van a magyarban. Tudom, hogy keveset
4482 XV | keveset álmatlanított az a gondolat, hogy hátha még
4483 XV | alatt négyféle bérlője volt a jószágnak; mind a négy azon
4484 XV | bérlője volt a jószágnak; mind a négy azon volt, hogy a jószágot
4485 XV | mind a négy azon volt, hogy a jószágot elpusztítsa; három
4486 XV | fizetett volna. Elég, ha a büdzsében ott figuráltak
4487 XV | büdzsében ott figuráltak a tételek. – Szép mürzthali
4488 XV | első bérnök elprédálta, a második elprédálta gonddal
4489 XV | már nem maradt más, mint a házon levő redőnyöket eladni.
4490 XV | ugar sem volt már hagyva, s a halomra gyűlt trágyát éppen
4491 XV | trágyát éppen akkor adta el a bérlő szomszéd határbeli
4492 XV | határbeli parasztoknak. Benn a házban egy szék nem volt,
4493 XV | csináltak maguknak lyukakból a patkányok, úgy megszerették
4494 XV | patkányok, úgy megszerették a helyet, s a címertermed
4495 XV | megszerették a helyet, s a címertermed plafonján keresztülcsurgott
4496 XV | keresztülcsurgott az eső. Most ezt a „prérit” átveszed; mely,
4497 XV | persze senki sem fizette a kamatját. Legelső dolgod
4498 XV | forintig. Akkor aztán törheted a fejedet, hogy mit kezdj
4499 XV | szántó-vető állatokat végy-e, a házadat tatarozd-e, vagy
4500 XV | házadat tatarozd-e, vagy a kamataidat törleszd, nehogy
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5016 |