Fezejet

   1 I    |             lándzsának, amely Szebennél az oldalamba törött; hanem
   2 I    |       egyáltalában nem tudom megmondani az okát, hogy miért, és különösen,
   3 I    |             kinő, ha én nem nézem is, s az idei termés tökéletesen
   4 I    |               is fogyasztani. Hanem hát az Úr rendelte, hogy olyan
   5 I    |             beszédeket lehetett hallani az öreg Garanvölgyi szájából
   6 I    |             kérdezni: mi újság odakinn.~Az öregúr elég jókor vetődött
   7 I    |            olyan nagy dolgok elvesztek!~Az ember meghúzza magát a szobájában,
   8 I    |               szobájában, néha átrándul az esmerőseihez, nagyokat iszik,
   9 I    |             azért csak egyforma szegény az mind; egy-egy lengyel menekült
  10 I    |                ha pedig senki nincs is, az se baj: rágyújt az ember
  11 I    |            nincs is, az se baj: rágyújt az ember a pipára, s füstöl,
  12 I    |            ravasz atyafi pörbe idézteti az embert, bízván a „favor
  13 I    |               emócióra” is ad alkalmat: az emberrel legalább észreveteti,
  14 I    |            köszvényes titillációk, hogy az életerő még működik benne.~
  15 I    |        azilumhoz menekülünk néha, mikor az újkor civilizációja nagyon
  16 I    |               azt mondani – no de elég. Az ember fűhöz-fához folyamodik
  17 I    |             folyamodik védelemért, s ha az élők nem segítik, a halottakhoz
  18 I    |                 ellen semmiképpen sincs az ember azáltal biztosítva,
  19 I    |             fogok, mert azok felkeresik az embert legcsendesebb odújában
  20 I    |            házmotozásnak teszi ki magát az ember, s ha tiltott kedvencét
  21 I    |                 hordót, s meg kell adni az árát jókedvnek és haragnak,
  22 I    |             jókedvnek és haragnak, mert az ember mindkét esetben mentül
  23 I    |             pedig csak azon esetben, ha az illető járásbeli biztosnál
  24 I    |                azt is megtudta, hogy ha az ember a szomszéd faluba
  25 I    |             sisakos vitéznek előmutatni az úton, s keze írását összehasonlíttatni
  26 I    |   betretoltatott”.~– Jól van – monda rá az öreg szittya –, tehát ezentúl
  27 I    |                nem dűlök fel a kocsival az úton.~És azontúl nem ment
  28 I    |              mielőtt kalapjával kilépne az utcaajtón.~– Ez is jó –
  29 I    |             dolgok rendbejöttével, mint az ősszel elhullott légy, ha
  30 I    |               oly módon lesz szabad, ha az ember elébb olyan papirost
  31 I    |               akinek pedig őellene van, az hadd jöjjön – ő nem felesel
  32 I    |                 senkivel.~És aki jártas az etnográfiában, az tudni
  33 I    |                jártas az etnográfiában, az tudni fogja, hogy mikor
  34 I    |              hogy vadászni járjon, hogy az utcára kimenjen, az mind
  35 I    |                hogy az utcára kimenjen, az mind elég nagy eset, de
  36 I    |             hogy nem perlekedik többet: az már az „ultima Thule”!~Hanem
  37 I    |               perlekedik többet: az már az „ultima Thule”!~Hanem utoljára
  38 I    |                 nagyon meg találta adni az árát ennek a „passzív ellenállásnak”.~
  39 I    |            egykedvűséggel nem törődött. Az utóbbira éppen nagyon vásott
  40 I    |                megfizetni.~No de semmi.~Az egyik uzsorás egzekválta,
  41 I    |              nem tetszett-e nekik, vagy az árpaszalma-provizórium,
  42 I    |                 kamatszelvények helyett az egész nemzeti kölcsönt beadogatni,
  43 I    |                tud segíteni a birkákon. Az ismerős ígérte, hogy nagyon
  44 I    |              kanyarodott be, s megállva az úrilak tornáca előtt, abból
  45 I    |    jáspisfogantyús pácikó lóbálódik.~Ez az úri egyéniség ütközék Garanvölgyi
  46 I    |                  hogy ilyen gondos volt az öcsém, hogy mindjárt küldte
  47 I    |             öcsém, hogy mindjárt küldte az urat. Ugyan szükségük is
  48 I    |                a doktor urat, s mielőtt az bővebb magyarázatokba elegyedhetett
  49 I    |               de csak hallgassa tovább; az még furcsább, hogy amikor
  50 I    |              amikor a szájfájás elmúlik az egyiknél, akkor beleesik
  51 I    |                 hogy csalódásban van.~– Az meglehet, nemigen értek
  52 I    |              Egyébiránt – nem fárasztom az urat a szobámig, itt is
  53 I    |                   szólt a juris doctor, az ülhelyül kínált birkafejő
  54 I    |                  méltóságos uram!~– Óh, az sem vagyok.~– Engedelmet
  55 I    |                 még értesülve lenni. Ez az én úri kliensem és megbízóm,
  56 I    |               úri kliensem és megbízóm, az a bizonyos, aki a hajnácsi
  57 I    |      sógorasszonyától.~– De iszen uram, az a jószág az enyim. Tőlem
  58 I    |                 iszen uram, az a jószág az enyim. Tőlem csak mint vitalitiumot
  59 I    |                tönkrejutott, meghagytam az özvegynél atyafiságos jóindulatból,
  60 I    |                 legyen neki miből élni. Az az én törvényes birtokom.~
  61 I    |              legyen neki miből élni. Az az én törvényes birtokom.~Garanvölgyi
  62 I    |                 akinek még most is azok az özönvíz előtti fogalmai
  63 I    |            elhiszem, önnek egy szavára. Az meglehet.~– De nem „meglehet”,
  64 I    |            hanem úgy van. Megmutathatom az okiratokat.~– Sajnálom;
  65 I    |                 a birtokban találtatik, az vétetik tulajdonosnak, s
  66 I    |          tulajdonává lett, következőleg az ezt el is adhatta; aminthogy
  67 I    |          megrendelem, s azontúl ez lesz az, amit „versate diu”, „versate
  68 I    |             pedig semminemű használatra az özvegy asszonyságnak átengedni
  69 I    |           építette, s nem akartam, hogy az özvegy haszonbérlője még
  70 I    |             Szinte kivenni méltóztatott az uraságod kastélyától ama
  71 I    |             ócska kastélyig vezető utat az árkon túl egy ölnyi szélességre.~–
  72 I    |              valahonnan bemehessek abba az enklávéba, még akkoriban
  73 I    |              nem lévén feltalálva, hogy az ember felülről szállhasson
  74 I    |           valamely körülzárt területbe. Az út mellékét pedig azért
  75 I    |               azért biztosítottam, hogy az árendás ki ne pusztítsa
  76 I    |          értelmében a nagyságos asszony az érintett épület és hozzá
  77 I    |            kérni?~– Óh igenis, minthogy az okmányok világos szava szerint
  78 I    |            uraságod tettleges birtokosa az említett útnak és kastélynak.~–
  79 I    |                tekintettel volnának még az ilyen ócska okmányokra?~–
  80 I    |           tudora.~– Lehetetlen! – szólt az öregúr, oly együgyű fejcsóválással,
  81 I    |               nem tudtam.~Rettenetes ez az ember alázatos iróniájával!
  82 I    |             formahibát felfedezni abban az okmányban – szólt irtózatos
  83 I    |          elébbre kerülni. Menjünk tehát az irodámba.~S vezette aztán
  84 I    |              nagy előzékenységgel végig az udvaron; nem is ártott,
  85 I    |         feleslegesnek megjegyezni, hogy az ilyen nagy kutyákat kosár
  86 I    |                rögtön kiadá a parancsot az elősiető béreseknek: – Mindjárt
  87 I    |             kössetek a szájukra ezeknek az ebeknek, ti semmirevalók!~
  88 I    |             vásári sátorok eleje.~Annak az ajtaját kinyitá: – Tessék
  89 I    |            rajta érdemes vendégét.~– Mi az ördög ez!? – kiálta fel
  90 I    |      fenyegették. – Hisz ez méhes!~– Ez az én dolgozószobám, uram –
  91 I    |         megtanítanak bennünket dolgozni az utókor számára. A méhek
  92 I    |            hozzá vezető úttal együtt.~– Az természetes – helyeslé az
  93 I    |               Az természetes – helyeslé az invektívákat Garanvölgyi –,
  94 I    |      invektívákat Garanvölgyi –, miután az a kastély neki ottan csak
  95 I    |          építeni.~– Mindjárt gondoltam. Az egész lapályon az az egyetlen
  96 I    |            gondoltam. Az egész lapályon az az egyetlen darab egészen
  97 I    |         gondoltam. Az egész lapályon az az egyetlen darab egészen úri
  98 I    |            veszi jelenben hasznát annak az építménynek…~– Biz az már
  99 I    |             annak az építménynek…~– Biz az már nagyon rozzant állapotban
 100 I    |             patkányoknak így is elég jó az.~A doktor juris ezt humorisztikus
 101 I    |              találta, s úgy vélte, hogy az ilyesmit tréfásan folytatni
 102 I    |              árendát.~– Nem bizony, sem az ősök kísértő szellemei.~–
 103 I    |             vándorolniok. Ezer villám! (Az utóbbi felkiáltás már nem
 104 I    |       jajveszékelőt a háziúr. – Elmúlik az.~De a doktornak már elmúlt
 105 I    |              baglyoknak, denevéreknek s az ősanyák kísérteteinek? –
 106 I    |        felruházva a lovag úr által; …de az ördög vigye el ezt a méhet…
 107 I    |             hogy tizenkétezer forintért az a romnak induló épület jól
 108 I    |             uram, nagyon szép pénz. – S az épület nagyon rongyos.~–
 109 I    |                épület nagyon rongyos.~– Az is igaz; sőt még az is igaz,
 110 I    |          rongyos.~– Az is igaz; sőt még az is igaz, hogy én tizenkétezer
 111 I    |          méhcsípés…~– Nem adom el, mert az ősapám építette.~– Ahá,
 112 I    |          mondtam, megmondtam.~– De hisz az épület idővel összeszakad.~–
 113 I    |              fáradsága jutalmául, tehát az ügy nagyon sürgetős volt.~–
 114 I    |              Reichsgesetzblattban kijön az a paragrafus, mely azt fogja
 115 I    |              azt hihesse, miszerint ezt az értekezést még stációnként
 116 I    |        kertajtóbul a bérkocsiig defilál az ember, addig a komondorok
 117 I    |                  A cselédnép hahotázott az udvaron, még a pesti bérkocsis
 118 I    |            bérkocsis is velök.~Hm. Ezek az egyének, úgy látszik, hogy
 119 I    |              látszik, hogy tréfát űznek az emberből.~
 120 II   |              esztendő múlva készen állt az új kastély a túlsó faluvégen.~
 121 II   |              kasznárja, ki azalatt, míg az ifjabbakat elhordta jobbra-balra
 122 II   |               Kassa alatt; szerencsésen az elsők között volt, akik
 123 II   |         ellenállás embere volt, ő éppen az ellenkezővel tartott. Ha
 124 II   |               színi! Hol tett szert rá, az az ő titka. Ő passzussal
 125 II   |            színi! Hol tett szert rá, az az ő titka. Ő passzussal sohasem
 126 II   |             munkásokkal, s beszél velük az ország dolgairól. Neki nem
 127 II   |                dolgairól. Neki nem kell az, ami az újságokban van.
 128 II   |        dolgairól. Neki nem kell az, ami az újságokban van. Ő különb
 129 II   |                Európában történik, amit az újságok nem közölhetnek;
 130 II   |               elkövetkezik ősszel, mint az egy halálról. Azzal szokta
 131 II   |              micsoda rettenetes állítás az a magyar emberről, hogy
 132 II   |                 rászedte egypár fokkal. Az ilyenért aztán rendesen
 133 II   |           magyar nép a nyomás alatt! Ez az őszinte, nyíltszívű faj
 134 II   |                 kissé alább hangolhatná az igényeit.~– Hiszen én nem
 135 II   |                ajándékoztam neki.~– Még az is hozzá? Meg aztán bizonyos
 136 II   |             tudtára esnék, hogy ki volt az, akinek ezt felpanaszolta.~
 137 II   |                én egyszer meggyőződtem, az nem ámítás.~– Ugyan hagyj
 138 II   |               hagyj a el! Nem odaadta-e az új köpönyegét is a minap
 139 II   |              mint pincérre.~– No, akkor az egyszer megtörtént, az igaz.
 140 II   |            akkor az egyszer megtörtént, az igaz. De most az egyszer
 141 II   |            megtörtént, az igaz. De most az egyszer kétségtelen vagyok,
 142 II   |              kétségtelen vagyok, hogy ő az!~– Kicsoda?~– No, ha megmondom,
 143 II   |                egyszerre fel fog ugrani az asztal mellől, s kérni fog,
 144 II   |             megint visszanyomta; azután az orrának került, azt csavarta;
 145 II   |                 rebegé a vallomást.~– Ő az, ő az, a mi felejthetetlen
 146 II   |           rebegé a vallomást.~– Ő az, ő az, a mi felejthetetlen Petőfi
 147 II   |                 úr nagyot ütött öklével az asztalra, s azután mélyen
 148 II   |              költő emlékezetének szólt, az ütés pedig annak, ki e bálványozott
 149 II   |          alássan, elváltoztatta ám most az ábrázatját, hogy rá ne ismerjenek.~–
 150 II   |              oka van önnek úgy elhinni, az ugyanazonságot?~– Hát mikor,
 151 II   |                mondani. Mindennap megír az huszonöt verset is, de az
 152 II   |               az huszonöt verset is, de az egyik szebb a másiknál.~–
 153 II   |            költeményeket.~– Mutassa ön. Az írást messziről látom, hogy
 154 II   |       legrettenetesebb fűzfapoézis volt az, amilyen csak valaha szerkesztők
 155 II   |              varrhassa. – Ismeri ön azt az adomát, mikor az egyszeri
 156 II   |                 ön azt az adomát, mikor az egyszeri ember sötétben
 157 II   |            mondják, hogy „hamis”.~Nehéz az embernek azt elhinni, hogy
 158 II   |                 elhinni, hogy ami eddig az ő meggyőződésében ezüstöt
 159 II   |      meggyőződésében ezüstöt képviselt, az ezentúl csak fidibusz. Eszerint
 160 II   |                 szinte maga előtt látja az ember, mikor beszél. Mikor
 161 II   |           eltemetni. Ő hirtelen lehúzta az egyik holt kozákról a bundát,
 162 II   |                 vette, arra meg feladta az atilláját, s ugyan jól járt
 163 II   |                 a szászok megvizsgálták az atillát, megtalálták benne
 164 II   |                 versről megtudták, hogy az Petőfié, s a kozáknak levágták
 165 II   |               kozáknak levágták a fejét az övé helyett. Őtet meg azután
 166 II   |            kivájta magát a föld alól, s az erdőn keresztül elmenekült.
 167 II   |                 Pedig érzékeny dolog ám az, mikor valaki Bihartól Borsodig
 168 II   |                 olyan jól emlékezik rám az ön rejtélyes védence, szíveskedjék
 169 II   |                 úrnak ne kutassuk.~Elég az hozzá, hogy a becsületes
 170 II   |            toppant be ismét Ádám úrhoz.~Az már el is felejtette az
 171 II   |                 Az már el is felejtette az egész esetet. Azt gondolta,
 172 II   |              Vagy úgy? Törülje le elébb az izzadságot a homlokáról,
 173 II   |               homlokáról, hiszen csorog az üstökéről.~– Köszönöm alássan:
 174 II   |                én voltak együtt Bécsben az „Arany báránynál” Petőfi
 175 II   |                 holmi jegyezve, melynek az volt a kulcsa, hogy a magánhangzók
 176 II   |                még egyszer vissza ahhoz az érdemes „armer rájzenderhez”,
 177 II   |              azt, amit Ádám úr mondott, az utolsó hangnyomatig szentnek
 178 II   |             irtóztató nagyokat tágítani az igazságtól! Eszerint őtet
 179 II   |               igazságtól! Eszerint őtet az az ember hallatlanul bolonddá
 180 II   |            igazságtól! Eszerint őtet az az ember hallatlanul bolonddá
 181 II   |            minden lélek a háznál, vette az ételes kosarat, vitte a
 182 II   |             neki, hogy tudhassa, mennyi az idő; de mindezt nem sajnálta
 183 II   |                  csak kerüljenek össze! Az ő jámbor hazafi lelkével
 184 II   |                  amerre a kolnának visz az út, s felnyitva annak ajtaját,
 185 II   |           feledékenységből maradt volna az fenn.~– Nos, uram, mi jó
 186 II   |               minővel egy princ fogadja az üdvözlő város küldöttségét.~
 187 II   |             veszélybe döntse, keresitek az alkalmat, hogy tőle megmenekülhessetek.
 188 II   |               jönni a fizetés napja, és az rettenetes nap lesz. Akkor
 189 II   |              megemlékezzetek róla, hogy az üldözött honfitól megsajnáltátok
 190 II   |              olyan jó védelem, mint azt az ötven pengőt általadni.~–
 191 II   |              haragudni.~– No, de hallja az úr, azt nekem ne mondja;
 192 II   |            annyi lélekjelenléttel, hogy az asztalon levő két kalap
 193 II   |                is vitte magával emlékül az elüldözöttnek ott hagyott
 194 II   |                 a szekrénybe otthon.~De az a mondás: „Nagy a világ,
 195 II   |               bujdosó azonban még abban az órában – nem bujdosott ugyan
 196 III  |              mintegy félmilliót kapott.~Az akkori pénzviszonyok meggondolása,
 197 III  |        jószágokat lehete megszerezni. – Az országban egyszerre hetvenmillió
 198 III  |   birtokrészekhez jutni.~A lovag nem is az az ember volt, akit aprólékos
 199 III  |                jutni.~A lovag nem is az az ember volt, akit aprólékos
 200 III  |               és parancsoláshoz, bízott az új rendezés vaskeménységében,
 201 III  |                 csak később fedezte fel az ócska kastéllyali servitust,
 202 III  |               jószágfelügyelőtől kezdve az utolsó szolgalegényig mindennemű
 203 III  |                 bizonyos ponton vonulni az őrseregnek, s netaláni vakmerő
 204 III  |                 assicuratrice”-nek, még az asztagokon is láthatók voltak
 205 III  |                 finom metszéssel; annak az erős szemöldei, csakhogy
 206 III  |                  nem a borotvától, mint az öregúréi, ki még aztán hosszú
 207 III  |               48-ban kezdett ereszteni, az ideig a tisztikar simára
 208 III  |      bejelentének a Ritternél.~A család az asztalnál ült, az inas azt
 209 III  |                család az asztalnál ült, az inas azt mondá, hogy egy
 210 III  |               Georg fog terítéket tenni az asztal végére.~A szerencsétlen
 211 III  |                előlépésében volt valami az üldözött világfájdalomból.
 212 III  |            Szemeinek csendes lehunyása, az összeharapott ajk tanúsítá,
 213 III  |            lovag, kurtán végét szakítva az önbemutatásnak. – Foglaljon
 214 III  |               oldalán harcoltam.~– Úgy? Az nagyon szép. De egyék ön,
 215 III  |                 kanál leves.) Harcoltam az igaz ügyért, utolsó leheletemig. (
 216 III  |          Hernádon átvezetett; míg végre az ellenfél ágyúkat hozatott,
 217 III  |                eszméletlenül döntött le az árokba.~– Teringettét! Ilyen
 218 III  |                golyó. Akit ez megtalál, az holt ember.~– Nagyon fáradt
 219 III  |              fontos golyó! Ördög lelke! Az igen nagy úr! Miért nem
 220 III  |                találtatva sem esett el. Az így támadt néhány percnyi
 221 III  |           fogadtatása miatt.~Csak amint az utolsó falatot meghengergeté
 222 III  |              mint tudom, méltányos volt az érdemesekkel. Nem kapott
 223 III  |          meglepé a szerencsétlent, hogy az éppen szájába dugott falatot
 224 III  |                  hogy ön kicsoda; hanem az úgy adta elő, hogy ön valami
 225 III  |               kell keresztülfúrni, amíg az ember az eleven vízérre
 226 III  |           keresztülfúrni, amíg az ember az eleven vízérre talál.~Tehát
 227 III  |                 Ezért is hagytam őt el. Az egy igen veszedelmes ember.
 228 III  |              témát ne hozza többet elő. Az én házamnál nem szabad denunciációnak
 229 III  |             kisasszonyt: „quelle idée”, az pedig trillázva szökdelt
 230 III  |         Marczián; kényelembe tevé magát az egyik bőrpamlagon, s a bujdosó
 231 III  |           kulcslyukain is benézegetett; az embernek jó, ha többet is
 232 III  |             szítva a tűz a kandallóban, az ágy tisztán felvetve, a
 233 III  |       gondolkozott, hogy vajon mi lehet az, amit Eliz kisasszony oly
 234 III  |                hideg vendégszobában. Jó az embernek mindent megtudni.~
 235 III  |          megtudni.~Nemsokára nyikorgott az ajtó; Richárd kinézett a
 236 III  |          kisasszony, s susogva mondá: – Az angolkerten keresztül menj.~
 237 III  |           lehaladt a kastély lépcsőjén; az angolkertben utolérte Gyuszit,
 238 III  |                hogy amit ilyen úr mond, az még másképp is lehessen,
 239 III  |               neki a kért levelet, amit az gondosan keblébe rejtett,
 240 III  |           vissza ismét a vendégszobába. Az ajtót magára zárta, s a
 241 III  |              olyan helyen mondta ezt el az áruló, ahol ezt ön ellen
 242 III  |              ismeretlen.”~Ah! Nézze meg az ember a kis galambot, miben
 243 III  |              árt semmit. Hadd tudja meg az öreg kuruc, hogy leskelődnek
 244 III  |       köpönyegen. Hiába, nem mind arany az, ami – sárga.~Nem is sokáig
 245 III  |               halkan tette be maga után az ajtót; nyelve hegyét ajkai
 246 III  |            mondá:~– Igen, én nem vagyok az, aminek kiadtam magamat;
 247 III  |                 volt és tizenkét falum. Az mind elveszett; de mi e
 248 III  |                  de mi e veszteség mind az elveszett hazához!~És itt
 249 III  |              hölgyek arcán tett hatást. Az kedvezőnek volt nevezhető.~
 250 III  |             lengyel szót kiejteni, mert az tud lengyelül.~– Őrizkedni
 251 III  |           fejecskéjét gyakran rázogatta az elmúlt tragédiai jelenet
 252 III  |                missz Natalie és Hermine az ifjú oppozíció-tagra. –
 253 III  |              asztalára.~– Csak bevágtam az útját az árulónak. Megtudtam,
 254 III  |                  Csak bevágtam az útját az árulónak. Megtudtam, hogy
 255 III  |             nyelvecskéjével, mint mikor az ember azt akarja valakivel
 256 III  |          dorgálás várakozik. Nem akarta az üdvös tanítást meggátolni.
 257 III  |          szobából, s mindjárt futott le az angolkertbe, a visszatérendő
 258 III  |       árulkodásnak” szoktuk nevezni. És az olyant kivexáltuk magunk
 259 III  |                  Ez minden kis leánynak az ideálja. Aschenbrödelnek
 260 III  |         haraszgombolyag kiesett e szóra az öléből, s szétgurult valamennyi
 261 III  |            olyan szépen köszönnek nekem az utcán, s én még csak el
 262 III  |              nekik visszamondani, adjon az Isten hát nekik is egyszer
 263 III  |               hogy miről dalolnak, mert az valami nagyon szép, valami
 264 III  |                 a „Télen-nyáron pusztán az én lakásom” valóban gyönyörű
 265 III  |       grammaire-t; leült egy ablakba, s az elmés nyelvtani gyakorlatot
 266 III  |             elmés nyelvtani gyakorlatot az „il” használata fölött elkezdé
 267 III  |                  Talán meghunyászkodott az ítélet kimondása után? Dehogy.
 268 III  |         dallamot: „Télen-nyáron pusztán az én lakásom.”~Missz Natalie
 269 III  |                 bujdosó megállta a lest az angolkert hátulsó ajtajánál,
 270 III  |              tudva, hogy Gyuszinak azon az úton kell visszajönni.~Egy
 271 III  |                 útközben sok veréb volt az akáckerítéseken, azokat
 272 III  |                ki vele: hogy hiszen itt az üstököm, cibáld meg, de
 273 III  |           talpacs elébb fölfelé törülte az orrát, azután messzire felágaskodva
 274 III  |                  elkezdé mondani, ahogy az úton kicsinálta szépen.~–
 275 III  |          homlokon ütve magát Bogumil.~– Az ám, azt izente, hogy nem
 276 III  |                egyszer magát kezdi ütni az a nagy úr, nem őtet.~– Hallatlan!
 277 III  |             riadt fel, amit Bogumil már az ajtóban elkezdett.~– Hallatlan!
 278 III  |         mértéken. Ez a szemtelenség, ez az impertinencia.~– No, no,
 279 III  |             impertinencia.~– No, no, mi az?~– Tessék elképzelni. Az
 280 III  |                az?~– Tessék elképzelni. Az a hetyke, faragatlan táblabíró
 281 III  |              bátorságán!~– No de hát mi az? Magyarázza meg ön.~– Tessék,
 282 III  |              dühtől kilelt arc, melyben az ifjúság dacára a nemes szenvedély
 283 III  |               házba a kurta nemeshez, s az nem fogadta el az általunk
 284 III  |           nemeshez, s az nem fogadta el az általunk küldött levelet,
 285 III  |          elbámulva. Micsoda levél lehet az?~– Íme, itt van. Kezembe
 286 III  |              Íme, itt van. Kezembe adta az apród, hogy hozzam ide.~
 287 III  |                 mert nem tud németül.~– Az ördögbe! De hát mit írhat
 288 III  |               ördögbe! De hát mit írhat az én leányom Garanvölgyinek? –
 289 III  |               nem ismeri a kisasszonyt, az nem fogja megmondani. Nekem
 290 III  |              van ebben a levélben, amit az én leányom ír egy olyan
 291 III  |               Mondtam már egyszer, hogy az nem. Ha ő nem akarja e levél
 292 III  |               de amattól megtudom, mert az férfi, s ha meg nem mondja,
 293 III  |            felkötni.~– De tanúk nélkül? Az veszedelmes. Hátha valami
 294 III  |            kettő összeakad, kétségtelen az explózió!~Ezek jól összekerültek.~
 295 IV   |                lovag kardja megcsörrent az ajtó előtt.~A lovag fejéből
 296 IV   |             ajtó előtt.~A lovag fejéből az úton kissé kipárolgott a
 297 IV   |                 mint egyszerre mindjárt az öregágyúkkal rukkolni elő;
 298 IV   |              durcás tréfával nyitott be az ajtón, hogy:~– Áh, ön azt
 299 IV   |                ön engemet megbántott.~– Az nem lehet, álmodni sem szoktam
 300 IV   |                  Mindig a zsebemben van az osztrák büntető törvénykönyv,
 301 IV   |                 nem nézem, hogy nincs-e az valamely paragrafus által
 302 IV   |     visszautasított olvasatlanul, azzal az izenettel, hogy nem tud
 303 IV   |            valamelyik későbbi számában, az eddigiekben tudom, hogy
 304 IV   |          rohamtól ez ingerkedésre. Csak az hűsítette a vérét, hogy
 305 IV   |          feltöretlen visszaküldte azzal az izenettel, hogy nem tud
 306 IV   |               arcát: mit felelhet erre?~Az pedig egy kvékerhez illő
 307 IV   |             tudok.~– Ah pah! Ezt higgye az ördög. Ön előkelő úr; szülői
 308 IV   |     Humorisztikusnak találja ön?~– Hogy az ördögbe ne? Azt mondani,
 309 IV   |           ördögbe ne? Azt mondani, hogy az ember elfelejtett – ilyesmit.~
 310 IV   |          igen-igen nagy dolgokat el tud az ember felejteni, – ha akar.
 311 IV   |         védelmeztem szóval, tettel, ami az országnak becses volt. Ez
 312 IV   |                 becses volt. Ez elmúlt. Az első évben sokszor jött,
 313 IV   |               korától neveltem; valóban az volt nekem, ami egy fiú
 314 IV   |                 volt nekem, ami egy fiú az apjának: jószívű, derék,
 315 IV   |            öregségem vigasztalása. Nem, az nem csalt meg; hanem Kufsteinban
 316 IV   |              folyosón; mintha használna az valamit, ha midőn róla álmodom,
 317 IV   |               felejteni; mert bolondság az; nem élek én addig, hogy
 318 IV   |                 észre a szofizmát, mely az antecedens és consequens
 319 IV   |       összeállításából támad; nála csak az ragadt meg, hogy ellenfelének
 320 IV   |                 jöttem volna; e lépésre az kényszerített, hogy e levél
 321 IV   |             emberekkel, mit leveleznek. Az hozzám nem illik, hogy e
 322 IV   |              magáról kezdett szó lenni, az majd a torkán akadt a jámbor
 323 IV   |                semmi következménnyel.~– Az már az én dolgom – szólt
 324 IV   |               következménnyel.~– Az már az én dolgom – szólt Ankerschmidt
 325 IV   |         tanultam, hogy a feljebbvalónak az alattvaló szót fogadjon.~–
 326 IV   |            helyeslé Garanvölgyi. – Csak az az egy alkalmatlan a házi
 327 IV   |         helyeslé Garanvölgyi. – Csak az az egy alkalmatlan a házi fegyelemtartásban,
 328 IV   |        egyszerre egy gondolatfa támadt: az, hogy – tán lehetett volna
 329 IV   |               hogy – tán lehetett volna az elváláskor kezet is szorítani.
 330 IV   |       szemmeresztve.~– Rettenetes dolog az, ahogy el vagyok árulva.
 331 IV   |          kerékbe törnek is; tudom, hogy az az áruló majd másutt is
 332 IV   |               törnek is; tudom, hogy az az áruló majd másutt is el
 333 IV   |              nehogy a tekintetes úrnak, az én jó uramnak, legyen valami
 334 IV   |              valami baja miatta. Persze az a hamis ember tudja jól,
 335 IV   |           előtte rejtettem a présházban az ászok alá.~– Mit? – kérdé
 336 IV   |             Március Tizenötödikét.~– Mi az ördög az?~– Negyvennyolcadiki
 337 IV   |            Tizenötödikét.~– Mi az ördög az?~– Negyvennyolcadiki újság.~–
 338 IV   |              Semmi más? Hát vegye ön ki az ászok alól, mert ott elrothad.~–
 339 IV   |             bántásom?~– Bánja is valaki az újságokat. Tegye ön a könyvtárba,
 340 IV   |           patvart! Még más is?~– Amiről az a levél beszél.~– Tán fegyverek?~–
 341 IV   |            fogják; ha megtalálják, mert az ő neve van belevésve. Azt
 342 IV   |          puskáját, s úgy mehessen végig az ugaron fényes nappal, azt
 343 IV   |                 kívánhatott neki, vette az útját a kolna felé, s ha
 344 IV   |                 egy helyett kettőt lép, az ő volt.~Várhatta őt Garanvölgyi
 345 IV   |      gimnasztikával fel nem húzta magát az elhagyott pálinkafőző kéményéig,
 346 IV   |              venyigerakásra esett, csak az orrát törte be. Bánja a
 347 IV   |                puskának nem esett baja. Az megmaradt a maga épségében,
 348 IV   |              abban. Bevonult szobájába. Az őzbőr a falon még most is
 349 IV   |                 is ott volt felakasztva az üresen álló szeggel, melyen
 350 IV   |              egy gyászos furkósbot volt az ágy mellé oda támasztva,
 351 IV   |            veszekedés nagymérgű kakasa. Az áruló jutogatott eszébe.~
 352 IV   |          rejtekéből, s letette maga elé az asztalra; s levetve felső
 353 IV   |                 Így mentél te árulkodni az ellen, aki téged táplált,
 354 IV   |               küzdelmi zaj, benyitottak az ajtaján, hogy elválasszák
 355 IV   |               csak egy paragrafusa van: az egyik parancsol, a másik
 356 IV   |  magányszobájába.~Rettenetes ítélőterem az; kegyetlen elnök, hidegvérű
 357 IV   |                gyújtott meg asztalán, s az ott közszemlére kitett halálfőt
 358 IV   |                    Két pisztoly is volt az asztalra téve, s kardja
 359 IV   |          elmondani neki.~Eliz benyitott az ajtón, s táncolva, szökellve
 360 IV   |           tréfálunk.~Azzal ő maga leült az asztal mellé.~– Ön – bírája
 361 IV   |               ezt már ki árulta el? Óh, az az ostoba Gyuszi. Mindjárt
 362 IV   |                már ki árulta el? Óh, az az ostoba Gyuszi. Mindjárt
 363 IV   |                 titkot árult el!~– Ezek az ő titkai, nem a mieink.~–
 364 IV   |              lovag, nagyot ütve öklével az asztalra. – Teringettét!
 365 IV   |                 benső titkokat árult el az ellenséges tábor előtt;
 366 IV   |              hogy keblére ölelve tartja az elítélendő gonosztevőt,
 367 IV   |                két piros orcáját, azzal az intéssel bocsátja el, hogy
 368 V    |                             V. Hogy jut az ember a legelső kanászkalaphoz?~„
 369 V    |                  neki minden gazdagsága az istenadta föld.~Az igaz,
 370 V    |           gazdagsága az istenadta föld.~Az igaz, hogy biz ezzel igen „
 371 V    |                 igen „földhözragadt” úr az ember; de egyébhez azután
 372 V    |                 ragadva. És végtére, ha az egész esztendei aratást
 373 V    |           esztendőben megint csak kikel az új vetés; s ha egy évben
 374 V    |                 s ha egy évben mosolyog az ég a földművesre, jó termés
 375 V    |         kölcsönadott tőkétől.~Hozzá még az a szerencse, hogy éppen
 376 V    |                 vetéséről a férgeket, s az övékére utasítom. Mondtam
 377 V    |           rendében legyen.~– El van már az végezve, tessék megnyugodni
 378 V    |                 mikor kedvenc étele van az asztalon, azzal az indokolással
 379 V    |            étele van az asztalon, azzal az indokolással szokta magát
 380 V    |               micsoda mozgalmas időszak az a takarítás; cseléd és gazda
 381 V    |                gyújtani.~Nem így van ám az a míveltebb világban.~Ahol
 382 V    |            míveltebb világban.~Ahol sok az ember, válogatni lehet a
 383 V    |           kicsépli, fel is méri, amivel az óhitű táblabíró egy hétig
 384 V    |            remekül van berendezve, hogy az egész függetlenné van téve
 385 V    |                uramnak legjobban izzadt az üstöke, az inspektor úr
 386 V    |             legjobban izzadt az üstöke, az inspektor úr porcelánpipáját
 387 V    |                 Egy öreg paraszt jön be az udvarra, s kérdezősködik
 388 V    |               cselédtől, hogy merre van az inspektor úr. Az mutatja
 389 V    |              merre van az inspektor úr. Az mutatja neki, hogy ott ül
 390 V    |                jószívű „adjon Istennel” az inspektor úrhoz.~– Talán
 391 V    |              herbateát iszik? Jó is biz az, mikor az embernek hasrágása
 392 V    |              iszik? Jó is biz az, mikor az embernek hasrágása van,
 393 V    |               Mondja röviden! – riad rá az inspektor.~Persze, mintha
 394 V    |               inspektor.~Persze, mintha az nem sorjában jönne.~– Hát
 395 V    |             bajom? – kérdi erre bámulva az inspektor.~A jámbor vállat
 396 V    |              Mit akar kend? – rivall rá az inspektor.~A vadember nem
 397 V    |              meg gerebléje is.~– De hát az ördögbe is, mi közöm nekem
 398 V    |         hetfőhöz egy hétre kezdünk csak az árpához, azután a búzához,
 399 V    |              vagy tokány; este kétféle, az egyik hús; ozsonnára füstölt
 400 V    |                virág; ami meg rész, hát az minden kilencedik mérő a
 401 V    |           felugrott a padról, odaugrott az alkudozó félhez, megkapta
 402 V    |             Elmegyek én. Azért nem kell az embernek az apja lelkét
 403 V    |              Azért nem kell az embernek az apja lelkét szidni! Csendes
 404 V    |             dobni a kapun! – parancsolá az inspektor a cselédeknek.
 405 V    |               tanulnám először, hogy mi az ára egy parasztnak.~Attól
 406 V    |              tartania, hogy még egyszer az a paraszt visszajöjjön az
 407 V    |               az a paraszt visszajöjjön az udvarába, mert azt ugyan
 408 V    |             parasztzsarolás ellen.~Volt az uradalomnak annyi cselédje,
 409 V    |        uradalomnak annyi cselédje, hogy az maga egy kis divízió; aztán
 410 V    |                Garanvölgyi kaszásai már az ötödik napot izzadták a
 411 V    |               míg beállítá a barázdába. Az volt a szerencse, hogy addig
 412 V    |             szabályszerűen kattogtak, s az egymásba kapó ollóvasak
 413 V    |                a kalap alatt, így szólt az igazgatóhoz:~– Kegyelmes
 414 V    |                 ott is levagdalta ugyan az árpának a fejeit, de a repce
 415 V    |                A furfangos gépnek pedig az a sajátos belszervezete
 416 V    |       nekiindultak, s ha olyankor aztán az a bolondos kettős golyó
 417 V    |         körülforogni, akkor azután ment az a gép magától még azontúl
 418 V    |                húzzák a szekeret, hanem az tolja őket. A meklenburgi
 419 V    |               jut, éppen olyan haragos. Az első lökés után nekilódult
 420 V    |                 után nekilódult először az egyik, azután a másik, s
 421 V    |                 s vitték sebesen lefelé az ördögmalmot.~– Állítsd meg! –
 422 V    |             négy ember négyfelé hullott az első pillanatban; maga Konrád
 423 V    |               két kézzel a súlykereket, az aztán feldobta őt a levegőbe,
 424 V    |              csaknem egyszerre értek el az akadályhoz, a lejtőt bevégző
 425 V    |                 oda; s minthogy ő végre az akadályt átugrani nem tudta,
 426 V    |           beütött repceveszedelem alatt az ő három gondviselőjük nem
 427 V    |              jön a tisztilakra Kristóf, az egyik disznóőr, jelentve,
 428 V    |                disznóőr, jelentve, hogy az éjjel, hogyan, hogyan nem,
 429 V    |                 van rend és törvényszék az országban, hogy ily vakmerő
 430 V    |                 hatszáz angol mérföldre az utolsó emberlakta földtől.~
 431 V    |               esti hét óráig, amidőn is az ügyvédi információk háborítatlanul
 432 V    |              háborítatlanul folyhatnak. Az egyes tárgyak közötti időszüneteket
 433 V    |                 Akit egyszer megfogott; az aztán az ő foglya, az meg
 434 V    |             egyszer megfogott; az aztán az ő foglya, az meg van kötözve,
 435 V    |        megfogott; az aztán az ő foglya, az meg van kötözve, az le van
 436 V    |             foglya, az meg van kötözve, az le van láncolva, az el van
 437 V    |            kötözve, az le van láncolva, az el van ítélve ennyi meg
 438 V    |                 játszótárs iránt kivált az olyan iránt, aki mindig
 439 V    |             adatokkal, amikkel kimentse az alibit, ha egy órával későbben
 440 V    |                  Igen. Ön képviseli ott az építőmérnököt. A bizottmány
 441 V    |                sem láttam.~Ott volt biz az hetedmagával doktor Grisáknál,
 442 V    |                 így egy harmadrészt még az anyagszereken is megtakaríthatni.~
 443 V    |               kell is kezdeni, ki veszi az embereket elő?~– Igaz. Adutt!
 444 V    |            adutt! Ide azzal a tízessel! Az utolsó ütés is az enyim.
 445 V    |             tízessel! Az utolsó ütés is az enyim. Kivagyok! Ön, barátom,
 446 V    |                 nyolcas.~– Kinőheti még az magát – biztatá őt a doctor
 447 V    |                őt a doctor juris, kinek az első osztásra négy kilenc
 448 V    |             négy kilenc akadt a kezébe, az egyiket mindjárt kihítta,
 449 V    |             sohasem jönnek meg.~– Vajon az értesítés felment-e már
 450 V    |            együtt. Ugyan kérem, mi volt az első ütés?~– Tessék valamennyi.
 451 V    |              Azt én nem tudom. Pajtayné az én kliensem. Ő így kívánja
 452 V    |                nem tudja senki, hogy ki az a Straff?~– Belles musicus.
 453 V    |                 szerelemféltés dolgozik az ifjú özvegynél.~– Az ménkű
 454 V    |           dolgozik az ifjú özvegynél.~– Az ménkű dolog. Hanem azt bámulom,
 455 V    |              Hanem azt bámulom, hogy ön az utolsó kártyát rám hagyta.
 456 V    |            Ejnye terringettét! Egy ütés az enyim, a többi oda való.~–
 457 V    |               ismét osztott.~– Apropos. Az öreg Ankerschmidt írt ma
 458 V    |                ügyes fickók lehettek.~– Az az ideája van az öregúrnak,
 459 V    |             ügyes fickók lehettek.~– Az az ideája van az öregúrnak,
 460 V    |            lehettek.~– Az az ideája van az öregúrnak, hogy szeretné
 461 V    |                 hatvanöt, hetvenkilenc, az öné nyolcvankettő. Itt van
 462 V    |              itt hiba van.~– Mi lehetne az?~– A bélyeg nem elegendő.~–
 463 V    |                A bélyeg nem elegendő.~– Az lehetetlen. A 12 sertés
 464 V    |            sertésekről van szó: azoknak az ára legalább 40 forint.
 465 V    |               Bräuhäusel úrnak.~– Kérem az Ankerschmidt ügyét rögtön
 466 V    |               rögtön tárgyaltatni, mert az öregúr nagy lármát tud csapni.~–
 467 V    |                  Másnap ismét így folyt az értekezlet, azzal a lényeges
 468 V    |           megsínyleni.~Igaz ugyan, hogy az utolsó játszma vége felé
 469 V    |                szomjasok.~– Ne lehessen az – felelt a palócok vezére –,
 470 V    |                 el legyünk már szegődve az egész aratásra.~Semmi ígéret
 471 V    |                lehetett állapi.~És ezen az általános izzadás napjain
 472 V    |          malacok származtak, akik miatt az ő repcéje most takarítatlan
 473 V    |        Garanvölgyi kondását megszólítsa az utcán, ki az erdőről akkor
 474 V    |                megszólítsa az utcán, ki az erdőről akkor terelte haza
 475 V    |              vetve, feddő hangon tanítá az új földesurat helyesebb
 476 V    |                 csúnya zsiványság volna az, ha valaki „azalatt” lopna
 477 V    |                tetette, s odaakasztotta az íróasztala fölé, hogy mindig
 478 V    |           következni.~– No még ez kell. Az egész termés háromnegyede
 479 V    |            mezőn boglyába rakva; ha azt az eső kinn éri, vége van;
 480 V    |              senki sem segít. Hozzá még az is, hogy a repcetermésre
 481 V    |          humorral.~– A bizony. Elég kár az; már most még eső is talál
 482 V    |             pedig bizonyosan lesz, mert az én térdem azt mindig megérzi,
 483 V    |                hát egy golyóbist leltem az útban; azt én betettem a
 484 V    |               barometrum.~– Így van biz az, de hát ki tehet róla?~–
 485 V    |              fatális bajban van. Ha még az eső is itt éri a termést,
 486 V    |               eső is itt éri a termést, az egész semmivé lesz; ő aztán
 487 V    |                ő aztán azt mondta, hogy az nagy kár volna, és parancsolatot
 488 V    |                hogy ami a mezőn elvész, az az egész országnak kár.~
 489 V    |             hogy ami a mezőn elvész, az az egész országnak kár.~Mondott
 490 V    |              országnak kár.~Mondott biz az még valamit mást is, de
 491 V    |              kezét Kampós uramnak; amit az, miután meggyőződött róla,
 492 V    |                Velük együtt megérkezett az esős idő is; igazat adva
 493 V    |           Maxenpfutsch előtt, hogy ezen az áron egyenesen Angliából
 494 V    |                volna sertéseket hozatni az ellopottak helyébe.~A visszabocsátott
 495 V    |         Maxenpfutsch úrnak nem tetszett az a beszéd. Jól van. Ha a
 496 V    |             magánbuzgalomból veti magát az elejtett tárgynak utána,
 497 V    |               váratni. Egy este beállít az inspektor úrhoz egy derék
 498 V    |             csüggött alá, karjára pedig az ólmos cifrázattal ékesített
 499 V    |         kanászostor volt feltekergetve. Az egész alakon látszott, hogy
 500 V    |             akarnék szólani azok végett az elveszett józsírból való