Fezejet
1 I | szomszédommá hogyan lett.~– A lovag úr „szívességnek” kívánja
2 I | röviden, uram. Kliensem, lovag Ankerschmidt, megszerezvén
3 I | teljhatalommal vagyok felruházva a lovag úr által; …de az ördög vigye
4 I | hazamenni és megmondani a lovag úrnak, hogy én azt a rongyos
5 I | akadt össze; neki pedig a lovag azt adta megbízásul, hogy
6 II | is költözött Ankerschmidt lovag családja, egy katonás tartású
7 III | és családja~Ankerschmidt lovag, mint vértes őrnagy, több
8 III | birtokrészekhez jutni.~A lovag nem is az az ember volt,
9 III | nemigen sokat tudott meg a lovag, csak később fedezte fel
10 III | táblabíró lakik, aki valamely, a lovag által fel nem fogható törvénykezési
11 III | jár és útban nincsen.~A lovag még 48 előtt özvegyen maradt,
12 III | ebédeljen velünk – mondá a lovag, kinek szigorú arca, katonás
13 III | jószívűségéhez folyamodnia. Midőn a lovag elé lép, midőn meghajtja
14 III | Tudom, tudom – szólt a lovag, kurtán végét szakítva az
15 III | nők pillantásait sejti.~Lovag úr – szólt a boldogtalan,
16 III | ezrednél szolgált ön? – kérdé a lovag gyanús orrhordozással.~–
17 III | mondjon ön! – kiálta közbe a lovag, türelme fogytán. – Tizenkét
18 III | csendesen missz Natalie.~A lovag nem volt ilyen nagyon meghatva.
19 III | kiálta fel indulatosan a lovag, kit a jövevény elismerő
20 III | szondírozhatá a jövevény a lovag kedélyét, hogy ott igen
21 III | szándékoznak…~Ankerschmidt lovag hevesen ugrott fel helyéről.~–
22 III | saját termeikbe vonultak; a lovag pedig átvezette vendégét
23 III | észre, hogy Ankerschmidt lovag, amikor ő legjobban magyarázná
24 III | aki legjáratosabb ottan. A lovag még délutáni álmát aludta,
25 III | szabadult el? – kiálta a lovag, felszökve a pamlagról. –
26 III | felszökve a pamlagról. – Uram, lovag úr, ez túlmegy minden mértéken.
27 III | Innen? Tőlünk? – kérdé a lovag elbámulva. Micsoda levél
28 III | a katona! Minden íz egy lovag, minden íz egy hős. Engedje
29 III | fogok odamenni – szólt a lovag mogorván, s indult kardját
30 IV | fáradozott, midőn Ankerschmidt lovag kardja megcsörrent az ajtó
31 IV | megcsörrent az ajtó előtt.~A lovag fejéből az úton kissé kipárolgott
32 IV | szokott elintézni.~– Tudom, lovag úr, de azt is tudom, hogy
33 IV | állta oly sietséggel, hogy a lovag már egyelőre azt képzelte,
34 IV | tudomása.~– Hogyan? – szólt a lovag elkomorodva. – Tehát mégis
35 IV | megnyugodott.~Ankerschmidt lovag pedig ezalatt otthon tartá
36 IV | a haditörvényszék elé a lovag úr magányszobájába.~Rettenetes
37 IV | személyben Ankerschmidt lovag maga.~Nagyobb ünnepélyesség
38 IV | Eliz kisasszony! – dörgé a lovag. – Maradjon ott, ahol áll.
39 IV | Hallgatás! – kiálta Ankerschmidt lovag, nagyot ütve öklével az
40 V | végét.~Például Ankerschmidt lovag gazdasága mindjárt oly remekül
41 V | Maxenpfutsch Vendelin, a lovag jószágának igazgatója, igen
42 V | információért a bíróságnál 9 Ft” lovag Ankerschmidtnek.~No, azt
43 V | expensnotái” közé Ankerschmidt lovag részére, mint nem tudom
44 V | Hála Istennek – felelt a lovag keserű humorral.~– A bizony.
45 V | lehet – szólt engedékenyen a lovag.~– S azóta a térdem barometrum.~–
46 V | neki, hogy Ankerschmidt lovag nem feledékeny ember.~Csak,
47 V | számla, melyet Ankerschmidt lovag szó nélkül kifizetett, és
48 V | a beszéd. Jól van. Ha a lovag úr ilyen sottise-okat mond:
49 V | a yorkshire-iek. Lesz a lovag úrnak öröme, ha megtudja,
50 V | is nevették.~Ankerschmidt lovag maga nevetett rajta legjobban,
51 VI | asztalán, melyen Ankerschmidt lovag nevét olvasá, nehány plajbászvakarítással,
52 VI | melyből az sült ki, hogy a lovag úr délután öt órakor el
53 VI | Grisák, helyet foglalva a lovag úr mellett.~– Bravó, hát
54 VI | fel, mint folyamodás, a lovag által pártfogolva; holott
55 VI | letisztáztatni. De csalódott. Amint a lovag végigolvasta a fogalmazást,
56 VI | nem lehetett megmenteni. A lovag úr kezébe fogta, s azt többé
57 VI | véletlen.~Azzal megfogta a lovag a doktor karját, s tolta
58 VI | győződve afelől, hogy a lovag hamarább le fogná őt hajítani,
59 VI | háziasszonytól. Az kikíséri őket. A lovag állhatatosan ülve marad,
60 VI | ugyan megtetszett itt.)~A lovag hozzáfogott, hogy rumot
61 VI | kimondva – szólt Ankerschmidt lovag –, én intézkedni akarok,
62 VI | asszonyi hang hallhatásaért.~A lovag csak kavargatta csészéjében
63 VI | összehajtá, s visszatette a lovag elé. És azzal hideg hangon,
64 VII | Straff csakugyan ott maradt a lovag családjánál, zongoratanítói
65 VII | vadászt magával vitte a lovag) már tizenegy órakor (staatsvisit
66 VII | Derék kisfiú! Hisz ez a lovag úr kastélyából való cseléd.”~
67 VII | Mármost mit csináljon a lovag ezzel a folyamodással a
68 VII | alatt van?~És akkor aztán a lovag nem bírta elhatározni magában,
69 VII | közleni valója van velem?~– Lovag úr – szólt a missz baljóslatú
70 VII | örvendeni kezdett a hazaérkezett lovag láthatásán, aminek azonban
71 VII | meg kellett állni, mert a lovag a kezét is kinyújtotta,
72 VII | Zsinórra a kéz! – ordíta rá a lovag, mikor látta, hogy ez esküdni
73 VII | kiabált türelmetlenül a lovag; mire Straff csakugyan jónak
74 VIII | szél azt a port, amit a lovag hintaja vert fel a falu
75 VIII | Sietnünk kellett, mert a lovag úr elutazott.~– Értesülve
76 VIII | missz; mindent. Hogy a lovag úr őt házából kiutasítá
77 VIII | semmi más, mint az, hogy a lovag úr észrevevé, miszerint
78 VIII | tett, hamis értelemben, a lovag úr előtt. Ő a házában szőtt
79 VIII | tisztában áll előtte. A lovag neje neki, mint egykori
80 VIII | hagyományozott, úgy, hogy amíg a lovag házánál van, addig annak
81 VIII | kétszeresen kell vigyázni, mikor a lovag úr nincsen itthon.~Eliznek
82 IX | ismert.~Ez volt Ankerschmidt lovag.~Ankerschmidt azt képzelte,
83 IX | nyers hangon a fogolytól. A lovag ezúttal katonai egyenruhát
84 IX | Teringettét! – dühönge a lovag úr, a pipaszárat ívvé hajtogatva
85 IX | erélyesen volt mondva, s a lovag úr oly sokat ígérő módon
86 IX | szolgáltatni.~Odahajolt tehát a lovag úr füléhez, s bizalmas suttogással
87 IX | vagyok az oka.~Ankerschmidt lovag haragja annál jobban nőtt,
88 IX | hozzá, hogy Ankerschmidt lovag abban a percben, amidőn
89 IX | lesegíteni a leszálláskor.~A lovag úr indulatosan utasítá el
90 IX | kimenetelét, látva hogy a lovag szép csendben jön a karjára
91 IX | hangzott Ankerschmidt lovag szava. A lyánka visszadugta
92 IX | Engedte menni.~Ankerschmidt lovag tudta már Aladár megérkeztét,
93 IX | lesz-e Aladár számára a lovag úr.~Ezen pedig át kell esni,
94 IX | köszönni való rajta – szólt a lovag nyers hangon, széket mutatva
95 IX | mondja meg ön – szólt a lovag, bizalmasabb mosolygással –,
96 IX | csak nem lett ön máltai lovag? Fiatal, harmincéves ember.
97 IX | dicséretét, Ankerschmidt lovag oly módon iparkodott magának
98 IX | szitkozódék mérgesen a lovag –, te ugyan a nyakamba imádkoztad
99 IX | Haragszom! – szólt mogorván a lovag.~– No hát ne haragudjál –
100 IX | vánkosokon látta Ankerschmidt lovag fekünni betegen, eszméletlenül,
101 IX | nem alszik.~Ankerschmidt lovag és kisebb leánya felváltva
102 IX | fáradságot. Biztosító a lovag urat, hogy csak menjen haza,
103 XIII | naptól fogva Ankerschmidt lovag bárhová távozott volna is
104 XIV | önnel.~Azzal megszorítá a lovag kezét, s puskáját szíjra
105 XIV | visszatekintett, s kezével újra inte a lovag felé. Akkor azután ő is
106 XIV | siessünk! – nógatá kocsisát a lovag, s folyvást aggódva nézte
107 XIV | viszi – feddé az ifjút a lovag úr –, hogy még a nevét sem
108 XIV | beszéljen, erről – sürgeté őt a lovag, kit éppen csak leánya érdekelt.~–
109 XV | Tenger biz ez – szólt a lovag, széttekintve a sík víz
110 XVI | én kedves fiammal.~– Ohó, lovag uram! – szólt Garanvölgyi –
111 XVII | tanúi vannak, Ankerschmidt lovag és Garanvölgyi Aladár urak;
112 XVIII| napokban jegyzé el Ankerschmidt lovag egyeden báj- és szellemdús
|