Fezejet
1 I | ezentúl pörlekedni csak oly módon lesz szabad, ha az
2 I | Lehetetlen! – szólt az öregúr, oly együgyű fejcsóválással,
3 I | bundán, s elővéve Horatiust, oly buzgón kezde belőle tanulmányozni,
4 II | tekintetes úr, ne tessék azt oly nagyon keresni. Hiszen azt
5 II | találja ön, hogy valakinek oly tompa ínylése legyen, hogy
6 II | De mikor, kérem alássan, oly elevenen elő tudta adni
7 II | emberre nézve, ki mindenkit oly őszinte, buzgó, utolsóingodaadó
8 II | keserves illúziókat, amiket oly bőven pazarolt rá. Hogy
9 II | a tisztelt boldogtalan, oly kegyteljes leereszkedéssel,
10 II | nyújtott aranyos bankókat, oly dühös mozdulattal, hogy
11 III | szemöldei, csakhogy nem oly kegyetlenül összeráncolva;
12 III | lakomához ülne, s gondja volt rá oly érdekes arcot csinálni,
13 III | megölték. Két szép húgom. Oly virulók, oly szépek, mint
14 III | szép húgom. Oly virulók, oly szépek, mint a két kisasszony
15 III | az, amit Eliz kisasszony oly féltve ír a hideg vendégszobában.
16 III | lehetett vele nyomtatni, oly tökéletesen, mintha soha
17 III | bocsássanak meg nekem, hogy oly nyomorult szerepet játszottam
18 III | oppozíció-tagra. – Hogy lehet oly gyöngédtelen?!~Bogumil tehette
19 IV | Kampós hirtelen útját állta oly sietséggel, hogy a lovag
20 IV | diadalt, hogy négy másodpercig oly mély hallgatást idézett
21 IV | szép volt, összevont szája oly parányi, bámulón felnyílt
22 IV | bámulón felnyílt szemei oly ragyogók.~Ez ünnepélyes
23 V | Elárultam, hogy a magyar ember oly tudatlan és babonás, hogy
24 V | lovag gazdasága mindjárt oly remekül van berendezve,
25 V | ordításra, mert ezek nem oly kisasszonyok, akik némán
26 V | azt, hogy nincs viszony oly mélyen gyökerező, nincs
27 V | gyökerező, nincs barátság oly szilárd, nincs szerelem
28 V | szilárd, nincs szerelem oly plátói, mint a tárklijátszás
29 V | nem várja a légyott óráját oly nyugtalanul, mint szokta
30 VI | van”.~– Hanem én voltam oly előrevigyázó, hogy mielőtt
31 VI | mindenfelé.~– Nagysádnak oly nagy korrespondenciája van,
32 VI | mégpedig az által, akit oly messze elveszettnek gondol.~
33 VI | elkövetett, hogy inggallérát oly magasra felhúzza, hogy egészen
34 VII | birtokába Garanvölgyi Ádám oly makacsul nem bocsáta senkit.
35 VII | tárgyra mutatva, melyhez oly figyelemmel viseltetett
36 VII | azalatt, míg missz Natalie oly hosszasan magyaráztatja
37 VII | kiejté kezéből az iratot.~– Oly figyelemmel nézte, mintha
38 VII | elkékült ajkait összeszorítá, s oly dühvel nézett Ankerschmidtre,
39 VIII | Kedves Elizem, legyen oly jó a zongoraóráját nehány
40 VIII | folyosóról a szobába, ott oly sírást kezdett el Hermine
41 IX | e levelet végigolvasta, oly zokogásba tört ki, hogy
42 IX | hallatszott. „Szabad!” Ki lép be oly osonva? Direktor Maxenpfutsch
43 IX | forintja van a lovagnál, mely oly feltétellel van hagyományozva,
44 IX | mulatságos adomán, amit az oly jóízűen tudott előadni;
45 IX | bizonyosan tudom, Maxenpfutsch úr oly jól hiszi befektetni, hogy
46 IX | tudnom kell!~Ez a „kell” oly erélyesen volt mondva, s
47 IX | volt mondva, s a lovag úr oly sokat ígérő módon fogta
48 IX | neki tetszik. – Ne légy oly haragos.~Ankerschmidt lelkében
49 IX | papa?~E gyermeteg kérdés oly megkapó természetességgel
50 IX | természetességgel volt mondva, s oly valódian színezve a tréfa
51 IX | önhöz levelet írni, mindig oly szívnyomás fogott el, hogy
52 IX | generózus és nagylelkű volt oly ügyben, ahol a törvény menthetetlenül
53 IX | hamarább, mint gondolná, ismét oly gazdag lesz, mint volt,
54 IX | elővéleményt, mellyel őt leánya oly buzgón igyekszik behízelegni.~
55 IX | mire apja elé ért, mégis oly tökéletességre vitte a tettetést,
56 IX | kérdezte tőle:~– Nos, miért van oly jó kedved?~– Hát az a bizonyos
57 IX | dicséretét, Ankerschmidt lovag oly módon iparkodott magának
58 IX | délután öt óra tájon pedig oly zivatart küldött rá, amilyent
59 IX | elhajtja a vadat, Hubertre, ki oly bosszúálló; az esőre, amire
60 IX | arcát eltakarva, elkezde oly keservesen zokogni, hogy
61 IX | visszatér őreá magára, aki oly délceg, oly szeretetre méltó,
62 IX | magára, aki oly délceg, oly szeretetre méltó, majd boldog,
63 IX | hogy a két kedves ismerős oly közelségből lármáz egymásra,
64 IX | miről vitatkoznak önök oly tudományos zélussal? – kérdé
65 IX | kimulatta magát –, ha ön oly megátalkodott, hogy nem
66 IX | szobában.~ ~Ankerschmidt oly jókedvű volt odahaza, hogy „
67 IX | rejtélyes izenet, aminek tudása oly sürgetős volt, hogy a villámot
68 IX | mutatni, hogy a telegráfos oly sietségben van, miszerint
69 IX | indok volt. Akit otthon oly veszedelem vár, az nem gyakorolhat
70 IX | hízelkedéseket másutt is; de oly kompakt tömegben, mint ezúttal,
71 XIV | majorsági udvarra.~– De csak nem oly sürgetős tán a baj? – kérdé
72 XIV | egy ideig leánynak, nem oly sürgetős az a fiúvá létel.~
73 XIV | lehetne a „magyar földnek” oly specifikus vonzereje, mely
74 XIV | halljuk a harangszót, de oly hirtelen jött a víz, hogy
75 XIV | kormányozva a vízben, s eközben oly kérőleg tekintve okos, ragyogó
76 XIV | jámborok előtt, akik valóban oly hálaérzettel kérték azt.~–
77 XIV | csónak előtt hosszú sorban, oly közel, hogy Aladárnak várni
78 XIV | mely a fényes holdvilágnál oly kísértőn emelkedik ki a
79 XIV | képét.~Aladár látta ezt már, oly messziről, aminőre jó szemei
80 XIV | látni.~A holdvilágnál épp oly hamar ráismert Aladár a
81 XIV | esküdve bizonyító Kampós uram; oly pazarul bánva az úgysegéljenekkel,
82 XV | méltóságos uram, leszek oly bátor, a kisasszonyhoz magam
83 XV | azon arcra, melynek képe oly régóta él már szívében.~
84 XV | melyet megraktak kővel, oly hevenyészett sarkantyút
85 XV | visszatértiben nem találta oly szemetesnek a víz felszínét,
86 XV | de már nem hullámzott, oly sík volt, mint a tükör.~–
87 XVII | történt az ablakon keresztül, oly közelről, hogy a lőpor füstje
88 XVII | elmondhatta, s azért tudja oly pontosan mind a kettő.~Végre
89 XVIII| kapná meg.~Azért is Corinna oly óvatos volt, hogy a levélborítékokra
90 XVIII| kézvonásaival címzetén, s hozzá még oly gyanút gerjesztő címekkel,
91 XVIII| tudja, az íróféle tán mégsem oly engesztelhetlen, csak diákul
92 XVIII| hogy van szíve.~Hiúsága oly mély megaláztatást szenvedett,
93 XVIII| az ifjúval, – ki őt akkor oly forrón szerette, s kit ő
94 Uto | állásukból, s tömlöcében is oly csuda jókedvvel viselte
|