Fezejet
1 I | Johann Nepomuk Grisák.~– Óh, hát prókátor? – szólt kapacitálódva
2 I | Bocsánat, méltóságos uram!~– Óh, az sem vagyok.~– Engedelmet
3 I | kérek „excellenciádtól”.~– Óh kérem; engem csak „tekintetes”
4 I | is” engedelmet kérni?~– Óh igenis, minthogy az okmányok
5 I | büróba? A kancelláriába? Óh igen szívesen! Ha már üzletről
6 I | építkezném, ha módomban volna.~(Óh, hisz ez nagyon hajlékony
7 II | ötven pengő a jutalmam. Óh, szegény, elhagyatott hazám!~
8 III | azokhoz, akikkel egyetért.~– Óh, de én nem értek vele egyet –
9 III | valakivel tudatni, hogy „óh be otromba óriási nagy hazugságot
10 III | sem kellene tanulnom.~– Óh igen, ön szeretne nem tanulni
11 IV | ne taníttatták volna.~– Óh igenis, tudtam valaha. Sőt
12 IV | Hát ezt már ki árulta el? Óh, az az ostoba Gyuszi. Mindjárt
13 V | felkísértessék vallatás végett.~– Óh, ezek nem tették azt! –
14 V | Garanvölgyi Aladár ügyében?~– Óh igen. Minden hozzátartozandókkal
15 V | érdemlek. Beérem tízzel is.~Óh, be derék becsületes ember
16 V | Untig. A többiért várjanak.~Óh, hisz ezek szeretetre méltó
17 VI | divatlapokkal foglalkozik.~– Óh nem, óh nem. Csak a divatképekkel.
18 VI | divatlapokkal foglalkozik.~– Óh nem, óh nem. Csak a divatképekkel.
19 VI | szólt Fellegormi Danó.~– Óh nem – sóhajt Corinna. –
20 VI | elvigyem a „Holdvilág”-nak.~– Óh nem, nem, nem. Erről nem
21 VI | konkrét felfedezései által.~Óh igenis: tudnak udvarolni,
22 VI | jószágrész Ádám úrra visszaesik. Óh, az öreg nagy mester, igen
23 VI | nyilatkoztatnak.”~– Lehető volna ez?~– Óh, van rá több eset. Hasonló
24 VI | levélírások elmaradnának.~– Óh, ne képzeljen ön szerelmes
25 VI | is kell önhöz fáradnom.~– Óh kérem, de legyen szerencsém.
26 VI | kérdé Ankerschmidt.~– Óh, az nem tesz semmit – sietett
27 VI | inte dr. Grisák felé.~– Óh, a doktor úr előtt lehet
28 VI | bonhomiával tekintve Corinnára.~– Óh nem, óh nem – szólt ez fülig
29 VI | tekintve Corinnára.~– Óh nem, óh nem – szólt ez fülig elpirulni
30 VI | úgy vagyok értesülve.~– Óh kérem, énnekem semmi szándékom
31 VI | közönyösen hebegé.~– Nem értem.~– Óh, pedig ez nagyon egyszerű.~
32 VI | bekövetkezésétől retteg. Óh, ezek a férfiak érdemesek
33 VII | mert idestova este lesz.~Óh, van gondoskodva efelől!~
34 VII | nem akarnak-e ebédelni?~– Óh igen. Csókoljuk a kezeit,
35 VII | úr elértette a kérdést. Óh, Bräuhäusel úr nagyon tapintatos
36 VII | s száját megtörülte.~– Óh, én már szokva vagyok hozzá.
37 VII | amilyen keveseknek van. Óh, nagyon keveseknek!~A ragyogó
38 VII | Ne adjak előbb önnek?”~– Óh igen. Igen. Éppen azt kerestük,
39 VII | szólt Bräuhäusel úr.~– Óh, kérem.~A felrezzent leányka
40 VII | összeköttetést? Konspirációt ért?~– Óh nem.~– Van talán leánya
41 VIII| De hátha elalszik.~– Óh, bizonyosan mondhatom, hogy
42 VIII| az elrablandó hölgynek.~– Óh, mint félek! – sipegé az,
43 VIII| szilárd jellemű férfiú.~– Óh, nem is úgy értem, de hátha
44 IX | adta.~– Lőttél már vele?~– Óh, akárhány galambot: még
45 IX | feltartóztatsz. Tudod, hogyan kell?~– Óh igen! Így! – a kis babszemjankó
46 IX | most atyja haragját viseli. Óh, az átkozott, most engemet
47 IX | és ritka fogai voltak.~– Óh, ez derék! No ezeket csak
48 IX | mit lehet önért tenni.~– Óh, ezerszer köszönöm, doktor
49 IX | veszteségért nem lehet felelős. – Óh, ez igen furfangos ember!
50 IX | követett el az a gyerek?~– Óh, az nem. Nem ő követett
51 IX | embernek annyiféle neve?~– Óh, ennek nagyon alapos okai
52 IX | fontos személy lett volna?~– Óh, igen fontos. E napokban
53 IX | kriminalista az az ember?~– Óh, akkor tudnék tanácsot adni,
54 IX | atyja arcát mindkétfelől; óh, neki sohasem lesz szabad
55 IX | zsidó az. Asszonyság.~– Óh, ördög bújjék beléd. Majd
56 IX | Rágalmazták ön előtt?~– Óh, senki sem.~– Összeveszett
57 IX | sokat aggódott miattam.~– Óh, igen sokat – sóhajta a
58 IX | emberek voltak a szüléi.~– Óh, nagyon tiszteletre méltó
59 IX | valami vaskos perszóna?~– Óh, dehogy az.~– Honnan tudod
60 IX | hazajövök kilenc órára.~– Óh nem, nem; hétre kell hazajönnöd.~–
61 IX | jöjjön, s hazakergessen.~– Óh dehogy – rebegé reszketve
62 IX | mármost semmi baj sincs?~– Óh, dehogy nincs – sóhajtá
63 IX | kabátot vegyek rám, ugye?~– Óh nem, így is jó: még jobb.~–
64 IX | törvény nincs a világon; óh ő látta, olvasta azt! Nem
65 IX | fel, ne engedj álmodnom. Óh, az rettenetes, hogy mindig
66 IX | atyám nem haragszik reám.~– Óh, édes gyermekem – monda
67 IX | ez ügy igen sürgetős.~– Óh atyuskám! – szólt bele Erzsike. –
68 IX | nem költhette el mind?~– Óh, hagyja el! Ön tudhatja
69 IX | majd jól lesz minden.~– Óh, ha még az ötezer forintomat
70 IX | engemet ne okoljon ön.~– Óh, az öreg fogatlan oroszlán,
71 IX | önelégült mosolygástól.~– Óh, a nagy lutrin csak az együgyűek
72 IX | indokolnák a nő gyűlöletét?~– Óh, igen szívesen, csak tessék
73 IX | tőlem.~– Van önnél pénz?~– Óh, igen. Ámbár ez az ön kiadása
74 XIV | csehországi árvizekről.~– Óh, édes tiszttartó úr, világért
75 XIV | aludni a kallózuhogástól?~– Óh, igen jól. Az úgy hangzik,
76 XV | belevágott a beszédébe.~– Óh, azért én is követtem el
77 XV | Aladár mosolyogva.~– Ah! Óh! – hangzott több oldalról
78 XV | utálatos állat a nap alatt.~– Óh, ne mondja – könyörge érte
79 XV | hogy bámul a gyertyába.~– Óh, be gyönyörű kis állat –
80 XV | az a víz alatt van.~– Óh nem, uram! – igazítá őt
81 XV | bácsi”-nak híja már önt.~– Óh, ön jól tudhatja, hogy a
82 XV | Aladár, Erzsikére tekintve.~– Óh semmi. Tréfa – rebegé a
83 XV | emlékeznék még ama bohóságra?~– Óh igen, még most is megvan
84 XV | Hiszen itthon van.~– Óh nem, ez nagybátyám háza,
85 XV | parancsolhatnék, akkor nem kérnék; óh, én kegyetlen vagyok ahhoz,
86 XVI | ezt mondja az írás.~– Óh nem! A „votum Minervae”
|