Fezejet

 501 V    |        természetesen okoskodva, hogy ha az emberek között az előkelő
 502 V    |               hogy ha az emberek között az előkelő származásút „jó
 503 V    |           nevezik, úgy a disznók között az arisztokraták bizonyosan „
 504 V    |               én magam azt hiszem, hogy az ilyen különös formájú sertések,
 505 V    |            maguk számára le nem vágják: az pedig nyáron elromlik, semmi
 506 V    |            maguk is örömest visszaadnák az egész lopott jószágot tíz-húsz
 507 V    |           kérdezősködni.~– Hiszen látom az arcáról, hogy becsületes
 508 V    |            becsületes ember.~– Nem elég az. Én meg akarom mutatni,
 509 V    |               bátya – szólt Vendelin úr az érdemes férfiú vállára téve
 510 V    |              húsz forintot.~– Köszönöm. Az nekem sok lesz. Annyit én
 511 V    |             költség előre?~– Csak éppen az a bizonyos váltság. Annak
 512 V    |               férfiú, úgy látszik, járt az akadémiákon. Hanem hát áll
 513 V    |              akadémiákon. Hanem hát áll az alku; az ember csak tíz
 514 V    |                  Hanem hát áll az alku; az ember csak tíz forintot
 515 V    |                   Nini. Most jut valami az eszembe. De ha én a kocákat
 516 V    |            hajtom, engem majd elcsípnek az úton a zsandárok, s még
 517 V    |         jöhessek velük haza.~– Igaz biz az – helyeslé Vendelin úr –,
 518 V    |                addig nem szól neki, míg az udvaron nem lesznek. El
 519 V    |              végett. Én kifizettem neki az öt forintot, s ő másodszor
 520 V    |                még útlevelet is, s hogy az a Vak Mihály senki sem volt
 521 V    |               nyomát Vendelin úr.~S még az a bosszúsága is volt, hogy
 522 V    |           csattal a közepén, darutollal az oldalán. Régi ismerősei
 523 VI   |                szenvedélyei nem voltak; az a vihar, ami annyi embernek
 524 VI   |                nem tudom, ki hitette el az asszonyokkal egy időben,
 525 VI   |            nekünk mi közünk hozzá.~Most az udvarlókat kell várni, akiknek
 526 VI   |           akiknek szépen fel van osztva az idejük: Nro 1. jön 12 órakor,
 527 VI   |                mert fél egyre már várja az „Arany sasban” a társaság,
 528 VI   |               felváltja a pipereasztalt az íróasztallal; kiteríti maga
 529 VI   |              Panaszkodik a drágaságról, az ember mindig azon töri a
 530 VI   |            Tivadar úr behúzza maga után az ajtót, Corinna illatos szappannal
 531 VI   |            tintafoltot, mert hölgyeknél az rendes, hogy betintázzák
 532 VI   |                rendes, hogy betintázzák az ujjaikat, ha tollhoz nyúlnak;
 533 VI   |                mert akit vár, a Nro 2., az egészen más zsáner.~A Nro
 534 VI   |               Nándor, nevezetes férfiú; az urak báljának részvényese.
 535 VI   |               Ezzel ugyan meg nem lehet az embernek unni magát.~– Ah,
 536 VI   |        bálruháimat Bécsben készíttetni. Az itteni szabóknak nincsen
 537 VI   |               belekeverte a társalgásba az irodalmat; azután szó volt
 538 VI   |              irodalmat; azután szó volt az írónőkről; egyszer csak
 539 VI   |               azt feleltem, hogy biz én az egész Paradisa neve alatt,
 540 VI   |   bagariacsizmás fűzfapoétát valahonnan az alföldről. Erre a delnő
 541 VI   |               magát: „Köszönöm a bókot, az a bagariacsizmás fűzfapoéta
 542 VI   |                 Hahaha, hahaha! Ki volt az? Mondja meg.~– Nem nagysád,
 543 VI   |                  ki hogyan lesz öltözve az első urak báljában. Mit
 544 VI   |            Kivel készíttetik a ruhákat? Az enyim még titok. Önnek megsúgom,
 545 VI   |            hiábavaló beszédek tetszenek az asszonyoknak.~Fél óra múlva
 546 VI   |         megvívni azon téma fölött, hogy az idei farsang bálkirálynéja
 547 VI   |                nyomtatásos részét rakja az ölébe, mert a Nro 3. poéta.~
 548 VI   |        mindenütt, ahol szívesen látják; az igazi nevét csak hitelezői
 549 VI   |                  Tudja nagyon jól, hogy az az „ő” Fellegormi Danó.~
 550 VI   |               Tudja nagyon jól, hogy az az „ő” Fellegormi Danó.~Nro
 551 VI   |               összeköttetésbe jöhetnek.~Az ám; valóságos szellemi török
 552 VI   |              van. Nemigen lehet kivenni az értelmét, hogy gyermekvers-e,
 553 VI   |            hiányzó szárnyakon kívül még az a gátló akadálya is van,
 554 VI   |            Isten hírével Nro 3.; várnak az ebéddel; hadd jöjjön már
 555 VI   |                 is jobban megcáfoltatik az empíria konkrét felfedezései
 556 VI   |                 A jogalap megvan hozzá: az ő eszességének köszönheti,
 557 VI   |          kedvező körülmények is vannak. Az asszonyság elég szép és
 558 VI   |         fiatalember Garanvölgyi Aladár.~Az öreg Garanvölgyi Ádám bizonyosan
 559 VI   |               tudjuk igazi nevét.~Tehát az ál-Petőfi és a többi, amivé
 560 VI   |                 bizományában.~Hanem azt az egyet mégis szerette volna
 561 VI   |     tulajdonképpen mégis mi indok lehet az, ami e szép, ragyogó szemű
 562 VI   |           emberrel, aki fiatal? Mert ha az csupán atyafiságos gyűlölet,
 563 VI   |          felőlem. Midőn férjem meghalt, az öreg Garanvölgyi Ádám addig
 564 VI   |                utánjárást vett igénybe. Az öregúrnak egyenesen az volt
 565 VI   |                  Az öregúrnak egyenesen az volt a célja ezzel, hogy
 566 VI   |                 szerzett birtoka lévén, az özvegyi jogon bírt jószágrész
 567 VI   |               Ádám úrra visszaesik. Óh, az öreg nagy mester, igen ravasz
 568 VI   |              róka; ahol lehet, berántja az embert.~Doktor Grisákot
 569 VI   |          birtoknak nyilatkoztatjuk, ami az övé, az az enyim, ami az
 570 VI   |            nyilatkoztatjuk, ami az övé, az az enyim, ami az enyim,
 571 VI   |         nyilatkoztatjuk, ami az övé, az az enyim, ami az enyim, az
 572 VI   |                az övé, az az enyim, ami az enyim, az az övé. Aladár
 573 VI   |                 az enyim, ami az enyim, az az övé. Aladár könnyelmű
 574 VI   |                 enyim, ami az enyim, az az övé. Aladár könnyelmű ember
 575 VI   |                 Egyszer aztán vége lett az egész tréfának. Aladárt
 576 VI   |               is végzett!~– Ebből aztán az lett, hogy elítélték fogságra.
 577 VI   |         Szerződésünk pedig kezében van. Az a szerződés pedig saját
 578 VI   |                 szerencsére törvényeink az itt említett esetre nézve
 579 VI   |           megtenni elmulasztana, minden az idézett kötvényekből származó
 580 VI   |           jelenhet egy év és nap alatt, az az ő hibája; mi nem tartozunk
 581 VI   |                 egy év és nap alatt, az az ő hibája; mi nem tartozunk
 582 VI   |                lenni, s a törvény előtt az nem kifogás. És akkor egy
 583 VI   |               de nem tehette, mert hisz az szemüveget hord; hölgyeknek
 584 VI   |          miniatűr arcképeiket látva meg az üveg tükrében.~No de a dolgot
 585 VI   |               kímélve látom Aladár urat az én ajánlatom által. Ez esetben
 586 VI   |               türelmetlenségről, amivel az embernek itt minálunk minden
 587 VI   |            magamat. Aztán tudja kegyed, az ember a jó hírét szereti.~–
 588 VI   |              sok dolgom van – magyarázá az özvegy. – Leveleket kell
 589 VI   |                eléggé indokolva van, ha az embernek már egyszer az
 590 VI   |                 az embernek már egyszer az írásban adott szerelmi kötelezettség
 591 VI   |                  Alig húzá be maga után az ajtót doktor Grisák, midőn
 592 VI   |           plajbászvakarítással, melyből az sült ki, hogy a lovag úr
 593 VI   |              elveszett a lábas jószága, az után szaladgálni. No ez
 594 VI   |              vendéglőbe benyitott, ahol az elegáns világ szokott dinírozni,
 595 VI   |              dinírozni, hát éppen annál az asztalnál, ahol ülni szokott,
 596 VI   |             letelepedve Ankerschmidtet. Az már akkor a desszertnél
 597 VI   |               pohár ruszti máslással. – Az is bolond volt, aki elkezdte
 598 VI   |               bolond volt, aki elkezdte az ilyen tréfát. No de vége.
 599 VI   |                fel akarom használni ezt az ígéretet. Arra kell egy
 600 VI   |                 miatt.~– Ah! Bizonyosan az aula tagja!~– Nem. Magyar
 601 VI   |          nagyméltóságodnak?~– Éppen nem az. Nem ismerem. De fel akarom
 602 VI   |             Annak a Garanvölgyi Ádámnak az öccse, tudja? Nos, mi a
 603 VI   |                 kliens közé, akik közül az egyik igen jó jövedelem,
 604 VI   |               méltóságodtól, mi oka van az érintett urat pártfogolni?~–
 605 VI   |            érintett urat pártfogolni?~– Az nem tartozik a dologra.
 606 VI   |              ismerni azután. Ezt tessék az én részemről úgy venni,
 607 VI   |             közöm hozzá. Ha találkozunk az utcán, jó napot kívánunk,
 608 VI   |             odább megyünk. Azért nem is az a tervem, hogy magam folyamodjam
 609 VI   |               van tartva.~– Úgy? Értem. Az öreg Garanvölgyi lesz a
 610 VI   |         Garanvölgyi lesz a folyamodó?~– Az öreg Garanvölgyi? Ah, barátom,
 611 VI   |            barátom, akkor ön nem ismeri az öreget. Az nem folyamodik
 612 VI   |                ön nem ismeri az öreget. Az nem folyamodik semmiért.~–
 613 VI   |               igen jó karban tartott.~– Az mind meglehet. Hanem azért
 614 VI   |              mind meglehet. Hanem azért az öreg szomszédnak hamarább
 615 VI   |             hamarább lerágják a lábáról az egerek a csizmát, mint ő
 616 VI   |                 működni; vajon ki lehet az?~– Nos; nem találja ön el,
 617 VI   |                 aztán gondoskodom, hogy az illetővel, akinek folyamodnia
 618 VI   |            megvárom, s együtt elmegyünk az ön szállására. Önmaga megírja
 619 VI   |                  s aztán megyünk együtt az aláírást megszerezni.~Doktor
 620 VI   |                elköltött. Ez szép lesz. Az ő saját kézírása menjen
 621 VI   |              szívreható esedezést annak az embernek a szabadsága érdekében,
 622 VI   |                 nincsen.~A doktor úrnak az a ravasz ötlete volt, hogy
 623 VI   |               leírni szóról szóra.~– De az nem fog elmenni rajta.~–
 624 VI   |          Szerencsére a tábornok végezve az ügyet, nem akar tovább időzni,
 625 VI   |                 minél elébb felkeresni. Az ugyan csak teára várja őt,
 626 VI   |         rendkívüli esetben nem várhatja az ember az audiencia rendes
 627 VI   |           esetben nem várhatja az ember az audiencia rendes óráit,
 628 VI   |             akartak belépni rajta.~– Mi az ördög? Hát ön is ide tart?~–
 629 VI   |                 már tudja, merre nyílik az ajtó, bevezethet; én csak
 630 VI   |               nagy nyájasan maga előtt; az pedig szerette volna őt
 631 VI   |               hajú polgártársak, mintha az asszonyok már csak kizárólag
 632 VI   |       csoportosulni. Pedig jelen voltak az előtáncos, a gazdász, a
 633 VI   |               búcsúzik a háziaktól, meg az ott maradó vendégektől.
 634 VI   |             vendégektől. Itt legfeljebb az inas tudja meg, hogy eltávozott
 635 VI   |                nézegette már egypárszor az óráját, idestova éjfél lesz;
 636 VI   |      Ankerschmidt nem akar még mozdulni az elfoglalt pozícióból, s
 637 VI   |             búcsúznak a háziasszonytól. Az kikíséri őket. A lovag állhatatosan
 638 VI   |           állhatatosan ülve marad, mint az ezeregyéjszakai kőlábú herceg.~–
 639 VI   |                herceg.~– Ugyan késő már az idő – szól dr. Grisák, kényelmetlenül
 640 VI   |             kényelmetlenül feszengve.~– Az ám – helyesli Ankerschmidt –,
 641 VI   |               kérdé Ankerschmidt.~– Óh, az nem tesz semmit – sietett
 642 VI   |      Ankerschmidt, lassúdan csepegtetve az égő rumot kanalából a teába. –
 643 VI   |              ennek senki sem találja ki az okát. Én már tudom azt.
 644 VI   |          boldognak kell lenni, mégpedig az által, akit oly messze elveszettnek
 645 VI   |                jobb; arról fog látszani az érzelem valódisága. Ezt
 646 VI   |               ereiben forrt a méreg. Ez az együgyű vénember ahelyett,
 647 VI   |           vénember ahelyett, hogy kapna az alkalmon, amidőn egy szép
 648 VI   |                nagylelkűséget írják fel az árjegyzékébe.~De az a másik!
 649 VI   |                 fel az árjegyzékébe.~De az a másik! Az a törvényes
 650 VI   |            árjegyzékébe.~De az a másik! Az a törvényes ember, aki mindent
 651 VI   |             csak kavargatta csészéjében az égetett cukrot.~Egészen
 652 VI   |              most, aki önnek ellensége, az nekem is ellenségem”.~Ez
 653 VI   |               visszadugta mellékzsebébe az iratot, s begombolá kabátját.~–
 654 VI   |              begombolá kabátját.~– Késő az idő, doktor úr. Mehetünk.~–
 655 VI   |                actorrá; most pedig csak az a feladat, hogy retirálhasson
 656 VII  |                                    VII. Az a másik~Ankerschmidt fényes
 657 VII  |              reneszánsz stílben1 épült, az út felől egészen eltakarta
 658 VII  |             bocsáta senkit. Csak amidőn az ember a házat megkerülte,
 659 VII  |                megkerülte, tűnt szemébe az ódon emlék, vén vadgesztenyefáktól
 660 VII  |         folyondár, melynek repkényindái az ablakok közeit egész a tetőig
 661 VII  |             körülnőtte a fű, addig volt az Garanvölgyi birtoka, azon
 662 VII  |            korlátokkal is elkülönítteté az idegen tért, nehogy valami
 663 VII  |                vagy lóval rátévedjenek.~Az ó kastély környékén tehát
 664 VII  |                 kulccsal; felnyitogatta az ajtókat, kiszellőztette
 665 VII  |            rendes negyedéves megjelenés az ócska házban fel ne ötlött
 666 VII  |           közeledtét, utánaosont, s míg az maga után bezárta a ház
 667 VII  |               szoba ablakán át, amelybe az ajtók nyitása után hallotta
 668 VII  |              hogy jól be vannak-e vonva az ablakokon a függönyök. Az
 669 VII  |               az ablakokon a függönyök. Az kikerülte figyelmét, hogy
 670 VII  |               kikerülte figyelmét, hogy az egyik ablak ónkarikája ki
 671 VII  |              láthatlanokká tegyen, mint az ezermester japonicája.~Egyszerre
 672 VII  |               melynek egy része, miután az ócska kastély kijárásaihoz
 673 VII  |             Egészen öltözve volt már, s az istállók felé menni készült.~–
 674 VII  |                rá Bräuhäusel. – Hová?~– Az istállóba – felelt rá Kampós
 675 VII  |               tubákszín télikabát verte az inát, amiben nagyon fázott
 676 VII  |               tudta összefogni a száját az éjjeli dértől.~– No csak
 677 VII  |      előkeresték a kulcscsomagot, azzal az egész konvoj ment az ó kastély
 678 VII  |              azzal az egész konvoj ment az ó kastély felé: elől Bräuhäusel
 679 VII  |               rendeletnek.~– Két legény az ajtónál marad, és senkit
 680 VII  |            márványkockáinak felszedése; az csákánnyal mehetett végbe,
 681 VII  |            végbe, s nem piszkolta össze az embernek a kezét.~Ott sem
 682 VII  |              Ott sem találtatott semmi. Az albiztos úr kénytelen volt
 683 VII  |             vizsgáló bizottmány ezalatt az ászokra állt fel, nehogy
 684 VII  |                ászokra állt fel, nehogy az özönvíz bemenjen a lábtyűje
 685 VII  |           helyen, ahol Kampós uram állt az ászokgerendán, gyorsan összefutni,
 686 VII  |           tocsogóba.~– Félre innen! Ide az ásókkal!~Az a „félre innen”
 687 VII  |            Félre innen! Ide az ásókkal!~Az a „félre innen” nyilván
 688 VII  |                eltakarni.~– Ásókat ide!~Az ászokgerendákat félreháríták,
 689 VII  |                 kezével hárítgatá félre az iszapos göröngyöket a gödörből.
 690 VII  |                valami; kihúzta; mi volt az? Egy üres palack. Semmi
 691 VII  |               bizonyosan ez a kópé volt az, aki a pincemagányt arra
 692 VII  |          azoknak gyilkos kiürítése után az ászok közé elássa. De hát
 693 VII  |                 akik sehogy sem akarták az ő hivatalos küldetését elismerni;
 694 VII  |            bedugta a kezét, megharapták az ujjait.~Pedig olyan szép
 695 VII  |                 olyan szép hely volt ez az ősi padlás egy motozóbizottság
 696 VII  |             Mikucsek urat annyira vitte az elismerésre méltó buzgalom,
 697 VII  |              ócska papirossal. Lehetett az, szerényen megbecsülve,
 698 VII  |               megnézegetni: ha nem ez-e az, amit meg kellett találni.
 699 VII  |            kellett találni. Dehogy volt az: Mind két-háromszáz esztendős
 700 VII  |              hallotta csendülni, felült az ablak hídjára, kihúzott
 701 VII  |               látta el magát, melyet is az éhen-szomjan kutató társaság
 702 VII  |              segítségével.~Miután pedig az utolsó falatot is legyűré,
 703 VII  | szilvapálinkából”?~– Fel kell fordítani az egész ládát, úgy könnyebben
 704 VII  |                hogy kiteremtse a földre az egész ócska levélhalmazt.~
 705 VII  |       kedélyesen himbálva lógatott alá, az ablak hídjára magához, mely
 706 VII  |             hogy nem volt indokolatlan, az a következő percben mindjárt
 707 VII  |                 pillanatban egy légiója az ifjabb és idősb patkánynemzetségnek,
 708 VII  |               segítségökre, amint aztán az ajtót nyitották, a patkányok
 709 VII  |                úr gyanús szemmel nézett az indítványozóra. Azt nem
 710 VII  |               helyesebben úgy fogta fel az ajánlatot, mint a nyomozóbizottmány
 711 VII  |                valami nyíláson bemennek az asztal belsejébe.~Bräuhäusel
 712 VII  |        személyzetét, diadallal állt meg az asztal előtt, melyből minden
 713 VII  |              már szedve.~– Látja ön ezt az asztalt? – szólt Mikucsek
 714 VII  |                    Igenis látom – szólt az, fél szemével intve. A másikkal
 715 VII  |             másikkal nem láthatta, mert az be volt kötve.~– Ugye ezt
 716 VII  |            Mostan pedig be van tolva.~– Az igaz.~– De hát hova lett
 717 VII  |             födél?~Mikucsek úr megnézte az asztalt kívül, belül, alája
 718 VII  |          deszkák között? Eszerint ennek az asztalnak van olyan rejteke,
 719 VII  |          leleményessége fölött.~– Ennek az asztalnak a hátulsó deszkáját
 720 VII  |         taktusra, egyet ütve tenyerével az asztalra.~Mikor már Kampós
 721 VII  |                  megfogá annak bekecsén az egyik leffentyűt, s így
 722 VII  |               rejtegetni.~– Hisz uraim, az itt áll az önök szemei előtt,
 723 VII  |                  Hisz uraim, az itt áll az önök szemei előtt, csak
 724 VII  |           szekrényke valóban ott hevert az asztal emelvényére téve,
 725 VII  |               kereste.~Bräuhäusel úrnak az orra szemlátomást megnyúlt
 726 VII  |                 ami nyíltan ki van téve az asztalra.~Hogy emberi tévedését
 727 VII  |             ennyi szájtátó embernek azt az orrára nem kötöm.~– Úgy?
 728 VII  |            úrnak már a nyelvén lebegett az a bosszútöltő szentencia,
 729 VII  |               ide, azután lelkére kötve az őrmesternek, hogy minden
 730 VII  |               ürességet, majd meglássák az urak, hogy milyen nagy lármát
 731 VII  |         gondolom, hogy elébb nézzék meg az urak, hogy van-e abban a
 732 VII  |               mert ilyen ládát kapni ám az esztergályosnál Pesten sokat,
 733 VII  |               főrendőrigazgatósághoz, s az által kézbesíttettek az
 734 VII  |                 az által kézbesíttettek az illetőnek; mindezek megpecsételve
 735 VII  |                 De hát minek volt akkor az a titkolódzás? Minek dugdosták
 736 VII  |           minthogy másképpen nem lehet. Az én uram pedig azt mondá,
 737 VII  |             pedig nem akarta, mivelhogy az öccse írta: tehát azt parancsolá,
 738 VII  |               Én eszerint, valahányszor az érkezett levél tartalmát
 739 VII  |                 fogja találni.~– Hallja az úr – rivallt Bräuhäusel,
 740 VII  |                 Kampós uram ellen. – Ha az urak bolondok, ne tartsák
 741 VII  |                hatóságot. Mit csinálnak az urak misztériumot ilyen
 742 VII  |     intézményeire zavarólag hathatna, s az államföltételek legfelsőbbikét,
 743 VII  |                 már indulófélben voltak az urak, Kampós utánuk kiálta~–
 744 VII  |       ládafödélnek, hirtelen fölpattant az arckép porcelán lapja, s
 745 VII  |                 urak megtudják. Hol van az az őrmester? Barátom, itt
 746 VII  |              urak megtudják. Hol van az az őrmester? Barátom, itt a
 747 VII  |                 úr. – Ördöngös fickó! – Az lett volna még nagyobb ördöngösség,
 748 VII  |               csakugyan ideje volna, ha az ebédre gondolna valaki,
 749 VII  |                utasítást kapta: „lemégy az ócska kastélyhoz, ahol az
 750 VII  |               az ócska kastélyhoz, ahol az urak vannak, azt az urat,
 751 VII  |                ahol az urak vannak, azt az urat, amelyiknek három csillagja
 752 VII  |                 van, tudtára adod, hogy az inspektor úrnál van számukra
 753 VII  |                 is megmondod, hogy majd az ispánháznál kapnak enni”.~
 754 VII  |                enni”.~Le is jött Gyuszi az üzenettel a motozott házig
 755 VII  |              házig legalább tízszer, de az ajtóban állt egy mérges
 756 VII  |                mérges fegyveres, akinek az volt adva utasításul, hogy
 757 VII  |               bocsásson se ki, se be, s az Gyuszit is léleknek nézve,
 758 VII  |                azon paranccsal, hogy ha az őrhöz ér, tegye magát állásba,
 759 VII  |              úgy intézék a dolgot, hogy az őrt álló csendőr ne értse
 760 VII  |       nekitoporzékolt, úgy kergette el. Az ötödik kísérletnél ravasz
 761 VII  |             fogást tett, meghúzta magát az ajtó mellé, s amint Gyuszi
 762 VII  |              mellé, s amint Gyuszi jött az ebédre hívással, hirtelen
 763 VII  |              jól felpofozta, s megtépte az üstökét.~De azért a kis
 764 VII  |             háta mögé került, hogy majd az ablakon kiált be nekik;
 765 VII  |                 ablakon kiált be nekik; az őr onnan is elkergette;
 766 VII  |           eszébe jutott, amiért jött.~– Az urakat kell ebédre hívnom.~
 767 VII  |            egyszerre mind a hárman neki az ártatlan csendőrnek, ki
 768 VII  |               nem értett belőle semmit. Az szegény tán maig is töri
 769 VII  |                sírás, mint a záporpatak az agyagföldön. – Megijedtél
 770 VII  |                    Megijedtél nagyon?~– Az ám.~– A nagyságos úr küldött?~–
 771 VII  |                meg, mindjárt megyünk.~– Az ám. De hát melyiknek van
 772 VII  |             nyakukra tekergették, s így az eltakart gallérokról Gyuszi
 773 VII  |             vagyok.~– Hát a másik kettő az egycsillagos, ugye? Ezek
 774 VII  |                van a diner szervírozva; az egycsillagos urakat szívesen
 775 VII  |     egycsillagos urakat szívesen látják az inspektornál ebédre, maga
 776 VII  |        csillaggal, ha éhes, hát elmehet az ispánhoz.~– Hehehe, te kis
 777 VII  |            Ezzel Bräuhäusel úr elosztva az illő utasításokat alárendeltjei
 778 VII  |            miféle csodálatos pénz lehet az, ami kicsiny híja, hogy
 779 VII  |           aranyból nincsen, aztán mégis az van rá nyomva, hogy „egy
 780 VII  |        mulatságos témája levén hozzá. – Az őrök kémnek nézték szegénykét,
 781 VII  |     Legkellemetesebb szomszédság! Főleg az apró kolbászkás és gombóckás
 782 VII  |                 Kellemetlen foglalkozás az ilyen? – kérdé missz Natalie
 783 VII  |             Natalie a derék urat, midőn az letevé kanalát, s száját
 784 VII  |                fáradság a fő itt, hanem az örökös vigyázat, ezeknek
 785 VII  |                valami különösek. Ezeket az úrfi írogatta valami nagyon
 786 VII  |            legfőbb mértékben veszélyes, az ez arckép alatti rejtekben
 787 VII  |                alatti rejtekben van. Ha az ember itt megnyomja, az
 788 VII  |                 az ember itt megnyomja, az arckép kiemelkedik, s találjuk
 789 VII  |          levélkéket finom papírra írva; az aláírott névből látható,
 790 VII  |           aláírott névből látható, hogy az öreg Garanvölgyi Ádám sajátkezű
 791 VII  |            kertben, parasztasszonyokkal az udvaron azon merényletes
 792 VII  |                  A gyermek bámészkodik. Az pedig, amit a gyermek olvasott,
 793 VII  |                ha magam körül tartanám, az atyafiak, kik már életemben
 794 VII  |                 azon a határon, ameddig az én életem terjed; a hajótörött
 795 VII  |       felrezzent leányka kiejté kezéből az iratot.~– Oly figyelemmel
 796 VII  |                porzó pattant bele erről az írásról.~– No az talán nem
 797 VII  |             bele erről az írásról.~– No az talán nem lesz mérges. Kár
 798 VII  |                olyan nagy baj a szemben az az egy szem porzó!~Most
 799 VII  |             olyan nagy baj a szemben az az egy szem porzó!~Most nézzünk
 800 VII  |              erősen állíták, hogy mikor az ember reggeltől estig nem
 801 VII  |                 a kérdést.~– Van ám itt az út mellett egy csárda, ahol
 802 VII  |                 példálódzásnak utóbb is az lett a vége, hogy amint
 803 VII  |            megállíttatá a kocsit, s azt az indítványt tevé, hogy ha
 804 VII  |               Mi már láttuk egyszer ezt az embert. Maxenpfutsch úr
 805 VII  |          yorkshire-iekkel. Valószínűleg az a darab szalonna is azokból
 806 VII  |             előtt gyanúsnak tetszett ez az ember. Mikor egyszer lehajolt,
 807 VII  |           feléje sandított, s észrevevé az intést.~Láthatta, hogy itt
 808 VII  |            hírét?~– Nagyon is!~– No hát az a Szemes Miska én vagyok! –
 809 VII  |                  ahol lógott, s ledobta az asztal alá.~– Ne tessék
 810 VII  |                nézze, milyen száraz már az istenadta, egy csepp sincsen
 811 VII  |           forint. Ugye káplár uram, azt az egy forintot nem sajnálja
 812 VII  |                 vonakodott.~– Vagy úgy? Az urak nem isznak a kulacsból,
 813 VII  |     Európa-szerte hirdetés, hogy ő volt az, aki a hírhedett Szemes
 814 VII  |                Miskát elfogta. Ki volna az, kit ennyi fény el ne szédítene?~
 815 VII  |          kulacsba töltetett bort, hanem az egész vendégséget mind saját
 816 VII  |              vagdalt; esteledni kezdett az idő, a láthatár lila színbe
 817 VII  |       maradoztak el a zúzmarás ligetek, az égen lármás varjúcsoport
 818 VII  |                 téli kesztyű lett volna az rajta, s amint egy hídhoz
 819 VII  |         Nagyuram velem ivott, a többiek az altatóból. Csendes jojcakát
 820 VII  |                 s egy perc múlva eltűnt az útárok rekettyéi között.~
 821 VII  |             udvarán megállnak, ő legyen az utolsó, akit álmából életre
 822 VII  |               lett Szemes Miska, azután az előbbi erszénye tartalmát
 823 VII  |       számlálgatni. Biz abból hiányzott az a forint, amit Szemes Miskáért
 824 VII  |               még arra vetemedett, hogy az üldöző hatalommal fizetesse
 825 VII  |            ülésébe, s tovahajtatott. Ha az ócska házban motozás történt,
 826 VII  |                tett magának, amiért ezt az embert az első bemutatás
 827 VII  |           magának, amiért ezt az embert az első bemutatás után rögtön
 828 VII  |                 zongoramesternek. Mikor az asszonynép úgy pártfogolta.~
 829 VII  |              Már most ebből mi lesz? Ha az öreg Garanvölgyi valami
 830 VII  |            hozzá legközelebb állnak. Ez az asszony, az eljegyzett mátka,
 831 VII  |      legközelebb állnak. Ez az asszony, az eljegyzett mátka, nem akarja
 832 VII  |                 folyamodást benyújtani. Az ember nem hinne ilyesmit,
 833 VII  |                 Kivel adassa be? Még ha az öreg Garanvölgyi rávehető
 834 VII  |                 Bogumil között; mert ha az egyikre kidühöngte magát,
 835 VII  |           poggyászáért kocsijához jött, az volt az első szava:~– Itthon-e
 836 VII  |                kocsijához jött, az volt az első szava:~– Itthon-e a
 837 VII  |    zongoramester?~Miután megtudta, hogy az ifjúúr a vadászatról ma
 838 VII  |                 A teremben egyedül várt az érkező lovagra a missz,
 839 VII  |             fogja háborítani.~– Nos, mi az? Csak egyenesen rohamra!
 840 VII  |                 egy áruló van.~– Tudom, az ördögadtát! Ne is mondja
 841 VII  |             Mindenről értesülve vagyok. Az útban megtudtam.~– Lehetséges-e?
 842 VII  |         parancsot, hogy, ha még egyszer az udvarba jön, ostorral verjék
 843 VII  |              jön, ostorral verjék el.~– Az Istenért, uram, önnek kedvence!~–
 844 VII  |             uram, önnek kedvence!~– Nem az én kedvencem! Ördög teremtettét!
 845 VII  |                idáig vagyok vele. Ebben az órában el fogja hagyni a
 846 VII  |               Hermine kisasszonyt, hogy az is segítsen a papa indulatját
 847 VII  |                  hogy „édes lelkem, ott az ajtó, künn a hintó, karsamadiner”.
 848 VII  |                 őelőtte. Nem szoktam én az ilyesmit levélben elvégezni.
 849 VII  |               minden ember. Azért adott az Isten akkora hangot, hogy
 850 VII  |               Isten akkora hangot, hogy az utcára is kihallik. Jön-e
 851 VII  |           utcára is kihallik. Jön-e már az a zongoramester?~Jött már.~
 852 VII  |            Straff csakugyan jónak látta az ajtóig hátrálni; ott azonban
 853 VII  |            önfeltaláló humorral fordult az ajtófélnél álló kis apródkához:~–
 854 VII  |       apródkához:~– Gyuszi! Lökd ki ezt az urat az ajtón.~És Gyuszi,
 855 VII  |             Gyuszi! Lökd ki ezt az urat az ajtón.~És Gyuszi, ki mindössze
 856 VII  |               Ön csalódni méltóztatott. Az árulás mélyebben gyökerezik
 857 VII  |              van értesülve: ki volt hát az, aki Garanvölgyit feladta:
 858 VII  |             hogy nem ez a csavargó volt az, hát én utánamegyek, s bocsánatot
 859 VII  |                barátom csavargó!”~– Nem az a kérdés uram: ki adta föl
 860 VII  |        Garanvölgyi Ádámot, ki nem.~– De az a kérdés! Hát mi volna a
 861 VII  |               volna a kérdés?~– Mi köze az ön házának Garanvölgyi nevéhez?~–
 862 VII  |         Garanvölgyi nevéhez?~– Mi köze? Az a köze, hogy ő politikai
 863 VII  |                 nem.~– Van talán leánya az öregnek, akinek udvarlok,
 864 VII  |               hogy valamelyik leányomat az öregre akarom erőtetni feleségül?~–
 865 VII  |                 hír gyorsabb volt, mint az ő lovai. Ezek itthon tudnának
 866 VII  |             itthon tudnának már valamit az ő szándokáról, amit a fővárosban
 867 VII  |         kisasszony már ért e nyelven.~– Az nem csoda, két esztendő
 868 VII  |          Mármost olvassa méltóságod ezt az írást.~A missz egy hosszú,
 869 VII  |              érzelmei között olvasá azt az írást.~Mi volt az?~Mi volt? –
 870 VII  |            olvasá azt az írást.~Mi volt az?~Mi volt? – Egy folyamodás
 871 VII  |               nem sejtett előre, s mely az én éber szemeim nélkül gyógyíthatlan
 872 VII  |            volna ön hírnevén, nem pedig az, amiért ön annyira el hagyta
 873 VII  |              szobájába.~Ott pedig leült az asztalhoz, s maga elé téve
 874 VII  |           hármas zár alatt hullatja el.~Az ajtó nyílt, s a vádlott
 875 VII  |              nézhessen.~– Értesz engem? Az, aki most fogoly, ki fog
 876 VII  |                  nehogy megtörténhessék az, amiért Ankerschmidtnek
 877 VII  |              szobájába, hogy íme, amit „az egyik” elhajított, azt felemelte „
 878 VIII |                 meg, hogy másfelé viszi az útja.~Azt senki sem tudta,
 879 VIII |                 odáig; a fogolynak csak az ablakból volt szabad utánanézni
 880 VIII |              volna.~A missz nem értette az élcet. Több kell ahhoz,
 881 VIII |               van, de nem lánynak való. Az ördögbe, ha fiú volna, tábornagy
 882 VIII |                többi kíséret eltávozott az udvarról, kivonta fehér
 883 VIII |                  Arra aztán becsukódott az ablak.~Alig verte el a szél
 884 VIII |       szíveskednék egyedül kihallgatni. Az ügy kegyedet személyesen
 885 VIII |             Tudja, tegnap elmulasztotta az egészet.~Eliz értette, mire
 886 VIII |                 Eliz értette, mire való az. Eltávolítani, de azért
 887 VIII |                 mosolyogva mondá, hogy „az igaz”.~– Tehát beszélhetek
 888 VIII |             kezdjem? Igenis. Bogumil úr az éjet nálam tölté.~– Ah! –
 889 VIII |                 nekem őszintén megvallá az igazi okot, mely e sajnos
 890 VIII |                 hogy ez semmi más, mint az, hogy a lovag úr észrevevé,
 891 VIII |                 úr észrevevé, miszerint az én Bogumil barátom missz
 892 VIII |                 jól van, missz. Mármost az a kérdés, akarja-e kegyed
 893 VIII |                Ez eset által sértve van az ő becsülete és a kegyedé.~–
 894 VIII |             könnyen diffikultálva lehet az inaugurációja.~– Az égre,
 895 VIII |               lehet az inaugurációja.~– Az égre, uram!~– Itt nincs
 896 VIII |   visszaállítására?~– Nem, nem uram. Ha az ő becsületéről van szó,
 897 VIII |            könyvet, s hozzálépett, mire az érzékeny hölgy egyetlen
 898 VIII |            visszatérek.~Natalie értette az intést, s a távozót kikísérve,
 899 VIII |              pedig férjhez menne, akkor az egészet kifizessék neki;
 900 VIII |             hogy ki ne kelljen fizetnie az apanázst, sőt tán még el
 901 VIII |               még el is veszíttetni azt az ártatlannal; de rajta fog
 902 VIII |                rajta fog veszteni, mert az igazság diadalmaskodni fog.~–
 903 VIII |          forintot kap, ha férjhez megy. Az sokat szépít a dolgon.~Ő
 904 VIII |            további mondanivalókat.~Hogy az esküvésnek még ma éjjel
 905 VIII |                hátulsó ajtócskája, mely az angolkertre nyílik. Ez ajtóhoz
 906 VIII |                egy csigalépcső vezet le az urasági lakosztályból. Az
 907 VIII |               az urasági lakosztályból. Az ajtónak, betörések elleni
 908 VIII |         ugyanazon úton visszajuthasson, az ajtót ne csapja be háta
 909 VIII |                a nyílt ajtón bemenni?~– Az igaz, erre nem gondoltunk.~–
 910 VIII |               is Natalie volt a neve.~– Az igen valószínű. Egyébiránt
 911 VIII |              azt másnak bemutatni, mint az eskető papnak. Ezt ne tessék
 912 VIII |            zokogva bizonyító, hogy erre az áldozatra is kész. Vendelin
 913 VIII |                gyanút fog vele költeni, az pedig egészen szükségtelen,
 914 VIII |           tisztét végezve, sietett haza az örömapai hivatás előkészületeihez
 915 VIII |           Hermine nyakába borulva, hogy az alig győzte helyre vigasztalni.~
 916 VIII |            szólt közbe egy profán hang.~Az érzékeny keblek szétriadtak.
 917 VIII |               kap. Legnagyobb engedmény az, ha természet után szabad
 918 VIII |           ártatlan tárgyakat lemásolni.~Az bizonyos, hogy mikor rajztáblához
 919 VIII |           semmit meg ne tudjanak, s még az éjjel fog írni atyja után,
 920 VIII |          nehezebben, hogy sötét legyen. Az estebéd is sokkal hamarább
 921 VIII |                 csöndes volt a kastély, az utolsó lámpafény is kialudt,
 922 VIII |              lámpafény is kialudt, csak az éji lámpáké világított még
 923 VIII |               egymásba nyíló szoba volt az, melyek közül a folyosóra
 924 VIII |            Viszont Vendelin úr részéről az volt az összebeszélt jeladás,
 925 VIII |            Vendelin úr részéről az volt az összebeszélt jeladás, hogy
 926 VIII |                nyitott álajtón kilépett az udvarra. Hermine a gyertyát
 927 VIII |                 Azzal ismét becsukódott az ajtó.~– Itt vagyok, missz –
 928 VIII |           lapulva állt, s karját nyújtó az elrablandó hölgynek.~– Óh,
 929 VIII |                Óh, mint félek! – sipegé az, finomkodva.~– Ilyen sötétben.~–
 930 VIII |            Addig pedig megszokja kegyed az állapotot.~Missz Natalie
 931 VIII |     diskurzussal a direktor úr.~Azonban az óra elmúlt és azután még
 932 VIII |              többet ásít. Nagyon hatnak az idegekre azok a percek,
 933 VIII |         idegekre azok a percek, amikben az ember egy késedelmes vőlegényre
 934 VIII |                 vár, még ha násznagy is az ember, hát még ha menyasszony.~
 935 VIII |        menyasszony.~Éjfél után járt már az idő, Bogumil mégsem érkezett.
 936 VIII |                 misszt elvenni.~– No de az nem lehet – vigasztalá az
 937 VIII |               az nem lehet – vigasztalá az aggodalmas hölgyet; az teljes
 938 VIII |       vigasztalá az aggodalmas hölgyet; az teljes lehetlenség. – Én
 939 VIII |      Kocsirobogás hangzik, most hajt be az udvarra a hintó.~– No, valahára
 940 VIII |          lépteit meghallom; ah!~Azonban az ismerős léptek sokáig nem
 941 VIII |               képzelheti mindenki, hogy az ájulás előkészületeit sokáig
 942 VIII |                 már nézni, hol maradnak az illetők.~Vendelin úr kilépett
 943 VIII |         porolófán függ száradás végett.~Az udvaron állt az üveges hintó,
 944 VIII |                 végett.~Az udvaron állt az üveges hintó, melynek lámpásaiból
 945 VIII |                 lámpásaiból már kiégett az olaj, a kocsis járatta csendesen
 946 VIII |                kocsis járatta csendesen az udvaron a kifogott lovakat.~–
 947 VIII |               maradt?!~– Nem maradt biz az, mert az rögtön postakocsit
 948 VIII |                 Nem maradt biz az, mert az rögtön postakocsit rendelt,
 949 VIII |                   Eh! A lovak megfáznak az állásban.~– Mért nem felelsz,
 950 VIII |               van?~– Már hogy izenhetne az ember akár valamit, akár
 951 VIII |                 Csak tudom tán, hogy mi az a missz? Csak ösmerem tán
 952 VIII |                tudom talán, hogy milyen az a missz?~– Szent uram Bajorországban! –
 953 VIII |              üresen hajts ki, kerülj le az angolkert ajtajáig az alsó
 954 VIII |                le az angolkert ajtajáig az alsó úton, ott várj csendesen.
 955 VIII |                 majd odajön Bogumil úr: az felül, azután majd az megmondja,
 956 VIII |               úr: az felül, azután majd az megmondja, hogy hova vidd;
 957 VIII |                jó sötét volt már, mikor az ifjú úr kijött a kertajtón.
 958 VIII |          postaház előtt megálltunk, ott az ifjú úr kiszállt, relais-t
 959 VIII |          markomba, amilyen itt nem jár; az ifjú úr pedig egy papirosba
 960 VIII |        tekergetett tantuszt, amilyennel az urak játszanak. Bizonyosan
 961 VIII |           később született testvérének, az ájulásnak, kit a pogány
 962 VIII |                  kit a pogány mitológia az istenségek sorából kifelejtett,
 963 VIII |                most már én is elájulok! Az a gazember a missz ruháiban
 964 IX   |                   IX. A két fogoly~Eliz az igazak álmát aludta ezalatt.~
 965 IX   |                 Egy alacsony ablak volt az, nehéz vasrostéllyal, a
 966 IX   |                 egy dalosmadárka, körül az ablakon virágos folyondár,
 967 IX   |                 ez ellen kifogása! Hisz az arcra nem szükség ráismerni,
 968 IX   |              aki a rostélyon belül van, az még csak körvonalaiban látszik.
 969 IX   |                ha egyszer már fölébredt az ember, minden bosszúsága
 970 IX   |              előtt. H.~Sirass meg.”~Ezt az utolsó mondást fölösleges
 971 IX   |              nincs-e rá valami szükség.~Az ajtónyitásra a felindult
 972 IX   |                villogó szemekkel rohant az ajtó elé, úgyhogy a szobaleány
 973 IX   |        reszketve a gáttalan indulattól.~Az bámulva nézett szét, és
 974 IX   |               ment el? Ki bocsátotta ki az ajtón? Ki látta Hermine-t?~
 975 IX   |                hátulsó ajtó nyitva van; az elébb mondta a kertész.~
 976 IX   |               atyám hazajön. Éjjel azon az ágyon alszol.~– Jaj. Az
 977 IX   |                 az ágyon alszol.~– Jaj. Az a missz fekhelye.~– Csitt!
 978 IX   |            kérdte? Nappal itt állsz őrt az én szobám ajtaja előtt,
 979 IX   |             nehogy szemrehányásul essék az az apának, ki Hermine-t
 980 IX   |                 szemrehányásul essék az az apának, ki Hermine-t tartá
 981 IX   |        Hermine-t tartá a ház címerének, az okos, szerény leányt, kinek
 982 IX   |                 a szív mindig eltalálja az igazi hangot, s megsúgja,
 983 IX   |               közelít, meglövöm.~– Hah! Az égre! Ne tartsa erre azt
 984 IX   |          magától.~– No hát maradjon ott az ajtóban, s ne jöjjön közelebb.~–
 985 IX   |         közelebb.~– De micsoda gondolat az, gyermeknek puskát adni
 986 IX   |              kezébe?~– Ez a parancs. Ez az ordré.~– Bocsásson a kisasszonyhoz.~–
 987 IX   |      kisasszonyhoz.~– Semmi kisasszony; az fogoly.~– De énnekem be
 988 IX   |                Eliz már erre kinyitotta az ajtót.~A missz meglátva
 989 IX   |                 le. Érezte, hogy most ő az, aki rendelkezik.~– Olvassa,
 990 IX   |                a Hermine által írottat.~Az olvasás alatt a missz arcán
 991 IX   |                atyjának.~– Kérem, Eliz, az istenért, hallgasson meg
 992 IX   |            mindezen szerencsétlenségnek az átkozott csábító az oka.
 993 IX   | szerencsétlenségnek az átkozott csábító az oka. És kegyed őt menti!~–
 994 IX   |               megcsalta Hermine-t is; ő az oka annak, hogy kegyed most
 995 IX   |              atyja haragját viseli. Óh, az átkozott, most engemet is
 996 IX   |              engemet is semmivé tett!~– Az nagy baj, missz; de önre
 997 IX   |          szobaleányt beidézte, s azután az atyjának szóló levelet lepecsételve,
 998 IX   |               városba doktor Grisákhoz, az majd elküldi atyám után.
 999 IX   |                elhagyja a külső szobát, az ajtót zárja be maga után,
1000 IX   |       sátorfáját, s a szobaleánynak azt az utasítást adta, hogy holmiait,