Fezejet

1001 IX   |          Képzelhetni Maxenpfutsch úrnak az örömét, mikor az ablakon
1002 IX   |     Maxenpfutsch úrnak az örömét, mikor az ablakon keresztül meglátta,
1003 IX   |                 kastélyból, s egyenesen az ő ajtajának tart.~Eliz pedig,
1004 IX   |              mártva, a megkezdett képen az ablakrostélyok közeit sötétre
1005 IX   |           teáscsészéből; még jókor volt az idő, tizenegy óra, és ő
1006 IX   |                findzsához fogott, midőn az inas két kliens névjegyét
1007 IX   |             jegyeiket, hadd látom, kik?~Az inas odatolta a tálcát.~
1008 IX   |                Direktor Maxenpfutsch úr az. Egészen meggörbült a háta
1009 IX   |                Hát a missz? Hol maradt? Az ő jegye is itt van.~– Igenis,
1010 IX   |               persze, ő igen sokat tart az illedelemre; – neki az métier-je:
1011 IX   |             tart az illedelemre; – neki az métier-je: tudni, hogy mi
1012 IX   |         lábakkal a causeuse-ön. Önöknek az egész bajáról értesülve
1013 IX   |                a néven nem ismerik. No, az a bizonyos fiatalember,
1014 IX   |     Ankerschmidtéknál tartózkodott.~– S az önnek barátja!~– No, no,
1015 IX   |               akarta, hogy vállaljam el az ügyét Ankerschmidt ellen.~–
1016 IX   |              azon esetre, ha elvállalom az ügyet; s kiperlem Ankerschmidttől
1017 IX   |            Hogyan? Húszezer forintot!~– Az nem sok. A leányok anyai
1018 IX   |             ezer forintot: megérdemelné az áldozatot.~– Átkozott ember! –
1019 IX   |          elrabolni; 250 ezer! 20 ezer! (Az utóbbit is rablásnak címezé
1020 IX   |                  de én nem vállaltam el az ajánlatot.~– Nem vállalta
1021 IX   |         Ankerschmidt ügyvédje vagyok, s az hűtlenség volna tőlem, ha
1022 IX   |                  ily mocskot nem tűr el az én becsületem.~Maxenpfutsch
1023 IX   |                forintja nem kell, vigye az ügyet más prókátorhoz; azt
1024 IX   |                 A missz kedvezései mind az ő javára ütöttek ki a kisasszonynál.
1025 IX   |          kellemetlen húrokon játszik.~– Az igaz, hogy ezzel most önöket
1026 IX   |                 Úgy hiszi, doktor úr?~– Az az egy szerencséjük, hogy
1027 IX   |              Úgy hiszi, doktor úr?~– Az az egy szerencséjük, hogy Ankerschmidt
1028 IX   |              tudom, hova küldjem utána. Az nagy szerencse önökre, hogy
1029 IX   |                    sutty”, odábbállani.~Az a hang, amivel kiejté, s
1030 IX   |                a hang, amivel kiejté, s az a halfark alakú kézmozdulat,
1031 IX   |                 és vág! Karmonádlit vág az emberből.~– De hát én ez
1032 IX   |               kártérítési pert.~– S fog az nekem használni?~– Kérem:
1033 IX   |            megtudja.~– Persze: rá nézve az a legkellemetlenebb a dologban,
1034 IX   |                 gondol; reggeltől estig az ön házánál!~– Az is igaz.~–
1035 IX   |        reggeltől estig az ön házánál!~– Az is igaz.~– Volt-e még valaki
1036 IX   |             mindenből pert csinálnak.~– Az is pert akaszthat a nyakamba?~–
1037 IX   |                jó porhanyóra megpárolta az emberét, jónak látta beleszúrni
1038 IX   |              midőn a doktor csöngetett, az inas belépett, a doktor
1039 IX   |               úr és missz Natalie éppen az ajtóban találkoztak össze.~–
1040 IX   |                 úr e pert elvállalni?~– Az ön kedveért, missz, igen
1041 IX   |              sok szót vesztegetnünk? Én az ön rendelkezése alá adom
1042 IX   |                  fél óra múlva elküldöm az aláírandó okmányokat, s
1043 IX   |                 által aláírandó kötvény az ügyvédi honoráriumról sem.~
1044 IX   |               önt – szólt doktor Grisák az érkezőnek –, de amitől tartottunk,
1045 IX   |        keresetet fog indítani ön ellen, az ön hibája miatt elveszendő
1046 IX   |        elveszendő ötezer forintért. Itt az ügyvédi megbízás részemre.~
1047 IX   |                 úr megfogta a gallérját az érdemes férfiúnak, s homlokával
1048 IX   |              homlokával csaknem betörve az orrát, mondta:~– Nincs más
1049 IX   |             Vendelin úr gallérját, mert az hanyatt akart esni e szóra.~–
1050 IX   |          veszteni, vagy ötezret nyerni, az tízezer forint különbség.
1051 IX   |                találta visszariasztónak az ajánlatot. Ha jól veszi
1052 IX   |                 ajánlatot. Ha jól veszi az ember, a missz egészen az
1053 IX   |               az ember, a missz egészen az ő idejéhez való feleség.~–
1054 IX   |                  itt a kezem. Legyek én az áldozat – szólt rezignációval
1055 IX   |               férfi.~– Tessék írni, itt az én íróasztalomnál; csak
1056 IX   |    íróasztalomnál; csak be kell tölteni az ügyvédi meghatalmazást;
1057 IX   |               4500 marad a hozomány. De az is jobb, mint még egyszer
1058 IX   |                esett előtte.~– Uram! Ön az ártatlanok őrangyala. Vegyen
1059 IX   |               szerencséje ehelyütt; mit az erősen zokogva meg is ígért.~
1060 IX   |                 biztosítá őt a missz. – Az én becsülésem ön iránt nagyon
1061 IX   |                 elvetette a misszt, még az a kis nyereség is járult,
1062 IX   |           végrendeletének végrehajtója. Az illető összeget Ankerschmidt
1063 IX   |                sohasem is kezelte.~Csak az az egy látszik különösnek
1064 IX   |             sohasem is kezelte.~Csak az az egy látszik különösnek a
1065 IX   |             ellenére választana férjet, az minden igényét az örökséghez
1066 IX   |               férjet, az minden igényét az örökséghez elveszítse.~Innen
1067 IX   |            örökséghez elveszítse.~Innen az a magán semmi foltot meg
1068 IX   |              ezekben végezte a kurzust, az ne is beszéljen; az csak
1069 IX   |            kurzust, az ne is beszéljen; az csak félig van értesülve.~
1070 IX   |                félig van értesülve.~Már az ötödik évet tölti Garanvölgyi
1071 IX   |               egy ágy, egy asztal. Csak az ajtókra nem lehet panasz,
1072 IX   |               ajtókra nem lehet panasz, az van három, mely egymásra
1073 IX   |             kedélyes ifjút lát fölkelni az asztal mellől, kinek életpiros
1074 IX   |           sietett megelőzni látogatóját az üdvözlésben.~– Jó napot,
1075 IX   |                  hogy hagyja magukra, s az visszahúzódott az ajtók
1076 IX   |            magukra, s az visszahúzódott az ajtók közé.~– Ön Garanvölgyi
1077 IX   |           Szeretek idebenn.~– S nem árt az ön egészségének?~– Sohasem
1078 IX   |                szórakozni?~– Nem. Mivel az íráshoz toll, a festéshez
1079 IX   |             saját magam, szeretek azzal az emberrel, akivel együtt
1080 IX   |           magamat.~– S nem óhajtozik ön az élet apró kényelmei után?~–
1081 IX   |             apró kényelmei után?~– Nem. Az ember akkor legboldogabb,
1082 IX   |              minden fiatalembernek volt az. Asszony, agár s más afféle.~–
1083 IX   |           legelső levélben már ott volt az „addio”, de rendkívül iromba
1084 IX   |                 megmagyarázta, hogy ezt az „adieu”–t menyasszonyom
1085 IX   |             lefirkantani, a tréfás öreg az agaram első lába körmei
1086 IX   |               aztán megtudtam, hogy biz az én menyasszonyom nemigen
1087 IX   |           okosan is tesz szegény; hanem az agaram még most is hű hozzám,
1088 IX   |                 mulatságos adomán, amit az oly jóízűen tudott előadni;
1089 IX   |               Olyan mulatságos történet az arról az agárról, „aki”
1090 IX   |            mulatságos történet az arról az agárról, „aki” a fogolynak
1091 IX   |                vád van ellenem?~– Éppen az, hogy semmi sincs. A panaszkönyvben
1092 IX   |               népdalokat fütyülni onnan az alföldről; ez volt legfőbb
1093 IX   |                mindenüvé magával viheti az ember.~Ankerschmidt még
1094 IX   |              Ankerschmidt még hallhatta az ajtókon keresztül. A börtönőr
1095 IX   |                börtönőr bizonyítá, hogy az a jókedvű úr odabenn igen
1096 IX   |              hang figyelmeztetni szokta az ebéd idejére. Nemigen volt
1097 IX   |            pontosan szervíroznak. Amint az óra üt, a hármas ajtó kulcsai
1098 IX   |             hangzó dobpörgés jelentett, az ebéd mégsem jött.~(Hm, bizonyosan
1099 IX   |         jókedvemet, s nem adnak ebédet. Az se nagy baj.)~Azzal elővett
1100 IX   |             megebédelt, végigveté magát az ágyon.~Még azonban el sem
1101 IX   |               el sem kezdhette jóformán az ebéd utáni sziesztát, midőn
1102 IX   |         csörömpölve nyíltak egymás után az ajtók, s nagy sietséggel
1103 IX   |             Keljen fel ön, uram – szólt az ágyon fekvőhöz, odasietve
1104 IX   |              civilista, mert nincs kard az oldalán.~– Igen, mert letettem
1105 IX   |                lenni ismét! Visszakapni az életet, a világot!~A másik
1106 IX   |         mennykőbe, ön fő dolognak veszi az ebédre hívást! Hát az, hogy
1107 IX   |             veszi az ebédre hívást! Hát az, hogy szabadságát visszanyeri?~–
1108 IX   |                őket annyira vinni, hogy az asztalnál egymás mellé üljenek.~–
1109 IX   |              Nekem? Titkos pártfogóm?~– Az, az; valami úrhölgy, valami
1110 IX   |                 Titkos pártfogóm?~– Az, az; valami úrhölgy, valami
1111 IX   |                hogy maga is fogalmazta. Az ide hozzám leérkezett okiratok
1112 IX   |       elgondolkozott; ki lehetett volna az más, mint mégis ő? Talán
1113 IX   |                 ő? Talán hát mégis mese az a levelezés a kutya körmével?
1114 IX   |               Nos? Ön kíváncsi ugye azt az írást látni? Megmutathatom.
1115 IX   |               fiatalember beletekintett az iratba, s azután fejet csóvált:
1116 IX   |                azután fejet csóvált: ez az írás nem azé, akiének ő
1117 IX   |                nem szabad ezt elolvasni az illetőnek! – kiálta mogorván
1118 IX   |         Ankerschmidt, s kikapta kezéből az iratot, s visszanyújtá a
1119 IX   |           megmaradt minden betűje annak az írásnak, hogy évek múlva
1120 IX   |                szemlátomást nagyot nőtt az orra e mondásra. Szépen
1121 IX   |                a vinkulumot elfoglalni, az lesz az első dolga; s azzal
1122 IX   |          vinkulumot elfoglalni, az lesz az első dolga; s azzal aztán
1123 IX   |                 semmi köze. Ördög vigye az ilyen katonaféle ember nagylelkűségi
1124 IX   |                 Grisák –, ha neked volt az én számomra meglepő híred,
1125 IX   |               ebből alkalmasint megérti az egészet.~– Eliztől? Talán
1126 IX   |                 bolondságot követett el az a gyerek?~– Óh, az nem.
1127 IX   |          követett el az a gyerek?~– Óh, az nem. Nem ő követett el bolondságot.
1128 IX   |                azalatt doktor Grisáknak az a nem bolond ötlet támadt
1129 IX   |          fejében, hogy hát amit most ez az öregúr elrontott, azt ővele
1130 IX   |         házasulási tervét; Ankerschmidt az egyik leányával éppen nagyon
1131 IX   |            nagyon megjárta, nem volna-e az egészen színpadi igazságtétel,
1132 IX   |                mint csodálkozott, midőn az ehelyett bénító fájdalommal
1133 IX   |                Hermine megszökött.~Erre az elegiakus hangulatra nem
1134 IX   |                 Sőt ellenkezőleg, éppen az volt a hiba, hogy nagyon
1135 IX   |           haragudjam azon emberre, hogy az végtére is lehet tisztességes
1136 IX   |                kellett engemet hagynia? Az apját!~Tehát Eliz mentegeti
1137 IX   |         hihetetlenül Ankerschmidt. No – az az ő dolga. Ez is rendes
1138 IX   |      hihetetlenül Ankerschmidt. No – az az ő dolga. Ez is rendes dolog.~–
1139 IX   |            éntőlem minden fehércselédet az ablakon visznek ki, nem
1140 IX   |             visznek ki, nem is kerülnek az ajtóra érte?~– Úgy hiszem,
1141 IX   |                 tenni méltóságod.~– No, az igaz, hogy nagyon megszidtam
1142 IX   |          Elhagyni egy jószágigazgatónak az állomását, az mégis csak
1143 IX   |         jószágigazgatónak az állomását, az mégis csak sok!~– Úgy hiszem,
1144 IX   |                 hagyományozott összeget az egybekelés után kifizettették.~–
1145 IX   |            Nagyon helyesen tette. Hanem az mindössze ötezer forint.
1146 IX   |               szükséges a dologhoz. Ezt az ötezer forintot, bizonyosan
1147 IX   |            Persze csalódik nagyon.~– Mi az? Mit talált fel?~– Egy bolond
1148 IX   |          miszerint méltóságod veje (már az, nem tehetünk róla), kinek
1149 IX   |           Átkozott furcsa név.~– Bizony az.~– Az én leányom! Jól van;
1150 IX   |              furcsa név.~– Bizony az.~– Az én leányom! Jól van; mondja
1151 IX   |                  mondja tovább.~– Tehát az az úr azóta nálam járt,
1152 IX   |               mondja tovább.~– Tehát az az úr azóta nálam járt, s nekem
1153 IX   |                 at 5-ért? S micsoda pör az?~– Semmi egyéb, mint Straff
1154 IX   |             hozományát kívánja kiadatni az anyai örökségből.~– De hisz
1155 IX   |             kell neki húszezret kidobni az ablakon.~– Hogyan? Méltóságod
1156 IX   |          akarata ellen megy férjhez, őt az örökségből kirekeszteni?~–
1157 IX   |                 akarata így volt.~– Ah, az csak ijesztgetésnek volt
1158 IX   |                 uram; ami a gyermekeké, az a gyemekeké. Nekem van tisztességes
1159 IX   |              lenni. Hanem még hátra van az Achilles-sark, hátra van
1160 IX   |                Achilles-sark, hátra van az utoljára hagyott mérgezett
1161 IX   |               haragosan Ankerschmidt. – Az én állásomban szokás „megbocsátani”,
1162 IX   |               mi a patvarért volt ennek az embernek annyiféle neve?~–
1163 IX   |          folytán származott.~– Micsoda? Az az ember valami fontos személy
1164 IX   |               származott.~– Micsoda? Az az ember valami fontos személy
1165 IX   |               kötelességem megtudni, mi az az ember, aki leányomat
1166 IX   |            kötelességem megtudni, mi az az ember, aki leányomat akaratom
1167 IX   |                   Csak nem kriminalista az az ember?~– Óh, akkor tudnék
1168 IX   |                Csak nem kriminalista az az ember?~– Óh, akkor tudnék
1169 IX   |                tudnék tanácsot adni, ha az volna. Au contraire. Tessék
1170 IX   |                 nagyokat ütögetett vele az asztalra. – Feleljen ön
1171 IX   |        egyenesen. Becsüli ön „maga” azt az embert vagy nem?~Doktor
1172 IX   |                jobbra-balra.~– De ugyan az Isten áldja meg, kapok választ?~
1173 IX   |              hogy vagy a pipaszár, vagy az asztal meghasadjon, kénytelen
1174 IX   |             Bocsánatot kérek. Nekem ezt az illető kútforrás titokban
1175 IX   |                   Micsoda hivatal lehet az, amit titokban szokás tartani?~
1176 IX   |                doktor úr beteltnek hívé az időt, melyben a kegyelemdöfést
1177 IX   |              odavetve a tört pipaszárat az asztalra. – Eleget tudok;
1178 IX   |          tisztaságára fogadom, hogy azt az embert soha fiamnak, feleségét
1179 IX   |             annyira ingerült volt, hogy az ügyvéd szobájában felcsapta
1180 IX   |              Elég, ha mi ketten tudjuk. Az ördögbe, elég, ha én magam
1181 IX   |            nézzek tükörbe? Vigye el önt az ördög ezzel a hírrel. Köszönöm,
1182 IX   |         eltávozott, s bevágta maga után az ajtót.~Két perc múlva megint
1183 IX   |             azonban még tovább is főzte az ötletét, s midőn az irodában
1184 IX   |               főzte az ötletét, s midőn az irodában letett felöltönyét
1185 IX   |                 e nevet „Ankerschmidt”?~Az ifjú jogtudós hivatalos
1186 IX   |                   de annak is én vagyok az oka.~Ankerschmidt lovag
1187 IX   |                közeledett hazafelé.~Már az úton úgy járt a kocsisával,
1188 IX   |          kérdőre találta fogni, ki volt az a felkötni való akasztófa
1189 IX   |                 kocsisok közül, amelyik az urasági lovakkal elszállította
1190 IX   |             persze nincs a világon, aki az ilyen benevolizálásra azt
1191 IX   |               magasabbra fokozta dühét.~Az elszökött kocsis pedig szaladt
1192 IX   |                a cselédséget, hogy „jön az úr!”, két pisztoly van mind
1193 IX   |               mért nem vigyázott jobban az ajtón; meglövi a béreseket,
1194 IX   |              béreseket, mért nem jártak az udvaron; meglövi a szobaleányt,
1195 IX   |             semmiről. Maradjanak szépen az előszobában összegyűlve.
1196 IX   |                 szavára együtt maradtak az előszobában, hanem azért
1197 IX   |              nyitva tartani, hogy amint az első lövés történik, mely
1198 IX   |          gyorsan menekülhessenek. Hanem az inkriminált kocsis csakugyan
1199 IX   |                meg ez intézkedés, midőn az udvarra hajtó kocsi dörgése
1200 IX   |               jelenté, hogy megérkezett az úr; itt a veszedelem.~Eliz
1201 IX   |                minden epétől megfosztja az embert.~– Te jó gyermek
1202 IX   |              írtál, oda, ahol használt. Az az ember már szabad.~– Szabad?!~–
1203 IX   |                  oda, ahol használt. Az az ember már szabad.~– Szabad?!~–
1204 IX   |               szólj, ne szólj! – Láttál az elébb, milyen voltam? Ugye
1205 IX   |              nem akarod, hogy ismét azt az arcomat lásd, azt a hangomat
1206 IX   |              lépcsőkön.~A cselédek, kik az ajtónyíláson át lesték a
1207 IX   |                  új bizalmat merítettek az események folyamatához,
1208 IX   |          Megengedte neki, hogy segítsen az átöltözésnél. Azalatt elmondta
1209 IX   |                 még nagyobb gyász lenne az, ha valaki azt mondaná,
1210 IX   |                 visszadugta fejecskéjét az ajtón.~– Jól van – szólt
1211 IX   |               egy perc alatt megédesíté az egész háznép kedélyét.~George,
1212 IX   |                háznép kedélyét.~George, az inas, kinek hivatala volt
1213 IX   |          elbeszélé a cselédségnek, hogy az úr így szólt hozzá: „Mi
1214 IX   |                  Nem engem többet ebben az életben!” – felelt az úr.~
1215 IX   |             ebben az életben!” – felelt az úr.~A méltóságos úr szakállt
1216 IX   |               szakállt akar ereszteni!~…Az ember meggyűlöli a múltat;
1217 IX   |                 nem lehetett megelőzni, az nagy baj; de már most gondoskodni
1218 IX   |                 jobban ne siessen, mint az, aki kiszabadította. Ha
1219 IX   |                Aladárnak. Különös módja az írásnak! Corinna ezúttal
1220 IX   |                 írt. Ez arra való, hogy az írásjegyekről ne lehessen
1221 IX   |                Corinnára gondolj. Ő nem az, akinek te képzeled. Ő egy
1222 IX   |             nevét és lakását, s rábízta az inasára, hogy ezt a levelet
1223 IX   |               lépett életbe a postáknál az a sajátságos intézkedés,
1224 IX   |                levelet bízni a postára, az a küldő nevét is tartozik
1225 IX   |              Hiszen rajta a név – felel az ártatlanul.~– De a másik
1226 IX   |                 a keze alatt, nem kerül az nagy fáradságba; míg a levélketrec
1227 IX   |                Khorin?~– Nem. Nem zsidó az. Asszonyság.~– Óh, ördög
1228 IX   |             Nesze a toll, írd rá magad.~Az inas aztán marokra fogja
1229 IX   |          nagyságú betűkkel úrnője nevét az „anonim” levél hátuljára,
1230 IX   |            Bräuhäusel úr szájából, hogy az egész elővizsgálati ügy
1231 IX   |                 egy szóra, hogy nincs-e az úrnak szóló levél. De bizony
1232 IX   |             magához vette és vivé haza.~Az öreg Garanvölgyi kandallója
1233 IX   |                 ki négy hétig lakta meg az untersuchungshaftot, s hált
1234 IX   |      közrebocsátani.~No de nagyon örült az öregúr mégis, hogy ismét
1235 IX   |                beszélhet. Milyen könnyű az embernek „apró örömöket”
1236 IX   |              kívül a borítékra. Most ez az új rend.~– Szép rend. Mutassa
1237 IX   |                rend. Mutassa hát.~Amint az öreg megnézi a levelet,
1238 IX   |                Bizonyosan tévedés lesz. Az asszonyságnak Aladáron jár
1239 IX   |              asszonyságnak Aladáron jár az esze, s rá szaladt a keze.
1240 IX   |                 keze. Nagyságodnak szól az bizonyosan. Hisz akkor nem
1241 IX   |           elküldöm neki.~– Nem úgy lesz az. Világos, hogy nagyságodnak
1242 IX   |               nagyságodnak szól. Hiszen az van odaírva, hogy „teljes
1243 IX   |       szeretettel”. Nem igaz? Aztán meg az is itt van nagy betűkkel,
1244 IX   |           láncot a másik után?” – Aztán az anonim aláírás; kívül meg
1245 IX   |           Bolond ez nagyon.~Utoljára is az öregúr vállat vonított;
1246 IX   |                csinálni; csak azt tudná az ember, hogy mi benne hát
1247 IX   |                ember, hogy mi benne hát az élc?~Ezzel a gondolattal
1248 IX   |            szekrénykémet? Csak legalább az arcképet adná haza, a helyébe
1249 IX   |               Valami szekér robogott be az udvarra.~Az agár hirtelen
1250 IX   |                 robogott be az udvarra.~Az agár hirtelen fölemelte
1251 IX   |            hiszi: a vadász jön, s viszi az ugarra.~A Cicke azonban
1252 IX   |            felugrott helyéről, megrázta az örvét a nyakán, fölemelte
1253 IX   |           miktől a természet megtagadta az érzés mellé a beszédet,
1254 IX   |                  s röptében végignyalta az ábrázatját; azzal aztán
1255 IX   |                 ábrázatját; azzal aztán az ajtóhoz szökött, s elkezdte
1256 IX   |              fél lábával kaparni, s míg az urak felé visszaforgatta
1257 IX   |                 a hangot.~Aztán kinyílt az ajtó, s belépett a vendég.~
1258 IX   |              ajtó, s belépett a vendég.~Az volt – Garanvölgyi Aladár.~
1259 IX   |              szólni?~Hanem Kampós uram, az meg van bolondulva. Ugrál,
1260 IX   |                 a hátát, a fejét, ahogy az agár példaadása után látja;
1261 IX   |               látja; azután meg kirohan az udvarra, a pajtába, az istállóba,
1262 IX   |          kirohan az udvarra, a pajtába, az istállóba, hirdetve embernek,
1263 IX   |                perc alatt beszaladgálta az egész falut, s nem nyugodott
1264 IX   |               Nem hallotta még? Megjött az Aladár úrfi!” Így kerüli
1265 IX   |            Aladár úrfi!” Így kerüli meg az embert a tulajdon újdonsága.~
1266 IX   |              Kampós – szólt tréfálkozva az öreg Garanvölgyi, míg Aladár
1267 IX   |                 elszomorodva Kampós úr, az agárra tekintve féltékeny
1268 IX   |              levelet Aladár úr számára?~Az öregúrnak csak most jutott
1269 IX   |           fáskosárba vetett.~– Igaz biz az! Neked valami jóakaród már
1270 IX   |               mind a négyen nevettek. – Az agár is.~– Itt van bátyámnál
1271 IX   |                 is.~– Itt van bátyámnál az a házassági szerződés? –
1272 IX   |                 s hogy ez neked jutott, az nagy szerencse. Két kegyelem
1273 IX   |               nehéz” fogságot enged el.~Az első nap a viszontlátás
1274 IX   |        meglátogatni.~– Elmehetsz hozzá, az derék ember.~– Ő is meglátogatott
1275 IX   |       nagybátyjánál ez engedékenységet, az pedig nem adott neki bővebb
1276 IX   |           megérkeztét, s sejtette, hogy az udvariasság tartozását az
1277 IX   |               az udvariasság tartozását az sietend leróni; mégis erősen
1278 IX   |                 meg volt lepetve, midőn az előleges hírnök kérdezősködött
1279 IX   |               negyvenkilencben éjfélkor az ágyamból kiugratott, majd
1280 IX   |               kiugratott, majd elfogott az ezredem közepén.~– Hogyan?
1281 IX   |                   Hogyan? Ön lett volna az?~– Persze. Ha tudtam volna,
1282 IX   |               hosszú fegyverszünetre.~– Az igaz. Verekednünk nem szabad,
1283 IX   |        Ankerschmidt sötétborúsan nézett az ifjúra, s csendes hangon,
1284 IX   |                    Ne gondolja ön, hogy az egy helyben nem maradás
1285 IX   |               kapitálisom sohasem volt, az meg nem gusztusom, hogy
1286 IX   |           örökséghajhászásból?~– No, ez az én emberem – gondolá magában
1287 IX   |             ebbe a fiúba szeretni.~– De az nagyon sok viszontagsággal
1288 IX   |                 már aztán Aladáron volt az elkomorodás sora.~– Az nekem
1289 IX   |             volt az elkomorodás sora.~– Az nekem nincs.~– No de csak
1290 IX   |              ismerhetni.~– Elmúlt dolog az már – szólt Aladár könnyű
1291 IX   |     bebizonyítom önnek, hogy nem vagyok az. Ne vegyük el mi egyikünk
1292 IX   |                vegyük el mi egyikünk se az én menyasszonyomat.~– Van
1293 IX   |               nem elég ok a szakításra. Az írott betű sokszor ad félreértésre
1294 IX   |                avatkozni; hanem én csak az ön jogérzetére apellálok;
1295 IX   |                 No, ennek örülök. Tehát az első asszónál mégis én győztem
1296 IX   |                  ez nem jön ide többet.~Az pedig igen jól történt,
1297 IX   |                 Aladár látása.~– Ah! Ön az? – Megbocsát, de olyan szívdobogást
1298 IX   |             vezesse. A delnő közel volt az elaléláshoz.~– Ez a meglepetés!
1299 IX   |           mennyire meg vannak gyengülve az idegeim, mióta önt utoljára
1300 IX   |           sóhajta a delnő, nem értve el az iróniát. – Higgye el, Aladár,
1301 IX   |         kedélyesen tudott összeborzadni az asszonyság, ami neki igen
1302 IX   |          csinálta jobban.~– Nem volt ám az olyan rossz, mint gondolják;
1303 IX   |             napra egy prófunt, nem elég az egy embernek?~– Ah! kérem.
1304 IX   |                  De kérem ne tréfáljon. Az engem nagyon izgat.~– Nem
1305 IX   |             Minthogy újra kell kezdenem az életet, bizony eleinte alig
1306 IX   |         Tisza-szabályozásnál.~– De hisz az nagyon fáradságos.~– Az
1307 IX   |                 az nagyon fáradságos.~– Az biz a. Többnyire halászgunyhókban
1308 IX   |            nagybátyjánál?~– Azért, mert az ember szeret maga ura lenni;
1309 IX   |                barátom, amim nekem van, az a tied is; és én magam is
1310 IX   |                 tied is; és én magam is az vagyok ráadásképpen, maradj
1311 IX   |    szerződésileg is meg van kötve; erre az alkalomra tartogatta, hogy
1312 IX   |            kezét és eltávozott.~Ez volt az utolsó kézcsók, amit Corinna
1313 IX   |              szokás fogadni azt, akitől az ember fél, és akit nem szeret.~–
1314 IX   |               Grisák.)~– Beszélt kegyed az asszonysággal?~– Találkoztam
1315 IX   |               mik önnek a feltételei?~– Az enyémek? – Hát egyszerűen
1316 IX   |               enyémek? – Hát egyszerűen az, hogy adja vissza Garanvölgyiné
1317 IX   |               adja vissza Garanvölgyiné az én írásomat, s én visszaadom
1318 IX   |               írásomat, s én visszaadom az övét.~– S ön nem akar semmi
1319 IX   |          menyasszony nélkül? Nem, uram, az nem az én mesterségem.~–
1320 IX   |               nélkül? Nem, uram, az nem az én mesterségem.~– Uram! –
1321 IX   |               nagyon röviden áteshetünk az egyezkedésen. A kérdéses
1322 IX   |              kegyed a párját?~– Itt van az is.~– Szíveskedend ráírni,
1323 IX   |               írok biz én semmit, hanem az én írásomat, ha megengedi,
1324 IX   |       kandallóban; kegyetek is tegyenek az enyimmel hasonlón, s azzal
1325 IX   |              bocsáthatá ki körmei közül az alkalmat, s ismét leülteté
1326 IX   |                 ön, hogy doktor Grisák, az a pápaszemes doktor Grisák,
1327 IX   |                 nevetett e beszédnek, s az ragadta meg a figyelmét
1328 IX   |                ültette le a doktor urat az öreg?~– Oda, uram, és azt
1329 IX   |             régen elfelejtette már.~XI. Az a bizonyos szegény asszony~–
1330 IX   |                  Valami társalkodóné?~– Az ám. Valami csendes, okos
1331 IX   |             okos nő, akinek már megjött az esze.~– No, olyan asszonyra
1332 IX   |               ellen ment férjhez, aztán az apja kitagadta.~– Azt –
1333 IX   |              férje azután pört indított az apa ellen neje hozománya
1334 IX   |            törvény előtt kiderült, hogy az apának joga volt neki semmit
1335 IX   |             Elhiszem azt! Másutt is van az embereknek eszük. Ezt nem
1336 IX   |                 már lába szárába szállt az esze.~– A csúnya rossz ember
1337 IX   |              nem téged vert.~– De mikor az olyan cudarság: egy asszonyt
1338 IX   |                asszonyt megverni!~– Már az igaz. Hanem ha te minden
1339 IX   |             kelj fel, mert nem jössz ki az idővel.~– Igen, de még nem
1340 IX   |               volt elég, hogy megverte; az asszony azt eltűrte volna,
1341 IX   |               részegen jött haza…~– Még az is?~– Igen a korcsmából,
1342 IX   |          ékszerét is elkártyázta, akkor az asszonytól azt a gyűrűt
1343 IX   |                azt a gyűrűt kérte, amit az anyjától kapott, s hogy
1344 IX   |                 adta neki, kitaszította az ajtón az utcára, s a szegény
1345 IX   |             neki, kitaszította az ajtón az utcára, s a szegény asszony
1346 IX   |                küszöbön fekve.~– Ejnye, az akasztófáravaló!~– Ugye?
1347 IX   |            jutalma a könnyelműségnek.~– Az én bécsi barátném nagyon
1348 IX   |                 ki tudott állni.~– Hja, az egészen más, azt te nem
1349 IX   |           valóságos hárpia.~– No ez nem az, ez nem az. Ugye beleegyezel,
1350 IX   |                    No ez nem az, ez nem az. Ugye beleegyezel, hogy
1351 IX   |       tiszteletre méltó emberek voltak. Az anyja régen meghalt, hanem
1352 IX   |              anyja régen meghalt, hanem az atyja igen derék, kedves
1353 IX   |            megcsókolta apja kezét, hogy az utoljára kénytelen volt
1354 IX   |                meggyőződni felőle, hogy az a bizonyos szegény asszony
1355 IX   |           apjához ki mert jönni, nehogy az észrevegye szemein, hogy
1356 IX   |                 vitte a tettetést, hogy az öregúr azt kérdezte tőle:~–
1357 IX   |                van oly jó kedved?~– Hát az a bizonyos szegény asszony.~–
1358 IX   |               olyan szépen megcirógatta az apja arcát, melyen már akkor
1359 IX   |                 arcát, melyen már akkor az új szakáll hüvelyknyi tarlót
1360 IX   |         hintóval hozatni el. Legyen hát az is. Kell-e még valami?~–
1361 IX   |           vaskos perszóna?~– Óh, dehogy az.~– Honnan tudod te?~– Aki
1362 IX   |                  Aki annyit szenvedett, az nem lehet kövér; az bizonyosan
1363 IX   |         szenvedett, az nem lehet kövér; az bizonyosan igen sovány.~–
1364 IX   |                  De ebédre hazajössz?~– Az ebédet viszem a tarisznyában.~–
1365 IX   |                 azalatt meg fog érkezni az a szegény asszony.~– Az
1366 IX   |                 az a szegény asszony.~– Az a „bizonyos szegény asszony”.
1367 IX   |                szalonka odábbmegy, mert az vándormadár. Ugye pedig
1368 IX   |               hagyd estére, aztán mikor az én részemre kerül a sor,
1369 IX   |        szalokánál többet; azok közül is az egyiket mérgében úgy szétlőtte,
1370 IX   |            valami sokat törődött volna. Az ő csontjai nincsenek cukorból,
1371 IX   |            eleget.~Éppen csak azt várta az eső, hogy ő belépjen a kapuján,
1372 IX   |             dehogy. Istenem, Istenem. Ő az úton van; mi történik vele
1373 IX   |                  mi történik vele ebben az iszonyú viharban?~– Ő? Kicsoda „
1374 IX   |                   Ő? Kicsoda „ő”?~– Ah, az a szegény asszony.~– Az
1375 IX   |                 az a szegény asszony.~– Az a „bizonyos szegény asszony”?
1376 IX   |                 semmi gondja arra, hogy az apja nem ázik-e meg, mint
1377 IX   |              mint egy ürge; hanem hogy „az a szegény asszony” nem lesz-e
1378 IX   |             válogatott szerencsétlenség az az életben, mikor az ember
1379 IX   |          válogatott szerencsétlenség az az életben, mikor az ember
1380 IX   |   szerencsétlenség az az életben, mikor az ember ugyanazon a helyen,
1381 IX   |            kettőt kapott, azok közül is az egyiket úgy szétlőtte, hogy
1382 IX   |            Hubertre, ki oly bosszúálló; az esőre, amire semmi szükség,
1383 IX   |            egyre töltötte kedvét, midőn az ablakon át megpillantó hazaérkező
1384 IX   |           bizonyosan agyonhajtotta most az a gazember kocsis. Ha kérdőre
1385 IX   |               meg sem jártathatja ebben az esőben.~Ankerschmidt bosszúsan
1386 IX   |              hallja, hogy valaki nyitja az ajtót csendesen. Ez Erzsike
1387 IX   |              Erzsike lesz. Persze, hogy az volt.~Félénken dugta be
1388 IX   |              már. Még megszakad a szíve az ostoba gyermeknek, úgy zokog.
1389 IX   |            mosolygás úgy tört keresztül az utolsó könnycseppeken, mint
1390 IX   |               van már. – Megérkezett.~– Az a bizonyos szegény asszony?
1391 IX   |             bizonyosan meghűtötte magát az úton.~– De nem haragszol?~–
1392 IX   |                  ugyan mire kérhetsz?~– Az a szegény asszony elébb
1393 IX   |                 oda.~– No, ha csakugyan az kell a meggyógyulására,
1394 IX   |          vezette őt azon lakrészig, hol az ő szobája volt.~Az első
1395 IX   |                  hol az ő szobája volt.~Az első szoba az volt Hermine
1396 IX   |             szobája volt.~Az első szoba az volt Hermine egykori lakása,
1397 IX   |              ágy még azóta felvetetlen.~Az ágyhoz vezette Ankerschmidt
1398 IX   |     Ankerschmidt házában nagyon hosszúk az éjszakák e nap óta. Beteg
1399 IX   |             Elbeszél a násznépről, mely az oltárhoz kíséri; ott körülállja,
1400 IX   |                van, vele érez, vele él. Az nem járhat ott, ahol ő ne
1401 IX   |              mint a mással.~Azt tartják az álomjósok, hogy amely leány
1402 IX   |             álmodja magát a koporsóban, az menyasszony fog lenni nemsokára;
1403 IX   |              lelkileg össze volt törve, az egy törvénykönyvet mutatott
1404 IX   |             bírónak, hogy én szeretlek, az visszaád birtokomba, mert
1405 IX   |                 ne engedj álmodnom. Óh, az rettenetes, hogy mindig
1406 IX   |               hogy mindig álmodni kell!~Az orvos, ki gyakran kijárt
1407 IX   |                  Nehezen múlik, s mikor az elfog, akkor sárgának látom
1408 IX   |              napsugártól fázom.~– Nézd, az ibolyák már nyílnak – szólt
1409 IX   |                el kell mennem Pestre, s az tett rosszkedvűvé, hogy
1410 IX   |           Pesten leszek, addig megkérem az orvost, hogy maradjon idekinn.~
1411 IX   |             irtózol te apád haragjától? Az apa haragja méz és balzsam
1412 IX   |                 szakad.~– Éjszaka rossz az út.~– Dehogy rossz. Hát
1413 IX   |              kérdé a jogok matadorja.~– Az hozott ide.~– Megértette
1414 IX   |                A polgári perrendtartás, az osztrák törvénykönyv…~–
1415 IX   |               mit mondanak? Mit akar ez az ember azzal?~– Világosan
1416 IX   |              éppen úgy meg van győződve az elsőről, mint a másodikról,
1417 IX   |            szokás.~– Nagyon jó, mi lesz az ára?~– Azt még előre nem
1418 IX   |                  Megadatik. Indítsa meg az ügyet doktor úr azonnal;
1419 IX   |                ott.~Doktor Grisák amint az előszobába belépett, már
1420 IX   |            belépett, már akkor mindjárt az első tekintetre kitalálta,
1421 IX   |               itt hitelezők jártak.~Már az ajtón kívül hallá Grisák
1422 IX   |           jobban meggyőződhetett, amint az ajtót kinyitá, s tanúja
1423 IX   |           ellenfelének coûte que coûte, az orrával kell azt meghallani,
1424 IX   |                nőm neve is ott áll, hát az viteti el. Ez már csak természetes.~–
1425 IX   |                 váltók, amikre én ennek az embernek tízezer forintot
1426 IX   |              ember vagyok!~– Hát én nem az vagyok?~– De én meg nem
1427 IX   |               én meg nem foghatom ennek az úrnak a jókedvét! Nekem
1428 IX   |              kegyed elkölteni?~– No hát az ipam ellen indított peremre.
1429 IX   |                Ön tudhatja jól, hogy ha az ember a doctor jurisnak
1430 IX   |                 jurisnak csak köszön is az utcán, már az pénzbe kerül.
1431 IX   |                 köszön is az utcán, már az pénzbe kerül. Ha valaki
1432 IX   |             illően élnem is kellett. Mi az az egynehány ezer forint
1433 IX   |                 élnem is kellett. Mi az az egynehány ezer forint Bécsben
1434 IX   |           kártyáztunk is, ugyebár?~– No az is. Hát ki nem kártyázik?
1435 IX   |                 szivaroztam is.~– De ne az enyimből szivarozott volna
1436 IX   |               Maxenpfutsch úr, kit csak az bosszantott leginkább, hogy
1437 IX   |                meg lehetne elégedve, ha az ötezer forintot és annak
1438 IX   |               gondolja ön, doktor úr?~– Az egészen tisztelt barátomtól,
1439 IX   |                 semmi sem lesz, mert én az asszonyt haza kívánom.~–
1440 IX   |                félvállról kérdezé:~– Mi az a kerek összegecske?~– Megérdemli,
1441 IX   |              kigombolva kabátját. – Itt az utalvány nálam; tessék olvasni: „
1442 IX   |                Aztán mindjárt adjam oda az egész tízezer forintot önnek?
1443 IX   |               Ejh, menjen ön, ne rontsa az én üzletemet! – szólt Straff,
1444 IX   |          nincsen megérve. Én nem vagyok az a bolond, aki a mai verébért
1445 IX   |                Elébb szükséges, hogy ez az egész „affér” a lehető legkellemetlenebbé
1446 IX   |                Én hazárdjátékos vagyok. Az egész nyert tételt benn
1447 IX   |              nagy áldozatot is meghozza az ő infámis két szép szeméért.
1448 IX   |            okoskodom a kék levegőbe. Ha az egyesség az én ajánlatom
1449 IX   |                levegőbe. Ha az egyesség az én ajánlatom szerint fogadtatik
1450 IX   |             kötelezem magamat kegyednek az alkudott összegből tíz procent
1451 IX   |               forintnál kétezer forint. Az sem megvetendő honorárium
1452 IX   |                 s ennélfogva mosolygott az ajánlatra, s mikor elváltak
1453 IX   |                hogy úgy megdupláztassék az önkéntes kölcsön; mire dr.
1454 IX   |               lesz minden.~– Óh, ha még az ötezer forintomat megkaphatnám
1455 IX   |                által, kedves doktor úr, az egész kamatot önnek engedném,
1456 IX   |             higgye el.~– Ötszáz forint? Az is csak pénz.~Doktor Grisák
1457 IX   |                 pénz.~Doktor Grisák ezt az ajánlatot is regesztrálta.~
1458 IX   |                 pompás menetelén, s még az éjszakai vonattal visszatért
1459 IX   |                 Nagyon sietett Straffot az eredményről tudósítani.
1460 IX   |        mondhatom, ez kemény munka volt. Az öreg dühös volt, mint egy
1461 IX   |            előadást, hátratett kezekkel az egyik szék támlájának dűlve.~–
1462 IX   |                 mert így értem el, hogy az öreg kiizzadta azt a másik
1463 IX   |            tízezer forintot is. Itt van az utalvány nálam.~– Szép.~–
1464 IX   |                jobban megbámulhassa ezt az embert. – Semmit sem mond
1465 IX   |                 a széken ült, így szólt az orra alá:~– Azt mondom,
1466 IX   |              zárná le a zsilipet, mikor az aranyözön legjobb folyásában
1467 IX   |                esetben tessék hazahozni az asszonyt: engemet ne okoljon
1468 IX   |            engemet ne okoljon ön.~– Óh, az öreg fogatlan oroszlán,
1469 IX   |                 még csak ki sem kísérte az előszobába.~Érezte, hogy
1470 IX   |                hogy most ő a helyzetnek az ura.~Doktor Grisák hazaérve
1471 IX   |           egyenértékű, hogy de már ezen az áron csakugyan teljesen
1472 IX   |                 a legjobb hírrel, hanem az egyiptomi hét sovány tehén
1473 IX   |              hét sovány tehén egyikének az ábrázatjával kapacitálgató,
1474 IX   |             kapacitálgató, hogy érje be az eredeti tőkéjével, örüljön
1475 IX   |          Vendelin még nem tudott semmit az archimedesi csavarról, mely
1476 IX   |                  Óh, a nagy lutrin csak az együgyűek nyernek, én ott
1477 IX   |                    Ejh, ne beszéljen ön az én ügyeimbe. Hagyjon békét.
1478 IX   |                ügyeimbe. Hagyjon békét. Az egészet vagy semmit.~Doktor
1479 IX   |                 és két húszast letennék az asztalára, nem fogadná el
1480 IX   |            asztalára, nem fogadná el ön az egy húszas híjával?~– Nem.~
1481 IX   |                úr nagy buzgalmában majd az egyik, majd a másik úrnak
1482 IX   |               akarta markába nyomni azt az egy húszast, mely egyedüli
1483 IX   |                Itt már látni való, hogy az egyezség tökéletesen be
1484 IX   |       tárcájából elővont négy utalványt az asztalra.~Maxenpfutsch úr
1485 IX   |                 duzzogó fancsali képpé. Az jutott eszébe, hogy: „De
1486 IX   |           eszünkbe nem jutna, hogy néha az eszélyesség parancsolja
1487 IX   |                 eszélyesség parancsolja az áldozatokat, márpedig eszélyesség
1488 IX   |       viseltetik; vele élni nem akar, s az elválásba beleegyezik.~–
1489 IX   |                    Mivel, kérem?~– Néha az óra pondusának a zsinórját
1490 IX   |          zsinórját csavartam kezemre, s az ólommal ütöttem.~– Ah, ez
1491 IX   |                 láttára a szobaleánynak az ujjára húztam.~– Ah. No
1492 IX   |         Legelébb doktor Grisák írta alá az okmányt mint tanú, azután
1493 IX   |             hogy írja ő is oda a nevét. Az is megtörtént.~Akkor aztán
1494 IX   |                a székre; közelebb húzta az asztalhoz, végigfutotta,
1495 IX   |                fejét, mint aki helyesli az egészet. Akkor kezébe vette
1496 IX   |                alul.~Azzal ízekre tépte az okmányt, s elszórta széjjel
1497 IX   |      negyvenezer forintért. Nem nagy ár az előtt, aki ért hozzá.~Fel
1498 IX   |             cseléd, mindenkire elterjed az.~De legbámulatosabban látszott
1499 IX   |         Látszott, hogy őkörüle forognak az eszméi.~– Hiszen semmi baj
1500 IX   |              hozatok, a legjobb bandát. Az fogja húzni, és megvendégelek