1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2292
Fezejet
1501 IX | a napon minden embernek.~Az öregúr azt is közölte leányaival,
1502 IX | doktor Grisáktól, ami azt az örvendetes hírt fogja hozni.
1503 IX | már ennyit tudott Erzsike, az megint nagy szívtelenség
1504 IX | tudta a titkot, mint maga az apa, s éppen olyan nyugtalansággal
1505 IX | olyan nyugtalansággal vártak az érkezendő telegramra, mint
1506 IX | mindennap kétszer eléje lovagolt az érkezendő telegramnak, hogy
1507 IX | a vad megjelen. Valahol az útban elkerülte a lovast,
1508 IX | távirati sürgönyt kapott, az tudja, hogy mi különbség
1509 IX | reszketett volna a keze, midőn az első telegram borítékját
1510 IX | beletekinteni?~No, de e sürgöny nem az, amitől félni lehet. Ez
1511 IX | tudva, jósolva van már; ez az, amire vártak napokon át;
1512 IX | sietni a rábízottal; ez az ő érdemeinek a versenytere. –
1513 IX | a szíve, hogy kigyulladt az arca, midőn azt kezében
1514 IX | nélkül feltörni és elolvasni?~Az osztrák büntetőtörvénykönyv
1515 IX | osztrák büntetőtörvénykönyv az idegen levelek feltörésére
1516 IX | s valakit érdekel, hát az legelsősorban bizonyosan
1517 IX | Hermine.~Erzsike ugyan azt az ókonzervatív észrevételt
1518 IX | a levélben foglalt titok az ő tulajdonuk, tán mégis
1519 IX | megérkezik.~Erzsike ugyan az ilyen neme ellen a terrorizálásnak
1520 IX | letörülte volna arcáról az élet minden színét.~Hirtelen
1521 IX | nyögés egy küzdő ajkairól már az ajtón keresztül hangzott
1522 IX | sietett.~– Mi történt? – kérdé az apa remegő ajakkal.~Erzsike
1523 IX | Ankerschmidt egy pillanatot vetett az átvett levélbe, s azután
1524 IX | otthon hálni. Pedig már az elmúlt két éjszakát is egy
1525 IX | magában a dolgot, amint az utcán végiglőgérezett.~„
1526 IX | markomban, s akkor beülhetnék az első hotelbe, s olyan traktát
1527 IX | sem marad belőle.”~„Hanem az mégis szép pénz.”~„De hátha
1528 IX | engedjük nőni a füvet.”~„Az az archimedesi csavar szép
1529 IX | engedjük nőni a füvet.”~„Az az archimedesi csavar szép
1530 IX | szép találmány.”~„Igen jó az, amikor az embert olyan
1531 IX | találmány.”~„Igen jó az, amikor az embert olyan nagyon utálják,
1532 IX | valaki kétharmadát megtette az útnak, valószínűbb, hogy
1533 IX | már itt van; azért csak az üres tárcát kell kinyitni,
1534 IX | berepüljön.”~„Tehát csak az a kérdés még: vajon még
1535 IX | félöröm, féldüh hangján az őgyelgőre, s midőn a galléron
1536 IX | ön felől nyugodtan, mert az adósok börtönébe nem parancsolják
1537 IX | Natalie férje vagyok, s az engem megöl, ha vagy a pénzt
1538 IX | otthon oly veszedelem vár, az nem gyakorolhat az utcán
1539 IX | vár, az nem gyakorolhat az utcán irgalmat.~– No – hát,
1540 IX | utcán irgalmat.~– No – hát, az ördög nevében – menjünk!~–
1541 IX | van szállva dr. Grisák?~– Az „Arany báránynál”.~– Odáig
1542 IX | pénz?~– Óh, igen. Ámbár ez az ön kiadása volna igazság
1543 IX | csakugyan ördöngös egy fickó! Az utolsó garasig hagyja menni
1544 IX | bérkocsi. Aztán csak arra az egyre kérem, hogy ne jöjjön
1545 IX | spíszburgeres mohóságával az én üzletemet. Mikor az ember
1546 IX | mohóságával az én üzletemet. Mikor az ember alkuszik, úgy kell
1547 IX | volna kivakkantani, hogy az utolsó filléremből vagyok,
1548 IX | vagyok, s még lealkudtatna az eddig megajánlott összegből.~–
1549 IX | Be nem megyek önnel. De az ajtóig elkísérem, amíg belép;
1550 IX | nincs.~Nehány perc múlva az „Arany bárány” fogadó előtt
1551 IX | midőn látta őt belépni az ajtón. Azután lement a bérkocsishoz,
1552 IX | Straff úr doktor Grisákot az ablak felé fordulva találta,
1553 IX | talált abban, hogy este az utcai lámpásokat nézegesse.~–
1554 IX | estét, doktor! – köszönt az érkező.~Grisák a vállán
1555 IX | doktor? Hát mit csinál az archimedesi csavar? Széna-e
1556 IX | Straffnak legelőször is az jutott eszébe: nem lehet-e
1557 IX | mesterfogás a doktortól, az ő megijesztésére; hátha
1558 IX | ostoba, marha, gazember! Az ön veszett őrültsége tizennégyezerötszáz
1559 IX | nyakánál fogva, s úgy kilökte az ajtón, hogy az kettőt ugrott
1560 IX | úgy kilökte az ajtón, hogy az kettőt ugrott bele.~Straff
1561 IX | mulatságosan járt, kedves barátom. Az éjjel meghalt a feleségem.
1562 XIII | XIII. Az a hant, mely ideköt~És ha
1563 XIII | hant, mely ideköt~És ha az élők el akarnák hagyni ezt
1564 XIII | szerette leányát; mikor az a ravatalon feküdt már.~
1565 XIII | világosan bebizonyítja azt az ész, hogy a vádlott hibázott,
1566 XIII | nem volt más megoldása az életnek; jót tett vele az
1567 XIII | az életnek; jót tett vele az Isten, hogy magához vette –,
1568 XIII | de csak nehezen fekszik az emlék a szíven örökké, s
1569 XIII | évek múlva is visszahozzák az álmok az eltűnt alakot,
1570 XIII | is visszahozzák az álmok az eltűnt alakot, s bizonyságot
1571 XIII | meghalni.~Szemébe mondja az álmodó az álomképnek: „te
1572 XIII | Szemébe mondja az álmodó az álomképnek: „te már nem
1573 XIII | láttalak eltemetni”; nem ügyel az arra; újra eljön, tesz-vesz,
1574 XIII | ébren, s beleavatkozik az élet dolgaiba.~Ankerschmidt
1575 XIII | sírboltot építsenek neki; míg az el nem készül, addig nem
1576 XIII | Első helyen állt azok közt az öreg Garanvölgyié, másodikon
1577 XIII | sírbolttervet elkészíté az építész, ő maga indult ki
1578 XIII | patak mindig fogja dúdolni az örök álomdalt az aluvónak.~
1579 XIII | dúdolni az örök álomdalt az aluvónak.~Amely nap a sírbolt
1580 XIII | Köszönöm.~– Tetszik tudni, hogy az Aladár úrfi indzsellér…~–
1581 XIII | indzsellér…~– Tudom.~– Ő ezt az egész határt összevissza
1582 XIII | falu hosszant.~– Úgy?~– Az ám… Csodálatos, hogy ő azt
1583 XIII | nagyságos úr kastélyának az erkélye éppen egyenlő magas
1584 XIII | egyenlő magas vonalban esik az öreg úr pádimentumával.~–
1585 XIII | kriptát méltóztatik építtetni az Istenben boldogult Hermine
1586 XIII | Nem mi csináltattuk… Elég az hozzá, az ér mellékét a
1587 XIII | csináltattuk… Elég az hozzá, az ér mellékét a föld árja
1588 XIII | mellékét a föld árja felveszi, az nem sírboltnak való.~Ankerschmidt
1589 XIII | Ankerschmidt kedvetlenül hallgatá az ellenvetéseket, neki olyan
1590 XIII | olyan kedvenc eszméje volt az. A lombos fűzfák a hűvös
1591 XIII | Azért a tekintetes úr azt az ajánlatot teszi, hogy ha
1592 XIII | család sírboltja van építve. Az egészen száraz, vízmentes
1593 XIII | Ankerschmidt megköszönte az ajánlatot, s elfogadta.~
1594 XIII | a régieké; a másik fele az új földesúré. Ugyanazon
1595 XIII | fehér levelű fák susognak az ő halottja fölött, amik
1596 XIII | alatt készen kellett lenni az épületnek. A holtak sietsége
1597 XIII | emberek előtt nem szabad.~Az ő szaván nem volt szabad
1598 XIII | a koporsót leeresztették az üregbe, mikor a nagy kőfedelet
1599 XIII | kőfedelet rábocsátották az üreg nyílására, mikor az
1600 XIII | az üreg nyílására, mikor az utolsó ámen elhangzott fölötte,
1601 XIII | akkor Ankerschmidt vette fel az első göröngyöt, hogy a sírdombra
1602 XIII | sírdombra hajítsa.~És ez a hant az, mely nem ereszt bennünket
1603 XIV | XIV. A közös baj~Az életben maradt leány öröklé
1604 XIV | viselje nevét, s utódai az apai név mellett az anyait
1605 XIV | utódai az apai név mellett az anyait is.~Két nap foglalkoztak
1606 XIV | levelet, mely igen sürgetős; az ifjú teins úr azt írja,
1607 XIV | mint minket.~– Mi lehessen az? – kérdé doktor Grisák,
1608 XIV | Engedelmével fel fogom az egész levelet olvasni. Tehát: „
1609 XIV | körös-körül visszatartja az árvizet. Efelől rögtön intézkedni
1610 XIV | rögtön tudósítani, mert az ő kastélya éppen hetedfél
1611 XIV | neki sokkal több oka van az önvédelemre.”~Doktor Grisák
1612 XIV | válaszolta erre a levélre, hogy az lehetetlen.~– De ide van
1613 XIV | lesz a falunkban, hát akkor az lesz; mert Aladár úrfi azt
1614 XIV | is értem. Én is tudom, mi az a nivellálás. Nálunk Csehországban
1615 XIV | megint helyére megy. Mi az egy magyarországi árvízhez
1616 XIV | minálunk árvíz van! Tenger az, amin gályázni lehet. Aztán
1617 XIV | támadhat.~– Igen, de éppen az a baj, hogy az új gát nem
1618 XIV | de éppen az a baj, hogy az új gát nem erős, a pilóták
1619 XIV | Azon védműveket pedig az ön védence készítette.~Dr.
1620 XIV | találtam olyan indzsellért, aki az előtte ottjártnak a munkáját
1621 XIV | figyelembe venni vagy nem, az méltóságodnak a dolga. Mi
1622 XIV | kastélynak, mint méltóságodé, még az árvíz sem ártana meg. Egészen
1623 XIV | ártana meg. Egészen más az olyan ős paloták sorsa,
1624 XIV | fiskális úr, a mi házunkat az igaz, hogy csak idevaló
1625 XIV | fenyőfának. Azt is láttam, mikor az a híres bécsi architektus
1626 XIV | láttam, hogyan rakták meg az oszlopok közeit törmelékkel;
1627 XIV | méltóságodtól, hogy így kimondom az igazat.~– De ispán úr! –
1628 XIV | leánynak, nem oly sürgetős az a fiúvá létel.~A doctor
1629 XIV | alatt megtörtént.~Midőn az országútról lekanyarodva,
1630 XIV | vagyok Ankerschmidt.~– Úgy? Az az úr, aki Garanvölgyi úr
1631 XIV | Ankerschmidt.~– Úgy? Az az úr, aki Garanvölgyi úr szomszédja.
1632 XIV | Kinek a parancsa ez?~– Az ifjú Garanvölgyi úré, az
1633 XIV | Az ifjú Garanvölgyi úré, az itt a mérnök; most annak
1634 XIV | generális se parancsol, hanem az indzsellér.~Ankerschmidt
1635 XIV | okoskodását, hogy mikor az elemekkel szükséges küzdeni,
1636 XIV | minden ember; – s amint az új töltésre felhágott, kénytelen
1637 XIV | sorjában, mint vadludak az égben, libegnek a kék víz
1638 XIV | járművek partra vontatva, az egész víz színe járatlan,
1639 XIV | színe járatlan, még csak az egyik partról a másikra
1640 XIV | ülnek rajta sorban, mintha az ő számukra volna az csupán
1641 XIV | mintha az ő számukra volna az csupán ottan. Csak néha
1642 XIV | ottan. Csak néha rémlik meg az egymás hátára tolakodó hullámok
1643 XIV | alakú félrésszel kilátszik. Az ember találgatja, mi lehetne
1644 XIV | ember találgatja, mi lehetne az: darab fa, házból elhozott
1645 XIV | sulyokbak pufogása több az emberzajnál, aki mind nem
1646 XIV | figyelmeztetik rá; annyira ki volt az forgatva minden úrias alakjából
1647 XIV | rőzseemelgetéstől, kalapja formátlan az esőtől, s hangja rekedt
1648 XIV | aki egyszer már szereti, az még jobban megszeretné.~–
1649 XIV | szarvasbőr kesztyűjét, hogy az ifjú feltört tenyerét ne
1650 XIV | Tokajnál egy lábat nőtt.~– S az ránk nézve könnyebbség,
1651 XIV | kap; valamint amazoknak is az a menekülésük, ha minket
1652 XIV | megerősíteni töltéseinket.~– Az volna a leghelyesebb; de
1653 XIV | költségtelenebb munka, meggyöngíteni az átellenes part védműveit.
1654 XIV | vagyunk vele. Nem csupán az elemmel van dolgunk; hanem
1655 XIV | hanem emberekkel is. Mind az innenső, mind a túlsó parton
1656 XIV | valamelyik oldalon áttörheti az ár, akkor a másik oldal
1657 XIV | mert ő megmenekült; hanem az elveszett oldalon aztán
1658 XIV | gátjainkat elszakítsák?~– Az is megtörténhetik, hanem
1659 XIV | is megtörténhetik, hanem az ellen őrök vannak kiállítva,
1660 XIV | észrevett, azt ne lássa meg. Ha az árvíz kitör, azt mondják,
1661 XIV | szívek és vesék titkait? Ha az ily csábítót elutasítjuk,
1662 XIV | szükség van rá. Nem győzöm az ilyen embereket kergetni
1663 XIV | veszély rosszá, ravasszá teszi az embert, ha valami féltője
1664 XIV | Tessék idenézni. E cölöpöket az áradás mosta ki a zsilipgátból.
1665 XIV | három láb. Most vegyük az ölmértéket, s mérjük utána:
1666 XIV | mérjük utána: a tetejétől az aljáig tesz csak három öl
1667 XIV | három öl négy lábat. Ebből az a tanulság, hogy a zsilip
1668 XIV | takarékosság következése most az, hogy az áradás alul töri
1669 XIV | következése most az, hogy az áradás alul töri keresztül
1670 XIV | Ah! Ismerem. S mit akart az?~– Semmi egyebet, mint hogy
1671 XIV | látta, hogy minden ember az én rendeleteimet teljesíti,
1672 XIV | kunyhót hevenyészünk.~– Az pompás tanya. Hadjáratban
1673 XIV | Hadjáratban sokszor megfizetné az ember az ilyen hotelt, ha
1674 XIV | sokszor megfizetné az ember az ilyen hotelt, ha kapna;
1675 XIV | köpönyegünk, könnyen eltöltjük az éjszakát.~A hadastyán könnyű
1676 XIV | mehetnek pihenni, s következik az éjjeli munka; mert a fáradságos
1677 XIV | pirított kenyerére.~– Közös az ellenség – felelt rá Aladár.~–
1678 XIV | minden értelemben. Nekem az, amit védek, csak hazám;
1679 XIV | szavak mondva voltak, hogy az nem légre bízott frázis.~
1680 XIV | légre bízott frázis.~Bizony az nem lehetetlen! Ha Newton
1681 XIV | abban egyezett meg, hogy az éjjel felváltva fognak őrködni.
1682 XIV | s azután reggelig ismét az virraszt.~Aladár köszönettel
1683 XIV | Aladár köszönettel fogadta az ajánlatot, s köpenyébe burkolózva
1684 XIV | hogy ő folyvást láthassa az alvó arcát.~Nagy tanulmány
1685 XIV | maga eredeti kifejezésébe; az alvó arc nem tud tettetést.
1686 XIV | a szél lekapta a köpenyt az ifjú melléről; Ankerschmidt
1687 XIV | újra, s zavarta a tűzben az üszköket.~A félhold éjfél
1688 XIV | éjfél táján aludni ment már, az ezüst csónak a széles folyamárban
1689 XIV | libegni, míg a habok egész az innenső partig elhozták
1690 XIV | éppen most ment le a hold.~Az ezüst csónak már meg is
1691 XIV | égő promontor csúcsa; majd az is lejjebb, lejjebb süllyedt;
1692 XIV | a félhold hegye, aztán az is elmerült a habon túl.~
1693 XIV | Abban a percben talpra állt az alvó ifjú, s jó reggelt
1694 XIV | glóriája jelölé a sírt, melybe az égi vándor egy perc előtt
1695 XIV | bámulva.~– Gonosz alvó volna az – felelt Aladár –, aki meg
1696 XIV | vontatott hangja elvette az éjszaka némaságát.~– Ha
1697 XIV | éjszaka némaságát.~– Ha az ember behunyja a szemét,
1698 XIV | kallózuhogástól?~– Óh, igen jól. Az úgy hangzik, mintha az ember
1699 XIV | Az úgy hangzik, mintha az ember a nagy édesanya, a
1700 XIV | lépésnyire eltávozva, ahol az éjjeli őrtűz világa nem
1701 XIV | tuskó lehet.~– De én látom az evező nyomát a vízen, az
1702 XIV | az evező nyomát a vízen, az valami csónak. Az őrök bizonyosan
1703 XIV | vízen, az valami csónak. Az őrök bizonyosan alusznak,
1704 XIV | visszakiáltott:~– Ne legyen az úrnak baja azzal, hogy én
1705 XIV | át azt. Láttam, ki volt az. Tudom a nevét.~– Ki volt?~–
1706 XIV | mondom meg. Ha megmondanám, az urak becsukatnák börtönbe.
1707 XIV | lélekvesztőt nyílsebesen ragadta el az ár az utána bámulók szemei
1708 XIV | nyílsebesen ragadta el az ár az utána bámulók szemei elől.
1709 XIV | harangszót. Ez vészharang. Az az ember aligha valót nem
1710 XIV | harangszót. Ez vészharang. Az az ember aligha valót nem mondott.
1711 XIV | keresztülvágták a gátat, úgy az árvíz hamarabb lehet az
1712 XIV | az árvíz hamarabb lehet az ön kastélya kapujánál, mint
1713 XIV | puskáját szíjra vetve, abban az irányban, merről a rejtélyes
1714 XIV | vész fenyegette háznál.~Az országút és a töltés közötti
1715 XIV | hajnalcsillag is feljött már az égre, mire Ankerschmidt
1716 XIV | égre, mire Ankerschmidt az országútra tudott vergődni.~
1717 XIV | ragyogott a fűszálakon, s mint az ember árnyéka messze elnyúlt,
1718 XIV | most boldogság és poézis, az egy álomidő alatt ne legyen
1719 XIV | sár és kétségbeesés?~Pedig az így volt már egyszer megírva.~
1720 XIV | kezdett lenni, s látta, hogy az út mellett levő árkok mind
1721 XIV | vízben élő virágokról, mik az árkok fenekét megtölték;
1722 XIV | árkok fenekét megtölték; az apróbbak már mélyen elmerülve,
1723 XIV | Egy újabb negyedórányira az árkok már az út melletti
1724 XIV | negyedórányira az árkok már az út melletti réteket is elönték,
1725 XIV | Odább haladva már itt-amott az úton is átért a víz, s ott
1726 XIV | szekeréből, hogy húzódnak az égen egész falkái a vadkácsáknak
1727 XIV | előbb megtelepülni e tájon.~Az volt a legaggasztóbb, hogy
1728 XIV | sem gyalogos nem látszott az út hosszában sehol, mintha
1729 XIV | lovaknak csaknem hasig ért az, s a szekér derekán keresztülcsapott;
1730 XIV | ott egy kis erdő feküdt az út két oldalán; az erdő
1731 XIV | feküdt az út két oldalán; az erdő zengett a csalogánydaltól,
1732 XIV | hányták virággyapjaikat, az ákácok illatától át volt
1733 XIV | sejtheté azt, hogy mi van az erdőn túl.~Alig értek ki
1734 XIV | nyílt meg a szem előtt. Az már a vész panorámája volt.
1735 XIV | napfény a kiöntött árban, s az út jobb oldala hosszú vonalban
1736 XIV | széles vízártól ostromolva; az erdőn túl alig ezer lépésnyire
1737 XIV | harmincötnyi szakadás volt az úttöltésen keresztül, melyen
1738 XIV | jövő özön.~E szakadáson túl az egész út el volt lepve keresztbe,
1739 XIV | eddig szemközt senkivel. Az elöntött falvak menekülő
1740 XIV | menekülő népe nem tudott az akadályon keresztüljönni.~
1741 XIV | szekér maradványa, mely az árok szélibe volt kivetve,
1742 XIV | keresztülomló zuhatagon; hanem az nem engedett magával megalkudni;
1743 XIV | révedezőktől.~– Örüljön az úr, hogy odaát lehet! –
1744 XIV | mogorván; – (nagy veszélyben az emberek nem udvariasak). –
1745 XIV | uram; megkerült bennünket az árvíz; menekednénk, ha volna
1746 XIV | nem söpör bennünket innen az Isten haragja.~Ankerschmidt
1747 XIV | tanácsot meg kell fogadni; az átszakított töltésen egyre
1748 XIV | legkésőbben fog eljutni az árvíz.~Tehát vissza ugyanazon
1749 XIV | Tehát vissza ugyanazon az úton, amelyen jött.~Most
1750 XIV | Most már a virágos kórók az út mellett, a nagy királydárdák
1751 XIV | mik elébb kiemelkedtek az árból, az iszap alá voltak
1752 XIV | elébb kiemelkedtek az árból, az iszap alá voltak gyűrve;
1753 XIV | kocsiderékig érő pocséta az úton felvett lovat és szekeret,
1754 XIV | visszatükrözve látszott meg az ég, mindenütt az ég!~Nem
1755 XIV | látszott meg az ég, mindenütt az ég!~Nem legelésztek már
1756 XIV | hanem bömbölve futottak mind az út felé, s a dűlőutaknál
1757 XIV | hangzott a vészharangszó, az égből az ezernyi vízi szárnyas
1758 XIV | vészharangszó, az égből az ezernyi vízi szárnyas rekedt,
1759 XIV | zajgó hangja, a földről az a megnevezhetetlen aggasztó
1760 XIV | gondolt, hogy talán most az ő gyermeke is így áll a
1761 XIV | Pedig mindezt megmondta neki az a bölcs ember, akit azért,
1762 XIV | kellett volna hinnie.~Pedig az a keményfejű ember, a kasznár,
1763 XIV | még azt is mondta, hogy az egész úri kastély rosszul
1764 XIV | volna a bajon, most aztán az a büntetése, hogy mindent
1765 XIV | sodorgatta aggodalmában, mintha az volna mindennek az oka.~
1766 XIV | mintha az volna mindennek az oka.~Nemsokára visszatért
1767 XIV | túl már eléje került önnek az árvíz.~– Valóban onnan tértem
1768 XIV | sietek szegény bátyámhoz. Az én hivatalom három hétre
1769 XIV | csak annyi emberre való; s az a jó benne, hogy ahol szárazföldet
1770 XIV | ahol szárazföldet érünk, az ember vállára kapja, s elviszi
1771 XIV | furcsa kis „alkotmány” volt az: egyetlen faderékból vájt
1772 XIV | Lélekvesztőnek is nevezik az ilyen alkotmányt.~Ankerschmidt
1773 XIV | felé elbocsátva, elfogadta az ifjú segélykezét, kit nyugodt
1774 XIV | kedélyéből semmi küzdelem, még az elemek haragja sem bírt
1775 XIV | megindítá a járművet, csak arra az egyre kérve útitársát, hogy
1776 XIV | tükre felett, nem mindenütt az út mentében haladva, hanem
1777 XIV | keresztülszelve a réteket, miken az ifjú mérnök bámulatos biztossággal
1778 XIV | közötti tér, mik mellett az imént kocsin jött el, így
1779 XIV | Tiszától, annál mélyebb az ár; messziről került elénk,
1780 XIV | tornyok úszni látszottak az árban, mint mikor délibáb
1781 XIV | kápráztató tengert. Csakhogy az most ezúttal igazi tenger
1782 XIV | csónaka felé tartott; amint az evező hordtávolába ért,
1783 XIV | s azzal nyugalomba hozta az evezőlapátot, s odatartotta
1784 XIV | odatartotta a kis menekvőnek.~Az abban a pillanatban felkapaszkodott
1785 XIV | pillanatban felkapaszkodott az evezőre, s azután meg-meggondolt
1786 XIV | mintha mondaná: te nem vagy az, aki engem meg fog enni.~–
1787 XIV | dideregjen olyan nagyon; amit az hálás köszönettel el is
1788 XIV | fölberzegetve hátán és oldalain az összecsapzott szőrt, utoljára
1789 XIV | szorgalmatosan fonni.~– Az én barátom, úgy látszik,
1790 XIV | túlsó oldalra fordítva az evezőt, hogy el ne riassza
1791 XIV | hogy el ne riassza vele az ijedős természetű állatkát.~
1792 XIV | hegedűt hordozna magával.~– Az én barátom, úgy látszik,
1793 XIV | óra alatt, a másik felét az útnak három alatt bevégezzük,
1794 XIV | azon emberekkel, akik ott az útra kiszorulva várták a
1795 XIV | talán egy jó ötlettel. Támad az embernek, mikor nagy szüksége
1796 XIV | egy magányos sziget állt az ki a vízből; legszélső fái
1797 XIV | áztatták lábaikat.~Amint az erdőt megkerülték, már messziről
1798 XIV | színhelye mutatkozott a vésznek. Az átszakasztott út töltése
1799 XIV | s elsepréssel fenyegeté az egész ellenálló gátat.~Alig
1800 XIV | torok. A víz nőttön nő; ha az éjjel meg nem szabadulhatnak
1801 XIV | csónakát. – Mire való ott az a jegenyés erdő? Oda kell
1802 XIV | uram – szólt fejét vakarva az öreg –, de úszni nem tudunk;
1803 XIV | embert át nem hordhatok az erdőig ezen a ladikon, mert
1804 XIV | erdőig ezen a ladikon, mert az három napig tartana és addig
1805 XIV | s a tutajon áthordhatja az egész társaságot az erdőbe;
1806 XIV | áthordhatja az egész társaságot az erdőbe; onnan aztán csak
1807 XIV | mert hárman nem férünk; az evezőt pedig nem adom a
1808 XIV | előbb, uram, ha megengedné, az erdőnél megállanánk.~– Ott
1809 XIV | lenne, aki rendet tartson.~– Az még jobb lesz. – Aladár
1810 XIV | Aladár legelőbb szállítson az erdőig.~Öt perc alatt kellett
1811 XIV | nagy víztől – jegyzé meg az ősz földmíves.~– Micsoda
1812 XIV | nagyobb víz? Hát még ha az megharagszik? Hát mikor
1813 XIV | megharagszik? Hát mikor az angol hajósok alatt meggyullad
1814 XIV | elhelyezte magát.~– Hát azt teszi az angol, hogy az égő hajóról
1815 XIV | azt teszi az angol, hogy az égő hajóról előbb csónakra
1816 XIV | előbb csónakra szállítja az asszonyokat, gyerekeket,
1817 XIV | a férfi utasokat, azután az élelmiszert, azután a leveleket
1818 XIV | aki utoljára távozik el, az maga a hajóskapitány.~–
1819 XIV | Jól van, uram – szólt az öreg –, én leszek hát az
1820 XIV | az öreg –, én leszek hát az a hajóskapitány itt ezen
1821 XIV | hajóskapitány itt ezen a vízen.~Az erdőben minden fordulónál
1822 XIV | látott nép gyámoltalan volt az ilyen munkában; készített
1823 XIV | lesz semmi baj. Legelőször az asszony- és gyermeknépet
1824 XIV | készítsenek, utoljára maradnak az öregek, akiknek legtöbb
1825 XIV | tutaj mellé kell kötni, az átúszik, ha van mihez ragaszkodnia.
1826 XIV | kend, öreg, mit sirat még?~Az öreg elöljáró megtörlé veresre
1827 XIV | Igaz, tens uram, hogy az életünk ekképpen mentséget
1828 XIV | vetés volt, olyan, mint az áldás! s ma már víz alatt
1829 XIV | Árvában sohase viszi el az árvíz. Az ott, hogy is mondja
1830 XIV | sohase viszi el az árvíz. Az ott, hogy is mondja a Kis
1831 XIV | esztendeje már, hogy rajta van az árvíz, nem is megy le róla
1832 XIV | látok dolog után. Kiteremti az Isten, kinek mire szüksége
1833 XIV | két tenyerét ne sajnálja.~Az öreg meggondolta a dolgot,
1834 XIV | mondaná meg, hadd hirdetnénk az ismerőseinknek, ki szabadított
1835 XIV | szorongattatásunkból; hogy még az unokáinknak is meghagyhatnók,
1836 XIV | emlegessenek meg, amidőn az új házak mestergerendáin
1837 XIV | mestergerendáin olvasni fogják az „építődött Anno Domini hányban
1838 XIV | visszafordulva e nevet mondá:~– Az én nevem Weltumsegler Jonatán.~
1839 XIV | nevem Weltumsegler Jonatán.~Az öreg megcsóválta a fejét,
1840 XIV | mellett vágott neki ismét az özönnek.~– Ön a szerénységet
1841 XIV | restelkedésig viszi – feddé az ifjút a lovag úr –, hogy
1842 XIV | azután a nevemet majd nemcsak az unokák emlegetnék, hanem
1843 XIV | Nem. De azért jól ismerem az utat. Sötét éjjel is odatalálnék,
1844 XIV | szemetes habarékban, amint az egyenesen jött a Tiszáról,
1845 XIV | szarvasok ágbogas agancsai, az őzünők okos fejecskéi meg
1846 XIV | fejecskéi meg sem rebbentek az emberi közelléttől, s, a
1847 XIV | a jegenyésre menekülnek: az én embereimnek lesz ma vadpecsenyéjük,
1848 XIV | tenger látkörén.~Hanem még az nagy messzeség. A síkság
1849 XIV | csakugyan rögtön el is nyomta az álom.~S ha valaha fog valamiért
1850 XIV | valamiért köszönettel tartozni az életben Garanvölgyi Aladárnak,
1851 XIV | lesz, hogy aludja át ezt az időt.~Azt az időt, ami alatt
1852 XIV | aludja át ezt az időt.~Azt az időt, ami alatt a csónak
1853 XIV | miként ő.~Késő éjre járt az idő, az egész tájt nagy
1854 XIV | Késő éjre járt az idő, az egész tájt nagy csend ülte:
1855 XIV | egész tájt nagy csend ülte: az a csend, ami az ébrenlevő
1856 XIV | csend ülte: az a csend, ami az ébrenlevő lelkét megnépesíti
1857 XIV | bántalmas gondolatokkal; az elhagyottság csendje.~Pusztító
1858 XIV | Pusztító elem foglalta el az egész síkot; a láthatáron
1859 XIV | egymás felé közelíteni: egyik az égen, másik a vízen.~E szomorú
1860 XIV | álomlátás, közeledett egyre az Ankerschmidt-kastély romalakja,
1861 XIV | világosabban rajzolódtak az estderűnél. Nemsokára az
1862 XIV | az estderűnél. Nemsokára az is kivehető lett, hogy a
1863 XIV | perspektívben meglátszott az ősi, alacsony kastély alakja,
1864 XIV | alacsony kastély alakja, az nem omlott össze.~Aladár
1865 XIV | tekintetét le nem vette az alvó útitársról. Az volt
1866 XIV | vette az alvó útitársról. Az volt a szándéka, hogy nem
1867 XIV | voltak sorsa felől.~De talán az álomra hunyt szemek is látnak
1868 XIV | szemek is látnak valamit, s az álmodók megérzik, ha közelít
1869 XIV | álmodók megérzik, ha közelít az a nagy gond, mely lelküket
1870 XIV | halomra dűlt köveket, azokat az összereccsent gerendákat
1871 XIV | selyemhaja végig-végigúszik. Az alvó homlokán nehéz veríték
1872 XIV | sikerült azt elhagynia, midőn az utcából, melynek végén a
1873 XIV | csónakosban Kampósra, mint az őreá, de mielőtt inthetett
1874 XIV | tűzve kalapját.~– Csitt, az istenért, ne kiabáljon… –
1875 XIV | késő volt. Ankerschmidt az első kiáltásra felriadt
1876 XIV | felugrott, maga elé kapott, s az őrület hangján kiálta fel: „
1877 XIV | őrült.~– Igazán? Igaz-e az! Megszabadították? Semmi
1878 XIV | uram; oly pazarul bánva az úgysegéljenekkel, mintha
1879 XIV | Amint a harangot meghúzták, az öreg úr egyszerre talpon
1880 XIV | hát akkor be kell tömetni az utolsó kaput. Amint ez megvolt,
1881 XIV | már jött nagy harsogással az alsó utca végén, éppen a
1882 XIV | méltóságos úr kastélya felől az Isten haragja, a házak az
1883 XIV | az Isten haragja, a házak az utcán végig mind el voltak
1884 XIV | töltésekkel rekesztve, hanem az utca egyszerre víz alatt
1885 XIV | víz alatt állt, s ma estig az ablakok aljáig emelkedett,
1886 XIV | csónakázható lett, azt mondta az öreg úr: „No Kampós, mit
1887 XIV | Ankerschmidték? Azok nem fogadták meg az intést.”~– Erről beszéljen,
1888 XIV | magam kormányzok!” – mondta az öreg úr, s ekkor törte meg
1889 XIV | cselédnép jajveszékelve kiabált az ablakokon, s senki sem látott
1890 XIV | lépcső leomlik s ő ott reked. Az öreg úr látva a veszedelmet,
1891 XIV | veszedelmet, nekitámasztá a lábtót az erkélynek, s maga felmászva
1892 XIV | felmászva rajta, belépett az ingadozó házba, s a sok
1893 XIV | megparancsolta, hogy álljanak az ajtóragaszték alá, ha félnek
1894 XIV | zárva, át kell szállítani az ócska kastélyba; azt nem
1895 XIV | ezzel is elkészültünk, akkor az istállóból kivezetteté a
1896 XIV | csinálva, úgy ugrattuk be az udvarra a töltésen keresztül:
1897 XIV | a tenger közepén, feküdt az árvíz lepte téren. Az ősi
1898 XIV | feküdt az árvíz lepte téren. Az ősi vert falnak most tűnt
1899 XIV | ki a haszna; olyan volt az, mint a szikla: még három
1900 XIV | lábnyira állt ki a vízből.~Az emlékezetes óltetőből készült
1901 XIV | lehetett, mint, egy dobogón, az udvarra lejutni.~
1902 XV | szcénázva impromptu; aminek az volt a legfőbb oka, hogy
1903 XV | volt a legfőbb oka, hogy az udvaron belől folyvást annyi
1904 XV | éjfél tájon is talpon tartá az embereket. A roppant húszholdnyi
1905 XV | húszholdnyi tér, melyet az udvar, park és szérűskertek
1906 XV | senki a vendégek érkeztét, az ispánon kívül, kinek erősen
1907 XV | maga is odatalál azalatt az öreg úrhoz.~Ankerschmidt
1908 XV | tért. Mi tartunk Aladárral.~Az öregúr is ébren volt még,
1909 XV | leszek – szólt Aladár, s az ismerős szoba kulcsát átvéve,
1910 XV | magában, hogy mégis szépen van az elintézve a világon, hogy
1911 XV | megint kilöktek, akkor az ember a legelső ellenségét,
1912 XV | frakkot kell húznia, hogy az ellensége leányától megkérdezhesse: –
1913 XV | szavait, ki őt sürgetni jött. Az étel az asztalon, a vendégek
1914 XV | őt sürgetni jött. Az étel az asztalon, a vendégek híva
1915 XV | tehát essünk át ezen is.~Az öregúr megrázta Aladár vállát,
1916 XV | súgá vissza Aladár.~Ezzel az ebédlő felé siettek, melyhez
1917 XV | Itt történt, hogy csaknem az ajtónál találkoztak össze
1918 XV | kevesebb ceremóniát lehet az embernek egymással tenni,
1919 XV | hamar át kell esni, mert az ajtóban nem lehet megállni.~
1920 XV | bűbájából nem értett volna az ifjú valamit, úgy nem érdemelné,
1921 XV | már szívében.~Szerencsére az estebéd zaja, s Kampós uram
1922 XV | beszédessé válni. Máskor is az volt, de most duplán.~–
1923 XV | most duplán.~– Csak azt az egyet sajnálom, hogy Aladár
1924 XV | könyörgöm alássan, hogyan volt az, tessék elmondani! – szabódék
1925 XV | akkor csak inkább beszéljünk az ürgéről.)~– De vajon hova
1926 XV | Aladárt mért nem harapja meg? Az más. Az neutrális; de őtet
1927 XV | nem harapja meg? Az más. Az neutrális; de őtet megismeri,
1928 XV | megismeri, mert ő díjt tűzött ki az ürgefamília kurtására. Őtet
1929 XV | farkas is, fel se vette, de az ürge harapásától meghal.~–
1930 XV | Aladár, és rögtön felugrott az asztaltól, s két perc múlva
1931 XV | alá, abba elbújt, már most az ott el fog szaporodni, s
1932 XV | szaporodni, s aláminázza az egész kastélyt.~– Itt van
1933 XV | kastélyt.~– Itt van biz az a kabátom ujjában – szólt
1934 XV | szólt Aladár, s elővette az ott magát rögtön elhelyezett
1935 XV | idegein a közelléttől – de nem az ürgétől.~A bizalmas kicsi
1936 XV | jól kiválasztotta a helyét az ördögtől született.~Kampós
1937 XV | uramnak valóban halavány lett az arca e látványra, míg Erzsike
1938 XV | nézett oda: talán nem is az ürgére; Ankerschmidt pedig
1939 XV | kezéből élni, hogy azt még az öregek is megnevették.~–
1940 XV | úgy hínak, hogy „nálunk”, az a víz alatt van.~– Óh nem,
1941 XV | uram! – igazítá őt helyre az öreg Garanvölgyi. – Az én
1942 XV | helyre az öreg Garanvölgyi. – Az én vendégem otthon van a
1943 XV | nagy elhallgatás történt.~Az ilyen percekben szokott
1944 XV | ilyen percekben szokott az megtörténni, hogy mindazok,
1945 XV | érdemes leszek-e rá.~– Mi volt az? – kérdezé Aladár, Erzsikére
1946 XV | nézve komoly dolog volt az – mondta Garanvölgyi.~–
1947 XV | ez a kéz, ez a szív volt az, mely csak tenni és érezni
1948 XV | messziről, hanem aki beteszi az ablakot, mikor arra jönni
1949 XV | mikor arra jönni látja, az volt a valódi?~– Nos nem
1950 XV | nélkül tanulni? – kérdé az elmélázott Garanvölgyi.~–
1951 XV | hasonlít – másvalakinek az írásához.~E pillanatban
1952 XV | levélke megmutatása által; az éjszakát jobban átábrándozta,
1953 XV | kell a lyánkáról álmodni. Az álom tündére bűbájos tündér.~
1954 XV | lépdelt végig a folyosón, hogy az alvók felzavarása nélkül
1955 XV | felzavarása nélkül juthasson ki az udvarra, a külső veszélyt
1956 XV | bátyám. El fogom mondani.~Az öregúr visszament Aladárral
1957 XV | elfogadjanak-e vagy sem, midőn az árvíz őket éppen hozzánk
1958 XV | megeszi?~– Igazad van, eredj.~Az öregúr megszorítá öccse
1959 XV | fogódzott, s kiment vele az udvarra további intézkedéseket
1960 XV | cselédek tudósításai szerint az éjjel a szél nagyon veszélyeztette
1961 XV | elutasítani.~– Nem sietős az utam; nem bánom, ha kicsónakázunk,
1962 XV | bánom, ha kicsónakázunk, az idő szép.~Az öregúr puskát
1963 XV | kicsónakázunk, az idő szép.~Az öregúr puskát is akart magával
1964 XV | Erzsike lebeszélte róla. Minek az? Vagy magát, vagy „valakit”
1965 XV | körülhordta a csónakot ezúttal az omlott kastély mellékén,
1966 XV | bocsánatot kérve útitársától az illetlen szóért. Aladár
1967 XV | biztatta, hogy csak tessék, az tisztítja az embert; azért
1968 XV | csak tessék, az tisztítja az embert; azért a magyar ember
1969 XV | kérdezze, hogy mire való lesz az.~– Ez a csomó, amit most
1970 XV | elhallgatta.~– Hát a negyedik?~– Az? Azt csak úgy kötöttem,
1971 XV | úgy kötöttem, véletlenül; az nem jelent semmit.~Délig
1972 XV | megjegyzé: „itt kezdődik az én földem”.~Egy helyen azonban
1973 XV | szép dombos emelkedés volt, az mint sziget állt ki a tengerből,
1974 XV | kalászait már kihányta, az egész tér lehetett ötven
1975 XV | mind a ketten, kié lehet az a menekült föld. Ankerschmidt
1976 XV | birtokaink egy helyen vannak, az enyim is a tenger fenekén,
1977 XV | is a tenger fenekén, mint az öné.~– Minden hasonlítás
1978 XV | Minden hasonlítás sántít.~– Az enyém nem sántít. Most én
1979 XV | homogén eset; amikorra én az enyimhez juthatok, akkorra
1980 XV | Nem a birtok öröme volt az; Aladár, mint minden igaz
1981 XV | szinekúra; hanem boldoggá tette az a gondolat, hogy többé nem
1982 XV | szerelem.~És boldoggá tette az a gondolat, hogy keresztüllátott
1983 XV | jóknak azon ösztönéből, mely az érző lelket a szenvedők
1984 XV | mindenki elfelejtett, s kiért az öreg maga nem tehet semmit,
1985 XV | lépésével csak ártana neki; az idegen úr gyermeke titokban
1986 XV | titokban folyamodást ír érte, az apa nem haragszik ezért,
1987 XV | gorombáskodik vele, nehogy az sejtse, ki hozta el szabadulása
1988 XV | Ezért utasítá el a látogatót az első találkozás után, s
1989 XV | S nem is történt volna az meg soha, hogy egymást megismerjék,
1990 XV | felszínét, mint eddig.~Mit nyom az mind, ami a földön elveszett,
1991 XV | legelébb is Kampós uram azzal az örvendetes hírrel fogadá
1992 XV | hogy míg odavoltak, azalatt az ár két hüvelyket apadt.~
1993 XV | másutt új gátat szakított az ár, s más vidéket is elöntött.~
1994 XV | megmentett paripáit mutogatta meg az akolban, s onnan atyja karjába
1995 XV | reggel volt. Ahelyett, hogy az ő szobájába jött volna,
1996 XV | menekült hajótöröttet megeszi.~Az ebédlőben az asztalra téve
1997 XV | hajótöröttet megeszi.~Az ebédlőben az asztalra téve egymás mellett
1998 XV | mellett volt Aladár kalapja az árpabokrétával s Erzsikéé
1999 XV | Garanvölgyi megszámlálta az árpaszálakat, kilencen voltak;
2000 XV | kilencen voltak; a rózsákat is, az hét volt.~Nemsokára Erzsike
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2292 |