Fezejet

2001 XV   |           négyen összetalálkoztak ismét az ebédlőben.~Garanvölgyi megint
2002 XV   |         Garanvölgyi megint megszámlálta az árpaszálakat: – csak nyolc
2003 XV   |               lopják! – gondolá magában az öregúr.)~Bátran fogadhatott
2004 XV   |                  szegény fiú – mondá rá az öreg keserűen. – Milyen
2005 XV   |              hogy keveset álmatlanított az a gondolat, hogy hátha még
2006 XV   |           hozzászoktál, hogy ami nincs, az nem kell! – És most egyszerre
2007 XV   |                megszökött, anélkül hogy az államnak haszonbért fizetett
2008 XV   |                juhnyájad, vérlovaid még az első bérnök elprédálta,
2009 XV   |               parkodat kimérte ölfának; az utolsónak már nem maradt
2010 XV   |              levő redőnyöket eladni. Ez az élelmes ember még az üvegházakon
2011 XV   |                 Ez az élelmes ember még az üvegházakon levő ablakokat
2012 XV   |             egérlyukkal minden szeglet. Az ablakokban négy-öt emeletet
2013 XV   |             plafonján keresztülcsurgott az eső. Most ezt a „prérit”
2014 XV   |          őszinte sajnálkozásomat.~– Nem az itt a főkérdés – szólt Aladár
2015 XV   |               vonítva.~Persze, hogy nem az volt a főkérdés, hanem az,
2016 XV   |               az volt a főkérdés, hanem az, hogy ha fáradni és küzdeni
2017 XV   |                és lesz kiért.~Tudta ezt az öregúr maga is. Úgy olvasott
2018 XV   |            dolgot talált a faluban, hol az egyes házak itt-ott engedtek
2019 XV   |            egyes házak itt-ott engedtek az árnak, hogy dél vetette
2020 XV   |                munkából; délután eltölt az idő szelídebb tracírozással.
2021 XV   |           hiányzott még.~Dehogy gondolt az elutazásra többé. Az ugyan
2022 XV   |            gondolt az elutazásra többé. Az ugyan jólesett volna neki,
2023 XV   |                 el magával.~Garanvölgyi az mondta rá, hogy jó lesz,
2024 XV   |               jó lesz, majd süttet neki az útra pogácsát.~Reggel fel
2025 XV   |        osztentációval kiporoltatá, mire az öregúr előjött szobájából,
2026 XV   |           Aladár alkalmasint eltéveszté az ajtót, mert azt a nagy vétséget
2027 XV   |              már indul? – szólt jobbját az ifjú elé nyújtva.~– Rég
2028 XV   |                akinek parancsolhatok: – az nem önnek való. Én csak
2029 XV   |              Alá van írva in bianco. Mi az?~Erzsike most elereszté
2030 XV   |                tartana, hogy kérelmének az a színe lehet, hogy az „
2031 XV   |       kérelmének az a színe lehet, hogy az „erőszakos körülmények”
2032 XV   |                s megragadva két kezével az ifjú kezét.~– Maradjon ön
2033 XV   |             tartá Aladár jobbját, midőn az ifjú őt magához ölelte;
2034 XV   |                magával atyja szobájába.~Az öreg Ankerschmidt, ki, ha
2035 XV   |                   Ezt gondoltam – szólt az öreg, kezét nyújtva Aladár
2036 XV   |             megcsókolá mindkét oldalról az ifjú arcát és gyöngéden
2037 XV   |              nem szólt semmit; nem volt az az ember, aki gondolatait
2038 XV   |               szólt semmit; nem volt az az ember, aki gondolatait fennhangon
2039 XV   |         bevégzett élet után ő adta neki az újrakezdettet.~És ez a másik
2040 XV   |            planétán élünk.~Sok szép van az életben, amiről még nem
2041 XV   |                 angyal magával hozza le az égből az egész mennyországot?~
2042 XV   |               magával hozza le az égből az egész mennyországot?~És
2043 XV   |             tündérvilági bársony csókja az ő munkától barnult kezét
2044 XV   |                mennyiségű nagy adósság!~Az öreg Garanvölgyi megsokallta
2045 XV   |             szólt jószívű szarkazmussal az öreg.~Ankerschmidt felkacagott
2046 XV   |             hogy ez lesz a vége – szólt az öreg. – Erről a házasságról
2047 XV   |              elmondhatjuk, hogy nemcsak az „ég” akarta, hanem még a „
2048 XV   |            hiúságát erősen hűteni fogja az a gondolat, hogy nem tudott
2049 XV   |       Ankerschmidt – lányomasszony lesz az, ki magának szemére vetheti,
2050 XV   |              senkit, s azt hallva, hogy az urak mind Ankerschmidtéknél
2051 XV   |             vész apadását megtekinteni.~Az ár még mindig tenger volt
2052 XV   |          Garanvölgyi. – Mienk ez a víz!~Az indítvány általános pártolásra
2053 XVI  |                                    XVI. Az ócska ház~Hja, biz az ócska
2054 XVI  |              XVI. Az ócska ház~Hja, biz az ócska kastély még most is
2055 XVI  |               ugyan nem bánt irgalmasan az idő, de alapjai nem engedik
2056 XVI  |                a mulandóságnak: és íme, az új építmény hamarább összeroskadt,
2057 XVI  |                hamarább összeroskadt, s az ócska ház még most is dacol
2058 XVI  |             ócska ház még most is dacol az elemekkel, tanúságot téve
2059 XVI  |              melyről már akkor lefutott az apadó ár, vékony iszapréteget
2060 XVI  |                szólt Garanvölgyi, midőn az emlékezetes szobába értek,
2061 XVI  |                  Odaadom e kastélyt – s az ára, mint a népdal mondja: „
2062 XVI  |              kézszorítással erősíté meg az alkut.~– E kastélyra önnek
2063 XVI  |                 szeme láttára vezetheti az építkezést.~– Én nem azt
2064 XVI  |                   Én nem azt gondoltam: Az összedűlt kastély helyébe
2065 XVI  |              ahol szomszédaim: megfogni az ekeszarvát. Miután ön e
2066 XVI  |             pallókat, szőnyegeket belé, az ablakokat kissé magasabbra,
2067 XVI  |                 itt fogunk együtt lakni az én kedves fiammal.~– Ohó,
2068 XVI  |               szólt Garanvölgyi – ebből az sül ki, hogy ön a házat
2069 XVI  |                is meg akarja kapni, meg az árát is magánál tartani.
2070 XVI  |                  hisz ön íme itt van!~– Az igaz, mert csak azt fogadtam,
2071 XVI  |              felett azt követelni, hogy az ifjú pár az én házamban
2072 XVI  |             követelni, hogy az ifjú pár az én házamban legyen otthon.~
2073 XVI  |             rólunk, nélkülünk. Mi itten az érdekelt felek nélkül határozunk.
2074 XVI  |              követi férjét”, ezt mondja az írás.~– Óh nem! A „votum
2075 XVI  |         Minervae” asszonyi szavazat, és az dönt.~A két öregúr a nagy
2076 XVI  |        végigjárva, észre sem vevé, hogy az érdekelt fél hátramaradt
2077 XVI  |   visszaszolgáltattak, most is ott állt az íróasztalon. Erzsike rögtön
2078 XVI  |                a régi időkből.)~– Pedig az sok érzéssel volt írva.
2079 XVI  |                volt írva. Aki azt írta, az önt nagyon szerette.~– De
2080 XVI  |             talán nagyon régen lehetett az.~– Sőt még most is nagyon
2081 XVI  |              önhöz azon leveleket írta, az önnek kedvesebb még, mint
2082 XVI  |         nyugodtan tette szívére kezét: „az én lelkem nem tud arról
2083 XVI  |                  Ezalatt visszaérkeztek az öregurak.~– Kedves bácsi,
2084 XVI  |             percben fogadott.~– Nos, mi az?~– Hogy ő azt, ki e szekrénykében
2085 XVI  |            öcsém, vigyázz magadra ezzel az oldalbordával, mert ebben
2086 XVI  |                 a ketten.~Azzal elővevé az óraláncára csatolt kulcsot,
2087 XVI  |             szerelmes levelek, de amint az elsőt félig elolvasá, nem
2088 XVI  |               elolvasá, nem tehette ezt az ellenvetést; egy fájó, szerető
2089 XVI  |         annyiszor vétett ellene.~Aladár az első levél olvasta után
2090 XVI  |                meg nagybátyja kezét, ki az érzékeny jelenetnek azzal
2091 XVI  |               ugye öcsém, milyen bolond az ember, mikor maga van”.~
2092 XVII |                 Hetek múltak el ezután: az árvíz lassanként visszatért
2093 XVII |               utoljára undorral néz már az ember, mikor restell rajta
2094 XVII |               levest” csinálni.~– Ha ez az árvíz nem lett volna, sohase
2095 XVII |                leánya boldog fog lenni, az első vasárnap mindjárt kihirdetteték
2096 XVII |           házasulandó párt, s öröm volt az öregeknek a fiatalokban
2097 XVII |               doktor Grisáktól, melyben az érdemes férfiú nagy prosopopoeiával
2098 XVII |             bűnös példásan fog lakolni. Az eddigi nyomozásokból azonban
2099 XVII |            eddigi nyomozásokból azonban az tűnik ki, hogy „egy kis
2100 XVII |              egy kis félreértés” okozta az egészet, mely Mikucsek úrral
2101 XVII |                 át megbízatását; azután az ő utasításait is rosszul
2102 XVII |              értették meg; tévedés volt az egész, ami annyival világosabb
2103 XVII |          károsultak, testen, lelkén meg az esernyőjén kívül semmije
2104 XVII |            földön; majd kiheveri ezt is az ország, mint mást stb. stb.~–
2105 XVII |              éjszaka, egy lövés történt az ablakon keresztül, oly közelről,
2106 XVII |                 füstje egészen megfogta az üveget, a golyó egy kis
2107 XVII |             pisztolyt, hol húzódott meg az árokban. Teljesebb vallomást
2108 XVII |                  hogy ő volt a gyilkos.~Az egyik följelentett neve
2109 XVII |                 mármost melyik volt hát az igazi gyilkos?~A törvényszék
2110 XVII |               hogy ő követte el a bűnt, az volt kölcsönösen a feleletük,
2111 XVII |               hogy testvérét megmentse.~Az kétségtelen volt, hogy egyik
2112 XVII |                 a valóságos gyilkos, de az is kétségtelen volt, hogy
2113 XVII |              volt, hogy a másik meg nem az.~Valakit el kelle ítélni,
2114 XVII |           történt ez, de mindabból csak az derült ki, hogy a körülményeket
2115 XVII |           tudták elgondolni, hogy kerül az ő tanúskodásuk a kriminálitásba?~
2116 XVII |                 akivel szóba eredtek?~– Az én voltam! – vágott bele
2117 XVII |               beszélt ez a csónakos ott az uraknak?~– Hát én hoztam
2118 XVII |                 adni; sötét volt, mikor az emberrel beszéltek, arcát
2119 XVII |            lennie. De hogy melyik volt, az csakugyan nem tűnt ki.~A
2120 XVII |               Reggel aztán ott találták az ajtókilincsre felakasztva
2121 XVII |       felakasztva nyakkendőjénél fogva.~Az asztalon hagyott levélben
2122 XVII |        tanúvallomásra halál következik, az olyan erős, mintha megesküdtek
2123 XVII |           bevégzett tényt. Aki meghalt, az volt a bűnös, aki meg élt,
2124 XVII |              volt a bűnös, aki meg élt, az az ártatlan.~Ez értelemben
2125 XVII |                a bűnös, aki meg élt, az az ártatlan.~Ez értelemben
2126 XVII |                Ez értelemben adatott ki az ítélet. Igazságos volt-e?
2127 XVIII|               pénze van, becsaljon abba az iskolába, ahol megtanítják
2128 XVIII|              bizony nincs.~Egy év alatt az ügyetlen spekulációk oda
2129 XVIII|            Másik dolog, amit megtanult, az, hogy meglett korú politikusoknak
2130 XVIII|              dezavuálni, mert már ekkor az új pártalakítás erősen megnehezül.~
2131 XVIII|             tanács, mint „vissza ismét, az imádott hazának szentelni
2132 XVIII|                jó ürügy belekötni ismét az imádott hazába. Az embernek
2133 XVIII|                ismét az imádott hazába. Az embernek betegsége van,
2134 XVIII|       gyógyíthat, egyedül Balatonfüred. Az ember nem játssza ezért
2135 XVIII|              vissza; azalatt aztán, míg az ember az Anna-báli kúrán
2136 XVIII|             azalatt aztán, míg az ember az Anna-báli kúrán keresztülesik,
2137 XVIII|                  s akkor aztán meghozza az ember „szerelmének” azt
2138 XVIII|                 ember „szerelmének” azt az „áldozatot”, hogy ismét
2139 XVIII|              most eleve értesíteni kell az illetőket, hogy a megjelenés
2140 XVIII|          tárgyban írjanak; asszonyoknál az valódi élvezet.~Corinna
2141 XVIII|          barátom!~Orvosaim rendeletéből az idényt Bfüreden fogom tölteni.
2142 XVIII|                hová teszem a pénzt. Ott az ember bárminő toalettben
2143 XVIII|              fellengzését; rettegek, ha az a szegény poéta, aki Szellemfi
2144 XVIII|                  hogy egyesek ármánya s az üldöző sors hazámat elhagyni
2145 XVIII|                  mint biztosan tudom, – az az ember, kit én nem kevésbé
2146 XVIII|               mint biztosan tudom, – az az ember, kit én nem kevésbé
2147 XVIII|               ön, s kinek tolakodásától az ön lovagiassága képes leend
2148 XVIII|       tanácsából Balatonfüredre megyek; az nem messze van Pesttől;
2149 XVIII|               cserében én is elvállalom az ügyvédséget. Azt tudni fogja
2150 XVIII|                 táblabírónak is kiadtam az utat. Jöjjön, ha csak lehet,
2151 XVIII|              osztom azon gyászt, melyet az ég az ön családjára mért;
2152 XVIII|               azon gyászt, melyet az ég az ön családjára mért; engedje,
2153 XVIII|                 régi barátnéja könnyeit az önéivel egyesítse. Hisz,
2154 XVIII|     legkedvesebb tagját elveszíté, mint az, ki maga is mindent veszített
2155 XVIII|                 gondolkozik.~Pajtayné.”~Az ötödik végre szólt Aladárnak.~
2156 XVIII|                   Kedves Aladár!~Vannak az életben félreértések, miket
2157 XVIII|                 csak a halál derít fel. Az én éltem is egy ily talány,
2158 XVIII|                ön gondot nem fordított, az lesz az én halálom. A külszín,
2159 XVIII|           gondot nem fordított, az lesz az én halálom. A külszín, a
2160 XVIII|               ne tudja ön azt meg soha. Az idén Balatonfüreden leszek;
2161 XVIII|                azt a nőt, ki ide jött – az ön közelébe – meghalni –
2162 XVIII|                 kinek egyedüli óhajtása az, hogy egykor ön meg fog
2163 XVIII|                 már vígjátékokban látta az ember; ahol valaki a leveleket
2164 XVIII|                 borítékokat elcserélte. Az szép lenne, ha például minden
2165 XVIII|               semmi tévedés nem történt az osztályozásban.~Még arra
2166 XVIII|            szúrni. Nevelné a gyanút még az, hogy e levelek mind Bécsben
2167 XVIII|                 Magyarországra szólnak. Az ilyen gyanús közlemények
2168 XVIII|                 ismét visszakerült oda. Az embernek, hiába, élni kell!
2169 XVIII|            másikunk amúgy; szégyen csak az éhenhalás.~Aztán, ha az
2170 XVIII|                 az éhenhalás.~Aztán, ha az ember utcasepréssel keresi
2171 XVIII|                 régi ismerősünk, ott ül az öt levél előtt. Gyakorlott
2172 XVIII|                is megfizetteté.~Azonban az ő dolga vizsgálni és értesíteni,
2173 XVIII|           kinyitott szájal, mindig csak az orrán keresztül.~Szegény
2174 XVIII|       valamelyiket definitíve megfogni? Az is meglehet.~Utoljára jutott
2175 XVIII|               jutott Straff körmei közé az Ankerschmidthez írt levél.~
2176 XVIII|          Ankerschmidthez írt levél.~Míg az elébbenieket csak úgy vette,
2177 XVIII|            titkok megtudásakor, amikből az érdekelteknek veszedelme,
2178 XVIII|              nevetsége ígérkezik: addig az utolsó levél ördögi dühvel
2179 XVIII|                  Velem akar versenyezni az árulkodásban? Hahaha! Hahaha!
2180 XVIII|             Szellemfi poétát ócsárolja, az utóbbinak rendelt borítékba
2181 XVIII|           melyben kontesztáltatik, hogy az anyanyelv elfeledése miatt
2182 XVIII|     útbaindítása után alkalmasnak vélte az időt Pajtayné a balatonfüredeni
2183 XVIII|               udvarias a hölgyek iránt, az az időjárás.~Azért kiállhatatlan
2184 XVIII|            udvarias a hölgyek iránt, az az időjárás.~Azért kiállhatatlan
2185 XVIII|                 esik, mindjárt sár van. Az ember Bécsben sohasem lát
2186 XVIII|        kerítették.~Legnagyobb baj pedig az, hogy ilyen esőben az imádók,
2187 XVIII|             pedig az, hogy ilyen esőben az imádók, ha maguk ott várnák
2188 XVIII|             valakit a kávéház ajtajába; az is megsokallta az áldást,
2189 XVIII|             ajtajába; az is megsokallta az áldást, mely onnan felülről
2190 XVIII|               nem bátorkodott kijjebb , az eresznél.~A gyorsszekér
2191 XVIII|             magát szobáiba, első gondja az volt, hogy a vendégek lajstromát
2192 XVIII|                nagyon szerény nyereség.~Az az egy volt Szellemfi, a
2193 XVIII|             nagyon szerény nyereség.~Az az egy volt Szellemfi, a rímkészítő.
2194 XVIII|                 a csárdást járta, mikor az atilláját rángatni kezdték,
2195 XVIII|                 a leveleket. Tehát mind az öt sietett válaszolni. De
2196 XVIII|             ijedten ejté ki kezéből. Ez az Aladárhoz írt szöveg volt.~
2197 XVIII|           világos. Hogyan történhetett? Az megfoghatatlan. Mikor ő
2198 XVIII|         Grisákhoz írt levél fordult ki. Az a levél a német szöveggel.~
2199 XVIII|                Volt ott még több is, de az nem ide való.~Corinna az
2200 XVIII|                az nem ide való.~Corinna az ájuláshoz volt közel.~A
2201 XVIII|              neki szánt levelet kapott, az kétségtelen. S ha éppen
2202 XVIII|            hozzá intézett levelet, mely az ő címe alatt a Szellemfihez
2203 XVIII|             csak! Hogy egy szép asszony az imádójával töltött tête
2204 XVIII|           aligha meg nem fogja fizetni.~Az ötödik levél felől kétség
2205 XVIII|               kétség sem lehetett, hogy az is cserepéldánnyá vált.~
2206 XVIII|                 mégis eljött. Ki tudja, az íróféle tán mégsem oly engesztelhetlen,
2207 XVIII|                variációt mutatott, mint az előbbi négy.~Ebben egy irtóztató
2208 XVIII|                volt, hogy miért jött el az utolsó imádó.~Ezóta a verses
2209 XVIII|                 fürdőben, a kávéházban, az arénában, a lövöldében,
2210 XVIII|                 arénában, a lövöldében, az egész környéken.~A nevetséget
2211 XVIII|              azt fogja kérdezni: melyik az a delnő, akivel ilyen gonosz
2212 XVIII|                 a dallal, mint virággal az illat.~És őneki eszébe jutott,
2213 XVIII|                társaság közepett, azzal az ifjúval, – ki őt akkor oly
2214 XVIII|                 hölgyének meg ne ártson az esti szellő.~És most egyedül
2215 XVIII|                  És most egyedül ő volt az, aki levelét válasz nélkül
2216 XVIII|                  Közönyösen visszaküldé az eltévedt levelet.~S milyen
2217 XVIII|              milyen boldog lehetne most az ő oldalán, ha tudott volna
2218 XVIII|                  hogy milyen szép volna az eget mutató víztükör fenekén
2219 XVIII|                ez.~A csónak megfordult, az énekhangok újra közelíteni
2220 XVIII|              még egy divatlap is feküdt az asztalon, azon lap volt
2221 XVIII|       Felbontotta, hogy unalmát elűzze.~Az újdonságokon kezdé – szokás
2222 XVIII|              áldás és üdvkívánás kíséri az ország minden részéből e
2223 XVIII|            belle alliance’-ot.”~Ez volt az utolsó ütés kőszívére.~Most
2224 XVIII|                  egy ember, ki hű, mint az eb, okos, mint a róka, nem
2225 XVIII|                  amellett csinos ember, az utcán büszkén lehet vele
2226 XIX  |              nagy filozóf.~Míg derültek az élet napjai, addig élvezi
2227 XIX  |             gólyák, nem is megy rabolni az erdőre, mint a farkas, nem
2228 XIX  |            szokott rövidebb lenni, mert az rendesen elmúlik magától,
2229 XIX  |            vannak igen hosszú telek, de az a medvét nem konfundálja;
2230 XIX  |              nyílást, s akkor csak azon az egy helyen fázik.~Van aztán
2231 XIX  |                 feltűnését a naptárban, az még a természetbúvárok fölfedezésére
2232 XIX  |          fölfedezésére váró titok. Elég az hozzá, hogy gyertyaszentelő
2233 XIX  |          napfényes idő van, a hó olvad, az ég tavaszkék, ostoba cinkék
2234 XIX  |               fekszik; talpa közé dugja az orrát, s még negyven napot
2235 XIX  |          szakálláról; ha a farkas ordít az erdő mélyén: akkor a medve
2236 XIX  |             nekiindul elszánt jókedvvel az erdőnek.~Mert a medve tudja
2237 XIX  |             időjárási észleletek között az rég fel van jegyezve, az
2238 XIX  |                az rég fel van jegyezve, az bizonyos.~      ~Garanvölgyi
2239 XIX  |             annál többet lakott nála, s az öregurat mindennap jobban
2240 XIX  |            pedig Ankerschmidtet illeti, az többet volt nála, mint otthon.~
2241 XIX  |                s mindent elhisznek, ami az újságban van.~Garanvölgyi
2242 XIX  |              látszott.~Mert ez úgy van.~Az idegen, a megtelepült tíz
2243 XIX  |            magával ide, magához ragadja az új honfitársak egyező jelleme,
2244 XIX  |           következő ivadékuk bizonyosan az.~Ankerschmidt úgy beszélt
2245 XIX  |           Garanvölgyi pedig nem mozdult az odújából.~Még tél van, még
2246 XIX  |        szokatlanul rossz kedéllyel jött az öregúrhoz Ankerschmidt,
2247 XIX  |                 kivessék helyéből. – És az idő nagyon kedvező rá, mert
2248 XIX  |              arca kigyulladt.~„Akkor ez az az idő, melyben a medve
2249 XIX  |                kigyulladt.~„Akkor ez az az idő, melyben a medve elhagyja
2250 XIX  |             igaza.~Később bekövetkeztek az összehívott országgyűlésre
2251 XIX  |        legádázabbul tudott korteskedni, az Ankerschmidt volt.~Erzsike
2252 XIX  |               kokárdákat hímzett, miket az öreg úr osztott elöl-utol
2253 XIX  |            kabátján viselte, s felfalta az embereket, akik kétségbe
2254 XIX  |                 hangnak sem elcsúfítani az általános kiáltást; semmi
2255 XIX  |            utoljára annyira vitte, hogy az ellenjelölt megkövette a
2256 XIX  |              megkövette a kaszinóban, s az egész világ előtt bocsánatot
2257 XIX  |          megválasztottnak ő mondhatá el az ablaka alá vezetett választó
2258 Uto  |                                 Utóhang Az új földesúrhoz~Egy regényemben
2259 Uto  |          annyira híven ecsetelni, mint „Az új földesúr”-ban.~Azok az
2260 Uto  |               Az új földesúr”-ban.~Azok az alakok valóban mind itt
2261 Uto  |                 valóban mind itt éltek, az a küzdelem valóban itt folyott
2262 Uto  |                 tragikuma mind valóság.~Az egésznek az eszméjét egy
2263 Uto  |               mind valóság.~Az egésznek az eszméjét egy nevezetes ötlet
2264 Uto  |            Bach-korszakban annyira ment az állambölcsek figyelme, hogy
2265 Uto  |                 rendelet végrehajtására az alföldön éppen egy magyar
2266 Uto  |           Bonyhádyra változtatta, s aki az országos vásárokon szedette
2267 Uto  |            amiért aztán megörökíttetett az országszerte énekelt népdalban:~„
2268 Uto  |              ellendemonstráció lehetett az, mikor egy ilyen betiltott
2269 Uto  |        mindennek kellett történni ebben az országban, ami ezt a pontiusi
2270 Uto  |             dac-váráig?~Ez azonban csak az eszmét költötte; az alak,
2271 Uto  |                csak az eszmét költötte; az alak, ki Ankerschmidt tábornokban
2272 Uto  |             több hasonló ismerősből van az összetéve, ámbár egy-egy
2273 Uto  |                mint a tromfból jóltevés az üldözöttel, ennél is megvolt.~
2274 Uto  |                fogságában történt vele.~Az ál-Petőfi alakja, s aztán
2275 Uto  |          hivatalnokcsapat, kíséretével, az új törvényt és rendet használó
2276 Uto  |              tartja a szegénylegényt és az elemi csapást, s belekacag
2277 Uto  |         magyarázza a hatást, amit akkor az olvasó közönségre gyakorolt.
2278 Uto  |               ismertetéseket írta róla; az angolból ment át a svéd,
2279 Uto  |               ma már szépen kell kérnem az olvasót, hogy higgye el
2280 Uto  |                higgye el nekem, hogy ez az egész regény, évtizedekkel
2281 Uto  |              egész regény, évtizedekkel az ő születése előtt, valóban
2282 Uto  |                 emberek, akik lemondtak az élet minden kényelméről –
2283 Uto  |            útjába. Nem különcök voltak: az egész nemzet érzelmeinek
2284 Uto  |       kereskedelmünk, se hitelünk: csak az alattunk levő föld, az a
2285 Uto  |             csak az alattunk levő föld, az a mienk; az a mi védelmünk,
2286 Uto  |         alattunk levő föld, az a mienk; az a mi védelmünk, az, ami
2287 Uto  |               mienk; az a mi védelmünk, az, ami meghódítja a hódítót;
2288 Uto  |              országunkból, utoljára még az árvizet is ráereszté, hogy
2289 Uto  |              árvizet is ráereszté, hogy az Isten áldását is letörülje
2290 Uto  |                róla. És véges-végül még az égbejáró utat is el akarta
2291 Uto  |                 egyesíték buzgó imáikat az üldözöttekével, kitartásra
2292 Uto  |               De szép idők voltak!~Hála az Égnek, hogy elmúltak!~1895.~