1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1765
Fezejet
1 I | semmit, híreszteljétek ki, hogy meghaltam. Meglehet ugyan,
2 I | meghaltam. Meglehet ugyan, hogy élek, hála a komáromi kapitulációnál
3 I | tudom megmondani az okát, hogy miért, és különösen, hogy
4 I | hogy miért, és különösen, hogy miért tovább, mikor a fű
5 I | Hanem hát az Úr rendelte, hogy olyan állatok is legyenek
6 I | a kedélyállapotban volt, hogy nem szerette azt kérdezni:
7 I | még haza a hadjárat után, hogy tapasztalhassa, miszerint
8 I | köszvényes titillációk, hogy az életerő még működik benne.~
9 I | bosszankodjál, másodszülött olvasóm, hogy annyi latin mondást találsz
10 I | fajnak passzírozhatnánk, s hogy keresnék kedvünket minden
11 I | azt mondák Garanvölgyinek, hogy egész tökéletességgel mégsem
12 I | hírrel örvendezteték meg, hogy bizonyára a bor is akcíza
13 I | arra a jó hírre ébredt, hogy a játékkártyák is bélyeget
14 I | rende úgy hozta magával, hogy reggel legyen. Garanvölgyinek
15 I | amelyben tudtul adatik, hogy ha vadászni akar, puskát
16 I | reverzálist ad maga felől, hogy e veszedelmes huszáringredienciát
17 I | Egyszer aztán azt is megtudta, hogy ha az ember a szomszéd faluba
18 I | tanú jótállása mellett, hogy csakugyan igaz járatban
19 I | azzal iparkodnak tanúsítani, hogy a kalapjaikon levő szalagot
20 I | még egyszer aztán kijött, hogy ezentúl pörlekedni csak
21 I | etnográfiában, az tudni fogja, hogy mikor a magyar ember lemond
22 I | magyar ember lemond arról, hogy dohányozzék, hogy bort igyék,
23 I | arról, hogy dohányozzék, hogy bort igyék, hogy ismerőseivel
24 I | dohányozzék, hogy bort igyék, hogy ismerőseivel összejöjjön,
25 I | ismerőseivel összejöjjön, hogy vadászni járjon, hogy az
26 I | összejöjjön, hogy vadászni járjon, hogy az utcára kimenjen, az mind
27 I | mikor arra szánja magát, hogy nem perlekedik többet: az
28 I | még azzal is fenyegették, hogy „personalhaft”-ot eszközölnek
29 I | foga: szerette volna tudni, hogy ő, ki vénségeig mindig a
30 I | s sohasem jutott hozzá, hogy valaha egy napszámra valót
31 I | hogyan tudná annyira vinni, hogy egy egész esztendeig eltartassa
32 I | csupán azon tudománya által, hogy nem tud megfizetni.~No de
33 I | birkák is azt gondolták ki, hogy ők megdöglenek. A szisztéma
34 I | úgy mellesleg felkérte, hogy ha be talál vetődni Pestre,
35 I | birkákon. Az ismerős ígérte, hogy nagyon szívesen teszi.~–
36 I | Alig is múlt el két nap, hogy Garanvölgyi úr udvarára
37 I | Garanvölgyi.~– Ezt már szeretem, hogy ilyen gondos volt az öcsém,
38 I | ilyen gondos volt az öcsém, hogy mindjárt küldte az urat.
39 I | tovább; az még furcsább, hogy amikor a szájfájás elmúlik
40 I | De uram, ön úgy látszik, hogy csalódásban van.~– Az meglehet,
41 I | pantalonjához kezdte fenni, hogy mindjárt visszafelé keringett.~–
42 I | értekeznünk.~– Tessék elhinni, hogy nincs ott már semmi lefoglalni
43 I | okozni, hanem azért jövök, hogy uraságodat őméltósága Ritter
44 I | szívességre kér? Nem értem, hogy jutok egyszerre ennyi szórejtvényhez.
45 I | meg boldogult öcsémtől, s hogy ő szegény, sok ide nem tartozó
46 I | atyafiságos jóindulatból, hogy legyen neki miből élni.
47 I | Garanvölgyi úr azt hitte, hogy most olyan igazságokat mondott
48 I | magában eleget a doktor úr! Hogy mosolygott gúnyosan a balga
49 I | teljesíthetek? Már azt értem, hogy szomszédommá hogyan lett.~–
50 I | Méltóztatik emlékezni, hogy amely cessziót uraságod
51 I | stipulálni, mely abból áll, hogy a jószág belső telkén levő
52 I | építette, s nem akartam, hogy az özvegy haszonbérlője
53 I | természetesen; azon oknál fogva, hogy magam valahonnan bemehessek
54 I | kormányozhatósága nem lévén feltalálva, hogy az ember felülről szállhasson
55 I | pedig azért biztosítottam, hogy az árendás ki ne pusztítsa
56 I | együgyű fejcsóválással, hogy a doktor kezdett kétségbeesni
57 I | lehetne attól tartanom, hogy azon esetben a bíró engemet
58 I | meg lehet ön győződve, hogy „itt” mindenkinek egyformán
59 I | humorral Garanvölgyi. – Talán, hogy nincsen bélyegpapírra írva,
60 I | bélyegpapírra írva, vagy talán, hogy a pecsét nem jó helyre van
61 I | jöttem önhöz konzultálni, hogy nekem tanácsokat adjon,
62 I | nekem tanácsokat adjon, hogy miként lehetne procedálni
63 I | udvaron; nem is ártott, hogy ő hátul ment, mert négy
64 I | feleslegesnek megjegyezni, hogy az ilyen nagy kutyákat kosár
65 I | csendes stúdiumokkal. – S hogy bebizonyítsa szavai valóságát,
66 I | volt arra a kísérletre, hogy megtudja maga felől, vajon
67 I | van.~– S nem is valószínű, hogy azt ki méltóztassék tataroztatni…~–
68 I | ötletnek találta, s úgy vélte, hogy az ilyesmit tréfásan folytatni
69 I | ezt a méhet… azt hiszem, hogy tizenkétezer forintért az
70 I | igaz; sőt még az is igaz, hogy én tizenkétezer forintra
71 I | megmondani a lovag úrnak, hogy én azt a rongyos épületet
72 I | nekem meg van engedve, hogy ígérjek önnek húszezer forintig.
73 I | Grisák most kezdte átlátni, hogy micsoda kemény gyerekkel
74 I | lovag azt adta megbízásul, hogy ha a rozzant kastélyt megveheti „
75 I | mely azt fogja rendelni, hogy akinek rongyos vityillója
76 I | rá kellett szánni magát, hogy re infecta kitaláljon magára
77 I | készületet sem látszott tenni, hogy őt kikísérje.~(Ez nagyon
78 I | meglepetéssel szemlélé, hogy a béresek ugyancsak szót
79 I | az egyének, úgy látszik, hogy tréfát űznek az emberből.~
80 II | Hamar felépült, látszik, hogy építője könnyen bánik a
81 II | élhetett nyugodtan, anélkül hogy valaki szomszédját emlegette
82 II | Nagyon köpcös volt már arra, hogy a dicsőséget keresse. Hanem
83 II | ellenkezőleg megmutatta, hogy csak azért is szűzdohányt
84 II | közölhetnek; s távol legyen, hogy kétségbe volna esve; sőt
85 II | inkább olyan bizonyos afelől, hogy ami el nem következett tavasszal,
86 II | szokta rendesen végezni, hogy: „Nono, eszem én még szőlőt
87 II | állítás az a magyar emberről, hogy még valaha szőlőt akar enni
88 II | követelt, ő meg azt tette, hogy máskor Icignek befagyott
89 II | Ádám úr a számadásokat, hogy ilyenféle represszáliák
90 II | gyakrabban egy-egy süldő malac.~Hogy nevetnének ezen a külföld
91 II | étellel tartani! Ahelyett, hogy feljelentenék őket a kerületi
92 II | nélkül is jól sejtette, hogy a rubrikátus miféle osztályához
93 II | Elég siralom. Nagy kérdés, hogy nem jobb-e annál bekocogtatni
94 II | mégis orrolta a dologban, hogy akárki legyen is e nagyon
95 II | Hiszen én nem mondom, hogy ne adjanak neki bort, de
96 II | keresni. Hiszen azt mondanám, hogy inkább a magaméból adom
97 II | adom meg, ha nem tudnám, hogy a tekintetes úr nagyon megbánná,
98 II | majd egyszer tudtára esnék, hogy ki volt az, akinek ezt felpanaszolta.~
99 II | valakinek, aki azt állította, hogy ő Bem hadsegéde, aztán egy
100 II | egyszer kétségtelen vagyok, hogy ő az!~– Kicsoda?~– No, ha
101 II | asztal mellől, s kérni fog, hogy vezessem rögtön hozzá.~Ádám
102 II | elváltoztatta ám most az ábrázatját, hogy rá ne ismerjenek.~– De hát
103 II | Az írást messziről látom, hogy nem Petőfié.~– Hja, mert
104 II | elváltoztatta ám azt is, hogy nyomára ne jöjjenek róla.~
105 II | azokat olvasni.~Persze, hogy a legrettenetesebb fűzfapoézis
106 II | áhítva várt már vissza, hogy újra keblébe varrhassa. –
107 II | valószínűnek találja ön, hogy valakinek oly tompa ínylése
108 II | oly tompa ínylése legyen, hogy a macskakölyköket meg ne
109 II | a bankójára azt mondják, hogy „hamis”.~Nehéz az embernek
110 II | az embernek azt elhinni, hogy ami eddig az ő meggyőződésében
111 II | szegre lehetne akasztani, hogy vannak még Ázsiában szkítamagyarok,
112 II | hidat építik a Boszporuszon, hogy átjöjjenek. Ez pedig több
113 II | minden viszontagságait, hogy szabadult ki a csatából,
114 II | szabadult ki a csatából, hogy menekült tovább, hogy szinte
115 II | csatából, hogy menekült tovább, hogy szinte maga előtt látja
116 II | elégették, a versről megtudták, hogy az Petőfié, s a kozáknak
117 II | elmenekült. Másnap már hallotta, hogy üldözik. Akkor egy patakot
118 II | Amerikába.~– No, látom, hogy semmit sem tetszik elhinni,
119 II | Bihartól Borsodig úgy eljön, hogy nem eszik útközben egyebet,
120 II | ismerősöm volt, nem említette, hogy óhajtana velem találkozni?~–
121 II | A napokban tudtomra adá, hogy ez a Ritter csak azért költözött
122 II | költözött ide a faluba, hogy megtudja, mit beszél a tekintetes
123 II | édes barátom, higgye el, hogy azok a bizonyos helyek annak
124 II | alig várhatta Kampós úr, hogy a számadásokat visszakaphassa,
125 II | bujdosóját táplálni szokta.~Hogy mi helyen volt a titkos
126 II | kutassuk.~Elég az hozzá, hogy a becsületes buzgó honfi
127 II | melynek az volt a kulcsa, hogy a magánhangzók 1, 2, 3 stb.
128 II | kevesebbet nem várt, mint hogy Ádám úr e szavak hallatára
129 II | rájzenderhez”, s mondja meg neki, hogy Petőfi írásban hagyta, hogy
130 II | hogy Petőfi írásban hagyta, hogy soha Bécs városába nem fog
131 II | történt, hanem annyi bizonyos, hogy mikor ismét fölemelte a
132 II | ismét fölemelte a fejét, hogy Ádám urat még bővebb magyarázatok
133 II | kérje föl, hát akkor látta, hogy már a kukoricaföldek mellett
134 II | ott is nagy kerülőt tett, hogy hátulról osonhasson be a
135 II | órát is ajándékozott neki, hogy tudhassa, mennyi az idő;
136 II | amiket oly bőven pazarolt rá. Hogy féltette! Mennyit aggódott
137 II | kalapját, ha eszébe jutott, hogy ő eddig mindannyiszor olyan
138 II | mindannyiszor olyan együgyű volt, hogy egy lábtón mászott fel a
139 II | lesz lepetve, ha meglátja, hogy eddigi bálványozója, első
140 II | bálványozója, első lépésre is, hogy lép eléje föltett kalappal.~
141 II | érezve a sáfrányillatot, hogy ebből a tudakozódásból aligha
142 II | akként vala felkészülve, hogy szükség esetében azonnal
143 II | találtassék: tudniillik hogy mindazokat, amik a szobában
144 II | tekintélyes alak volt arra, hogy gyönge szívű embereknek
145 II | nyílt magyar arca van, hogy bizony akárkit is elszédítene
146 II | jegyzem fel Kampós úrnak, hogy amint őt ismét testi alakjában
147 II | lehetetlen volt elhinnie, hogy ez hazudás is lehessen;
148 II | éppen közel volt hozzá, hogy kezet csókoljon neki, s
149 II | tekintetes úr azt mondá, hogy ő nem emlékezik, mintha
150 II | egy üldözött honfi elé, hogy abban megejtsék. Ravasz
151 II | keresitek az alkalmat, hogy tőle megmenekülhessetek.
152 II | Akkor megemlékezzetek róla, hogy az üldözött honfitól megsajnáltátok
153 II | reszketés volt már. Úgy gondolá, hogy e szörnyű fenyegetés ellenében
154 II | oly dühös mozdulattal, hogy Kampós úr nem kevesebbet
155 II | kevesebbet várt tőle, mint azt, hogy menten rongyokká fogja azokat
156 II | Valld meg, hitszegő, hogy száz forintot küldtek számomra,
157 II | annyi lélekjelenléttel, hogy az asztalon levő két kalap
158 II | még megállt, s észrevevén, hogy a jámbor férfiú szemei most
159 II | Milyen méltósággal beszélt! Hogy fel volt indulva. Ez mégis
160 III | harcmezőn, okot adtak neki, hogy a további szolgálat alól
161 III | oda vezette a hadastyánt, hogy legjobb lesz a pénzt valami
162 III | gyönyörű répa-, repcevetései; s hogy mindenből meglegyen a java,
163 III | azok póznákra szegezve, hogy a gyújtogatóknak elvegyék
164 III | tudomása volt a lovagnak, hogy abban valami mogorva kuruc
165 III | nevelőben hagyta; azután, hogy jószágbirtokossá lett, egy
166 III | tekintélyét azzal is növelni, hogy a kiborotvált szakállból
167 III | ült, az inas azt mondá, hogy egy szerencsétlen úrforma
168 III | más esetre nem emlékezem, hogy a testemhez közel lett volna
169 III | meglepé a szerencsétlent, hogy az éppen szájába dugott
170 III | méltóztatik? – kérdé elbámulva.~– Hogy én hogyan tudom önnek ottlétét?
171 III | Vadászom aztán megmagyarázta, hogy ön kicsoda; hanem az úgy
172 III | hanem az úgy adta elő, hogy ön valami menekült honvéd
173 III | megtűrheté?~– Azt érti ön, hogy tudtam és nem adtam föl?~–
174 III | jövevény a lovag kedélyét, hogy ott igen sok rétegen kell
175 III | Garanvölgyi valóban azt hivé, hogy én a forradalmi párthoz
176 III | Engemet is felszólítottak, hogy vegyek benne részt; rám
177 III | azon kívánságát nyilvánítá, hogy szeretné tudni, milyen lehet
178 III | Hallja ön! Én kitaláltam, hogy ön kicsoda. Ön egy üldözött,
179 III | emelt szivarral esküvék, hogy ő nem alakoskodik, ő igazat
180 III | nemsokára azon vevé észre, hogy Ankerschmidt lovag, amikor
181 III | gondoskodva.~Azon gondolkozott, hogy vajon mi lehet az, amit
182 III | kisasszony utánad küldött, hogy azt a levelet, ami a kalapodban
183 III | addig hajolj le itt a fűbe, hogy valaki észre ne vegyen,
184 III | s lehetetlennek tartá, hogy amit ilyen úr mond, az még
185 III | ráparancsolva a kis kölyökre, hogy jól elrejtse magát, míg
186 III | tudná, hát tanulja meg, hogy a levéltitok szentségének
187 III | Sietek önt tudósítani, hogy ön nagy veszélyben forog.
188 III | keblén táplált, felfedezte, hogy ön összeesküvést tervez
189 III | kasznárjával, Kampós úrral együtt; hogy hol vannak fegyverei, titkos
190 III | tudja meg az öreg kuruc, hogy leskelődnek utána. Ez annál
191 III | világosan felfogott Richárd úr, hogy itt a megkezdett szereppel
192 III | kissé kétfelé szoktatva, hogy arcának némi négyszögletűséget
193 III | mintha azzal jelvényezné, hogy tartózkodnia kell a vigyázatlan
194 III | beszédtől, s azzal, amint látta, hogy a három hölgyön kívül, kik
195 III | bocsássanak meg nekem, hogy oly nyomorult szerepet játszottam
196 III | néhány órával ezelőtt. Érzem, hogy önök megvetnek engem, és
197 III | elárulhatta önök előtt, hogy nem mondok igazat. Nem viselhetem
198 III | sietett a lovagot biztosítani, hogy e háznál bizonyára senki
199 III | legyen arról meggyőződve, hogy bár ezelőtt egynehány esztendővel
200 III | vendégét. Csak arra vigyázzon, hogy a fővadász előtt ne találjon
201 III | ifjú oppozíció-tagra. – Hogy lehet oly gyöngédtelen?!~
202 III | tehette volna azt, amit „más”, hogy a majoritás ily fényes bizalmi
203 III | de ő meg akarta mutatni, hogy nála a „kék könyv” rendben
204 III | az árulónak. Megtudtam, hogy saját nyomorú életének megmentéséért
205 III | képesek. Ezért megelőztem őt, hogy ha gonosz szándékú árulkodásával
206 III | akarja valakivel tudatni, hogy „óh be otromba óriási nagy
207 III | énvelem elhitetni”, anélkül, hogy tulajdonképpen egy mondott
208 III | kétkedőre, Bogumil észrevehette, hogy itt Eliz kisasszonyra nagyszerű
209 III | szemhunyó lemondással rebegé: hogy igen idején látja egyelőre
210 III | azon meggyőződésre jutand, hogy jelenléte bárkire nézve
211 III | össze, s aztán olyan furcsa, hogy nem tudok velük beszélni.
212 III | énekelnek. Úgy szeretném tudni, hogy miről dalolnak, mert az
213 III | A gonosz lélek! Tudta, hogy ezért büntetik; tudta, hogy
214 III | hogy ezért büntetik; tudta, hogy ez fog fájni legjobban.~
215 III | kertek alá vezetett, tudva, hogy Gyuszinak azon az úton kell
216 III | mintha azt fejezné ki vele: hogy hiszen itt az üstököm, cibáld
217 III | csókolja a kezeiket, azt izeni, hogy „nix tájcs”.~– Mit izent,
218 III | a gyereket.~– Azt izeni, hogy visszaküldte a levelet –
219 III | Bogumil.~– Az ám, azt izente, hogy nem tud németül – piszegé
220 III | Gyuszi, nagyon örülve rajta, hogy már egyszer magát kezdi
221 III | levelet! Csak nem várod, hogy én hajoljak le érte, pimasz.
222 III | felőle senkinek beszélni, hogy hol voltál, mert nyársba
223 III | Kezembe adta az apród, hogy hozzam ide.~Ankerschmidt
224 III | Garanvölgyi azt izente, hogy nem fogadja el, mert nem
225 III | Csak nem képzeli ön, hogy én egy levelet fel fogok
226 III | értettem, kérem alássan, hanem hogy talán a kisasszony maga…~–
227 III | megbántás, azt izenni vissza, hogy nem tud németül.~– És énnekem,
228 III | Mondtam már egyszer, hogy az nem. Ha ő nem akarja
229 III | Engedje meg méltóságod, hogy én rohanhassak a vén poltronhoz,
230 III | kartellvivő. Engedje méltóságod, hogy ez ügyben segédje legyek.~–
231 IV | harag; elgondolta magában, hogy valamennyire kordiális,
232 IV | lehet” szót arra értve, hogy „herein”, azzal a durcás
233 IV | tréfával nyitott be az ajtón, hogy:~– Áh, ön azt mondja „herein”,
234 IV | és mégis azt állítja, hogy nem tud németül.~Ekkor álltak
235 IV | Garanvölgyi –, én azt mondtam, hogy „lehet”.~– Ah. Tehát miért
236 IV | semmit, amíg meg nem nézem, hogy nincs-e az valamely paragrafus
237 IV | olvasatlanul, azzal az izenettel, hogy nem tud németül.~– E vétség
238 IV | számában, az eddigiekben tudom, hogy nincs, mert azokat tanulmányoztam.~
239 IV | katona; ön tudni fogja, hogy vannak sérelmek, miket semmi
240 IV | lovag úr, de azt is tudom, hogy kivételes törvények mivel
241 IV | Csak az hűsítette a vérét, hogy ennek a táblabírónak azokhoz
242 IV | ide.~– Kaptam. Nem tudtam, hogy cseléd; azt gondoltam, szolgabíró,
243 IV | visszaküldte azzal az izenettel, hogy nem tud németül.~Ankerschmidt
244 IV | részeltették; lehetetlen, hogy nyelvekre ne taníttatták
245 IV | Humorisztikusnak találja ön?~– Hogy az ördögbe ne? Azt mondani,
246 IV | ördögbe ne? Azt mondani, hogy az ember elfelejtett – ilyesmit.~
247 IV | sokszor jött, mintha álmodnám, hogy be kell mennem a székvárosba,
248 IV | ablakom alatt köszöngetni, hogy megyek megkérdezni, miért
249 IV | mondom: már most itt maradsz, hogy majd akkor ébren is itt
250 IV | bolondság az; nem élek én addig, hogy őt lássam, és én el tudtam
251 IV | nála csak az ragadt meg, hogy ellenfelének egy kedves
252 IV | börtönben bűnhődik; itt érzé, hogy szemei nedvesülnek.~Most
253 IV | táblabíróhoz.~– Távol legyen tőlem, hogy én önhöz inzultációkat tenni
254 IV | lépésre az kényszerített, hogy e levél borítékcímén, mely
255 IV | természetesnek fogja találni, hogy nekem, mint apának, kötelességem
256 IV | kötelességem megtudni azt, hogy gyermekeim, előttem ismeretlen
257 IV | leveleznek. Az hozzám nem illik, hogy e levelet magam bontsam
258 IV | visszahoztam ezt önhöz, hogy bontsa fel ön, s ha maga
259 IV | borítékjából, odainté Kampóst, hogy olvassa el annak tartalmát.
260 IV | katona úr azt gondolja, hogy tréfálni akar vele, s még
261 IV | rá kellett szánnia magát, hogy keresztül ötöl-hatoljon
262 IV | hibát a felolvasásban, mint hogy a „ß”–t mindenütt „ßf”–nek
263 IV | fel.~Ankerschmidt látva, hogy igazán nehezen megy neki
264 IV | borítékjába.~– Megengedi, uram, hogy megtartsam e levelet?~Ankerschmidt
265 IV | Én mégis nagyon szeretem, hogy ezt megtudtam, ön nem fog
266 IV | Én pedig viszont remélem, hogy derék pártfogónémra nézve
267 IV | Katonaságnál tanultam, hogy a feljebbvalónak az alattvaló
268 IV | házi fegyelemtartásban, hogy ott többnyire a nők a vezérek,
269 IV | ott Kampósnak hagyta meg, hogy kísérje tovább a nagyságos
270 IV | egy gondolatfa támadt: az, hogy – tán lehetett volna az
271 IV | útját állta oly sietséggel, hogy a lovag már egyelőre azt
272 IV | már egyelőre azt képzelte, hogy valami merényletet tervez
273 IV | kerékbe törnek is; tudom, hogy az az áruló majd másutt
274 IV | rejteget? Mi célra?~– Tudom, hogy végem van, de kimondom.
275 IV | hord, aztán reméllettem, hogy valaha mégiscsak lehet majd
276 IV | Kampós uram azt sem tudta, hogy ébren van-e, vagy álmodik.
277 IV | ébren van-e, vagy álmodik. Hogy ő még egyszer valaha vállára
278 IV | faluba. Szentül azt hitte, hogy ő most egy lábbal magasabb,
279 IV | napra be kellett azzal érni, hogy midőn elment Kampós uram
280 IV | láthatta a ragyogó arcból, hogy ezzel ma nem beszélhet senki.~
281 IV | bámulhatták, s bejelenthették, hogy a másik uraság inasa egy
282 IV | hozott számára.~Tudta már, hogy mi van abban. Bevonult szobájába.
283 IV | cselédek azt hitték odakünn, hogy Kampós uram valakinek kigázolja
284 IV | benyitottak az ajtaján, hogy elválasszák a küzdőket egymástól.~
285 IV | alá: erősen kigondolta, hogy mit fog elmondani neki.~
286 IV | kecses pukkerlivel jelezé, hogy érti.~– Ne mosolyogjon!
287 IV | Nekem igenis. Ki mondja azt, hogy nem? De miért mentem oda?
288 IV | mit írtam? Tudattam vele, hogy vigyázzon magára, mert árulkodnak
289 IV | Meg fogom én azt mutatni, hogy idehaza én parancsolok.~
290 IV | csakugyan megérte azt a diadalt, hogy négy másodpercig oly mély
291 IV | utoljára is azon vette észre, hogy keblére ölelve tartja az
292 IV | az intéssel bocsátja el, hogy csak „máskor is” legyen
293 V | V. Hogy jut az ember a legelső kanászkalaphoz?~„
294 V | Nem adnám száz forintért, hogy semmim sincs!”~Ugyan ki
295 V | istenadta föld.~Az igaz, hogy biz ezzel igen „földhözragadt”
296 V | Hozzá még az a szerencse, hogy éppen ez idő tájon a világ
297 V | kétakkora táblán, nem hiszem, hogy nyolcezeret arasson. (Vendelin
298 V | rám, mikor mondtam neki, hogy vesse el jókor a repcét.
299 V | jókor a repcét. Azt mondta, hogy azt jobban tudja ő, mert
300 V | szakkermentírozott, mikor látta, hogy a földibolha mind nekiesik
301 V | összejött velem, mindig szidott, hogy tudok valami babonát, amivel
302 V | utasítom. Mondtam neki, hogy ő meg küldje őket mihozzánk
303 V | fiatalabb vetést keresi.~– Hát hogy lehet ennek örülni?~– Mikor
304 V | hát csak intézkedni kell, hogy a dolog idejére minden rendében
305 V | beszélek a tiszteletessel, hogy a jövő vasárnap egy kis
306 V | holnap paszulyt főzetek, hogy kiürüljön a tál.~(Elárultam,
307 V | kiürüljön a tál.~(Elárultam, hogy a magyar ember oly tudatlan
308 V | oly tudatlan és babonás, hogy mikor kedvenc étele van
309 V | rábiztatni a fogyasztásra, hogy „ha üres lesz a tál, holnap
310 V | remekül van berendezve, hogy az egész függetlenné van
311 V | kérdezősködik a legalsóbb cselédtől, hogy merre van az inspektor úr.
312 V | inspektor úr. Az mutatja neki, hogy ott ül a hűsön, s teát iszik.~
313 V | úrhoz.~– Talán bizony beteg, hogy herbateát iszik? Jó is biz
314 V | folytatja szépen.~– Hát, hogy éppen tizennyolcan volnánk,
315 V | is, mi közöm nekem ahhoz, hogy kentek hányan vannak lovastul,
316 V | No, mert csak azért, hogy hetfőre verradóra, ha Isten
317 V | Bánom is én.~– Mondok, hogy Garanvölgyi tekintetes úrnak
318 V | Ez a kópé, úgy látszik, hogy őt bolonddá akarja tartani.
319 V | magamtoól is, csak azt mondják, hogy nem kell. Elmegyek én. Azért
320 V | én most tanulnám először, hogy mi az ára egy parasztnak.~
321 V | felesleges volt tartania, hogy még egyszer az a paraszt
322 V | uradalomnak annyi cselédje, hogy az maga egy kis divízió;
323 V | barázdába. Az volt a szerencse, hogy addig semmije sem törött
324 V | masina olyan jó masina, hogy nemcsak lekaszálja a repcét,
325 V | Vendelin úr meg akarta mutatni, hogy ért a mechanikához; elővette
326 V | sajátos belszervezete volt, hogy minél jobban tágultak a
327 V | egyszerre azt vette észre, hogy nem ők húzzák a szekeret,
328 V | Bécsbe ahhoz, aki csinálta, hogy készítse el újra.~Hanem
329 V | kezéből szedte ki a kaszát, hogy kisegítse a rendes földmívelő
330 V | szolgaszemélyzetet. Elv volt, hogy azért a parasztra mégsem
331 V | belőlük egyet is.~Képzelhetni, hogy ezeket a nagy urakat nem
332 V | fegyverezve szuronyos puskákkal, hogy netalántán vakmerő szándékkal
333 V | mankusokat, abból is kitetszik, hogy a beütött repceveszedelem
334 V | egyik disznóőr, jelentve, hogy az éjjel, hogyan, hogyan
335 V | törvényszék az országban, hogy ily vakmerő tett büntetését
336 V | melyben elrendeltetik, hogy terhes gyanú következtében
337 V | Bräuhäusel úr azt rendelé, hogy miután a kondások nem akarják
338 V | valamennyit a városba. Persze, hogy azokat is konfrontálni kellett
339 V | rabságnak.~Mert tudni kell azt, hogy nincs viszony oly mélyen
340 V | játszótársáét.~– Nem hiszem, hogy sok haszna legyen Schmerz
341 V | kallósulyokkal; alig hiszem, hogy a vállalkozó napszám és
342 V | bizottmány csak azt tudhatja meg, hogy mennyi áll ki a földből,
343 V | ki a földből, de azt nem, hogy mennyi ment le, s így egy
344 V | mindjárt kihítta, anélkül, hogy a százötvenet felírná.~–
345 V | Pajtayné asszonynak abban, hogy Garanvölgyi Aladár úr mindvégig
346 V | S azt nem tudja senki, hogy ki az a Straff?~– Belles
347 V | vigyáztam rájuk. Azt hiszem, hogy sértett hiúság vagy szerelemféltés
348 V | dolog. Hanem azt bámulom, hogy ön az utolsó kártyát rám
349 V | ideája van az öregúrnak, hogy szeretné megtudni, kik lopták
350 V | kíváncsiság.~– Rám izent, hogy adjam be a keresetlevelet
351 V | Bräuhäusel úr; mégpedig úgy, hogy maccsban maradt. Nagy tévedés
352 V | tévedés volt tőle azt hinni, hogy a doctor juris maga fizesse
353 V | bizony ne gondolja senki, hogy ha a doctor juris a pörfelei
354 V | kerületi biztossal játszik, hát hogy azt senkinek sem szükség
355 V | lényeges változtatással, hogy Bräuhäusel úr délelőtt valami
356 V | megtromfoltatott.~Persze, hogy a mai nap „defekt”-jét ezúttal
357 V | megsínyleni.~Igaz ugyan, hogy az utolsó játszma vége felé
358 V | és gyanús emberekről, és hogy ez gonoszul komplikált históra.
359 V | mindennap; még azzal is kínálta, hogy éjszaka is fel fogja őket
360 V | bírta őket megvesztegetni, hogy csak egy napot szakítsanak
361 V | maguknak is annyi dolguk volt, hogy azokkal szóba sem lehetett
362 V | is.~Azt hitte egyébiránt, hogy a védetlen maradt telepből
363 V | vitte annyira a kíváncsiság, hogy Garanvölgyi kondását megszólítsa
364 V | Teringettét! Nem tudtam, hogy ez „point d’honneur” – mondá
365 V | naponkint jobban átlátni, hogy sok új dolog van még a pap
366 V | szitkozódott, fenyegetőzött, hogy felmegy a minisztériumhoz,
367 V | rettenetességet is felemlegeté, hogy kiíratja a dolgot minden
368 V | Csak legalább a kocsisait, hogy a már kinn heverő lekaszált
369 V | megnyugtatására olvasá benne, hogy miután hatrendbeli kérvényt
370 V | odaakasztotta az íróasztala fölé, hogy mindig ráláthasson; de azontúl
371 V | búzában, minden fű-fa érzé, hogy esős idő fog következni.~–
372 V | segít. Hozzá még az is, hogy a repcetermésre előre szerződés
373 V | ugyancsak ügetni látszott, hogy egy diagonális vonallal
374 V | magyarázá Kampós nevetgélve –, hogy mikor mentünk, hát egy golyóbist
375 V | betettem a csurapém zsebébe, hogy majd elhozom emlékül. A
376 V | úgy megcsapta a térdemet, hogy majd koldussá lettem bele.~–
377 V | tekintetes úrnak afelől, hogy méltóságod micsoda fatális
378 V | lesz; ő aztán azt mondta, hogy az nagy kár volna, és parancsolatot
379 V | és parancsolatot adott, hogy a jövő héten, ahelyett hogy
380 V | hogy a jövő héten, ahelyett hogy a rozshoz fognánk, álljunk
381 V | készséggel ajánlotta. Azt mondta, hogy ami a mezőn elvész, az az
382 V | lovagnak ezúttal eszébe jutott, hogy lováról lehajolva, nyílt
383 V | miután meggyőződött róla, hogy nem akar neki tán pénzt
384 V | Mondja ön meg földesurának, hogy ajánlatát köszönöm, nagyon
385 V | azt is mondja meg neki, hogy Ankerschmidt lovag nem feledékeny
386 V | a kétheti vizsgálatnak, hogy ezek mind ártatlanok.~Velük
387 V | meg rá Maxenpfutsch előtt, hogy ezen az áron egyenesen Angliából
388 V | mondom, ezután vigyázzatok, hogy valami kár ne történjék.
389 V | történni a kár; azt mondom, hogy kegyetlenül titokban tartsátok
390 V | valaha ki meri beszélni, hogy engem megloptak, azt minden
391 V | utána, s majd megmutatja, hogy azért is elő kell kerülni
392 V | is meg lehet vesztegetni, hogy színleg értsen egyet a zsiványokkal,
393 V | Az egész alakon látszott, hogy ez valami igen rendes uraságnak
394 V | természetesen okoskodva, hogy ha az emberek között az
395 V | és vigyázva. – Gyanítom, hogy ki vitte el, és nyomukban
396 V | nyomukban vagyok. Tetszik tudni, hogy itt a Bükkségben a pandúr
397 V | hát én magam azt hiszem, hogy az ilyen különös formájú
398 V | adni, mind azt kérdezné, hogy jutottatok hozzá. Ha csak
399 V | Azért én azt gondolom, hogy ha magamforma ember menne
400 V | Hiszen látom az arcáról, hogy becsületes ember.~– Nem
401 V | Én meg akarom mutatni, hogy jó járatban vagyok. Azzal
402 V | megértheté Vendelin úr, hogy ez a mellette ülő tisztességes
403 V | férfiú vállára téve kezét –, hogy ha kikeríti a yorkshireieket,
404 V | csak azt szeretném tudni, hogy a patvarba tudták a falon
405 V | kocákat.~– Úgy gondolom, hogy elébb pálinkát töltöttek
406 V | arra a tizenkét sertésre, hogy szabadon jöhessek velük
407 V | igazságot a derék közbenjárónak, hogy semmi baja ne történjék.
408 V | urammal, s dicsekedett neki, hogy megvannak már a yorkshire-iek.
409 V | Pesten – felelt Kampós –, hogy a tajtékpipámat ellopták,
410 V | ellopták, aztán kihirdettettem, hogy öt pengőt adok annak, aki
411 V | ember a pipámmal: mondja, hogy kézre kerítette a tolvajt;
412 V | kegyed ezen?~– Azt értem, hogy ezúttal kegyed magának a
413 V | tolvajnak adott útiköltséget, s hogy háborítatlanul mehessen
414 V | zsákmányával, még útlevelet is, s hogy az a Vak Mihály senki sem
415 V | az a bosszúsága is volt, hogy akik megtudták a dolgot,
416 V | s a legelső alkalommál, hogy a városba bement, zöld vadászkalapja
417 VI | is egyéb feladata, mint hogy szép legyen.~Nem vesződött
418 VI | elégedve azzal a sikerrel, hogy sikerült két roppant szőrhurkát
419 VI | asszonyokkal egy időben, hogy ez a hajuk közé kevert állatszőr
420 VI | jókor jön; megmondhatja, hogy kel a gyapjú?” Ennyiért
421 VI | mindig azon töri a fejét, hogy miben lehetne valamit megtakarítani.
422 VI | megcsalja, húzza; tudják, hogy nem ügyelhet semmire.~Törkölyi
423 VI | győzi eléggé magasztalni, hogy milyen okos, milyen takarékos
424 VI | mert hölgyeknél az rendes, hogy betintázzák az ujjaikat,
425 VI | csak egy delnő interpellál, hogy mit tartok „Paradisa” legújabb
426 VI | megjelentek. Én erre azt feleltem, hogy biz én az egész Paradisa
427 VI | pipereárusnőnek megparancsoltam, hogy fejékemet senkinek se mutassa
428 VI | ilyet Taréjy Nándor? Persze, hogy el van a finom ízlés által
429 VI | megvívni azon téma fölött, hogy az idei farsang bálkirálynéja
430 VI | Fellegormi Danó. Látnivaló, hogy csinált név. Így ismerik
431 VI | lehet ő.~Tudja nagyon jól, hogy az az „ő” Fellegormi Danó.~
432 VI | azon észrevételt teszi, hogy milyen boldogok a költők,
433 VI | szerencsében részesülnek, hogy szellemeik minden szép szellemmel
434 VI | lehet kivenni az értelmét, hogy gyermekvers-e, vagy aesopusi
435 VI | De meg ne ítéljen, tudom, hogy gyönge: „A leláncolt sas”.~
436 VI | a gátló akadálya is van, hogy porkoláb vigyáz a lépéseire.~–
437 VI | költemény! Engedje nagysád, hogy ezt elvigyem a „Holdvilág”-
438 VI | önmagába temetkeznie!~A balga! Hogy tud honszerelemről beszélni
439 VI | azon balfelfogásban voltak, hogy a „doctor juris”-okat nem
440 VI | állítás, még arra is képesek, hogy egy bíró elé bocsátott ügyet
441 VI | eszességének köszönheti, hogy a vitalitiumképpen bírt
442 VI | Grisák maga legjobban tudja, hogy Pajtayné birtokviszonyai
443 VI | doktor úrhoz. Igaz ugyan, hogy több udvarlója is van, de
444 VI | természete is úgy hozza magával, hogy Corinna kénytelen a doctor
445 VI | szép özvegy azt bízta rá, hogy egy fiatalembernek, ki politikai
446 VI | minden követ megmozdít, hogy a még hátralevő tíz évet
447 VI | Adatokat kell rá szerezni, hogy Ádám úr most is annyi rossz
448 VI | hajdan. Fel kell fedezni, hogy tervei vannak, miknek kivitelére
449 VI | volna tudni doktor Grisák, hogy tulajdonképpen mégis mi
450 VI | szájú asszonyt arra bírja, hogy ily kegyetlenül bánjék egy
451 VI | ily kíméletlenül sújtani? Hogy nagy okai lehetnek rá, arról
452 VI | mondanám; de önnek kell, hogy fölfedezzem, nehogy „valami
453 VI | mesterkedett, míg keresztülvitte, hogy engemet Aladár öccsével
454 VI | egyenesen az volt a célja ezzel, hogy ha én Aladárhoz megyek nőül,
455 VI | Grisákot rávitte a lelke, hogy ráhagyja, hogy „úgy van”.~–
456 VI | a lelke, hogy ráhagyja, hogy „úgy van”.~– Hanem én voltam
457 VI | voltam oly előrevigyázó, hogy mielőtt kezemet odaígértem
458 VI | később aztán hallottam hírét, hogy a huszársághoz lépett át;
459 VI | magyaroknál; ebből megítélheti ön, hogy micsoda könnyelmű ember
460 VI | vallotta; ebből láthatja ön, hogy milyen haszontalan ember.~–
461 VI | Ebből aztán az lett, hogy elítélték fogságra. Ez még
462 VI | van kötözve vinkulumokkal, hogy amelyik fél fel akarja bontani,
463 VI | kérdése nem a beperlő dolga. Hogy a megidéztetés helyére meg
464 VI | És akkor egy év múlva, hogy minden további alkalmatlan
465 VI | gondoskodásban részesülnie, hogy mostani tartózkodása helyét
466 VI | kérem. Saját magamat. Igaz, hogy ez rá nézve kisebb baj volna,
467 VI | hozzám?~Ez azt jelentené, hogy most ebédre nem marasztaltatik.~–
468 VI | nagy korrespondenciája van, hogy már azért magáért megérdemelné
469 VI | Csak nem képzeli ön, hogy férjemmel íratnám leveleimet?~–
470 VI | szép özvegy, s úgy találta, hogy csakugyan nincs azokban
471 VI | plajbászvakarítással, melyből az sült ki, hogy a lovag úr délután öt órakor
472 VI | Még most is azt képzeli, hogy itt ezen a világon ügyvédnek,
473 VI | Ankerschmidt; s jó szerencse, hogy indulatát leöntheté egy
474 VI | bizonyos lehet ön afelől, hogy akármikor kérni fog valamit,
475 VI | mennykőt! Most is annyi van, hogy nem tudom hol viselni. Aztán
476 VI | is szükség híresztelni, hogy én ebben lépéseket teszek,
477 VI | színpadi szerepet játszani, hogy énnékem tapsoljon a galéria
478 VI | vonatkozás nélkül. Akarom, hogy Garanvölgyi Aladár otthon
479 VI | Azért nem is az a tervem, hogy magam folyamodjam kiszabadításáért,
480 VI | folyamodik semmiért.~– Úgy tudom, hogy nagyon szerette unokaöccsét.~–
481 VI | Nos; nem találja ön el, hogy kinek kell folyamodnia?~
482 VI | majd én aztán gondoskodom, hogy az illetővel, akinek folyamodnia
483 VI | megbízással terhelé meg! Hogy ő maga írjon szívreható
484 VI | az a ravasz ötlete volt, hogy majd ő olyan sok ákombákomot
485 VI | egymást biztosítók afelől, hogy milyen nagy szerencse volt
486 VI | akkor – úgy tapasztalák, hogy mind a ketten egyfelé akarnak
487 VI | lett volna győződve afelől, hogy a lovag hamarább le fogná
488 VI | között; tőle kérdezte meg, hogy mit zongorázzon; mellé ült
489 VI | untalan úgy ejteni a dolgot, hogy „harmadik lehessen a szövetségben”,
490 VI | minden oltározó úgy osont el, hogy azt senki se tudja; nem
491 VI | mint falusi estélyeken, hogy elébb felveszi a bundát,
492 VI | legfeljebb az inas tudja meg, hogy eltávozott valaki, midőn
493 VI | megy haza?~– Megvárom önt, hogy együtt menjünk. Én kocsit
494 VI | itt.)~A lovag hozzáfogott, hogy rumot égessen cukorral a
495 VI | Sőt nagyon szeretem, hogy valahára egyedül szólhatok
496 VI | azok, akik azt akarják, hogy megcáfoltassanak.~– Tudom,
497 VI | Mégpedig olyan hosszú időre, hogy mikor ismét maga előtt fogja
498 VI | nagyra becsülöm. Én meglehet, hogy ellenség voltam, amíg verekedtünk;
499 VI | védi magát? Én azt mondom, hogy nagysádnak rövid időn boldognak
500 VI | minden lehetőt elkövetett, hogy inggallérát oly magasra
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1765 |