Fezejet
1 I | fenyegették, hogy „personalhaft”-ot eszközölnek ki ellene; de
2 I | Ugyan jókor jött! – üdvözlé őt Garanvölgyi.~– Ezt már szeretem,
3 I | doktor Grisák. – Beperelhetné őt!~– S nem lehetne attól tartanom,
4 I | ártatlan” kérdéseket, s sietett őt szárazon rendreutasítani.~–
5 I | nem bántják – nyugtatá meg őt a háziúr, a sareptai pusztában
6 I | sem látszott tenni, hogy őt kikísérje.~(Ez nagyon merev
7 I | gondolkozású ember. Jó lesz őt megjegyezni.)~Azonban amíg
8 II | rendesen nagyon meg szokta őt dorgálni Ádám úr.~Rettenetes,
9 II | de olyan elevenen tudom őt képzelni magamban.~– Arcképét
10 II | Kampós úrnak, hogy amint őt ismét testi alakjában maga
11 II | vissza hozzánk? – szólítá őt meg a tisztelt boldogtalan,
12 III | Eliz, mit gondol? – utasító őt rendre Natalie kisasszony,
13 III | jövevény. – Ezért is hagytam őt el. Az egy igen veszedelmes
14 III | fönnhangon a sorsot, mely őt ily védangyalok körébe vezette.~
15 III | képesek. Ezért megelőztem őt, hogy ha gonosz szándékú
16 III | megmondani, én nem tudom őt kényszeríteni, mert én gyermeket
17 III | Jobb lett volna ugyan, ha őt küldik kihívó segédnek,
18 IV | nem élek én addig, hogy őt lássam, és én el tudtam
19 IV | haza.~A tornácig elkísérte őt Garanvölgyi; ott Kampósnak
20 IV | lép, az ő volt.~Várhatta őt Garanvölgyi vissza! Mikor
21 V | kópé, úgy látszik, hogy őt bolonddá akarja tartani.
22 V | súlykereket, az aztán feldobta őt a levegőbe, mint egy macskát,
23 V | Kinőheti még az magát – biztatá őt a doctor juris, kinek az
24 VI | csinált név. Így ismerik őt mindenütt, ahol szívesen
25 VI | így kénytelenek vagyunk őt szomorú sorsában továbbra
26 VI | továbbra is megerősíteni.~– Nem őt értettem, kérem. Saját magamat.
27 VI | Az ugyan csak teára várja őt, de ily rendkívüli esetben
28 VI | a doktor karját, s tolta őt nagy nyájasan maga előtt;
29 VI | az pedig szerette volna őt lehajítani a lépcsőn, ha
30 VI | lovag hamarább le fogná őt hajítani, ha a „jus fortioris”-
31 VI | csupa figyelem volt iránta. Őt tünteté ki legjobban vendégei
32 VI | udvariasságok alkalmazására, amiben őt életrevaló tisztelői nem
33 VI | nem tesz semmit – sietett őt megnyugtatni Corinna.~–
34 VI | doktorkám.~Azzal otthagyta őt kocsijába szállni, ő maga
35 VII | lengyel menekültet, aminek őt utoljára maga Ankerschmidt
36 VII | ajtók nyitása után hallotta őt bemenni.~Kampós úr a szobába
37 VII | kerítésére indul.~Sikerült őt megelőzni a netaláni menekülésben.
38 VII | hazaszaladt, s elmondta, hogy őt nyársra akarták húzni.~Missz
39 VII | csak ettől a háztól adhatta őt fel valaki. S ha nekem bebizonyítja,
40 VII | fogságban, szobájában.~– Küldje őt hozzám, egyedül akarok vele
41 VII | leánykájának, s kivezetve őt a terembe, e szókkal adá
42 VII | megvallott. Én elítélem őt férjhezmenéseig tartó házi
43 VIII | mindent. Hogy a lovag úr őt házából kiutasítá azon ürügy
44 VIII | elűzte a fiatalembert; s hogy őt kegyedre nézve is imposszibilissé
45 VIII | kiáltott a másik szobából; őt a nagy tervezésben ott felejtették
46 VIII | melyben felvilágosítja őt a történtekről, s engesztelődésre
47 IX | kigyógyulni. Atyám ma elűzte őt, és nem tudta, hogy engemet
48 IX | édesanyánk. Ne taszítsd őt el.”~Ez volt legerősebb
49 IX | Tudod, mennyire szereted őt te is. Hiszen ezután is
50 IX | csábító az oka. És kegyed őt menti!~– Mentem. Mert most
51 IX | Egyébiránt fölösleges lenne őt üldözni, mert még tegnap
52 IX | voltam.~– Uram! – biztosítá őt a missz. – Az én becsülésem
53 IX | akarata ellen megy férjhez, őt az örökségből kirekeszteni?~–
54 IX | mit Straff? én nem ismerem őt azon a néven, mondja ön,
55 IX | haragudjál – engesztelé őt a lyánka, ellenkezései dacára
56 IX | jó elővéleményt, mellyel őt leánya oly buzgón igyekszik
57 IX | kezével karját, úgy vezette őt azon lakrészig, hol az ő
58 IX | szörnyű álmai voltak! Ismét őt látta, őt szerette!~Szereti
59 IX | voltak! Ismét őt látta, őt szerette!~Szereti álmaiban
60 IX | meghallá e súgást, s sietett őt megnyugtatni:~– Igen, egy
61 IX | beszéljen felőle – kérte őt Ankerschmidt. – Mondja el
62 IX | Elismerem először is, hogy őt verni szoktam.~– Mivel,
63 IX | nyugodott meg, midőn látta őt belépni az ajtón. Azután
64 XIII | föld kerekén, visszavonta őt egy hon, egy táj, egy domb,
65 XIV | tekintetes úr, akkor nem tetszik őt ismerni.~– Én nem mondom,
66 XIV | szándéka, hogy nem költi őt fel; elevez szótlanul a
67 XIV | meg, s csak akkor fogja őt felkölteni, midőn nagybátyja
68 XIV | beszéljen, erről – sürgeté őt a lovag, kit éppen csak
69 XV | hallá nagybátyja szavait, ki őt sürgetni jött. Az étel az
70 XV | Óh nem, uram! – igazítá őt helyre az öreg Garanvölgyi. –
71 XV | Aladár jobbját, midőn az ifjú őt magához ölelte; azonban
72 XV | Aladáréba fonva; s átvitte őt magával atyja szobájába.~
73 XV | gyermek –, én megkértem őt, s ő elvesz engem.~– Ezt
74 XV | ez embernek nagy joga van őt fiának nevezni, mert a bevégzett
75 XV | kedvesét.~– Mi itt marasztottuk őt – minálunk – szólt Erzsike,
76 XVI | valakim?~– De ön már próbálta őt nélkülözni, sokáig távol
77 XVI | méltó volt arra, hogy ön őt szeresse, akkor is elhagyná-e
78 XVI | szeresse, akkor is elhagyná-e őt énértem?~Lehetett-e e kérdésre
79 XVIII| szívdús honleány (ahogy őt a báli referensek szokták
80 XVIII| azzal az ifjúval, – ki őt akkor oly forrón szerette,
81 XVIII| felismerné; most is képzelte őt maga mellett ülve, amint
82 XVIII| valódi ,belle alliance’-ot.”~Ez volt az utolsó ütés
|