Fezejet
1 I | nagyon szomorú esztendőnek, midőn egynéhány millió ember abban
2 I | kiálta fel a juris doctor, midőn körültekintett, s füleit
3 II | könnycsepp képében, amiket, midőn kurta kezei bötykével eltörült,
4 III | Éppen ebéd ideje volt, midőn egy tisztelt bujdosót bejelentének
5 III | jószívűségéhez folyamodnia. Midőn a lovag elé lép, midőn meghajtja
6 III | Midőn a lovag elé lép, midőn meghajtja magát a társaság
7 III | hangja tompa, hangja fulladt, midőn e szókat kell rebegnie:~–
8 III | kötelességmulasztást már messziről, s midőn a fiú a kertajtóhoz ért,
9 IV | befejezésén fáradozott, midőn Ankerschmidt lovag kardja
10 IV | használna az valamit, ha midőn róla álmodom, s megfogom
11 IV | kellett azzal érni, hogy midőn elment Kampós uram ablaka
12 VI | nagy számadásos könyvet, s midőn Tivadart meglátja, örvendve
13 VI | rosszat” gondoljon felőlem. Midőn férjem meghalt, az öreg
14 VI | az ajtót doktor Grisák, midőn Corinna ismét íróasztalához
15 VI | audiencia rendes óráit, midőn minden perc rohanó veszély.~
16 VI | hogy eltávozott valaki, midőn a felöltönyt felsegíti rá.
17 VII | Éppen délre harangoztak, midőn ötvenedrészével elkészültek
18 VII | missz Natalie a derék urat, midőn az letevé kanalát, s száját
19 VII | attól sikert éppen most, midőn maga is vizsgálat alatt
20 VII | sem rakhatta úti öltönyét, midőn a kis Gyuszi jött hozzá
21 VII | ellenségének fogadott fia után, s midőn nemes tettet vélt elkövetni,
22 VIII | vert fel a falu végéig, midőn Maxenpfutsch úr bekocogtatott
23 VIII | kikerülése végett missz Natalie, midőn mindenki lefeküdt a kastélyban,
24 VIII | Hermine-nel a csigalépcsőn, s midőn a vakajtóhoz értek, átadá
25 VIII | nem állok jót magamról, midőn ismerős lépteit meghallom;
26 IX | második findzsához fogott, midőn az inas két kliens névjegyét
27 IX | kedélyesen felkacagott, midőn a két jegyet megszemüvegezé;
28 IX | búcsúzott, még hajlongott, midőn a doktor csöngetett, az
29 IX | hogy kegyed már akkor, midőn alkalmat adott Straffnak,
30 IX | házassági szerződéseket; s midőn a mondott órában a missz
31 IX | mennyire meg volt lepetve, midőn egy vidám, kedélyes ifjút
32 IX | mindjárt be is vallom. Ugyanis, midőn nagybátyámtól, aki egy kissé
33 IX | az ebéd utáni sziesztát, midőn csakugyan csörömpölve nyíltak
34 IX | szökevényeket; s mint csodálkozott, midőn az ehelyett bénító fájdalommal
35 IX | tovább is főzte az ötletét, s midőn az irodában letett felöltönyét
36 IX | történt meg ez intézkedés, midőn az udvarra hajtó kocsi dörgése
37 IX | előtt olvasgatá Tacitusát, midőn Kampós uram exiliumából
38 IX | erősen meg volt lepetve, midőn az előleges hírnök kérdezősködött
39 IX | Ankerschmidtnek is el kell ismerni, midőn kezet szorít vele, hogy
40 IX | Aladár gondolta magában, midőn távozott, ez kellemetlen
41 IX | levelet kapott Pestről.~Midőn azt magánszobájában elolvasta,
42 IX | még egyre töltötte kedvét, midőn az ablakon át megpillantó
43 IX | testvérének, s nem hisz nekik, midőn azok biztatják, hogy olyan
44 IX | Grisák kedélyesen mosolyogva, midőn jól kimulatta magát –, ha
45 IX | már – mondá reggelenkint, midőn leányát szobájában meglátogatta. –
46 IX | postaállomásról érkezett, s midőn a nehezen várt telegram
47 IX | reszketett volna a keze, midőn az első telegram borítékját
48 IX | hogy kigyulladt az arca, midőn azt kezében tartá! Ez hát
49 IX | hangján az őgyelgőre, s midőn a galléron kapott férfiú
50 IX | csak akkor nyugodott meg, midőn látta őt belépni az ajtón.
51 IX | Grisák tetterejét, hogy midőn a frázisokból kifogyott
52 IX | eléje.~– Na? Na? Megvan?~Midőn e kétségbeeséssel és reménnyel
53 XIII | Ankerschmidt nagy hivatalt vállalt, midőn leánya meghalt.~Éjjelét,
54 XIV | öt óra alatt megtörtént.~Midőn az országútról lekanyarodva,
55 XIV | nem ér rá most a beszédre, midőn a Tisza a gát utolsó araszát
56 XIV | hídon túl negyedórányira, midőn ismét egy hídhoz értek,
57 XIV | dombos hely lejtőre vált, midőn egy új táj nyílt meg a szem
58 XIV | akkor ezt sem hitte neki, midőn védhette volna a házát,
59 XIV | védhette volna a házát, midőn segíthetett volna a bajon,
60 XIV | hisz, és maga előtt lát, midőn nem fordíthat el semmit!~
61 XIV | feléjük a kis lélekvesztő, midőn dereglyére lett volna szükség.~
62 XIV | dereglyére lett volna szükség.~Midőn olyan közel ért a veszélyben
63 XIV | akkor fogja őt felkölteni, midőn nagybátyja házához értek,
64 XIV | sikerült azt elhagynia, midőn az utcából, melynek végén
65 XV | öregúr is ébren volt még, midőn öccse benyitott szobájába,
66 XV | vérét szívéhez érzé tódulni, midőn e levelet megpillantá; nem
67 XV | tündér.~Garanvölgyi elbámult, midőn jókor hajnalban fölkelve,
68 XV | Kedves bátyám, tegnap, midőn azt a levélkét megmutatta,
69 XV | elfogadjanak-e vagy sem, midőn az árvíz őket éppen hozzánk
70 XV | kezében tartá Aladár jobbját, midőn az ifjú őt magához ölelte;
71 XV | keresztül, nem volt meglepetve, midőn leánya Aladár karján lépett
72 XV | kezét nyújtva Aladár elé, s midőn ezt megfogta, magához ölelé,
73 XV | lépett be, s elmosolyodott, midőn ugyanott Aladárt Erzsike
74 XVI | nászuram! – szólt Garanvölgyi, midőn az emlékezetes szobába értek,
75 XVII | kriminálitásba?~Bárd Péter azt kérdé, midőn tanúival szembesíték:~–
76 XVIII| meg volt magával elégedve, midőn azokat végigolvasta.~Nro
77 XVIII| gondolta ki magában, hogy midőn a leveleket újra visszarakta
|