Fezejet

 1 I    |             hanem én egyáltalában nem tudom megmondani az okát, hogy
 2 I    |       árpaszalma-provizórium, azt nem tudom, hanem biz azok egy télen
 3 I    |              magam is bámulom, el nem tudom képzelni, mi baj lehet ez.
 4 II   |            minden versét könyv nélkül tudom.~– De mint élő embert látta-e?~–
 5 II   |             láttam, de olyan elevenen tudom őt képzelni magamban.~–
 6 III  |               szerencsétlen vagyok.~– Tudom, tudom – szólt a lovag,
 7 III  |        szerencsétlen vagyok.~– Tudom, tudom – szólt a lovag, kurtán
 8 III  |                Hiszen a kormány, mint tudom, méltányos volt az érdemesekkel.
 9 III  |           elbámulva.~– Hogy én hogyan tudom önnek ottlétét? Igen egyszerűen:
10 III  |           utcán, s én még csak el sem tudom fogadni; annyit sem tudok
11 III  |              magamban, s a verset nem tudom hozzá. Pedig olyan szép.~
12 III  |              nekem megmondani, én nem tudom őt kényszeríteni, mert én
13 IV   |              számában, az eddigiekben tudom, hogy nincs, mert azokat
14 IV   |           maga is katona volt, s mint tudom, jó katona; ön tudni fogja,
15 IV   |          egyedül szokott elintézni.~– Tudom, lovag úr, de azt is tudom,
16 IV   |            Tudom, lovag úr, de azt is tudom, hogy kivételes törvények
17 IV   |          bánom, ha kerékbe törnek is; tudom, hogy az az áruló majd másutt
18 IV   |     fegyvereket rejteget? Mi célra?~– Tudom, hogy végem van, de kimondom.
19 V    |              jámbor vállat von.~– Nem tudom biz én. Nem vagyok én tilógus.
20 V    |              büntetését?~– Azt én nem tudom. Pajtayné az én kliensem.
21 V    |               lovag részére, mint nem tudom én hányadik „diätenklasse”
22 VI   |           haja mögé elrejteni; én nem tudom, ki hitette el az asszonyokkal
23 VI   |               fel. De meg ne ítéljen, tudom, hogy gyönge: „A leláncolt
24 VI   |         amiért önhöz jöttem.~– Értem. Tudom. A yorkshire-iek.~– Ördög,
25 VI   |           Most is annyi van, hogy nem tudom hol viselni. Aztán kinek
26 VI   |            folyamodik semmiért.~– Úgy tudom, hogy nagyon szerette unokaöccsét.~–
27 VI   |        aláírja a nevét. Ezt én jobban tudom. Valakinek másnak kell föllépni.
28 VI   |             helyében.~– Nagysád, mint tudom, menyasszony – szólt Ankerschmidt,
29 VI   |              hogy megcáfoltassanak.~– Tudom, tudom. Egy kellemetlen
30 VI   |            megcáfoltassanak.~– Tudom, tudom. Egy kellemetlen körülmény.
31 VI   |            találja ki az okát. Én már tudom azt. Ne tessék zavarba jönni.
32 VI   |          Kegyed jegyese fogva van. Én tudom jól. Mégpedig olyan hosszú
33 VII  |             azt felelje:~– Biz én nem tudom; tessék megvizsgálni.~Átkozott
34 VII  |            nem árulja el valaki?~– Én tudom, hogy nem.~A példálódzásnak
35 VII  |            most megadom magamat, mert tudom, hogy könnyen elbánnak velem.
36 VII  |              Házánál egy áruló van.~– Tudom, az ördögadtát! Ne is mondja
37 VII  |             ti kedvencetek! Én régóta tudom, hogy csal, de elnéztem
38 VIII |              alkalmatlankodni. Oh, én tudom, hogy mi a staatsvisitek (
39 VIII |              Fait accompli, missz; én tudom. Zsebében van a diszpenzáció;
40 VIII |           Mindent akarok uram, de nem tudom, hogy mit.~– Majd azt is
41 VIII |               jól megcsípve –, én nem tudom, nem ájulok-e el, ha „ön
42 VIII |             Ne tessék aggódni. Én már tudom, miért késnek. Bizonyosan
43 VIII |                Micsoda misszt?~– Csak tudom tán, hogy mi az a missz?
44 VIII |              selyem mantilláját, csak tudom talán, hogy milyen az a
45 IX   |        gyilkos volna is, vele mennék. Tudom, hogy ez őrültség; nem tudok
46 IX   |       védelmezzen, egyedül te. Nem is tudom: mire kérjelek, olyan zavart
47 IX   |            önöket védelmezzem. Én nem tudom, mit hibáztak; nem tudom,
48 IX   |              tudom, mit hibáztak; nem tudom, mit kellene védelmükre
49 IX   |           kisasszonnyal. – Bizonyosan tudom.~Vendelin, mint a lőtt róka
50 IX   |               doktor úr?~– Bizonyosan tudom, nemcsak hiszem. Önök úgy
51 IX   |             vele a történetet, de nem tudom, hova küldjem utána. Az
52 IX   |         házhoz, végképp elveszítse.~– Tudom; ezt már mondta nekem is.
53 IX   |               Mióta van ön itt?~– Nem tudom, nincs naptáram.~– Nincs
54 IX   |              könyveket olvasni?~– Nem tudom, mert nem kértem.~– Más
55 IX   |           sorozza azokat?~– Bocsánat. Tudom, hogy hibáztam; s hogy miért
56 IX   |           ötezer forintot, bizonyosan tudom, Maxenpfutsch úr oly jól
57 IX   |          monda:~– Straff úr, ahogy én tudom, a „cabinet noir”-ban van
58 IX   |            ördögbe, elég, ha én magam tudom! Hogy kerüljek azután saját
59 IX   |        dühösnek lenni, hanem most már tudom. Egy szót se róluk, mert
60 IX   |               önt nagyon szereti; azt tudom bizonyosan.~– Éppen azért
61 IX   | Garanvölgyinével, ki önnek védence.~– Tudom, ismerem azt a szerződést.~–
62 IX   |               megbocsátott ő neked.~– Tudom, hogy te addig nem nyugodtál,
63 IX   |               ajánlatára számítottam. Tudom én azt jól, hogy ennek így „
64 IX   |            egy kiállhatatlan ember!~– Tudom. Éppen arra számítok.~Maxenpfutsch
65 IX   |              a bosszúságtól –, én nem tudom, minek nevezzem önnek ezen
66 XIII |             Aladár úrfi indzsellér…~– Tudom.~– Ő ezt az egész határt
67 XIV  |   rosszkedvében.~– Én is értem. Én is tudom, mi az a nivellálás. Nálunk
68 XIV  |              azt. Láttam, ki volt az. Tudom a nevét.~– Ki volt?~– Nem
69 XIV  |           ahol annyin mások; de ha én tudom, hogy ki volt, abból halál
70 XIV  |              Mi van otthon? Otthon!~– Tudom, hiszen majd együtt megyünk.
71 XV   |             érti ön ezt?~– Bizonyosan tudom, hogy ön kegyelem útján
72 XV   |          példabeszéd van a magyarban. Tudom, hogy keveset álmatlanított
73 XVIII|               ott lesz, mint biztosan tudom, – az az ember, kit én nem