Fezejet
1 I | Legalább nem hűtöm meg magamat.~Egyszer aztán azt is megtudta, hogy
2 I | vetéseit sem nézte meg soha. Egyszer aztán azt a legújabb intézkedést
3 I | ráfűtik a szobát.~No még egyszer aztán kijött, hogy ezentúl
4 I | megint „rendben” volt minden.~Egyszer a drága birkák is azt gondolták
5 I | versate noctuque”, nehogy egyszer tudatlanságom miatt még
6 I | sastól, mint magam, de már egyszer én ilyen babonás vagyok.~–
7 II | nagyon megbánná, ha majd egyszer tudtára esnék, hogy ki volt
8 II | tessék mondani. Amiről én egyszer meggyőződtem, az nem ámítás.~–
9 II | pincérre.~– No, akkor az egyszer megtörtént, az igaz. De
10 II | megtörtént, az igaz. De most az egyszer kétségtelen vagyok, hogy
11 II | kitalálni. E rejtett írásból még egyszer meggyőzve magát, a kérdéses
12 II | hát csak rúgtasson még egyszer vissza ahhoz az érdemes „
13 II | zsebébe dugta.~És még egyszer végigtekintve megvetően
14 II | is utána merengenek, még egyszer visszafordult, s tenyerét
15 III | Szirmaynál.~– No, azok engemet egyszer szépen cserbenhagytak. Bagázsiát
16 III | Lucia magándalait; míg egyszer Eliz kisasszony azon kívánságát
17 III | gondosan keblébe rejtett, még egyszer ráparancsolva a kis kölyökre,
18 III | adjon az Isten hát nekik is egyszer egy „jó napot”. Aztán odalenn
19 III | nagyon örülve rajta, hogy már egyszer magát kezdi ütni az a nagy
20 III | kisasszony maga is…~– Mondtam már egyszer, hogy az nem. Ha ő nem akarja
21 IV | vagy álmodik. Hogy ő még egyszer valaha vállára akaszthassa
22 V | ebédet egy nap, csak még egyszer ide gyere.~Azzal ellökdöste
23 V | jojcakát kívánok.~– Ha még egyszer ez a szemtelen ember ide
24 V | volt tartania, hogy még egyszer az a paraszt visszajöjjön
25 V | előrehaladás korszakában, ha egyszer rendkívüli körülmények közé
26 V | rendes béresek dolgoztak; egyszer azután azokért is kiküldött
27 V | szenvedélyes tárklijátszó. Akit egyszer megfogott; az aztán az ő
28 V | forinton felül a bélyeg még egyszer annyi. Én kénytelen vagyok
29 V | nem vettem észre. Mikor egyszer aztán szaladni kellett,
30 V | mosolyog.~– Én is jártam egyszer úgy Pesten – felelt Kampós –,
31 VI | azután szó volt az írónőkről; egyszer csak egy delnő interpellál,
32 VI | nevű egyéniséget, kit már egyszer hallottunk említtetni.~Már
33 VI | Hallatlan szeleburdiság.~– Egyszer aztán vége lett az egész
34 VI | van, ha az embernek már egyszer az írásban adott szerelmi
35 VII | mindjárt kitalálta, hogy volt egyszer a tekintetes úrnak egy részeges
36 VII | szerény ellenvetéssel még egyszer meg nem állította volna.~–
37 VII | urakhoz való juthatást. Egyszer a ház háta mögé került,
38 VII | szűre ujjából.~Mi már láttuk egyszer ezt az embert. Maxenpfutsch
39 VII | tetszett ez az ember. Mikor egyszer lehajolt, hogy elejtett
40 VII | parancsot, hogy, ha még egyszer az udvarba jön, ostorral
41 VII | hátrálni; ott azonban még egyszer visszafordult, s fenyegető
42 VIII | hogy senki sem ügyel rá. Egyszer aztán Ankerschmidt kihajolt
43 VIII | gondjaira bízott, s ott még egyszer megölelve növendékét, a
44 VIII | vagyok barátomról. Akit én egyszer barátomnak nevezek! Ő szilárd
45 IX | jóízűn aluszik; de amiért, ha egyszer már fölébredt az ember,
46 IX | De az is jobb, mint még egyszer annyit fizetni. Isten neki!
47 IX | szobájából?~– Hetenkint egyszer félórára.~– Nem találja
48 IX | aztán sokáig nevettek, és egyszer elhagyták, s egymás szeme
49 IX | maga is nagyon bele fog még egyszer ebbe a fiúba szeretni.~–
50 IX | azt eltűrte volna, hanem egyszer hogy részegen jött haza…~–
51 IX | úgysem lehet megjavítani.~Egyszer hallja, hogy valaki nyitja
52 IX | Mindenhatónak! Csakhogy már egyszer itt van, hogy nem kell rá
53 IX | Azonban én megkísértem még egyszer Ankerschmidtet engedékenységre
54 XIV | felcihelődve Kampós uram, s még egyszer bocsánatot kért Ankerschmidttől,
55 XIV | ha így látná; – de aki egyszer már szereti, az még jobban
56 XIV | utánanézett mindaddig, míg egyszer Aladár visszatekintett,
57 XIV | kétségbeesés?~Pedig az így volt már egyszer megírva.~Alig haladt Ankerschmidt
58 XIV | átszelték, nyugpontot keresve.~Egyszer egy ilyen kis kárvallott
59 XIV | esztendeig jó dolguk van; ha egyszer csapás éri, a másik esztendőben
60 XV | kapott rajta, hogy Aladárnak egyszer már a saját szájából autentice
61 XV | megszorítá öccse kezét, s még egyszer azt mondó neki: „eredj”;
62 XV | reggelizés ideje; s ott még egyszer kellett találkoznia Aladárnak
63 XV | gondolat, hogy hátha még egyszer lenne! Szereztél magadnak
64 XV | tőkét felmondják. Azért még egyszer, kedves öcsém, fogadd őszinte
65 XVII | ilyen bolondokat beszélni egyszer mindenkorra megtiltatott
66 XVIII| percre megjelenne ön ott, még egyszer láthatná azt a nőt, ki ide
67 XIX | várni, kár akarni!”~Ekkor egyszer szokatlanul rossz kedéllyel
|