Fezejet
1 I | Egzekúcióra tetszett jönni?~– De kérem – szólt a juris doctor,
2 I | belőle a salláriumát.~– Kérem – szólt doktor Grisák, illedelmes
3 I | excellenciádtól”.~– Óh kérem; engem csak „tekintetes”
4 I | megvette.~– Micsoda parcellát, kérem?~– Azt a bizonyos kétezer
5 II | adott neki 10 forintot?~– Kérem alássan, tekintetes úr,
6 II | tette valaki.~– No, már kérem alássan, ezúttal nem. Csak
7 II | arcképe látható volt.~– Jaj, kérem alássan, elváltoztatta ám
8 II | ne ismerjenek.~– De hát kérem, mi oka van önnek úgy elhinni,
9 II | ugyanazonságot?~– Hát mikor, kérem alássan, mindenre tud verset
10 II | kívánni lehet.~– De mikor, kérem alássan, oly elevenen elő
11 II | óhajtana velem találkozni?~– Kérem alássan. Mindennap emlegeti
12 II | találjam.”~–A nemes lélek!~– Kérem alássan. Ne tessék iróniázni.
13 II | pengőt általadni.~– Hiszen kérem alássan, itten küld a tekintetes
14 III | címzetes oldalán nézegetve.~– Kérem alássan, azt meg lehet tudni –
15 III | ezzel.~– Nem úgy értettem, kérem alássan, hanem hogy talán
16 III | hadastyán, kardjára ütve. – Kérem önt, most menjen fel szobájába,
17 IV | ellene.~– Nagyságos uram; kérem csak egy pillanatra. Ne
18 IV | gondoltam. Hanem meg aztán, kérem alássan, más is van ám.~–
19 V | Régi hű szolgáim. Csak kérem minél előbb hazaereszteni
20 V | hozzátartozandókkal együtt. Ugyan kérem, mi volt az első ütés?~–
21 V | fizetett Bräuhäusel úrnak.~– Kérem az Ankerschmidt ügyét rögtön
22 V | Olyanformán ütött meg, kérem alássan – magyarázá Kampós
23 V | mint tolvajt; hanem hát, kérem szépen, tessék nekem egy
24 VI | Nagysád költeményt írt?~– De kérem, ne mondja senkinek. Csak
25 VI | megerősíteni.~– Nem őt értettem, kérem. Saját magamat. Igaz, hogy
26 VI | kell önhöz fáradnom.~– Óh kérem, de legyen szerencsém. Itt
27 VI | összehajtotta és a zsebébe tette.~– Kérem alássan, majd egyik írnokommal
28 VI | úgy vagyok értesülve.~– Óh kérem, énnekem semmi szándékom
29 VII | Kampós utánuk kiálta~– Kérem uraim, még egy szóra.~–
30 VII | szólt Bräuhäusel úr.~– Óh, kérem.~A felrezzent leányka kiejté
31 VIII| előidézte; kimondjam?~– Nagyon kérem.~– Megvallá, hogy ez semmi
32 VIII| könyvben, nem ügyelt oda.~– Kérem missz, én tiszteletre méltó
33 IX | összeesett ijedtében.~– Mi, kérem, nem láttunk senkit, mifelénk
34 IX | amit ő írt atyjának.~– Kérem, Eliz, az istenért, hallgasson
35 IX | végezhetünk nála nélkül.~– Hogyan kérem? – kérdezé bámulva Maxenpfutsch.~–
36 IX | önnek barátja!~– No, no, no. Kérem, jegyezze meg önmagának,
37 IX | fog az nekem használni?~– Kérem: perről és orvosságról sohasem
38 IX | ez esetnél veszíteni. – Kérem, ne szakítson félbe. Én
39 IX | És erre a másik papírra; kérem a bélyegen keresztül. Úgy
40 IX | rehabilitációjához juthatna. Figyeljen kérem rám, s ne aléldozzon; –
41 IX | szólt Ankerschmidt –, én kérem, kényszerítem önt, hogy
42 IX | naiv hangján így szólt~– Kérem – szépen – főparancsnok
43 IX | De a másik név?~– Hiszen kérem, csak egy embernek szól.~–
44 IX | londoni műkiállításra?~– De kérem alássan. Hogy azokra ott
45 IX | elég az egy embernek?~– Ah! kérem. Ne tréfáljon ön. Ez nem
46 IX | hasznát veszem.~– Hogyan? De kérem ne tréfáljon. Az engem nagyon
47 IX | semmi „talán”, mert én nem kérem; helyembe pedig nem küldik.~–
48 IX | Világosan beszéljek?~– Nagyon kérem.~– Tehát én megvallom őszintén,
49 IX | visszafizetni és még kacag!~– Kérem, kérem – szólt dr. Grisák –,
50 IX | visszafizetni és még kacag!~– Kérem, kérem – szólt dr. Grisák –, engedjenek
51 IX | tartá egy szóra Straff:~– Kérem, doktor, értsük meg egymást.
52 IX | teljes harmincezer forintot kérem.~Maxenpfutsch úr még csak
53 IX | verni szoktam.~– Mivel, kérem?~– Néha az óra pondusának
54 IX | Aztán csak arra az egyre kérem, hogy ne jöjjön be velem
55 XIV | híre fut a gátszakadásnak. Kérem efelől a szomszéd urat is
56 XIV | lehetetlen.~– De ide van írva, kérem alássan – bizonyítá a kasznár,
57 XIV | Aladár úrfi kitanult mérnök, kérem alássan. Első hónapban ezernyolcszáz
58 XV | köszönhetem e nem remélt kegyet: kérem, adja át neki e forró kézszorítást.~
|