Fezejet
1 III | gondol? – utasító őt rendre Natalie kisasszony, a nevelőnő,
2 III | kérdé érzékeny hanglejtéssel Natalie kisasszony.~– Azt megölték
3 III | sóhajtott csendesen missz Natalie.~A lovag nem volt ilyen
4 III | bujdosó, s egy kezével missz Natalie, másikkal a Hermine kezét
5 III | hatalmukban vagyok.~Missz Natalie sietett a lovagot biztosítani,
6 III | kiálta egyszerre missz Natalie és Hermine az ifjú oppozíció-tagra. –
7 III | szót ejtene ki ajkán.~Missz Natalie baziliszk villámokat lövellt
8 III | tört ki legelébb is missz Natalie.~– Ugyan miért? – kérdé
9 III | rikolta magánkívül missz Natalie. – Most már elég! Most már
10 III | pusztán az én lakásom.”~Missz Natalie görcsöket kapott. Talán
11 III | Hermine! – zokogá missz Natalie, a nagyobbik kisasszony
12 VII | ugyan nincs itthon, de missz Natalie tudja, mivel tartozik a
13 VII | nyársra akarták húzni.~Missz Natalie másodszor is visszaküldé
14 VII | a kegyes enyelgést missz Natalie.~– Arra a küldő neve is
15 VII | az ilyen? – kérdé missz Natalie a derék urat, midőn az letevé
16 VII | tartozik? – kérdezé missz Natalie, a székre tett tárgyra mutatva,
17 VII | bizonyosan? – kérdezé missz Natalie.~– Azok is, és egy veszélyes
18 VII | hogy azalatt, míg missz Natalie oly hosszasan magyaráztatja
19 VII | lássék.~– Mi tetszik, missz Natalie? Mi közleni valója van velem?~–
20 VII | megaláztatását.~Hanem missz Natalie ott maradt. Arca még halaványabb
21 VII | beszélni.~– Íme, uram – szólt Natalie rejthetlen diadalérzettel –,
22 VII | adá át a missznek:~– Missz Natalie, a delikvens mindent megvallott.
23 VII | triumfált magában missz Natalie.)~Ankerschmidt pedig azzal
24 VIII| alázatos szolgája, missz Natalie. Csókolom a kezeiket, hogy
25 VIII| missz; nagyon sürgetős.~Natalie e szóra letette a fehér
26 VIII| személyesen illeti.~Missz Natalie Elizhez fordult, s édesanyai
27 VIII| hímzésnek két oldala.~Missz Natalie igen költői hasonlatot talált
28 VIII| sóhajta megszégyenülten Natalie, s szemérmes arca elé kapta
29 VIII| tettem hozzá semmit.~Missz Natalie lesütött szemmel sipogá,
30 VIII| szívére szorított kézzel Natalie.~– Bogumil barátom komolyan
31 VIII| mindenre kész vagyok – szólt Natalie, nagylelkűen nyújtva kezét
32 VIII| szükséges lesz, visszatérek.~Natalie értette az intést, s a távozót
33 VIII| kikerülése végett missz Natalie, midőn mindenki lefeküdt
34 VIII| írta be a pap; annak is Natalie volt a neve.~– Az igen valószínű.
35 VIII| elfelejteni magával hozni. Missz Natalie zokogva bizonyító, hogy
36 VIII| előkészületeihez fogni.~Missz Natalie pedig nem fogadott neki
37 VIII| mutathatja magát.~– Missz Natalie! – szólt közbe egy profán
38 VIII| erősen unni magát.~– Missz Natalie! Engedelmével. Numero Eins
39 VIII| Oda van láncolva.~Missz Natalie azután egész nap ráért Hermine-nel
40 VIII| kegyed az állapotot.~Missz Natalie azonban mindamellett visszavonhatatlanul
41 VIII| vőlegény mégsem érkezett. Missz Natalie el-elkezdte a sírást, meg-meg
42 VIII| kikelve ordítá:~– No, missz Natalie, most már én is elájulok!
43 IX | írja levele végén: Missz Natalie és a direktor nem okai semminek.
44 IX | És most megbocsát, missz Natalie, ha tisztelettel felkérem,
45 IX | Luize, légy szíves missz Natalie garderobe-jait és ágyneműit
46 IX | magához. Isten önnel, missz Natalie.~A missz kedélye egészen
47 IX | keresztül meglátta, hogy missz Natalie bőröndöstül, cókmókostól
48 IX | Maxenpfutsch úr és missz Natalie éppen az ajtóban találkoztak
49 IX | amit ön mond – szólt missz Natalie, gravitással állva föl helyéről. –
50 IX | tartottunk, megtörtént. Missz Natalie keresetet fog indítani ön
51 IX | Két órakor megjelent missz Natalie.~Doktor úr igen fanyar képpel
52 IX | bízza kegyed rám, missz Natalie. Maxenpfutsch nemeslelkű,
53 IX | jutalmazák közlését.~– Missz Natalie – szólt Vendelin úr, ki
54 IX | Ilyen sietve – sipegé missz Natalie, s igyekezett kesztyűs kézzel
55 IX | Hogyan? Maxenpfutsch és missz Natalie? Igaz, Eliz őket is mentegeti;
56 IX | meglássa, mert én missz Natalie férje vagyok, s az engem
|